https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.3.08
A Magyarországgal szemben folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások közül a legnagyobb visszhangot hazai és európai szinten is az ún. "gyermekvédelmi" törvénnyel kapcsolatos eljárás keltette, amely eddig példátlan közös kiállásra késztette az Unió intézményeit és tagállamainak többségét az LMBTQI-jogok mellett és az antidemokratikus tagállami tendenciák ellen. Az eljárásban az EUB főtanácsnoka 2025 nyarán tette közzé indítványát, amelyben a Bizottság keresetében foglaltakat megerősítve úgy foglalt állást, hogy a törvény sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, az EU Alapjogi Charta több rendelkezését és az uniós közös alapértékeket felsoroló EUSZ 2. cikkét. Ez utóbbi megállapítás újszerű az uniós jogban, mert kötelezettségszegési eljárásban eddig nem merült fel külön jogalapként. A főtanácsnok részletesen kifejtette a cikk felhívhatósága melletti érveit, és azt is, hogy milyen kritériumok teljesülése esetén állapítható meg a cikk sérelme.
Kulcsszavak: uniós alapértékek, kötelezettségszegési eljárás, EUSZ 2. cikk, LMBTQI-jogok, egyenlőség
Among the infringement proceedings pending against Hungary, the one that has attracted the most attention both domestically and at the European level is the proceeding related to the so-called 'child protection' law, which has prompted an unprecedented joint stand by the EU institutions and the majority of Member States in support of LGBTIQI rights and against anti-democratic tendencies in Member States. In the proceedings, the Advocate General of the CJEU published her opinion in the summer of 2025, confirming the Commission's claim and stating that the law violates the freedom to provide services, several provisions of the EU Charter of Fundamental Rights, and Article 2 TEU, which lists the common fundamental values of the EU. The latter finding is novel in EU law, as it has not previously been raised as a separate legal basis in infringement proceedings. The Advocate General explained in detail her arguments in favour of invoking the article and the criteria that must be met to establish a violation of the article.
Keywords: EU values, infringement proceedings, Article 2 TEU, LGBTIQI rights, equality
Magyarországgal szemben az utóbbi években több olyan uniós kötelezettségszegési eljárás is indult, amely az Unióban megszokott, tág értelemben vett belső piaci jogvitákon jóval túlmutatóan az Európai Unió közös alkotmányos értékei körül forog. Magyarország ugyanis az utóbbi években számos olyan intézkedést fogadott el és olyan gyakorlatokat követ, amelyek az európai demokratikus társadalmak működésével összeegyeztethetetlenek, és mivel az uniós jog alkalmazásához is kapcsolódnak, kötelezettségszegési eljárás tárgyai lettek. Ebbe a körbe tartoznak a magyar menekültügyi rendszer egészét az uniós joggal ellentétesnek ítélő eljárások,[1] amelyek végén az Európai Unió Bírósága (EUB) rekordmértékű bírságot szabott ki; vagy a Nemzeti Szuverenitásvédelmi Hivatalra vonatkozó szabályozást érintő eljárás,[2] amely még folyamatban van. Európa-szerte azonban a legismertebb és legnagyobb felháborodást kiváltó ügy az ún. "gyermekvédelmi" (vagy máshol "homofób") törvénnyel kapcsolatos eljárás,[3] amely példátlan kiállásra késztette az Unió intézményeit és tagállamainak többségét az LMBTQI-jogok mellett és az antidemokratikus tagállami tendenciák ellen.
A 2021. június 15-én elfogadott törvény miatt az Európai Bizottság néhány napon belül megindította a kötelezettségszegési eljárást. Mivel a magyar kormány nem volt együttműködő a jelzett jogsértések orvoslásában, 2022. december 19-én a Bizottság keresettel[4] fordult az EUB-hoz. A főtanácsnok, Tamara Ćapeta 2025. június 5-én ismertette indítványát,[5] amelyben minden pontban egyetértett a Bizottság keresetében foglaltakkal. Az eljárás több okból is történelmi jelentőségű az Európai Unióban. Egyrészt a felvetett jogi kérdések miatt - erre a későbbiekben részletesen kitérek. Másrészt amiatt a példátlan támogatás miatt, amellyel az Európai Parlament és tizenhat tagállam nyilatkozatokban, illetve az EUB előtt beavatkozóként egyöntetűen szót emelt a magyarországi folyamatokkal szemben. Ez az összefogás és aktivitás a tagállamok részéről példátlan, különösen olyan esetben, amikor nem egy másik tagállam oldalán, hanem egy tagállammal szemben foglalnak állást. A szóbeli meghallgatáson több tagállam képviselője hangot adott annak a véleménynek, hogy a magyar LMBTQI-ellenes törvény ügye egész Európát, az európai társadalmat érintő közös ügy, így közösen kell fellépni ellene.[6]
Az ügy jelentőségét az is mutatja, hogy az EUB teljes ülésben, azaz valamennyi bíró részvételével folytatja az eljárást, ami valódi ritkaságnak számít: 2020 és 2024 között mindössze négy ügyben döntött ilyen összetételben a testület, ami az összes lezárt ügy 0,13%-a volt.[7] A Bíróság Alapokmánya[8] értelmében néhány kötelező esetet leszámítva (például az európai ombudsman vagy a Bizottság tagjának felmentése) akkor dönthet emellett az összetétel mellett a Bíróság, ha "az előtte folyó ügy kivételes jelentőséggel bír". A teljes ülési formáció azt is jelenti, hogy a tárgyalásokon és tanácskozásokon a Bíróság elnöke, Koen Lenaerts elnököl.
Amellett, hogy a szexuális és nemi kisebbségeket érintő ügyeket is általában élénk érdeklődés kíséri, hiszen az EUB esetjoga ebben a körben nem túl gazdag,[9] az eljárás legnagyobb figyelemmel kísért aspektusa, hogy a Bizottság első alkalommal hivatkozott különálló jogalapként az EUSZ 2. cikk megsértésre is kötelezettségszegési eljárásban. Ez a cikk az Európai Unió alapértékeit sorolja fel: "Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában."
Az utóbbi években az EU egyik legégetőbb kérdésévé vált, hogyan, milyen eszközökkel léphet fel az antidemokratikus tendenciákat felmutató tagállamokkal szemben.[10] A lehetőségek körülhatárolásában kulcs- szerepe van az EUSZ 2. cikkének, amelyről az EUB már korábban megállapította, hogy a cikk "nem egyszerűen politikai iránymutatások vagy szándékok kinyilvánítása, hanem olyan értékek összefoglalása, amelyek az Unió mint közös jogrend identitásának részét képezik, és amelyek a tagállamokra nézve jogilag kötelező erejű kötelezettségeket tartalmazó elvekben testesülnek meg."[11] Az uniós jog elismeri a tagállamok alkotmányos identitását is [EUSZ 4. cikk (2) bek.], azonban az uniós alapértékek, azaz a közös európai alkotmányos hagyo-
- 72/73 -
mányokból eredő demokratikus jogállami minimumkövetelmények áthághatatlan "vörös vonalakként" korlátozzák a tagállamok alkotmányos mozgásterét.[12]
A későbbi ítélkezési gyakorlat azonban nem pontosította még az EUSZ 2. cikkéből fakadó jogi kötelezettségek természetét, tartalmát és jogi következményeit. A magyar LMBTQI-ellenes szabályozás ügye azért fog biztosan bekerülni az uniós jogi tankönyvekbe, mert az EUB-nak itt döntést kell hoznia arról, hogy az EUSZ 2. cikkének pontosan mi a funkciója az uniós jogrendben, a benne foglaltak bírósági úton kikényszeríthetőek-e, és ha igen, akkor milyen mérce szerint kell vizsgálni a cikkben foglaltak megsértését. Ezekről a kérdésekről a főtanácsnok határozott álláspontot képvisel, amely lényegét tekintve teljes egészében összhangban áll a Bizottság és a beavatkozó tagállamok álláspontjával. Az alábbiakban a főtanácsnoki indítvány megállapításait foglalom össze. A jövő izgalmas kérdése, hogy az EUB mit vesz át ebből a véleményből.
2021. június 15-én fogadta el az Országgyűlés a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényt, amely a kiskorúak egészséges fejlődésének védelmére hivatkozva tiltja vagy korlátozza a homoszexualitást, a nemváltoztatást és általában a hagyományostól eltérő nemi identitást megjelenítő tartalmakhoz való hozzáférést. A törvényt a közbeszédben általában - az 1997-es valódi gyermekvédelmi törvénnyel (Gyvt.)[13] összetéveszthető módon - "gyermekvédelmi" törvényként vagy "pedofiltörvényként" emlegetik, de mivel ezek az elnevezések elleplezik a törvény valódi célját és hatását, a továbbiakban Módtv.-ként utalok rá.
A Módtv. megalkotásának eredeti célja a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos szabályozás szigorítása volt. Ennek keretében az eredeti törvényjavaslat[14] még csak azokat a szabályokat tartalmazta, amelyek szigorítják a vonatkozó büntetőjogi és szabálysértési rendelkezéseket (például a gyermekpornográfia bűncselekményi tényállást), illetve szigorítják a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény elkövetői esetében a későbbi foglalkoztatásuk szabályait (például kormányzati szolgálati jogviszonyt nem létesíthetnek). A tervezetben a pedofil bűnelkövetőkre vonatkozó nyilvántartás létrehozása is szerepelt.
A törvényjavaslat részletes vitája érdemi módosító javaslatok nélkül lezárult, ám a Törvényalkotási Bizottság öt nappal a zárószavazás előtt egy olyan nagy terjedelmű módosító javaslatot nyújtott be,[15] amely nem a pedofil bűncselekményekkel szembeni intézkedéseket érintette, hanem megteremtette "a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsítő, megjelenítő tartalmak" (a továbbiakban: LMBTQI-tartalmak) széles körű korlátozását, illetve tilalmát 18 éven aluliak számára például a médiában vagy az oktatási intézményekben.[16]
Így a Módtv. végleges és hatályos szövege a gyermekek védelmére hivatkozva a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb, társadalmilag erősen támogatott intézkedések mellett az LMBTQI-tartalmakra vonatkozó széles körű korlátozásokat is tartalmaz. A törvény úgy kezeli a hagyományostól eltérő nemi identitással és szexuális irányultsággal kapcsolatos információkat, mint amelyek a kiskorúak egészséges fejlődését veszélyeztetik, akkor is, ha nem tartalmaznak semmilyen erőszakos vagy pornográf elemet. A jogalkotó végeredményben összemosta a hagyományostól eltérő nemi identitást és szexuális irányultságot a pedofíliával, a szexuális kisebbségekhez tartozó emberek életvitelét károsnak, veszélyesnek minősíti.
A kormányzat szexuális kisebbségek megbélyegzésére és jogaik korlátozására irányuló törekvései nem voltak előzmény nélküliek,[17] és a mai napig sem értek véget.[18] 2020 decemberében a 9. Alaptörvény-módosítással a kormányzat egyértelművé tette, hogy elutasítja a hagyományostól eltérő nemi szerepeket és identitást. Ekkor került az Alaptörvénybe az L) cikk módosításával "Az anya nő, az apa férfi." mondat, illetve a XVI. cikk (1) bekezdésébe az, hogy "Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát." Ez a rendelkezés teremtett alkotmányos alapot a Módtv. elfogadásához.
A Módtv. elfogadása ellen számos hazai és nemzetközi szakértő és jogvédő szervezet emelt szót,[19] továbbá a Velencei Bizottság is sürgette a visszavonását,[20] és az Európai Parlament is állásfoglalásban ítélte el.[21] Szakmai kritikaként jelent meg, hogy az LMBTQI-életformára vonatkozó információk kiskorúakat károsító hatása nem bizonyítható, hiszen a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, "propagandával") nem befolyásolható. Ha a témát tabusítjuk, az információkhoz való hozzáférést elzárjuk, akkor az eleve kiszolgáltatottabb, sérülékenyebb érintett gyermekek körében fokozódik a szorongásos zavarok, önsértő magatartás, szerhasználat, depresszió és az öngyilkos magatartás kialakulásának veszélye.[22]
Jogi értelemben a Módtv. kapcsán nyilvánvalóan az egyenlőség sérelme a legsúlyosabb probléma. Ez a kötelezettségszegési eljárásban is központi kérdés, azonban erősen kérdéses, hogy a magyar Alaptörvény alapján, a fent említett módosítások után ez megállapítható lenne-e. Az is megjegyzendő azonban, hogy a törvény megalkotásának eljárása sem felelt meg a szakmai követelményeknek, hiszen sem a társadalmi, sem a parlamenti vitára nem állt rendelkezésre elegendő idő. A törvény a jogbiztonság alapvető követelményeinek sem felel meg, mivel nem határozza meg egyértelműen, mi minősül tiltott tartalomnak, illetve tiltott magatartásnak (megjelenítés, népszerűsítés).[23] A kötelezettségszegési eljárás ezeket a szempontokat nyilván nem érinti.
A Módtv. tizenegy törvényt módosított, amelyek közül a Bizottság hattal kapcsolatban vetett fel uniós jogi aggályokat, mert ezek érintették az LMBTQI-tartalmak
- 73/74 -
megjelenítésének korlátozását. Az eljárás az uniós jogi relevancia hiányában nem érintette például a Btk. módosítását, ami szigorította a pedofil bűncselekményekre vonatkozó szabályozást, vagy a pedofil bűnelkövetőkre kiszabható foglalkozástól eltiltás kiterjesztését.
Az eljárásban vizsgálat alá vett módosításokkal a Gyvt., a médiatörvény,[24] a reklámtörvény,[25] a köznevelési törvény[26] és a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény[27] egészült ki új rendelkezésekkel.[28] A szabályozás alapja a Gyvt. módosítása, amely általánosan előírja, hogy "tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg."[29] A médiatörvény módosítása erre tekintettel írja elő, hogy az ilyen tartalmakat megjelenítő műsorszámokat egységesen csak "18 éven aluliak számára nem ajánlott" besorolással, meghatározott éjszakai idősávban (22:00 és 5:00 között) lehet megjeleníteni; előírja továbbá, hogy ezek a tartalmak nem minősülhetnek közérdekű közleménynek vagy társadalmi célú reklámnak. Ugyanígy a reklámtörvény is egyöntetűen tiltja a pornográf, illetve az LMBTQI-tartalmakat megjelenítő, népszerűsítő reklámok közzétételét kiskorúak számára. A köznevelési törvény új rendelkezése pedig tiltja az LMBTQI-személyekre, életformára vonatkozó tartalmak tárgyalását a szexuális felvilágosító órák, foglalkozások során. Az új szabályok értelmében tehát a médiában vagy a közoktatásban nem jeleníthetők meg például olyan szempontok sem, amelyek mondjuk az LMBTQI-személyek körébe tartozó kiskorúak mentális egészségének védelmére vagy az őket érő diszkriminációra, zaklatásra hívják fel a figyelmet, de olyanok sem, amelyek az LMBTQI-közösséghez tartozók társadalmi elfogadását és egyenlőségét hirdetik.
Míg a köznevelési törvény, a reklámtörvény és a médiatörvény módosításai csak az adott intézményekre és szakemberekre (iskolákra és tanárokra, vállalkozásokra és médiaszolgáltatókra) vonatkoznak, addig a Gyvt. hatálya sokkal szélesebb, mert nemcsak a gyermekvédelmi szolgálatokra, hanem általában a gyermekekre és a szüleikre is vonatkozik.[30]
A Bizottság keresetében foglaltak szerint az így összeálló szabályozás három szinten sérti az uniós jogot: egyrészt a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos elsődleges és másodlagos jogi előírásokat; másrészt az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt egyes alapvető jogokat; harmadrészt az EUSZ 2. cikkét. A szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggő sérelmek a kereset szerint egyrészt az EUMSZ 56. cikkén alapulnak, másrészt három irányelven: az elektronikus kereskedelemről szóló,[31] a belső piaci szolgáltatásokról szóló[32] és az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló[33] irányelveken. Az Alapjogi Charta rendelkezései közül a Bizottság szerint sérül az 1. cikk (emberi méltóság sérthetetlensége), a 7. cikk (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog), a 11. cikk (véleménynyilvánításhoz és tájékozódáshoz való jog) és a 21. cikk (megkülönböztetés tilalma).
Különálló jogi problémaként jelent meg a keresetben a pedofil bűnelkövetők nyilvántartása, amelynek egyes elemei a Bizottság szerint adatvédelmi aggályokat vetnek fel, így sértik az általános adatvédelmi rendelet[34] mellett az Alapjogi Charta 8. cikk (2) bekezdését (személyes adatok védelmének egyes garanciáit) is.
A Bizottság által benyújtott keresetből látható, hogy a magyar LMBTQI-ellenes törvény uniós joggal való összeegyeztethetősége komplex jogi kérdés. A támadott szabályokra uniós jogi keretek között úgy tekintett a Bizottság (és védekezésében a magyar kormány is), mint különböző szolgáltatásnyújtási területeken bevezetett alapjogkorlátozó intézkedésekre. Az ilyen jellegű jogviták középpontjában általában annak eldöntése áll, hogy a tagállam hivatkozhat-e valamilyen kimentési okra (közrendi vagy alapjogi indokra), amelyre tekintettel a korlátozó szabályozás fenntartható. Ez a kérdés a jelen ügyben is felmerül, azonban itt - ahogyan keresetében a Bizottság is megfogalmazta - a másodlagos jog és a Charta sérelmén túl "valami többről" van szó. Az ügy igazi újdonsága annak meghatározása, hogy mi ez a "több" valójában.
A jogvita központi kérdése a főtanácsnok szerint nem a belső piaci szabályok érvényesülése, hanem valójában a vizsgált szabályozás mögöttes indoka. Magyarország ugyanis arra hivatkozott, hogy a Módtv. rendelkezéseit a gyermekek egészséges fejlődésének védelme érdekében vezette be, mivel a hagyományostól eltérő nemi identitást vagy szexuális orientációt megjelenítő információk károsan befolyásolhatják a gyermekek fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. A főtanácsnok szerint azonban a szabályozás valójában nem ezen a megfontoláson alapult, hanem a szexuális és nemi kisebbségek egyenlőségének tagadásán, vagyis egy olyan nézeten, amely a társadalmon belül az LMBTQI-közösséghez tartozókra mint fenyegető, veszélyes elemekre tekint. Az ilyen alapon nyugvó jogalkotás újszerű az Unió történetében, így a főtanácsnok meglátása szerint az ügy túlmutat az európai integrációval a kezdetektől együttjáró, nagyrészt szakpolitikai jellegű vitákon.
Az ügy középpontjában a főtanácsnok szerint végeredményben az LMBTQI-személyek életét és státuszát érintő értékvita áll. A Módtv. ugyanis azon az értékítéleten alapul, hogy az LMBTQI-közösséghez tartozók élete ugyanolyan értékű, mint a társadalom többi tagjáé, ezért nem érdemes arra, hogy a kiskorúak számára mint létező életforma megjeleníthető legyen. Erre utal, hogy a Módtv. nem csak az erotikus vagy pornográf tartalmú LMBTQI-tartalmak megjelenítését tiltja, hanem az LMBTQI-személyek hétköznapi életét ábrázoló tartalmakat is, mert ezeket általánosságban a kiskorúak fejlődését károsító információként kezeli. Ezt a veszélyt azonban semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, így arra a következtetésre kell jutni, hogy a magyar szabályozás alapja egy negatív értékítélet az LMBTQI-személyek státuszával, életformájuk értékességével kapcsolatban.
- 74/75 -
Azt természetesen a főtanácsnok is elismerte, hogy az erőszakot, illetve az öncélú szexualitást ábrázoló tartalmak megjelenítésének korlátozása szükséges a kiskorúak védelme érdekében. Magyarország ilyen korlátozást már jóval a Módtv. elfogadását megelőzően bevezetett, és a Módtv. nem hozott létre új védelmi eszközöket az erőszakos vagy pornográf tartalmakkal szemben. Ugyanakkor az LMBTQI-tartalmakra általánosan kiterjedően újfajta korlátozást vezetett be, amely akkor is alkalmazandó, ha az adott tartalom nem erőszakos vagy pornográf jellegű.
A főtanácsnok konklúziója szerint az LMBTQI-közösséggel kapcsolatos negatív értékítéleten alapuló szabályozás egyértelműen ellentétes az európai jogrendben uralkodó, az emberi méltóság és egyenlőség tiszteletén alapuló felfogással. Álláspontjának alátámasztására több olyan EJEB-ítéletre is hivatkozott, amelyek kimondták: nincsenek olyan tudományos bizonyítékok és szociológiai tapasztalatok, amelyek arra utalnának, hogy a homoszexualitás puszta említése vagy a szexuális kisebbségekről folytatott nyilvános vita hátrányosan érintené a gyermekeket; sőt amennyiben az LMBTQImozgalommal találkozó kiskorúak szembesülnek a sokszínűség, az egyenlőség és a tolerancia gondolataival, úgy ezek elfogadása csak elősegíti a társadalmi kohéziót.[35]
A fentiek miatt a főtanácsnok megfordította az érvelés felépítését. A Bizottság - a kötelezettségszegési keresetben megszokott módon - a legkonkrétabb (belső piaci) szabályozás sérelmét állította első jogalapként, majd az Alapjogi Charta, és legvégül az EUSZ 2. cikk sérelmét. A főtanácsnok szerint azonban az EUSZ 2. cikk megsértésének vizsgálata az ügyben "elsődleges fontosságú", és mint látni fogjuk, ez a kérdés szorosan összefügg az alapjogok érvényesülésével. Ezért a főtanácsnok elsőként ezekről foglalt állást, a (részben jogtechnikai) belső piaci jogsértésekről pedig csak másodlagosan.
A főtanácsnok abból indult ki, hogy az EUSZ 2. cikkének sérelme csak más uniós rendelkezésekkel összekapcsolva vizsgálható, autonóm módon, önállóan nem (tehát anélkül, hogy más uniós jogsértéseket is meg kellene állapítani). Ezért a Chartában foglalt alapjogok megsértését vizsgálta először, és az alapjogsérelmek alapján jutott arra a következtetésre, hogy az EUSZ 2. cikke is sérül.
Ehhez elöljáróban a főtanácsnoknak vizsgálnia kellett, hogy a Charta alkalmazható-e az ügyben, ugyanis a Charta 51. cikke értelmében a benne foglaltak a tagállamokat csak annyiban kötik, amennyiben azok uniós jogot hajtanak végre. A cikk értelmezésére vonatkozó EUB-gyakorlat azonban a Charta hatályát tágan értelmezi, tehát a Charta nemcsak akkor hívható fel, ha a vizsgált tagállami szabályozás kifejezetten egy uniós jogi előírás végrehajtására született, hanem minden olyan esetben is, amikor a vizsgált intézkedés "az uniós jog alkalmazási körébe tartozik".[36] A főtanácsnok megállapította, hogy a vizsgált szabályozás a szolgáltatásnyújtás szabadságát garantáló (elsődleges és másodlagos) uniós jog hatálya alá tartozik, tehát a Chartában foglalt jogok érvényesülése vizsgálható.
A főtanácsnok a Bizottság által megjelölt jogalapok közül elsőként az Alapjogi Charta sérelmére vonatkozó érveket vizsgálta érdemben, és mindenben egyetértett a keresetben foglaltakkal. Álláspontja szerint a hivatkozott konkrét alapjogokba beavatkozás történt, amelynek nem volt legitim célja, így az nem volt jogszerű, és ezek a sérelmek összességükben az emberi méltóság sérelméhez vezetnek. A főtanácsnok a Charta értelmezése során az EUB gyakorlatában megszokott módon "inspirációs forrásként" hivatkozott az EJEE megfelelő cikkeire és a kapcsolódó EJEB-esetjogra.
A Módtv. a főtanácsnok szerint hátrányos megkülönböztetést valósít meg nem és szexuális irányultság alapján is. A transzszexualitás (a nem megváltoztatása) és a transznemű identitás (a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való, fizikai nemváltoztatással nem járó eltérés) miatti hátrányos megkülönböztetés alapja a nemi hovatartozás mint védett tulajdonság, a homoszexualitás miatti megkülönböztetés pedig szexuális irányultság alapján történik. A Charta mindkét védett tulajdonságot nevesíti.
A főtanácsnok szerint a magyar szabályozás a hátrányos megkülönböztetés sajátos esete, ugyanis nem fakad belőle, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező személyeket közvetlen hátrány éri a hasonló helyzetben lévőkhöz képest. Ugyanakkor az EUB esetjoga[37] szerint akkor is megvalósul a hátrányos megkülönböztetés, ha egy szabályozás valamilyen védett tulajdonság alapján különbséget tesz, függetlenül attól, hogy a hátrány nem a védett tulajdonsággal rendelkezők csoportját éri általa, hanem a többséget. A magyar szabályozás pontosan ezzel a tulajdonsággal rendelkezik, mert kétséget kizáróan megállapítható, hogy nem és szexuális irányultság alapján különbséget tesz, hiszen a szexuális kisebbségek életét, hétköznapjait ábrázoló tartalmakat tiltja, a hagyományos nemi identitású és szexuális irányultságú személyek életének megjelenítését azonban nem.
Mindemellett az is lényeges szempont, hogy a szabályozás, amely károsnak minősíti az LMBTQI-életforma ábrázolását, megbélyegző hatású, ezáltal erősíti a társadalomban az e csoporthoz tartozókkal szembeni negatív érzületeket és előítéleteket, és hátrányba hozza az érintetteket a munkaerőpiacon is.[38] Ezt a hatást felerősíti, hogy az LMBTQI-tartalmakat a pornográfiával és az erőszakot bemutató tartalmakkal azonosan kezeli a szabályozás, mi több, a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni fellépés részeként. A magyar jogalkotó megalkothatta volna az LMBTQI-tartalmakra vonatkozó szabályozást úgy is, hogy azt nem mossa össze a pedofíliával és a pornográfiával, de nem így tett. Annak nincs jelentősége, hogy a jogalkotónak kifejezett szándéka volt ez vagy sem - a törvény ettől függetlenül kiváltja a megbélyegző hatást.
A főtanácsnok nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a tagállamokban - összhangban az EU alapszerző-
- 75/76 -
déseiben is rögzített céllal - kiemelt célkitűzésnek kell lennie az egyenlőség biztosításának, amelyre folyamatosan törekedni kell. A magyar szabályozás ezzel a célkitűzéssel éppen ellentétes szándékú és hatású, ami az egyenlőségre törekvő társadalmi fejlődést visszájára fordítja. A főtanácsnok szerint egy kisebbségi csoport állam általi megbélyegzéséhez való aktív hozzájárulás szándékosságtól függetlenül közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel magával az egyenlőség elvének lényegével ellentétes.
A hátrányos megkülönböztetéssel járó megbélyegző hatás szorosan összefügg a magánélethez való jog sérelmével. Az EJEB gyakorlatának értelmében[39] a magánélet fogalma magában foglalja az egyén testi és lelki integritását, beleértve a szexuális életet is, továbbá a fizikai és társadalmi identitással kapcsolatos szempontokat is, például a nemi identitást és a szexuális irányultságot, valamint az egyén szociális kapcsolatait is. A megbélyegzés a magánélethez való jog mindezen aspektusait érinti.
Az államnak tevőleges kötelezettsége van a magánélet védelmére, és fel kell lépnie minden olyan magatartással szemben, ami egy személy vagy csoport részéről egy másik csoporthoz tartozók magánéletét veszélyezteti. A főtanácsnok szerint különösen súlyos a jogsértés, ha a magánéletet sértő intézkedéseket maga az állam valósítja meg jogalkotási tevékenységével - tehát nem azáltal, hogy nem lép fel az érintettek védelme érdekében, hanem éppen saját maga idézi elő a sérelmeket.
Az LMBTQI-személyekkel szemben ellenséges légkört teremtő magyar törvény megbélyegző hatásai károsan érintik az LMBTQI-személyek identitásának megélését, önbecsülését, társas kapcsolatait. Ez a hatás különösen aggasztó az LMBTQI-közösséghez tartozó kiskorúak esetében. Ha ugyanis őket elzárják az LMBTQI-személyek életével kapcsolatos információktól, akkor nem tudatosul bennük, hogy az életük nem rendellenes. A magyar állam tehát ahelyett, hogy megvédené a kiskorúakat a társadalmi előítéletek miatt elszenvedett károktól, maga súlyosbítja azokat.
Ennek az alapjognak a relevanciáját a jelen ügyben az adja, hogy az ebből fakadó védelem kiterjed az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon keresztül megvalósuló közlésekre (médiaszabályok) és a reklámokra is. A plurális, toleráns és nyitott, azaz a demokratikus társadalomban a védelem a megbotránkoztató, nyugtalanító nézetek megosztására is kiterjed.
A Mód.tv. ezt az alapjogot több okból is sérti. Egyfelől a hagyományostól eltérő nemi identitású és szexuális orientációjú személyeket korlátozza a közösségüket érintő információk megosztásában. Másfelől azonban az egész társadalom, a nagyközönség azon jogát is sérti, hogy ilyen információkat megismerjenek vagy másokkal megosszanak. A szabályozás nemcsak a kiskorúak tájékozódáshoz való jogát korlátozza, hanem mindenkiét, hiszen az LMBTQI-tartalmakat reklámban, közérdekű közleményként vagy társadalmi célú reklámként sem lehet megjeleníteni.
Itt is arról van szó tehát, hogy az alapjogkorlátozás nem(csak) kifejezetten az LMBTQI-személyeket érinti, hanem bárkit. Ugyanis a többségi társadalom tagjai - nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is - csak szűk korlátok között ismerhetnek meg LMBTQI-tartalmakat, például a televízióban csak éjszakai idősávban. A tartalomelőállítókat is korlátozza a szabályozás, hogy az LMBTQI-közösséggel kapcsolatos üzenetüket eljuttassák a nyilvánossághoz, a társadalmat pedig abban, hogy ezeket megismerhessék.
Tehát azzal együtt, hogy a Módtv. nem tiltja teljeskörűen az LMBTQI-tartalmak közzétételét és megismerését, csak nagyon széles körben korlátozza azt, beavatkozást jelent a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságába.
A Charta 52. cikke értelmében valamilyen közérdek vagy egy másik alapjog védelme jogszerű cél lehet egy alapjog korlátozásának igazolásához, amennyiben az elérni kívánt céllal arányos. Magyarország az előzőekben megjelölt alapjogok korlátozásának céljaként egyfelől a kiskorúak egészséges fejlődésére [pontosabban a Charta 24. cikk (2) bekezdése alapján a gyermek mindenekfelett álló érdekének védelmére] hivatkozott, másfelől a szülők azon jogára, hogy gyermekeiket saját meggyőződésüknek megfelelően neveljék [Charta 14. cikk (3) bek.]. A főtanácsnok mindkettőre vonatkozóan elismerte, hogy azok elfogadható indokként szolgálhatnak egy alapjog korlátozására, azonban meggyőző bizonyítékokkal kell alátámasztani, hogy a cél eléréséhez egy másik alapjog korlátozására szükség van és az arra alkalmas is. A jelen ügyben ezt a magyar kormány nem tudta bizonyítani.
A magyar kormány védekezése a gyermekek jogainak védelmére hivatkozva azon a feltevésen alapult, hogy a kiskorúak egészséges fejlődését veszélyezteti, ha a hagyományostól eltérő nemi identitású és szexuális irányultságú személyek hétköznapi életét ábrázoló tartalmakkal szembesülnek. Erre vonatkozóan a kormány nem tudott meggyőző bizonyítékokat szolgáltatni, azonban az elővigyázatosság elvét hívta fel, és ez alapján azt állította, hogy konkrét bizonyítékok nélkül elegendő arra hivatkozni, hogy az LMBTQI-tartalmak a kiskorúakat potenciálisan veszélyeztetik. A főtanácsnok megerősítette, hogy ez az elv a bírói gyakorlat értelmében az emberi egészség védelme érdekében valóban elfogadható,[40] így a kiskorúak egészséges fejlődésének védelme érdekében is. Ugyanakkor az is a bírói gyakorlatból következik, hogy bizonyítékként nem elegendő a potenciális kockázatra való hivatkozás, a tudományo-
- 76/77 -
san nem igazolt puszta feltételezés, ugyanis az ezen alapuló korlátozás önkényes.[41] Az elővigyázatosság elvére való hivatkozás esetén is legalább egy nyilvánvaló tudományos bizonyítékot fel kell mutatni a sérelem kockázatának valószínűségére vonatkozóan. A jelen esetben a magyar kormány ezt nem tudta megtenni.
A főtanácsnok elismerte, hogy a kiskorúak egészséges fejlődésének védelme mint közérdek is megfelelő indok lehet egy korlátozás igazolásához. Azonban még ha el is fogadnánk, hogy a jelen esetben az indok hivatkozható, a korlátozás akkor is aránytalan lenne, ugyanis nem bizonyítható, hogy a korlátozó intézkedések szükségesek és alkalmasak is a gyermekek egészséges fejlődésének védelmére.
A magyar kormány az elővigyázatosság elve mellett védekezésében hivatkozott a tagállamok széles mérlegelési szabadságára is, amely lehetővé teszi, hogy vallási, erkölcsi alapon döntsenek arról, hogy mitől védik a kiskorúakat. Ezt az Omega-ítéletből[42] vezette le a kormány, amelyben az EUB elismerte, hogy a közérdekű vagy alapjogi kimentési okok a tagállamokban eltérőek lehetnek. A főtanácsnok azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a bírói gyakorlat nem korlátlan tagállami mérlegelési mozgásteret ismer el, hanem csak olyat, amely nem terjed ki egyes alapvető jogok megsértésére.[43] Mivel jelen esetben nem egyszerű közérdeken alapuló belső piaci derogációról van szó, hanem alapvető jogokat sértő intézkedésekről, a tagállami mozgástérre való hivatkozás nem elfogadható.
A gyermekek jogai mellett a kormány a szülők azon jogára is hivatkozott védekezésében, hogy gyermekeiket meggyőződésüknek megfelelően nevelhetik. Ha ezt közrendi indoknak tekintjük, akkor az előzőekben kifejtettekhez hasonlóan arra kell jutnunk, hogy a magyar kormány nem tudott bizonyítékokat szolgáltatni arról, hogy az LMBTQI-tartalmak megjelenítése korlátozza a szülők jogait, hiszen attól még, hogy egy gyermek LMBTQI-tartalmakkal találkozik, a szülő ugyanúgy beszélhet vele a nemi identitással és szexuális irányultsággal kapcsolatos kérdésekről, mint ha nem találkozna ilyennel.
Ha a szülők jogaira mint a Chartában biztosított alapjogra [14. cikk (3) bek.] tekintünk, akkor pedig azt kell rögzíteni, hogy a Charta az oktatáshoz való jog részeként biztosítja a szülők nevelés megválasztásához való jogát, azaz szűkebben, mint ahogyan a magyar állam hivatkozik rá. A bírói gyakorlat értelmében[44] ugyanis a Chartában biztosított jog csak azt teszi lehetővé a szülők számára, hogy biztosítsák gyermekeik vallási, világnézeti és pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő oktatását és tanítását, ami jelen ügyben nem releváns.
A Bizottság keresetében megjelölte azt is, hogy az LMBTQI-tartalmak megjelenítésére vonatkozó korlátozások kifejezetten az emberi méltósághoz való jogot is sértik. Ennek a kérdésnek a megítélése azért más a fenti alapjogokhoz képest, mert a bírói gyakorlat az emberi méltósághoz való jog sérelmét általában az emberhez méltó bánásmód követelményéből fakadó abszolút tilalmak (kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalma) megsértése esetén állapítja meg. Ugyanakkor a Chartához fűzött, kötelezőnek tekintendő magyarázatok[45] is rögzítik, hogy az emberi méltóság nem csupán egy az alapjogok közül, hanem a többi alapjog kiindulópontjául is szolgál, és a többi alapjog lényegi tartalmának része, amit mindig tiszteletben kell tartani. Az eddigiekben vizsgált alapjogok az emberi méltóság konkrétabb kifejeződései.
A főtanácsnok szerint az emberi méltóság megsértését nemcsak akkor lehet megállapítani, ha az abból fakadó abszolút jogok sérülnek, hanem akkor is, ha ahhoz szorosan kapcsolódó más jogok sérülnek. A jelen ügyben álláspontja szerint a hátrányos megkülönböztetés, a véleményszabadság korlátozása és a magánélet tiszteletben tartásához való jog sérelme olyan természetű, amely egyben az emberi méltóság sérelmét is megvalósítja. A magyar szabályozás nemcsak a szexuális kisebbségek tagjainak emberi méltóságát sérti, hanem azoknak a többséghez tartozóknak a méltóságát is, akiket megakadályoz abban, hogy a társadalom többi tagjával egyenlően kezeljék az LMBTQI-közösséghez tartozókat.
Miután érdemben vizsgálta a Chartában foglalt alapjogok megsértését, a főtanácsnok rátért az ügy leglényegesebb kérdésére: az uniós alapértékek sérelmének vizsgálatára. Az érdemi vizsgálatot megelőzően azonban az első megválaszolandó kérdés az volt, hogy az EUSZ 2. cikk egyáltalán bírói úton, jogilag kikényszeríthető-e, vagy az Unió csak politikai eszközökkel biztosíthatja az érvényesülését. A magyar kormány arra hivatkozott, hogy a kötelezettségszegési eljárás nem teremt lehetőséget az EUSZ 2. cikke sérelmének megállapítására még más uniós jogsértésekkel együttesen sem. A főtanácsnok nem értett egyet ezzel.
A főtanácsnok abból indult ki, hogy az EUSZ 2. cikk jelentőségét az adja, hogy ez fejezi ki az Unió alapítóinak arra vonatkozó választását, hogy milyen társadalom létrehozása iránt kötelezték el magukat, milyen a "jó társadalomról" alkotott elképzelésük. A cikkben felsorolt értékek arra utalnak, hogy a tagállamok egy emberi jogokat tiszteletben tartó alkotmányos demokrácia mellett kötelezték el magukat. Ez adja az Európai Unió identitását,[46] sőt ennél is több: ez a cikk (pontosabban a benne foglalt értékek iránti elköteleződés) adja az uniós jogrend működésének alapját. Az Unió többszintű, komplex jogrendje nem létezhet és nem működhet anélkül, hogy a közös értékek tiszteletben tartása mind uniós, mind tagállami szinten biztosított legyen. Az Unió működésének alapja, hogy a tagállamok között kölcsönös bizalom áll fenn az alapértékek tiszteletben tartására.[47] Ha a tagállamok nem bízhatnak egymásban az uniós alapértékek tiszteletben tartását ille-
- 77/78 -
tően, akkor a nagyrészt a kölcsönös elismerés elvén alapuló uniós jogrendet nem lehet a gyakorlatban megvalósítani. Az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek tiszteletben tartása az uniós jogrend létezésének politikai és gyakorlati feltétele.
Azt, hogy az EUSZ 2. cikke az EUB előtti eljárásokban kikényszeríthető, a cikk jogi jellege és tartalma is alátámasztja. A magyar kormány - hasonlóan a kondicionalitási rendelet megsemmisítésére irányuló eljárásban kifejtettekhez - azzal érvelt, hogy az EUSZ 2. cikke pusztán politikai nyilatkozat, nincs önálló jogi tartalma, a benne foglaltakat jogi elvekkel kell konkretizálni. A főtanácsnok és a Bizottság viszont az EUB korábbi értelmezését tartotta irányadónak, miszerint a cikk közvetlen jogi kötelezettségeket keletkeztet a tagállamokra.[48]
Milyen érvekkel támasztható alá ez az állítás? Egyfelől azzal, hogy az EUSZ 2. cikk a Szerződés normatív részében szerepel, nem a preambulumban. A Szerződés megszövegezőinek szándéka ezért nyilvánvalóan az volt, hogy a cikket jogi kötőerővel ruházzák fel. Erre utalnak a cikk hatályos szövegét[49] megállapító Európai Konvent jegyzőkönyvei is. Másfelől, az alapszerződések más rendelkezései is előírják az alapértékek érvényre juttatását, például az Unió céljait meghatározó EUSZ 3. cikke vagy az Unió intézményeinek céljait meghatározó EUSZ 13. cikk. Ebből a szempontból nagy jelentőségű az EUSZ 7. cikke is, mivel ez az alapértékek tiszteletben tartásának kiemelt kikényszerítő mechanizmusát írja elő a tagállamok számára.
A fentieken túl a főtanácsnok véleménye szerint az EUSZ 49. cikkével való összekapcsolás adja a legerősebb érvet annak megállapításához, hogy az EUSZ 2. cikke jogi kötelezettségeket keletkeztet a tagállamok számára. Az EUSZ 49. cikke határozza meg azokat a követelményeket, amelyeket az EU-hoz csatlakozni szándékozó államoknak teljesíteniük kell. Eszerint "bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett." A felvétel feltételeit az ún. koppenhágai kritériumok[50] pontosítják. Az uniós csatlakozással minden új tagállam elfogadja azt az értékválasztást, amelyet a "jó" társadalomra vonatkozóan az EUSZ 2. cikke meghatároz: az emberi jogokat tiszteletben tartó, demokratikus jogállami keretek között működő társadalmat. Az EUSZ 2. cikke alapján ettől az értékválasztástól az uniós tagság alatt nem lehet eltérni, a cikkben foglalt értékek tiszteletben tartása nem csak a tagjelölt államokra, hanem minden tagállamra is folyamatosan kötelező, ez alól a tagállamok nem mentesülhetnek. A bírói gyakorlat értelmében ebből a tagállamokra kétféle kötelezettség hárul: egyfelől, hogy az értékek érvényesítésének csatlakozáskor fennálló szintjét fenn kell tartaniuk, azt nem csökkenthetik (a visszalépés tilalma);[51] másfelől pozitív kötelezettségük van az alapértékek érvényesülését biztosító intézkedések meghozatalára. Mindebből tehát az következik, hogy a tagállamok az EUSZ 49. cikkével együttesen értelmezett EUSZ 2. cikke alapján kötelesek fenntartani és aktívan érvényesíteni az utóbbi rendelkezésben felsorolt értékeket.
Az EUSZ 2. cikke jogi kötőerejének elismerésétől meg kell különböztetni azt a kérdést, hogy a cikkben foglalt kötelezettségeket milyen uniós eszközökkel lehet kikényszeríteni, még konkrétabban, hogy bírósági úton kikényszeríthetőek-e. A főtanácsnok ezzel kapcsolatban amellett érvelt, hogy az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek az EUB előtti eljárásban felhívhatók és számonkérhetők. Ezt alátámasztják az alapszerződésekben foglalt rendelkezések, amelyek az EUB-ot mint az uniós jog - beleértve az EUSZ 2. cikk - kikényszerítésének intézményi garanciáját jelölik meg [EUSZ 19. cikk (1) bek.], és ehhez többféle eljárást is biztosítanak, többek között a kötelezettségszegési eljárást (EUMSZ 258-260. cikk).
Magyarország ellenkérelmében több érvet is felhozott az EUSZ 2. cikkének bírói úton való érvényesíthetősége ellen. Ezeket az érveket a főtanácsnok rendre cáfolta. Egyrészt, a magyar kormány hivatkozott arra, hogy az alapértékek kikényszerítése csak az EUSZ 7. cikke szerinti eljárásban lehetséges, amely politikai eljárás és a Bíróságnak nem biztosít hatáskört. Ez az érv már a kondicionalitási rendelet érvényességével kapcsolatos eljárásban is megjelent, ahol a Bíróság már rögzítette, hogy nem kizárólagosan az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás szolgál az alapértékek kikényszerítésére,[52] arra más eljárások is irányulhatnak.
Másrészt, a kormány hivatkozott arra, hogy az EUSZ 2. cikkében felsorolt értékek tartalma nincs konkrétan meghatározva, a rendelkezés túl általános. Ezzel kapcsolatban a főtanácsnok emlékeztetett arra, hogy az értékek szándékosan absztrakt módon vannak meghatározva, ami lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok alkotmányos párbeszédet folytassanak és az értékeket egymással párhuzamosan, eltérően konkretizálják. Az értékek értelmezése bírói feladat (ahogyan a tagállamokban az alkotmánybíróságok is végzik), de az, hogy értelmezésre szorulnak, nem zárja ki a bírói kikényszeríthetőségüket.
Harmadrészt, a kormány az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében elismert tagállami alkotmányos identitásra is hivatkozott. A főtanácsnok azonban rögzítette, hogy az EUSZ 2. és 4. cikke között nem áll fenn konfliktus, hiszen az alapértékek tiszteletben tartása nem zárja ki az alkotmányos pluralizmust. Az EUSZ 2. cikk funkciója, hogy kijelöli azokat a kereteket, amelyeken belül a különböző alkotmányos megoldások megvalósíthatók, és a tagállami alkotmányos döntések ezt a közös keretet (a "vörös vonalakat") nem léphetik át. Az alkotmányos identitásnak abból a szempontból van valóban jelentősége, hogy ha a Bíróság megállapítja az EUSZ 2. cikke megsértését, akkor az érintett tagállam maga választhatja meg, hogy a Bíróság döntésében foglaltaknak miképpen tesz eleget, hogyan biztosítja az alapértékek érvényesülését.
A főtanácsnok tehát amellett érvelt, hogy az EUSZ 2. cikk érvényesülése bírói úton kikényszeríthető. Ezen belül azonban meg kell különböztetni a cikk "különálló" és "önálló" kikényszeríthetőségét. A főtanácsnok
- 78/79 -
"különálló" alkalmazásnak nevezte azt a helyzetet, amikor az alapértékek sérelmét más uniós (alapszerződési vagy másodlagos jogi) rendelkezések sérelme mellett állapítja meg a Bíróság. Ez azért lehetséges, mert az absztrakt módon megfogalmazott alapértékeket általában további uniós normák (az alapszerződések, az Alapjogi Charta és a másodlagos jog egyes rendelkezései) konkretizálják. Amikor a Bíróság az uniós jognak való megfelelést vizsgálja, a konkrét rendelkezések sérelmének megállapítása mellett juthat olyan következtetésre, hogy az érintett tagállam az uniós jogot sértő gyakorlatával átlépte az EUSZ 2. cikke által meghatározott "vörös vonalat" is.
Ettől eltérően a cikk "önálló" alkalmazása azt jelentené, hogy a Bíróság az uniós jog alkalmazási körén kívül is, tehát konkrét uniós előírások sérelme nélkül is megállapíthatná az alapértékek sérelmét (például a választójogba vagy a választási rendszerbe való illegitim beavatkozás kapcsán). A főtanácsnok azzal kapcsolatban nem fejtette ki véleményét, hogy az önálló alkalmazást elfogadhatónak tartja-e, mivel a jelen ügyben ez nem volt releváns. A szóbeli meghallgatáson viszont egyes tagállami képviselők érveltek emellett a megoldás mellett.[53]
A magyar kormány arra is hivatkozott, hogy az EUSZ 2. cikke különálló sérelmének megállapítására nincs szükség akkor, ha a Bíróság más, konkrétabb uniós rendelkezések sérelmét is megállapítja. A főtanácsnok szerint azonban igenis nagy súlya lenne annak, ha egy tagállamra vonatkozóan a Bíróság kifejezetten kimondaná az alapértékek megsértését is. Egyfelől szimbolikus funkcióval bírna, másfelől bizonyítaná a jogsértés kirívó súlyosságát. Továbbá abból a szempontból is lenne jelentősége, hogy a Bizottság hogyan értékelné a későbbiekben a jogsértés megszüntetésére tett tagállami intézkedések sikerességét. A jelen ügyben ez azt jelentené, hogy az EUSZ 2. cikk sérelmének megszűnését csak akkor lehetne megállapítani, ha Magyarország a hátrányosan érintett kisebbségek megkülönböztetésének minden formáját átfogóan megszünteti.
Mindezeken túl azonban a főtanácsnok szerint az EUSZ 2. cikk sérelmének különálló kimondását egy további szempont tenné igazán szükségessé: az, hogy az alapértékek sérelmének megállapítása felfedné az uniós jog más rendelkezéseivel kapcsolatban megállapított jogsérelmek (jelen ügyben elsősorban az alapjogi sérelmek) valódi okát. A főtanácsnoki vélemény legfontosabb, újszerű felvetése ugyanis az, hogy az EUSZ 2. cikk megsértését, azaz az abban foglalt "vörös vonalak" átlépését akkor lehet megállapítani, ha az eljárásban felmerült egyéb uniós jogsértések oka abban rejlik, hogy a tagállam eltért az uniós alkotmányos értékektől.
A főtanácsnok egyértelműen rögzítette, hogy nem minden alapjogi vagy egyéb uniós jogsértés eredményezi az EUSZ 2. cikk megsértését is. A cikk alkalmazására csak kivételesen, a jogsértés bizonyos fokú súlyossága esetén kerülhet sor. Arra a kérdésre, hogy mi lehet ilyen esetekre vonatkozóan az alkalmazandó teszt, a főtanácsnok válasza eltért a Bizottság javaslatától.
A Bizottság szerint a jelen ügyben azért áll fenn az EUSZ 2. cikk különálló megsértése, mert a Magyarország által elkövetett jogsértések különösen súlyosak, számosak és kirívóak, és az érintett alapjogok széles körű és összehangolt, rendszerszintű sérelmét valósítják meg. A beavatkozó tagállamok között is többen úgy vélték, hogy az EUSZ 2. cikkére való különálló hivatkozás a jogsértések különösen nagy súlya esetén lehet megalapozott. Magyarország ebben a kérdésben nem fogalmazott meg saját álláspontot.
Ezzel szemben a főtanácsnok amellett érvelt, hogy az EUSZ 2. cikk megsértésének megállapítása nem az alapvető jogok vagy az uniós jog más alapvető elvei megsértésének súlyosságától függ, hanem attól, hogy a vizsgált szabályozás az EUSZ 2. cikk szerinti értékek tagállam általi tagadásán alapul-e. Az alapértékek megsértése ugyanis nem pusztán amiatt valósul meg, hogy a többi jogsértés súlyosnak minősül-e (egyébként objektíven nem is lehet meghatározni, hogy milyen jogsértés a súlyos), hanem pont fordítva: mivel ezek a jogsértések az alapértékek tagadásában gyökereznek, azon alapulnak, ezért maguk is súlyossá és rendszerszintűvé válnak. Ráadásul az értékektől való eltérés nemcsak a tagállamon belül vált ki hatást, hanem az egész uniós jogrend működését is befolyásolja, mert csökkenti az adott tagállam arra való képességét, hogy egyéb uniós jogi kötelezettségeknek eleget tegyen - jelen esetben Magyarország képességét csökkenti arra, hogy biztosítsa a szolgáltatások szabad áramlását.
A főtanácsnok szerint a Bíróságnak mindig az adott ügy körülményei alapján kell vizsgálnia, hogy az alapértékek tagadása megállapítható-e, erre objektív szempontrendszert nem lehet meghatározni. Ugyanakkor az, hogy hány alkalommal és milyen széles körben sértettek meg konkrét uniós rendelkezéseket (például a Chartát), releváns szempont lehet, bár semmiképp sem kizárólagos. Azt is fontos azonban szem előtt tartani, hogy egy alapérték tagadása nem azonos azzal, ha alkotmányos keretek között vita áll fenn a tagállam és a Bíróság között az értékek értelmezéséről és tartalmáról. Az ilyen viták az Unión belüli alkotmányos párbeszéd fontos részét képezik, és hozzájárulnak az uniós jogrend fejlődéséhez.
Az LMBTQI-tartalmak megjelenítését korlátozó magyar szabályozás kapcsán tehát az az eldöntendő kérdés, hogy az az uniós alkotmányos párbeszéd keretei között marad-e (hiszen társadalmilag érzékeny és Európában is megosztó kérdés), vagy átlépi a "vörös vonalat". A főtanácsnok úgy látta, hogy a jelen ügyben felmerült összes jogsértés a vitatott szabályozás mögött húzódó okban gyökerezik, azaz az LMBTQI-személyek egyenlőségének tagadásában. A jogsértések nem következnének be, ha Magyarország a kiskorúak fejlődésére nézve nem tartaná károsnak az LMBTQI-tartalmakat.
A főtanácsnok hangsúlyozta, hogy az LMBTQI-személyeket a tagállamokban megillető egyenlő tisztelet olyan kérdés, amely nem lehet vita tárgya az uniós alkotmányos párbeszéd keretei között. Az egyenlőség, az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékei által kijelölt "vörös vonal" ott húzódik, ahol egy csoporttal szemben tiszteletlenség és margi-
- 79/80 -
nalizálás tapasztalható a társadalmon belül. Az LMBTQI-személyek egyenlőségének megvalósítási módja lehet eltérő és vita tárgya is, de a nemen vagy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma abszolút, csakúgy, mint a bőrszín vagy a vallási hovatartozás szerinti megkülönböztetés esetében.
Az utolsó megválaszolandó kérdés ebben a körben, hogy a jelen ügyben pontosan mely értékek sérelmét kell megállapítani. Az alapjogi vizsgálat szerint az egyenlőség és az emberi méltóság is sérült, amelyeket az EUSZ 2. cikke értékekként is megjelöl. A további alapjogi sérelmek az emberi jogok tiszteletben tartását mint értéket sértik, a véleményszabadság és a tájékozódáshoz való jog sérelme pedig a demokrácia és a plurális társadalom értékeit is.
A végső konklúzió tehát az, hogy a jelen ügyben az alapvető jogok megsértése azt jelzi, hogy a vizsgált szabályok jelentősen eltérnek az emberi jogokat tiszteletben tartó alkotmányos demokráciának az EUSZ 2. cikkében felvázolt modelljétől. Az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek ilyen módon való tagadása az a "valami több", amelyre hivatkozva a Bizottság a cikk megsértését állította a keresetében.
Végezetül meg kellett még vizsgálni a Módtv. rendelkezéseinek a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét is. Az eddigiekhez hasonló érvek köszönnek vissza itt is: a kimentési okok vizsgálata és a kiskorúak veszélyeztetését bizonyító tényezők hiánya. A hivatkozott irányelvek és az EUMSZ 56. cikke azért relevánsak az ügyben, mert a Módtv. rendelkezései korlátozzák például egy másik tagállamban előállított film, oktatóanyag, könyv megvásárlását, letöltését, vagy más tagállamból érkező színházi előadás, báb- előadás meghívását oktatási intézményekbe, vagy például más tagállamban előállított reklám, médiatartalom sugárzását, ha megállapítható, hogy a hagyományostól eltérő nemi identitás vagy szexuális irányultság megjelenítését is tartalmazza. Itt egyfelől arról a korlátozásról van szó, amely alapján az LMBTQI-tartalmak mint "18 éven felülieknek" minősített tartalmak csak éjszakai idősávban jeleníthetők meg, másfelől arról, hogy ezek a tartalmak nem lehetnek társadalmi célú reklám vagy közérdekű közlemény részei (tehát a többségitől eltérő nemi identitás vagy szexuális irányultság bemutatása mint társadalmi célú felvilágosítás, vagy éppen a Pride felvonulás reklámja is csak az éjszakai idősávban jeleníthetők meg).
Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (AVMS-irányelv) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a határokon átnyúló audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozóan a kiskorúak védelme érdekében korlátozásokat vezessenek be. Magyarország arra hivatkozott, hogy a médiatörvényben bevezetett korlátozások megfelelnek ennek a kimentési lehetőségnek. A Bizottság és a főtanácsnok azonban elutasította ezt, ugyanis ehhez tudományos bizonyítékokat kellene szolgáltatni. Magyarország azonban nem tudta bizonyítani, hogy az LMBTQI-tartalmak hátrányosan befolyásolják a kiskorúak fejlődését. Továbbá, az irányelven alapuló kivételek körébe tartozó intézkedéseknek is tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, ami az előzőekben kifejtettek szerint nem valósult meg. A főtanácsnok szerint tehát az LMBTQI-tartalmak besorolása a "18 éven felülieknek" kategóriába, illetve annak kizárása, hogy ezek a tartalmak társadalmi célú reklámként vagy közérdekű közleményként megjeleníthetők legyenek, az audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtása indokolatlan korlátozásának minősül. Ugyanez a megállapítás érvényes a reklámtörvény módosítására is, amely tiltja az LMBTQI-tartalmakat megjelenítő reklámokat a médiában.
A főtanácsnok szerint az irányelv sérelme áll fenn a médiatörvény azon rendelkezésével kapcsolatban is, amely arra kötelezi a Médiatanácsot, hogy kérje egy másik tagállam intézkedését a joghatósága alá tartozó, Magyarországon sugárzó és az LMBTQI-tartalmakra vonatkozó magyar besorolási szabályokat megsértő audiovizuális médiaszolgáltató által elkövetett jogsértésekkel kapcsolatban. Az irányelv ugyan megengedi a tagállamoknak, hogy a médiaszolgáltatásaikra szigorúbb szabályokat alkalmazzanak, és kivételesen felkérhetik a más tagállamban működő médiaszolgáltatót, hogy ezeknek a szabályoknak tegyen eleget, de ez a kivétel csak akkor alkalmazható, ha a fogadó tagállam szabályozása egyébként megfelel az uniós jognak. Mivel a magyar szabályozás mind az alapjogokat, mind az audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtását jogellenesen korlátozza, Magyarország a kivételre nem hivatkozhat.
A Bizottság szerint a Módtv. médiára és reklámra vonatkozó rendelkezései az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet is sértik, az előzőekhez hasonló okokból. A két irányelv hasonlóan tiltja a fogadó tagállamoknak, hogy a szabályozott területeken korlátozásokat írjanak elő más tagállamok információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóira. A főtanácsnok szerint a magyar szabályozás az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások (bármilyen, elektronikus úton nyújtott szolgáltatás, például más tagállamban előállított film letöltése, online megvásárlása) szabályozására irányul, függetlenül attól, hogy a jogalkotó ezt kifejezetten nem rögzítette. A Módtv. kizárja annak a lehetőségét, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtók bizonyos tartalmakat gyermekek számára nyújtsanak, ezek tehát a szabályozott területek közé és az e-kereskedelmi irányelv hatálya alá tartoznak.
A főtanácsnok rögzítette, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága akkor is sérülhet, ha a tagállami szabály nem a szolgáltatás nyújtását, hanem annak igénybevételét korlátozza. A Módtv. rendelkezései visszatartják például a gyermeknevelési intézményeket attól, hogy más tagállamokban digitálisan elérhető, LMBTQI-tarta-
- 80/81 -
lommal is rendelkező filmeket, könyveket, online anyagokat vásároljanak, töltsenek le. A Módtv. szabályai korlátozzák az információs társadalommal összefüggő, tagállamok közötti szolgáltatások nyújtását, akár csak azáltal is, hogy az ilyen szolgáltatások igénybevételét kevésbé vonzóvá teszik. Ez a korlátozás sem tekinthető igazolhatónak, hiszen a közérdekre való hivatkozás nem megalapozott, ráadásul alapjogokat is sért.
A Bizottság keresetében arra is hivatkozott, hogy a magyar szabályozás az audiovizuális vagy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokon kívüli más szolgáltatások nyújtását is korlátozza, ezért ellentétes a szolgáltatási irányelvvel és az EUMSZ 56. cikkel. Ezek olyan általános szabályok, amelyek minden, speciális jogi normában nem szabályozott szolgáltatással kapcsolatban tiltják a tagállamoknak, hogy a szolgáltatókra, illetve a szolgáltatás igénybevevőire közérdekkel nem indokolható korlátozásokat alkalmazzanak. Az LMBTQI-tartalmak megjelenítésének tilalma miatt például egy más tagállami színházi előadás bemutatása mint szolgáltatás egy gyermekgondozási intézményben korlátozás alá esik, ahogyan egy LMBTQI-tartalmat megjelenítő plakát közterületi megjelenítése is. A főtanácsnok a fentiekkel egyezően ebben a kérdésben is arra jutott, hogy a Magyarország által bevezetett korlátozások közérdekkel nem támaszthatók alá, így sértik a szolgáltatási irányelvet és az EUMSZ-t.
A főtanácsnok ugyanerre a következtetésre jutott az iskolai szexuális felvilágosításra vonatkozó korlátozás kapcsán. A magyar szabályozás ebben a körben ugyan csak az LMBTQI-tartalmak népszerűsítését tiltja, a megjelenítésüket nem, ám így is korlátozhatja a fiatalok szexuális felvilágosítását vagy tájékoztatását célzó szolgáltatásokat, ha azokat a köznevelés intézményrendszerén kívül, vagy azon belül, de külső szolgáltatók által nyújtják. Mivel az eddigiek értelmében ez a szabály is diszkriminációt valósít meg, szintén nem igazolható.
A Bizottság az eddigiekben tárgyalt problémakörtől, azaz a hagyományostól eltérő nemi identitást és szexuális irányultságot megjelenítő tartalmak korlátozásától elválasztva a Módtv. egy másik újításával kapcsolatban is jogsértést állított, ezzel kapcsolatban azonban nem hivatkozott az EUSZ 2. cikkének sérelmére, és azt a főtanácsnok sem vetette fel. Itt tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a vitatott szabályozás mögött nem volt felfedezhető uniós alapérték tagadása, valamely alapjog el nem ismerése, hanem csak az ezeket konkretizáló részletszabályok szintjén áll fenn jogsérelem.
A vizsgálat tárgya ebben a körben a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény (Bnytv.) volt, amelyet a Módtv. 2022. február 1-jei hatállyal módosított. Ezzel létrejött a Belügyminisztérium által kezelt, a gyermekeket sértő nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekményt elkövető személyekre vonatkozó nyilvántartás. Ez az adatbázis az említett bűncselekmények nagykorú elkövetőire vonatkozó számos személyes adatot tartalmaz (név, születési év, lakcím szerinti település, arckép és az elítéléssel kapcsolatos információk), amelyek 12 évig a törvény által jogosított személyek számára megismerhetők, de nem oszthatók meg mással és nem készíthető róluk másolat.
Az adatbázissal kapcsolatos vizsgálat középpontjában a személyes adatok kezelésének garanciális szabályai álltak: az adatbirtokos jogai, illetve ehhez kapcsolódóan a normavilágosság követelménye a szabályozásra vonatkozóan. A személyes adatok kezelésének garanciáit egyfelől a Charta 8. cikk (2) bekezdése tartalmazza (tisztességes és jóhiszemű, célhoz kötött, az érintett hozzájárulásával vagy törvényes okból történő adatkezelés), másfelől az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR).
A Bizottság az adatbázissal kapcsolatban két rendelkezést talált aggályosnak. Az egyik az adatok megismerésére jogosultak körét határozza meg. Eszerint a nyilvántartásban foglalt adatokat az kérheti ki, aki nyilatkozik arról, hogy kiskorú hozzátartozója, vagy kiskorú nevelését, felügyeletét látja el (pl. tanár, edző, bébiszitter). A másik aggályos rendelkezés az adatkiadás céljának meghatározásával kapcsolatos. A Bnytv. úgy rendelkezik, hogy a kérelem benyújtásakor az adatkérőnek nyilatkoznia kell arról, hogy saját álláspontja szerint az adatok megismerése gyermekekkel szembeni bűncselekmények megelőzése céljából "feltehetően szükséges". Ezek a rendelkezések a főtanácsnok szerint nem kellően világosak, így nem garantálják megfelelően az adatbirtokosok (elítéltek) jogait az adatkezelés során.
A főtanácsnok a Charta és a GDPR alapján rögzítette, hogy a személyes adatok megosztása másokkal indokolt lehet jogos közérdekű célból, márpedig a kiskorúak védelme azoktól, akik sérelmet okozhatnak nekik, rendkívül fontos közérdek. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok érzékeny adatok, és másokkal való megosztásuk megbélyegzéshez vezethet, az egyén életére nézve komoly következményekkel járhat, ezért különösen fontos a megfelelő jogi garanciák biztosítása.
Azzal kapcsolatban, hogy a bűnügyi személyes adatok kiadásának van legitim célja, a magyar kormány és a főtanácsnok egyetértett: ez a cél a kiskorúak védelme. Ezen túl azonban a vitatott intézkedések arányosságára is tekintettel kell lenni, azaz arra, hogy valóban csak a lehető legszűkebb körben, a kiskorúak védelméhez feltétlenül szükséges mértékben váljanak megismerhetővé az adatok, és az adatbirtokos jogai is érvényesüljenek. Ebben a kérdésben már eltért a két oldal álláspontja.
A főtanácsnok a Bizottsággal egyetértve úgy látta, hogy a Bnytv. szabályai nem határozzák meg kellő pontossággal, hogy ki jogosult az elítéltek személyes adatainak megismerésére. A magyar kormány arra hivatkozott, hogy a Bnytv.-ben meghatározott jogosulti kategóriát a Ptk. "hozzátartozó" fogalma alapján lehet meghatározni, a főtanácsnok szerint azonban ezáltal az érintettek számára nem átlátható, nem követhető, hogy
- 81/82 -
pontosan milyen szabályok vonatkoznak rájuk, kik ismerhetik meg az adataikat.
A másik problémát, az adatkiadás célját igazoló nyilatkozatot illetően a főtanácsnok szintén úgy látta, hogy a Bnytv. nem határozza meg egyértelműen, hogy pontosan milyen esetekben "feltehetően szükséges" az elítéltek adataihoz való hozzáférés. Ennek megítélése ugyanis lényegében az adatot kérelmező önbevallásán múlik, a nyilvántartást kezelő hatóság nem tudja objektíven értékelni, ami önkényes jogalkalmazáshoz vezet.
E két rendelkezés tekintetében tehát a főtanácsnok arra jutott, hogy a vonatkozó uniós adatvédelmi rendelkezések sérelme áll fenn.
Az EUB főtanácsnoka - egyetértve a Bizottsággal, az Európai Parlamenttel és a 16 beavatkozó tagállammal - arra jutott, hogy a magyar "gyermekvédelmi" törvény, amely megbélyegző és kirekesztő módon korlátozza az LMBTQI-életformára vonatkozó információk megjelenítését és megismerését, három szinten is ellentétes az uniós joggal: sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát, a Chartában foglalt egyes alapvető jogokat és az Unió közös alapértékeit felsoroló EUSZ 2. cikkét. Az első két szint vonatkozásában ez nem okozott meglepetést, az alapértékek sérelmének vizsgálata azonban újdonság.
Az ügyben két alapjogi kérdés merült fel: egyfelől a Módtv. egész szellemiségéből, mögöttes indokaiból fakadóan az egyenlőség és emberi méltóság sérelme, másfelől inkább jogtechnikai problémaként a személyes adatok védelméhez való jog megfelelő érvényesülése. A főtanácsnok mindkét kérdésről úgy foglalt állást, hogy alapjogsérelem történt, ugyanakkor csak az első ok veti fel az EUSZ 2. cikkének sérelmét, a második nem. Ez a különbség - egyébként összhangban a Bizottság keresetében foglaltakkal - jól megvilágítja a főtanácsnok álláspontját arról, hogy az EUSZ 2. cikk sérelme mikor állapítható meg.
A főtanácsnok azt javasolja, hogy az EUSZ 2. cikk megsértésének megállapításához szükséges kritérium ne az uniós jog más rendelkezéseinek kirívóan súlyos, rendszerszintű sérelme legyen, hanem egy közös uniós alapérték tagadása, amelyből más uniós jogsértések következnek. Az indítvány megerősíti azt az értelmezést, hogy az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek jogi kötőerővel rendelkeznek, és vörös vonalakként egy közös alkotmányos keretet határoznak meg, amelyen belül széles a tagállamok mozgástere, alkotmányos identitásukból fakadóan sokféle alkotmányos megoldást alkalmazhatnak, a közös kereteket azonban nem léphetik át. Ebben a tekintetben a nemzeti alkotmányos rendelkezésekhez hasonló funkciót töltenek be. Az indítvány számos érvet sorakoztat fel amellett, hogy az EUSZ 2. cikk e funkciójából fakadóan kötelezettségszegési eljárásban az uniós jog megsértésének alapja lehet.
Az EUSZ 2. cikk megsértésének kimondása több okból nagy jelentőségű lehet. Jogi következményeit tekintve egyfelől magasabb összegű bírság kiszabását indokolhatja; másfelől megalapozhatja a tagállam uniós jogsértésért viselt kárfelelősségét is egy tagállami bíróság előtt. Emellett hozzájárulhat más uniós eljárások, elsősorban az EUSZ 7. cikk szerinti eljárások[54] előmozdításához.[55] De mindenekfelett az alapértékek sérelmének megállapítása szimbolikus lépés: azt fejezi ki, hogy az európai társadalmaknak vannak olyan közös alkotmányos minimumkövetelményei, amelyek megkérdőjelezhetetlenek.
Bogdandy, Armin von: Towards a Tyranny of Values? Principles on Defending Checks and Balances in EU Member States. In: von Bogdandy, Armin - Bogdanowicz, Piotr - Canor, Iris - Grabenwarter, Christoph - Taborowski, Maciej - Schmidt, Matthias (eds.): Defending Checks and Balances in EU Member States. Springer, Berlin, 2021. 91-92., https://doi.org/10.1007/978-3-662-62317-6_4.
Jakab, András - Dimitry Kochenov (szerk.): The Enforcement of EU Law and Values: Ensuring Member States' Compliance. Oxford University Press, 2017, https://doi.org/10.1093/acprof:oso/9780198746560.001.0001.
Kaiser, Lena - Andreas Knecht - Luke Dimitrios Spieker: European Society Strikes Back: The Member States Embrace Article 2 TEU in Commission v Hungary. VerfBlog. 2024/11/26., https://doi.org/10.59704/00f6c17a50fc172c.
Lamprinoudis, Konstantinos: Somewhere Over The Rainbow: Unveiling Non-Discrimination Considerations in Commission v. Hungary. VerfBlog, 2025/6/11., https://doi.org/10.59704/f6f32c55f50042b8.
Orbán Endre: A jogalkalmazók mozgástere (és alkotmányos felelőssége) a Gytv. módosítását követően. MTA Law Working Papers 2025/4.
Orbán Endre: Uniós értékviták és alkotmányos kérdések. Közjogi Szemle 2023/4.
Spieker, Luke Dimitrios - John Morijn - Jakob Gašperin Wischhoff: The Silent Majority Has Found Its Voice: Five Questions to John Morijn and Luke Dimitrios Spieker. VerfBlog, 2024/11/22., https://doi.org/10.59704/725a5c1b7e2745db. ■
JEGYZETEK
[1] C-808/18. sz. Bizottság kontra Magyarország-ügyben 2020. december 17-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:1029); C-821/19. sz. Bizottság kontra Magyarország-ügyben 2021. november 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C: 2021:930); C-823/21. sz. Bizottság kontra Magyarország-ügyben 2023. június 22-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:504); C-123/22. sz. Bizottság kontra Magyarország-ügyben 2024. június 13-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:493).
[2] C-829/24. sz. Bizottság kontra Magyarország-ügy (folyamatban).
[3] C-769/22. sz. Bizottság kontra Magyarország-ügy (folyamatban).
[4] 2022. december 19-én benyújtott kereset - Európai Bizottság kontra Magyarország, (C-769/22. sz. ügy), https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=270405&pageIndex=0&doclang=hu&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=3127569 (2025.06.30.).
- 82/83 -
[5] Tamara Ćapeta főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2025. június 5., ECLI:EU:C:2025:408, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=300973&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=900537 (2025.06.30.).
[6] Lena Kaiser - Andreas Knecht - Luke Dimitrios Spieker: European Society Strikes Back: The Member States Embrace Article 2 TEU in Commission v Hungary. VerfBlog 2024/11/26., https://doi.org/10.59704/00f6c17a50fc172c.
[7] Az Európai Unió Bírósága: Éves jelentés 2024. 14. https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2025-05/ra_hu_statistiques_24_-b_statistiques-cour.pdf.
[8] 16. cikk. https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2024-08/statut_cour_hu.pdf.
[9] Konstantinos Lamprinoudis: Somewhere Over The Rainbow: Unveiling Non-Discrimination Considerations in Commission v. Hungary. VerfBlog 2025/6/11., https://doi.org/10.59704/f6f32c55f50042b8.
[10] L. pl. András Jakab - Dimitry Kochenov (szerk.): The Enforcement of EU Law and Values: Ensuring Member States' Compliance. Oxford University Press, Oxford 2017, https://doi.org/10.1093/acprof:oso/9780198746560.001.0001.
[11] C-156/21. sz. Magyarország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ügyben 2022. február 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2022:97). 232.
[12] Armin von Bogdandy: Towards a Tyranny of Values? Principles on Defending Checks and Balances in EU Member States. In: Defending Checks and Balances in EU Member States (szerk. Armin von Bogdandy et al.). Springer, Berlin 2021. 91-92., https://doi.org/10.1007/978-3-662-62317-6_4, valamint Orbán Endre: Uniós értékviták és alkotmányos kérdések. Közjogi Szemle 2023/4. 1-11. Ezt a megfogalmazást a főtanácsnok is többször használta az indítványában.
[13] 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.
[14] T/16365. törvényjavaslat. https://www.parlament.hu/irom41/16365/16365.pdf (2025.06.30.).
[15] T/16365/15. összegző módosító javaslat. https://www.parlament.hu/irom41/16365/16365-0015.pdf (2025.06.30.).
[16] A szabályozás legszélesebb körben ismertté vált következménye volt az LMBTQI-tartalmúnak minősített könyvek lefóliázása, illetve 18 éven felülieknek szóló tartalmakhoz sorolása, amit a 2021 szeptemberében elfogadott 473/2021. (VIII. 6.) Korm. rendelet tett lehetővé, a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet módosításával. Ez a rendelet a kötelezettségszegési eljárásnak nem tárgya.
[17] A 2020. évi XXX. törvény elfogadásával ellehetetlenítették a nem jogi elismerését, vagyis, hogy egy transznemű vagy interszex ember kérhesse, hogy irataiban a nemi identitásának megfelelő nem és név szerepeljen. A Ptk. módosításával (2020. évi CLXV. törvény) megnehezítették az azonos nemű párkapcsolatban élő és egyedülálló személyek örökbefogadását.
[18] 2025 áprilisában az Alaptörvény 15. módosításával az L) cikk tovább bővült a természettudományos értelemben valótlanságot állító "Az ember férfi vagy nő." mondattal, és ugyanekkor egészítették ki a XVI. cikk (1) bekezdését is azzal, hogy a gyermekek joga a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz az élethez való jog kivételével minden más alapvető jogot megelőz. Ebben a jogalkotási hullámban, szintén a gyermekek védelmére hivatkozva született meg a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény módosítása (2025. évi III. törvény), amely lehetővé teszi az LMBTQI-jogok mellett kiálló közterületi rendezvények (mint a Budapest Pride) előzetes megtiltását. L. még Orbán Endre: A jogalkalmazók mozgástere (és alkotmányos felelőssége) a Gytv. módosítását követően. MTA Law Working Papers 2025/4., https://jog.tk.elte.hu/mtalwp/a-jogalkalmazok-mozgastere-es-alkotmanyos-felelossege-a-gytv-modositasat-kovetoen
[19] L. pl. Gyermekjogi Civil Koalíció nyilatkozata, 2021. június 15.: https://gyermekjogicivilkoalicio.hu/wp-content/uploads/2021/06/GyCK-NYILATKOZATA_2021_junius_15_modosito_javaslathoz_szavazas_utan.pdf (2025.06.30.); a Eurochild közleménye, 2021. június 25.: https://eurochild.org/uploads/2021/06/Eurochild-Statement-Hungary.pdf (2025.06.30.); tizenegy jogvédő szervezet beadványa az alapvető jogok biztosához, 2021. augusztus 5.: https://tasz.hu/wp-content/uploads/2024/01/Alapveto-Jogok-Biztosanak-Hivatala-2021.-evi-LXXIX-tv_beadvany-velemenyezesre.pdf (2025.06.30.); a Háttér Társaság szakértői anyaga a Velencei Bizottság számára, 2021. november 18.: https://hatter.hu/sites/default/files/dokumentum/kiadvany/hatter-venicecommission-actlxxix-hun.pdf (2025.06.30.).
[20] Opinion on the compatibility with international human rights standards of Act LXXIX amending certain acts for the protection of children. CDL-AD(2021)050, 13 December 2021. https://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2021) 050-e (2025.06.30.).
[21] Az Európai Parlament 2021. július 8-i állásfoglalása az uniós jog és az LMBTQIQ-személyek jogainak a magyar Országgyűlés által elfogadott jogszabályváltozások következtében Magyarországon történő megsértéséről [2021/ 2780(RSP)]. https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-9-2021-0362_HU.html (2025.06.30.).
[22] A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság közös szakmai állásfoglalása, 2022. 01. 21. https://mptpszichiatria.hu/upload/pszichiatria/document/szakmai_allasfoglalas_vegleges.pdf (2025.06.30.).
[23] A Háttér Társaság szakértői anyaga: i. m. 3.
[24] A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény.
[25] A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény.
[26] A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény.
[27] A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény.
[28] Önmagában az elektronikus kereskedelemről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításával kapcsolatban a Bizottság nem állított uniós jogsértést, de a többi szabállyal való összefüggés miatt erre is kitért.
[30] A Háttér Társaság szakértői anyaga: i. m. 2.
[31] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól. HL L 178., 2000.7.17., 1-16.
[32] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról. HL L 376., 2006.12.27., 36-68.
[33] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról. HL L 95., 2010.4.15., 1-24.
[34] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 119., 2016.5.4., 1-88.
[35] EJEB, Alekseyev kontra Oroszország-ítélet, 2010. október 21. (No. 4916/07, 25924/ 08 és 14599/09).
[36] C-617/10. sz. Åklagaren kontra Hans Åkerberg Fransson-ügyben 2013. február 26-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2013:105).
[37] C-83/14. sz. CHEZ Razpredelenie Bulgaria AD-ügyben 2015. július 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2015:480).
[38] L. az EU Alapjogi Ügynöksége által végzett felmérést: "LGBTIQ equality at a crossroads: progress and challenges", 2024. május 11. https://fra.europa.eu/en/publication/2024/lgbtiqequalitycrossroadsprogressandchallenges.
[39] EJEB, Beizaras és Levickas kontra Litvánia, 2020. január 14. (No. 41288/15); Dudgeon kontra Egyesült Királyság, 1981. október 22. (No. 7525/76); Pretty kontra Egyesült Királyság, 2002. április 29. (No. 2346/02).
[40] C-157/96. sz. National Farmers' Union-ügyben 1998. május 5-én hozott ítélet (ECLI:EU:C: 1998:191).
[41] C-236/01. sz. Monsanto Agricoltura Italia SpA-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2003:431).
[42] C-36/02. sz. Omega Spielhallen- und Automatenaufstellungs-GmbH-ügyben 2004. október 14-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2004:614).
[43] C-4/23. sz. M.-A.A. kontra Direcţia de Evidenţă a Persoanelor Cluj-ügyben 2024. október 4-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:845).
[44] EJEB, Campbell és Cosans kontra Egyesült Királyság, 1982. február 25. (No. 7511/76; 7743/76).
[45] Magyarázatok az Alapjogi Chartához. HL C 303., 2007.12.14., 17-35.
[46] Ahogyan ezt az EUB már korábban kimondta: C-156/21. sz. Magyarország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ügyben 2022. február 16-án hozott ítélet (ECLI:EU: C:2022:97).
[47] Az EUB 2/13. sz. véleménye, 2014. december 18. (ECLI:EU:C:2014:2454).
[48] C-156/21. sz. Magyarország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa-ügyben 2022. február 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2022:97).
[49] Az "értékek" kifejezés csak a Lisszaboni Szerződéssel került az EUSZ-be, addig a szöveg "elveket" említett.
[50] Az 1993-as koppenhágai Európai Tanács elnökségi következtetései. https://www.consilium.europa.eu/media/21225/72921.pdf (2025.06.30.) Előírja a csatlakozni kívánó tagállamok számára a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitását, a működő piacgazdaság követelményét, valamint az uniós jog összességének hatékony végrehajtására való képességet.
[51] C-896/19. sz. Repubblika kontra Il-Prim Ministru-ügyben 2021. április 20-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2021:311).
[52] C-156/21. sz. Magyarország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa-ügyben 2022. február 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2022:97).
[53] A Bizottság mellett Belgium, Észtország, Németország, Luxemburg, Málta és Svédország képviselői. Kaiser-Knecht-Spieker: i. m.
[54] Az EUSZ 7. cikke alapján a Tanács megállapíthatja, hogy egy tagállamban fennáll a 2. cikkben foglalt értékek súlyos sérelmének egyértelmű veszélye, vagy az Európai Tanács megállapíthatja, hogy egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket.
[55] Luke Dimitrios Spieker - John Morijn - Jakob Gašperin Wischhoff: The Silent Majority Has Found Its Voice: Five Questions to John Morijn and Luke Dimitrios Spieker. VerfBlog 2024/11/22., https://doi.org/10.59704/725a5c1b7e2745db.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus (DE ÁJK).
Visszaugrás
