A PSZÁF törvény (2010. évi CLVIII. törvény) 2011. január 1-jei hatállyal létrehozta a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) intézményét, mely az utóbbi években a pénzügyi fogyasztói jogviták hatékony vitarendezési fórumává vált véleményem szerint. Ez a szerv valójában 2011. július 1-jén kezdte meg tevékenységét (lásd a 2011. évi CLVIII. törvény 83-104. §-ai hatálybalépésének időpontját). A PBT jogász, ill. közgazdász végzettségű tagjai kellő szaktudással rendelkezőnek bizonyulnak az esetek többségében ahhoz, hogy a bírósági rendszert tehermentesítve részt vegyenek a pénzügyi fogyasztói jogviták gyors megoldásában. A PBT hatásköre az MNB felügyeleti hatáskörével átfogott szervek (2013. évi CXXXIX. törvény, "MNB tv." 39. §) által nyújtott szolgáltatásokra terjed ki, az ehhez kapcsolódó szerződés(ek) létrejöttével és teljesítésével kapcsolatos jogvitákban [fontos utalni itt arra, hogy a jogi személyek tartozásaiért készfizető kezesként vagy zálogkötelezettként biztosítékot nyújtó természetes személyek nem fordulhatnak a PBT-hez, lásd az MNB tv. 96. § (1) bekezdését].
A PBT elsősorban egyezség megkötésére igyekszik "rábírni" a feleket [MNB tv. 111. § (1) bek.], csak ennek eredménytelensége esetén hoz egyéb döntést: kötelezést tartalmazó határozatot, ill. ajánlást. A PBT az információs társadalomban rendkívül hatékony eszközökkel rendelkezik, ui. az interneten teszi közzé mindazon pénzügyi szolgáltatók listáját, melyek nem működtek vele együtt, mind azokét, melyek a PBT ajánlását nem teljesítették [lásd:http://felugyelet.mnb.hu/pbt/bal_menu/pu_szolgaltatok/nem_egyuttmukodok.html, http://felugyelet.mnb.hu/pbt/bal_menu/pu_szolgaltatok/ajanlas_nemteljesitok.html,
vö. az MNB tv. 119. § (1) bekezdésével és a 121. §-ával]. A PBT döntései, eljárási szabályzata és éves jelentései is elérhetőek a hivatalos honlapján (http://felugyelet.mnb.hu/pbt/bal_menu/a_pbt_dontesei/pbt_kereses, http://felugyelet.mnb.hu/pbt/bal_menu/eves_tajekoztato,http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2308006/PBT_eljarasi_szabalyzat.pdf).
A PBT eljárásának feltétele a bepanaszolt pénzügyi szolgáltatónál előzetesen lefolytatott panaszeljárás igénybevétele [MNB tv. 102. § (1) bek.]. A PBT előtt jogi képviselet nem kötelező és a testület eljárása költségmentes, ide nem értve azt az esetet, ha az eljárás kötelezést tartalmazó határozattal zárul, mivel akkor az általános eljárási szabály alapján a vesztes fél fizet [azaz a pénzügyi szolgáltató, MNB tv. 114. § (3)-(4) bek.]. A PBT előtti meghallgatásra (a tárgyalás megnevezése a PBT előtti eljárásban) az eljárás megindulásától számított 60 napon belül kerül sor, az eljárást pedig annak megindulását követő kilencven nap alatt főszabály szerint le kell zárni [MNB tv. 106. § (3) bek., 112. § (5) bek.]. A döntéshozatalra előírt határidő indokolt esetben harminc nappal meghosszabbítható. A PBT előtti eljárás nem nyilvános, a felek azonban dönthetnek úgy, hogy az eljárást részben vagy egészben nyilvánossá teszik [MNB tv. 111. § (3) bek.]. Véleményem szerint a nyilvánosság korlátozása indokolt, hiszen a fogyasztó és a pénzügyi intézmény közötti alkufolyamat eredményességét hátrányosan befolyásolná, ha ez a jogvitában nem érintett felek jelenlétében történik, akik később esetleg erre hivatkozva próbálnak igényt érvényesíteni a pénzügyi intézménnyel szemben.
A fent már említettek szerint a PBT eljárása ajánlással, kötelezést tartalmazó határozattal, vagy egyezséget jóváhagyó határozattal zárulhat. Kötelezést tartalmazó határozatot a PBT akkor tud hozni, ha az adott szolgáltató tett alávetési nyilatkozatot, vagy erre a kereskedelmi kommunikációjában ígéretet (MNB tv. 103. §). A PBT eljárása abból a szempontból is előnyös a fogyasztó számára, hogy nem teremt res iudicatát kötelezést tartalmazó határozat, ill. ajánlás esetén, azaz a fogyasztó dönthet úgy, hogy ezt követően bíróságra viszi az ügyét [MNB tv. 116. § (1) bek.]. A fogyasztó továbbá a PBT eljárásában született egyezség vagy kötelezést tartalmazó határozat alapján közvetlenül kérheti a végrehajtási záradék kiállítását a bíróságtól, ha az egyezségben vagy a határozatban foglaltakat a pénzügyi szolgáltató nem hajtja végre [MNB tv. 120. § (1) bek.]. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a szolgáltató a PBT ajánlását jogszabálysértőnek tartja, ill. súlyos eljárási szabálysértésre hivatkozik, megtámadhatja azt a bíróságon [MNB tv. 116. § (4) bek.]. A kötelezést tartalmazó határozattal szembeni bírósági jogorvoslat köre jóval szűkebb körű, itt csak súlyos eljárási szabálysértések alapozhatják meg a jogorvoslati jogot [MNB tv. 116. § (3) bek.]. Ezt a szabályt indokolatlannak és méltánytalannak érzem a PBT-vel együttműködő (értsd: az adott ügyre kiterjedő alávetési nyilatkozatot tett) szolgáltató szempontjából.
Az új Ptk. elévülést érintő újdonságai miatt szükséges megjegyezni, hogy a PBT eljárásának megindítása az elévülést megszakítja (MNB tv. 105. §). A peres szabályokhoz képest eltérés, hogy a válaszirat előterjesztésének elmaradása nem értékelhető elismerésként, a PBT köteles az eljárását ennek hiányában is lefolytatni [MNB tv. 108. § (4) bek.].
Ugyancsak eltérés, és a tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából aggályosnak érzem azt a szabályt, miszerint a fogyasztó - szűk körű kivételekkel - szabadon változtathatja a kérelmét az eljárás folyamán [MNB tv. 112. § (1) bek.]. Azaz a pénzügyi intézmény képviselőjének úgy kell felkészülnie a PBT előtti meghallgatásra, hogy a panaszos a meghallgatáson is megváltoztathatja a panaszát, ill. új tényekre és bizonyítékokra hivatkozhat. Az alkotmányossági aggályok kapcsán csak utalnék a fegyverek egyenlőségének el-
- 3/4 -
vére [6/1998. (III. 11.) AB határozat, 15/2002. (III. 29.) AB határozat]. Fontos megjegyezni, hogy a PBT meghallgatásairól jegyzőkönyv készül, melyet a meghallgatás végén a felek megkapnak, távollét esetén pedig a PBT ezt haladéktalanul megküldi [PBT elnökének 1/2014.sz. utasítása 28. § (4) bek.]. A PBT eljárásával, ill. az eljárásra vonatkozó szabályozással kapcsolatban kritikaként a korlátlan kérelemmódosítási jogán túl azt még megemlíteném, hogy a PBT-nek nincs lehetősége a nyilvánvalóan alaptalan kérelmek "szűrésére" (hivatalbóli elutasítására), ami egyrészt leterheli ezt a szervet, másrészt tévképzeteket ébreszthet a fogyasztóban a kérelme eredményességével kapcsolatban. Végül megemlíteném, hogy a PBT a gyakorlatban gyakran egy "elvárt szerepnek" kíván megfelelni [ezen szerepe az MNB tv. 111. § (1) bekezdésére vezethető vissza] és a fogyasztó igényének érvényesítését támogatja az eljárásban akkor is, ha az alaptalan vagy túlzó.
Fontos röviden utalni a PSZÁF, ill. az MNB fogyasztóvédelmi szerepére is (MNB tv. 176. §). Mindenekelőtt utalnék arra, hogy a PSZÁF 2013. október 1-jével megszűnt, hatáskörét ezt követően az MNB gyakorolja. Jelen dolgozatban nem ismertetném, csak utalnék a felügyeleti hatóság azon hatásköreire a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, melyek az ellenőrzési, a piacfelügyeleti és a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás során a felügyeleti hatóságot megilletik (MNB tv. 62-95. §).
A felügyelet elnöke bocsátotta ki a jelen téma szempontjából releváns 14/2012. (XII. 13.) sz. ajánlását, egy igencsak szabályozatlan és érzékeny területen, az ún. követeléskezelők számára [lásd a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének 14/2012. (XII. 13.) számú ajánlását a követeléskezelők számára a követeléskezelési gyakorlatuk során elvárt fogyasztóvédelmi elvekről] "Ajánlás", http://felugyelet.mnb.hu/data/cms2378841/ajanlas_14_2012_mintatajek.pdf.
Az ajánlást nem érinti az időközben végbement PSZÁF-MNB-fúzió, lásd az MNB tv. 176. § (8) bekezdését.]. Az ajánlás nem kötelező erejű jogforrás, mely a felügyelet jogalkalmazási gyakorlatának alapjait tartalmazza [lásd a 2010. évi CLVIII. törvény 21. § c) pontját; jelenleg: MNB tv. 13. § (2) bek. i) pontja]. Követeléskezelési tevékenység alatt az ajánlás az üzletszerűen nyújtott, saját, vagy harmadik személyt megillető, pénzügyi szolgáltatásból származó késedelmes, lejárt követelés érvényesítése érdekében végzett tevékenységet érti, azaz nem korlátozódik az ajánlás a (kizárólag) követeléskezelési tevékenységet üzletszerűen végző gazdasági társaságokra, hanem a fogyasztóval eredetileg szerződést kötő pénzintézetet is kötik az ajánlás szabályai (Ajánlás 2. o.) A követeléskezelési tevékenység a követelésvásárlással sem keverendő [lásd a Hpt. 6. § (1) bek. 60. pontját]. Az ajánlás rendelkezéseit 2013. május 1-jétől kezdve kell alkalmazni, azonban bizonyos rendelkezései már ezen dátumot megelőzően létrejött szerződésekre is kiterjednek (Ajánlás 46. pontja).
Az ajánlás több általános elvet is felállít a fogyasztókkal szembeni igényérvényesítési eljárásban, melyek a következők: a tisztességes és együttműködő magatartás elve, a szakmai gondosság elve, a szükséges információ szolgáltatásának elve, az adós teherviselő képessége figyelembevételének elve, a fokozatosság elve, az adósi teljesítés elsődlegességének elve és a szabályozottság elve.
A követeléskezelő a fogyasztóval történő kapcsolattartás során nem valósíthat meg fizikai, vagy pszichés nyomásgyakorlást (Ajánlás 2. pont). A kétes telefonos és személyes megkeresésére tekintettel fontos megjegyezni, hogy a követeléskezelő ügyintézője magát a kapcsolattartás során mindenekelőtt azonosítani köteles, személyes eljárás esetén a meghatalmazása átadásával (Ajánlás 35. pont).
A követeléskezelő a követelésérvényesítési eszközt csak a körülmények gondos mérlegelésével választhatja ki és alkalmazhatja (Ajánlás 4. pont). A követeléskezelő a követelésérvényesítés során alkalmazható intézkedésekről és ennek következményeiről (Ajánlás 7. pont), a teljesítéshez szükséges információkról és a nemteljesítés következményeiről (Ajánlás 5. pont), az áthidaló megoldási lehetőségekről tájékoztatni köteles a fogyasztót (Ajánlás 6. pont), továbbá az igényérvényesítés jogi útra terelése előtt fel kell mérnie az adós teherbíró képességét (Ajánlás 8. pont). A követeléskezelők adósi együttműködés esetén törekednek arra, hogy azon eszközöket alkalmazzák az igényérvényesítés során, melyek kevésbé hátrányosak az adós számára (Ajánlás 10. pont), jelzáloghitel esetén pedig elősegítik az ingatlannak vagy más zálogtárgynak az adós általi önkéntes vagy a követeléskezelővel közösen történő értékesítését (Ajánlás 14. pont). A követeléskezelők a követeléskezelés során a belső szabályzatuk alapján járnak el (Ajánlás 15. pont). A követeléskezelőnek írásban, közérthetően és pontos információk átadásával legalább félévenként, ill. az adott igényérvényesítési fokozat előtt tájékoztatni kell az adóst a tartozás összegéről, a teljesítés módjáról és helyéről áthidaló lehetőségekről, a követeléskezelés során elkövetkező lépésekről, ezek várható időzítéséről és ezek költségeiről, nemfizetés esetén a tartozás folyamatos növekedéséről (Ajánlás 17-21. pontok). Az együttműködő adósok számára törekedni kell áthidaló megoldások biztosítására, ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott hitelnél ennek vizsgálata kötelesség (Ajánlás 24-26. pontok). Követelésátruházás, ill. megbízás alapján ellátott követeléskezelés esetén az átruházást, ill. megbízást követő 15 napon belül erről az adóst tájékoztatni kell (Ajánlás V.1. pont).
Végezetül utalni szeretnék arra, hogy a PSZÁF egy mintatájékoztatót is kibocsátott a fogyasztók számára a fizetési nehézség esetére és a hitelszerződés felmondását megelőző esetre is, mely a fogyasztók számára eligazítást jelenthet a fenti nehéz helyzetben a megfelelő döntések meghozatalában (Ajánlás II. sz. melléklete).
- 4/5 -
2011. október 11-től a jogalkotó kiemelte a Hpt.-ből az ún. központi hitelinformációs rendszerre vonatkozó szabályokat egy külön törvénybe (2011. évi CXXII. törvény, "KHR Tv."). Mindenekelőtt szükséges annak meghatározása, hogy mi is az a KHR. A KHR egy olyan adatbázis, mely lehetővé teszi a hitelezők számára, hogy az ebben megtalálható információk birtokában bírálják el az adós hitelkérelmét. Ezáltal valósulhat meg a felelős hitelezés elve és a hitelezési kockázat csökkentése. Fontos elöljáróban megjegyezni, hogy az új törvény tartalmi értelemben gyökeres változásokat nem hozott a fogyasztóvédelem terén a korábbi Hpt.k szabályokhoz viszonyítva.
A törvény a természetes személy adósokat kiemelt védelemben részesíti a pénzügyi adatok adása, ill. rögzítése területén. A szóhasználatból látható, hogy elvileg tágabb kategória a védett személyi kör, nem csupán a fogyasztók tartozhatnak ide, a Tv. 2. § (1) bek. g) pontjára tekintettel azonban gyakorlatilag ezen túli előfordulási esetek igen nehezen képzelhetőek el. Mindenesetre kezesre és zálogkötelezettre nem terjed ki a KHR Tv. [lásd a KHR Tv. 5. § (2) bekezdését]. Alapelv, hogy a KHR-ben tárolt adatok más referenciaadat-szolgáltató [lásd a KHR Tv. 2. § (1) bek. f) pontját] részére történő átadásához a természetes személy adós hozzájárulására van szükség, kivéve a törvény szerint kötelezően átadandó adatok esetét [KHR Tv. 5. § (3) bek., 11-13. §]. E jogszabály tételesen meghatározza, hogy mely adatok kezelhetőek a KHR-ben (KHR Tv. mellékletének II. fejezete), ezen adatok meddig kezelhetőek [KHR Tv. 8. § (1)-(4) bek., 9. § (1) és (2) bek.] és az adott hitelező által kezelt adatok mikor továbbíthatóak a KHR-be. Itt emelném ki azt az esetet, ha az adós törvényben meghatározott adatai a lejárt tartozása miatt kerülnek a KHR-be [lásd a KHR Tv. 11. § (1) bek.]. Ehhez az adós természetes személy lejárt és meg nem fizetett tartozásainak meg kell haladnia a késedelembe eséskor érvényes legkisebb összegű havi minimálbért, és ezen tartozásnak folyamatosan, több mint 90 napon át fenn kell állnia. Adatátadásra kerül sor a törvényben meghatározott bűncselekmények elkövetése és csalárd eljárás esetén is [KHR Tv. 12. §, 13. §., lásd továbbá a kötelező adattovábbításról: 5. § (2) bek., 6. § (5) bek.].
A KHR törvény alapján a pénzügyi szolgáltatónak az adott kölcsön-, ill. hitelszerződés megkötését megelőzően írásos tájékoztatási kötelezettsége áll fenn az adóssal szemben a KHR-re irányadó szabályokról, a nyilvántartás céljáról, a nyilvántartott személyt megillető jogokról, arról, hogy a KHR által kezelt adatokat csak a törvényben meghatározott célra lehet felhasználni, és arról, hogy az adós adatai mely esetben kerülnek, ill. mely esetben kerülhetnek át a KHR-be [KHR Tv. 15. § (1) bek.]. Ennek az általános tájékoztatásnak a pénzügyi szolgáltatók az általános szerződési feltételeik átadásával is eleget tehetnek. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell az MNB honlapján megjelentetett mintatájékoztatót is [Tv. 15. § (2) bek.]. A törvény 11. §-a szerinti - röviden a fizetési késedelem miatti - adatátadás esetén a pénzintézetnek ezt megelőzően 30 nappal is tájékoztatnia kell az adóst a tervezett adatátadásról. A törvény továbbá az adott adatátadást követően is előír a pénzügyi intézmény részére tájékoztatási kötelezettséget [legfeljebb 5 munkanapon belül. KHR Tv. 15. § (6) bek., a havi adatátadás kivételével, lásd 6. § (5) bek.]. Tehát láthatjuk, hogy a pénzügyi intézménynek a törvény értelmében három időpontban is tájékoztatási kötelezettsége áll fenn a fogyasztó irányába.
A természetes személy adós bármikor jogosult tájékoztatást kérni bármely referenciaadat-szolgáltatónál, hogy milyen adatait kezelnek a KHR-ben, és ezt mely referenciaadat-szolgáltató adta át [KHR Tv. 15. § (7) bek.]. Az adós kérheti továbbá a KHR-ben kezelt adatai törlését, ill. helyesbítését, mely kifogást az adott referenciaadat-szolgáltatónak 7 munkanapon belül meg kell válaszolnia. Amennyiben a válasszal az adós nem ért egyet, pert indíthat (KHR Tv. 17. §).
A KHR-ben kezelt adatokat a törvényben meghatározott idő lejártával törölni kell a KHR-ből (KHR Tv. 8-9. §), ami "problémamentes" adós esetében a szerződés megszűnését követő egy munkanapon belüli határidőt jelent [KHR Tv. 9. § (1) bek.].
A törvény a természetes személy hozzájárulása esetén lehetővé teszi, hogy adatait a KHR-ben kezeljék a szerződés megszűnését követő öt évig [KHR Tv. 9. § (2) bekezdése.]. Ez utóbbit nevezhetjük pozitív adóslistának is, hiszen nyilvánvalóan azon adósok járulnak hozzá az adataik további kezeléséhez, akiknek azok törlése a problémamentes pénzügyi kötelezettségvállalásukra tekintettel nem áll érdekében.
2010. január 14-én lépett hatályba a fogyasztói hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény. A törvény rendelkezései érdemben 2010. március 1-jén és 2010. június 11-én léptek hatályba [lásd a 2009. évi CLXII. törvény ("Tv.") 31. § (1)-(3) bekezdéseit]. A törvény hatálya a fogyasztóval kötött, a Ptk. szerinti hitel- és kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekre terjed ki. Ezeket összefoglaló néven hitelszerződésként tárgyalja a törvény. Ide nem értve az olyan szerződést, amely alapján folyamatos szolgáltatásnyújtás vagy azonos termék azonos mennyiségben történő értékesítése ellenében a fogyasztó részteljesítést teljesít [Tv. 1. § (1) és (3) bekezdése, valamint 3. § 9. pontja]. A törvény nem alkalmazható többek között a szívességi kölcsönre, a munkáltatói hitelekre és a tartozások kamat- és egyéb ellenszolgáltatás-mentes átütemezésére vonatkozó hitelekre, továbbá a 2010. június 12-ét megelőzően kötött szerződésekre sem. A törvény mindenesetre kivételeket is tartalmaz ezzel kapcsolatban [lásd a Tv. 32. § (2)-(9) bekezdéseit].
A törvény rendelkezik arról, hogy a kereskedelmi kommunikációban pontosan milyen számadatokat (pl.: THM, biztosítás díja, hitelkamat) és hogyan kell feltüntetnie a hitelezőnek. A THM-et feltűnően, a rövidítés
- 5/6 -
feltüntetésével, egy tizedes jegy pontosságával kell megadni [Tv. 4. § (1) bek.].
A törvény részletes tájékoztatási kötelezettséget ír elő a hitelező és a hitelközvetítő (a továbbiakban együtt: hitelező) számára a hitelszerződés megkötését megelőzően a fogyasztó irányába, mely kötelezettségének a hitelező és a hitelközvetítő a törvény mellékletében szereplő formanyomtatvány kitöltésével tesz eleget. Ennek a tájékoztatásnak a tartalma eltérő az alapján, hogy jelzáloghitelről, fizetési számlához kapcsolódó hitelkeretről vagy ezektől különböző hitelszerződésről van szó [Tv. 6. § (3) és (8) bekezdése, 12. §]. A tájékoztatás célja, hogy a fogyasztó a különböző hitelajánlatokat össze tudja hasonlítani, és ezáltal megalapozottan hozhasson döntést. A fogyasztó kérheti, hogy a hitelező a hitelszerződés tervezetének egy példányát adja át díj-, költség- és egyéb fizetési kötelezettségtől mentesen [Tv. 10. § (1) bek.], jelzáloghitel esetében pedig a hitelező ennek kérés nélkül is köteles eleget tenni [Tv. 13. § (1) bek.]. A hitelező köteles a fogyasztó számára arra vonatkozóan tájékoztatást adni, mely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy felmérje, hogy az adott hiteltermék az igényeinek és pénzügyi teljesítőképességének megfelel-e [Tv. 11. § (1) bek.] Ez gyakorlatilag a 2007. évi CXXXVIII. törvényből [44. § (1) bek.] már ismert alkalmassági teszt meghonosítása a fogyasztói hitelszerződések esetében. A törvény szerinti felvilágosítás megtörténtét a fogyasztó a vonatkozó formanyomtatvány aláírásával igazolja [Tv. 11. § (4) bek.].
A törvény egyértelmű kötelezettségévé teszi a hitelezőnek, hogy a fogyasztó hitelképességét a rendelkezésére álló információk alapján értékelje [Tv. 14. § (1) bek.]. Ez az értékelés alapulhat a fogyasztó által biztosított információkon és a KHR-adatokon is.
A törvény a hitelszerződésre vonatkozóan kógens tartalmi előírásokat fogalmaz meg. A kötelező tartalmi elemek számát a törvény huszonnégy pontban rögzíti [Tv. 16. § (1) bek.]. A törvényi tartalmi elemek bármelyikét nem tartalmazó hitelszerződés semmisnek tekintendő, ami véleményem szerint egy rendkívül eltúlzott szankció, hiszen akár a felügyeleti hatóság nevének és székhelyének kimaradása a szerződésből érvénytelenségi ok [Tv. 16. § (5) bek.].
Fontos előírása a törvénynek, hogy a fogyasztó kérésére a hitelszerződés fennállása alatt a hitelező köteles a törvény szerinti tartalmú [Tv. 17. § (3) bek.] törlesztési táblázatot átadni a fogyasztó számára díj-, költség- és egyéb fizetési kötelezettségtől mentesen [Tv. 17. § (1) bek.], jelzáloghitel esetében erre a hitelező kérés nélkül évente egyszer, ill. a kamatperiódus fordulónapján köteles [Tv. 17. § (2) bek.]. A törvény a Hpt. rendelkezéseit (lásd a Hpt. 279. §-át) kiegészítve szól a hitel költségeinek módosítását megelőző tájékoztatási kötelezettségről (a tájékoztatás papíron vagy tartós adathordozó útján történhet), melynek a módosítás tényére, a módosítást követően alkalmazandó hitelkamat, díj, költség vagy jutalék új mértékére, a módosítást követően fizetendő törlesztőrészletek várható összegére, ill. változás esetén a törlesztőrészletek számára vagy a törlesztés gyakoriságára is ki kell terjednie [Tv. 18. § (1) bek.].
A fogyasztó a szerződéskötéstől számított 14 napon belül indoklás nélkül elállhat a hitelszerződéstől, amennyiben a folyósításra még nem került sor. Amennyiben a folyósításra időközben már sor került, úgy a hitelszerződést díjmentesen felmondhatja (Tv. 21. §). Speciális szabályt tartalmaz a törvény a határozatlan idejű hitelszerződéssel kapcsolatosan, amikor előírja, hogy ezt a fogyasztó bármikor felmondhatja, és egy hónapnál hosszabb felmondási időt nem lehet előírni a fogyasztó számára, a hitelező számára pedig legalább két hónapos határidő írható elő [Tv. 20. § (1)-(2) bek., vö. a Pft. 17. § (1) és (4) bekezdéseivel].
A törvény biztosítja a fogyasztó számára annak jogát, hogy a hitelét bármikor részben vagy egészben előtörleszthesse. A törvény már az akkori Ptk.-t is felülírva jogszerűnek nyilvánította az előtörlesztési díjat, amennyiben ez közvetlenül kapcsolódott az előtörlesztéshez, és esetleges, méltányos és objektíve indokolt költségek megtérítésével kapcsolatban merült fel, feltéve, hogy az előtörlesztés olyan időszakra esik, amikor a hitelkamat rögzített [Tv. 24. § (1) bek.]. A törvény bizonyos esetekben limitálja az előtörlesztéshez kapcsolódóan felszámítható díjat, bizonyos esetekben pedig kizárja ennek felszámítási lehetőségét is, pl.: jelzáloghitel esetén az előtörlesztett összeg 2%-át nem haladhatja meg a díj, míg abban az esetben, ha a fogyasztó olyan jelzáloghitelt törleszt elő, melynek összege az egymillió forintot nem haladja meg és a megelőző 12 hónap alatt nem törlesztett elő, akkor előtörlesztési díj nem számítható fel [Tv. 25. § (1) és (6) bek.].
A fogyasztó jogosult a futamidő legfeljebb öt évvel történő meghosszabbítását kezdeményezni jelzáloghitel esetében, amennyiben legalább 90 napos fizetési késedelemben van. Erre a futamidő alatt egy alkalommal, írásban kerülhet sor, és a hitelező ezt a kérést csak alapos okkal tagadhatja meg [Tv. 28. § (4) bek.]. Jelzáloghitel esetén a hitelező nem jogosult a futamidő meghosszabbításáért díjat, jutalékot vagy költséget felszámítani, ha a futamidő meghosszabbítására öt éven belül nem került sor [Tv. 28. § (3) bek.]. A hitelező a fogyasztóval szembeni követelés engedményezéséről köteles a fogyasztót értesíteni, kivéve, ha az engedményezési megállapodás szerint az eredeti hitelező továbbra is jogosult hitelezőként eljárni a fogyasztóval szemben [Tv. 28. § (2) bekezdése]. A fogyasztó az e törvényben biztosított jogairól nem mondhat le [Tv. 29. § (1) bek.].
A fent bemutatott törvénykezési folyamat betetőzését jelenti minden bizonnyal a fogyasztói hitelről szóló törvény azon módosítása, mely a közbeszédben a fair bankokról szóló törvényként terjedt el (2014. évi LXXVIII. törvény, a Tv. a módosítást követő változata: "Mód. Tv."). Bár ez a törvény érdemben csak 2015. február 1-jén lép hatályba [Mód. Tv. 19. § (2) bek.], tekintettel arra, hogy a törvény meghozatala még jelen dolgozat által vizsgált időszakba esik és a fent ismertetett folyamat irányát jól szemlélteti, röviden szót ejtenék ennek fontosabb rendelkezéseiről e helyütt.
A módosítás következtében a hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatásnak egyszerre kell tömörnek és informatívnak, továbbá a fogyasztó számára érthetőnek és áttekinthetőnek lennie. A tájékoztatásnak mindenek-
- 6/7 -
előtt az adott hiteltermék legfontosabb jellemzőire és annak a fogyasztó pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására és a fizetés elmulasztásának következményeire kell kiterjednie. A tájékoztatás során a hitelezőnek reprezentatív példákkal be kell mutatnia, hogy a hiteltörlesztés a fogyasztó jövedelmi viszonyaihoz, ill. annak változásához képest milyen terhet jelent [Mód. Tv. 5. § (1)-(3) bek.]. A továbbiakban a fogyasztói hitel-, ill. jelzálog-hitelszerződések mintaszövegét termékcsoportonként a hitelező honlapján is elérhetővé kell tenni [Mód. Tv. 5. § (4) bek.]. A módosítás következtében jelzáloghitel és ingatlan finanszírozására irányuló pénzügyi lízing esetében a szerződés tervezetét hét nappal a szerződéskötést megelőzően a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani [Mód. Tv. 13. § (1) bek.]. A módosítás tehát a szerződéstervezet áttanulmányozására kellő időt kíván a fogyasztó számára biztosítani, ez ennek a garanciális szabálynak az indoka. A módosítás a Fhtv. tájékoztatási és előtörlesztési szabályainak alkalmazását kiterjeszti a kezesre és a zálogkötelezettre is, amennyiben azok is fogyasztónak minősülnek [Mód. Tv. 1. § (5) bek.].
A módosítás a Hpt. által szabályozott "hitelplafonokat" [Mód. Tv. 17/A. § (1)-(3) bek., lásd a Hpt. 265. § (1)-(2) bek.], valamint a Hpt. egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szabályait a fogyasztói hitelszerződés esetében - véleményem szerint logikusan - a Fhtv.-be helyezi el (Mód. Tv. 17/B. §).
A módosítás létrehozza a kamatváltoztatási és kamatfelár-változtatási mutató intézményét, mely a gyakorlatban arra fog szolgálni, hogy a fogyasztó a vele szemben transzparens módon alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítás jogszerűségét ellenőrizhesse (Mód. Tv. 3. § 24. és 26. pont). Ezek a viszonyszámok az ún. Partiscum-ítélet elvárásait is tartalmazzák véleményem szerint, ezért a hitelező üzleti kockázatába eső körülményváltozások az egyoldalú kamat-, ill. kamatfelár-módosítást nem teszik lehetővé. Ezen mutatók megalkotása a jogalkotó válaszának is tekinthető a Kúria 2/2014. PJE határozatának rendelkező rész 2. pontjában, és az Európai Unió Bíróságának C-23/13. sz. ítéletének 73. és 75. pontjában meghatározott követelményekre. Ezen mutatók váltják a Hpt. szerinti árazási elveket. Ezen mutatókat az MNB a honlapján közzéteszi [Mód. Tv. 17/D. § (2) bek.]. Ha egy hitelező az MNB honlapján közzé nem tett kamatváltoztatási, ill. kamatfelár-változtatási mutatót kíván alkalmazni, azt előzetesen engedélyeztetnie kell az MNB-vel [Mód. Tv. 17/D. § (4) bek.]. Az alkalmazni kívánt kamatváltoztatási, ill. kamatfelár-változtatási mutatót a hitelszerződésnek tartalmaznia kell [Mód. Tv. 17/D. § (6) bek.].
A módosítás törvénybe foglalja a szimmetria elvének "keményebb változatát", azaz ha a körülmények a kamat, díj vagy költség csökkentését indokolják, ezt végre kell hajtani. Ez módosítási kötelezettséget jelent a hitelező számára, mely nem függ attól, hogy a hitelező az egyoldalú szerződésmódosítási jogát előzetesen kikötötte vagy alkalmazta a fogyasztó terhére [Mód. Tv. 17/B. § (4) bek.].
A módosítás fogyasztói hitelszerződések esetében az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét azáltal is korlátozza, hogy meghatározza az alkalmazható kamattípust és kamatperiódust is. A törvény ennek kapcsán különbséget tesz 3 évet meghaladó és nem meghaladó futamidejű hitel között. 3 évet meg nem haladó hitelnél vagy fix kamat választható, vagy pedig az MNB honlapján közzétett referencia-kamatlábhoz kötött változó kamat plusz fix kamatfelár. Ebből következően 3 évet meg nem haladó hitelszerződés esetében az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége kizárt. 3 évet meghaladó hitelnél pedig vagy a fentiek szerinti referencia-kamatlábhoz kötött kamatozás alkalmazható, ez esetben legalább 3 éves kamatperiódusokban fix kamatfelárat kell alkalmazni, vagy változó kamatozású hitelt lehet kínálni, ahol legalább 3 éves kamatperiódusonként rögzített a hitelkamat [Mód. Tv. 17/C. § (1)-(2) bek.]. További korlátozás, hogy kamatot, ill. kamatfelárat a hitel futamideje alatt legfeljebb öt alkalommal lehet módosítani, az egyes kamatperiódusok lejárta után [Mód. Tv. 17/D. § (2) bek.]. A kamatmódosításról szóló kiértesítés továbbra is papír alapon vagy tartós adathordozón [Mód. Tv. 18. § (5) bek.] történhet csak, kivéve, ha a hitelszerződés megkötésére elektronikus úton került sor, ez esetben a költség és a díj módosulására vonatkozó tájékoztatásra elektronikus úton is sor kerülhet [Mód. Tv. 18. § (5) bek.].
A módosítás értelmében továbbra is lehetőség lesz a hitelkamaton túl további költséget megállapítani a fogyasztó terhére, viszont ezt a szerződésben tételesen - azaz nem százalékosan - meg kell határozni, és ennek a szerződés megkötése, módosítása vagy a fogyasztóval való kapcsolattartás során kell közvetlenül a fogyasztó érdekében felmerülnie, mégpedig harmadik személy szolgáltatásával összefüggésben, a fogyasztóra áthárítható módon [Mód. Tv. 17/E. § (1) bek.]. Hogy pontosan mit jelent a "fogyasztóra áthárítható módon" követelménye, arra a választ a bírósági joggyakorlat adhatja meg. Mindenesetre megjegyezném, hogy a költség kizárólag harmadik személy szolgáltatásával kapcsolatban számítható csak fel, a hitelező költségei ezen a jogcímen nem számíthatók fel.
Továbbá, kamaton túl díj is felszámítható a fogyasztó terhére, viszont ennek is meg kell jelennie az adott hitelszerződésben tételesen rögzített módon és a szerződéskötéssel, -módosítással, -megszüntetéssel, vagy az ügyviteli költségekkel kell összefüggésben állnia [Mód. Tv. 17/E. § (2) bek.]. A folyósítási díj mértékét a folyósított összeg 1%-ában, de legfeljebb 200 000 Ft-ban, míg a rendelkezésre tartási jutalék mértékét a százalékban meghatározott ügyleti kamat 50%-ában limitálja a módosítás [Mód. Tv. 28. § (5) és (6) bek.]. A díjemelésnek is megadja a módosítás a maximumát, méghozzá a KSH által közzétett előző évi fogyasztói árindex mértékében. A kamatmódosítás esetén 90 napos, díj- és költségmódosítás esetén 30 napos előzetes kiértesítés lesz a jövőben megkövetelt [Mód. Tv. 18. § (1)-(2) bek. Állami kamattámogatott hitel és referenciakamathoz kötött hitelkamat esetében eltérő szabályok alkalmazandóak, lásd a 18. § (3)-(4) bekezdését]. A módosítás a késedelmi kamat mértékét is limitálja fogyasztói hitel esetében, méghozzá a szerződésben
- 7/8 -
meghatározott ügyleti kamat másfélszerese+3%-ban, de legfeljebb a THM maximális mértékében (Mód. Tv. 17/F. §).
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a módosítás érinti a Tv. fent már ismertetett azon ésszerűtlen szabályát is, mely a törvény szerinti bármelyik tartalmi elem hiányához a teljes szerződés semmisségét fűzi szankcióként. A módosítás szerint ha az adott tartalmi elem hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, akkor a kellékhiány következménye nem a semmisség, hanem szerződésszegésen alapuló kárfelelősség [Mód. Tv. 16. § (5) bek.].
A hitelezőknek általános szerződési feltételeiket 2015. február 1-jével hozzá kell igazítaniuk a fent ismertetett törvénymódosításhoz, mely által a törvény bizonyos módosított rendelkezései a törvénymódosítás hatályba lépésekor fennálló szerződések részévé válnak [Mód. Tv. 33. § (1) és (2) bek., 34. §]. A bemutatott törvénymódosítás tehát nem csupán ennek hatálybalépését követően létrejött fogyasztói hitelszerződéseket érinti, hanem valamennyi, 2004. május 1. napja után kötött, meg nem szűnt fogyasztói hitelszerződést is.
A módosítás a KHR törvényt is módosítja és lehetővé teszi, hogy a hitelező a KHR törvény szerinti tájékoztatási kötelezettségének elektronikus úton tegyen eleget (lásd a törvénymódosítás 15. §-át).
Az utóbbi időszakban a jogalkalmazó döntései is jelentősen alakították a magyar pénzügyi fogyasztóvédelmi jogot. Véleményem szerint a bírósági joggyakorlat alapvetően az ún. devizaalapú kölcsönök és a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítási joga, ill. a fogyasztói kölcsönszerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek kapcsán érintette ezen jogterületet. Ezen bírósági joggyakorlatra nagy befolyással bírtak a vonatkozó uniós jogforrások (13/93/EK irányelv és a 102/86/EK irányelv) és a Kúria döntései [gondolok itt elsősorban a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményre és az 5/2013, 6/2013 és 2/2014 PJE határozatokra], ill. a magyar jogalkotó. Általánosságban leszögezhető, hogy az újabb ítélkezési gyakorlat rendkívül kritikusnak mondható a korábban nem, ill. nem ilyen mértékben kifogásolt banki gyakorlatokkal szemben.
Jelen dolgozatnak nem tárgya a devizahitelezéssel vagy épp az egyoldalú szerződésmódosítási jog jogszerűségével, ill. tisztességességével kapcsolatos jogi problémák és rendkívül szerteágazó bírósági joggyakorlat részletes bemutatása, csak utalnék arra, hogy a devizahitelezés mint társadalmi probléma és ennek jogszabályi szinten történő szabályozatlansága nagyban hozzájárult véleményem szerint ahhoz, hogy a jogalkalmazó "késztetést érzett" a pénzügyi fogyasztóvédelem érdemi alakításához. Erre a kapcsolatra a 2014. évi LXXVIII. törvény általános indoklása (3. pont) is utal.
A devizakölcsönnel mint különböző piaci folyamatok miatt elterjedt hiteltermékkel kapcsolatos problémát jogi értelemben a 6/2013 és 2/2014. PJE határozatok, valamint a 2014. évi LXXVII. törvény lezárta. A devizakölcsönnel kapcsolatban szorosan összefüggő jogi kérdések véleményem szerint hosszú távon nem érintették olyan mértékben a pénzügyi fogyasztóvédelmi jogot, mint az egyoldalú szerződésmódosításhoz való jogra vonatkozó jogszabályi környezet és jogalkalmazási gyakorlat változása, ezért ez utóbbi problémára térnék ki tanulmányomban végezetül.
Tapasztalataim szerint az egyoldalú szerződésmódosítási jog alkalmazása mint fogyasztói "kifogás" a pénzügyi válság következtében rendkívüli mértékben megnövekedett pénzügyi terheket cipelő devizaadósoknál (mivel ezen fogyasztók mind az árfolyamváltozás, mind az egyoldalú kamat-, díj- és költségmódosítás következtében megnövekedett pénzügyi terheiket kifogásolták) merült fel tömeges méretekben a polgári perekben, mely esetekben az elsőfokú és másodfokú bíróságok sok esetben eltérő jogi álláspontra helyezkedtek.
A pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogát a magyar jog az 1996. évi CXII. törvény 1997. január 1-jei hatálybalépése óta ismeri, és ezt a jelenlegi Hpt. is szabályozza. A Kúria 4/2012. számú gazdasági elvi határozata kimondja: "Annak a Hpt. által biztosított lehetőségnek - mely szerint a pénzügyi intézmény a hitel/kölcsön szerződéseket az ügyfél terhére egyoldalúan módosíthatja - a kölcsönszerződésben történő szerepeltetése önmagában nem tisztességtelen, nem minősíthető a szokásostól eltérő gyakorlatnak." Ezzel egybehangzóan a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény is rögzíti, hogy a pénzügyi intézmény "a kamat, díj, költség ügyfélre kedvezőtlen, egyoldalú módosításának jogát törvényi felhatalmazás alapján, annak megfelelően kikötheti. E szerződési kikötés önmagában nem minősülhet tisztességtelennek." (PJE határozat rendelkező részének 1. pontja). Ezt az álláspontot erősíti meg a szakirodalom is (lásd például Kemenes István: A pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról. Gazdaság és Jog 2012/4. 3-12. o.).
A fogyasztóval kötött kölcsönszerződésekben található szerződéses rendelkezések jogszerűsége, ill. tisztességessége megítélésénél - ideértve a pénzügyi intézmények által gyakorolható egyoldalú szerződésmódosítási jogot - elsősorban a Ptk.-nak és a Hpt.-nek van relevanciája [ez a Tv. fent ismertetett 2015. évi február 1-jei módosításával változni fog a Hpt. tekintetében, lásd a 2014. évi LXXVIII. törvény 18. § (1) bekezdését].
A Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX. 30.221/2011. (BH 2012.41.) sz. döntésében megállapította, hogy a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítási joga jogszerűségének, ill. tisztességességének a megítélésénél a Hpt. az elsődleges jogforrás, nem a Ptk., a Ptk. rendelkezései mögöttesek és csak a Hpt. speciális rendelkezése hiányában alkalmazandóak. A közbeszédben ez a döntés terjedt el a Partiscum-ügyként. Véleményem szerint az egyik első olyan peres ügy volt, mely alapvető befolyást gyakorolt a joggyakorlatra és jogi gondolkodásra a 2008-as pénzügyi válság kitörése után. Az ügy mind a sajtóban, mind a bírósági jogalkalmazási gyakorlatban, mind pedig a jogirodalomban nagy hullámokat gerjesztett
- 8/9 -
(lásd Gadó Gábor: Egyoldalú szerződésmódosítás a pénzügyi szektorban. Gazdaság és Jog, 2011/12. 3-8. o.; Kemenes István: A pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról. Gazdaság és Jog, 2012/4. 3-12. o.). Ugyanakkor ezen ítéletben már megjelent azon elvárás is, miszerint az egyoldalú szerződésmódosítás jogát nem csupán formai szempontok alapján kell vizsgálni, hanem tartalmilag is, bár korántsem azzal a szigorúsággal, amit a Kúria a 2/2014. PJE határozatban később képviselt.
Általánosságban leszögezhető, hogy a bírósági joggyakorlatban a Hpt. rostáján az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó ÁSZF rendelkezések "átmentek", a Ptk. szerinti tisztességtelenség kategóriájában viszont fokozatosan fennakadtak.
A Ptk. általános szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozó szabályozását az 1997. évi CXLIX. törvény iktatta a törvénybe, 1998. március 1-jei hatállyal. A törvénymódosítás jogharmonizációs célt szolgált annak 10. § (5) bekezdése szerint, nevezetesen az Európai Közösségek Tanácsának a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen szerződési feltételeiről szóló 93/13/EGK irányelvével ("Irányelv") összeegyeztethető szabályozás megteremtését.
Mivel a Ptk. szabályozása a fentiekre tekintettel uniós jogforráson alapul, így annak helyes értelmezéséhez figyelembe kell venni az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatát (lásd az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. és 344. cikkét). Sőt, az uniós jog elsőbbségének elvéből következően elsődlegesen az Irányelv szabályainak és az uniós bíróság erre vonatkozó joggyakorlatának van döntő jelentősége a fogyasztói kölcsönszerződésekben és pénzügyi lízingszerződésekben alkalmazott ÁSZF tisztességességének megítélésekor (von Colson-ügy 14/83. sz., Costa-ENEL- ügy 6/64. sz.). Az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a tisztességtelenség fogalmi elemeit - melyet az EU Bírósága jogosult értelmezni (Aziz-ügy C-415/11. sz., 66. pontja) - csak általános módon határozza meg (Aziz-ügy 67. pontja): (i) a jóhiszeműség követelményének megsértése, (ii) a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenség előidézése, (iii) a fogyasztó kárára. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján az általános szerződési feltételek akkor felelnek meg a jóhiszeműség követelményének, ha ezeket a fogyasztó akkor is elfogadta volna, ha egyedileg megtárgyalja vele a pénzügyi intézmény (Aziz-ügy 69. pontja). Abban a tekintetben pedig, hogy az adott szerződéses feltétel "jelentős egyenlőtlenséget" idéz-e elő a fogyasztó kárára, a nemzeti jog vonatkozó szabályainak van kiemelt jelentősége (Aziz-ügy 68. pontja).
Az Európai Unió Bíróságának döntései közül kiemelkedik a téma szempontjából a Kásler v. OTP Jelzálogbank Zrt.-ügy (C-26/13), melyben a bíróság az átláthatóság követelményével kapcsolatban kimondta, hogy ez nem korlátozható kizárólag alaki és nyelvtani szempontokra (C-26/13. 71. pont). Az átláthatóság követelménye a bíróság fenti döntése szerint azt jelenti, hogy a kölcsönszerződés átlátható módon tünteti-e fel az adott előírással létrehozott mechanizmus okait és sajátosságait, valamint az adott szerződéses feltétel viszonyát a szerződés egyéb rendelkezéseihez, mely által a fogyasztó egyértelmű és érthető kritériumok alapján előre láthatja a számára ezen szerződéses rendelkezés alkalmazásából eredő gazdasági következményeket (C-26/13., 73. pont. Az előreláthatóság kritériuma a bíróság esetjogában korábban is megjelent már (lásd pl.: Invitel-ügy, C-472/10., 23. és 28. pontok, RWE Vertrieb AG-ügy C-92/11., 44., 49., 51., 53-54. pontok). A bíróság ezen döntésében azt is egyértelművé tette, hogy az adott szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására a szerződő felek közötti egyensúly helyreállítása céljából kerül sor, az Irányelv célja tehát nem a teljes szerződés érvényességének megdőlése (C-26/13. 82. pont). Erre tekintettel a bíróság értelmezése szerint a tagállami bíróságok "megmenthetik" a szerződés érvényességét, amennyiben a tisztességtelen feltétel elhagyása a teljes szerződés érvénytelenségével járna és a tisztességtelen feltételt a hazai jog diszpozitív rendelkezésével helyettesíthetik azt (C-26/13. 85. pont). Ezzel pedig a bíróságnak az ún. Banco Espanol de Credito SA-ügyben (C-618/10) hozott ítélete más megvilágításba helyeződik. Hiszen itt a bíróság azt mondta ki, hogy a tisztességtelen szerződéses feltétel érvénytelenségét megállapító tagállami bíróság a tisztességtelen szerződéses feltételt nem pótolhatja más rendelkezéssel (C-618/10. sz. ítélet, 65. és 73. pont). Megjegyzendő ugyanakkor, hogy itt a bíróság egy, a teljes szerződés érvényességét nem érintő szerződéses rendelkezés (késedelmi kamat) tisztességtelenségével foglalkozott.
A jelen fejezet elején jelzett jogalkalmazási gyakorlat - a 2/2014. PJE határozat meghozatalát megelőzően - dominánsan a Fővárosi Ítélőtábla (lásd pl.: 5. Pf. 21.757/2013/7. sz. és 5. Pf. 21.903/2013/4.végzés) és a Szegedi Ítélőtábla joggyakorlatában (BDT 2014.3108., Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.348/2013) jelent meg véleményem szerint. A Szegedi Ítélőtábla a fent már jelzett Partiscum-üggyel vetette magát észre, a régi Ptk. 241. § (bírósági úton történő szerződésmódosítás feltételei) felé hajló ítélkezési kísérletét a pénzügyi intézmények által gyakorolható egyoldalú szerződésmódosítási jog kapcsán azonban a Kúria elvetette. A Fővárosi Ítélőtábla ítélkezési gyakorlatát pedig markánsan az jellemezte, hogy az ítélőtábla a téma kapcsán képviselt álláspontját az Európai Unió Bíróságának gyakorlatára alapította, az uniós jog elsőbbségének és a közvetlen alkalmazhatóság elvére hivatkozva (Jőrös Erika-ügy C-397/11., 32. pont, Costa v. E.N.E.L-ügy 6/64., von Colson-ügy 14/83., Marleasing SA-ügy C-106/89., CIA-ügy C-194/94., Pafitis-ügy C-441/93).
A fogyasztói kölcsönszerződésekben és az ehhez kapcsolódó általános szerződési feltételekben előforduló esetleges tisztességtelen szerződési feltételek hivatalbóli vizsgálatára egyes ítélőtáblai tanácsok rendkívül széles kötelezettséget róttak, ill. rónak a bírósági rendszerre, melyet ugyancsak az uniós bíróság joggyakorlatára (VB Pénzügyi Lízing Zrt.-ügy C-137/08., 56. pont, Banif Plus Bank-ügy C-472/11., Invitel-ügy C-472/10., Banco Espanol-ügy C-618/10, Aziz-ügy C-415/11), ill. a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5.a) pontjára alapoz-
- 9/10 -
tak, ill. alapozzák, mely szerint a bíróság a fél által megjelölt jogcímhez nincs kötve (Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.353/2013/4). Ezen álláspont szerint az eljáró bíróság a fogyasztó felperes perbeli hivatkozásainak bevárása nélkül köteles a tisztességtelen szerződéses feltételek után hivatalból kutakodni a perbeli szerződésekben és üzletszabályzatokban (Pohotovost's r.o. v. Iveta Korckovská-ügy C-76/10., 40. pont. Sturcom Telecomunicaciones-ügy C-40/08., 32. pont. A Pannon GSM Zrt.-ügy, C-243/08., 32. pont. Aziz-ügy C-415/11., 41. pont. Banco Espanol-ügy C-618/10., 43. pont</a>). Itt jegyezném meg, hogy az uniós bíróság joggyakorlata ugyanakkor egyértelművé teszi azt is, hogy a tisztességtelenség megállapítására csak akkor kerülhet sor a bírósági eljárásban, ha ezt a fogyasztó - szükség esetén bírósági kioktatás után - kéri (Jőrös Erika-ügy C-397/11., 41. pont. Pannon GSM Zrt.-ügy C-243/08., 33. pont). Persze kérdéses, hogyan értelmezendő az uniós bíróság azon álláspontja a kereseti kérelemhez kötöttség tekintetében, hogy egy tisztességtelen általános szerződéses feltétel nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztó számára akkor sem, ha ezen tisztességtelen feltételt a fogyasztó nem támadta meg (Pannon GSM Zrt.-ügy C-243/08., 28. pont). A Kúria álláspontja szerint mindenesetre az eljáró bíróság a semmisség megállapítása érdekében bizonyítást nem folytathat le, azaz ha nem áll rendelkezésére a megfelelő bizonyíték, akkor nem köteles és nem is tudja észlelni valamely általános szerződéses feltétel semmisségét [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4.a) pontja. Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 40.533/2013/6., 14. Gf. 40.508/2014/3].
Az ítélőtáblai gyakorlat az egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességességének megítélése kapcsán már itt hangsúlyozta az előreláthatóság (átláthatóság) elvének azon értelmezését, mely szerint az egyoldalú szerződésmódosítás joga abban az esetben tekinthető tisztességesnek, ha a fogyasztó előre láthatja az adott szerződéses rendelkezés értelmezésével, hogy egyes fizetési kötelezettségei a jövőben mikor és milyen mértékben változhatnak. Érdekességképp megjegyzendő, hogy bizonyos bírósági döntések magának az egyoldalú szerződésmódosítási jog lehetőségének jogszerűségét is kétségbe vonták (BDT 2014.3058. Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 21.456/2013/5., Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 21.500/2013/6., Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 21.575/2013/3.).
Itt szükséges kiemelni a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményt, mely a pénzügyi intézmények által a fogyasztói kölcsönszerződésekben és pénzügyi lízingszerződésekben gyakorolható egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességességének feltételeiről szóló kúriai álláspontot tartalmazta (természetesen a PK véleményt megelőzően is voltak nagy jelentőségű ügyek e vonatkozásban is, lásd pl. BDT 2008.1828 (Lombard Finanszírozási Zrt. ÁSZF-jei tisztességtelenségéről). A PK vélemény 9.a) pontja megállapította, hogy az eljáró bíróságnak hivatalból kell észlelnie a per tárgyává tett általános szerződési feltételek tisztességtelenségét, ha ez a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megállapítható. A PK vélemény kifejezetten hangsúlyozta, hogy erre a vizsgálatra kizárólag a kereseti kérelem keretei között kerülhet sor, olyan szerződési kikötés hivatalból vizsgálat tárgyát nem képezheti, melynek érvénytelensége az adott jogvita elbírálását nem érinti.
Másrészt a PK vélemény meghatározta azon elveket (PK vélemény rendelkező részének 6. pontja: egyértelmű és érthető megfogalmazás elve, tételes meghatározás elve, objektivitás elve, ténylegesség és arányosság elve, átláthatóság elve, felmondhatóság elve, szimmetria elve), melyek egy a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességességének megítélésénél döntő jelentőséggel bírnak, igaz, ekkor még ezen elveknek az általános alkalmazását - az adott szerződés létrejöttének időpontjára tekintet nélkül - ezen kúriai álláspont még nem fogalmazta meg.
A Kúria 2/2014. PJE határozata és a 2014. évi XXXVIII. törvény már nem hagyott kétséget afelől, hogy önmagában a Hpt.-nek megfelelő ÁSZF-szabályozás elégtelen. Az említett törvény a fogyasztói kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítási jog tekintetében, ha az a kamat, díj vagy költség emelésére vonatkozik, felállította a tisztességtelenség vélelmét (2014. évi XXXVIII. törvény 4. §), és megállapította, hogy a bíróság által tisztességessé nem nyilvánított ÁSZF alapján tilos az egyoldalú kamat-, díj- és költségemelés. Nem kerülhetem meg, hogy utaljak arra a rendkívül ellentmondásos helyzetre, mely szerint a magyar jogalkotó, a jogalkalmazó magyar bíróságok és a felügyeleti hatóságok több mint egy évtizeden keresztül nem kifogásolták a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítási jogának az általános szerződéses feltételekben felállított feltételeit, majd a Hpt. folyamatosan szigorodó szabályait annullálva a Ptk. tisztességtelenség fogalmát felhasználva tisztességtelenné nyilvánították a korábbi tíz év valamennyi egyoldalú kamat-, díj- és költségmódosítását hét elv felállításával. Elismerve a pénzügyi fogyasztóvédelem fontosságát, a jogbiztonság ilyen fokú csorbítása mind a jogállamiságot, mind a Magyarországra befektetni kívánók hajlandóságát "leépíti".
Az egyoldalú kamat-, díj- és költségmódosítás jelen sorok írásakor (2014. november 30.) tilos a magyar jog [lásd a 2014. évi XL. törvény 45. § (1) bek.] szerint fogyasztói kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben, ezen tiltás alól a Tv. fenti módosítása [Mód. Tv. 17/B. §, 17/C. § (1) bek. b) pontja, 33. § (4) bek.] jelent majd (részben) feloldást 2015. február 1-jétől.
A jelen tanulmány első részének elkészítését követően is "mozgásban maradt" a pénzügyi fogyasztóvédelmi jogot érintő jogszabályalkotás. Az első részben említett 361/2009. (XII. 30.) Kormányrendelet szabályozását az MNB 32/2014. (IX. 10.) rendelete alapvetően érintette 2015. január 1-jétől, mivel annak fogyasztóvédelmi szabályait a továbbiakban - nagyrészt módosult tartalommal - az MNB rendelet tartalmazza. Terjedelmi okokból ennek szabályozására e helyütt nem térnék ki, csak utalnék arra, hogy az ezen MNB rendeletben meghatá-
- 10/11 -
rozott jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutató (JTM) és hitelfedezeti mutató nem koncepcionálisan új változások, mivel ezekkel kapcsolatos rendelkezést valamilyen formában már a fenti Korm. r. is tartalmazott.
A dolgozat két részében megkíséreltem bemutatni a hazánkban a gazdasági válság betörése óta a pénzügyi fogyasztóvédelmi jog terén bekövetkezett - véleményem szerint fundamentális - változásokat. A jogi környezet ismertetése természetesen nem lehetett teljes annak szerteágazósága és a vonatkozó jogalkalmazási gyakorlat miatt, annak szemléltetésére viszont kiválóan alkalmas lehet véleményem szerint, hogy e területen bekövetkezett gyökeres változásokra felhívja a figyelmet. Az elmúlt évek rendkívüli változásai következtében a magyar pénzügyi fogyasztóvédelmi jog egy következő evolúciós szintre lépett. ■
Visszaugrás
