Napjainkban a sikeres bankműködés alapja a hazai és nemzetközi szabályozási, direkt kormányzati, nemzetközi elvárásoknak való megfelelés bankműködésben történő érvényesítése, amelyet a bankkonszolidációkat megvalósító kormány ki is kényszerít a kereskedelmi bankoknál, a felügyelet pedig folyamatosan ellenőriz. A banktan bővített tartalommal kitöltött rendszeréhez a szabályozási és a felügyeleti szakterületeket, a jegybanki és nemzetközi pénzügyi intézmények bankokra gyakorolt hatásmechanizmusait, kvázi direkt és indirekt eszközeit is társítani szükséges. A globális versenyben való további helytállás az államot is új kihívások elé állítja. Egyrészt az egyik fő funkció, a piactökéletesítő funkció, amely az információs aszimmetriák oldását, az ellenőrzés erősítését, és a versenyfeltételek megteremtését, kikényszerítését foglalja magában, különösen banki területen[1]. A másodrészben meg kell említenünk a fenntartható fejlődés követelményeként kialakuló funkcionalitást, a stabilitásteremtést, nemzetgazdasági, vállalati és banki területeken. Különösen pénzügyi vetületben, amely - bizonyos elemeiben - már a globális és makroszintű nemzeti koordinációt helyezi előtérbe, regionális és világméretű léptékekben egyaránt.[2] Ezáltal bizonyos pénzügyi és egyéb kormányzati funkciók nemzetek feletti szintekre delegálódtak, delegálódnak. Meghatározó az is, hogy a globális válság, a reálszféra és a pénzügyi ágazat, ésszerűtlen mértékű elszakadása miatt alakult ki. Következésképpen a pénzszektor válságkezelésében így új szerepet kapott az állam, tehát az erős, piacokat szabályozó, és ellenőrző hatalom, amelynek a válság kialakulása és eszkalálódása okán, a pénzügyi piacokat és banki intézményeket a figyelme középpontjába kell állítania.[3] Megfigyelhető, hogy ennek fokozatos és folyamatos érvényesítése történik a nemzetközi, európai uniós és hazai pénzügyi térben a pénzügyi válság kirobbanása óta. A bankok stabil működése, transzmissziós mechanizmusainak hatékony, zavartalan érvényesítése nemzetgazdasági, sőt, a pénzügyi folyamatok globalizálódottsága okán világgazdasági, általános érdek. Az válság előtti évtizedekben, a neoliberális piacgazdaság velejárójaként, felerősödtek azok az álláspontok (free banking), amelyek a bankszabályozás kismértékű jelenlétét, vagy akár hiányát is elfogadhatónak tartották[4]. A free banking elmélet szerint a pénzügyi kormányzatoknak nem kell szabályozni és tevékenységüket befolyásoló ellenőrzés alá vetni a bankokat, hiszen a bank, mint autonóm piaci szereplő biztonságos működése fenntartásával a vele szemben támasztott követelményeket kielégíti. A monetáris szabályozás pénzelméleti kérdései kapcsán lényeges, hogy a vezető jegybankok közül több jelentős szerepet szánt monetáris politikájában a pénzmennyiség szabályozásának, melynek keretében kvantitatív referenciaértékeket alkalmazott, a monetáris aggregátumok tekintetében.[5] A pénzmennyiség szabályozása helyett az utóbbi időszakban az inflációs célkövetés rendszere lett a jegybankok többsége által alkalmazott monetáris rezsim, ami nem a monetáris aggregátumok mennyiségi célzásával, hanem az inflációs cél, illetve az inflációs előrejelzés függvényében a monetáris kondíciók alakításával befolyásolja a makrogazdasági környezetet. Továbbá, az árstabilitás alakítása mellett egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a többes mandátum célkitűzés rendszerét, és a hozzá kapcsolódó szélesebb vetületű eszköztárat.
A pénzügyi válság konszolidálása érdekében a pénzügyi szabályozók és felügyeletek megreformálása, a fejlett piacgazdaságok, ezen belül mind az Egyesült Államoknak, mind az Európai Uniónak intenzív törekvése. Az EU Parlament külön értékelte az ágazatokon átnyúló pénzügyi reformmal foglalkozó, 2009 szeptemberében, Pittsburgh-ben megtartott G20-as csúcstalálkozó eredményeit. Különösen azt a megállapítást, hogy a szabályozás és felügyeleti rendszer súlyos hiányosságai, egyes pénzintézetek túlzott és felelőtlen kockázatvállalása, illetve egyes országokban a jellemzően engedékeny monetáris politika miatt jelentkező pénzbőség a válság kialakulásához jelentősen hozzájárultak. A pénzügyi felügyelet és szabályozás megerősítése terén, megállapodást sürgettek, különösen a következő és egyben meghatározó területekre: - magas minőségű tőkeképzés és prociklikusság mérséklésére, kompenzációs gyakorlatok reformja a pénzügyi stabilitás támogatására, a tőzsdén kívüli származékos piacok biz-
- 8/9 -
tonságának fejlesztésére, határokon átnyúló rendszerek és rendszerszintű fontossággal bíró pénzintézetek kezelésére, a pénzügyi szektor felügyeleti reformjára, a globális keretekkel összhangban.[6], [7] A Parlament helyeselte a globális szabályozó rendszer átalakítására irányuló szándékot. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a pénzügyi piacok felügyeletére vonatkozó központosítottabb megközelítésre van szükség a további válságok megelőzése érdekében. Hivatalos álláspont szerint az Európai Uniónak olyan erőteljes felügyeleti építmény felé célszerű orientálódnia, amelynek célkitűzése egyetlen európai pénzügyi felügyeleti hatóság létrehozása. Ezért a nemzetközi koordinációnak a prudenciális szabályok fokozatos fejlesztéséhez kell vezetnie globális szinten, a szabályozási önkény elkerülése érdekében (l.: a Bázeli kritériumok fejlesztése). Követelményként fogalmazták meg, hogy a pénzügyi intézmények szigorúbb szabályokkal rendelkezzenek a kockázatvállalás, és az átláthatóság vonatkozásában, a befektetők, az adófizetők és a fogyasztók védelmében.[8] Indokolt, hogy a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó elvek minél eredményesebb érvényesítése, továbbá a rendszerszintű kockázattal bíró pénzintézetek üzletvitelének szorosabb nyomon követése. A Pisttsburgh-i tanácskozáson fogalmazódott meg, hogy javítani kell az együttműködésre nem hajlandó joghatóságok (értsd "adóparadicsomok") elleni küzdelmet. Átláthatósággal, információcserével segíteni kell az adóügyekkel, tőkemozgással kapcsolatos átláthatóságot és információ cserét, annak érdekében, hogy az államok adóbevételeik védelme érdekében teljes mértékben végrehajthassák az adóügyi szabályozásukat. A globális pénzügyi intézmények megerősítése a hitelességük, legitimitásuk, és hatékonyságuk céljait szolgálja. Célszerű lenne egy olyan mechanizmus létrehozása, amelynek segítéségével a Valutaalap tagállamainak a Különleges Lehívási Jogok (SDR) révén engedélyezett új előirányzatok egy része átutalható lenne az alacsony jövedelmű országok számára, ami által kétszeresére nőhetne a Nemzetközi Valutaalap középtávú koncessziós hitelezési kapacitása.
A csúcstalálkozót követően a G20 vállalás kitért az ügyletek átláthatóságának fontosságára, melyet jelentési kötelezettség megállapításával terveznek megoldani. Az Európai Bizottság (EB) 2010. szeptember 15-én publikálta vonatkozó javaslatát, EMIR rendelettervezet néven. Az EB a célul tűzött elvek megvalósulása érdekében egy olyan rendelettervezetet készített, amelynél az ilyen típusú ügyletek elszámolása - a G20 vállalásban foglaltaknak megfelelően - minél szélesebb körben és biztonságosan legyen kivitelezhető. Ezért a rendelet egyrészt az ügyletek kötelező elszámolásának megállapítására vonatkozó szigorú eljárási elveket rögzíti, másrészt a CCP-kre vonatkozóan prudenciális követelményeket is előír. Említést érdemel, hogy az elszámolható OTC derivatívák konkrét típusa másodszintű jogforrásban, ún. technikai standard keretében lesz meghatározva. A derivatív ügyeletek piacára vonatkozó információk átláthatóságának megteremtése végett a rendelet részletezi a jelentés tételére kötelezettek körét, a jelentés módját, és az adattárak intézményi követelményeit.[9] A jelentés tartalmát, valamint annak hatályát azonban másodszintű jogforrás szintjére delegálja. Várható hatását tekintve, a rendelet egyrészt az európai uniós (illetve az érintett harmadik országban székhellyel rendelkező) központi szerződő feleket, valamint a pénzügyi intézményeket, illetve egyes esetekben azon szerződő feleket érinti, amelyek nem minősülnek pénzügyinek. Az előírás célja a piac kiszámíthatóságának, átláthatóságának és biztonságának megteremtése az OTC derivatív ügyletek vonatkozásában. Az általános mentesítésen túl (pl. központi bankok) a kockázatot és a társadalomra várható hatást figyelembe véve, a rendelet átmeneti mentességet tartalmaz a nyugdíj konstrukciókra kötött ügyletek kötelező CCP-n keresztüli elszámolása alól, valamint a kockázat minimális, illetve eltérő jellege miatt. Mentességet biztosít a központi elszámolás alól a csoportközi ügyletek vonatkozásában, amennyiben a rendeletben rögzített feltételek fennállnak. A Bizottság álláspontja szerint a bankszektornak több és jobb minőségű tőkeállománnyal kell rendelkeznie a kockázatvállaláshoz. Európa továbbra is vezető szerepet tölt be e téren, és a világon elsőként ülteti át a G20-ak kötelezettségvállalásait. Az európai bankszektor részesedése a globális eszközökből kiemelkedő, így az európai szabályozás és felügyelet fegyelmének globalizálódására, a katalizátor elv alapján, jó esélyt teremthet a világ többi térségében is. Az Európai Bizottság az erősebb és felelősebb európai bankrendszer kialakítása a következőket javasolta:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
