Elek Balázs írásában azt vizsgálja, hogy jogbiztonság követelményének a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény jogerővel kapcsolatos szabályai eleget tesznek-e, illetve milyen tervezett változásokat hoz a készülő új büntetőeljárási törvény eddig megismerhetővé vált szövegtervezete.
A jogbiztonság mint a jogállam egyik nélkülözhetetlen eleme azt a kötelezettséget rója a jogalkotóra, hogy a jog egésze mellett annak egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, működésüket tekintve egyértelműek, kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek.
"Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba. [...] A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként tehát alkotmányos követelmény."[1]
Kérdés, hogy ezen követelménynek a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) jogerővel kapcsolatos szabályai eleget tesznek-e, illetve milyen tervezett változásokat hoz a készülő új büntetőeljárási törvény eddig megismerhetővé vált szövegtervezete.[2] Ennek a kérdésnek a feszegetése a büntetőeljárásban érinti a személyes szabadsághoz való jogot, a tájékoztatáshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és végső soron a tisztességes eljárás követelményét is.
A jogbiztonság elve formálisan a jogállamiság elvéből vezethető le, de annak tartalmi összetevőit vizsgálva megállapítható, hogy az egyben a processzuális igazságosság megvalósítója is. Ez a processzuális igazságosság pedig lényegét tekintve nem más, mint a tisztességes eljáráshoz való jog.[3]
A határozat jogereje biztosítja a döntés végrehajthatóságát, megtámadhatatlanságát, megváltoztathatatlanságát, az ügy és a jogviszonyok vég nélküli bizonytalanságának lezárását, a jogrend stabilitását, az állami akarat, a törvények érvényesítését. Ha a bíróságok büntetőítéleteit korlátlanul kétségbe lehetne vonni, az aláásná a törvényekbe, a jogbiztonságba vetett bizalmat, és kétségessé tenné az állami szervek eljárásának értelmét.[4] Az vitán felül áll, hogy a jogerő tisztelete a jogállamiság lényegi elemét alkotó alkotmányos követelmény,[5] csupán a tisztelet tárgyának meghatározása okoz nehézséget.
A különböző tankönyvek és törvénymagyarázatok többféle definíciót is adnak, általában úgy ragadva meg a fogalom lényegét, hogy felsorolják a tulajdonságait. Úgy vélem azonban, hogy jelenleg a jogerőről egységes definíciót nem lehet adni, mert mást és mást takar az ügydöntő, valamint a nem ügydöntő, de fellebbezéssel támadható határozatok jogereje.
Ha az anyagi és alaki megkülönböztetést is használjuk a jogerő ismérveinek leírására, akkor a jogerő fogalmi tisztázatlanságát nagyban csökkenthetjük. A legszélesebb értelemben használt meghatározás szerint az alaki (vagy formális) jogerő fogalma azt jelenti, hogy a határozat ellen jogorvoslati kérelem nem adható be, így a határozat rendes jogorvoslattal nem támadható meg.[6]
A Kúria joggyakorlatában az alaki jogerő azt jelenti, hogy az egyébként kötőerővel rendelkező határozat ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye; tehát más által sem változtatható. Az anyagi jogerő pedig azt jelenti, hogy a bíróság az ügyben véglegesen döntött, tehát az ügy eldöntése iránt újból nem indítható eljárás, a döntés bizonyítottságot jelent, végrehajtható. Büntetőügyben az anyagi jogerő szempontjából az jelent ügyet eldöntő rendelkezést, ami a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben és végérvényesen dönt. Ezáltal jut ugyanis kifejezésre a büntetőjog alkalmazásának véglegessége, és érvényesül a ne bis in idem elve, valamint a res iudicata joghatása.
- 77/78 -
Félrevezető, hogy a hatályos Be. általánosságban említi a "jogerőt", a törvény ugyanis ismeri "az ítélet jogerejét",[7] "az ügydöntő határozat jogerejét",[8] még tágabb fogalomként az "egyéb határozatok jogerejét",[9] de a kényszerintézkedésekre is használja a jogerő fogalmát,[10] ahogyan a nyomozási bíró határozataira is,[11] valamint egyéb, nem a büntetőügyekben eljáró hatóságok határozatai kapcsán is felbukkan a jogerő kifejezés a törvényben.[12]
Láthatjuk, hogy az eljárási törvényben teljesen eltérő határozattípusok esetében is ugyanaz a jogerőfogalom jelenik meg. Mindez pedig nehézséget okoz a jelentés feltárásakor a szakembereknek és az eljárás résztvevőinek egyaránt; a törvény nem segíti fogalommeghatározással vagy egyéb módon az értelmezést. Abban nincs vita, hogy a "jogerő" kifejezés egészen mást jelent például az ítélet és a kényszerintézkedések esetén; csak a fogalom által felölelt pontos tartalom meghatározásában nincs egyetértés, és az sem világos, hogy miért jelölünk eltérő jogintézményeket ugyanazon kifejezéssel.
Ügydöntőnek azok a határozatok tekinthetők, amelyekben a bíróság a lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz.[13] Ilyen határozat esetében a bíróság az ügy érdemében hoz tehát mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító vagy a terheltet felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést. Az ügydöntő határozat ún. res iudicatát eredményez, vagyis ugyanazon bűncselekmény miatt - a rendkívüli perorvoslatot kivéve - nem indulhat újabb büntetőeljárás.[14]
Az ügydöntő határozatok anyagi és alaki jogerővel is rendelkeznek. Amennyiben jogerőre emelkedtek, az ügyben beállnak azok a hatások, amelyek az ún. ítélt ügyhöz fűződnek. Az ügydöntő határozatok jogerőre való képessége teljes. Ügydöntő határozatában a bíróság a vádról határoz, és a büntetőjogi fő-kérdésről, azaz a vádlott bűnösségéről foglal állást. Az ügydöntő határozat végleges döntést tartalmaz a büntetőjogi felelősségről, a büntetőjog alkalmazásáról. Ügydöntő határozat az ítélet, a tárgyalás mellőzésével hozott végzés, a büntetőparancsot tartalmazó és az eljárást megszüntető végzés.
Az ügydöntő határozatok jogerejének hatásai között a kötőerő, a határozat megváltoztathatatlansága, a kötelező erő, a végrehajthatóság, a bizonyító erő, a kétszeres eljárás tilalma és az egyéb jogerőhatások említhetőek meg.
A kötőerő és a jogerő kapcsolata annyiban sajátos, hogy vannak, akik a kötőerőt a jogerő egyes hatásai között sorolják fel, míg mások külön fogalomként kezelik, de köztes elmélettel is találkozhatunk. A hatóságok határozatai és intézkedései általában kötőerővel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a hatóság szempontjából alárendelt helyzetben lévőknek, különösen az érdekelt, érintett magánszemélyeknek igazodniuk kell ezekhez a hatósági döntésekhez, mert számukra azoknak kötelezettségeket előíró és érvényesítő jellegük van. Másfelől, amíg az adott határozat, intézkedés megváltoztatásra nem kerül, addig maga az eljáró hatóság is igazodik ahhoz, magára nézve is kötelezettségként teljesíti azt. Ez az egyszerű vagy belső kötőerő.
A határozat megváltoztathatatlansága azt jelenti, hogy semmilyen fórum nem jogosult a határozat megváltoztatására. "A büntető eljárásjog elmélete" című tankönyv azt hangsúlyozza, hogy a "processzualisták nagy része az alaki jogerőben elsősorban megtámadhatatlanságot, az anyagi jogerőben pedig megváltoztathatatlanságot lát. Nem nehéz belátni azonban, hogy ugyanannak a jelenségnek - lényegében a végleges döntésnek - komplementer, azaz egymást kölcsönösen feltételező és kizáró két oldaláról van szó."[15] Ezen érvelés ellenére sem tekintem a megtámadhatatlanságot és a megváltoztathatatlanságot azonos fogalomnak. A nyomozás során nem beszélhetünk jogerős döntésről, de ott talán szembetűnőbb, hogy a felettes ügyész akkor is hatályon kívül helyezhet és megváltoztathat egy ügyészi határozatot, ha az ellen (már) nincs meg a megtámadás lehetősége. A bírósági eljárásban ehhez hasonló a személyi szabadságot korlátozó előzetes letartóztatásnak a felettes bíróság általi időszakos felülvizsgálata. Bár ott a bíróság formailag új határozatot hoz, mégis megváltoztathat egy korábbi olyan döntésbe foglalt rendelkezést, amit már semmilyen jogorvoslattal nem lehet megtámadni.
A büntető ítélet kötelező ereje abban ragadható meg, hogy az elítélt jogi helyzetét mindenki számára kötelezően rendezi. Mindazokra kötelező, akikre az ítélet vonatkozik. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához az Alkot-
- 78/79 -
mánybíróság gyakorlatában is alapvető alkotmányos érdek fűződik. "A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat - az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között - irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra. Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll."[16]
Van olyan közismert álláspont, mely szerint az anyagi jogerő a büntetőjog alkalmazásának véglegességében, a határozat végrehajthatóságában nyilvánul meg leginkább.[17] Ez azonban csak nagyon leszűkített értelemben lehet igaz, amikor a bíróság bűnösséget kimondó ítéletében végrehajtható büntetést szab ki. A kötelező erő a végrehajtást is kétségtelenül maga után vonja. A végrehajthatóság nem a jogerő egyik hatása, hiszen a nem ügydöntő határozatoknál a jogerő és a végrehajthatóság fogalma elválik egymástól, a végzések a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény szerint főszabályként fellebbezésre (így jogerőre) tekintet nélkül végrehajthatók.
A jogerős határozat közokiratként egyértelműen bizonyítja, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, ki követte el. Vitás lehet azonban, hogy a határozatnak a rendelkező része mellett az indokolási része is rendelkezik-e bizonyító erővel. A korábbi jogirodalmi álláspont szerint a büntetőítélet döntésének okaira, az indokolásra nem vonatkozik a jogerő hatása. Király Tibor viszont úgy véli, hogy az indokolási résznek is van bizonyító ereje.[18] A bírói gyakorlat szerint a terheltről és a cselekményről az indokolásban tett megállapításokat, a megállapított tényállást nem lehet kétségbe vonni. Nem egységes a bírói gyakorlat abban sem, hogy az egyes határozatok jogerejéhez (például az ügydöntő határozatéhoz) milyen hatásokat lehet társítani. Ennek a következménye például, hogy egyes bíróságok bizonyító erőt tulajdonítanak egy korábbi ítélet tényállásának, míg más bíróság ennek kizártságát állapítja meg. Ha a jogerős ítélet tényállásának bizonyító erőt tulajdonítunk, akkor például egy többvádlottas ügy egyes vádlottakra történő elkülönítése esetén az utóbb eljáró bíróságnak nem kell bizonyítani a ténymegállapítások egy részét, mert azt már tartalmazza a korábbi jogerős ítélet történeti tényállása. A kényszerintézkedésekről szóló végzések indokolása is tartalmaz tényállásszerű eseménysort, ami azonban legfeljebb megalapozott gyanú szintjén vagy a vádemeléshez szükséges bizonyosságként rögzíthető. Korántsem megfeleltethető ez a tényállás a kétséget kizáró bizonyosságot rögzítő ítéleti tényállásnak. Ezen végzések jogerősítése így félrevezetően azt sugallja, hogy az abban rögzítetteket jogerősen megállapította a bíróság.
A nem ügydöntő határozat nem az eljárás végleges lezárását jelenti; tekintettel arra, hogy ilyenkor nem az ügy érdemében foglal állást a bíróság, hanem egyéb részletkérdésben dönt, így például kényszerintézkedésről, áttételről, de ide sorolhatók a pervezető végzések is. A határozatoknak ez a típusa nem tartalmaz döntést a büntetőjogi főkérdésről, és nem zárja le véglegesen a megindult büntetőeljárást. A nem ügydöntő határozatok közvetlenül nem a vádról rendelkeznek, hanem a büntetőeljárás során eldöntendő közbenső kérdésekről, tehát a büntetőjog alkalmazása nem tartozik ezekre.
Az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen akkor van lehetőség önálló fellebbezésre, ha ezt a törvény külön és nevesítetten nem zárja ki. A perorvoslat következtében a határozatok egy része az adott részkérdésben végleges döntést jelent, míg egyéb határozatoknál a jogorvoslat hiánya vagy annak elbírálása csak a határozat megtámadhatatlanságát fogja eredményezni.
A nem ügydöntő határozatok sorába tartoznak a bíróság olyan határozatai is, amelyek önálló fellebbezéssel megtámadhatók, és amelyekhez a bíróság kötve van. Ezek a határozatok abban az eljárásjogi részkérdésben, amelyre vonatkoznak, végrehajthatóak és jogerőre képesek. Ezeknek a határozatoknak egy része nem a vádról dönt ugyan, de büntető anyagi jogi kérdésről határoz. Ide tartoznak az egyes különleges eljárásban hozott határozatok, amelyek anyagi jogerőre képes döntések. Büntető anyagi jogi kérdést rendez például a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása, a feltételes szabadság megszüntetése, a járművezetéstől eltiltás utólagos beszámítása, a pártfogó felügyelet utólagos elrendelése.
Anyagi jogerőképes határozatoknak tekinthetők a bíróság által hozott azon határozatok is, amelyek bár büntetőjogi kérdést nem döntenek el, de adott részkérdésben a megtámadhatatlanságon túl is rendelkeznek a jogerő hatásaival. Ilyen döntések különösen a rendbírságot kiszabó, a szakértői és védői díjat, illetőleg költséget meghatározó végzések. Ezen tárgykörben hozott határozatait a Kúria is rendszeresen
- 79/80 -
mint jogerős (azaz jogerőképes) határozatokat teszi közzé.[19]
Önálló fellebbezéssel támadható határozatok a kényszerintézkedésről, bírák kizárásáról, ügyek egyesítéséről, áttételről, felfüggesztésről rendelkező végzések. Ezek olyan jogerőre képes végzések, amelyek nem tartalmaznak sem büntetőjogi anyagi jogerőt, sem más anyagi jogerőre jellemző jogerőhatást. A jogerő hatása közül jellemző ezekre az alaki jogerő, tehát a fellebbezés elbírálása után jogorvoslattal nem támadhatóak.
A személyi szabadsághoz való jog a legrégebben elismert alapjogok közé tartozik, amely biztosítja a fizikai, testi szabadságot, a fogva tartástól való mentességet. A személyi szabadsághoz való jog nem abszolút jog, az állam ugyanis azt az alkotmány keretei között korlátozhatja. Tóth Gábor Attila azt hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy az emberi jogi egyezményekből mindenekelőtt az következik, hogy a személyi szabadság korlátozására az emberek számára megismerhető, közérthető és pontosan meghatározott jogi szabályok alapján kerüljön sor.[20]
A nem ügydöntő határozatok körében önálló fellebbezéssel megtámadhatók a kényszerintézkedésekről rendelkező végzések is. Ezeknek a végzéseknek csak formális, alaki jogereje lehet. Az anyagi jogerő hatásai közül ezen határozatokra nem jellemző a megváltoztathatatlanság, a jogviszonyok végérvényes szabályozása. A határozat bármikor megváltoztatható.
A kötelező erő is sajátos formában érvényesül. Ez különösen igaz a vádirat benyújtása előtti kényszerintézkedésekre. Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti;[21] nem köti tehát ebben az irányban a bíróság határozata. Az ellentétes irányú kötelező erőt - amikor a bűnösséget megállapító és szabadságvesztés büntetést kiszabó elsőfokú ítéletet követően a bíróság köteles volt elrendelni az előzetes letartóztatást az ügyész indítványára - viszont már alkotmányellenesnek ítélte az Alkotmánybíróság.[22]
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdése a jogerő ne bis in idem hatását kizárólag az ügydöntő határozatokra nézve teszi értelmezhetővé. Eszerint "a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben -más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték". A személyes szabadságot korlátozó határozatoknál azonban nem érvényesül a kétszeres eljárás tilalma, nincs ilyen hatása a döntésnek. Éppen ellenkezőleg, folyamatosan vizsgálni kell a személyes szabadságot elvonó kényszerintézkedés további fenntartásának indokoltságát, illetve az alapjog korlátozásakor a legitim cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kell választani az eljárás előrehaladtával. A személyi szabadság korlátozásánál a szükségességi és arányossági kritériumok vizsgálatára folyamatosan ügyelni kell.
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése az ártatlanság vélelmével összefüggésben alkot egyértelmű szabályt arra, hogy "[S]enki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg" Az Alaptörvény a "bíróság jogerős határozata" kijelentést így egyértelműen a bíróság ügydöntő határozataihoz kapcsolja.
A végrehajthatóságból sem lehet következtetést levonni a határozat jogerejének terjedelmére nézve. A végzések ugyanis - különösen a kényszerintézkedésről szólók - már a jogerőre emelkedés előtt is végrehajthatók, azokkal szemben a bejelentett fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.
Kötőerővel általában a jogerőre nem képes határozatok is rendelkeznek, a pervezető végzések kivételével. A belső kötőerő szerint a bíróság kötve van saját határozatához, azt nem változtathatja meg. Nincs ilyen hatása azonban a vádemelést követően hozott kényszerintézkedésről szóló határozatoknak. A vádemelést követően a perbíró bármikor hozhat a korábbi kényszerintézkedéstől eltérő tartalmú határozatot. Valójában az előzetes letartóztatásról hozott végzés folyamatos felülvizsgálata a bíró részéről nem is csupán lehetőség, hanem kötelezettség is; a bíró köteles viszonylag rövid időközönként vizsgálni a fogva tartás alkalmazható alternatíváit.[23]
Bizonyító erő nem fűződik a kényszerintézkedésről hozott határozathoz. A bizonyító erő azt jelentené, hogy a rendelkező részben és - egyes kivételektől eltekintve - az indokolásban foglaltakat egyaránt igaznak kell elfogadni mindaddig, amíg a bíróság azt rendkívüli perorvoslat eredményeként meg nem vál-
- 80/81 -
toztatja. Az előzetes letartóztatás tárgyában hozott határozatok (megalapozott) feltevésen alapulnak, ami messze áll a bizonyosságtól. Az előzetes fogva tartásról döntő határozat indokolásának nem lehet bizonyító ereje, hiszen a kényszerintézkedés különös okainak vizsgálatával összefüggésben kell alapos indokolást adni arra nézve, hogy a törvényben felsorolt okokra lehet-e megalapozott feltevéssel következtetni.
A határozat megtámadhatatlansága jelenti az alaki jogerőt, azt, hogy az adott határozat rendes jogorvoslattal már nem támadható. A kényszerintézkedésről hozott határozatok egy idő után jogorvoslattal nem támadhatók meg, így a jogirodalom és a bírói gyakorlat is egységes abban, hogy a határozatok alaki jogerővel rendelkeznek. Az alakilag jogerős határozattal szemben további jogorvoslat nem lehetséges, de a szinte korlátlan számú újabb szabadlábra helyezési indítvány mindig kétségessé teszi, hogy a korábbi alakilag jogerős végzés jogereje mit is véd valójában. Az adott végzéssel szemben ilyenkor nincs jogorvoslati lehetőség, de egy újabb indítvány után kötelező újból megvizsgálni az előzetes letartóztatás indokoltságát.
Összevetve az ügydöntő határozatok és a személyi szabadságot elvonó határozatok jogerejét, látható, hogy merőben mást jelent a fogalom a két határozattípus esetében. A hatályos törvény azonban nem határozza meg a jogerő eltérő jelentéseit, holott a nem ügydöntő határozatoknál nem ugyanaz a tartalma, mint az ügydöntő határozatok esetében. A fogalmi zűrzavart csak fokozza azon előírás, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti mind a jogerő, mind a végrehajthatóság napját.[24] Nincs rendelkezés azonban a nem ügydöntő, így különösen a személyi szabadságot elvonó határozatokra nézve.
Az ítélkezésben, illetve ezzel szoros összefüggésben a bírósági ügykezelésben, ügyvitelben, iratkezelésben is eltérő gyakorlat tapasztalható a tekintetben, hogy a bíróság milyen jellegű határozatokat lát el jogerősítő záradékkal. Kérdéses, hogy az ügydöntőnek nem minősülő, fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható vagy halasztó hatályú fellebbezéssel támadható végzéseket kell-e jogerősíteni, illetve erre egyáltalán van-e eljárásjogi vagy ügyviteli felhatalmazás, különös tekintettel a vádemelés után az előzetes letartóztatás elrendelése, fenntartása tárgyában hozott végzésekre. Az egyik álláspont szerint az ítéleten és más ügydöntő végzéseken kívül azon végzéseket kell jogerősíteni, melyek végrehajthatósági záradékkal is elláthatók, tehát ahol a törvény garanciális okokból halasztó hatályú fellebbezést engedélyez.[25] Ebből az álláspontból az következik, hogy nincs lehetőség az azonnal végrehajtható, előzetes letartóztatással kapcsolatos végzések jogerősítésére.[26] Az ezzel ellentétes álláspont szerint a nem ügydöntő végzéseket is el kell látni jogerősítő záradékkal, ami azt fejezi ki, hogy további fellebbezésnek, jogorvoslatnak nincs helye. Amennyiben a rendelkező rész fellebbezési jogot tartalmaz, akkor az eljárás résztvevőit nyilvánvalóan tájékoztatni kell arról is, ha egyetlen jogorvoslatra jogosult sem fellebbezett, ami egy jogerősítő záradékkal oldható meg.[27] Szükséges azonban megjegyezni, hogy a legfeljebb alaki jogerővel rendelkező, kényszerintézkedésekről hozott határozatait a Kúria sem jogerősíti.[28]
Itt nem csak elméleti problémáról van szó, hiszen megtévesztő lehet - és a személyes szabadságot korlátozó előzetes letartóztatás foganatosítását is akadályozhatja -, ha ugyanolyan eljárásban hozott előzetes letartóztatásról döntő vagy fenntartó végzésben egyes bíróságok záradékolnak, megállapítva annak "jogerőre" emelkedését, míg mások nem.[29] A jogban azonos fogalmakon azonos jelentést kell érteni. Ennek megfelelően sokan a dogmatika, sőt, általában a jogtudomány elsőrendű feladatának is a fogalmak és az azokhoz vezető definíciók kidolgozását és rendszerbe szervezését látják. A fogalmakkal szemben a jogtudományban (de a társadalomtudományokban is) az a legfontosabb elvárás, hogy legyenek pontosak, egyértelműek.[30] Abban nem lehet vita, hogy az ítéletek és a kényszerintézkedések jogerején teljesen mást értünk, így nem indokolható, hogy miért illeti a hatályos törvény ezeket ugyanazzal a fogalommal.[31]
A bíróság a záradékkal fejezheti ki a döntés véglegességét, így az adott kérdésben a bíróság eljárásának és feladatának végét. Amíg a terhelt előzetes letartóztatásban van, addig azonban erről szó sem lehet. Éppen ehhez kapcsolódóan a kényszerintézkedés
- 81/82 -
"jogerős" elrendelésének záradékban történő megerősítése még az ártatlanság vélelmét sértő kommunikációnak is tűnhet, ami azonban már elvezethet az eljárás tisztességességének vizsgálatához.[32] A büntetőeljárás megindításához szükséges megalapozott gyanú, a cselekmény gyanúsított általi elkövetésének a vádemeléshez szükséges valószínűsítése, valamint a bűnösség bíróság általi megállapításának feltételei között jelentős különbségek vannak.[33] Az előzetes letartóztatást megalapozó különös okok fennállásának "megalapozott feltevése" így véleményem szerint sosem lehet "jogerős".
A készülő törvény koncepciója "A határozatok jogereje, véglegessége és ennek tanúsítása" címszó alatt rögzíti az alapvető változásokat megjelenítő új szabályokat. Alapvető változást jelez, hogy a javaslat különválasztja az ügydöntő határozatok jogerejét a nem ügydöntő végzések véglegessé válásának fogalmától; a jogerő fogalma így kizárólag az ügydöntő határozatok sajátja lesz. A törvény koncepciója szerint "A bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Az ügydöntő határozat a jogerőre emelkedését követően kizárólag rendkívüli jogorvoslattal vagy különleges eljárás eredményeként változtatható meg."
Mindezen szabályokkal szemben a nem ügydöntő, nem a vádról határozó végzések esetében ezen határozatok véglegessé válásának fogalmát vezeti be a jogalkotó. Eszerint "a nem ügydöntő végzés a véglegessé válását követően - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem változtatható meg." "A nem ügydöntő végzést a véglegessé válására tekintet nélkül kell teljesíteni, illetve végrehajtani; kivéve, ha a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben mind a nem ügydöntő végzést hozó, mind a fellebbezés folytán eljáró bíróság felfüggesztheti a nem ügydöntő végzés teljesítését, illetve végrehajtását."
A véglegessé válási záradékban[34] a véglegessé válás napját kell feltüntetni. A koncepció szerint véglegessé válási záradékkal kell ellátni a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedéssel kapcsolatos végzést, a perújítási indítvány elutasításáról szóló végzést, a pótmagánvád elutasításáról hozott végzést, az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséről hozott végzést, és azt a végzést, amelynek teljesítésére, illetve végrehajtására a fellebbezés halasztó hatályát a törvény kimondja.
Úgy gondolom, hogy a tervezett változtatásokkal a jogalkotó a jogállamiság erősítése irányába mozdult el, hiszen a korábban kifejtettek szerint "a jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény". Feloldhatóvá válik a fogalmi zűrzavar, egyben kizárt lesz a nem ügydöntő, például kényszerintézkedésekről döntő határozatok jogerősítése. Megszűnik az előzetes letartóztatásról szóló végzések félrevezető tartalmú jogerősítése, egyértelművé válik, hogy csupán az adott határozat esetében nincs helye további jogorvoslatnak, de a fogva tartásban lévő terhelt nincs elzárva a további bírói felülvizsgálattól. Mindez erősíti az ártatlanság vélelmét és a tisztességes eljárás követelményét.
Az ügydöntő határozatok jogerején értelemszerűen érteni kell a véglegességet, a kötelező erőt, a megváltoztathatatlanságot, valamint az újabb eljárás tilalmát, és ez feltétele lesz a végrehajtásnak is. Következik a törvénytervezet új szabályaiból, hogy jogerős határozatot kizárólag bíróság hozhat. Az egyéb határozatok alaki véglegessége nem jelenti az abban foglalt döntés minden esetben történő megváltoztathatatlanságát. A kényszerintézkedéseknél például az indokoltság folyamatos felülvizsgálata szükségszerűen vezet idővel erre az eredményre. Nincs közvetlen összefüggés a végrehajthatósággal, hiszen főszabály szerint a határozat a véglegessé válásra tekintet nélkül végrehajtható. Az újabb eljárást sem zárja ki a korábbi határozat alaki véglegessége. Az egységes jogalkalmazás kialakulását segítheti a jogerősítési záradék és a véglegessé válási záradék megkülönböztetése is.
A hatályos büntetőeljárási törvény szabályai mentén a jogtudomány és a jogalkalmazói gyakorlat nem tudott minden tekintetben egységes álláspontot kialakítani a döntések jogerejével kapcsolatban, noha a jogerő kérdése, különösen az alapjogokat (mint például a személyi szabadsághoz való jog) erősen korlátozó határozatoknál, fogalmi letisztultságot igényelne. Esetenként még az ügyészi határozatok jogerősítési záradékolása is előfordul. Az ügydöntő határozatok anyagi jogerőt is tartalmazó teljes jogereje lesz a jövőben a jogerő alapvető fogalmi sajátos-
- 82/83 -
sága, míg az alaki jogerő az adott határozat alaki véglegessé válásában lesz megragadható. A bírói határozatok jogerővel kapcsolatos új szabályai egyértelműen segíthetik a fogalmi tisztánlátást, a letisztult jogi gondolkodást, egyben a jogállamiság egyik alapvető fogalmi elemének, a jogbiztonságnak az érvényesülését. ■
JEGYZETEK
[1] 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65-66.
[2] Jelen írás alapját egy 2012-ben megjelent munkám képezi, amelyre e szöveg néhány pontján kifejezetten támaszkodtam. Lásd Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban, Debrecen, Printart Press Kiadó, 2012.
[4] Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Budapest, Osiris, 2000, 494-498.
[5] 42/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 300, 306.
[6] Elek (2. vj.) 72-80.
[7] Be. 588. § (1) bekezdés; 140. § (1) bekezdés.
[10] Be. 147. § (6) bekezdés.
[11] Be. 215. § (6) bekezdés.
[12] Be. 229. § (4) bekezdés, 267. § (4) bekezdés, 312. § (4) bekezdés; Be. 340. § (3) bekezdés. A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény.
[13] Be. 257. § (1) bekezdés.
[14] EBH 2004. 1016., Legf. Bír. Bfv.I.306/2004. sz.
[15] Herke Csongor - Fenyvesi Csaba - Tremmel Flórián: A büntető eljárásjog elmélete, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2012, 317.
[16] 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 66.
[17] Lásd Király (4. vj.) 496.
[18] Uo.
[19] Lásd például: Legf. Bír. Bfv.IV.1.055/2002/2. szám: "A tanú költségét megállapító - büntetőeljárásban hozott - jogerős végzés elleni felülvizsgálat megengedhetősége tekintetében nem a Pp., hanem a Be. szabályai az irányadók."
[20] Tóth Gábor Attila: A személyi szabadsághoz való jog az Alkotmányban, Fundamentum, 2005/2, 5-33.
[21] Be. 136. § (4) bekezdés.
[22] 19/1999. (VI.25.) AB határozat, ABH 1999, 158.
[23] Róth Erika: A személyi szabadság eljárási garanciái, in. Emberi Jogok, szerk. Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila, Budapest, Osiris, 2003, 671-702.
[24] Be. 588. § (5) bekezdés.
[25] Elek (2. vj.) 230.
[26] Kardos Sándor - Háger Tamás: A bírói határozat végrehajthatósága, a határozat jogerősítő záradékkal való ellátása, Debreceni Jogi Műhely, 2011/2. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/2_2011/a_biroi_hatarozat_vegrehajthatosaga_a_hatarozat_jogerosito_zaradekkal_valo_ellatasa/
[27] Ficsór Gabriella (a Debreceni ítélőtábla büntető kollégium vezetője): A záradékkal kapcsolatos különvéleményem (Kézirat), Debrecen, 2012. május 21.
[28] Lásd Kardos-Háger (26. vj.).
[29] Nem nehéz belátni, hogy milyen zavart kelthet a büntetés-végrehajtási intézetek adminisztrációjában az, ha egyes bíróságoktól jogerősítő záradékkal, más bíróságoktól anélkül kapják meg a végrehajtásra váró előzetes letartóztatást elrendelő végzéseket.
[30] Szabó Miklós: Ars iuris. A jogdogmatika alapjai, Miskolc, Bíbor Kiadó, 2005, 100-101.
[31] Be. 588. § és Be. 589. §
[33] Bán Tamás: A tisztességes eljárás és annak egyik fontos vonása: az ártatlanság vélelme, in Személyi szabadság és tisztességes eljárás. Alapjogi bíráskodás II., szerk. Halmai Gábor. Budapest, INDOK, 1999, 112-125.
[34] "A nem ügydöntő végzések esetében a véglegessé válást követően az egyesbíró vagy a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja a nem ügydöntő végzés véglegessé válásának a tényét és időpontját (a továbbiakban: véglegessé válási záradék)."
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász, Debreceni Ítélőtábla, DE ÁJK.
Visszaugrás
