Bírósági pályafutásom egyidős a Btk.-val. Az 1978. évi IV. törvény 1979. július 1-jén lépett hatályba. Akkor, 25 évesen bírósági fogalmazó voltam. 1981-ben lettem bíró, s így végigéltem, követtem, alkalmaztam a Kódexet, részese voltam sorsának. Talán együtt is éltem vele, hiszen választott hivatásom legfontosabb munkaeszköze, forrása volt, s az ma is. Mindketten változtunk. Ő is, én is. Az idő múlásával együtt járó változások az embernél külsejében az öregedéssel, személyiségében (jó esetben) a tudás gyarapodásával, netán a bölcsességgel mérhetők. A Kódex feletti időmúlást a módosítások száma érzékelteti. A ritka változtatás a törvény dicsőségére szolgálhat, mert időtállóságát bizonyítja. Így volt ez a Csemegi Kódex esetében is, jóllehet, azt is sokszor módosították, mégis a Csemegi Kódex Általános Része 1950-ig, Különös Része 1961-ig volt hatályban.
Hatályos Büntető Törvénykönyvünk még nem nyugdíjképes, lévén csupán 32 éves. Módosításainak száma azonban már több mint 100, (az Alkotmánybíróság döntéseire is figyelemmel) összesen 102.
A módosításoknak közel a fele, szám szerint 46 a 2000-től napjainkig eltelt évtizedben történt. Minden módosításról szólni 50 percben nemcsak lehetetlen, de értelmetlen is. Előadásomban ezért azokat a fő irányokat és jogintézményeket kívánom említeni, amelyek a büntető anyagi jog és alkalmazása a büntető igazságszolgáltatás szempontjából meghatározóak, s amelyek elvezettek, hatottak a ma hatályos törvényre, s előreláthatóan megszabják a közeljövő büntető jogszabályainak paramétereit is.
Teszem mindezt bíróként azzal a látásmóddal, ami e létemből fakad. Másként arra próbálok visszatekinteni, melyek azok a jelentősebb változások az elmúlt több mint egy évtizedben, amelyek a bírói szemléletet igazították vagy kívánták igazítani, s hol tartunk ma, merre haladunk?
A tárgyalt időszakot három korszakra lehet osztani:
Az 1998 nyarán hivatalba lépett kormány megkülönböztetett figyelemmel kezelte programjában a nagyobb tárgyi súlyú, a lakosságot jelentősen zavaró bűnözés különböző megnyilvánulásait, s ezek ellen a büntetőjog szigorával kívánt fellépni. E programban központi helyet kapott a büntetőjogi fenyegetettség szigorítása, a korrupciós, hivatali, kábítószerrel összefüggő és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekkel szemben. Megfogalmazta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetésének szükségességét. E törekvések a legmarkánsabban a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvényben öltöttek testet. Az 1999. március 1-jén hatályba lépő törvény jelentősen szigorította a Btk. büntetési rendszerét. A szigorítás a rendszerváltás óta ugrásszerűen megnövekedett bűnözésre adott erőteljes választ.
A jogpolitikai szándékot az a tény igazolta, hogy az 1991-ben 447 370 felderített bűncselekményhez képest 1998-ra 600 261 bűncselekmény vált ismertté.
A novella módosította a büntetéskiszabás elveit egy új rendelkezés bevezetésével. Ez a sokat emlegetett "középmértékes" büntetéskiszabás szempontja, amely a Btk. 83. § (2) bekezdéseként került kodifikálásra. Ennek lényege az volt, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. Ehhez társultak a halmazati büntetésnél megemelt büntetési tétel középmértékének a kiszámítására vonatkozó szabályok, továbbá a szabadságvesztés kiszabásánál a felfüggesztés lehetőségének a figyelmen kívül hagyására vonatkozó rendelkezések. Korlátozták az enyhítés lehetőségét is. A törvény megszigorította a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályokat és meghatározást adott "a különös méltánylást érdemlő eset"-ről. Módosította a Különös Rész egyes rendelkezéseit is. Magyarországon 1990 óta nincs halálbüntetés. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét az indokolta, hogy az Alkotmánybíróság döntésének nem kívánatos mellékhatásaként az egész büntetéskiszabási rendszer az általános enyhülés irányába mozdult el, s ezen belül is elsősorban a legsúlyosabb megítélésű élet elleni bűntettek ítélkezési gyakorlatát befolyásolta. Ennek helyreigazítása a Legfelsőbb Bíróság (akkor) másodfokú ítélkezésének nem kis munkájába került. Az életfogytig tartó szabadságvesztésből az elítéltnek a végrehajtás alatt tanúsított magatartásától függően eredetileg 20 év, majd 1993-tól legalább 15 év elteltével nyílott meg a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége. A '98-as novella szélesítette az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazásának lehetőségét és a bíró mérlegelésére bízta a feltételes szabadságra bocsátásból kizárást, melynek következtében a büntetés ténylegesen az elítélt élete végéig tarthat. Az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás kizárásának már akkor is és azóta is voltak ellenzői úgy a jogtudomány, mint az ítélkezési gyakorlat részéről. Ugyanakkor bevezetésének visszatartó ereje és ezáltal hatékonysága nem vitatható, mert 2002-ig a bűncselekmények számszaki csökkenésén belül jelentős mértékben, közel 40%-kal esett vissza az emberölések száma. Az intézmény létezése óhatatlanul elrettent akkor is, ha kiszabására csak igen ritkán kerül sor. A bírói kar az intézményt a legsúlyosabb, általában többszörösen súlyosabban minősülő emberölések elkövetőivel szemben alkalmazza, követve e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság által e körben kimunkált ítélkezési gyakorlatot. A bírói bölcsességet és önmérsékletet szemlélteti, hogy jelenleg 13 jogerősen elítélt tölt olyan életfogytig tartó szabadságvesztést, melynek során a feltételes szabadságra bocsátásból kizárták.
Az ún. "középmértékes" büntetéskiszabás (amelyről mondanivalóm végén még lesz szó, mert újra aktuálissá vált), kiállotta az Alkotmánybíróság kontrollját, mert e testület a 13/2002. (III. 20.) számú döntésében a Btk. 83. §-ának (2) bekezdését nem találta alkotmánysértőnek.
A novella a szervezett bűnözéshez tipikusan kapcsolódó bűncselekmények (embercsempészés, lőfegyverrel és robbanóanyaggal visszaélés, fegyvercsempészet) büntetési tételeit is megemelte, valamint új bűncselekményként iktatta a Btk.-ba az emberkereskedelem bűntett ét.
Teljes körűen újraszabályozta a kábítószerrel visszaélés tényállását, megjelent a kábítószer-fogyasztó, a kábítószer-előállító és a kábítószer-kereskedő tevékenysége közötti differenciálás. A fenyegetettség szempontjából egyik meghatározó tényező, a kábítószer csekély és a jelentős mennyiségének fogalmát is meghatározta, egyúttal önálló bűncselekményként ve-zett e be a kábítószer-előanyag (prekurzor) előállítását és a kábítószer készítésének elősegítését.
A törvény hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében önálló bűncselekménnyé nyilvánította a különböző nemzetközi szerződésekben betiltott különösen veszélyes fegyvertípusok alkalmazását, kifejlesztését, gyártását, forgalmazását és önálló címben szabályozta - az OECD1 egyezményének megfelelően - a külföldi közhivatalnokok megvesztegetését, valamint a NATO-hoz történő csatlakozás miatt kiegészítette a katonai büntetőjog szabályait is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
