Rövid tanulmányom írása közben sokszor kísértettek olyan gondolatok, hogy a jogi személyről szabad-e nem átfogó szemléletű, dogmatikai alapproblémákat csak súroló munkát közreadni? A szerzői vívódások sorában elsőként mindjárt az az egykori élmény ötlött fel bennem, amelyet még kezdő kutatóként Sárközy Tamás: A jogi személy elméletének átalakulása című 1985-ben megjelent munkájának olvasásakor éltem át. E művében egyebek mellett a szerző feltette azt a fontos kérdést is, hogy a jogi személy jogalanyiságának jelenkori komplexitása (komplex jogállása) miatt (amely közjogi, szervezetjogi, munkajogi, adójogi, társadalombiztosítási jogi stb. viszonyokat is megjelenít) a jogi személy közjogi státusa felvethető-e?
Erre a máig időszerű kérdésre a hivatkozott tudományos Sárközy-jogi személy tabló alapján későbbi pályafutásom során sokszor kerestem a választ. Csak odáig jutottam el, hogy a jogi személy lényegének megértése valóban nem lehetséges csupán magánjogi megközelítés által, mert számos az egyes jogi személy típusoknál eltérő erővel mutatkozó közjogi vonatkozással szembesülhetünk, melyeket a jogi szabályozás nem tud megkerülni még akkor sem, ha ma már nem is alkalmazzuk a magánjogi és közjogi jogi személy magánjogi iskolákban alkalmazott megkülönböztetését. Ezzel együtt azonban úgy vélem, hogy a jogi személy általános magánjogi lényegét megteremtő jellegzetességeinek a magánjogban (annak Kódexében) van a helye. Ennek a magyarázatát abban látom, hogy a jogi személyek jogalanyiságának általános feltételei (miután a vagyoni és személyi viszonyok legteljesebb körére vonatkoznak) magánjogiak. A jogi személynek, a természetes személyekhez mért szubsztanciája is magánjogi jellegű, mert egy közösség, szervezet e jogi entitás által válhat ugyanúgy vagyoni és személyi viszonyok alanyává, mint az ember. A közjogi hatások fokozott jelenlétére egyes jogi személy típusoknál az utal általában, hogy speciális törvények terjesztik ki az általános jogalanyisági (magánjogi) feltételeket a közjog területére.
A Polgári Törvénykönyv jogi személyek létesítésére irányadó jogi rezsimjét alapul véve megkísérlem azokat a szabályozásból kivehető szempontokat megvizsgálni, amelyek alapján a címben szereplő közjogi és magánjogi jellegű karakterisztikumok eltéréseit - de egyúttal egymásra hatásait is - igazolni lehet. A tanulmány a jogi személyekre irányadó normaanyag áttekintése során, természetesen olyan kérdéseket nem hagyhatott figyelmen kívül, mint a szabályok diszpozitív vagy kógens volta, mert a szerző elméleti álláspontja szerint a magánjogban egyébként is (kiváltképpen igaz ez a jogi személyek világára) a kógens rendelkezések nem csak magánjogi, de közjogi hatások jelenlétére különösen utalhatnak. Ezzel nem azt állítjuk, hogy minden kógens magánjogi szabály valójában közjogi, de azt igen, hogy a közjogias magánjogi normákra inkább jellemző a kógencia, mint a diszpozitívitás.
A munka a jogi szabályozást értékelő rövid elméleti vázlat és csupán arra tesz kísérletet, hogy érzékeltesse a jogi személyek létesítésének közjogi és magánjogi rendelkezései hogyan hatnak egymásra, emellett a jogi személynek mely ismérvei és miért fejezhetők ki magánjogi és melyek közjogi normákkal. Ezen elméleti hipotézist szolgálhatja azt is, hogy a jogi szabályozás értékelése segítségével megállapítható legyen, hogy a jogi személyek létesítése mennyiben a privátautonómia lehetősége és a közjogi beavatkozásnak milyen az iránya és a terjedelme.
A Ptk. a jogi személyek létesítése körében annyiban ír elő típuskényszert, hogy jogi személyt csak törvényben meghatározott típusban lehet létrehozni [Ptk. 3:1. § (4) bekezdés]. E garanciális rendelkezés a jogi személyek formái tekintetében megtöri a jogi személyek létesítésének szabadságát, de e típuskényszer nem jelenti azt ugyanakkor, hogy csak a Ptk.-ban szabályozott jogi személyek létesíthetők, mert bármely törvény által jogi személynek minősített szervezet jogi személynek minősül a Ptk. szabályai szerint is. A jogi személyek tekintetében az általános szabályokat a Ptk. adja meg ebből pedig az is következik, hogy minden törvényben meghatározott jogi személy típusra e normákat kell alkalmazni.
E jogi rendezésből adódik, hogy törvény olyan jogi személy létesítését is előírhatja, amely nem sorolható a már Ptk.-ban szabályozott egyik jogi személy típusba sem. Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen a jogi személyekre ugyanakkor a vonatkozó kódexbeli általános szabályokat is alkalmazni kell. A követelmény e jogalanyok esetében is tehát az, hogy feleljenek meg a jogi személy anyagi jogi(magánjogi) és eljárási jogi(közjogi) kritériumainak, mert a létesítésüknek ezek nem mellőzhető és teljes érvényesülést kívánó feltételei. (Lásd Nochta Tibor: A gazdaság jogi szabályozása I. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs, 2015. 11-12. o. és Kisfaludi András: A jogi személy szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben. Jogtudományi Közlöny, 2013/7-8. 333-334. o.)
A Ptk. Harmadik Könyv Első Részének II. Címe - A jogi személy létesítése körében a létesítés szabadságát általános elvként rögzíti és a jogi személyt szabadon létesíthető jogalanyként definiálja. Ennek tartalmi összetevőit a következő kódexbeli normák alkotják:
- 3/4 -
A jogi személy létrehozásáról a személyek szerződésben, alapító okiratban vagy alapszabályban (a továbbiakban együtt: létesítő okirat) szabadon rendelkezhetnek, a jogi személy szervezetét és működési szabályait maguk állapíthatják meg. A jogi személy határozott vagy határozatlan időre jöhet létre, és ha a létesítő okirat a jogi személy fennállásának időtartamáról nem rendelkezik, a jogi személy határozatlan időre jön létre.
A magánautonómiát leginkább szolgáló diszpozitivitás általános elvkénti érvényesülésére utal a jogi személyek tekintetében, hogy a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban - a Ptk.-ban foglaltak kivételével - eltérhetnek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól. (Lásd Papp Tekla: A jogi személy általános szabályai. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. Szerk.: Osztovics András. Opten, Budapest, 2014. 366-367. o. és Gadó Gábor: Kógens-e a diszpozitív? Céghírnök, 2013/9. 3-5. o.)
A kógencia mint kiegészítő elv jelenik meg az által a törvényben, hogy a jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el a Ptk.-ban foglaltaktól, ha
a) az eltérést a Ptk. tiltja; vagy
b) az eltérés a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza
A létesítő okirat alaki követelményeit meghatározó következő normák polgári jogi (szerződési jogi) feltételekként minősíthetők:
A létesítő okiratot valamennyi alapító tagnak alá kell írnia. A tag helyett a társasági szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja. A létesítő okiratot közjegyzői okiratba vagy ügyvéd, illetve valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni (Ptk. 3:95. §).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
