Az abortusz jogi szabályozásának kérdésköre folyamatos vita az egész világon. Arról azonban már kevesebbet beszélünk, hogy a jogszabályok érvényesülésének is megvannak a maguk korlátai, tehát egy jelenség betiltása nem feltétlenül egyenlő annak eltűnésével, hiszen az a gyakorlatban még fennmaradhat - akár illegális keretek között is. Az abortusz kapcsán is hasonló a helyzet, hiszen egyfajta társadalmi igényről is beszélhetünk. Ezen túlmenően fontos aspektusát alkotja a kérdésnek az emberi élet kezdetének vizsgálata, valamint az a széles körű tudományos diskurzus, amely arról szól, hogy ki hozza, illetve hozhatja meg a végső döntést az abortusz tekintetében.
The legal regulation of abortion is an ongoing debate around the world. However, less is said about the fact that there are limits to how far the law can be enforced, so prohibiting a phenomenon does not necessarily mean abolishing it, as it may still exist in practice, even illegally. We are faced with a similar situation in the case of abortion, which is a social demand. Moreover, the question of the beginning of human life and the broad scientific discourse on who makes or can make the final decision on abortion are important aspects of the issue.
Tárgyszavak: abortusz, Dobbs v. Jackson ítélet, jogszabályok érvényesülése
Kevés olyan jelenség van a világon, amely már évezredek óta olyan szélsőséges vitákat tudna generálni, mint az abortusz kérdésköre. Ezek a viták nemhogy tompulnának az idő előrehaladtával, hanem egyre szélsőségesebb formát öltenek, és ez manapság már ott tart, hogy míg egyesek a fogamzásgátlást sem tartják megengedhetőnek, addig mások szerint még az öntudattal nem rendelkező újszülöttek megölése sem helyteleníthető. Ebben a helyzetben nem is lehet meglepő, hogy a világ országai és jogrendszerei rendkívül eltérő módon kezelik a kérdést, ahogy az sem, hogy ezek a megoldások is folyamatosan változnak. Az elmúlt 30 évben több mint 60 ország változtatott az abortusszal kapcsolatos jogszabályain, aminek kapcsán megállapítható, hogy a világtrendek a liberalizáció irányába mutatnak, ugyanis az említett időszak alatt mindössze négy állam döntött ez irányú jogszabályainak szigorítása mellett.[1]
Valamelyest ezzel a világtrenddel ment szembe az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, amely a Dobbs v. Jackson Women's Health Organization ügyben hozott döntésével megszüntette az abortusz szövetségi védelmét, amelynek következtében az abortuszról való döntés teljes mértékben a tagállam szabályozási körébe került vissza.[2] Ennek következményeként számos amerikai állam szigorított abortuszszabályozásán és tilalmat
- 561/562 -
vezetett be.[3] Az USA-ban végbemenő folyamatok természetesen az egész világon érdeklődésre tartanak számot, így Magyarországon sem maradtak visszhang nélkül sem a közbeszédben, sem a tudományos diskurzusban.[4] Nem vállalkozom arra, hogy komplex módon elemezzem akár a Magyarországon, akár az USA-ban jelen lévő helyzetet, mindazonáltal úgy gondolom, hogy különösen Hámori cikke számos olyan kérdést vetett fel, amelyek vonatkozásában hasznos adalékokkal szolgálhatok, amiken keresztül az abortusz jelenségének kevésbé tárgyalt kérdéskörei is megvilágíthatóak. Az abortusz jelenségének állam általi szabályozása ugyanis különösen bonyolult kérdés, hiszen összetett probléma válik jogi szabályozás tárgyává. Ez a probléma többek között magában foglal jogi, etikai és biológiai kérdéseket, ráadásul szélsőséges érvelések merülhetnek fel, amelyek tovább nehezítik a tisztánlátást.
Először a jog, erkölcs és igazságosság viszonyát elemzem, ezt követi az abortusszal kapcsolatos társadalmi igények vizsgálata, amelynek során Magyarország történetének abortuszszabályait és a magyar társadalom ezekhez való hozzáállását tekintem át. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a jogszabályok nem csak a társadalmak termékei, így szükségesnek tartom az államok által támasztott szempontok figyelembevételét is. Tanulmányomat két vitás kérdés körüljárásával zárom, amelyek Hámori tanulmányában merültek fel. Az első az emberi élet kezdetére vonatkozik, amely kapcsán véleményem szerint a jog csakis önkényes határvonalakat húzhat. A második kérdés pedig az abortusszal kapcsolatos döntés meghozatalára vonatkozik, ugyanis míg Udvary üdvözölte annak választópolgárokhoz való visszakerülését, addig Hámori inkább a professzionális jogászokból álló alkotmánybíróságok kezébe tenné a döntés jogát.
Hámori tanulmánya fontos pontra tapint rá, ugyanis az abortusz szabályozása kapcsán olyan kérdéseket sem árt megvizsgálnunk, hogy mit gondolunk a jog, az erkölcs és az igazságosság viszonyáról, milyen a jog és a társadalom ideális kapcsolata, illetve mi alapján és milyen okból szabályozza az állam az abortusz kérdéskörét.
A jog fogalmának mélységeibe e tanulmány szűk terjedelmi keretei között nem kívánok belemenni, ezt előttem sokan megtették már.[5] Azt azonban fontosnak érzem megemlíteni, hogy a jog csak egyike azon társadalmi normáknak, amelyek az emberek magatartásának befolyásolását célozzák. Ilyen norma lehet még például az erkölcs vagy az illem, így amellett, hogy a jog is egy társadalmi normarendszer, a többi normarendszer is hatással van a jogra.[6] Fontos különbség azonban, hogy a jog egy olyan rendkívül erőteljes társadalmi szabályozó, amely mögött ott áll az állam potenciális kényszerítő ereje és ez a jogalkotó felelősségét is előtérbe helyezi, hiszen a jogalkotás során számos szempontra tekintettel kell lenni.
Természetességgel merülhet fel a kérdés, hogy az eltérő mércével rendelkező egyének alkotta társadalom számára mitől lesz a jog igazságos vagy akár erkölcsös, és ez az abortusz kérdésköre kapcsán is központi kérdés lehet. Tóth J. leírja, hogy a jogról való gondolkodásnak évezredek óta egyik legfontosabb problémája a jog és az igazságosság viszonya, ami számos olyan kérdést vet fel, mint például, hogy mi az igazságosság, lehet-e igazságos az állami szervek által alkotott jog, illetve szükséges-e igazságosnak lennie a tételes jognak. Vizsgálódásai során megállapítja, hogy olyan mechanizmusokra van szükség, amelyek úgy szolgálják a jogbiztonságot a tételes jog érvényesítésével, hogy eközben a jog igazságosságát is biztosítják vagy legalábbis elkerülik annak nyilvánvaló igazságtalanságát. Erre a feladatra sokáig a természetjog eszméje volt hivatott, de Tóth J. szerint nem volt képes azt betölteni,[7] ezért olyan mechanizmusok kidolgozására van szükség, amelyek nem a tételes jog felett, hanem a tételes jogon belül biztosítják az írott jog alkalmazásának igazságosságát.[8] Ennek öt fajtája lehet: a jogalkotás demokratikussága, a kiszámítható jogfogalmi rend, az alkotmánybíráskodás, ha az ítélkezést vagy annak egy részét nem jogászok végzik, illetve, ha a tételes jog maga biztosítja alkalmazásának mellőzését. Jól látható tehát, hogy a tételes jog igazságosságát elősegítő mechanizmusok között szerepel a jogalkotás demokratizmusa, amelynek lényegét Tóth J. abban látja, hogy a jogszabályoknak olyanoknak kell lenniük, hogy kielégítsék a társadalom többségének igazságérzetét.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
