Vajon lehetséges a valóságban az, hogy a bíró teljes mértékben eleget tesz a montesquieu-i hatalommegosztási elv szerint neki szánt szerepnek? Képes arra, hogy a törvényhozó "szócsöve" legyen, vagyis eljárása alapján kizárólag a törvényhozó által megalkotott jogszabályok jussanak érvényre? Lehetséges az, hogy a bírói talár nem csak a személyt, hanem a személyiséget is eltakarja? Megjelenik a bíró szubjektuma egy döntésben, vagy azt csak a jogszabályok szövege befolyásolja? Igaz lehet az az "alapmítosz", mely szerint a jog úgy "gondolkodik önmagáról", hogy kiszámítható, illetve a jogászok többsége által vallott állítás, miszerint a jogi döntések előre jelezhetők, hiszen azokat a jogalkalmazók teljes mértékben a jogi előírásokhoz igazodva alakítják ki? Jelen tanulmány ezen kérdésekre keresi a választ. Az első részben[1] található Alapvetés kifejti a büntetéskiszabás mibenlétét, a feladat nehézségét és összetettségét, illetve rámutat a téma vizsgálatának elengedhetetlen voltára. Ezután a tanulmány következő része röviden ismerteti az egyes büntetéskiszabási rendszereket, nagyobb hangsúlyt fektetve a relatíve határozott rendszerre, hiszen a magyar gyakorlatot is ez jellemzi, gyakorlatilag az 1843. évi Deák-féle anyagi jogi törvényjavaslat óta. Ebben a részben kap helyet a büntetéskiszabást befolyásoló tényezők általános jellemzése is. Ezt követően a bírói döntést befolyásoló körülmények csoportosítására kerül sor, amely a téma további kifejtésének az alapját is adja. A tanulmány első része a büntetés mértékét meghatározó jogi tényezőkről ad átfogó képet, hiszen a bíró elsődleges feladata, hogy a törvényben szabályozott jogalkotói szándékokat és elgondolásokat egy adott élethelyzetre alkalmazza.[2] A közhatalmi tevékenység ellátása során a bíróság törvény alá rendeltsége nem lehet kérdéses.[3] Az pedig, hogy ez a feladat jogi előírásokon keresztül szabályozva legyen, annál is inkább elsőrendű, hiszen olyan alkotmányos alapelvek érvényesülése "forog kockán" az ítélkezés során, mint a például a törvények uralmának, azaz a jogállamiság megvalósulása, az egyenjogúság elve és az emberi jogok, többek között az törvény előtti egyenlőség deklarálása.[4]
A tanulmány első részében írtak alapján leszögezhető, hogy számos jogi tényező igyekszik biztosítani az egységes
- 28/29 -
büntetéskiszabási gyakorlat megvalósulását Magyarországon. Számos empirikus kutatás[5] eredménye azonban azt mutatja, hogy a magyar büntetéskiszabási gyakorlat nem egységes a kiszabott büntetések mértékét illetően. Megjegyzendő, hogy más országokban is végeztek büntetéskiszabást vizsgáló empirikus kutatásokat, amelyek hasonló eredményre jutottak.[6] Mivel a bírák ugyanazon jogszabályokat alkalmazzák, a differencia oka a hasonló elkövetési és személyi körülményekkel bíró, ugyanolyan bűncselekményt megvalósító elkövetők esetén, másban keresendő.
Földvári úgy fogalmaz, hogy a büntetéskiszabás kapcsán csak távoli segítséget nyújtanak a jogszabályok, és előtérbe kerülnek a saját kezdeményezések, állásfoglalások. A cselekmény minősítésével ellentétben, ahol meglehetősen nagy részt vállalt a jogalkotó, a büntetéskiszabásnál a törvényhozó ezen jogának egy részét átruházza a bíróságra és feljogosítja arra, hogy az elkövetett cselekményt és az elkövető bűnösségét saját értékrendszerén lemérje és az elkövető jövőbeni viselkedéséről prognózist adjon. Természetesen ezek az állásfoglalások nem teljesen szabadon, hanem okilag meghatározottan alakulnak ki. Azonban ahogyan minden emberi cselekvés kialakulásában, úgy a büntetés kiszabásában is közrejátszanak a személyiségen átszüremlett, a személyiség által átértékelt külső környezeti hatások. Tehát a büntetés kiszabásában a jogszabályok mellett meghatározó szerepet foglal el a bíró egész személyisége.[7]
Rendeki álláspontja szerint sem ad és nem is adhat konkrét útmutatást a törvény a büntetéskiszabással kapcsolatos bonyolult feladat ellátására, így ez gyakran nem problémamentes és nem következetesen tudatos. A konkrét büntetés meghatározása alapvetően inkább a "bíróság jogérzékén" alapul, ami egész egyszerűen nem száműzhető az ítélkezési munkából. Az egészséges jogérzék magába foglalja egyrészt az ítélkező bíró egyéniségét, személyét, másrészt pedig a hivatásra való alkalmasságot. Az egyéniségbe beletartozik a bíró világnézete, erkölcsi értékrendszere, szakmai tudása, tapasztalata, emberismerete, műveltsége és még számos más tényező, ami az embert alkotja.[8] Az alkalmasság kérdésével kapcsolatban elmondható, hogy meglehetősen sötét folt a jogtudományban, hiszen jelenleg nincsen ezzel kapcsolatos kutatás. Ami tudva levő az alkalmasságot illetően, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 5. számú melléklete húsz kompetenciát[9] sorol fel, amellyel rendelkeznie kell ahhoz, hogy a pályázó sikeresen abszolválja a kinevezéshez szükséges pályaalkalmassági vizsgát. Megjegyzendő, hogy ezek a kompetenciák főként intellektuális képességekre utalnak. Nem szerepel azonban a felsorolásban olyan kompetencia, ami arra enged következtetni, hogy a bírák rendelkeznek olyan szakképesítéssel, ami lehetővé teszi azt, hogy a speciális prevenciós célok a lehető legnagyobb eséllyel megvalósuljanak. Kritikaként fogalmazódik meg továbbá a jelenlegi pályaalkalmassági rendszerrel, hogy a meghatározott kompetenciák nem a bí-
- 29/30 -
rói munkára szabottak. Hiányzik belőle több olyan tulajdonság, ami elengedhetetlen a bírói feladatok ellátáshoz. Ilyen például a hivatástudat, a türelem, lényeglátás, megfontoltság, illetve a tanulmány témája kapcsán említendő az elfogulatlanság, előítélet-mentesség, nyitottság a saját meggyőződéssel szembeni érvek mérlegre tételére.[10] A pályaalkalmassági vizsgálat részleteit szabályozó 1/1999. (I. 18.) IM-EüM együttes rendelet mellékletéből az is kiderül, hogy a pszichológiai vizsgálat kötelező elemei egy feltáró beszélgetés és három általános pszichológiai teszt.[11] Érdekes és elgondolkodtató, hogy ez a vizsgálati módszer az amerikai haditengerészetnél alkalmazott alkalmassági tesz megfelelője.[12] És felmerül a kérdés, hogy ezen tesztek eredményei alapján hogyan tud érdemben dönteni a kinevezésre jogosult arról, hogy a pályázó milyen mértékben van birtokában a törvény által megkövetelt húsz képességnek?
Ezen a ponton meg kell említeni az amerikai jogi realizmus képviselői által megfogalmazott elméletet, miszerint a bírói döntéshozatalt befolyásolják a bíró pszichikumán keresztül ható tényezők, illetve az emberi elme törvényszerűségeiből eredő tényezők. Ezen körülmények főként az egyéni döntéshozatalban érhetők tetten. Azonban nem hagyható figyelmen kívül az ítélkezési tevékenység társadalmi háttere sem, mint például a kormányzat által képviselt és elérni kívánt büntetőpolitikai célok, vagy gazdasági szempontok befolyásoló hatása. Végezetül pedig megjelennek egy-egy kiszabott büntetésben az intézményi-strukturális összefüggések is, mint büntetést befolyásoló tényező.[13] Hangsúlyozandó, hogy végső soron az említett tényezőcsoportok mindegyike szerepet játszik a büntetés mértékének a meghatározásában. A továbbiakban a büntetés kiszabását meghatározó tényezők ezen nagy csoportjának részletesebb ismertetésével foglalkozik a tanulmány.
A kérdésre ma még egyértelmű igennel lehet válaszolni, így minden bizonnyal döntéseik meghozatalában hasonló folyamatok játszanak szerepet, mint a nem bíró társaiknak. Így a büntetési mérték meghatározásának pénzbedobós önkiszolgáló automata működéséhez történő hasonlítása valóban nem életszerű. Sokkal inkább tekinthető természetesnek az, hogy emberként a bíró is osztozik a "halandók erényeiben és gyengeségeiben", és ezek oknál fogva nem képes kizárni a személyiségét a döntéshozatal során.[14] Ezt a gondolatot először a formalizmus eszméjét kritizáló jogi realizmus képviselői fogalmazták meg a II. világháború előtt, figyelembe véve a szociológia eredményeit is. Empirikus kutatásokon keresztül realista képet kívántak festeni a jog működéséről, illetve felszínre kívánták hozni a bírók tényleges döntéshozói munkáját, szembeállítva azzal, amit a saját elmondásuk alapján tesznek. Így jutottak el a döntések mögötti motivációk feltárásához és a bíró személyiségének, neveltetésének, előítéleteinek vizsgálatához.[15]
A jogi realizmus képviselőinek szerteágazó megfontolásaik között egyfajta
- 30/31 -
közös nevezőként fogalmazódik meg az az álláspont, miszerint a bírák döntéseiben nem az előre rögzített jogszabályok játszanak kiemelkedő szerepet, hanem az eset tényeire történő reagálás mikéntje.[16] Jerome Frank Hutcheson bíró ítélkezési folyamatról írt értekezését idézi, melyben azt tárja az olvasó elé, hogy mi játszódik le a bíró elméjében a döntés meghozatalakor: "A bíró valójában intuitív módon dönt, (...) a megérzésére hagyatkozik és nem a racionális levezetésre. Az ilyen következtetés csupán az indokolásban jelenik meg. A döntéshez szükséges nélkülözhetetlen lökést egy intuitív képesség adja, amely arra vonatkozik, hogy mi a helyes és a helytelen egy konkrét ügyben. Majd az okos bíró, miután döntött, latba veti minden tehetségét és fáradt elméjét alaposan megdolgoztatja, nem csak azért, hogy igazolja magának az intuícióját, hanem hogy olyanná tegye, ami kiállja a kritika próbáját."
Ha feltételezzük, hogy minden bíró így gondolkozik, akkor az ítélkezési folyamat, illetve a büntetés meghatározásáról való döntés megértésének a kulcsa ott található, ahol ezek a megérzések vannak. Melyek azok az indítékok, amik egy adott döntés meghozatalára készteti a bírót? Természetesen a bírónak a jog szabályai és elvei iránti hűsége képezi az indítékok egyik részét. Ezenkívül pedig az a szerteágazó és bonyolult kölcsönhatásban lévő tényező is alakítja a bíró döntését, ami mindig a vizsgált személy sajátos tulajdonságaitól függenek. Minden más tényező is ezekkel összefüggésben, ezekhez igazodva hat a döntésre.
Fontos kiemelni a személyes behatásokkal kapcsolatban, hogy ezek folyamatosan működnek. Ez alapján a felek iránti ellenszenv, szimpátia akaratlanul is dolgozik. A személyes múlt pozitív vagy negatív reakciót vált ki a döntéshozóból például egy vöröshajú nő, egy elvált férni, egy diplomás, egy meghatározott kisebbséghez tartozó, vagy egy adott foglalkozást űző, egy konkrét zenei irányzatot követő ember kapcsán. Ezen túlmenve egy hangsúly, illat, gesztus, mozdulat is fájó vagy kedves emlékeket idézhet fel a bíróban. Ezen érzések, emlékek elkerülhetetlenül befolyásolják a döntés meghozatalát.[17] Ebbe a körbe sorolhatók az olyan tények, mint felek hangszíne, a gyors, esetleg a lassú válaszadása, a tekintete, a testtartása, a viselkedése, a kifejezésmódja, egy ásítás, a szem mozgatása, vállvonogatása, hangja elcsuklása, higgadtsága, zavartsága, őszinteség színlelése stb.[18] Egyet lehet érteni Frankkel abban, hogy akár az ilyen jelentéktelennek látszó körülmények is befolyásolhatják a bírói döntéshozatalt, azonban a bírói gyakorlat viszonylagos egységessége azt mutatja, hogy a bírók a legtöbb esetben el tudnak tekinteni ezektől.
Az amerikai jogi realizmus által előtérbe hozott döntésbefolyásoló pszichikai körülményeket ma már tudományos alapossággal vizsgálják a modern viselkedéstudományok módszertani apparátusával. Az igazságszolgáltatásban hozott döntések pszichológiai megközelítése két részből tevődik össze. Ide sorolható egyrészt a fentebb már említett attitűd-modell, amely alapján a bírák döntéseit a személyiségjegyeik, berögződéseik és cselekvésvezérlő attitűdjei általános döntésalakító té-
- 31/32 -
nyezőként alakítják. Ezen magyarázat középpontjában a bírók tudatának tartalma áll, és arra keresi a választ, hogy a személyes beállítódásaik hogyan viszonyulnak a döntéseikhez. Másrészt pedig a viselkedéstudományi perspektíva, azon belül pedig a neuroscience módszer, amely szerint a megismerési és a döntési folyamatot az emberi elme általános sajátosságai befolyásolják, illetve torzítják.[19]
Empirikus kutatások hívták fel a figyelmet arra, hogy a közemberekkel együtt a jogalkalmazók sem képesek függetleníteni magukat azoktól a hatásoktól, amelyek bár rejtve vannak, mégis bennük élnek és a magatartásukat befolyásolják, továbbá szándékuktól függetlenül érvényesülhetnek bennük.[20] Az attitűd modell oldaláról szemlélve a területet, homályosnak mondható, hiszen nem igazán vannak megbízható kutatások a bírák ítélkezési tevékenységhez szükséges képességével kapcsolatban.
Azokban a kutatásokban azonban, amelyek az emberi elme általános működési sajátosságainak elemzésén keresztül kívánják megérteni, hogy bizonyos helyzetekben hogyan jut el adott személy egy adott döntéshez, már a kezdetektől fogva előszeretettel használták mintaként a jogi döntéshozatalt. A vizsgálatok során több olyan törvényszerűséget tártak fel, amelyeknek a segítségével a bírói döntéshozatal természete jobban megérthetővé válik.[21] Ezen körülmények közül némelyik a büntetési mérték meghatározását is befolyásolhatja.
Ilyen az ún. kompromisszum hatás (compromise effect), ami azon az emberi elmebeli általános sajátosságon alapul, hogy olyan szituációban, amikor lehetőség van köztes megoldást választani, az emberek ezt helyezik előtérbe a szélsőséges megoldásokkal szemben. Ez a jellemző akkor is, amikor a releváns döntési szempontok alapján valamelyik szélsőséges megoldás előnyösebb lenne.[22] Ilyen szituációba kerülhet a jogalkalmazó a büntetés kiszabása során, amikor a bírónak lehetősége van - a Btk. 82. § (3) bekezdése alapján - a szabadságvesztés és a pénzbüntetés közötti skálán elhelyezkedő büntetések közül választani.
Befolyásolhatja a büntetés kiszabását az ún. kontraszt hatás (contrast effect), melynek a mechanizmusát Teichman és Zamir egy fogyasztókat befolyásolni próbáló kutatáson keresztül mutatta be. Az kutatásban résztvevőknek egy jó minőségű toll vagy 6$ között kellett választaniuk. Az alanyok 36%-a a tollat, míg a többiek a pénzt választották. Amikor azonban kiegészültek a választási lehetőségek egy egyébként irreleváns opcióval, egy rossz minőségű tollal, akkor az alanyoknak már a 46%-a a jó minőségű tollat választotta. A jogi döntéshozatalban is megfigyelték ezt a jelenséget egy kutatás során, amikor a próbára bocsátás és a szabadságvesztés, mint választási lehetőségek közé bevontak egy harmadik szankciót, amely a próbaidő előnyeit hangsúlyozta, de egyébként irreleváns volt. Ennek hatására emelkedett a próbára bocsátást választók száma.[23]
Befolyásolhatja a döntés meghozatalát az ún. túlzott érzelmi koherencia, illetve az erre való törekvés. Azt a hajlamot, hogy egy személyben mindent
- 32/33 -
kedveljünk, vagy ne kedveljünk, az általunk nem tapasztalt dolgokat is beleértve, dicsfényhatásnak (halo effect) is nevezik. Ez a torzítás igencsak gyakori, és hatalmas szerepet játszik az emberekről kialakult nézeteink alakításában. Daniel Kahneman a következőképpen szemlélteti: tegyük fel, hogy valaki egy partin találkozik Joannal, akit vonzónak talál és jól elbeszélgetnek. Később megtudja, hogy a nőtől jótékonysági célra adományt lehet kérni. Arról, hogy Joan mennyire nagylelkű, nem tudni semmit, sőt, kevés okunk van azt hinni, hogy a kellemes társasági emberek egyúttal nagylelkű adakozók is. De az illető kedveli Joant és ez az érzés aktiválódik, amikor rá gondol. Emellett pedig a nagylelkűséget, a nagylelkű embereket is kedveli és az asszociáció miatt hajlamos azt gondolni, hogy Joan nagylelkű. Ezáltal pedig még jobban kedveli Joant, mint korábban, hiszen már amellett, hogy vonzó és jókat lehet beszélhetni vele, még nagylelkű is.[24]
Ez a jelenség egyfajta általános elfogultságnak is tekinthető, amelynek hatására az ember egy másik emberről alkotott kedvező vagy kedvezőtlen benyomásait kiterjeszti az egész személyre és a vele kapcsolatos összes jövőbeni elvárásra. Ha az ember kedvel valakit, hajlamos vele kapcsolatban szemet hunyni a negatív dolgok felett, esetleg kimagyarázni azokat, és felbecsülni a pozitívumokat. Ezzel párhuzamosan pedig egy kevésbé kedvelt személyhez az ember főként negatív jellemzőket társít és a teljesítményét is leértékeli.[25] Ez a torzító hatás nagymértékben befolyásolhatja a büntetés mértékének meghatározását, hiszen a bíróban akarva akaratlanul kialakul a szimpátia vagy az antipátia a vádlottal kapcsolatban.
A bírók személyéhez kötődő szubjektív tényezők mellett intenzív befolyásoló erővel bírnak a bírók személyéhez kötődő objektív tényezők. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ezek a körülmények sem közvetlenül, hanem a pszichikumon keresztül hatnak a jogalkalmazóra. Ebbe a körbe sorolható a bíró társadalmi helyzete. Ezen belül nem zárható ki az anyagi helyzet, a kulturális tőkével való ellátottság. Fontos lehet az is, hogy a jogalkalmazó milyen középiskolát, egyetemet végzett, továbbá milyen képzéseket kapott. Rendeki úgy látja, hogy a jogászképzésben elsikkad a büntetéskiszabás jelentősége. Hiányzik a jogi oktatásból a büntetéskiszabás megfelelő elméleti megalapozása, hiszen a megszerezhető ismeret alig terjed túl a törvény vonatkozó rendelkezésein. Emellett a bírák képzési keretei között sem meghatározó az ilyen irányú törekvés.[26] Befolyásolhatja a döntést a bíró életkora, illetve neme, továbbá az, hogy tagja-e az adott társadalomban meglévő valamelyik etnikai kisebbségen. Az itt felsorolt objektív tényezők amellett, hogy jellemzője egy adott bírónak, olyan formában is hatással lehetnek a döntéshozatalra, hogy milyen arányban jellemzők az adott bírói karra.[27]
Ezen a ponton említendők a közelmúltban megjelenő - a formalizmus és a jogi realizmus reménytelennek tűnő jogelméleti harcait lezárandó - erényelméletek, amelyek a bírók személyében látják a jogi intézmények megfelelő működésének zálogát egy adott jogeset helyes eldöntését illetően. Az
- 33/34 -
elmélet képviselői szerint a bírák kiválasztásán múlik minden, mert a jól működő intézményekben olyan személyek ítélkeznek, akik birtokolják az emberi kiválóságot megalapozó erényeket, amelyek a bátorság, megfelelő vérmérséklet, mértékletesség, bírói intelligencia, gyakorlati bölcsesség és igazságosság.[28] Vitathatatlan, hogy az imént felsorolt erények megléte, illetve azok milyensége befolyásolja a döntés milyenségét, ily módon hatással van a büntetés kiszabására is. Például a mértékletesség hozzájárul ahhoz, hogy a bíró ne legyen megvesztegethető, vagy a bátorság erénye nem engedi, hogy adott esetben az eljárásban résztvevő személyektől érkező fizikai fenyegetettség eluralkodjon a bírón, gátat szabva a helyes döntéshozatal előtt. Az intelligenciát illetően pedig az mondható el, hogy nagy valószínűséggel egyetlen ember sem mondaná azt, hogy nélkülözhető. Sokkal inkább esszenciális ahhoz, hogy a bíró a komplex esetek minden releváns elemét észlelje és megalapozott érveléssel képes legyen megteremteni a tények, a jogszabályok és a döntése közötti kapcsolatot.[29]
Annak ellenére, hogy a bírák függetlenségét az Alaptörvény deklarálja,[30] nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a bíró is a társadalom tagja, így közvetett módon hatással lehet a döntéseire az általános közhangulat, a társadalmi elvárások és az aktuális politikai helyzet. Magyarországon pedig mind a jog, mind pedig a joggyakorlat kellően rugalmas ahhoz, hogy a bíró adott esetben valamilyen tételes jogon kívüli célt kövessen, vagy ilyen motivációnak engedjen utat a döntési lehetőségek közötti választás során. A döntését ilyenkor az is befolyásolhatja, hogy milyen elképzelése van a vita helyes megoldásáról, milyen elvek megvalósítását tekinti a jog feladatának, vagy éppen a döntése milyen következményeit tartja fontosnak.[31]
Ez a jelenség hatással van a büntetés mértékének a meghatározására is. Egyrészt azért, mert bár a közvélemény megfelelő szervezettség és érdekérvényesítő képesség híján nem képes valódi nyomásgyakorlásra, a bírók részéről nyilvános szereplőként felmerül egy bizonyos szintű népszerűség elérése iránti igény.[32] Ez fokozottan van jelen a nagyobb nyilvánosságot kapott ügyek esetében.[33],[34] A közvéleménnyel szemben azonban a politika, elsősorban a hatalmon lévő politikusokon keresztül - akiknek sok esetben szintén fontos a népszerűség elérése - a közvélemény elfogadásával és annak támogatásával már képes az ítélkezési gyakorlat tényleges alakítására, hiszen megfelelő eszköztárral rendelkezik céljai eléréséhez.
A politika és a jogalkalmazás kapcsolata meglehetősen összetett, de mindkettőről elmondható, hogy befolyásolják az emberek életét. A fennálló kapcsolatot illetően általában két szélsőséges álláspont fogalmazódik meg egyrészt a laikus közvélemény, másrészt pedig a bírák részéről. Az első nézet szerint a politika befolyásolja a bírói döntéseket, mégpedig a politikusok és a bírók között fennálló informális kapcsolaton keresztül. A bírói önkép pedig azt az álláspontot képviseli, mely
- 34/35 -
szerint a jogalkalmazók abszolút mentesek a politikai befolyástól.[35]
Érezhetően mindkét állítás elnagyolt. Egyrészt mert a szociálpszichológiában konformitásnak nevezett jelenség empirikus kutatása során feltárt eredmények alapján elmondható, hogy döntési szituációban nagyon kevesen képesek az őket körülvevő társadalmi környezetben uralkodó vélekedéseket kizárva dönteni. Abból kifolyólag pedig, hogy a bírák nincsenek elszigetelve a társadalomtól, nem mindig tudják függetleníteni magukat a politika nyílt vagy burkolt elvárásaitól. Emellett politikainak tekinthető a jogalkalmazás abból a szempontból, hogy a jogalkalmazó általában politikai céllal megalkotott törvényeket alkalmaz, így a bírák végső soron politikai érdekek és célok megvalósulását segíti elő az ítéleteivel. A másik nézet mellett azonban a bírósági eljárás nyilvánossága szól, így meglehetősen nehéz a direkt politikai nyomásgyakorlás.[36]
A bírók döntését nagyban befolyásolja az is, hogy a döntéseket egy intézményi kereten belül hozzák meg. A bírósági szervezet sajátos értékelési mechanizmusa, belső viszonyrendszerei és hierarchiája nagymértékben hatással van a bírói döntésre. Ez legfőképp abban nyilvánul meg, hogy a szervezeten belül is megfigyelhető a konformitás, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a szervezet elvárásaihoz történő igazodás meghatározó szerepet játszik a hierarchián belüli előre jutásban.[37]
A fentebb említett stratégiai modell alapján az intézményi környezettől érkező befolyásoló hatásokat két részre lehet osztani. Ide tartoznak egyrészt a bíróságon belüli folyamatokból, vagyis a kollegiális működésből eredő hatások, amelyek azt idézik elő, hogy az egyének a saját preferenciáik minél teljesebb érvényesítése érdekében szükség esetén mások magatartásához igazítják a sajátjukat. Ebben a körben említendő az a bírói magatartás is, amelyre Földvári hívta fel a figyelmet. Eszerint statisztikailag is bizonyítható tény, hogy az egyes tanácsok összehasonlítás alapján hozzák meg az ítéleteiket. A bíróságok összehasonlításokat végeznek az éppen elbíráslás alatt lévő ügy, valamint az általuk korábban elbírált hasonló ügyek között, de figyelembe vesznek olyan korábbi büntetéseket is, amelyeket teljesen eltérő bűncselekmények miatt szabtak ki.[38]
A másik nagy részbe pedig más intézmények reakciói sorolandók, legfőképp azoké, amelyek felülírhatják a bíró döntését. A magyar bíróságok esetében fokozottan érvényesülhet a felsőbb bíróságoktól jövő befolyásolás, hiszen a magyar eljárásjog meglehetősen széles körben ad lehetőséget a fellebbezésre, biztosítva ezáltal az állandó kontrollt a felsőbíróságok részéről. Történik ez olyan módon, hogy a bírói pályán való előrejutás egyik alapvető biztosítéka az, ha egy bíró ítéletei igazodnak a (saját) másodfokú bíróság elvárásaihoz, vagyis az ítéleteit nem gyakran változtatják, illetve helyezik hatályon kívül.[39]
- 35/36 -
A tanulmány rávilágít arra, hogy milyen jogi és nem jogi tényezők befolyásolhatják a büntetés kiszabását. A részletes ismertetésből jól látszik, hogy a sokrétű jogi szabályozás mellett, a büntetési mérték meghatározása során olyan szerep jut a bíró személyében rejlő tulajdonságoknak és a döntés meghozatalakor az ember pszichéjében lejátszódó folyamatoknak, amelyek aligha hagyható figyelmen kívül. Ez pedig nagymértékben járulhatott hozzá ahhoz az empirikus kutatásokon keresztül feltárt valósághoz, miszerint a magyar büntetéskiszabási gyakorlat nem feltétlenül egységes. Ez a jelenség nagyban veszélyezteti a jogalkalmazás kiszámíthatóságát, ezáltal pedig a jogbiztonság elvének érvényesülését.
De mihez nyúlhat a XXI. század embere a bírói döntések előrejelezhetősége érdekében azon kívül, hogy a jogszabályokban rögzített előírásokat és jogi garanciákat folyamatosan a társadalmi igényekhez igazítja? A büntetéskiszabási bizonytalanságot csökkentheti, ha több jogi támpont segíti a bírák munkáját, például a büntetéskiszabáskor érvényesítendő szempontok, körülmények részletesebb szabályozása által. Napjainkban azonban elmondható, hogy a rohamléptekben fejlődő technika a jogalkalmazás területét sem kerüli el. Így ezen a ponton feltétlenül meg kell említeni a szakértői rendszereket, mint nem jogi támpontokat, amelyek eszközként állhatnak a bírák rendelkezésére a jogon kívüli tényezők befolyásoló erejének csökkentése érdekében. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások az 1950-es évek elejében kezdődtek azzal a céllal, hogy olyan számítógépes rendszereket fejlesszenek ki, amelyek intelligens viselkedést mutatnak. Egy program intelligens voltáról akkor van szó, ha az képes bizonyos problémákat az emberi hatékonysághoz közeli, vagy azt felülmúló módon kezelni. A fejlesztés során létrejöttek olyan szakértő rendszerek, amelyek szakértői ismeretek felhasználásával magas szintű teljesítményt nyújtanak egy szűk problémakör kezelésében. Alkalmazásuk főként olyan szakterületekre koncentrálódik, ahol az emberek a tudást csak éveken át tartó tanulás után tudják elsajátítani. A jogi szakértő rendszerek képesek olyan jogi problémák megoldására, amelyekhez általában emberi intelligencia szükséges, illetve amelyek ezen problémák megoldásához jogi tanácsokat adnak. A jogi szakértői rendszereket emberi szakértők segítségével építették fel.
A cél az volt, hogy egy jogilag általánosan képzett felhasználó speciális jogi problémák megoldásához javaslatokat kapjon. A rendszer meghatározott adatokból következtetéseket von le, és ezeket megfelelő jogi indokolással látja el. A jogi szakértői rendszer képes kommunikálni a felhasználóval. A rendszer a jog bármely területén alkalmazható, így nem kivétel ez alól a jogalkalmazás sem. Az Egyesült Államok szövetségi bíróságai már alkalmazzák ezt a rendszert a döntéshozatalban. Az indok az intézkedés mellett a nagymértékű jogbizonytalanság, hiszen az egyes me-
- 36/37 -
gyei bíróságok szinte önálló joggyakorlatot alakítottak ki, de elmondható ez a gyakorlat az egyes bírák vonatkozásában is.
A rendszer alkalmazása értelemszerűen a bírói döntési jogkör visszametszését is jelenti, és amennyiben ez a gyakorlat általánossá válik a bírói feladatok is változni fognak. Megszűnik a kizárólagos bírói mérlegelési jogkör. Azonban továbbra is a bíró feladata a bizonyítás felvétele, a tényállás kiderítése, a felek meghallgatása, a vádlott és a tanúk kihallgatása, a nem jogi témájú szakértői vélemények beszerzése és értékelése, valamint a tárgyalás vezetésével szükségképpen együtt járó feladatok ellátása. Ezenkívül a bíró előzetesen értékeli azt, hogy az adott tényállás milyen, a szakértői rendszer által használt kategóriába tartozik. A szabad mérlegelési jog pedig arra korlátozódik, hogy a kiszabásra kerülő büntetés mértékét pontosan meghatározza, ugyanis a szakértő rendszer nem képes napra pontosan meghatározni a szabadságvesztés mértékét, vagy fillérre pontosan megadni a cselekmény által okozott kár pénzbeli értékét. A jogi szakértői rendszer által adott véleménytől való eltérés lehetséges, megfelelő indokolás mellett.[40]
Fontos megjegyezni, hogy mennyiben alkalmazásra kerülnek a jogi szakértői rendszerek, kialakításuknál figyelembe kell venni a hazai sajátosságokat. Leszögezendő, hogy az új technológia nem oldja fel az összes jogalkalmazási anomáliát, a jogi szakértői rendszernek ugyanúgy vannak hátrányai, mint előnyei.[41] Azonban a negatív hatások fontosságának elismerése mellett szinte borítékolható, hogy ezen rendszer tömeges elterjedése kedvező irányba fogja befolyásolni a jogalkalmazást.[42]
Egy a közelmúltban végzett kísérlet azonban nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az algoritmusok meglehetősen hosszú ideig nem fogják tudni helyettesíteni a bírákat. Egy mesterséges intelligencia az Európai Emberi Jogi Bíróság által tárgyalt több száz ügy kimeneteléről adott helyes előrejelzést. A kísérletet az University College London, a Sheffieldi és a Pennsylvaniai Egyetemek kutatói végezték. A kutatócsoport az Európai Emberi Jogi Bíróság által tárgyalt 584 ügy angol nyelvű adatsorait használta a kísérlethez. Ezekben az ügyekben az Emberi Jogok Európai Egyezményének meghatározott cikkeit kellett alkalmazni. Az algoritmus mintákat keresett a szövegekben, és ennek alapján képes volt "jogsértő" vagy "nem jogsértő" címkével ellátni az adott ügyet. A tömeges helyes előrejelzés mellett azonban azt is megállapították, hogy a mesterséges intelligencia két hasonló ügy esetén hajlamos volt hibás előrejelzést adni. Ebből azt a következtést vonták le, hogy a program nem képes érzékelni a jogi minősítés finomabb árnyalatait. Így kijelenthető, hogy a mesterséges intelligencia segítségével a kevésbé érdekes munkafázisok automatizálása jelent majd komolyabb előrelépést, hiszen jelentősen lerövidül majd az eljárás. A jogi kérdésekben való döntés azonban továbbra is a bíró feladat lesz.[43] Emellett pedig elengedhetetlen, hogy egy ilyen szakértői rendszer csupán informálja a bírót, az eredmény ne legyen rá nézve kötelező, hogy ne sé-
- 37/38 -
rüljön a bírói döntéshozatal monopóliuma. ■
JEGYZETEK
[1] Gócza Ágnes: A büntetéskiszabás oldali (I. rész) - A rivaldafényben -. Jura 2021/4.
[2] Kónya István: A Btk. változásai avagy a Btk. elmúlt évtizede. Magyar Jog 2010/9. 513-521.
[3] 13/2002. (III.20.) AB határozat ABH 2002. 85.
[4] Dezső Márta - Fürész Klára - Kukorelli István -Papp Imre - Sári János - Takács Imre: Alkotmánytan I. - Alapfogalmak, alkotmányos intézmények. Osiris, Budapest 2003. 27.
[5] Lásd többek között: Pokol Béla: A jog elmélete. Rejtjel Kiadó, Budapest 2001. 251-257.; Loss Sándor: A törvény előtti egyenlőség elvének érvényesülése a büntető eljárásban cigány és nemcigány terheltek esetén. In: (Szerk.: Szabadfalvi József): Facultas nascitur. 20 éves a jogászképzés Miskolcon. Bíbor Kiadó, Miskolc 2001. 283-306.; Szerző nélkül: Utolsók az egyenlők között - Sérülékeny csoportok törvény előtti egyenlősége a büntető igazságszolgáltatásban. 2014. A Magyar Helsinki Bizottság kutatási jelentése. 11-12.
(www.helsinki.hu/wp-content/uploads/MHB_Utolsok_az_egyenlok_kozott_2014.pdf);
Badó Attila - Halász Edina - Nagy Erzsébet: »Azoknak másként fáj...« Diploma és büntetéskiszabás Magyarországon. In: (Szerk.: Szabó Miklós): A jog nyelvi dimenziója. Prudentia Iuris, Miskolc 2015. 117128.; Badó Attila - Bencze Mátyás: Területi eltérések a büntetéskiszabási gyakorlat szigorúságát illetően Magyarországon. In (Bencze Mátyás - Vinnai Edina): Jogszociológiai előadások. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen 2012. 53-65.; Gócza Ágnes: Egységes-e a büntetéskiszabás emberöléses ügyekben? - A magyar táblabíróságok büntetéskiszabási gyakorlatának összehasonlító vizsgálata. Állam- és Jogtudomány 2018/1. 3-31.
[6] Lásd például: John S. Martin: The Role of the Departure Power in Reducing Injustice and Unwarranted Disparity Under the Sentencing Guidelines. Brookly Law Review 2000/2. 259-273.; Alexander Bunin: Reducing Sentencing Disparity by Increasing Judicial Discretion. Federal Sentencing Reporter 2009.22.2. 81-84.;
Szerző nélkül: Sentencing Disparity and Discrimination. A Focus on Gender.
(https://uk.sagepub.com/sites/default/files/upm-binaries/27008_4.pdf);
Will Dobbie, Hans Grönqvist, Susan Niknami, Mårten Palme, Mikael Priks: The Intergenerational Effects of Parental Incarceration. Working Paper 24186, Cambridge 2018. (http://www.nber.org/papers/w24186);
Manudeep Bhuller, Gordon B. Dahl, Katrine V. Løken, Magne Mogstad: Intergenerational Effects of Incarceration. Working Paper 24227, Cambridge 2018. (http://www.nber.org/papers/w24227)
[7] Földvári József: A büntetés tana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1970. 190.
[8] Rendeki Sándor: A büntetés kiszabása. Enyhítő és súlyosító körülmények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest1976. 12., 17.
[9] Döntési képesség, együttműködési képesség, elemző gondolkodás, előrelátás, fegyelmezettség, felelősségtudat, határozottság, igényesség, integritás, kommunikáció, konfliktuskezelés, kreativitás, magabiztosság, határozottság, önállóság, probléma- és helyzetelemzés, problémamegoldás, szakmai ismertek alkalmazása, szervező és tervező képesség, szóbeli és írásbeli kommunikációs készség, tárgyilagosság
[10] Bencze Mátyás: "Nincs füst, ahol nincs tűz" Az ártatlanság vélelmének érvényesülése a magyar bíróságok gyakorlatában. Dignitas Iuris Debreceni Iskola - Gondolat Kiadó, Budapest 2016. 139.
[11] RAVEN-, MMPI-, Rorschach-teszt
[12] Hack Péter: Bevezetés. In: (Szerk.: Hack Péter): Az igazságszolgáltatási rendszerek átláthatósága. Transparency International Magyarország, Budapest 2008. 18.
[13] Bencze (2016): i.m.: 137-138.
[14] Jerome Frank: Emberi lények-e a bírák? (Ford.: Sajó András) In: (Szerk.: Varga Cs.) Jog és filozófia. Antológia a század első felének polgári jogelméleti irodalma köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. 333-334.
[15] Vinnai Edina: A jogalkalmazás elmélete és gyakorlata. Miskolci Egyetem, Miskolc 2014. 487-488.
[16] Brian Leiter: Legal Realism and Legal Positivism Reconsidered. Ethics 111. 2001. 279.
[17] Jerome Fank: Az ítélkezési folyamat és a bírák személyisége. In: (Szerk.: Badó Attila): Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt. Válogatott írások. Szent István Társulat, Budapest 2006. 55-56.
[18] Uo. 58-59.
[19] Bencze (2016): i.m.: 138.
[20] Hunyadi György - Berkics Mihály (Szerk.): A jog pszichológiája: A hiányzó láncszem. Budapest 2015. 20.
[21] Doron Teichman - Eyal Zamir: Judicial Decision making: A Behavioral Perspective. In: (Szerk.:Teichman Doron - Zamir Eyal): The Oxford Handbook of Behavioral Economics and the Law. Oxford University Press, Oxford 2014.
- 38/39 -
[22] Uo. 7.
[23] Uo. 7-8.
[24] Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás. HVG Kiadó, Budapest 2013. 98.
[25] Elliot Aronson: A társas lény. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest 2003. 146.
[26] Rendeki (1976): i.m.: 16-17.
[27] Bencze Mátyás: A jogalkalmazási folyamat szociológiai vizsgálata. In: (Bencze Mátyás - Vinnai Edina): Jogszociológiai előadások. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen 2012. 27-28.
[28] Ficsor Krisztina: Formalizmus a bírói gyakorlatban. A formalista bírói érvelés jogelméleti alapjai. Gondolat Kiadó, Budapest 2015. 185.
[29] Uo. 186.
[30] Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés
[31] Bencze Mátyás - Drótos Richárd: A társadalmi tekintély szerepe az ítélkezésben - Tradicionális keresztény egyházak jogai és érdekei a magyar bíróságok előtt. Állam- és Jogtudomány 2015/3. 8.
[32] Bencze (2016): i.m.: 154.
[33] Még jobban érzékelhető ez a jelenség az Egyesült Államokban, ahol több tagállamban közvetlenül a nép választja a bírákat.
[34] Azzal kapcsolatban, hogy a bírónak szüksége van a közvéleménytől jövő külső legitimációra lásd bővebben: Michael Blauberger, Anita Heindlmaier, D. Kramer, Dorte Sindbjerg Martinsen, Jessica Sampson Thierry, Angelika Schenk, Benjamin Werne: ECJ judges read the morning papers: Explaining the turnaround of European citizenship jurisprudence. Journal of European Public Policy 28/06/2018.
[35] Fleck Zoltán: Jog, igazság, politika. HVG 2003/16. 46.
[36] Bencze (2012): i.m.: 33-34.
[37] Uo.
[38] Földvári (1970): i.m.: 193.
[39] Bencze (2012): i.m.: 35.
[40] Tóth J. Zoltán - Ézsiás Béla Gábor: A szakértő rendszerek a jogalkalmazásban. Jogelméleti Szemle 2002/3. (http://jesz.ajk.elte.hu/toth11.html)
[41] A jogi szakértői rendszer előnyeiről és hátrányairól lásd bővebben: Uo.
[42] A mesterséges intelligencia jelenlegi helyzetéről és hogy milyen technológiák vannak ma a jogi piacon lásd: https://arsboni.hu/ha-uj-otletekre-vagysz-olvass-regi-konyveket/
[43] Dr. Darák Péter: (Mesterséges) bírói intelligencia?
(http://kuria-birosag.hu/sites/default/files/sajto/z_dr_darakpeter.pdf)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
