Prológus. Ügyészi közérdekű kereset alapján a Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.720/2010. számú, másodfokon hozott ítéletében az egyik pénzintézet általános szerződési feltételeiben - üzletszabályzatában és különböző célú kölcsön blankettaszerződéseiben - több indokolatlanul egyoldalúan előnyös, tisztességtelen kikötés érvénytelenségét megállapította (közzétéve: Bírósági Döntések Tára 2011. évi 11. szám 188. számú jogeset). Az érvénytelennek minősített kikötések között szerepelt a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási jogát (pl. kamatemelés) megalapozó ok-listában körülírt feltételek egy része is. A Legfelsőbb Bíróság (azóta Kúria) felülvizsgálati eljárás során hozott Gfv. IX. 30.221/2011. számú részítéletében a jogerős másodfokú ítélet nagyobb részét hatályában fenntartotta, azonban a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási jogát érintő kikötések érvénytelenségét megállapító rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az első fokon eljárt Csongrád Megyei Bíróságot (azóta Szegedi Törvényszék) új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (közzétéve: Bírósági Határozatok 2012. évi 2. szám 41. számú jogeset).
A bírósági döntésekben megfogalmazódott elvi kifejtések jelentősége a szélesebb szakmai közvélemény számára felülmúlja a konkrét ügy kimenetelét, mivel a közérdekű keresettel támadott pénzintézet üzletszabályzata az egyoldalú szerződésmódosítási kikötés tekintetében a hitelintézetek által elfogadott Magatartási Kódex vonatkozó részének adaptációját tartalmazta, és hasonló megfogalmazásban országosan számos más pénzintézet általános szerződési feltételei között szerepel.
1. Triviális tételnek tűnhet, a későbbiek szempontjából mégis fontos felidézni, hogy az általános szerződési feltételek és a tisztességtelen kikötések kérdéseit a Polgári Törvénykönyv szabályozza a szerződési jogban, a szerződés megkötésével és érvénytelenségével összefüggésben. Általános szerződési feltételnek minősül, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Az általános szerződési feltételnek minősítés szempontjából közömbös a szerződési feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja és az a körülmény, hogy a feltételek a szerződési okiratba szerkesztve vagy attól elválasztva jelennek meg [Ptk. 205/A. § (1), (3) bekezdés]. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló többször módosított 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 207. §-a előírja, hogy a pénzügyi intézmény köteles a részére engedélyezett és általa rendszeresen végzett tevékenységre vonatkozó általános szerződési feltételeit üzletszabályzatba foglalni.
A pénzintézetek üzletszabályzata tehát általános szerződési feltételeket tartalmaz. De általános szerződési feltétel - az üzletszabályzat mellett - a pénzintézet által készített és közzétett hirdetmény, valamint minden olyan blankettaszerződés (kölcsönszerződés, lízingszerződés, a kapcsolódó biztosítéki szerződések stb.) is, amelyet a pénzintézet több személlyel való szerződéskötés érdekében előre elkészít.
A pénzintézetek az általános szerződési feltételeik között, az üzletszabályzatban tipikusan kikötik az egyoldalú szerződésmódosítás jogát. Erre vonatkozóan a külön jogszabály, a Hpt. rendelkezéseket tartalmaz. A törvény 210. § (3) bekezdése szerint fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette. A 210. § (11) bekezdése szerint a (3) bekezdésben nem szabályozott szerződések esetén kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha a szerződés ezt a pénzügyi intézmény számára - külön pontban - egyértelműen meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére lehetővé teszi.
A kógens törvényi szabályozásból következik: amennyiben a pénzintézet az egyoldalú kamatemelés jogát anélkül köti ki, hogy a módosításra okot adó körülményeket az üzletszabályzatában előzetesen meghatározta volna, a kikötés semmis. Jogszabályba ütközik továbbá a kikötés akkor is, ha a pénzintézet azt nem a Hpt. követelményeinek megfelelő módon fogalmazta meg, vagyis a módosításra okot adó körülmények meghatározása nem objektív és nem tételes (kimerítő) jellegű.
A jogszabályba ütköző szerződési kikötés a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis.
Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségéről viszont másik törvényhely, a Ptk. 209/A. § (1), (2) bekezdései rendelkeznek. A Ptk. 209. § (1) bekezdése pedig generálklauzulaként fogalmazza meg, hogy tisztességtelen szerződési feltételnek az minősül, amely a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A tisztességtelen kikötés törvényi körülírásának nem tényállási eleme, hogy jogszabályba ütközik, a feltétel tisztességtelensége enélkül is megállapítható. Önmagában tehát abból, hogy a pénzintézet az általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a Hpt.-ben írt követelményeknek megfelelő módon - objektív és tételes körülményekre utalással - határozta meg, nem következik, hogy az ily módon körülírt okok ne minősülhetnének a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, egyoldalúan és indokolatlanul előnyös, tisztességtelen kikötéseknek. A pénzintézetek által a fogyasztóval kötött kölcsönszerződések tekintetében az üzletszabályzat, az ÁSZF kikötéseinek tisztességtelen jellegét a Ptk. 209. §, és nem a Hpt. 210. § alapján kell megítélni.
A Bírósági Határozatok 2012/2/41. szám alatt közzétett jogeset kiemelése szerint: "Az általános szerződési feltételekben meghatározott ok-listában szereplő feltételek - melyek tekintetében bekövetkező változás esetén sor kerülhet a fogyasztóval kötött kölcsön és pénzügyi lízingszerződés egyoldalú, ügyfélre hátrányos módosítására - jogszerűsége nem vonható kétségbe, amennyiben a feltételek meghatározásának módja (objektív és tételes) maradéktalanul megfelel a Hpt. 210. § (3) bekezdésében írt követelményeknek". A megfogalmazás abban az értelemben kétségkívül igaz, ha a kikötés megfelel a Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak, akkor e jogszabályba nem ütközhet, ezen okból jogszerűtlen nem lehet. Ez azonban nem zárja ki, hogy a szerződés bármely más érvénytelenségi ok alapján ne lenne támadható, ezek között arra hivatkozással is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást biztosító kikötés (ok-lista) indokolatlanul, egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény számára, ezért tisztességtelen, érvénytelen. Annál is inkább, mivel a Hpt. 210. § (3) bekezdés a feltételek meghatározásának módjára, és nem a tartalmára ad törvényi rendelkezést, azaz az ok-lista a tartalma szerint akkor is indokolatlanul, egyoldalúan előnyös, azaz tisztességtelen lehet, ha a meghatározásának a módja - objektív és tételes - egyébként jogszerű.
2. A Ptk. irányadó szabályai alapvetően arra épülnek, hogy a szerződés megkötése alku folyamatban történik, ami a kölcsönös érdekek kiegyenlítődését biztosítja. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek. A szerződési szabadság azonban nem korlátok nélküli, mivel a diszpozitív szabályokat a jogalkotó a tipikus esetre, az egyensúlyt teremtő szerződési igazságosság alapján alkotja meg, a diszpozitivitás pedig nem járhat azzal a következménnyel, hogy bármelyik fél széles körben módosítsa a jogok, kötelezettségek és kockázatok törvényben szabályozott elosztását. A diszpozitivitás korlátja a jóhiszeműség és tisztesség objektív kötelmi jogi kategóriája, amely az elfogadott etikai követelményrendszert juttatja kifejezésre az általános szerződési feltételek értékelése során.
Az általános szerződési feltételek - így a pénzintézeti üzletszabályzatok - alkalmazása nélkülözhetetlen, szükségszerű technikái a pénzügyi szolgáltatásoknak, az egyedi szerződéses alkudozások ugyanis a tömegméretű szolgáltatásnyújtást megbénítanák. Másfelől nyilvánvalóak az alkalmazásukkal együtt járó veszélyek is, a gazdasági erőfölényben lévő pénzintézetek részéről. Az általános szerződési feltételek veszélyei akkor válnak konkréttá, ha a kidolgozójuk számára indokolatlan, egyoldalú előnyöket tartalmaznak, a másik fél számára így egyoldalúan hátrányosak, vagyis a jogok és kötelezettségek aránytalanságát idézik elő. A nemzetközi jogéletben nem újkeletű a felismerés, hogy a szabványszerződések körében a klasszikus jogelvek, mint a szerződési szabadság önmagukban az egyensúlytalansági problémákat megoldani nem tudják, hanem olyan jogi eszközöket kell bevezetni, amelyek alkalmasak a szerződési igazságosság megteremtésére. Ebben a körben az Európai Közösség 93/13. EGK Irányelve a fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen feltételeiről átfogó ajánlásokat tett közzé. Kötelező követelményként szövegezte meg, hogy a fogyasztót a tisztességtelen szerződési feltételek nem kötik, a szerződés csak enélkül lehet érvényes. Az Irányelv átültetése a magyar jogba a Polgári Törvénykönyvben történt meg. Külön jogszabály - ilyen a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet - meghatározhat és nevesít olyan konkrét kikötéseket, amelyek jogalkalmazói mérlegelés nélkül a jogalkotói akarat folytán feltétlenül tisztességtelenek (ún. fekete és szürke lista). Ha az ÁSZF, így a banki üzletszabályzat ilyet tartalmaz, a szerződésnek ez a kikötése jogszabályba ütközik, ezért semmis. Más kérdés, hogy közérdekű keresetindítás esetén az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló kikötés érvénytelenségét akkor is meg kell állapítani, ha a kikötés a jogszabályba ütközés volta miatt semmis (Kúria 3/2011. PK vélemény 2. pont).
Az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A közérdekű kereset még az olyan feltétel tisztességtelenségének megállapítására is előterjeszthető, amelyet a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából csupán előre meghatároztak és nyilvánosan megismerhetővé tették, akkor is, ha az érintett feltétel még alkalmazásra sem került [Ptk. 209/D. § (1), (2) bekezdés].
A közérdekű keresettel indult perben a bíróság nem azt vizsgálhatja, hogy milyen gyakorlatot folytat a tisztességtelen kikötéssel összefüggésben a kikötést alkalmazó fél. Az ÁSZF-ben, üzletszabályzatban szereplő kikötés tisztességtelensége nem függ attól, hogy a pénzintézetnek mi volt a szándéka, utóbb szerződéses partnereivel milyen gyakorlatot követ, alkalmazza-e ténylegesen a kikötést. Jogi relevanciája annak van, fennáll-e az elvi lehetősége, hogy a feltétel - bármikor - a fogyasztót hátrányos helyzetbe hozza.
A kikötés tisztességtelenségének megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy konkrét ügyletekben a bank mikor és miért emel kamatot, hanem az az ügydöntő, hogy maguk az általános szerződési feltételek elvileg lehetővé teszik-e a szerződésből fakadó jogoknak és kötelezettségeknek a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, egyoldalú és indokolatlan eltolódását a fogyasztó hátrányára. A közérdekű keresettel indult perben az ÁSZF, az üzletszabályzat adott kikötésének absztrakt megfogalmazása kontrollálható: a konkrét szerződéstől és szerződő partnertől, a szerződés egyedi, konkrét egyoldalú módosításától függetlenül a kikötés általában lehetőséget enged-e a szerződés módosítására olyankor is, ha az a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértené. Másfelől viszont ha a felek megállapodása folytán a szerződés részévé tett egyoldalú szerződésmódosítási kikötés nem tisztességtelen, hanem érvényes, akkor a konkrét egyedi esetben az érvényes szerződési kikötésnek megfelelően, szerződésszerűen végrehajtott kamatemelés sem lehet tisztességtelen. Annak megállapítása tehát, hogy egy konkrét esetben az egyoldalú szerződésmódosítás jogszerűnek minősül-e, annak függvényében történhet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó általános szerződési feltétel tisztességtelen - érvénytelen - vagy sem.
3. A szerződési jog alapelve a pacta sunt servanda, vagyis a szerződési kötőerő elve, amely szerint az érvényesen létrejött megállapodás tartalma a feleket köti, egymásközti viszonyukban az olyan, mintha jogszabály lenne. A nemzetközi, európai szerződési jogokban kiemelkedő fontosságú követelmény egyebek között az ún. mintatörvény tervezetekben, így az új Ptk. kodifikációja során hasznosított Európai Szerződési Jogi Alapelvekben is megfogalmazódik: a szerződésben foglalt kötelezettségek módosítása vagy teljesítésük megtagadása érdekében a fél nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés megkötése után a körülményekben olyan változások következtek be, aminél fogva a teljesítés számára terhesebbé vált (Szerződési Alapelvek 6:111. §).
A szerződési kötőerő elvéből következik, hogy - főszabályként - egyik fél sem jogosult egyoldalúan a megkötött szerződést megszüntetni (felmondás, elállás), vagy pedig azt egyoldalúan módosítani. Annak viszont természetesen nincs akadálya, hogy a felek a szerződés bármely tartalmi elemét közös megegyezéssel módosítsák.
A Ptk. szerint a szerződések főszabály szerint közös megegyezéssel módosíthatók. A főszabály alól ugyanakkor lényeges kivételek vannak.
- A Ptk. 226. § (2) bekezdése értelmében jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja. A már megkötött szerződések tartalmának utólagos, jogalkotói (közjogi) eszközökkel való megváltoztatása az ilyen jogszabály alkotmányosságát vetheti fel, ezért a törvényhely alkotmányos értelmezését az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában fejtette ki. E szerint a Ptk. 226. § (2) bekezdésben írt rendelkezésnek az a funkciója, hogy a fennálló szerződések szolgáltatási egyensúlyának felborulása esetén az állami beavatkozást társadalmi méretekben lehetővé tegye. Ugyanennek a beavatkozásnak a lehetősége a Ptk. 241. §-a alapján az egyes egyedi jogviszonyokban a bíróság részére adott. A bíróság feladata egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyát helyreállítani. A társadalmi méretű változásoknak a szerződések nagy tömegét azonosan érintő következményeit azonban az egyes peres eljárások keretei között nem lehet célszerűen megoldani, itt már indokolt, hogy a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. Mind az egyedi jogviszonyok, tehát egy-egy konkrét szerződés tartalmának megváltoztatása, mind pedig a jogviszonyok társadalmi méretű, tehát jogszabály útján történő megváltoztatása csak alkotmányos keretek között történhet meg. Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megkövetel. [Ugyanezeket a szempontokat erősítette meg az Alkotmánybíróság a 66/1995. (XI. 24.) AB határozatában.]
- A bíróság - a Ptk. 241. §-a alapján és az ehhez kapcsolódó joggyakorlat szerint - csak kivételesen, akkor módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A bírói szerződésmódosítás kritériumait az új Polgári Törvénykönyv Tervezete - az EU Szerződési Jogi Alapelvekkel és a joggyakorlattal összhangban - még kifejezőbben körülírja: "Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és
a) a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előre látható,
b) azt nem a módosítást kérő fél idézte elő, és
c) a körülmények változása nem tartozik a fél rendes üzleti kockázatának körébe" [6:193. § (1) bekezdés].
- A szerződő felek egyike a megkötött szerződés tartalmát egyoldalúan akkor módosíthatja (egyoldalú hatalmasság), ha erre jogszabály feljogosítja, vagy pedig a felek a szerződésben előre közösen kikötötték az egyoldalú szerződésmódosítás jogát. A Ptk. nem tiltja, sőt lehetővé teszi a fél egyoldalú szerződésmódosítását, feltéve, hogy ezt az alakító jogot a szerződésben előre közösen kötötték ki. A Ptk. azt sem írja elő, hogy a közösen kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog milyen esetekben gyakorolható, azt sem, hogy e feltételeket, körülményeket előre a szerződésben kellene meghatározni, és azt sem, hogy a kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog csak kivételes esetekben lenne gyakorolható. A felek által közösen kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jogosultságra nem vonatkoznak a Ptk. 241. §-ában írt, a bírósági szerződésmódosításra vonatkozó kritériumok, így a kivételességi klauzula sem. A szerződési szabadság így tehát arra is kiterjed, hogy a felek közös megegyezéssel az egyikőjük számára a szerződés tartalmát utólag módosító egyoldalú hatalmasságot biztosítsanak. Ha azonban az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a fél az általános szerződési feltételei között előre meghatározza, és a felek megállapodása folytán az ÁSZF e kikötése is a szerződés tartalmává válik, akkor a másik fél - adott esetben a fogyasztó - hivatkozhat arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító kikötés a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos a számára, ezért tisztességtelen, érvénytelen. Önmagában tehát az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését a törvény nem tiltja és nem is korlátozza, továbbá az ÁSZF elfogadásával abban a felek megállapodtak, nem következik, hogy a kikötést a tisztességtelenségre hivatkozással támadni ne lehetne, és ilyenkor annak érvényességét érdemben kell megítélni.
A szerződés egyoldalú módosításának jogát nemcsak a felek köthetik ki közösen, hanem külön jogszabály is feljogosíthatja valamelyik felet a szerződés egyes tartalmi elemeinek egyoldalú alakítására. Ilyen rendelkezés a Hpt. 210. § (3) bekezdése, amely a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási jogát törvényi szinten biztosítja. A Ptk. 209. § (6) bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Azt tehát, hogy a kölcsönszerződésben a pénzintézet számára a kamatra, díjra, költségre vonatkozó egyoldalú szerződésmódosítási jogosultság fennáll-e, sem támadni, sem vizsgálni nem lehet. (Hasonló törvényi felhatalmazást egyébként a közüzemi tartós szerződési jogviszonyokra más külön törvények is tartalmaznak.)
A Hpt. 210. §-a - a Ptk.-hoz képest szigorúbban, a banki ügyfelek érdekében - azt is előírja, hogy a pénzintézetnek előre, tételesen kell megjelölnie a későbbi változtatás lehetséges okait (ún. ok-lista). Lényeges azonban, hogy a Hpt. nem rögzíti, konkrétan melyek lehetnek tételesen azok az okok, amelyekre hivatkozva a bank a későbbiekben egyoldalúan módosíthatja a kamat mértékét. Az ok-listát a törvény nem tartalmazza. Az ok-listát a pénzintézet maga határozza meg, előre egyoldalúan, üzletszabályzatában, az általános szerződési feltételei között.
Ebben a közelítésben mondható, ha a pénzintézeti üzletszabályzat (ÁSZF) tartalmaz tételes ok-listát, akkor kielégíti a Hpt. formai követelményét, de ez mégsem zárja ki az ok-listában szereplő lehetséges változtatási körülmények érdemi, tartalmi értékelését abból a szempontból, hogy azok a pénzintézet számára indokolatlanul, egyoldalúan előnyösek, tisztességtelenek vagy sem.
Más a helyzet a fogyasztóval kötött lakáscélú hitel- és kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés esetében. Evonatkozásban a Hpt. 210/A. §-a a 210. § (3)-(5) és (11) bekezdéseitől eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Eszerint a lakáscélú kölcsönszerződések esetén a pénzügyi intézmény az ügyfél számára kedvezőtlenül - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a szerződést nem módosíthatja, a szerződésmódosítás semmis. A (4) bekezdés szerint a lakáscélú kölcsönszerződés a pénzügyi intézmény által az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamat tekintetében, kormányrendeletben meghatározott esetekben, feltételekkel és módon módosítható, amennyiben azt a jegybanki alapkamat, a refinanszírozási kamatlábak, a pénzpiaci indexek, a hitelező lekötött ügyfélbetéteinek változása, a szabályozói környezet, illetve a hitelkockázat kormányrendeletben meghatározott változása indokolja. Az erre vonatkozó külön szabályokat, a szerződésmódosítás jogszabályban pontosan körülírt feltételeit a 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet tartalmazza. Ez tehát azt jelenti, hogy speciálisan a lakáshitelezésre, a lakáscélú kölcsönszerződésre a Hpt. felhatalmazása alapján külön jogszabály azt is előírja, hogy konkrétan melyek lehetnek az egyoldalú módosítás, a kamatemelés lehetséges okai. A jogszabályban nevesített okoknak a tisztességtelensége - az ilyen szerződéskötések körében - nem vizsgálható [Ptk. 209. § (6) bekezdés].
Tény, hogy a pénzintézetek az általuk megfogalmazott ún. Magatartási Kódexben olyan tételes ok-listát írtak körül, amely a kamat egyoldalú megváltoztatására nyújthatna lehetőséget. A pénzintézetek egy része ezt az ok-listát ültette át az általános szerződési feltételei közé. A pénzintézetek által elfogadott Magatartási Kódex azonban nem jogszabály; jogszabályt a jogalkotó szervek hozhatnak létre, amely mindenkire kötelező magatartási szabályt ír elő. A magatartási kódex fogalmát a 2008. évi XLVII. törvény vezette be, melynek értelmező rendelkezése szerint [2. § i) pont] a magatartási kódex olyan, a piaci önszabályozás keretében létrehozott megállapodás vagy szabályegyüttes, amely valamely kereskedelmi gyakorlat, vagy tevékenységi ágazat vonatkozásában követendő magatartási szabályokat határozza meg azon vállalkozások számára, melyek a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el. A Magatartási Kódexben foglaltak tehát az azt aláíró pénzintézeteket kötik, akik a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerték el. Kötelezettségeik a kódex kapcsán egymással szemben állnak fenn, személyi hatálya kizárólag a megállapodásban részes felekre terjed ki, ebből következően a hitelezővel szerződéses jogviszonyban álló adósokkal kialakuló jogvitában a Magatartási Kódex a másik, kívülálló szerződő félre vagy a bíróságra kötelező rendelkezésként nem vonatkozik.
Általában - a lakáscélú hitelezéstől eltekintve - jogszabály tehát nem határozza meg konkrétan azokat az okokat, amelyek alapján a szerződés egyoldalúan módosítható. Ilyen ok-listát a Hpt. nem tartalmaz, a Magatartási Kódex pedig jogszabálynak nem minősül. Nincs akadálya ezért, hogy a pénzintézet általános szerződési feltételei között az egyoldalú szerződésmódosítás jogát biztosító ok-lista egyes kikötéseit akár az ügyfelek, akár közérdekű kereset a tisztességtelenségre hivatkozással támadják. Azt pedig, hogy a kikötés érvényes vagy érvénytelen, csak az egyes okok tételes, tartalmi értékelése döntheti el.
4. A bírói mérlegelés, vizsgálat mércéje, tesztje a Ptk. 209. §: a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit sértő módon, indokolatlanul, egyoldalúan előnyös-e az ok-listában szereplő adott tétel. A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. Alaki szempontból az ok-listával kapcsolatban az a követelmény állítható, hogy világos és egyértelmű legyen, ne legyen ellentmondó, félreérthető, a megfogalmazása túl szakmai, ezért érthetetlen [Ptk. 209. § (1), (2), (4) bekezdés].
A kikötés tisztességtelenségét tehát a Ptk. alapján kell megítélni. A Hpt. 210. §-a ehhez - nem kimerítő jelleggel - egy lényeges szempontot ad: a módosításra okot adó körülménynek objektívnek kell lennie.
Az általános és különös szabályozás viszonya a Ptk. 209. §, illetve a Hpt. 210. § relációjában vethető fel: ha a pénzintézeti ÁSZF-ben szereplő, az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó feltétel objektív és tételesen meghatározott, akkor ez kizárja-e, hogy az így meghatározott feltétel a Ptk. 209. § törvényi rendelkezései alapján a jóhiszeműség és tisztesség sérelmével indokolatlanul, egyoldalúan előnyös, illetve az ügyfél számára hátrányos feltételnek minősüljön.
A körülmény objektív természetének a Hpt.-ben megfogalmazott követelménye - helyes értelmezés szerint - nem arra irányult, hogy a kikötés tisztességtelenségének megítélése szempontjából minden más szempontot kizárjon.
A körülmény objektív természete azt jelenti, hogy nem a pénzintézet maga idézi elő a változtatásra okot adó körülményt, nem szubjektív (tőle függő, akaratlagos) döntése, magatartása következtében állt elő, hanem független, szubjektíve nem befolyásolható tényezők eredménye. Nem kétséges, a körülmény így felfogott objektív jellege valóban elemi követelmény, azonban önmagában nem elegendő annak eldöntéséhez, hogy a jövőbeli (objektív) körülmény beállta esetén a szerződés módosításának lehetősége tisztességtelen vagy sem. Ha a változtatásra okot adó körülmény objektív természete lenne csupán a követelmény, akkor - az abszurditásig fokozva - a pénzintézet az ÁSZF-ben előírhatná azt is, hogy esős napokon a kamatot emelheti, mivel az időjárási viszonyok tőle függetlenek, objektívek. A Hpt.-ben megkövetelt objektív vonás a kikötés tisztességes mivoltát nem dönti el (nem is ez a célja), számos lényegi kérdésre nem ad választ: nem következik belőle, hogy az objektív körülménynek tartós szerződési jogviszonyban, a szerződéskötés után beálló változásnak kell-e lennie vagy sem; nem ad eligazítást abban, hogy az egyébként objektív körülmény a pénzintézet érdekeit egyáltalán sérti-e, mennyiben, lényeges érdeksérelmet okoz vagy sem.
Mindezek a körülmények az ok-listában szereplő kikötések tisztességtelensége megítélése szempontjából lényegi fontosságúak, ezért - a körülmények objektív természetén felül - további tényezőket is vizsgálni kell.
Alapvető szempont, hogy az üzleti-gazdasági szerződések - bármely vállalkozási szakterületen - a rendes üzleti kockázat felvállalásán alapulnak: a szerződéskötés a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen felvállalt többlet-kockázatot feltételez, azt, hogy a szerződő fél az érdekköréhez (a tevékenységi, ellenőrzési köréhez) tartozó körülményekért a másik fél irányában kockázati helytállást vállal, a másik fél erre számít, és ugyanezt ő is vállalja a másik oldalról. A rendes (normális) üzleti kockázat éppen azt jelenti, hogy az egyik, vagy másik fél érdekköréhez tartozó objektív változások kockázata az adott félre hárul. Az üzleti kockázat lényege az, hogy saját helyzetének objektív nehezüléséből eredő következményeket - a már megkötött szerződések keretei közt - egyik fél sem háríthatja a másikra. Amint a szakirodalom is megfogalmazza, mindenki maga köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt járó kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére - sem bírósági, sem a felek valamelyikének egyoldalú - szerződés módosításával nincs lehetőség. Fokozottan érvényesül ez a professzionális gazdasági szereplők követelményrendszerében, mint amilyennek a pénzintézetek is minősülnek (Szakértői Javaslat az új Ptk. tervezetéhez. Complex Kiadó 2008. 845. oldal).
Az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában a hosszúlejáratú lakáscélú hitelszerződések keretében az állam által jogszabállyal végrehajtott kamatemelés alkotmányosságát vizsgálta. A tartós hitelszerződések az állam által felhatalmazott pénzintézet és a lakásépítő (lakásvásárló) adósok között jöttek létre, ahol a jogviszony jogszabályon, illetőleg jogszabály által diktált (blanketta) szerződési feltételeken alapult. Az állam így - mint arra a határozat rámutat - a tartós hitelezési polgári jogi jogviszonyban vett részt, és ilyen minőségében jogszabályi eszközökkel kívánta a blankettaszerződésekben szereplő kamat mértékét emelni. A határozat szerint: "Az állam általában csak ugyanolyan feltételekkel teheti meg az általa jogszabályban kiadott blankettaszerződések tartalmának a megváltoztatását, mint amilyen feltételek fennállása esetén a szerződés más felei kérhetik a bíróságtól - a rebus sic stantibus klauzulájára alapítottan - a szerződés módosítását". A már fennálló szerződés tartalmának megváltoztatása kivételesen csak akkor lehetséges, "ha a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előre látható, ugyanakkor túlmegy a normális változás kockázatán és a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégít ki". Az adott esetben az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hitelszerződések mögöttes jogviszonyában olyan lényeges változás következett be, amely az egyik fél - az állam - lényeges jogos érdekének a sérelmével járt.
A megjelenített szempontok megfelelően irányadók a pénzintézetek hitelezési jogviszonyaiban is. Ezek közé tartozik, hogy a pénzkötelem tartós jogviszonyt hozzon létre; a rövidlejáratú hitelezési jogviszonyban az előre látható kockázat áthárítása az egyoldalú kamatemelés kikötésével aligha lehet indokolt. Magától értetődő követelmény az is, hogy az ok-listában szereplő objektív körülmény a szerződéskötés után következzék be; a szerződéskötés időpontjában már fennálló, bár nem ismert körülményre hivatkozással a szerződés nem módosítható, hanem legfeljebb megtámadható.
Az üzletszabályzatban generálisan kikötött szerződésmódosítás, kamatemelés továbbá akkor nem indokolatlanul, egyoldalúan előnyös a pénzintézet javára, ha a tételes ok-listában pontosan meghatározott, és a szerződéskötést követően beálló objektív körülmény olyan mértékű változást eredményez, amely a módosításhoz folyamodó hitelintézet lényeges jogos érdekét sérti. A rendes üzleti kockázat körébe tartozó, annak kereteit meg nem haladó mértékű változások egyoldalú módosításra nem adhatnak alapot.
Az egyoldalú kamatemelést megalapozó tételes oklista tisztességtelenségének kérdésében hasonló szempontok érvényesülnek ahhoz, mint amikor a jogszabály már megkötött blankettaszerződések tartalmát változtatja meg, vagy a bíróság módosítja a szerződés tartalmát. Az Alkotmánybíróság a jogalkotási (közjogi) jogviszonyban az alkotmányosság tesztjeként is alkalmazhatónak találta a bírói szerződésmódosítás Ptk.-ban írt kritériumait. Ez azért is érthető, mivel a megkötött szerződés tartalmát utóbb módosító jogi norma éppen azt kívánja elhárítani, hogy a lényeges sérelmet szenvedett felek ne forduljanak tömegesen bírósághoz a szerződések egyedi módosítása érdekében. Ehhez hasonló szerepet töltenek be a pénzintézetek üzletszabályzatai a Hpt. által biztosított egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötésével, amelynek ugyanakkor a korlátai is hasonlóak.
5. Az elemzés megállapításai plasztikusan érzékeltethetők, ha a pénzintézetek által a gyakorlatban alkalmazott ok-listára vonatkoztatjuk. A Magatartási Kódex adaptációja folytán az alábbi ok-lista - ehhez hasonló szövegezésben - számos pénzintézet üzletszabályzatában megjelenik. Példaként álljon itt az egyik pénzintézet ÁSZF kikötése:
"A hitelintézet a szerződésben meghatározott kamat, díj, költség vagy - fogyasztóval kötött szerződés kivételével - egyéb szerződési feltétel ügyfélre nézve kedvezőtlen módosításának jogát az alábbi feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén gyakorolja:
a) Jogi, szabályozói környezet változása
- a hitelintézet - hitel- és pénzügyi lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő - tevékenységére, működési feltételeire vonatkozó vagy azt érintő jogszabály, jegybanki rendelkezés vagy a hitelintézetre kötelező egyéb szabályozók megváltozása;
- a hitelintézet - hitel- és pénzügyi lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő - tevékenységéhez kapcsolható közteher (pl. adó), a kötelező tartalékolási szabályok változása;
- kötelező betétbiztosítás összegének vagy díjának változása.
b) A hitelintézet forrásköltségeinek változása, pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek változása, így különösen, de nem kizárólagosan
- Magyarország hitelbesorolásának változása;
- az országkockázati felár változása (credit default swap);
- a jegybanki alapkamat, a jegybanki repo betéti kamatlábak változása;
- a bankközi pénzpiaci kamatlábak, hitelkamatok változása;
- a Magyar Állam vagy a hitelintézet által kibocsátott kötvény és swap hozamgörbék egymáshoz képest történő elmozdulása;
- refinanszírozást biztosító nyilvánosan kibocsátott értékpapírhozamának, illetve kibocsátója elismert külső hitelminősítő szervezet általi kockázati besorolásának változása, vagy az ilyen besoroláshoz kapcsolódó költségek megváltozása;
- a hitelintézet lekötött ügyfélbetétei kamatának változása.
c) Az adós kockázati megítélésének változása
- az ügyfél illetőleg a hitelügylet más kockázati kategóriába történő átsorolása a hitelintézet vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelő eszközminősítési szabályzata, vagy belső adósminősítési szabályzata alapján - különös tekintettel az ügyfél pénzügyi helyzetében és fizetőképességi stabilitásában bekövetkező változásokra -, ha az új kockázati kategóriába történő átsorolás az értékvesztés, és ezáltal az alkalmazott kockázati felár mértékének a változtatását teszi indokolttá;
- a hitelintézet vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelő eszközminősítési szabályzata, vagy a hitelező belső adósminősítési szabályzata alapján azonos kockázati kategóriába tartozó hitelügyletek, illetve ügyfelek kockázatának változása, ha a kockázat megváltozása az adott kockázati kategóriában az értékvesztés, és ezáltal az alkalmazott kockázati felár mértékének változatását teszi indokolttá;
- a nyújtott kölcsön vagy hitel fedezetéül szolgáló ingatlanfedezet értékében bekövetkezett legalább 10%-os változás".
ad.a) A hitelintézet tevékenységére, működési feltételére vonatkozó jogszabály, a tevékenységéhez kapcsolható közteher (pl. különadó), a kötelező tartalékolási szabályok és betétbiztosítás változásai ugyan objektív természetűek, mivel jogalkotói döntés következményei, ugyanakkor az érintett gazdasági szereplő üzleti kockázatához tartoznak. Amennyiben ugyanis a jogalkotó olyan tartalmú jogszabályt (legyen az törvény, kormányrendelet vagy MNB rendelkezés) alkot, amellyel az a célja, hogy a társadalmi teherviselésből meghatározott rész a gazdaság adott szereplőjére, adott esetben a pénzintézetekre essen, vagy olyat, amellyel a pénzintézet működési feltételeit kívánja alakítani, adott esetben a pénzintézetre kedvezőtlenül, akkor a jogalkotói céllal nyilvánvalóan ellentétes, ha a pénzintézet e jogalkotói cél megvalósulását akként hárítja el, hogy a következményeket a már megkötött szerződések másik alanyi pozíciójában lévő társadalmi csoportokra - vállalkozásokra, önkormányzatokra, vagy a lakosságra (fogyasztókra) - áthárítja. Ha a jogalkotónak az a szándéka, hogy a megnövekedett terheket az utóbbi társadalmi csoportokra telepítse, akkor az ilyen tartalmú jogszabályt ő maga alkotja meg. Mint ahogy a kedvezőtlen jogszabályi változásokkal érintett más társadalmi csoportok sincsenek abban a helyzetben, hogy az emiatt megnövekedett terheiket másra - adott esetben a kölcsönszerződés hitelezőjére, a pénzintézetekre - hárítsák, ugyanez vonatkozik másik oldalról a hitelintézetekre is. Ha a hitelintézetek ezt mégis megtehetik, ez számukra nyilvánvalóan egyoldalúan előnyös jogi pozíciót eredményez, ami semmivel sem indokolható. Kissé populáris közelítéssel a szerződési pozíciók, a jogosultságok egyensúlya akkor állhatna helyre, ha a jogszabály az adós javára is biztosítaná az egyoldalú szerződésmódosítás jogát - az ügyfél is jogosult lenne egyoldalúan módosítani a hitelezőre kedvezőtlen módon a szerződés kamat, díj illetőleg költségelemét -, ha az adósra vonatkozó jogszabályok, közterhek (adók, járulékok), a tevékenységét érintő közszolgáltatási díjak (pl. áram, gáz díja, közlekedési költségek), megélhetési költségek számára hátrányosan változnak.
A jogalkotó által meghozott, a pénzintézetekre kedvezőtlen jogszabályi változások alkotmányossága az Alkotmánybíróság előtt támadható. Az azonban nyilvánvalóan sérti a jóhiszeműség és tisztesség elvét, az üzleti-piaci viszonyok etikai normarendszerét, ha a jogalkotó célzott teherelosztását a pénzintézet úgy hiúsítja meg, hogy annak ránézve kedvezőtlen kihatásait a jogalkotó által terhelni nem kívánt más társadalmi csoportok felé közvetíti, áttelepíti.
ad.b) A jogi, szabályozói környezet változásán kívül a pénzintézetek az egyoldalú szerződésmódosítás (kamatváltoztatás) jogát a forrásköltségeik, pénzpiaci forrásszerzési lehetőségeik változása folytán kötik ki.
Ismert, hogy kölcsönszerződés esetén a pénzintézet nem saját forrásból származó pénzösszeget ad kölcsön; a hitelintézetek és más pénzügyi intézmények tipikusan közvetítő szerepet játszanak a pénzforgalomban. E közvetítő tevékenységet - az üzletszerűség fogalmából következően - rendszeres haszonszerzés végett végzik. Ennek során a likviditás és szolvencia fenntartása a hitelintézet törvényben előírt kötelessége, vagyis a kölcsönadott összeg folyamatos biztosítása a hitelintézet rendes gazdálkodása körébe tartozik, és az ezzel kapcsolatos kockázatok a hitelintézet rendes üzleti kockázata körébe tartoznak. A pénzpiaci forrásszerzési lehetőségeket, a forrásköltségeket a hitelintézet a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan mérlegeli, az ezzel kapcsolatos kockázatokat (árfolyamok, általános kamatszintek, országkockázati felár stb. várható növekedése) a kamat megállapítása során - költségei megtérülése és méltányos, tisztes haszna érdekében - figyelembe veszi. Utóbb, a szerződés megkötése után azonban e költségek változásából fakadó többletköltségeket nem háríthatja át a fogyasztóra, különösen akkor, ha a költségek változásából fakadó kockázatok mérséklése érdekében nem úgy járt el, ahogyan az a pénzintézettől általában elvárható.
A kölcsönvevőnek (fogyasztónak) a források beszerzésére nincsen ráhatása, előre nem látja és befolyásolni sem tudja, hogy a pénzintézet milyen intézkedéseket fog megtenni (vagy elmulasztani), és ebből fakadóan milyen költségterhet kell majd viselnie. A forrásköltségek mechanikus áthárítása ezért sérti a jóhiszeműség és tisztesség elvét akkor is, ha a fogyasztóval szerződő fél a szerződésben rögzíti, milyen objektív változásokat vesz figyelembe a költségek, illetve kamat megemelésénél.
Az olyan kikötés, amely differenciálatlanul lehetővé teszi, hogy a pénzintézet forrásköltségeinek, forrásszerzési lehetőségeinek változását - a változás mértékétől, nagyságrendjétől függetlenül, attól, hogy azok a rendes üzleti kockázat mértékét meghaladják vagy sem - következményeiben közvetlenül a másik félre, a fogyasztóra terheli indokolatlan és egyoldalú előnyt jelent, mivel a pénzintézet az ügyleti kamat meghatározásakor figyelembe vett hasznát nem kockáztatja, vagyis minden kockázati tényezőt a másik félre hárít. A kikötés hiányában a forrásköltségeket érintő, egyébként objektív és külső körülményeknek a rendes (normális) üzleti kockázat mértékét meg nem haladó változása miatt a felmerülő többletköltségek a pénzintézetnek az ügyleti kamatban érvényesülő hasznát csökkentenék.
A forrásköltségek, a forrásszerzési lehetőségek változására hivatkozással az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötése akkor nem tisztességtelen, ha e jog gyakorlása ahhoz az előre megfogalmazott feltételhez kötött, hogy a különböző, egyébként objektív okból beálló változás már kívül esik a pénzintézet normálisan vállalható rendes üzleti kockázatának körén, mert a változás tényleges bekövetkeztének mértékét, a kamatra, díjra, költségre kiható nagyságrendjét ésszerűen a professzionális pénzintézet sem láthatta előre.
Megjegyzésre érdemes, hogy az ÁSZF kikötés - a jogszabály előírása ellenére [Hpt. 210. § (4) bekezdés b) pont] - nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arra nézve, ha az a) és b) pontokban megjelölt okok megváltozása az ügyfél javára történő szerződésmódosítást indokolná. A kikötés érvénytelensége ezzel összefüggésben a jogszabályba ütközése folytán is felvethető.
ad.c) A hitelintézetekkel szemben általános követelmény a felelős hitelezés elve. A nyújtott hitelek forrása ugyanis betéteseik náluk elhelyezett pénze, ezért az ügyfél kockázati megítélésének megváltozása esetén a szerződési kondíciók indokoltan és jogszerűen egyoldalúan módosíthatók, súlyosabb esetben pedig a pénzintézet törvényben biztosított felmondási jogával is élhet. A felelős hitelezés elvéből következik az is, hogy az adós magatartását a pénzintézet a szerződés megkötését, a kölcsön felvételét követően is figyelemmel kísérhesse, az adóssal való rendszeres kommunikáció, együttműködés a hitel teljes futamideje alatt nem mellőzhető. Szükséges és indokolt biztosítani azokat a szerződési, magánjogi eszközöket, amelyeket a hitelezők jogszerűen igénybe vehetnek a visszafizetés veszélyeztetettsége esetén a kihelyezett összeg megtérülésének biztonsága, ezzel a betétesek érdekeinek védelme érdekében. Az adós kockázati megítélésének változása, ennek esetei ezért indokolják a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosítási jogosultságát - nem indokolatlan egyoldalú előny -, ellenkező esetben a felelős hitelezés elve sérülne, a betétesek szerződési kockázata jelentősen, indokolatlanul megnövekedne.
6. A felvetett kérdéseknek eltérő közelítése is ismeretes. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) a Gfv. IX. 30.221/2011. számú részítélet indokolásában abból indult ki, hogy a Ptk. 241. §-ában foglalt jogintézménytől lényegesen eltér a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdése. Az alapvető eltérések miatt arra a következtetésre jutott, hogy a Ptk. 241. § rendelkezései mögöttes jogszabályi rendelkezéseknek minősülnek e körben, és csak a Hpt. speciális rendelkezései hiányában irányadók. "Annak megítélésénél tehát, hogy egy fogyasztóval kötött - nem lakáscélú - kölcsönszerződés esetén milyen feltételek mellett kerülhet sor az ügyfél számára kedvezőtlenül a kamat, a díj és a költség egyoldalú módosítására a pénzügyi intézmény részéről, nem a Ptk., hanem a Hpt. 210. § (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseiből kell kiindulni. E rendelkezések szerint az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette".
Természetesen igaz, hogy eltérő törvényhelyekről van szó: a Hpt. 210. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy az egyik szerződő fél, a hitelintézet jogosult egyoldalúan módosítani a szerződést, de csak akkor, ha előre tételesen rögzíti az ennek alapjául szolgáló objektív okokat; a Ptk. 241. §-a pedig azt szabályozza, hogy a bíróság - és nem az egyik vagy mindkét fél - milyen kivételes feltételek esetén módosíthatja a szerződést. A Ptk. és a Hpt. viszonya azonban elsősorban nem ebben a relációban merül fel. Az általános szerződési feltételekben szereplő kikötés tisztességtelensége miatt közérdekű keresettel indult perben az előre tételesen rögzített, objektív körülményeket - az ok-lista tételeit - abból az aspektusból kell tartalmilag értékelni, hogy azok indokolatlanul egyoldalúan előnyösek-e a pénzintézet számára, illetőleg hátrányosak az ügyfeleknek. A tisztességtelen szerződési kikötés tényállását a Ptk. 209. §-a tartalmazza, és nem a Hpt. 210. § (3) bekezdése, vagy a Ptk. 241. §. Mindazokat a körülményeket, összetevőket, szempontokat mérlegelni kell, amelyeknek a jóhiszeműség és tisztesség megsértése, az előny egyoldalúan indokolatlan jellegének megítélésében jelentőségük lehet. Más szóval: abban a kérdésben, hogy az ÁSZF-ben szereplő kikötés tisztességtelen vagy sem, a Ptk. 209. § az irányadó speciális szabály, és nem a Hpt. 210. § (3) bekezdés (vagy a Ptk. 241. §).
A kérdés mindenekelőtt az, hogy a pénzintézet jogszerűen, indokoltan kötheti-e ki bármilyen - akár a rendes üzleti kockázatát meg nem haladó mértékű - változás esetére az egyoldalú kamatemelés jogát. Ezzel összefüggésben a részítélet indokolása a következőket tartalmazza: "Csak olyan körülmények változása adhat alapot a kamat, a díj, a költség tekintetében az egyoldalú szerződésmódosításra, mely körülményeket a szerződéskötéskor is figyelembe vettek a kamat, a díj és a költség meghatározásakor és mely körülmények változása tényleges hatást gyakorol a kamat, a díj, a költség mértékére. A bekövetkezett változásnak meg kell haladnia a normálisan vállalható üzleti kockázat mértékét, jelentéktelen, érdemi hatást nem kiváltó változás nem adhat alapot a szerződés módosítására. A módosítás mértékének arányban kell állnia a bekövetkezett változás hatásával. Hangsúlyozandó, hogy bár az adott körülmény változásával a szerződéskötéskor elvi értelemben számolni lehetett - ellenkező esetben nem szerepelt volna az ok-lista felsorolásában - a változás tényleges bekövetkeztét, a kamatra, a díjra, a költségre kiható mértékét ésszerűen, még egy professzionális gazdasági szereplő sem láthatta előre".
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a pénzintézetre háruló kockázatviselési szabály akkor tekinthető irányadónak, ha megállapítható, hogy a változás a normálisan előrelátható, kiszámítható változás kockázatán belül van.
A döntésben megjelenő felfogás szerint ugyanakkor azt, hogy a pénzintézet a kockázatviselési formula betartásával jóhiszeműen és tisztességesen járt-e el, az egyes konkrét esetekben, vagyis a ténylegesen megvalósult szerződésmódosítás, a kamatemelés során lehet csak megítélni. Ez azt jelentené, hogy a közérdekű kereset a számos pénzintézet által ténylegesen végrehajtott, időben sorozatos kamatemeléseket egyenként támadhatná, azok indokolatlan egyoldalú jellege miatt. Az ügyfelek pedig arra kényszerülnének, hogy a sorozatos kamatemeléseket külön-külön támadják, bizonyítva azt, hogy az az adott konkrét esetben tisztességtelenül történt. A gyakorlati irracionalitása mellett a közelítés érdemben sem helytálló. Ha ugyanis az üzletszabályzat, az ÁSZF kikötése nem tisztességtelen, hanem érvényes, azaz érvényesen lehetővé teszi a normálisan vállalható üzleti kockázat mértékét meg nem haladó, akár jelentéktelen, érdemi hatást ki nem váltó, csekély változás esetére is a kamat emelését, akkor a konkrét esetekben a ténylegesen végrehajtott kamatemelés sem lehet jogszerűtlen, mert a szerződésszerű kamatemelés jogalapja éppen az üzletszabályzat (ÁSZF) érvényesnek, tisztességesnek minősített kikötése. A konkrét szerződésmódosítás, kamatemelés során már nem annak érvényessége vitatható és vizsgálható, hanem legfeljebb az, hogy a pénzintézet a szerződéstől - az ÁSZF kikötésétől - eltérően, szerződésszegő módon járt-e el.
A Bírósági Határozatok 2012/2/41. számában közzétett döntés kiemelése a vitás közelítést tükrözi: "A pénzügyi intézmény eljárásának tisztességes, illetve tisztességtelen voltát abban a perben lehet, illetve kell vizsgálni, melynek tárgya annak eldöntése, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a pénzügyi intézmény részéről alapos, valós okból, rendeltetésszerű joggyakorlással került-e sor". Közérdekű keresettel azonban nem a pénzügyi intézmény tisztességtelen eljárása, hanem az általa alkalmazott ÁSZF - üzletszabályzat - tisztességtelen kikötése támadható, és a bíróság nem a pénzügyi intézmény tisztességtelen eljárásának érvénytelenségét állapítja meg, hanem a tisztességtelen kikötését.
A hivatkozott törvényhely, a Ptk. 209. § alapján nem a fél "rendeltetésszerű joggyakorlását", hanem azt lehet megítélni, hogy az ÁSZF kikötés indokolatlanul, egyoldalúan előnyös, tisztességtelen-e, függetlenül attól, hogy azt utóbb a fél (pénzügyi intézmény) ténylegesen alkalmazza-e. Plasztikusan: az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó ÁSZF kikötés tisztességtelen lehet akkor is, ha azt a pénzügyi intézmény a későbbiekben a gyakorlatában soha nem alkalmazná, vagyis: a kikötés tisztességtelen jellege nem függ az alkalmazójának tisztességes eljárásától. A Legfelsőbb Bíróság véleményem szerint helytelen közelítéséből adódik, hogy a felülvizsgálati határozat a pénzügyi intézmény tisztességtelen eljárását bár hasonló kritériumok szerint ítéli meg, de ugyanezen kritériumokat nem az ÁSZF egyoldalú szerződésmódosítást biztosító kikötésére, hanem csak a kikötésen alapuló eljárására, az effektív kamatemelésekre vonatkoztatja. Nem veszi figyelembe, hogy az érvénytelenségi ok már akkor is fennáll és a szerződést (kikötést) támadhatóvá teszi, ha teljesítés - a kikötés realizálódása - még nem történt meg.
A Legfelsőbb Bíróság határozatában mutatkozó ellentmondás talaján fogalmazza meg eltérő, kritikai véleményét az "Egyoldalú szerződésmódosítás a pénzügyi szektorban" című tanulmány szerzője (Gazdaság és Jog 2011. évi 12. szám). Abban nagymértékben egyetért a döntéssel, hogy a Hpt. 210. § (3) bekezdése a Ptk. 241. §-ához képest különös rendelkezés, felrója azonban, hogy "a részítélet a Hpt. 210. §-ának értelmezése során, a törvényhely jelentésének kibontásakor részben (közvetve) mégis irányadónak tekinti a Ptk. 241. §-ában rögzített ún. kivételességi elvárásokat". Miután a Ptk. 241. § ún. kivételességi klauzulája nem alkalmazható, nincs jogi jelentősége annak, hogy a bekövetkezett változás jelentős-e, továbbá, hogy az a pénzügyi intézmény számára előre látható volt-e. A szerző szerint: "Téves a Legfelsőbb Bíróság részítéletének az a következtetése is, miszerint a szerződésmódosításra okot adó, utólag bekövetkezett változásnak meg kell haladnia a normálisan vállalható üzleti kockázat mértékét, jelentéktelen, érdemi hatást nem kiváltó változás nem adhat alapot a szerződés módosítására. Eltérően a Ptk. 241. §-ában foglaltaktól - amely valóban előírja, hogy a szerződéskötést követően bekövetkező változás jelentős (lényeges) legyen - a Hpt. 210. § ilyen kritériumot nem tartalmaz". Véleménye szerint a pénzügyi intézmények számára előre meghatározott feltételek bekövetkezéséhez kapcsolódó, a szerződésben kikötött alakító jog gyakorlása nem függ a változásra okot adó körülmény következményeinek jelentőségétől, mivel azt megalapozza a feleknek a szerződéskötéskor rögzített megállapodása.
A probléma az, hogy éppen ezt a megállapodást támadja a közérdekű kereset vagy más esetben az ügyfelek, és nem a Ptk. 241. §-a, hanem a Ptk. 209. §-a alapján. Attól, hogy a felek megállapodása folytán az ÁSZF-ben szereplő ok-lista a szerződés részévé vált, a kikötés tartalma lehet tisztességtelen, ezért érvénytelen. A valódi kérdés az: a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti-e, indokolatlanul, egyoldalúan előnyös kikötés-e a pénzintézet számára, ha a kamatemelést megalapozó, utólag bekövetkező változás nem haladja meg a normális üzleti kockázat mértékét, vagyis bármely, jelentéktelen, a szokásos üzleti tevékenységet érintő kedvezőtlen irányú változást azonnal, automatikusan átháríthat az ügyfelek terhére, bár ennek elvi lehetőségét az ok-lista előre valóban feltüntette. A banki felfogást megjelenítő cikk szerint, ha a "jogerős ítélet" (vélhetően a Szegedi Ítélőtábla másodfokú döntésére utal a szerző) válna irányadóvá, "úgy a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítási lehetősége rutinszerűen alkalmazott banki gyakorlatból rendkívüli beavatkozási lehetőséggé alakult volna át". Valóban, a szemléletbeli eltérés valószínűleg ebben a kérdésben ragadható meg. Vajon elfogadható-e, hogy a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosítási lehetősége "rutinszerűen alkalmazott banki gyakorlat", vagy pedig a kötelmi jog lényegét adó elvekhez képest a kivételes egyoldalú szerződésmódosítás indokolt esetekre szóló beavatkozási lehetőség. Véleményem szerint a közös megegyezéssel létrehozott megállapodás - vagyis a szerződés - bármely elemének egyoldalú megváltoztatása az egyik fél részéről mindig csak kivételes lehet, indokolt tartalmi feltételek esetén. A pénzügyi szolgáltatások, hitelezési jogviszonyok sajátosságait, a gazdasági háttérmozgásokra való érzékenységét, a pénzintézet közvetítő szerepéből adódó kockázati és érdekkiegyenlítést (betétesek, illetve adósok helyzete) természetesen figyelembe kell venni, éppen ezt szolgálja a törvény által biztosított egyoldalú szerződésmódosítási, kamatemelési jogosultság. A közös megállapodással való szerződésmódosításon kívül azonban minden más külső, illetve egyoldalú szerződésmódosításnak a szerződési jog logikája, a jóhiszeműség és tisztesség elvében megjelenő etikája korlátot szab: a szerződéskötéssel a pénzintézet az érdekköréhez, tevékenységi köréhez tartozó körülményekért, azok változásaiért is a másik fél irányában kockázati helytállást vállal, ezért jár az ellenszolgáltatás. A változások következményei a jóhiszeműséggel és tisztességgel összhangban akkor háríthatók át, ha az objektív változások mértéke a rendes (normális) üzleti kockázat határait meghaladja. A szerződéses kockázatvállalás és telepítés miatt kivételes a megkötött szerződés tartalmának utólagos módosítása akár jogszabály által [Ptk. 226. § (2) bekezdés], akár bírósági úton (Ptk. 241. §), és az ebben rejlő közös elvi gyökerek magyarázzák az egyoldalú szerződésmódosítás, illetve a Ptk. 241. §-ában is megfogalmazódott kritériumok - a kivételességi formula - hasonlóságát.
Összességében - véleményem szerint - a módosításra okot adó, előre tételesen meghatározott körülmények Hpt. 210. § (3) bekezdésében előírt objektív természete mellett további, részletesen kifejtett lényegi szempontok együttes értékelése nyújthat eligazítást abban a kérdésben, hogy a kikötés a pénzintézetre nézve a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit sértő módon, indokolatlanul, egyoldalúan előnyös, tisztességtelen vagy sem.
7. A közérdekű kereset, illetve a sérelmet szenvedett fél nem a szerződést, hanem a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést támadhatja [Ptk. 209/A. § (1), (2) bekezdés], ezért a tisztességtelen kikötés nem a szerződés egészét, hanem a kikötéssel érintett részét teszi érvénytelenné. A részleges érvénytelenség szabályai szerint pedig a részben érvénytelen szerződési részre az érvénytelenség általános jogkövetkezményei - az eredeti állapot helyreállítása vagy a szerződés (adott részének) érvényessé nyilvánítása - az irányadók. Az eredeti állapot helyreállítása az adott esetben azt eredményezi, hogy a tisztességtelen kikötés nem válik az általános szerződési feltételek részévé, hanem a tisztességtelen kikötés nélkül, de azon kívül változatlan tartalommal irányadó a felek jogviszonyában. A tisztességtelen kikötés miatt indult perekben - közérdekű kereset esetén is - a bíróság rendszerint ezt a jogkövetkezményt alkalmazza.
Az érvénytelenség jogkövetkezményei azonban a részleges érvénytelenség körében is egyenrangúak. Ebből következik, a bíróság jogosult arra, hogy az érvénytelen rész, a tisztességtelen kikötés tartalmát megfelelően módosítva az érvénytelenség okát - a kikötés tisztességtelenségét okozó körülményt, az érdeksérelmet kiváltó megfogalmazást - kiküszöbölje, és az így módosított tartalommal az érvénytelen részt, a kikötést érvényessé nyilváníthatja, ha az adott esetben ennek az érvénytelenségi jogkövetkezménynek az alkalmazása a célszerű és indokolt. A részleges érvénytelenség jogkövetkezményei közül a kikötés tisztességtelen jellegének orvoslása, a kikötés megfelelő módosításával az érdeksérelem kiküszöbölése reális lehetőségként a kodifikációs szakirodalomban is felmerült, mint amely a tisztességtelen feltételekről szóló Irányelv követelményeit kielégíti: "A Javaslat abból indul ki, hogy az irányelvi rendelkezés követelménye az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével és a szerződés érvényessé nyilvánításával - mint az érvénytelenség általános alternatív jogkövetkezményével - eleve biztosítható" (Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex Kiadó 2008. 793. oldal).
Az egyoldalú szerződésmódosítást, kamatemelést biztosító kikötés adott esetben azért tisztességtelen - ebben áll az érvénytelenség oka -, mert megkülönböztetés, differenciálás nélkül lehetővé teszi, hogy a pénzintézet olyankor is módosítsa a kamat, díj, költség mértékét, amikor az előzetesen megjelölt körülmények egyébként objektív változása csekély mértékű, a rendes üzleti kockázatához tartozik. Az érvénytelenség oka, a kikötés tisztességtelensége kiküszöbölhető, ha a pénzintézet az általános szerződési feltétel megfogalmazása folytán csak akkor módosíthatja egyoldalúan a szerződést a kamatra, díjra, költségre kihatóan, ha az ÁSZF-ben előre megjelölt ugyanazon objektív körülmények változása - annak nagyságrendje, mértéke, jellege szerint - már kívül esik a rendes üzleti kockázatának körén. Ilyen módosított szövegezésbeli megfogalmazással a tisztességtelen jellegétől megfosztott kikötés (ok-lista) érvényessé nyilvánítható. A közérdekű keresettel indult perben a tisztességtelen kikötés érvénytelenségi jogkövetkezményének a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatálya pedig ebben az esetben azt eredményezi, hogy az adott szerződéses jogviszonyban, a konkrét jogvitában vizsgálni már csak azt szükséges, hogy a kifogásolt esetekben az egyoldalú szerződésmódosítás, a kamat, díj, költségváltoztatás megfelelt-e az ÁSZF, üzletszabályzat módosítással érvényessé nyilvánított kikötésének.
8. Az elemzésünk eredményét az alábbi összesítő megállapításokba gyűjthetjük.
a) A pénzügyi intézmény az általános szerződési feltételei között (üzletszabályzatában) a hitel- és kölcsönszerződésben a kamat, díj, költség ügyfélre kedvezőtlen egyoldalú módosításának jogát - törvényi felhatalmazás alapján - kikötheti. A szerződési feltétel - a tisztességtelenségére hivatkozással - nem támadható önmagában amiatt, mert az a pénzintézet javára az egyoldalú szerződésmódosítás jogosultságát biztosítja, a külön jogszabály, a Hpt. rendelkezése folytán azt a bíróság sem jogosult vizsgálni [Ptk. 209. § (6) bekezdés].
b) Az egyoldalú szerződésmódosítást biztosító ÁSZF kikötés alaki szempontból akkor nem tisztességtelen, ha a szerződéskötés időpontjában előre, tétesen meghatározza a módosításra okot adó körülményeket (ok-lista). A tételes meghatározás követelményének akkor felel meg a kikötés, ha az ok-lista teljes körűen és nem példálózva jelöli meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket, azaz olyan zárt rendszert alkot, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását tartalmazza. Az okokat világosan és közérthetően, pontosan, egyértelműen, ellentmondásoktól mentesen kell meghatározni.
c) Amennyiben a tételes ok-listát a pénzintézet maga határozhatja meg egyoldalúan, az ügyfél hivatkozhat arra, hogy az egyik vagy másik módosításra feljogosító kikötés a tartalmában indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzintézet javára, ezért az tisztességtelen, érvénytelen. Az egyes, az ok-listában felsorolt kikötések érvénytelenségének megállapítása iránt - a feltétel tisztességtelen tartalmára hivatkozással - közérdekű kereset előterjesztésének is helye van.
d) A kamat, díj, költség emelését lehetővé tevő, előre tételesen meghatározott kikötés a tartalmában akkor nem tisztességtelen, ha
- objektív, azaz olyan a szerződéskötést követően beálló külső körülményt jelöl, melyet nem a pénzintézet maga idéz elő, vagyis nem a szubjektív (tőle függő) döntése, magatartása következtében állt elő, hanem annak előidézésében a felek szerepet nem játszanak, tőlük független tényezők eredménye;
- és az egyébként objektív okból beálló változás nagyságrendje kívül esik a pénzintézet normálisan vállalható rendes üzleti kockázatának körén, mert a tartós jogviszonyban a változás tényleges bekövetkeztének mértékét, a kamatra, díjra, költségre kiható nagyságrendjét ésszerűen a professzionális pénzintézet sem láthatta előre.
e) Közérdekű kereset alapján a bíróság az általános szerződési feltételek absztrakt megfogalmazását vizsgálja, és a kikötés tisztességtelenségét attól függetlenül állapítja meg, hogy azt a feltételt támasztó fél, a pénzintézet ténylegesen alkalmazta-e, illetve konkrét esetekben milyen gyakorlatot folytat.
f) A bíróság - közérdekű kereset esetén is - a tisztességtelen, ezért érvénytelen szerződési feltételt a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeként érvényessé nyilváníthatja, ha a szerződési feltétel tartalma célszerűen úgy módosítható, hogy ezáltal a kikötés tisztességtelenségének oka valamennyi szerződő félre kiterjedő hatállyal kiküszöbölhető.
Epilógus. A hatályon kívül helyezés miatt megismételt elsőfokú eljárásban a Szegedi Törvényszék 11 .G. 40.248/2011. szám alatti ítéletében újból azt állapította meg, hogy a pénzintézet általános szerződési feltételei között a szerződésben meghatározott kamat, díj, költség egyoldalú, ügyfélre nézve kedvezőtlen módosításának jogát megalapozó ok-lista érvénytelen kikötéseket tartalmaz. Az első fokon hozott határozat - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett. ■
Visszaugrás
