A tömegkommunikációs eszközök egyre fejlettebb megjelenésével párhuzamosan egyre szélesebb körben és platformon van lehetősége az állampolgároknak a véleményük kifejezésére. A véleményformálás egyik megnyilvánulása természetesen a közéleti szereplőket, és a közjogi méltóságokat, alkotmányos tisztségeket betöltő személyeket is érinti. Ennek következtében indokolt vizsgálni, hogy a vélemények kinyilvánításának bizonyos formáit a jogban hogyan értékelhetjük, milyen bűncselekményi kategóriák vonatkozhatnak rájuk: az állam elleni vagy a köznyugalom elleni cselekmények kategóriájába sorolhatjuk-e őket. Ennek fényében elemzem a Kúria e cselekményeket érintő gyakorlatát, majd a spanyol jogban érvényesülő jogi megoldásokat. Az összehasonlító elemzés rámutat, hogy a két jogrendszerben különbözőképpen szabályozza a jog ezeket a cselekményeket, amiből a bírói gyakorlat eltérő irányvonalai is következnek.
As the social media become more and more accessible for many, the people have the opportunity to express their opinion on various platforms. Of course, the public figures, politicians are also objects of these expressions. Due to that fact it seems to be logical to examine how the various law handles that situation in different countries. The present study tries to offer a panorama about the difference between the Hungarian and the Spanish conceptions on the topic in the mirror of the Curia of Hungary's and the Supreme Court of Spain's practice. The Spanish and the Hungarian Criminal Law use different terms and meanings on the same expression.
Az állam és a köznyugalom elleni cselekmények körének szabályozása, annak szigorúsága - figyelembe véve azt a tényt, hogy a tömegkommunikáció, illetve a tömegnyilvánosság egyre nagyobb teret foglal el életünkben - kiemelkedően fontos része a büntetőjognak. A közismert hazai folyamatok elemzése helyett tanulmányomban a spanyol jog(gyakorlat)ot vizsgálom, ahol a hazainál jóval tágabb vetületű kihívásokkal kénytelen szembenézni az alkotmányos rend és a jogállam.
Magyarország és Spanyolország 20. századi története meglehetősen eltérő utat járt be, azonban vannak hasonlóságok is, mindkét ország hosszabb ideig diktatórikus állam volt, amelyből demokratikus jogállammá alakultak át. Igaz, az állami berendezkedést tekintve merőben eltérnek egymástól, hiszen Magyarország parlamentáris köztársaság, a Spanyol Királyság pedig parlamentáris monarchia. Részben ebből fakadóan a jogi fogalomhasználat is eltérő, a spanyol szabályozás tényállásai közül a korona elleni rágalmazás és becsületsértés tényállását elemzem, amelyet a spanyol büntetőjogi kódex - amely a magyar jog szemüvegén keresztül nézve érdekesség - az alkotmány elleni bűncselekmények tényállásai között helyez el, és amely az uralkodót és az uralkodócsaládot érinti.
Ezzel szemben a magyar jog a hivatalos személyek köréből nem részesít senkit ilyen kiemelt büntetőjogi védelemben, és a (nemzeti) szimbólumok elleni támadásokat sem az állam elleni - mint ahogyan azt a spanyol büntetőjogi kódex teszi -, hanem a köznyugalom elleni bűncselekmények között tárgyalja. Az egyes tényállások önmagukban doktori vagy akadémiai értekezés tárgyai lehetnének, jelen tanulmány szűk keretei között tehát csak a hazai szabályozáshoz képest figyelemre méltó érdekességeket jelentő spanyol szabályozásra és némi joggyakorlatra van lehetőség rámutatni.
A nemzetközi sajtóban, illetve a különböző közösségi(nek mondott) felületeken gyakran lehet találkozni a spanyol állam (úgy múltbeli mint jelenlegi) "brutalitásáról", a nemzetiségek "elnyomásáról", de a spanyol államot és a koronát (a királyt és a királyi családot) érő inzultusokról szóló tartalmakkal is, amelyek a nemzetközi diplomácia területétől a művészeken át az egyszerű civilekig terjed. E megnyilvánulások (és cselekvések) egy része nyíltan Spanyolország alkotmányos berendezkedésének (erőszakos) megváltoztatására, illetve területi egységének megbontására irányul. A spanyol történelem ismerete nélkül azonban nem érthető a szigorú szabályozás és a vele szemben álló nyílt (és olykor erőszakos) törekvések mélyre nyúló beágyazottsága.
A polgári Magyarországon az 1878. évi V. tc. (Csemegi-kódex) szabályozta a király elleni sértések (közte a becsületsértés) tényállását három rövid szakaszban,[1] amelyet a politikai támadások 1900-as években történő - a sajtónyilvánosság és a nyomtatott képi ábrázolások széles körű elterjedése által lehetővé tett - felerősödése miatt azonban az első világháború előtt jelentősen szigorítottak.[2] A két világháború között
- 800/801 -
e szigorú büntetőjogi védelmet a kormányzó,[3] majd a második világháborút követően a köztársasági elnök személyére is kiterjesztették.[4] A kommunista diktatúra büntetőjoga (1961) bevezette a hivatalos személy megsértése bűncselekményt, behozva a "becsület csorbítására alkalmas tény állításának" törvényi tényállását,[5] amelyet a későbbi (1978) törvényi szabályozás is fenntartott.[6] Ezt a tényállást az 1989-es demokratikus átmenetet követően (1994) az Alkotmánybíróság megsemmisítette,[7] ennek következtében a mai magyar törvényi szabályozás nem részesít kiemelt büntetőjogi védelemben kiemelt passzív alanyi kört. E hivatalos személyekkel szembeni becsületsértéssel a hazai büntetőjog-tudomány mélyrehatóan foglalkozott,[8] ezért tanulmányomban csak néhány - a Kúria gyakorlatára utaló - példát mutatok be. Az elmúlt év(tized)ekben a különböző tüntetéseken, internetes felületeken, sajtótermékekben a legdurvább, a rágalmazást és a becsületsértést messze kimerítő mondatok vagy cselekmények kaptak nyilvánosságot, amelyek a közjogi méltóságot viselők személyének gyalázásától mára odáig jutottak, hogy az általuk képviselt intézményeket támadják. E körben a Kúria 4/2013. BJE határozata elsődlegesen irányadó, hiszen kizárta az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlan magja ellen intézett jogtalan támadással szembeni szükséges védekezés lehetőségét. Az Alkotmánybíróság 3122/2014. (IV. 24.) AB határozata megerősítette a Kúria Kvk.I.37.441/2014/2. számú végzését, kimondva, hogy az emberi méltóság érintetlen magját sérti az ember állatokkal történő azonosítása (dehumanizálása), mivel azok negatív tulajdonságai közvetlenül a kritizált személyhez kötődnek.[9] A Kúria Bfv.II.1519/2015/7. számú határozata kimondja, hogy a rágalmazás és a becsületsértés védett jogi tárgya egy és ugyanaz, az emberi becsület. A becsület mint büntetőjogi védelemben részesülő jogi tárgy két elemből tevődik össze, a társadalmi megbecsülésből és az emberi méltóságból. A Kúria BH 2019.3.68 számú bírósági határozata szerint a törvényi tényállást kimerítő magatartás bírói megítélése jogi értékelés körébe tartozik, majd az Alaptörvény IX. cikkében deklarált véleményszabadságot, az ehhez kapcsolódó alkotmányos követelményeket figyelembe véve állapította meg, hogy a megnyilvánulások nem részesülnek alkotmányos oltalomban, ha azok gyalázkodóak, lealacsonyítóak, megszégyenítőek és az emberi méltóságot durván sértők.
Érdemes a Kúria BH 2013.8.204 számú bírósági határozatának indokolását felidézni e helyen: "a véleménynyilvánítás (a bírálat, jellemzés, nézet és kritika) szabadsága ugyanis tényállításra is kiterjed [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, indokolás III/2/2.]. Ennek azonban nem a tényállítás - törvényi tényállás szerinti - fogalma ellenében, hanem akkor van jelentősége, ha az ilyen tényállítás becsületcsorbításra objektíve alkalmas is. A tényállítás (híresztelés stb.) törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában, s nem pedig alapjogi viszonyban vizsgálandó. Ha a megnyilatkozás tényállítás (híresztelés stb.), akkor kell azt vizsgálni, hogy a becsület csorbítására objektíve alkalmas-e. Ha a tényállítás becsületcsorbításra objektíve nem alkalmas, akkor a cselekmény nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény." E gyakorlat következetes a Kúria praxisában.[10] A becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése és nyilvánosságra hozatala ugyancsak a tényállások közé került.[11] A rágalmazás és a becsületsértés jogfilozófiai és jogbölcseleti kérdéseivel habilitációjában Tóth J. Zoltán, büntetőjogi vonatkozásaival és gyakorlatával doktori értekezésében Gyulay Dániel foglalkozott újabban részletesen.[12] A 2012-ben elfogadott - és jelenleg hatályos -szabályozásban a nemzeti jelképek megsértése körében kapott helyet a Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító bűncselekmény törvényi tényállása.[13] A spanyol megoldás alapvetően eltér ettől, sőt ott - a magyar szabályozással ellentétben - nemcsak a szimbólumok, hanem a magát Spanyolországot érő sértések is szerepelnek a tényállások között.[14]
- 801/802 -
Spanyolország mint (jogilag) egységes állam a középkorban és a kora újkorban nem létezett, az csupán a 18. században jött létre. Azt megelőzően spanyol királyságokról (Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Katalónia, Navarra, Granada stb.) beszélhetünk csupán, amelyek saját szuverén állami léttel, alkotmányos szokásokkal, kiváltságokkal bírtak.[15] A (spanyol) Habsburgok által a 16-17. században uralt Spanyol Monarchia lényegében egy dinasztikus konglomerátum (conglomerado dinástico) volt, ahol az egyes országokat az uralkodó személye és a 16. században létrehozott birodalmi kormányzati szervek kötötték össze.[16] A spanyol örökösödési háború[17] (1701 -1714) azonban nemcsak annak a kérdésnek az eldöntését jelentette, hogy a spanyol koronát az (osztrák) Habsburgok tartsák-e meg vagy a (francia) Bourbonok kezére jusson-e, hanem két, egymással homlokegyenest szembenálló filozófia is ütközött.
Az (osztrák) Habsburgok az addigi (16-17. századi) politikai berendezkedés fenntartását, a Bourbonok pedig (francia mintára) a jogilag egységes spanyol állam megteremtését tűzték ki célul. A háborúban a franciák kerekedtek felül, így az új dinasztia (Casa de Borbón) első uralkodója, Felipe V de Borbón (1701-1746) megteremtette a jogilag egységes Spanyol Királyságot.[18] A királyi abszolutizmus kiépítését szolgáló reformok (reformismo borbónico) során felszámolták a Spanyol Monarchia korábbi szuverén államainak alkotmányos önállóságát és saját jogrendszerét, helyette a kasztíliai (köz- és magán)jogrendszert vezették be mindenhol, kötelezővé és kizárólagossá téve a spanyol (castellano) nyelvet a közigazgatásban és a bírósági eljárásokban, ugyanakkor megtiltották a korábban használt regionális (catalán) nyelvek használatát.[19]
A 19. század lejtmenet volt Spanyolország számára, ugyan a napóleoni invázió véget vetett a Bourbon abszolutizmusnak (1808) - a spanyol király egy kis nyugdíjért cserében átadta Napóleonnak a spanyol trónt -, a szuverenitás elvesztésének azonban katasztrofális következményei lettek a spanyol korona számára, az 1810-es években az amerikai területek sorra elszakadtak.[20] Érdekesség, hogy Napóleon kiszakította Katalóniát a spanyol koronából, és azt a Francia Császársághoz csatolta, újra bevezetve a katalán nyelvet (a francia mellett) a közigazgatásban. Napóleon bukása (1814) után a Bourbonok ugyan visszatértek a trónra (restauración borbónica), és az ország területi egysége is helyreállt a félszigeten, a korábbi abszolutista rendszer azonban már nem volt sokáig fenntartható, alkotmányos reformok vették kezdetüket (1833).[21] A 19-20. században polgárháborúk, forradalmak, köztársaságok, diktatúrák, illetve dinasztikus restaurációk hosszú sora követte egymást - a dinasztia politikailag kettészakadt egy alkotmányos (monarquía liberal) és egy abszolutista (monarquía tradicional) ágra.[22] Az ellentét a mai napig is észlelhető, de az egész dinasztia is többször (1868, 1931) kényszerült száműzetésbe -, ahol a különböző nemzetiségek (közösségek) sorsa meglehetősen hullámzóan alakult.[23] Az utolsó spanyol polgárháborúban (1936-1939) a köztársaságpárti (kommunista) erőket a Szovjetunió, a falangista erőket pedig a Olaszország és Németország támogatta, ami az ország területi egységének felbomlásával fenyegetett. A falangista erők győzelmével végül Francisco Franco tábornok tudta magához ragadni a hatalmat, amit egészen haláláig (1975) gyakorolt is, a nevével fémjelzett politikai kurzus az ország területi egységének fenntartását és a nacionalista (szeparatista) erők leszorítását tartotta szem előtt.[24] Franco hatalmának három fő támasza volt, a hadsereg, a párt, és a katolikus egyház. A "rendszerváltásra" Franco után került sor - a harmadik Bourbon-restaurációt még maga Franco tábornok készítette elő,[25] aki egyébként rokonságba is került az uralkodócsaláddal, unokáját a király elsőfokú
- 802/803 -
unokatestvére (Alfonso de Borbón) vette feleségül -, a politikai változást, a demokráciába való átmenetet azonban már az új uralkodó (Juan Carlos I de Borbón) vezényelte le, fokozatosan visszahozták a többpártrendszert, a szabad választásokat és a parlamentarizmust.[26]
A Spanyol Királyság mai politikai berendezkedése az 1978-ban a törvényhozás (Cortes) által elfogadott és népszavazáson megerősített (!) alkotmány szerint demokratikus jogállam, méghozzá parlamentáris monarchia.[27] A szöveg a spanyol nemzet és a közös haza oszthatatlan egységének elvét vallja, ugyanakkor biztosítja az autonóm közösségek (comunidades autonomas) jogát az önkormányzáshoz,[28] és széles alapjogi katalógus keretében biztosít jogokat az állampolgároknak, a nemzetiségeknek többek között a nyelvhasználatot illetően is.[29] Az alkotmány ugyan a koronáról beszél, de valójában az uralkodót (és az uralkodócsaládot) érti alatta, akinek örökletes jogállását rögzíti a szöveg, amit az elsőszülöttség elve szerint rendez, bár azt az akkori uralkodó (Juan Carlos I) lemenői körére szorítja csupán.[30] Trónváltozásra 2014-ben került sor az uralkodó lemondása következtében, akit az öröklési ordónak megfelelően fia (Felipe VI) követett a trónon.[31] Az uralkodót magát a spanyol állam egységét és (jog)folytonosságát megtestesítő szimbólumnak mondja a textus,[32] de személyét sérthetetlennek, illetve politikailag felelőtlennek minősíti.[33]
A korona alkotmányban biztosított kiemelkedő közjogi státuszából kifolyólag a büntetőjog is külön rendeli szankcionálni a vele szemben elkövetett bűncselekmények körét. Az 1995-ben elfogadott büntetőjogi kódex[34] az alkotmány elleni bűncselekmények tényállásai között szabályozza a korona elleni bűncselekményeket, amely alatt ugyancsak az uralkodó, illetve az uralkodócsalád ellen irányuló - büntetőjogi kategóriát kimerítő -cselekményeket érti, és azoknak a törvényi tényállását írja le.[35] Jelen tanulmányban e tényállások közül csak a korona elleni rágalmazást és becsületsértést érintem.
A büntetőjogi kódex az alkotmány elleni bűncselekmények szabályozása körében helyezi el a korona elleni bűncselekmények azon körét is, amely a korona jó hírnevét, alkotmányos rendben betöltött szerepét kérdőjelezi meg. "Aki a királyt, a királynét, ezek valamely le- vagy felmenőjét, a régenst, vagy a
- 803/804 -
trónörököst[36] - közfeladatának ellátásával összefüggésben vagy erre tekintettel - becsmérli vagy rágalmazza, hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel, ha nem súlyos a cselekmény, akkor hat hónaptól egy évig terjedő pénzbüntetéssel sújtandó."[37] Minden egyéb esetben a fenti személyi kör elleni becsületsértés vagy rágalmazás négy hónaptól húsz hónapig terjedő pénzbüntetéssel sújtandó. "Aki a fenti személyi kör képét olyképpen használja, hogy az bármi módon alkalmas a korona jó hírnevének csorbítására hat hónaptól huszonnégy hónapig terjedő pénzbüntetéssel sújtandó."[38]
A bűncselekmény két általános szabály - a rágalmazás és a becsületsértés - vegyítését jeleníti meg, alanya bárki lehet, még maga a királyi család tagja is, hiszen őket nem illeti ilyen mentesség. Csak zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a dinasztia carlista-ága nyíltan vitatja a jelenleg uralkodó ág jogát a trónra, bitorlónak tartja őket, és azt magának követeli, bár közöttük (Carlos Javier de Borbón-Parma, valamint Sixto de Borbón) is jól látható ellentétek húzódnak.[39] A passzív alany az uralkodó és az uralkodócsalád azon tagjai, akiket a törvényi szabályozás ilyen védelemben részesít, a felmenők közül nyilvánvalóan csak az élőket. A védett jogi tárgy a korona (uralkodó, uralkodócsalád) becsülete, jó hírneve, amely a kiemelt közjogi állásból fakad. Az elkövetési magatartás - a rágalmazás általános tényállásából következően - olyan tény állítása, amelyről tudni lehet, hogy hamis, illetve a valóság tudatos figyelmen kívül hagyásával tett olyan állítás, amely hamis.[40] Mivel a törvényszöveg vegyíti a becsületsértéssel a rágalmazást, ezért a valós tény állításával is megvalósítható a törvényi tényállás, ha az alkalmas a korona (uralkodó, uralkodócsalád) jó hírnevének vagy a becsületének csorbítására.[41] Immateriális bűncselekmény, azaz szóval, írásban vagy akár (képi) ábrázolással is megvalósítható. Az alkotmány biztosítja a szólásszabadságot, a politikai kritika alól a parlamentáris monarchia, illetve az azt megtestesítő uralkodó sem mentesülhet, azonban annak korlátot állít a becsület, a képmáshoz való jog, illetve a magánélet tiszteletben tartásával.[42] Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint helyénvaló, hogy a közintézmények alkotmányos és büntetőjogi védelemben részesülnek, ugyanakkor tartózkodniuk kell attól, hogy büntetőeljárásokba avatkozzanak.[43] A korona elleni bűncselekmények tekintetében illetékes bíróság[44] (Audiencia Nacional) az elmúlt évtizedekben számos esetben hozott ítéletet olyanok esetében, akik megvalósították a korona elleni sértés bűncselekményét, ezeket az irodalom már feldolgozta.[45] A 2010-es években azonban már művészek (rapperek) is álltak bíróság előtt olyan videóklipek miatt, amelyek a bíróság ítélete szerint kimerítik a büntetőjogi kódexnek a korona elleni súlyos becsületsértés és rágalmazás törvényi tényállását.
Spanyolországot a 2008-as világválság úgy gazdaságilag, mint társadalmilag rendkívül súlyosan érintette, amit a politika képtelen volt hatékonyan kezelni, így a társadalmi-gazdasági problémák okozta frusztráció jelentős részben a politikai elit - köztük a korona - ellen fordult. Súlyosbította a helyzetet, hogy a 2010-es években a király és a királyi család körül botrányok sora robbant ki, a király a válság közepén (2012) afrikai elefántvadászaton szenvedett balesetet, ami csak borzolta a kedélyeket,[46] majd még ugyanabban az évben kisebbik lányával (Infanta Cristina) és vejével (Iñaki Urdangarín) szemben nagy értékre (hat millió euró) elkövetett adócsalás gyanújával kezdődött nyomozás, bár végül a büntetőeljárás során az infánsnőt felmentették a vádak alól, vejét bűnösnek találta a bíróság és letöltendő szabadságvesztésre ítélték (2017). A monarchia társadalmi támogatottsága szabadesésben zuhant, az uralkodó lemondása és a trónváltozás (2014)
- 804/805 -
azonban kettős hatással bírt, részben felerősítette a köztársaságpárti erők hangját, részben pedig új lendületet adott a monarchista tábornak.[47] Felerősödtek a szeparatista törekvések is, a Barcelonában történt terrortámadás (2017) után a városba látogató uralkodót a főtéren egy hatalmas, kifeszített ponyván az uralkodó fejjel lefelé fordított alakja melletti angol nyelvű felirat azzal fogadta, hogy "Spanyolország királyát nem látják szívesen a katalán országokban", ami egyértelmű utalás a 300 évvel korábbi katalán-Bourbon szembenállásra, ahol az első Bourbon uralkodó megtorlásként szétlövetett és felgyújtatott egy valenciai várost, ami az örökösödési háborúban a Habsburgok oldalán harcolt.[48] Ugyanabban az évben a katalán kormányzat népszavazással próbálta meg kimondani a függetlenséget és kiszakítani a területet a Spanyol Királyságból, amit a spanyol hatóságok nem engedtek, a határozott fellépést hosszú hetekig tartó súlyos zavargások kísérték.
A köztársaságpárti politikai erők nem egységesek, egyes monarchiaellenes tüntetéseken a köztársasági trikolór mellett rendszeresen a vörös csillagos, sarló-kalapácsos szovjet lobogók sokasága, illetve Marx, Engels, Lenin és Sztálin óriásképei tűnnek fel,[49] olyan skandálások kíséretében, mint a "Bourbonokat a cápáknak", "Bourbonokat a börtönbe" stb. A szimbolikus április 14-i hagyományos tüntetések résztvevői rendre spanyolországi szövetséges szocialista népköztársaságot követelnek, a monarchia eltörlését és a Bourbonok száműzését.[50] Más politikai formációk a spanyol állam területi egységét megbontva kívánnak kiszakítani területeket abból.
| magyar | spanyol | |
| Rágalmazás, becsületsértés Kiemelt védett személyi kör? | - | uralkodó, uralkodócsalád meghatározott része |
| Hol szabályozza a törvény? | emberi méltóság elleni bűncselekmények | alkotmány elleni bűncselekmények |
| Szimbólumok, ország megsértése | csak szimbólumok | ország és szimbólumok is |
| Hol szabályozza a törvény? | köznyugalom elleni bűncselekmények | alkotmány elleni bűncselekmények |
Az első eset egy mallorcai rapperhez - José Miguel Arenas Beltrán (Valtònyc) - kötődik, aki 2012 áprilisában - nem sokkal a király afrikai vadászaton elszenvedett balesete után - egy videótartalmakat megosztó oldalra töltött fel több, mallorcai, katalán, spanyol stb. nyelven klipet. Az első[51] szövegében ("No al Borbó") nyers stílusban és nyíltan a korona ellen, hosszasan a köztársasági (vörös-sárga-lila) trikolór előtt rappel. Sorra veszi a királyt és a királyi család különböző tagjait, a dal a király afrikai vadászbalesetére utalással kezdődik - az eredeti spanyol szöveg magyarra fordítása során az eredeti kifejezéseket kipontoztam vagy a helyett nyomdafestéket valamelyest "tűrőbb" kifejezéseket használtam -: "a Bourbon király és az ő mozgása, tudom is én, hogy elefántokra vadászott-e vagy ********", és sajnálkozik azon, hogy ott "csak csípőjét és nem a nyakát törte". Felemlegeti a király öccsének évtizedekkel korábbi, tisztázatlan halálát, amelyet úgy állít be, mintha azért a király volna felelős, "vannak dolgok, amelyeket nem tudnak megmagyarázni, szeret célpontokat állítani, annak használta az öccsét is". A rapper az arabokkal (Gadaffi) való olaj- és fegyverüzlet figurázza ki, " a mostohatestvérkéi most az arabok, tőlük kunyerál pénzecskét, hogy fegyvereket vásároljon" , majd folytatja: lehet, hogy "a köztársaságból mi maradtunk csupán, de a királyból mi marad? Csak az üzlet fog! " A királyné nevét házasságtöréssel és hűtlenséggel hozza összefüggésbe: "bevettetik vele az ágyat és elmosatják az edényt amíg Doña Sofia egy jachton ******". A király idősebb lányát bocsánatkérésre szólítja fel, mert " analfabéta és nem ment Kubába tanulni", korrupciós ügybe keveredett vejét pedig arra kényszerítené, hogy a "Burger Kingben gürcöljön". Utal a gazdasági válságra, "rendkívül aggaszt a helyzet, eltartani két családot, az enyémet meg a királyit" , szóval "vegyük rá őket, hogy csak Lambruscót igyanak és ne Dom Pérignont". Végül a spanyol államot magát támadja, "Spanyolország egy nonszensz" , az alkotmányos berendezkedést, a trónöröklési rendet kritizálja, a királyi család hatalomra kerülését, " Froilan meg akar halni mikor megtudja, hogy a nagyapját egy diktátor választotta" , harcot hirdet a harmadik köztársaságért, "nincs választásunk, nincs más lehetőségünk, egy nap elfoglaljuk a Marivent egy kalasnyikovval" , és végül kitűzi a sarló-kalapácsos, vörös csillagos szovjet zászlót mint követendő példát. A spanyol bíróság (Audiencia Nacional) 2017-ben terrorizmus dicsőítése és a korona elleni súlyos rágalmazás és becsületsértés bűntettében marasztalta el és ítélte három év hat hónap letöltendő szabadságvesztésre a mallorcai rappert. Az ítélet ellen ugyan fellebbezett Valtònyc, a legfelsőbb bíróság (Tribunal Supremo) azonban 2018-ban helybenhagyta az ítéletet,[52] de azt végrehajtani a mai napig sem sikerült, mivel a rapper Brüsszelbe menekült, ahonnan a kiadatása azóta sem eldöntött kérdés.[53] Érdekesség,
- 805/806 -
hogy a belga alkotmánybíróság 2021 őszén - éppen Valtònyc esetére tekintettel - megsemmisítette azt az 1847 óta a belga büntetőjog részét képező törvényi tényállást, amely Belgiumban a korona elleni rágalmazást és becsületsértést szankcionálta.[54]
Pablo Rivadulla Duró (Pablo Hasél) katalán rappert a bíróság terrorizmus dicsőítése (ETA, Al-Qaeda stb.) és az áldozatok emlékének megsértése bűntettében 2014-ben ítélte el először. 2016-ban egy videómegosztó felületen tett közzé egy rapszámot (" Juan Carlos el Bobón") amelyben nyíltan a korona és a királyi család ellen uszít, a hosszú szövegből szemléltetésként csupán néhány részletet emelek ki.[55] Az uralkodócsaládot korrupt bandának tartja: "hány milliót és milliót rabolt és pazarolt annyi éven át a királyi család megannyi tagja" , "a maffiafőnök maga a király, aki kifosztja a spanyol királyságot" , "miközben ezek a pszichopaták akik kormányoznak minket azt mondják nincs pénz az alapjogokra". "Bezárják a kórházakat, nem érdekli őket, ha meghalsz, csak Letizia Ortiz plasztikai műtétjére fizess. " "Ez Juan Carlos el Bobón története, akit el akarnak rejteni, már az is bűncselekmény, ha arról mesélsz mit csinál, megvádolnak a korona megsértésével." "Hallgatnak a szaúd-arábiai mocskos üzleteikről, fegyvereket adnak el nekik, ami az lSIS-hez vándorol, hamisabb a küzdelem a dzsihadizmus ellen, mint az a duma, miszerint kilábalunk a válságból." A király felelősségét firtatja öccse halálával összefüggésben: "megbüntetnek, ha rámutatsz ki ölte meg Alfonsitót, de ugyan ki hinné el, hogy baleset volt". Felemlegeti a király leányának bírósági felmentését a korrupciós vádak kapcsán, "a börtönbe a szegények mennek, nem Cristina infánsnő, pedig a fél ország guillotint kíván neki" , a király afrikai vadászatára utal, "a szeretője ******** az elefántvadászat jut eszébe, miközben egyre nő az éhség, igazság meg nincs, ami rá vadászna". Kétségbe vonja az uralkodócsalád jogát a trónra, "miféle legitimitása lehet Franco örökösének?", "ál-demokrata, kéz a kézben a fasiszta oligarchiával, jól jött neki a február 23-i önpuccs" - utalva itt az 1981-es puccskísérletre. "Azt sulykolják, hogy a köztársaság többe kerülne, miközben a köztévében mondogatják »de aranyos a hercegnő«, pedig a nép köztársaságot akar, de őket nem érdekli ez a vita" . "2016 van és még mindig monarchia, mintha a középkorban lennénk, miközben minket fosztogatnak, a Bobón a luxusban meg csak a ****** vakarja". Végül megfenyegeti a királyi családot: " a forradalom elfoglalja a palotájukat, és nem lesz királyi gárda ami megakadályozza, hogy a köztársaságiak felelősségre vonják őket", "meg vannak számlálva az éveik, közeleg a népköztársaság".
Az állam elleni bűncselekmények szabályozása Spanyolországban és Magyarországon az ország történelme és a politikai berendezkedés okán valamelyest eltér egymástól. Az alkotmányos intézmények kiemelt büntetőjogi védelmének - értve ez alatt a rágalmazást és becsületsértést is - a tömegnyilvánosság korlátlan kitárulása következtében egyre hangsúlyosabb figyelmet kellene kapnia akkor, ha az (alkotmányos) rendet meg akarjuk őrizni. Érdemes elgondolkodnia a jogalkotónak azon, hogy a büntetőjogi védelem fellazítása vagy eltörlése vajon a szabadságot fogja-e kiterjeszteni vagy a káoszt és a felforgatást készíti-e elő. Spanyolországban a monarchia nemcsak szimbolikus jelentőségű, hanem sokkal több, az ország (területi) egységének és (jog)folytonosságának biztosítéka. A fő kérdés nem (alap)jogi természetű, nem a szólásszabadság és annak (büntetőjogi) határai állnak a célkeresztben valójában, hanem azok a politikai törekvések, amelyek az alkotmányos rend felforgatására irányulnak. A kalasnyikovval, akasztófával, guillotinenal és a polgárháború kirobbantásával való fenyegetés nem esik a szólásszabadság alkotmányos védelme alá. Minden, a korona elleni politikai támadás Spanyolországban - ahogyan azt a 19-20. századi események világosan bizonyítják -, az alkotmányos berendezkedés megrendüléséhez vezethet, ami rendkívül súlyos politikai-társadalmi válságot idézhet elő, amelynek következményei beláthatatlanok.
[1] 1878. évi V. törvénycikk
[2] 1913. évi XXXIV. törvénycikk
[3] 1920. évi I. törvénycikk
[8] Ley 62/1969
[9] Constitución de 1978
[10] Ley Orgánica 6/1985
[11] Ley Orgánica 10/1995 [12] Ley Orgánica 3/2014
[1] 4/2013. BJE hat.
[2] 36/1994. (VI. 24.) AB határozat
[3] 3122/2014. (IV. 24.) AB határozat
[4] Kúria Kvk.I.37.441/2014/2. hat.
[5] Kúria Bfv.1519/2015/7. hat.
[6] Kúria BH2019.3.68 hat.
[7] Kúria BH2013.8.204 hat.
[8] Otegi Mondragon v. Spain, no. 2034/07, 15 March 2011.
[9] Tribunal Supremo Sala de lo Penal, Sentencia núm. 79/2018
[10] Audiencia Nacional Sala de Apelación, núm. 5/2018
[11] Stern Taulats et Roura Capellera c. Espagne -HUDOC 51168/15 et 51186/15
[12] STC 107/1988, 8 de Junio de 1988
[13] STC 29/2009, 26 de Enero de 2009 ordena-revisar-el-juicio-sobre-la-extradicion-de-valtonyc.html (Utolsó letöltés: 2022. május 10.).
- 806/807 -
[1] Albareda Salvadó, Joaquim: La guerra de Sucesión de Españ00-1714), Editorial Crítica, Barcelona, 2012.
[2] Aragón Reyes, Manuel: Artículo 1, In: Comentarios a la Constitución española (dirs.: Rodríguez-Pinero y Bravo Ferrer, Miguel-Casas Baamonde, María Emilia), Boletín Oficial del EstadoTribunal Constitucional-Wolters Kluwer-Ministerio de Justicia, Madrid, 2018, 29-60.
[3] Araujo, Joan Oliver-Calafell Ferrá, Vicente Juan: De Juan Carlos I a Felipe VI: ?Algo nuevo bajo el sol?, Corts: Anuario de derecho parlamentario, 2017/29, 175224.
[4] Barna Attila: Az állam elleni bűncselekmények szabályozása a 19. századi Magyarországon különös tekintettel a büntettekről és vétségekről szóló 1878. évi 5. törvénycikk előzményeire és megalkotására, UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft., Győr, 2015.
[5] Barrios, Feliciano: La Gobernación de la Monarquía de Españűa Consejos, Juntas y Secretarios de la administración de corte (1556-1700), Agencia Estatal Boletín Oficial del Estado, Madrid, 2015.
[6] C. Hall, Morgan: Alfonso XIII y el ocaso de la monarquia liberal 1902-1923, Alianza Editorial Sa, Madrid, 2007.
[7] Clemente Muñoz, Josep Carles: Breve historia de las guerras carlistas, Ediciones Nowtilus, Madrid, 2011.
[8] De La Hera Pérez-Cuesta, Alberto: Don Juan Carlos I de Borbón, legítimo heredero de la dinastía histórica, In: Estudios sobre la monarquía (dirs.: Torres del Moral, Antonio-Gómez Sánchez, Yolanda), Universidad Nacional de Educación a Distancia, Madrid, 1995, 119-156.
[9] Drócsa Izabella: Határ a királysértés és az izgatás között. A király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913. évi XXXIV. törvény anyagi és eljárásjogi elemzése, Iustum Aequum Salutare, 2019/2, 117-137.
[10] Fernández Álvarez, Manuel: Los Austrias mayores, ?Monarquía autoritaria o absoluta? Studia historica. Historia moderna, 1985/3, 7-10.
[11] Fernández Díaz, Roberto: Cataluña y el absolutismo borbónico: Historia y política, Editorial Crítica, Barcelona, 2014.
[12] Fernandez Sarasola, Ignacio: Libertad de expresión y tutela de la corona: el caso de "El jueves", Teoría y Realidad Constitucional, 2019/43, 371-387.
[13] Fossas Espadaler, Enric: Artículo 3, In: Comentarios a la Constitución española (dirs.: Rodríguez-Piñero y Bravo Ferrer, Miguel-Casas Baamonde, María Emilia), Boletín Oficial del EstadoTribunal Constitucional-Wolters Kluwer-Ministerio de Justicia, Madrid, 2018, 74-84.
[14] García Torres, Jesús: Artículo 57, In: Comentarios a la Constitución española (dirs.: Rodríguez-Piñero y Bravo Ferrer, Miguel-Casas Baamonde, María Emilia), Boletín Oficial del EstadoTribunal Constitucional-Wolters Kluwer-Ministerio de Justicia, Madrid, 2018, 1570-1588.
[15] Garrorena Morales, Angel: El Ateneo de Madrid y la teoría de la Monarquía Liberal, 18361847, Instituto de Estudios Políticos, Madrid, 1974.
[16] González Enciso, Agustín: Felipe V: la renovación de España, EUNSA. Ediciones Universidad de Navarra, 2003.
[17] Guimerá Ravina, Agustín: El reformismo borbónico: una visión interdisciplinar, Alianza, Madrid, 1996.
[18] Gyulay Dániel: A közügyet érintő megnyilvánulások büntetőjogi megítélése, Iustum Aequum Salutare, 2021/3, 73-92.
[19] Gyulay Dániel: A rágalmazás és becsületsértés jogi tárgya, Iustum Aequum Salutare, 2019/1, 129-141.
[20] Gyulay Dániel: Becsület csorbításának vizsgálata a tényállásszerű és jogellenességet nélkülöző cselekmények körében - különös tekintettel az alkotmányos követelmények érvényesülésére, Doktori értekezés, Budapest, 2021.
https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332file/Gyulay_Daniel_dolgozatv.pdf (2022. március 10-i letöltés).
[21] Lascuraín Sánchez, Juan Antonio: Manual de Introducción al Derecho Penal, BOE, Madrid, 2019.
[22] Llabrés Fuster, Antoni: Artículos 485 a 491, In: Comentarios al Código Penal (dir.: Gómez Tomillo, Manuel), Lex Nova, Valladolid, 2011, 1742-1752.
[23] Llabrés Fuster, Antoni: Artículos 485 a 491: delitos contra la Corona, In: Comentarios prácticos al Código penal (dirs.: Gómez Tomillo, Manuel-Javato Martin, Antonio Maria), Aranzadi Thomson Reuters, Cizur Menor (Navarra), 2015, Vol 6, 77-110.
[24] Martí Gilabert, Francisco: La Primera Republica Española 1873-1874, Rialp, Madrid, 2017. Moa, Pío: La Segunda Republica Española: Nacimiento, evolución y destrucción de un régimen 1931 -1936, La esfera de los libros, Madrid, 2020.
[25] Payne, Stanley George: Franco: A Personal and Political Biography, University of Wisconsin Press, Madison, 2014.
[26] Planas, Javier Alvarado: La corona como símbolo. In: Estudios sobre la monarquía (dirs.: Torres del Moral, Antonio-Gómez Sánchez, Yolanda), Universidad Nacional de Educación a Distancia, Madrid, 77-100.
[27] Portillo Valdés, José María: La crisis imperial de la Monarquía Española, Historia y espacio, 2012/39, 160-177.
[28] Preston, Paul: Franco: Caudillo de España, Debate, Barcelona, 2015.
[29] Rivas Arjona, Mercedes: La Transición española: un éxito colectivo. Revista Aequitas: Estudios sobre historia, derecho e instituciones, 2014/4, 351 -388.
[30] Rodríguez-Piñero y Bravo Ferrer, Miguel: Artículo 56, In: Comentarios a la Constitución española (dirs.: Rodríguez-Piñero y Bravo Ferrer, Miguel-Casas Baamonde, María Emilia), Boletín Oficial del EstadoTribunal Constitucional-Wolters Kluwer-Ministerio de Justicia, Madrid, 2018, 1555-1569.
[31] San Miguel Pérez, Enrique: La instauración de la monarquía borbónica en España, Consejería de educación, Madrid, 2001.
[32] Sánchez Silva, Daniel: Crisis de la Monarquía Española (1808-1814) Influencia de Manuel Godoy, Tiempo y Espacio, 2014/61, 413-423.
[33] Smuk Péter: A szuverenitás jelképei és alkotmányos védelmük, MTA Law Working Papers, 2014/37, 1-8.
[34] Solozábel Echavarría, Juan José: Artículo 2, In: Comentarios a la Constitución española, (dirs.: Rodríguez-Piñero y Bravo Ferrer, Miguel-Casas Baamonde, María Emilia), Boletín Oficial del Estado-Tribunal Constitutional-Wolters Kluwer-Ministerio de Justicia, Madrid, 2018, 61-73.
- 807/808 -
[35] Szomora Zsolt: A való tények közlésével elkövetett rágalmazás és a valóság bizonyítása mint a véleményszabadság korlátja. Egy alapjog a dogmatikai modellek csapdájában, In Medias Res, 2016/4, 51-67.
[36] Torres del Moral, Antonio: El estatuto jurídico del Príncipe de Asturias, In: Estudios sobre la monarquía (dirs.: Torres del Moral, Antonio-Gómez Sánchez, Yolanda), Universidad National de Education a Distancia, Madrid, 215-280.
[37] Torres del Moral, Antonio: Fórmulas para el establecimiento de la igualdad sucesoria en la Corona, Cuadernos constitutionals de la Cátedra Fadrique Furió Ceriol, 2006/54-55, 51-63.
[38] Tóth J. Zoltán: A büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés. A defamatorikus bűncselekmények elméleti és gyakorlati megítélése a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltósághoz való jog kontextusában, Médiatudományi Intézet, Budapest, 2017.
[1] Communiqué de Press, Arrêt 157/2021, www.const-court.be/public/f/2021/2021-157f-info.pdf (Utolsó letöltés: 2022. május 10.).
[2] https://elpais.com/politica/2012/04/14/actualidad/1334391118_898284.html (2022. március 18-i letöltés).
[3] La justicia belga ordena revisar el juicio sobre la extradición de Valtònyc. El Pais, 01/18/2022, https://elpais.com/espana/2022-01-18/la-justicia-belga-ordena-revisar-el-juicio-sobre-la-extradicion-de-valtonyc.html (Utolsó letöltés: 2022. május 10.).
[4] www.elespanol.com/opinion/20201213/carlos-javier-borbon-pretendiente-carlista-psoe-podemos/542946253_0.html (2022. március 17-i letöltés).
[5] www.valenciabonita.es/2017/10/12/retrato-felipe-v-xativa/ (2022. március 18-i letöltés).
[6] www.youtube.com/watch?v=510GsFoiGbI (2022. március 18-i letöltés).
[7] www.youtube.com/watch?v=H9QXVS-gb2o (2022. március 18-i letöltés).
[8] www.youtube.com/watch?v=prRtat_Gi1g (2022. március 18-i letöltés).
[9] www.youtube.com/watch?v=S6VcZidg66Q (Utolsó letöltés: 2022. május 10.).
[10] www.youtube.com/watch?v=XO_GdTlWK3U (2022. március 18-i letöltés). ■
JEGYZETZEK
[1] 1878. évi V. tc. 139-141. §; Barna Attila: Az állam elleni bűncselekmények szabályozása a 19. századi Magyarországon különös tekintettel a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi 5. törvénycikk előzményeire és megalkotására, UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft., Győr, 2015.
[2] 1913. évi XXXIV. tc.; Drócsa Izabella: Határ a királysértés és az izgatás között. A király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913. évi XXXIV. törvény anyagi és eljárásjogi elemzése, Iustum Aequum Salutare, 2019/2, 117-137.
[3] 1920. évi I. tc. 14. §.
[5] 1961. évi V. tv. 158. § (1) Aki olyan tényt állít, híresztel vagy olyan tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, amely alkalmas arra, hogy a hatóság vagy hivatalos személy működésével kapcsolatban a bizalmat megingassa, avagy a hivatalos személy becsületét csorbítsa, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Ugyanígy büntetendő az is, aki hatóság vagy hivatalos személy ellen - hivatali működésével kapcsolatban - olyan kifejezést használ vagy egyéb olyan cselekményt követ el, amely alkalmas a hatóságba vetett bizalom megingatására vagy a hivatalos személy becsületének a csorbítására.
[7] 36/1994. (VI. 24.) AB határozat.
[8] Szomora Zsolt: A való tények közlésével elkövetett rágalmazás és a valóság bizonyítása mint a véleményszabadság korlátja. Egy alapjog a dogmatikai modellek csapdájában, In Medias Res, 2016/4, 51-67.; Gyulay Dániel: A rágalmazás és becsületsértés jogi tárgya, Iustum Aequum Salutare, 2019/1, 129-141.; Gyulay Dániel: A közügyet érintő megnyilvánulások büntetőjogi megítélése, Iustum Aequum Salutare, 2021/3, 73-92.
[9] 3122/2014. (IV. 24.) AB határozat, Indokolás [17].
[10] Kúria Bfv.1052/2018/6.; Kúria Bfv.51/2019/5.; Kúria Bfv.950/2019/3. számú határozata.
[11] 2012. évi C. törvény, 226/A. §, 226/B. §.
[12] Tóth J. Zoltán: A büntetőjogi rágalmazás és becsületsértés. A defamatorikus bűncselekmények elméleti és gyakorlati megítélése a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltósághoz való jog kontextusában, Médiatudományi Intézet, Budapest, 2017; Gyulay Dániel: Becsület csorbításának vizsgálata a tényállásszerű és jogellenességet nélkülöző cselekmények körében - különös tekintettel az alkotmányos követelmények érvényesülésére, Doktori értekezés, Budapest, 2021.
https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Gyulay_Daniel_dolgozatv.pdf (2022. március 10-i letöltés).
[13] 2012. évi C. törvény, 334. §; Smuk Péter: A szuverenitás jelképei és alkotmányos védelmük, MTA Law Working Papers, 2014/37, 1-8.
[14] Ley Orgánica 10/1995 Art. 543. "Las ofensas o ultrajes de palabra, por escrito o de hecho a Espana, a sus Comunidades Autónomas o a sus símbolos o emblemas, efectuados con publicidad, se castigarán con la pena de multa de siete a doce meses."
[15] Fernandez Álvarez, Manuel: Los Austrias mayores, ?Monarquía autoritaria o absoluta? Studia historica. Historia moderna, 1985/3, 7-10.
[16] Barrios, Feliciano: La Gobernación de la Monarquía de España Consejos, Juntas y Secretarios de la administración de corte (1556-1700), Agencia Estatal Boletín Oficial del Estado, Madrid, 2015.
[17] Albareda Salvadó, Joaquim: La guerra de Sucesión de España: (1700-1714), Editorial Critica, Barcelona, 2012.
[18] González Enciso, Agustín: Felipe V: la renovación de España, EUNSA. Ediciones Universidad de Navarra, 2003; San Miguel Pérez, Enrique: La instauración de la monarquía borbónica en España, Consejería de educación, Madrid, 2001.
[19] Guimerá Ravina, Agustín: El reformismo borbónico: una visión interdisciplinar, Alianza, Madrid, 1996; Fernandez Díaz, Roberto: Cataluña y el absolutismo borbónico: Historia y política, Editorial Critica, Barcelona, 2014.
[20] Portillo Valdés, José María: La crisis imperial de la Monarquía Española, Historia y espacio, 2012/39, 160-177.; Sánchez Silva, Daniel: Crisis de la Monarquía Española (1808-1814) Influencia de Manuel Godoy, Tiempo y Espacio, 2014/61, 413-423.
[21] Garrorena Morales, Angel: El Ateneo de Madrid y la teoria de la Monarquía Liberal, 1836-1847, Instituto de Estudios Políticos, Madrid, 1974.
[22] Clemente Muñoz, Josep Carles: Breve historia de las guerras carlistas, Ediciones Nowtilus, Madrid, 2011.
[23] Martí Gilabert, Francisco: La Primera Republica Española 1873-1874, Rialp, Madrid, 2017; Moa, Pío: La Segunda Republica Española: Nacimiento, evolución y destrucción de un régimen 1931-1936, La esfera de los libros, Madrid, 2020; C. Hall, Morgan: Alfonso XIII y el ocaso de la monarquia liberal 1902-1923, Alianza Editorial Sa, Madrid, 2007.
[24] Payne, Stanley George: Franco: A Personal and Political Biography, University of Wisconsin Press, Madison, 2014; Preston, Paul: Franco: Caudillo de España, Debate, Barcelona, 2015.
[25] Ley 62/1969, de 22 de julio, por la que se provee lo concerniente a la sucesión en la Jefatura del Estado. Art. 1. "Al producirse la vacante en la Jefatura del Estado, se instaurará la Corona en la persona del Príncipe Don Juan Carlos de Borbón y Borbón, que la transmitirá según el orden regular de sucesión establecido en el artículo once de la Ley Fundamental de veintiséis de julio de mil novecientos cuarenta y siete, modificado por la Ley Orgánica del Estado de diez de enero de mil novecientos sesenta y siete."
[26] Rivas Arjona, Mercedes: La Transición española: un éxito colectivo. Revista Aequitas: Estudios sobre historia, derecho e instituciones, 2014/4, 351-388.
[27] Constitución de 1978 Art. 1. "Espana se constituye en un Estado social y democratico de Derecho". "La forma política del Estado español es la Monarquía parlamentaria." Aragón Reyes, Manuel: Artículo l, In: Comentarios a la Constitución espanola (dirs.: Rodríguez-Piñero y Bravo Ferrer, Miguel-Casas Baamonde, María Emilia), Boletín Oficial del EstadoTribunal Constitucional-Wolters Kluwer-Ministerio de Justicia, Madrid, 2018, 29-60.
[28] Constitución de 1978 Art. 2. "La Constitución se fundamenta en la indisoluble unidad de la Nación espanola, patria común e indivisible de todos los espanoles, y reconoce y garantiza el derecho a la autonomía de las nacionalidades y regiones que la integran y la solidaridad entre todas ellas." Solozábal Echavarría, Juan José: Artículo 2, In: Comentarios a la Constitución española, 2018, 61-73.
[29] Constitución de 1978 Art. 3. "El castellano es la lengua española oficial del Estado. Todos los españoles tienen el deber de conocerla y el derecho a usarla. Las demás lenguas españolas serán también oficiales en las respectivas Comunidades Autónomas de acuerdo con sus Estatutos." Fossas Espadaler, Enric: Artículo 3, In: Comentarios a la Constitución española, 2018, 7484.
[30] Constitución de 1978 Art. 57. "La Corona de Espana es hereditaria en los sucesores de S. M. Don juan Carlos I de Borbón, legítimo heredero de la dinastía histórica. La sucesión en el trono seguirá el orden regular de primogenitura y representación, siendo preferida siempre la línea anterior a las posteriores; en la misma línea, el grado más próximo al más remoto; en el mismo grado, el varón a la mujer, y en el mismo sexo, la persona de más edad a la de menos." de la Hera Pérez-Cueste, Alberto: Don Juan Carlos I de Borbón, legítimo heredero de la dinastía histórica, In: Estudios sobre la monarquía (dirs.: Torres del Moral, Antonio-Gómez Sánchez, Yolanda), Universidad Nacional de Educación a Distancia, Madrid, 1995, 119-156.; Torres del Moral, Antonio: Fórmulas para el establecimiento de la igualdad sucesoria en la Corona, Cuadernos constitucionales de la Cátedra Fadrique Furió Ceriol, 2006/54-55, 51-63.; García Torres, Jesús: Artículo 57, In: Comentarios a la constitución espanola, 2018, 1570-1588.
[31] Ley Orgánica 3/2014, de 18 de junio, por la que se hace efectiva la abdicación de Su Majestad el Rey Don Juan Carlos I de Borbón.
[32] Constitución de 1978 Art. 56. "El Rey es el Jefe del Estado, símbolo de su unidad y permanencia, arbitra y modera el funcionamiento regular de las instituciones, asume la más alta representación del Estado espanol en las relaciones internacionales, especialmente con las naciones de su comunidad histórica, y ejerce las funciones que le atribuyen expresamente la Constitución y las leyes." Planas, Javier Alvarado: La corona como símbolo, In: Estudios sobre la monarquía, 1995, 77100.; Rodríguez-Piñero y Bravo Ferrer, Miguel: Artículo 56, In: Comentarios a la constitución española, 2018, 1555-1569.
[33] Constitución de 1978 Art. 56. "La persona del Rey es inviolable y no está sujeta a responsabilidad."
[34] Lascuraín Sánchez, Juan Antonio: Manual de Introducción al Derecho Penal, BOE, Madrid, 2019.
[35] Llabrés Fuster, Antoni: Artículos 485 a 491: delitos contra la Corona, In: Comentarios prácticos al Código penal (dirs.: Gómez Tomillo, Manuel-Javato Martin, Antonio Maria), Aranzadi Thomson Reuters, Cizur Menor (Navarra), 2015, Vol 6, 77-110.; Llabrés Fuster, Antoni: Artículos 485 a 491, In: Comentarios al Código Penal (dir. Gomez Tomillo, Manuel), Lex Nova, Valladolid, 2011, 1742-1752.
[36] Torres del Moral, Antonio: El estatuto jurídico del Príncipe de Asturias, In: Estudios sobre la monarquía, 1995, 215-280.
[37] Ley Orgánica 10/1995 Art. 490. 3. "El que calumniare o injuriare al Rey, a la Reina o a cualquiera de sus ascendientes o descendientes, a la Reina consorte o al consorte de la Reina, al Regente o a algún miembro de la Regencia, o al Príncipe o a la Princesa de Asturias, en el ejercicio de sus funciones o con motivo u ocasión de éstas, será castigado con la pena de prisión de seis meses a dos aflos si la calumnia o injuria fueran graves, y con la de multa de seis a doce meses si no lo son."
[38] Ley Orgánica 10/1995 Art. 491. 2. "Se impondrá la pena de multa de seis a veinticuatro meses al que utilizare la imagen del Rey o de la Reina o de cualquiera de sus ascendientes o descendientes, o de la Reina consorte o del consorte de la Reina, o del Regente o de algún miembro de la Regencia, o del Príncipe o de la Princesa de Asturias, de cualquier forma que pueda daflar el prestigio de la Corona."
[39] www.elespanol.com/opinion/20201213/carlos-javier-borbon-pretendiente-carlista-psoe-podemos/542946253_0.html (2022. március 17-i letöltés); www.elespanol.com/opinion/20201220/sixto-borbon-reclamo-monarquia-sin-no-espana/544446527_0.html (2022. március 17-i letöltés).
[40] Ley Orgánica 10/1995 Art. 205. "Es calumnia la imputación de un delito hecha con conocimiento de su falsedad o temerario desprecio hacia la verdad." Art. 206. "Las calumnias serán castigadas con las penas de prisión de seis meses a dos alos o multa de doce a 24 meses, si se propagaran con publicidad y, en otro caso, con multa de seis a 12 meses."
[41] Ley Orgánica 10/1995 Art. 208. "Es injuria la acción o expresión que lesionan la dignidad de otra persona, menoscabando su fama o atentando contra su propia estimación."
[42] Constitución de 1978 Art. 20. 4. "Estas libertades tienen su límite en el respeto a los derechos reconocidos en este Título, en los preceptos de las leyes que lo desarrollen y, especialmente, en el derecho al honor, a la intimidad, a la propia imagen y a la protección de la juventud y de la infancia."
[43] Case of Otegi Mondragon v. Spain, no. 2034/07, 15
March 2011, § 58: "while it is perfectly legitimate for the institutions of the State, as guarantors of the institutional public order, to be protected by the competent authorities, the dominant position occupied by those institutions requires the authorities to display restraint in resorting to criminal proceedings".
[44] Ley Orgánica 6/1985, de 1 de julio, del Poder Judicial. Art. 65. a.
[45] Lásd például: Fernandez Sarasola, Ignacio: Libertad de expresión y tutela de la corona: el caso de "El jueves", Teoría y Realidad Constitucional, 2019/43, 371-387.
[46] https://elpais.com/politica/2012/04/14/actualidad/1334391118_898284.html (2022. március 18-i letöltés).
[47] Araujo, Joan Oliver-Calafell Ferrá, Vicente Juan: De Juan Carlos I a Felipe VI: ?Algo nuevo bajo el sol?, Corts: Anuario de derecho parlamentario, 2017/29, 175 -224.
[48] www.valenciabonita.es/2017/10/12/retrato-felipe-v-xativa/ (2022. március 18-i letöltés).
[49] www.youtube.com/watch?v=prRtat_Gi1g (2022. március 18-i letöltés); www.youtube.com/watch ?v=XO_GdTlWK3 U (2022. március 18-i letöltés).
[50] www.youtube.com/watch?v=51OGsFoiGbI (2022. március 18-i letöltés).
[51] www.youtube.com/watch?v=H9QXVS-gb2o (2022. március 18-i letöltés).
[52] Tribunal Supremo Sala de lo Penal, Sentencia núm. 79/2018. https://estaticos.elmundo.es/documentos/2018/02/20/sentencia_terrorismo.pdf.
[53] La justicia belga ordena revisar el juicio sobre la extradición de Valtònyc. El Pais, 01/18/2022, https://elpais.com/espana/2022-01-18/la-justicia-belga-ordena-revisar-el-juicio-sobre-la-extradicion-devaltonyc.html (Utolsó letöltés: 2022. május 10.)
[54] Communiqué de Press, Arrêt 157/2021, www.const-court.be/public/f/2021/2021-157f-info.pdf (Utolsó letöltés: 2022. május 10.).
[55] www.youtube.com/watch?v=S6VcZidg66Q (Utolsó letöltés: 2022. május 10.).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, főtanácsadó, Kúria (Werbőczy István Országbíró Kutatóintézet), megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar. Az írás a szerző álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
