A cikk aktualitását adja, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok - International Financial Reporting Standards (IFRS-ek) 9-es szabványa a pénzügyi instrumentumokról 2018. január 1-jével lépett hatályba. A szabvány jelentőségét mutatja, hogy a hazai banki hitelezési gyakorlatban a vállalati hitelportfóliók jelentős része bankgaranciával fedezett, amelyek értékelése változik meg. Az említett értékelési elvek beemelik a pénzügyi piacok hitelderivatívákra vonatkozó árazási gyakorlatát azzal, hogy elméleti fogalmi megfelelőséget feltételeznek a hitelgaranciák és a hitelderivatívák között.
A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (International Accounting Standards Board, IASB) több lépésben véglegesítette az IFRS 9-et, legkorábban a 2009-ben közzétett standard még a pénzügyi eszközök besorolásának és értékelésének irányelveit tartalmazta, míg a 2010-es változat már a pénzügyi kötelezettségekre is kiterjedt. A standard 2013-ban közzétett változata a kockázatok lefedezésének számviteli kezelésével egészült ki, míg a 2014-es (végleges) változat a várható hitelezési kockázatok veszteségmodelljére is tartalmaz előírásokat.
Az említett Pénzügyi Instrumentumok Szabvány fogalomrendszere túlnyomórészt megegyezik a korábbi Nemzetközi Számviteli Standardok - International Accounting Standards (IAS-ek) 39-es fejezetében a pénzügyi kötelezettségekre meghatározottakkal. Ennek értelmében "a pénzügyi garanciaszerződés olyan szerződés, amely a kibocsátónak meghatározott fizetések teljesítését írja elő a tulajdonos abból adódó veszteségének megtérítésére, hogy egy meghatározott adós esedékességkor nem fizet az adósságinstrumentum eredeti vagy módosított feltételeivel összhangban."[1] Azonban a pénzügyi instrumentumok értékelésénél - különösen a pénzügyi, illetve hitelgaranciák tekintetében az újabb szabályozás változást hoz azzal, hogy a valós értékelési elv alkalmazását írja elő.
Az IFRS 9 három értékelési kategóriát említ: az aktualizált bekerülési értéket, az egyéb átfogó jövedelemként elszámolt értéket, illetve a nyereséget vagy veszteséget valós értéken. Az első értékelési módozat akkor alkalmazandó, ha a tartott pénzügyi eszközből kizárólag tőke- és kamatjövedelmek realizálódnak. Amennyiben az eszköz értékesítésre kerül, egyéb átfogó jövedelemként kell elszámolni a saját tőkével szemben. Az összes többi pénzügyi eszköz esetében - ideértve azokat, amelyeknél a kifizetés valamilyen feltételhez köthető, mint például a garanciáknál - a várható nyereség vagy veszteség valós értékét kell kimutatni.[2]
A tanulmány elsőként a hitelgaranciák szabályozási hátterét annak fogalmi értelmezésében mutatja be, ti. milyen tartalmi elemek szükségesek ahhoz, hogy hitelbiztosítékként elismertethető legyen. Ezt követően kifejti a hitelgaranciák gyakorlati szükségességét, a banki hitelezési gyakorlatban betöltött szerepét.
A pénzügyi piacokon a kötvények tartásának kockázata jellemzően hitelkockázat, másodsorban ár- és árfolyamkockázat. A hitelkockázat annak a veszélynek a fennállására utal, hogy a kibocsátó nem tudja időben teljesíteni az értékpapírban vállalt kötelezettségét. A hitelesemény lehet nemfizetés, késedelem vagy az adósság kényszerű átütemezése. A hitelderivatívák segítségével kereskedhetővé válik illetve diverzifikálható a hitelkockázat, csökkenthető a kockázati kitettség. Az új szabályozás értelmében a hitelderivatívák az IFRS 9 hatálya alá tartoznak. A tanulmány magyarázó jelleggel bemutatja a hitelderivatívákat és ezeken belül a mulasztási csereügyleteket, amelyek analógiájára árazhatók be a hitelgaranciák. A pénzügyi és számviteli értékeléssel a záró fejezetek foglalkoznak.
A hitelgaranciák egyik legpontosabb megfogalmazása az OECD definíciójában[3] olvasható; eszerint a hitelgarancia a jóváhagyott hitelkeret biztosítékául szolgál - a garantőr visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget vállal a hitelező felé, hogy fizetést teljesít annak első felszólítására, a maximálisan garantált összeg erejéig (ideértve a hiteltartozást, a kamatokat és a járulékos költségeket is) abban az esetben, ha a hitelező úgy nyilatkozik, az adós a fizetési kötelezettségének adott időpontig nem tett eleget.
Szerződéses értelemben a hitelgarancia egy kötelezettség átvállalása, a kötelezett nemteljesítésének esetére. A Ptk szerint a garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr
- 411/412 -
olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni.[4] A garancia tehát annak nyújtójának - meghatározott ideig fennálló - visszavonhatatlan kötelezettségvállalása egy meghatározott összeg fizetésére, a garanciában kikötött feltételek mellett, arra az esetre, ha a szerződő fél nem, vagy nem megfelelően teljesíti valamely szerződéses kötelezettségvállalását a garancia kedvezményezettjével szemben. A garantőr a hitelgaranciát díjazás ellenében nyújtja, amelyet az adósnak vagy az adósnak és a hitelezőnek közösen kell megfizetnie. A díj mértéke elsősorban a hitel típusától és az adós hitelkockázatától függ.[5]
A bankgarancia valamilyen szerződéses feltétel biztosítására alkalmas instrumentum. A garancia típusát ebben az értelemben a biztosítani kívánt alapügylet határozza meg. A hitelgarancia mindenekelőtt a hiteladós szerződésében rögzített fizetési kötelezettségének biztosítására szolgál. A hitelgarancia mögöttes jogviszonya egy hitelügylet, amelynél a garancia az adós nemfizetésének kockázatát fedezi le (ez utóbbi esetén a hitelező a garancia összegéből várja a hitelkihelyezés megtérülését). Létrejöttének folyamata a következő:
1. A hitelkapcsolat kialakítása érdekében a hitelező biztosítékot ír elő az adós felé (ez az alapjogviszony, a hitelművelet része).
2. Az adós megbízza a garáns hitelintézetet, hogy vállaljon érte bankgaranciát a hitelezővel szemben (ez egy megbízási szerződés).
3. A garáns hitelintézet az általa adott garancianyilatkozatban bankgaranciát vállal az adósért (ez utóbbi maga a bankgarancia). A garancianyilatkozat tartalmának meg kell felelnie a megbízási szerződésben foglaltaknak.
A bankgarancia főbb jellemzői közé tartozik, hogy egy, a bank részéről adott egyoldalú nyilatkozat; érvényességéhez nem szükséges sem a megbízást adó adós jóváhagyása, sem a garancia jogosultjának, azaz a hitelezőnek az elfogadása. Másrészt önálló kötelezettségvállalás; ebből következően a bankot az általa kiállított nyilatkozat tartalma köti az adós hitelezőjével szemben, függetlenül az adós és a bank között létrejött megbízási szerződéstől, és függetlenül az adós és a hitelező közötti teljesítési feltételektől is. Végül, a garanciavállaló bank nem hozhatja fel azokat a kifogásokat, amelyek az alapügyletből kifolyólag az adóst megilletik.[6] A bankgarancia-nyilatkozat szükséges tartalmi elemei a következők:
- a garáns bank nyilatkozata, hogy tudomása van az adós és a hitelező közötti, meghatározott összegű és lejáratú hitel- (egyéb kötelezettségvállalási) szerződésről, és arról, hogy a garáns bank garancianyilatkozata szükséges az előbbi szerződés létrejöttéhez;
- a garancia feltétel nélküli és visszavonhatatlan;
- a garancia lehívásának esetei és módja rögzített, hasonlóan a nyilatkozat időbeli hatálya;
- a garáns bank kötelezi magát, hogy amennyiben az adós a szerződésből eredő kötelezettségeit esedékességkor nem teljesíti, a garáns bank (i) első felszólításra, az alapjogviszony vizsgálata nélkül, vagy (ii) meghatározott okmányok benyújtását követően, azok vizsgálata és tartalma alapján megfizeti a vállalt összeget.[7]
A hitel nemfizetése esetén a hitelezőnek meg kell kísérelnie a beszedést az adósságrendezési eljárás keretében[8]; a megtérülő összegek - a lehívott garancia erejéig - a garantőrt illetik.
A Nemzetközi Kereskedelmi Kamarának a fizetési garanciákra vonatkozó szokványa (Uniform Rules for Demand Guarantees, korábban URDG 458)[9] a következőképpen határozza meg a garancia fogalmát: "A garanciák természetüknél fogva elkülönített tranzakciók azoktól a szerződésektől vagy versenytárgyalási feltételektől, amelyeken alapulnak. A garanciát vállalót semmiképp sem érintik, illetve kötik az ilyen szerződések vagy versenytárgyalási feltételek, akkor sem, ha azokra a garancia szövegében hivatkoznak. A garanciát vállaló a garanciában meghatározott összeg(ek)et köteles megfizetni a fizetésre vonatkozó írásos lehívás és egyéb olyan okmányok ellenében, amelyeket a garancianyilatkozatban specifikáltak és külső megjelenésükre egyeznek a garanciában szereplő feltételekkel." A 2010 július 1-jétől (és jelenleg is) hatályban lévő URDG 758 - A Felszólításra fizetést ígérő garanciák egységes szabályai további ajánlásokat fogalmaznak meg többek között a megbízó, a megbízást adó fél, illetőleg a rendelkező fél és a kedvezményezett személyére, valamint további, a garanciaügyletben résztvevő személyekre.[10] A fizetési garanciában a bank arra vállal visszavonhatatlan kötelezettséget, hogy fizet a garancia kedvezményezettjének, amennyiben ügyfele a szerződésben meghatározott fizetési kötelezettségének határidőre nem tesz eleget. A megbízó olyan szerződő fél, aki a másik, vele szerződő fél részére pénzösszeg fizetésére köteles, pl. a vevő, megrendelő, bérlő, adós; a kedvezményezett pedig a vele szerződő fél, pl. az eladó szállító, bérbe adó, hitelező.
- 412/413 -
A Világbanknak a hitelgarancia-alapok működésére kidolgozott ajánlásai[11] tartalmazzák, hogy a garáns és a hitelező banknak figyelembe kell vennie a hitelkockázatok kezelésére vonatkozó prudenciális előírásokat, különösen a Bázeli egyezményeknek a tőkemegfelelést szabályozó elemeit.
A hitelező bank szempontjából a hitelgarancia a hitelbiztosítékok egy formája, amelynek alapja a garantőr pénzügyi stabilitása.[12] A hitelbiztosítékok tekintetében különbség tehető aszerint, hogy meghatározott vagyontárgy (jog, követelés) szolgál a banki kihelyezés megtérülésének biztosítékául - ezek az un. tárgyi v. dologi biztosítékok; vagy a bank valamely, az adóstól különböző személy felelősség-vállalásában bízva nyújt hitelt - ez utóbbiak a személyi biztosítékok. A tárgyi biztosítékok körében az óvadék, a zálogjog és a követelésengedményezés ismertek, míg a személyi biztosítékok körében a bankgarancia és a kezesség, illetőleg az egyéb biztosítéki ígéretek.[13]
A prudenciális szabályozás körében[14] a bázeli tőkeszabályozás az előre rendelkezésre bocsátott, ill. az előre rendelkezésre nem bocsátott hitelbiztosítékok kategóriáját használja; az előre rendelkezésre bocsátottakat a tárgyi biztosítékokhoz, az előre rendelkezésre nem bocsátottakat pedig a személyi biztosítékokhoz hasonló tartalommal (azzal a sajátossággal, hogy ez utóbbi hitelbiztosítékok. közé sorolja a hitelderivatívákat is).[15]
A biztosítékok hitelkockázat csökkentési célra történő elismerése attól függ, hogy a hitelintézet a tőkekövetelmény meghatározásához a standard, vagy a belső minősítésre épülő módszerek valamelyikét kívánja-e alkalmazni, illetve, hogy a pénzügyi biztosítékok egyszerű vagy összetett (átfogó, komplex) módszerét használja-e.[16]
A biztosítékok értékelésének egyszerű módszere kizárólag a tőkekövetelmény standard módszerrel történő meghatározásánál alkalmazható. Az egyszerű módszer szerint a kockázatcsökkentő eszköz (biztosíték) a fedezendő pozíció megfelelő hányadának helyére lép saját kockázati súlyával. Előírás, hogy a fedezet futamidejének legalább a kitettség hátralévő futamidejével egyezőnek kell lennie. A biztosítékok hitelkockázat-mérséklő hatásának egyszerű számítási módja alapján a hitelintézetek a jellemzően magas minősítésű (likvid és alacsony volatilitású) pénzügyi biztosítékokat ismerhetik csak el.
A biztosítékok értékelésének átfogó, komplex módszerét a hitelintézetek a tőkekövetelmény számításának standard, ill. belső minősítésre épülő módszereinél egyaránt alkalmazhatják; azonban az egyes tőkeszámítási módszerekben eltérő a befogadható fedezetek köre.[17] Ez a különbözőség azért lényeges, mert az átfogó módszer alapján a tőkekövetelmény számítás alapjául szolgáló kitettség értéke csökkenthető a fedezet értékével. A kitettség és a fedezet eltérő lejárata az átfogó módszernél megengedett.
A tőkemegfelelést a standard módszerrel számító, és ezzel egyidejűleg a biztosítékokat komplex módszerrel értékelő hitelintézetek az egyszerű módszerhez képest a pénzügyi fedezetek szélesebb körét fogadhatják el.[18]
A világgazdasági válság megkérdőjelezte, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer által nyújtott források elégségesek-e a kis- és középvállalkozások finanszírozásához[19], illetve amennyiben nem, milyen addicionális hiteljellegű források vonhatók be.[20] A válságkörnyezetben a pénzügyi közvetítő intézmények hajlandósága a további hitelek kihelyezésére - még magasabb kamatfelárak mellett is - jelentősen lecsökkent.[21] Ennek fő oka, hogy a KKV-k működési és hitelezési múltja rendszerint rövid, a számviteli és kontrolling rendszereik kevésbé megbízhatóak, ezek miatt pedig a hiteladósok kockázati megítéléséhez nem állt a hitelezők rendelkezésére elegendő és valós információ.[22] Megfelelő nagyságot elérő vállalati eszközállomány hiányában a fedezetbe vonható eszközök állománya is leszűkült. Az elégtelen hitelkínálat okán a KKV-k az egyébként rentábilis beruházási projektjeikhez sem tudtak elégséges hitelforrásokat bevonni.[23] Az előbbi jelenség, ti. a KKV-k forráshiánya vezetett a hitelgaranciák elterjedéséhez az elmúlt években.[24]
A forráshiány akkor jelentős, ha nagy számosságú KKV nem jut bankhitelhez vagy tőkepiaci forráshoz annak ellenére, hogy képesek lennének a forrásköltségeiknél magasabb megtérülési rátákat kitermelni[25]. A hitelgaranciával a garantőr a hitelező és az adós közötti jogviszonyba harmadik személyként belép[26]; és vállalja, hogy a hiteladósság egy részét vagy egészét megtéríti az adós nemfizetése esetén[27]. Ily módon a hitelgaranciák - a hitelkínálat szabályozásában betöltött szerepük szerint - anti-ciklikusak.[28] Lehetséges, hogy a garantőr intézményt állami költségvetési források finanszírozzák[29], ez esetben egyértelmű gazdaságpolitikai cél a KKV-k hitelhez jutási lehetőségeinek javítása[30]. A hitelgaranciák multiplikatív hatást fejtenek ki azáltal, hogy a finanszírozott KKV hitelképes vevőként lép be az értékesítési láncba.[31] Ezen túl a hitelgaranciák további finanszírozó in-
- 413/414 -
tézményeket vonzanak be a pénzügyi közvetítésbe.[32]
Az OECD hitelezési felmérései megerősítik, hogy a hitelgaranciákat széles körben alkalmazzák a KKV-k hitelezési korlátainak enyhítésére (részarányuk jelenleg Olaszországban, Portugáliában és Magyarországon a legmagasabb).[33] A magyarországi garancia-állomány a teljes hitelportfólió 10 százaléka felett volt az elmúlt évtizedben, részaránya 2016-ban elérte a 12 százalékot. A hitelgaranciák hatására a hiteljellegű források költsége a forgóeszköz-hitelek esetében átlagosan 1,9-2,2 százalékkal mérséklődött, ami a kihelyezett hitelállományok további növekedéséhez vezetett.
A hitelgaranciák lehetőséget adnak a hitelezési kockázat áthárítására, díj ellenében - ebben az értelemben hasonlóságot mutatnak a hitelbiztosítéki termékekkel, illetve az un. credit default swap instrumentumokkal.[34] Ez utóbbiak a származékos (derivatív) pénzügyi termékek körébe sorolhatók: lehívási kondícióik és árazásuk valamilyen mögöttes termék áralakulásától függ.
Általánosságban a hitelderivatívák olyan ügylettípusok, melyek lehetővé teszik, hogy a pénzügyi piacok befektetői kifejezzék pozitív vagy éppen negatív véleményüket egy adott kibocsátó hitelkockázatát illetően. Mögöttes termékük valamely magán- vagy állami kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírja, többnyire kötvénye.[35] Csakúgy, mint a mögöttes értékpapírokkal, a hitelderivítívákkal is kereskednek a pénzügyi piacokon, árjegyzésük folyamatos.[36] A hitelderivatívákon belül a CDS-ek képviselik a legnagyobb részarányt, megközelítően az ügyletek egyharmadát teszik ki.
Az elmúlt években a hitelderivatívák alapvetően megváltoztatták a hitelezési kockázat értelmezését, árazását és kezelését.[37] Tartásuk révén a befektetők egyrészt képesek diverzifikálni a hitelezési kockázatokat, másrészt át tudják hárítani a pénzügyi piac azon szereplőire, akik azokat jobban menedzselik.[38] Mindazonáltal elterjedésük aggályokat vetett fel a szabályozókban, hogy vajon a piaci szereplők megfelelően árazzák-e ezeket a derivatív termékeket.[39]
Egy derivatív vagy származékos instrumentum valójában egy kétoldalú szerződés valamely mögöttes instrumentumra.[40] Amennyiben ez utóbbi egy kötvény, annak reális piaci árfolyama függ a lejárattól, a névleges kamatlábtól, az előtörlesztési opcióktól (amennyiben van ilyen), a tőke- és kamattörlesztés esedékességétől, illetve a kibocsátó hitelkockázatától. Amennyiben a kibocsátó várhatóan késedelemmel vagy egyáltalán nem lesz képes az értékpapírból eredő fizetések teljesítésére, az értékpapír árfolyama csökken. A nemfizetési kockázat a hitelkockázat egy típusa, amikor a kibocsátó törlesztési képessége annyira romlik, hogy a tőke- és kamatfizetések elmaradása, illetve hitelveszteség várható.
A hitelderivatívában a felek között valamely kötvényből, bankhitelből vagy más hitelügyletből eredő hitelezési kockázat áthárításának áráról történik megállapodás.[41] A hitelezési kockázatot a felek más pénzügyi kockázatoktól (mint például a kamatláb- vagy a devizaárfolyam-kockázattól) függetlenül képesek beárazni. A hitelderivatíva árfolyama a mögöttes kötvény (hitelviszonyt megtestesítő értékpapír) vagy hitelügylet (hiteljellegű kötelezettségvállalás) minőségétől függ. A hitelminőség romlása esetén a befektetők általában magasabb hozamot várnak el a kötvénytől; és megfordítva, a hitelminőség javulása alacsonyabb kötvénypiaci hozamokhoz vezet. A hitelderivatíva ennek a hozamváltozásnak a kockázatát fedezi le. Vagy egy hitelező bank esetében a hitelderivatívákkal az adós nemfizetésének a kockázata fedezhető le oly módon, hogy a bank a kockázatot - díj ellenében - egy harmadik szereplőre hárítja át, miközben a hitelkihelyezést megtartja a portfóliójában.[42] A pénzügyi piaci szereplők - a hitelkockázatok lefedezése mellett - a hitelderivatívák révén képesek meghatározott adós felé növelni is a hitelkitettségüket.
A pénzügyi piacokon kereskedett Credit Default Swap (a továbbiakban: "CDS") megállapodások olyan strukturált termékek, amelyek a piaci szereplők kockázatérzékenységéről, és ezáltal a piaci hozamfelárakról közvetítenek információt. A pénzügyi piaci szereplők kockázatérzékenységét vizsgálva megállapítható, hogy a CDS-ügyleteket a felek leginkább a kockázatok lefedezése céljából kötik meg.[43]
A CDS egy olyan megállapodás, amelyben az egyik befektető (a védelem vevője) hitelfedezetet köt arra az esetre, ha a kibocsátó a kötvényben megjelölt tartozás összegét (a névértéket) esedékességig nem (vagy nem teljes egészében) fizetné meg. A védelem vevője ezért a névérték adott %-ának megfelelő mértékű éves díjat fizet. A másik befektető (a védelem kiírója) egy feltételes kötelezettséget vállal a névérték megfizetésére, arra az esetre, ha a hitelkockázati esemény bekövetkezne.
- 414/415 -
A védelem vevője - csakúgy, mint a hitelgarancia esetében a hitelező - áthárítja a hitelezési kockázatot egy harmadik szereplőre. A védelem kiírója - a hitelgaranciánál a garantőr - pedig átvállalja az adós, illetőleg a kibocsátó nemfizetési kockázatát.
A CDS ára (másként, a CDS spread vagy CDS-felár) az az egyensúlyi kamatláb[44], amely mellett az éves díjfizetések jelenértéke megegyezik a hitelkockázati esemény bekövetkezésekor várható függő kifizetés jelenértékével; az árazási modell a hitelkockázati eseményeket kumulált valószínűségi változóként kezeli. Ez utóbbi valószínűségi változó kifejezi a befektetői bizalmat; ezért a CDS-felár a kibocsátó nemfizetésének kockázati feláraként is értelmezhető.
A pénzügyi piacokon a CDS a felek olyan tartalmú megállapodása, hogy a kibocsátó ("reference entity") hitelkockázatát egymás között elcserélik. Az előbbi tartalmú mulasztási csereügylet ("credit default swap") vevője - nemfizetés, csőd esetére -védelmet vásárol. A hitelesemény ("credit event") akkor következik be, ha a kibocsátó a fennálló tartozásain esedékes tőke- és kamatfizetési kötelezettségének a hitelszerződés szerint nem tesz eleget. A mulasztási csereügylet eladója védelmet ad el arra az esetre, ha hitelesemény következik be. Csakúgy, mint egy hitelgarancia esetén, a CDS vevője a mögöttes hitelügyletből eredő jövőben esedékes kifizetéseket elcseréli a hitelügylet névértékével megegyező kifizetésre.
A CDS vevője a védelemért egy rendszeres (éves) díjat tartozik fizetni. A mulasztási csereügyletből akkor van nyeresége, ha a kibocsátónál hitelesemény következik be, vagy a mögöttes hitel minősége romlik (azaz hitelezési veszteség várható). A rendszeres díjakra a CDS eladója jogosult. A mulasztási csereügyletből akkor keletkezik nyeresége, ha a kibocsátó hitelkockázata stabil marad vagy javul a CDS futamideje alatt.
Az ISDA standardok értelmezésében a mulasztási csereügylet (CDS) piaci árfolyama a kibocsátó hitelezési kockázatát méri - minél magasabb a hitelkockázat, annál nagyobb a CDS-felár. A fizetendő rendszeres díj összege a CDS piaci árfolyama, másként a CDS-felár, valamint a csereügyletben meghatározott névérték szorzataként adódik.[45]
A Világbank már említett ajánlásai a hitelgarancia-alapok működésére[46] kockázat alapú árazást írnak elő, amelynek értelmében a nyújtott hitelgarancia díjának arányosnak kell lennie a mögöttes hiteltermék kockázatosságával. A hitelkockázatot a hitelfedezeti arány, valamint a nemteljesítéskor várható kitettség és a veszteségráta mértékében határozzák meg.
A CDS pénzügyi árazása abból a két szcenárióból következik, hogy a hitel megtérül vagy bedől. A védelem kiírója arra számít, hogy a hitel visszafizetése a szerződés szerint megtörténik, a hitel megtérül, és a rendszeres éves díjakat ennek a szcenáriónak a bekövetkezési valószínűségével diszkontált értéken veszi figyelembe. A másik oldalon a védelem vevőjének a várakozása az, hogy a hiteladós nem szerződés szerint törleszt, a hitel bedől; következésképp a feltételes, a hiteladósság megtérülő részével csökkentett kifizetéseket ennek a szcenáriónak a valószínűségével diszkontálja.[47]
Abból következően, hogy a mulasztási csereügyleteket különböző lejáratokra is lehet kötni, a CDS-felár minden egyes lejáratra számítható. Ebben az értelemben a CDS-felár az a diszkontráta, amely mellett a kifizetésre kerülő díjtételek jelenértéke egyenlő a hitel feltételes bedőlése esetén kifizetésre kerülő összegek jelenértékével.[48]
A hitelderivatívák árazásánál lényeges elem a bedőlési valószínűség becslése, amelynél nehézséget okoz, hogy a kibocsátó (az adós) ratingje, azaz kockázati megítélése a hitel futamideje alatt változhat.[49] Annak a valószínűségét kell megbecsülni, hogy annál a hitelügyletnél vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnál, amelynél adott időpontig nem történt hitelesemény, a futamidő hátralévő részében hitelkockázat romlás következik be.[50] Erre a kockázatkezelési gyakorlat szimuláció-alapú becslést alkalmaz.[51]
A pénzügyi instrumentumok kezelésében lényeges változást hozott, hogy az IAS 39-et 2018-tól felváltotta az IFRS 9 (Pénzügyi instrumentumok) standard. A változtatást többek között az indokolta, hogy az IAS 39-et több kritika is érte a túl összetett szabályozás okán (különösen a pénzügyi instrumentumok besorolásnál és az átsorolásoknál)[52], illetve amiatt, hogy sok esetben eltérések vannak az IFRS és US GAAP közötti megoldásokban.[53] Emellett a saját hitelezési kockázat kezelésével is vetődtek fel észrevételek. Az új standard a pénzügyi instrumentumok cash flow jellemzőitől teszi függővé a pénzügyi eszközök besorolását.
Számvitelileg valamely instrumentum abban az esetben minősül pénzügyi garanciának, ha a védelem nyújtója (a garantőr) a szerződés szerint köte-
- 415/416 -
les megtéríteni a tulajdonos abból adódó veszteségét, hogy az adós esedékességkor nem teljesít fizetést.[54] A kibocsátónak ez a megtérítési kötelezettsége különbözteti meg a pénzügyi garanciát a biztosítási szerződéstől (és egyben vonatkoztatja az IFRS 9 alkalmazását a biztosítási szerződésekre alkalmazandó IFRS 4 helyett).[55]
Az IFRS 9 ("A" melléklete) akként határozza meg a pénzügyi (hitel-) garanciák fogalmát, hogy azok a kibocsátóra meghatározott fizetési terhet rónak, amennyiben a tulajdonosnak vesztesége keletkezik, mert az adósa nem teljesíti az hitelviszonyból eredő kötelezettségét. Ez utóbbi nemteljesítés megfelel a nemzetközi terminológia szerinti "event of default"-nak.
Az IFRS 9 5.5.17-5.5.18 bekezdése előírja, hogy a várható hitelezési veszteség elfogulatlan meghatározásakor egy, a várható kimenetelek valószínűségeivel súlyozott várható értéket kell megadni. Ennek során a kibocsátónak nem szükséges valamennyi lehetséges szcenáriót figyelembe vennie, azonban mérlegelnie kell a hitelezési veszteség bekövetkezésének lehetőségét.[56]
Az 5.5.28 bekezdés további iránymutatást ad a várható hitelezési veszteség meghatározásához. Eszerint a pénzügyi instrumentum futamidejére várható jövőbeli veszteségek jelenértékeként számolható az említett várható hitelezési veszteség. Veszteség akkor keletkezik, ha a hitelszerződésben (vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban) foglaltak szerint esedékes összeg esedékességkor nem, vagy csak részben folyik be.[57]
Az új standardban fontos szerepet kap a hitelezési kockázat jelentős növekedésének vizsgálata (a hitelviszony keletkezésének állapotához képest).[58] Ez utóbbi elv megfelel a pénzügyi értékelésnél figyelembe vett hitelkockázat romlással, melynek kezelésére a gyakorlat szimuláció-alapú becslést alkalmaz.[59]
Végezetül meg kell említeni, hogy a 7.35 bekezdés a közzétételi kötelezettségek körében előírja a pénzügyi instrumentumok hitelkockázatának becslésére alkalmazott modellek bemutatását abból a célból, hogy a beszámoló valós képet adjon a hitelezési kockázatoknak a várható pénzbevételekre gyakorolt hatásairól.
A felzárkózó országok kötvénypiacainak sajátosságai indokolják a hitelgaranciák bevonását a kockázatok kezelésébe; a hitelezési gyakorlat azt mutatja, a kis- és középvállalkozások hitelhez jutási feltételei lényegesen javulnak a viszont-garanciák által. A bankok leglényegesebb aggálya a kis- és középvállalati szektor hitelezésében a bevonható biztosítékok elégtelen volta, a vállalkozások magas egyedi kockázatai, továbbá alulinformáltságuk a külső forrásbevonások formáit illetően. A válság környezetében a hitelgaranciák egyértelműen anticiklikus hatással bírnak; pozitív tendencia, hogy a hazai hitelezési statisztikák alapján az elmúlt években lényegesen emelkedett a hitelgaranciák fedezetével kihelyezett KKV hitelek volumene. Megállapítható, hogy magas kockázati felárral jellemezhető piacokon a hitelgaranciák segítik a külső források optimális allokációját és javítják a kis- és középvállalkozások hitelfelvevő képességét.
A hitelgaranciák elterjedése ugyanakkor indokolttá tette a szabályozói előírások pontosítását, a pénzügyi piacokon alkalmazott kockázatbecslési modellek elismerését a számviteli értékelési és közzétételi standardokban.
A pénzügyi piacokon az egyszerűbb hitelderivatívák, így különösen a mulasztási csereügylet (credit default swap, CDS) és a kibocsátott kötvények hozamfelára között statisztikailag mérhető kapcsolat áll fenn. A kötvények esetében a CDS felár a kibocsátó nemfizetésének kockázatát méri a piacok értékítélete szerint. Ez az említett kockázati felár jeleníti meg a hitelgaranciák valós piaci díját, továbbá képezi alapját a pénzügyi eszközök elszámolt értékvesztésének. A tanulmányban bemutatott új jogszabályi háttér jól illusztrálja, hogyan segíthetik a piaci innovációk a beszámolási kötelezettség transzparenciáját. ■
JEGYZETEK
[1] A pénzügyi garanciaszerződés fogalma, IAS 39, Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés. Lásd: http://eurlex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A32008R1126 A Bizottság 1126/2008/EK rendelete (2008. november 3.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (EGT-vonatkozású szöveg)
[2] KPMG: First Impressions: Additions to IFRS 9 Financial Instruments, 2010. december. 1-135. o. Lásd: http://www.kpmg.com/Global/en/IssuesAndInsights/ArticlesPublications/first-impressions/Documents/IFRS-9-additions-dec-2010.pdf
[3] OECD: Facilitating Access to Finance - Discussion Paper on Credit Guarantee Schemes. OECD report, 2008. 1-19. o. Lásd: http://www.oecd.org/global-relations/45324327.pdf
[4] Ptk 6:431. § [Garanciaszerződés]
[5] AECM: Pricing Survey - Members' description. European Association of Guarantee Institutions, 2012 augusztus. 1-66. o. Lásd: http://aecm.eu/wp-content/uploads/2015/07/Pricing-survey-members-description1.pdf
[6] Kónya Judit: A vállalkozások bankügyletei. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2001. 1-273. o.
[7] Sági Judit: Banktan. Saldo Kiadó, Budapest 2007. 1-352. o.
- 416/417 -
[8] Ebben a kontextusban a hitelező szűken értelmezett fogalmáról beszélhetünk, mely a kölcsön- és hitelszerződések esetén jelöli az egyik felet. Lásd még Kecskés András: A befektetések jogi és gazdasági elmélete. Jura 2017. 2. sz. 79-90. o.
[9] ICC Uniform Rules for Demand Guarantees (URDG) Including Model Forms. ICC Product No. 758E, 2010 Edition. Lásd még: Georges Affaki - Roy Goode: Guide to ICC Uniform Rules for Demand Guarantees (URDG 758). ICC Product No. 702E, 2011 Edition
[10] John Baranello: Understanding the URDG 758. Treasury Pulse, Deutsche Bank, Global Transaction Banking, 3. o. Lásd: http://www.fpsc.com/db/treasurypulse/pdf/fall10_article4.pdf
[11] World Bank: Principles for Public Credit Guarantee Schemes for SMEs. The World Bank and FIRST Initiative, 2015. 1-54. o. Lásd:
[12] Deelen, Linda - Molenaar, Klaas.: Guarantee funds for small enterprises - A manual for guarantee fund managers; International Labour Organisation, Genève. 2004. 1-142. o. Lásd: http://www.ilo.org/public/libdoc/ilo/2004/104B09_435_engl.pdf
[13] Levitsky, J.: SME guarantee schemes: a summary. The financier, 1997. 4(1/2), 5-11. o. Lásd: http://dx.doi.org/10.3362/0957-1329.1997.013
[14] Lentner Csaba - Zéman Zoltán: A pénzügyi válság bankszabályozási controll elveinek meghatározóbb történeti elemei. Európai Jog 2017. 1. sz. 8-13. o.
[15] BIS: Review of the Differentiated Nature and Scope of Financial Regulation Key Issues and Recommendations. Basel Committee on Banking Supervision, The Joint Forum, 2010. 1132. o. Lásd: http://www.bis.org/publ/joint24.pdf
[16] Porretta, P.: Credit Guarantee Institutions, Performance and Risk Analysis: An experimental Scoring (In: Bank Stability, Soverign Debt and Derivatives. Basingstoke, Studies in Banking and Financial Institutions. Palgrave Macmillan) 2013. 115-160. o.
[17] Linsmeier, T.J.: Revised Model for Presentation in Statement(s) of Financial Performance: Potential Implications for Measurement in the Conceptual Framework. Accounting Horizons: 2016 december, Vol. 30, No. 4, 485-498. o. Lásd: https://doi.org/10.2308/acch-51543
[18] Honohan, P.: Partial credit guarantees: Principles and practice. Journal of Financial Stability, Elsevier, vol. 6(1), 2010. április, 1-9. o.
[19] AECM: Guarantees and the recovery: The impact of anticrisis guarantee measures. European Association of Guarantee Institutions, 2010 augusztus. 1-48. o. Lásd: http://aecm.eu/wp-content/uploads/2015/07/report-on-performance-of-anti-crisis-guarantee-measures1.pdf
[20] Douette, A. - Lesaffre, D. - Siebeke, R.: SMEs' Credit Guarantee Schemes in Developing and Emerging Economies: Reflections, Setting-up Principles, Quality Standards. Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit. 2014. 1-141. o.
[21] Levitsky, J.: Credit guarantee schemes for SMEs - an international review" Small Enterprise Development, Vol8. No.2, 1997. június, 4-17. o. Lásd: http://dx.doi.org/10.3362/0957-1329.1997.013 http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.534.3309&rep=rep1&type=pdf)
[22] A hitelező és az adós között információs aszimmetria áll fenn: a hitelező kevésbé ismeri az adós csődvalószínűségét, mint maga az adós. Ehhez hozzájárul az is, hogy - KKV-k esetében - a céginformációk megszerzésének relatív költsége magas. A hitelbírálat és a hitelmonitoring adminisztratív költségei szintén relatíve magasabbak, mint a nagyvállalatok esetében.
[23] Busetta, G - Zazzaro, A.: Mutual Loan-Guarantee Societies in Monopolistic Credit Markets with Adverse Selection (Journal of Financial Stability; 2009/1. 15-24. o. Lásd: http://dea2.univpm.it/quaderni/pdf/273.pdf
[24] OECD: The SME Financing Gap: Theory and Evidence," Financial Market Trends, OECD Publishing, vol. 2006 (2), 89-97. o. Lásd:
http://econpapers.repec.org/article/oecdafkab/5l9gd5ngghjg.htm. Hazai viszonylatban a KKV-kat támogató hitelgaranciák alapítása 1999-ig nyúlik vissza; amikortól a hitelgarancia-alapok is megjelentek a finanszírozásban. Lásd még: Hajdu Emese -Kovács Tamás - Lentner Csaba: A hazai regionális garanciaszövetkezetek szerepe a vállalkozások finanszírozásában. Gazdálkodás 2006. 3. sz. 48-57. o.
http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/140365/2/Hajdu_Kovacs_Lentner_2006/3_50_60.pdf
[25] Holton, S. - McCann, F. - Prendergast, K. - Purdue, D.: Policy measures to improve access to credit for SMEs: a survey. Quarterly Bulletin Articles, Central Bank of Ireland, 2013 október. 91-110 o.
[26] O'Bryan, W. E.: An analysis of small business loan guarantee funds. University of Nebraska, Lincoln 2010. 1-84. o. Lásd:
http://digitalcommons.unl.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1003&context=arch_crp_theses
[27] Green, A.: Credit Guarantee Schemes for Small Enterprises: An Effective Instrument to Promote Private SectorLed Growth? UNIDO, SME Technical Working Papers Series, 2003. 1-89. o. Lásd: https://www.unido.org/credit-guarantee-schemes-small-enterprises
[28] Kecskés András: A szuverén alapok jogi háttere és nemzetgazdasági szerepvállalása. Pro Futuro - A jövő nemzedékek joga 2016. 2. sz. 151-169. o.
[29] Beck, T. - Klapper, L.F. - Mendoza, H.C.: The typology of partial credit guarantee funds around the world. Journal of Financial Stability, Elsevier, 2010/1. 0-25. o. Lásd: http://dx.doi.org/10.1016/j.jfs.2008.12.003
[30] Boocok, G., - Shariff, M.N.M.: Measuring the effectiveness of the credit guarantee schemes. International Small Business Journal, 2005/4. 427-454. o. Lásd: http://dx.doi.org/10.1177/0266242605054054
[31] Kraemer-Eis, H. - Lang, F. - Gvetadze, S.: Bottlenecks in SME financing. In: Kolev, A. - Tanayama, T. - Wagenwoort, R. (eds.), Investment and Investment Finance in Europe, European Investment Bank. 2014. 1-33. o. Lásd: https://www.true-sale-international.de/fileadmin/tsi_downloads/TSI_kompakt/EIF_SME_finance_in_europe.pdf
[32] Gozzi, H. C. - Schmuckler, S.: Public Credit Guarantees and Access to Finance. Warwick Economics Research Paper Series, 2016. 1-15. o. Lásd:
https://warwick.ac.uk/fac/soc/economics/research/workingpapers/2016/twerp_1122_gozzi.pdf
[33] OECD: SME and Entrepreneurship Financing: The Role of Credit Guarantee Schemes and Mutual Guarantee Societies in supporting finance for small and medium-sized enterprises. Final report of the WPSMEE. OECD Publishing, 2013. 1-65. o. Lásd:
http://www.oecd.org/officialdocuments/publicdisplaydocumentpdf/?cote=CFE/SME(2012)1/FINAL&docLanguage=En
[34] Vienna Initiative: Credit Guarantee Schemes for SME lending in Central, Eastern and South-Eastern Europe. Vienna Initiative Working Group on Credit Guarantee Schemes, 2014. 1-82. o. Lásd: http://vienna-initiative.com/wp-content/uploads/2014/11/2014_credit_guarantee_schemes_report_en.pdf
- 417/418 -
[35] Kecskés András: A kereskedelmi kötvények és a pénzpiaci alapok szabályozási összefüggései. Jura 2017. 1. sz. 82-91. o.
[36] Kecskés András: Pénzpiaci alapok és kereskedelmi kötvények Európában és az Egyesült Államokban. Európai Jog 2017. 3. sz. 19-25. o.
[37] Ezt megelőzően a hitelderivítívákat az eladási opciók analógiájára árazták be. Ebben a megközelítésben egy hitelgarancia reális piaci értéke megegyezik egy olyan eladási ("put") opcióval, amelynek a kiírója a garantőr intézmény, a kötési árfolyam pedig a hitel névértéke. Lásd: Merton, Robert C.: An Analytical Derivation of the Cost of Deposit Insurance and Loan Guarantees. Journal of Banking and Finance, 1977/1. 3-11. o.
[38] Kecskés András: Prospecting the future: Shaping prospectus provisions for the benefit of SMEs. Acta Juridica Hungarica: Hungarian Journal of Legal Studies, 2016/1 103-118. o. Lásd:
http://akademiai.com/doi/abs/10.1556/2052.2016.57.1.8
[39] Lentner Csaba: A pénzügyi stabilitás követelményének egyes szabályozási és felügyeleti vetületei a magyar kereskedelmi bankszektorra. Controller Info, tudományos szakfolyóirat - jog, vezetői számvitel, pénzügy, gazdaság, Jubileumi különszám, 2018. 22-25. o.
[40] Jarrow, Robert A. -Turnbull, Stuart M.: The Pricing and Hedging of Options on Financial Securities Subject to Credit Risk. Journal of Finance, 1995. március. 53-85. o. A pénzpiaci szereplők a hitelderivatívák árazása során összetett matematikai modelleket használnak.
[41] Smithson, Charles W.: Credit Derivatives," Risk. 1995 december. 38-39. o.
[42] Finnerty, John D.: Credit Derivatives Primer. Price Waterhouse Coopers, Financial Advisory Services, 1999. 1-65. o. Lásd:
https://www.pwc.com.tr/en/assets/about/svcs/abas/frm/creditrisk/surveys/pwc_credderi.pdf
[43] Garbowski, M.: Credit Default Swaps: A Brief Insurance Primer. Anderson Kill & Olick, P.C., 2008. p. 1. http://www.andersonkill.com/webpdfext/CreditDefaultSwaps-ABriefInsurancePrimer.pdf . Megjegyezzük azonban, a pénzügyi piacok nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a derivatív instrumentum, például a CDS vevőjének nincs olyan nyitott hitelügylete vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírja, amely hitelkockázata eredeztet. Ebben az esetben a hitelderivatíva vásárlása nem fedezeti céllal, hanem csupán kereskedési céllal történik. Lásd még: BIS: Review of the Differentiated Nature and Scope of Financial Regulation Key Issues and Recommendations. Basel Committee on Banking Supervision, The Joint Forum, 2010. 1-132. o. Available at: http://www.bis.org/publ/joint24.pdf
[44] Merton, Robert C.: On the Pricing of Corporate Debt: The Risk Structure of Interest Rates. Journal of Finance, 1974/2. 449470. o. A szerző ebben a tudományos cikkben írta le elsőként a mulasztási csereügyletek árazására alkalmas modellt.
[45] Lister, R. - Baker, R. - Ross, J.: Appraising financial guarantees. The Treasurer. 2003 május. Lásd: www.treasurers.org/ACTmedia/May03TTLister20-22.pdf
[46] World Bank: Principles for Public Credit Guarantee Schemes for SMEs. The World Bank and FIRST Initiative, Principle 12. 2015. 1-54. o. Lásd:
[47] Megjegyezzük, hogy a CDS vevői oldalán egy feltételes kifizetés van: a hitelkockázat növekedésével növekszik a hitelesemény bekövetkezésének valószínűsége, amikor is a védelem vevője a meg nem térülő összegeknek megfelelő kifizetésekhez jut. IPC: Credit guarantees to support banks in their lending to SMEs. Special feature: What is the right price for a guarantee? Internationale Projekt Consult GmbH, 2016. 1-6. o. Lásd: http://www.rsbf.org/eng/library/download/credit-guarantees-to-support-banks-in-their-lending-to-smes
[48] Schurman, G.: Valuing loan guarantees. The Value Examiner, 2010 november-december. 1-6. o. Lásd: http://www.appliedbusinesseconomics.com/files/2010-NovDec-Schurman.pdf
[49] Gilbert, Pierre Luigi, "Pricing Credit Risk in Loans and Guarantees". The Financier, 1996/4-5. 26-32. o.
[50] Hull, John C. - Predescu, M. - White, A.: Bond Prices, Default Probabilities and Risk Premiums. 2005. 1-11. o. Lásd: https://ssrn.com/abstract=2173148 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.2173148
[51] Joro, T. - Na, P.: A simulation-based credit default swap pricing approach under jump-diffusion. Proceedings of the 2003 Winter Simulation Conference, 2003/1. 360-363. o. doi: 10.1109/WSC.2003.1261444
[52] Nobes, C.: On relief value (deprival value) versus fair value measurement for contract liabilities: a comment and a response. Accounting and Business Research, 2011/5. 515-524. o.
[53] A pénzügyi válság rámutatott arra, hogy a hitelezési veszteségek megjelenítésének időzítése sem megfelelő, mivel csak túl későn kerülnek elszámolásra az ezzel kapcsolatos ráfordítások. Nem szerencsés az sem, hogy az értékvesztésre többféle modell is létezik párhuzamosan a pénzügyi eszközök besorolásától függően. Lásd: László Norbert: IFRS 9: válasz a kihívásokra? Magyar Könyvvizsgálói Kamara, 2018. november 8. https://www.mkvkok.hu/ifrs-9-valasz-a-kihivasokra
[54] KPMG: IFRS 9 for corporates. Application guidance. 2017 szeptember. 1-64. o. Lásd:
https://home.kpmg.com/content/dam/kpmg/xx/pdf/2017/09/ifrs9-for-corporates.pdf
[55] Ng, L.: Credit default swaps, guarantees and insurance policies: same effect, different treatment? Butterworths Journal of International Banking and Financial Law, 2010. december. Lásd
[56] BDO: IFRS in practice - IFRS 9 Financial Instruments. 2016. 1-86. o. Lásd:
[57] IFRS: Measurement of expected credit losses for an issued financial guarantee contract. IFRS Stuff paper; 2015. lásd http://www.ifrs.org/Meetings/MeetingDocs/Other%20Meeting/2015/April/AP%206.final.pdf
[58] Whittington, G.: Fair value and the IASB/FASB conceptual framework project: an alternative view. Abacus, 44(2), 2008. 139-168. o.
[59] Carien van Mourik - Yuko Katsuo: Articulation, profit or loss and OCI in the IASB Conceptual Framework: different shades of clean (or dirty) surplus. Paper for the IASB Research Forum in Brussels on 28 November 2017. 1-46. o. http://www.ifrs.org/-/media/feature/events-and-conferences/2017/november/profit-or-loss-in-the-conceptual-framework.pdf?la=en&hash=62F90B7C4C4FF8AA6B3B0C056B25B363A345AB16
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens, Budapesti Gazdasági Egyetem, Pénzügyi és Számviteli Kar.
Visszaugrás
