Az alábbiakban olvasható elemzés célja egyes, a pénzügyi intézmények által alkalmazott általános szerződési feltételek (ÁSZF) jogszerűségével összefüggő problémák vizsgálata. A témakörön belül érdemes részletesebben is megvizsgálni, hogy mikor, mely feltételek teljesülése esetén van mód arra, hogy a pénzügyi intézmény a fogyasztóval - ÁSZF alkalmazása mellett - korábban megkötött szerződését egyoldalúan módosítsa. Ebből a szempontból hasznos információkkal szolgált a Legfelsőbb Bíróság 2011. szeptember 27-én kihirdetett részítélete. (Lásd a Legfelsőbb Bíróságnak a Csongrád megyei Főügyészség felperesnek a PARTISCUM XI. Takarékszövetkezet alperes ellen általános szerződési feltételek megtámadása iránti perben hozott jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmet elbíráló Gfv. IX. 30.221/2011/6. számú részítéletét.)
A tartós szerződéses jogviszonyok pénzügyi intézmények általi egyoldalú módosításával összefüggő problémák a pénzügyi szektoron kívül is relevánsak. A Legfelsőbb Bíróságnak a PARTISCUM-ügyben tett megállapításai irányadóak lehetnek mindazoknak a szerződéses kapcsolatoknak (pl. a hosszú távú energetikai szolgáltatások nyújtásával összefüggő megállapodásoknak) a megítélésekor, ahol az ÁSZF meghatározására jogosult fél a tartósan fennálló jogviszony jövőbeli egyoldalú módosításának feltételeiről rendelkezik, illetve az erre vonatkozó jogosultságáról állapodik meg az ÁSZF-ben foglaltakat elfogadó fogyasztóval.
Az írás (a 2011. november 3-án hatályos szabályozás alapulvételével) áttekinti, hogy milyen következtetések adódnak - a Legfelsőbb Bíróság említett részítéletében (a továbbiakban: Részítélet) foglaltakra is figyelemmel - a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) és a hitelintézeti törvény (1996. évi CXII. törvény - Hpt.) egymáshoz való viszonyának összevetéséből, abból, hogy a pénzügyi intézmények szerződésmódosítási szándéka jogszerűségének megítélése a Hpt. rendelkezéseinek elsődleges figyelembevételét teszi szükségessé. Vizsgálandó továbbá, hogy - miközben maga a Részítélet is a Ptk.-hoz viszonyítva lex speciálisnak számító Hpt. rendelkezéseit tekinti irányadónak -, a Ptk. 241. §-ában meghatározott feltételek közvetve kihatnak-e - legalábbis a Részítélet okfejtése alapján - a Hpt. 210. §-ában előírtak értelmezésére?
1. A Részítélet kétségkívül legfontosabb megállapítása az volt, amely egyértelművé tette, hogy a pénzügyi intézmény a Hpt. szerint fogyasztónak számító ügyféllel megkötött szerződés egyoldalú módosításakor nem a Ptk. 241. §-ában foglaltakat figyelembe véve jár el.
A Részítélet szerint: "Nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet azon megállapításaival, miszerint az alperes az ügyfélre kedvezőtlenül és egyoldalúan csak ugyanazon feltételek fennállása esetén változtathatja meg a szerződés tartalmát, mely feltételeket a Ptk. 241. §-a a bíróság általi szerződésmódosításhoz meghatároz. A perbeli szerződéstípus esetében ugyanis a szerződés egyoldalú, az ügyfélre hátrányos módosításának feltételeit a Ptk.-hoz viszonyítva lex speciálisnak minősülő jogszabály, a Hpt. határozza meg, feltehetően szem előtt tartva nemcsak azt, hogy a kölcsön, hitel, illetve pénzügyi lízingszerződések tipikusan hosszútávra jönnek létre (ez más polgári jogi szerződéstípusra is jellemző lehet), hanem azt is, hogy a szerződő feleken kívül álló, előre nem kalkulálható tényezők, körülmények a más típusú polgári jogi szerződésekhez képest általában nagyobb gyakorisággal, jelentősebb hatást kifejtve fordulnak elő e szerződések esetén."
Abban az esetben, ha a Ptk. 241. §-a - mint azt korábban a jogerős ítélet kimondotta - közvetlen alkalmazásra tarthatott volna igényt, úgy a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítási lehetősége rutinszerűen alkalmazott banki gyakorlatból rendkívüli beavatkozási lehetőséggé alakult volna át. Összhangban a "clausula rebus sic stantibus" elvével a Ptk. 241. §-ára történő sikeres hivatkozás feltétele, hogy
• a felek közötti tartós polgári jogi jogviszonyban,
• a szerződéskötést követően beállott körülmény (jelentős változás),
• valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sértse.
A Ptk. 241. §-ával kapcsolatos bírói gyakorlatot jellemző "szigorítási tendenciát" az új Polgári Törvénykönyv előkészítése során készült ún. Szakértői Javaslat (Complex Kiadó, Budapest, 2008. szerk.: Vékás Lajos, 845. o.) a következőképpen összegezte: "nem kerülhet sor a bírósági szerződésmódosításra akkor, ha a felek a körülmények megváltozásának lehetőségével a szerződéskötéskor számolhattak, ha a változást valamelyik fél maga idézte elő, továbbá akkor sem, ha a körülmények megváltozása valamelyik fél rendes üzleti kockázatának körébe tartozik." Hasonlóan fogalmazott a Részítélet is, amikor kiemelte, hogy "A kialakult bírói gyakorlat szerint nem kérheti a szerződésmódosítást az a személy, aki a szerződéskötéskor számolhatott a körülmények későbbi változásával, tehát kellő gondosság esetén felmérhette a kockázatot". A Részítélet megjegyzi továbbá, hogy - figyelemmel a Ptk. 226. §-ával összefüggésben a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatban írottakra is - követelmény, hogy a körülményváltozás ne legyen ésszerűen előrelátható, az "haladja meg a normális változás kockázatát és a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégítsen ki".
Ez a megközelítés kifejezésre juttatja azt a jogos elvárást, hogy mivel az egyoldalú szerződésmódosítás végső soron ellentétes a kötelmi jog lényegét adó elvekkel, arra csak egészen kivételes esetben kerülhet sor. Szladits írja ezzel összefüggésben a következőket:
"A bíróság szerződésmódosító joga voltaképpen ellentétben áll a felek rendelkezési szabadságának alapvető elvével. A szerződés (és általában a kötelem) tartalmának bírói módosítása könnyen állami gyámkodásra vezethet a magánosok felett és előidézheti azt, hogy a felekben a szerződési hűség gondolata meginog. Mai magánjogi rendünkben az állam azért engedi meg a feleknek, hogy jogviszonyaikat szerződéssel maguk szabályozzák, mert a maguk érdekeinek biztosítására őket tartja a leghivatottabbaknak. Ha a felek ezzel a joggal nem tudnak élni, vagy visszaélnek vele, a szerződés érvénytelenségéről a törvény gondoskodik. De a törvényhozó azzal, hogy a felet az érvényesen elvállalt kötelezettség teljesítésére kötelezi, kifejezi azt, hogy az adott szó betartásához fűződő biztonságot általában többre értékeli minden ezzel ellenkező érdeknél. Ezért a bíróság a kötelem módosításának jogát csak akkor gyakorolhatja, ha erre különleges jogszabály feljogosítja." (Lásd Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata, II. rész, 150. o., Budapest, 1933. Grill Károly Könyvkiadóvállalata).
Elmondható, hogy a Ptk.-nak a bíróság általi, egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szabályai a pénzügyi intézmények számára jellemzően alkalmazhatatlanok. A megszorítóan értelmezett kivételességi előírás, a szerződésmódosítási okok előrelátásának kizárására vonatkozó követelmény, továbbá a külső körülmények változásának a pénzügyi intézmény üzleti kockázataként való értékelése (és ezáltal annak hátrányos következményei viselésének kötelezettsége), együttesen a hitelezési gyakorlat radikális átalakítását tette volna szükségessé, ha a szerződésmódosításra a Ptk. 241. §-ában foglaltak lennének irányadóak. Nem beszélve arról, hogy azt is át kellett volna gondolni (nemcsak a pénzügyi intézményeknek, hanem a jogalkotónak is), hogy ilyen törvény értelmezés mellett mi lehet a jövőben a szerepe a Hpt.-ben elhelyezett, az általános szerződésmódosítási modelltől eltérő rendelkezéseknek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
