A Török Köztársaság fennállásának 100. évfordulójára 2023. október 29-én került sor. Ez az évforduló fontos állomás Törökország Európa felé haladó útja kapcsán - ennek apropóján érdemes visszatekinteni annak a személynek a munkásságára, aki egy teljes jogrendszert megreformált, illetve aki a török-EU kapcsolatok alapjait lefektette. Ez a személy nem más, mint Musztafa Kemál Atatürk. Napjainkban még mindig függő kérdés Törökország Európai Unióhoz csatlakozása, illetve az integráció jövőbeni lehetőségeinek alakulása. Törökország 1959-ben nyújtotta be első alkalommal csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösségbe, a teljes jogú tagság elnyerése, illetve annak időpontja azonban a mai napig bizonytalan, sőt a teljes jogú tagság kérdése egyre távolabbinak látszik, és az utóbbi idők fejleményei inkább újabb integrációs formák kialakítása felé mutatnak. Ez a folyamat nem érthető meg a Török Köztársaság megalapítójának és első elnökének, Atatürk reformjainak felidézése nélkül, hiszen Atatürk számos beszédében elemezte Törökország és Európa kapcsolatát, és mindig kiállt Törökország nyugat-európai mintájú modernizációja mellett.[1]
Amikor Törökország európai integrációját, annak gyökereit, előzményeit, az integrációs folyamat elakadását, megtorpanását vizsgáljuk, azért is jelentős a Török Köztársaság fennállásnak 100. évfordulója, mert Recep Tayyip Erdoğan az akkori török miniszterelnök azt nyilatkozta még 2013-ban, hogy ha 2023-ra - jelen évfordulóra - nem válhat Törökország EU-taggá, akkor az EU elveszíti a törököket.[2] Az, hogy ezen korábbi kijelentés érvényesül-e az elkövetkező időszakban, tartogathat akár nem várt fordulatokat is. A 100. évforduló kapcsán érdemes visszatekinteni, hogyan indult Törökország integrációja az európai népek családjába, s vajon elég erősnek bizonyulnak-e ezen gyökerek a későbbiekben is a török-EU kapcsolat jövőjének formálására.
Musztafa Kemál 1934-ben kapta a török Nemzetgyűléstől az Atatürk vezetéknevet, azóta hívják őt a "törökök atyjá"-nak. Atatürk volt a Köztársasági Néppárt első elnöke, a török parlament első házelnöke, az első köztársasági elnök és az első miniszterelnök. Tanulmányomban szeretnék megemlékezni az igazi Musztafa Kemálról, néhány saját beszédének felidézésén keresztül, illetve rámutatni arra, hogy az európai jogrendszereknek való megfelelés útján Atatürk indította el Törökországot.
Atatürk a régi oszmán identitás helyett egy új identitást és nemzetfogalmat kívánt megalkotni. Úgy vélte, hogy a törökség csak egyenrangú félként illeszkedhet az európai népek családjába. Atatürk jelentős hatást gyakorolt a török jogrendszerre, lefektette a szekularizált állam alapjait, nélküle nem indulhatott volna el Törökország a későbbi EU-hoz való csatlakozás útján. Atatürk reformjai olyan demokratikus alapokat fektettek le a török jogrendben, amely biztos alapot adott az európai integrációs szervezetekhez történő közeledéshez.
Atatürk rengeteget tett a modern, európai sztenderdeknek is megfelelő jogrendszer létrehozásáért. Számos eredménye közül is kimagaslik az, hogy az állam szekularizációjának folyamatában kiszabadította a török jogrendszert a közel-keleti saría fogságából: a nőknek egyenjogúságot biztosított, megszüntette a kalifátust és a vallásos bíróságokat is, feloszlatta a dervisrendeket, valamint az alkotmányból minden vallásos formula eltávolítása is a nevéhez fűződik.[3]
Törökország az európai integrációs szervezet születése óta törekszik a mind nagyobb fokú integrációra, köszönhetően annak, hogy Musztafa Kemal Atatürk egyik fő célkitűzése volt, hogy Törökország részévé váljon az európai népek családjának. A formálisan 1998-ban meginduló csatlakozási folyamat máig sem zárult le, de a csatlakozás szempontja jelentős mértékben járult hozzá az ország modernizációjához, hiszen az Európai Bizottság jelentései és az Európai Parlament állásfoglalásai rendszeresen szembesítik az országot a változó európai sztenderdekkel.
A téma aktualitását adja az is, hogy a Tanács soros elnökségének 18 hónapos programjában is szerepel az a célkitűzés, miszerint "az elnökségi trió azon fog munkálkodni, hogy teljes mértékben kiaknázza az EU és az Egyesült Királyság közötti új keretet, valamint az Európai Gazdasági Térséggel és Svájccal kialakított partnerségeket, továbbá hogy megerősítse a keleti partnerséggel, a déli szomszédsággal és a Nyugat-Balkánnal fennálló partnerségeket, többek között vezetői szinten 2023 második felében, illetve 2024 második felében; az elnökségi trió továbbá együttműködésen és kölcsönös előnyökön alapuló - az Európai Tanács által meghatá-
- 25/26 -
rozott keretek közé illeszkedő - kapcsolatra fog törekedni Törökországgal."[4] Látható, hogy napjainkban, a magyar soros elnökség időszakához közeledve, még mindig kiemelt, fontos partner Törökország, s a jövőbeni kapcsolatok alakulása hipotézisem szerint nagyban függ azon alapoktól, amelyet Atatürk fektetett le.
"Minden nagy mozgalomnak a néplélek mélyébe kell lebocsátania gyökereit: ez a forrása minden erőnek és minden nagyságnak. Minden más rom és por. Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak léptei, és ameddig nem ismeri útját. Akkor majd szabadon választja meg vezetőjét, és önmagát is tudja kormányozni. Népem addigra már felkészült lesz, és én visszavonulhatok. Előtte azonban semmiképp!"[5] - mondta Atatürk.
Atatürk Szalonikiben (a mai Görögország területén) született 1881. március 12-én, és már gyerekkorától kezdve katona szeretett volna lenni. Atatürk 1910-ben Franciaországban hadiakadémiai tanulmányai során az európai életmód, hagyományok, szokások, továbbá ez európai politikai gondolkodásmód és attitűd tanulmányozása révén olyan tudást szerzett, mely szerepet játszott későbbi reformjainak a kidolgozásában. Atatürk szónoki tehetsége révén a török fiatalok szívét is megérintette, példaként jelent meg bátorsága az összes török fiatal szeme előtt. Kevés hozzá hasonló ember élt, aki a fiatalok tömegére is ilyen mélyen tudott hatni.
Atatürk azt mondta: "[n]em szeretem az olyan embert, aki a nagyságról beszél, aki szerint a haza megmentéséhez először nagy embernek kell lenni. Nem az lesz a megmentő, aki először példaképet választ, és azt mondja, hogy a haza nem menekülhet meg, amíg hozzá hasonlatossá nem válik. Két Musztafa Kemál van. Az egyik én vagyok, a halandó Musztafa Kemál; a másik a nemzet lelkében örökké élő Musztafa Kemálok eszméje. Én őt testesítem meg. Megjelentem a veszély pillanatában, de nem egy török anya szült engem is? Nem fognak-e török anyák újabb Musztafa Kemálokat szülni? A termékenység a nemzeté."[6]
Az első világháború után Atatürk a Törökországot feldaraboló sevres-i békeszerződés nyomán elcsatolt török többségű területeket egy függetlenségi háborúban visszaszerezte a török nép számára.[7] Neki köszönhetően került sor a lausanne-i békeszerződésre, amely alapján Törökország megtarthatta az Atatürk által vezetett függetlenségi háború során visszafoglalt területeket.
Miután 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, Musztafa Kemalt választották államfővé.[8] Reformjainak eredményeként megváltoztatta a törökség kultúráját és mindennapjait is. 1924 áprilisában törvényt fogadtak el a kalifátust megszüntetéséről, és az Oszmán-dinasztia tagjait kiutasították az országból. Egy másik törvénnyel megszüntették a vallási ügyek minisztériumát is.[9] 1925-ben betiltották a jellegzetes török fejfedő, a fez viselését, melyet Atatürk a keleti elmaradottság szimbólumának tartott.[10] Ez konkrétan úgy történt, hogy 1925 novemberében Atatürk hatására a török Nagy Nemzetgyűlés törvényben kötelezett minden férfit a kalaphordásra, továbbá bűncselekménynek nyilvánította a fez viselését. Problémát jelentett azonban, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő számú kalap, mivel Törökországban, ebben az időben nem voltak európai kalapok előállítására alkalmas gyárak. Voltak, akik emiatt női kalapot vettek fel. Ezért kezdetben főleg külföldi gyárakból, kiemelten Olaszországból importáltak kalapokat. A helyzet megoldása érdekében Atatürk külföldi kézműveseket hívott meg Törökországba a helyi kalapgyártás megindítása érdekében. Magyar vonatkozású szál Ürményházi József kalaposmester esete, aki a Magyar Kalaposok Egyesületének hirdetéséből értesült erről, ennek hatására érkezett 1927-ben Törökországba, s a kalapkészítés híres alkotójaként műhelyt létesített ott; 1957-ben halt meg Isztambulban.[11]
Atatürk eltörölte az arab írást, és helyette a latin betűs ábécét tette kötelezővé. Ez is jól mutatta, hogy Atatürk a nyugati modernizációhoz akart felzárkózni, és ezzel elindította Törökországot az európai integráció útján. Atatürk először 1928. augusztus 9-én az isztambuli Sarayburnuban beszélt az őt körülvevő népnek az ábécéről. Meg volt győződve róla, hogy minden forradalmi mértékű nagy lépést elsőként a néppel kell megbeszélni. Ekkor ezt mondta a török népnek: "[a]zt akarom, hogy két héten belül tanuljátok meg. Az új török betűk segítségével fog igazán megmutatkozni a mi gazdag és jóhangzású nyelvünk. Meg kell értenetek annak szükségességét, hogy megszabaduljunk az anyanyelvünket évszázadokon keresztül börtönbe záró érthetetlen jelektől."[12]
Törökországban 1925. december 26-án a Nagy Nemzetgyűlés bevezette a nemzetközi (keresztény) időszámítást, és az éjfélkor induló 24 órából álló napi időbeosztást is, ennek következtében megszűnt az órák napnyugtától való számolásának rendszere, amely korábban a napi öt kötelező muzulmán ima idejét szabályozta, továbbá vasárnap lett a munkaszüneti nap.[13]
Atatürk 1923-ban alapította meg saját pártját Köztársasági Néppárt néven. Ő írta a párt programját 1931-ben, amely összegezte a legfontosabb célkitűzéseket. Ezeket az elveket összegezve kemalizmusnak nevezték.[14] Az alapelvek között szerepelt a haza, a nemzet, az állam alkotmánya, az állampolgári jogok. A dokumentum deklarálta, hogy a párt nem tesz különbséget férfi és nő között a jogok és kötelezettségek tekintetében. Ebben a dokumentumban jelent meg először a kemalizmus "hat nyila", amit mind a mai napig Atatürk legfőbb alapelveiként tartanak számon.
A kemalizmus lényegét összefoglaló hat elv, amelyeket a párt jelvényén hat nyílként ábrázoltak, továbbá 1937-ben az alkotmány szövegébe is beépítettek: a republikanizmus, a szekularizmus, a nacionalizmus, a popularizmus, az etatizmus és a forradalmiság (vagy reformizmus).[15] A republikanizmus a köztársasági államforma és identitás iránti lojalitást jelentette,
- 26/27 -
a szekularizmus a vallás száműzését a politikából, a gazdaságból és hadseregből, a nacionalizmus a török nemzet egységét és függetlenségét, a popularizmus azt, hogy a török kormány kizárólag a "Népé", és csak a "Nép" érdekét képviseli. Az etatizmus értelmében az állam a gazdasági fejlődés motorja (a köztársaság tehát fékezte a szabad versenyt), a forradalmiság pedig mindezeket a célokat megvalósító eszközt jelenti.
A 6 nyíl egyetlen cél szolgálatában állt, hogy Törökország és a török nemzet minél előbb nyugatos, európai országgá és nemzetté formálódjon. Atatürk szavaival élve: "[n]yugatiak vagyunk. Ha büszkék vagyunk is világhódító múltunkra, láncait széttörjük, és az elmúlt évszázad kultúrájának útján haladva, azon fáradozunk, hogy ennek szintjét meghaladjuk."[16]
Siska Katalin a 6 nyíl kapcsán Atatürk alábbi gondolatairól emlékezik meg tanulmányában, mely véleményem szerint a 6 nyíl kapcsán fontos szempontokat rögzít: "[a]mit én az egész népemtől kivétel nélkül várok: a kormány rendelkezéseinek való teljes engedelmesség. [...] Az egész nemzet elfogadta azokat az elveket, amelyeket közzétettem, és egyértelmű, hogy akik szembehelyezkednek ezekkel az elvekkel, vagy akár az én személyemmel, esélyük sincs arra, hogy a nemzet által megválasztott képviselők legyenek.«[17]
Atatürk fiatalokhoz idézett egyik beszéde rendkívül jelentős, mivel Atatürk a fiatalokhoz gyakran kívánt szólni, ezáltal is biztosítani kívánta az általa létrehozott reformok jövőjét, melyek gyakorlatilag az európai modernizáció felé mutattak: "Ó, török ifjúság! Az első dolgod: mindörökké óvni és védelmezni a török szabadságot és a Török Köztársaságot. A létezésednek és jövődnek ez az alapja. Ez az alap a te legértékesebb vagyonod. Előfordulhat, hogy a jövőben meg akarnak fosztani téged e vagyonodtól, és lesznek külső és belső rosszakaróid. Egy nap, amikor részt kell vegyél a szabadság és a Köztársaság megmentésében, ne gondolj a helyzet adta lehetőségekre vagy a feltételekre. Mert lehetséges, hogy ezek a lehetőségek és feltételek nem kedvező módon merülnek fel. Lehetséges, hogy a szabadságot és a Köztársaságot megcélzó ellenségek, a világon még nem látott győzelem hírhozói lesznek. Előfordulhat, hogy ezek az ellenségek erőszakkal és átveréssel bejutnak az összes várainkba, elfoglalják az összes hajóinkat, a katonai csapatainkat egytől egyik leigázzák, sőt az országunkat valósággal megszállják."[18]
A popularizmus jegyében Atatürk magát tekintette a nemzet érdekének megfelelő megfogalmazójának.
Meglátása szerint, mivel a népe egyelőre nem áll készen a demokrácia értékeinek önkéntes befogadására, ezért erős kézzel kell vezetni a török népet. Atatürk számára megbonthatatlan volt a vezető (tehát önmaga) és a nép egysége. Ám e kettővel szemben kijelölte az ellenséget is, ennyiben politikája nemcsak popularista, de populista is volt. Minden populizmus egyik alapja a hit az összeesküvés-elméletekben: valakik titokban a Nép és a hatalom egysége ellen törnek.[19] Az észak-amerikai populizmusban a bankárok, a pénzügyi körök, az oligarchia töltötte be az ellenség szerepét, az atatürki populizmusban mindazok a konzervatív, vallásos erők, amelyek az 1923 előtti rend visszatérését kívánták. Ezek a monarchista, mélyen hívő muszlim erők, amelyek a dervisrendeken keresztül szoros kapcsolatban álltak a parasztsággal, szemben álltak Atatürk reformjaival, amelyben hitetlenséget láttak. Elutasították a "bűnös" Európa kultúrájának átvételét, ezzel fenyegetve Atatürk európaizáló programjának sikerét. Velük szemben Atatürk keményen, olykor kegyetlenül fellépett, így például brutálisan fojtotta vérbe a Menemen városában kitört lázadást 1930-ban.[20] A dervisek által kirobbantott lázadás így céljaival ellentétes hatást ért el: nem ingatta meg Atatürk hatalmát, ellenkezőleg, a köztársasági elnök még szorosabban vette ellenőrzése alá az államot és a társadalmat.
Atatürk számolt tehát azzal, hogy "az országon belüli hatalmi erők a nemtörődömségükkel, tévelygéseikkel és cserbenhagyásukkal árulást követnek el. Sőt még az is megtörténhet, hogy a hatalmon lévő nemzettagok saját önző érdekeiket helyezik a nemzet fölé. Lehet, hogy a nemzet fáradtan és romokban hever majd." Atatürk egyértelműen vallotta, hogy a szabadságért, ha szükséges, fegyverrel kell küzdeni: "Ó, török szabadság gyermeke! Ilyen körülmények között is egyetlen dolgod van csupán: megvédeni a török szabadságot és a Török Köztársaságot! Az erő, amire szükséged van, ott folyik a nemes véredben!"[21] A török Alkotmány 6. cikke kimondja: a szuverenitás feltétel nélkül a népé, a szuverenitás használata semmiféle módon, semmiféle közösségnek nem adható át.[22]
Atatürk számára a független Törökország felépítésében és megőrzésében rendkívül fontos elem volt a szekularizáció megvalósítása, amely a gyakorlatban az Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán is fontos kritérium. Atatürk ezt mondta: "[ö]römmel tapasztalom, hogy a szekularizált köztársaság gondolatával mindannyian egyetértünk. Ez az én politikámnak mindig is az alapja volt, és az is marad". Azt is kifejtette: "[m]int ahogyan évszázadokon keresztül voltak, most is vannak itt és külföldön is olyanok, akik kihasználják a népek tudatlanságát és fanatizmusát, s ezerféle politikai és személyes érdektől vezéreltetve eszközként akarnak felhasználni bennünket, ezért sajnos meg nem tehetem, hogy ne szóljak erről a témáról. Amíg az emberiség nem vértezi fel magát a vallások lényegére rámutató tudományos ismeretekkel, nem szabadul meg a babonáktól, és az igazi tudomány és technika vívmányaitól nem válik felnőtté, addig mindig lesznek olyanok, akik játszanak a vallással."[23]
Atatürk a török jogrendszer megreformálója volt, lefektette a szekularizált állam alapjait, munkássága nélkül nem indulhatott volna el Törökország a későbbi európai integrációs szervezethez való csatlakozás útján, s nélküle talán nem lenne ma Törökország ilyen kiemelt stratégiai partnere az Európai Uniónak. Atatürk reformjai olyan demokratikus alapokat fektettek le a török jogrendben, amely biztos alapot adott a későbbi EU-hoz történő közelítésben, és nagymértékben átalakította a török társadalom belső szerkezetét.
- 27/28 -
A Török Köztársaságban a vallási ügyeket és az állami ügyeket szétválasztották, 1924. április 8-án eltörölték a saría-bíróságokat. 1926. március 1-jén elfogadták az olasz minta alapján megalkotott török Büntető Törvénykönyvet, majd ugyanebben az évben a svájci mintára megalkotott török Polgári Törvénykönyvet, és a belga, chilei, német, francia, olasz és marokkói mintákat követő, háromrészes kereskedelmi törvénykönyvet.[24] Elmondható az, hogy a nyugati jogrendszer elemeit már a 19. században elkezdték átvenni, a kemáli reformok radikális jellege azonban teljes mértékben egyedülállónak tekinthető, éppen ezért a korábban érvényes iszlám jogrendszer és a hagyományok teljes ignorálása volt megfigyelhető.[25]
Musztafa Kemal nevéhez fűződik az, hogy 1934-ben eltörölték az eddig használatban lévő olyan rangokat, címeket, mint bej és pasa, és bevezették a mindenkire kötelező érvényű családinév-törvényt, melynek értelmében minden török állampolgárnak vezetéknevet kellett választania. Ezt megelőzően Törökországban nem voltak használatban a vezetéknevek. Férfinak és nőnek egyenlő jogokat biztosítottak a családban, megszüntették a férj kizárólagos akaratából történő válást. Az egyetemek Atatürk reformjainak köszönhetően megnyíltak a női hallgatók előtt is.[26]
A demokratikus köztársaság időszaka azonban egyenlő esélyeket biztosított a nők számára is. 1934-ben a nők szavazati jogot kaptak.[27] Ahogy Atatürk fogalmazott: "[m]inden, amit a világon látunk, az a nők kreatív munkája."[28] Látható, hogy a nőket érintő reformok, női emancipáció kérdése a köztársaság korai időszakában már megjelentek és kiemelt szerepet kaptak, éppen ezért megállapítható, hogy a modern Törökország nőkkel szembeni bánásmódjának, nők jogainak megértéséhez nélkülözhetetlen az atatürki gyökerek megismerése.[29]
Atatürk modernizációs reformjai a női jogok tekintetében hatalmas változást hoztak Törökországban, és ez a folyamat újabb lendületet kapott az EU-csatlakozásra figyelemmel a 2000-es években. Törökország elsőként ratifikálta 2012. március 12-én az Isztambuli Egyezményt a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról.[30] Noha azóta Törökország kilépett az egyezményből, ez azonban nem az atatürki értékek eltávolodása miatt történt, hiszen az elmúlt években több kelet-közép-európai ország is kifogásokat fogalmazott meg az egyezménnyel kapcsolatban.[31]
Atatürk felesége, Latife érdekelődött a női egyenjogúságot érintő kérdések iránt. Felesége a Sorbonne-on tanult, s történészek szerint a modern gondolkodású asszonynak kiemelt szerepe volt abban, hogy Atatürk a nők egyenjogúsítását vélte Törökország Európához való felzárkózása egyik kiemelt feladatának.[32] A kemalizmus forradalmi jelentősége a török jogfejlődés szempontjából a női emancipáció vonatkozásában az volt, hogy az iszlámot kivette a jogalkotásból és az állampolgárság új fogalmának megalkotása által, amely a nőket is magában foglalta, jelentős változást vitt véghez.[33]
Atatürk eredményei között szerepel továbbá az egységes oktatásról szóló törvény: a Tevhid-i Tedrisat megalkotása is, melyre 1924. március 3-án került sor. A Nemzeti Oktatási Minisztérium az országban lévő oktatási intézmények állami felügyeletét biztosította, valamint kiemelt célja volt a törvénynek az ún. medreszék bezárása, és az oktatást világivá tétele. Egyetemi reformok végrehajtására is sor került Atatürknek köszönhetően, ahol európai egyetemek példáját kezdték követni, külföldi tudósok sokaságát alkalmazták az újonnan alapított egyetemeken.[34] Atatürk elvei nem csupán jogtörténet a mai Törökországban, hiszen napjainkban is a török egyetemeken a joghallgatóknak kötelező tantárgyként szerepel Atatürk elvei és munkássága.[35]
A Török Köztársaság jelenleg is hatályos Alkotmányának preambuluma így emlékezik meg a Török Köztársaság alapítójáról, Atatürkről, és e "halhatatlan vezető és a páratlan hős" reformjairól és elveiről: "ez az Alkotmány összhangban van a Török Köztársaság alapítója által bevezetett nacionalizmus fogalmával, Atatürk, a halhatatlan vezető és a páratlan hős, reformjaival és elveivel".[36]
Az Európai Unió Alkotmányainak preambulumait megvizsgálva arra a megállapításra juthatunk: ritka, hogy egy Alkotmány egy személyre és gondolataira utal a nemzeti alkotmányosság egyik forrásaként; egyedülálló személynek kell lennie annak, aki megérdemli, hogy megemlékezzen róla a szülőföldje alkotmánya. Érdekesség, hogy az EU tagállamai közül csak Magyarország emlékezik meg az Alaptörvény preambulumában Szent Istvánról, és a szlovák alkotmány Cirillről és Metódról, s utal történelmük példamutató, nagy alakjainak szellemi hagyatékára.
Atatürk 1923-ban a nyugatosodás kapcsán ezt mondta: "[m]i nem azért vesszük át a nyugati civilizációt, hogy utánozzuk őket. Amit benne jónak találunk azért, mert megfelel a mi sajátosságainknak, azt világszínvonalon fogjuk a magunkévá tenni. Az országok eltérnek egymástól, de civilizáció csak egy van, és nemzeti felemelkedés érdekében elkerülhetetlenül csatlakoznunk kell hozzá. Az Oszmán Birodalom megtorpanása is akkor kezdődött, amikor az Európa fölött aratott győzelmeikből fakadó elbizakodottságában elvágta az őt az európai népekhez kötő szálakat. Ez hiba volt, és mi nem esünk még egyszer ebbe a hibába... A török nép minden művelt nemzet barátja."[37]
Atatürk már 1922-ben elemezte és kiemelkedő fontosságúnak tartotta Törökország és Európa kapcsolatát. Atatürk 1922. március 6-ai beszédében a következőket üzente Európának: "[m]indannyian tudjátok azt, hogy Európa legfontosabb államai úgy jöttek létre, hogy az ő felemelkedésükkel Törökországot károsodás érte. Ma minden, ami a világot érinti, népünk életét és az országunkat elérő legerősebb fejlődés, úgy jött létre, hogy Törökország mindeközben veszteségeket szenvedett. Ha Törökország mindig is erős lett volna, akkor a
- 28/29 -
mai politikája nem jöhetett volna létre. Ha Törökország nem veszített volna előbb Bécs ellen, majd Budapest és Belgrád ellen, akkor sosem jött volna létre az Osztrák-Magyar Monarchia. Mindezeknek köszönhetően Franciaország, Olaszország és Németország fejlődött és erősödött. Tehát azok a dolgok, melyek a történelem során károsodást okoztak, a károsodott fél erejét bizonyos részben felemészti."[38]
Atatürk úgy vélte, hogy a törökség csak egyenrangú félként illeszkedhet az európai népek családjába. Nem elegendő a nyugatosítás, mindez csak az oszmán történelem megelőző kétszáz esztendejét jellemző politikai, katonai, gazdasági és kulturális függőség felszámolásával mehet végbe. Ahogyan Atatürk fogalmazott, "valójában miközben Európa egy magasabb szintet ért el és fejlődött, ezzel szemben Törökország csak zuhant és zuhant. Ennek végeredményeképpen sok ész, érzelem és gondolat arra összpontosított, hogy Törökországot tönkretegyék, és ez által a több száz év elteltével létrejött generációk is Törökországot tovább pusztítsák. Ez a pusztítás arra irányult, hogy Törökország civilizáltabb állapotba kerüljön, azonban ezt csak kifogásként alkalmazták arra, hogy Törökország belügyeibe beszivárogjanak az európaiak. Európától kellett tanácsot kérni. Minden ügyet az európai cél szerint kellett intézni, és leckéket kellett venni Európától. De melyik az a függetlenség, amelyik a külföldiek tanácsaival és terveivel fejlődött? A történelem ilyet még nem látott."[39]
Atatürk 1923. október 29-én az alábbiakat mondta: "[a]z országot szeretnénk civilizáltabbá, kulturáltabbá tenni. Melyik az az ország, amelyik a civilizáció fejlesztése érdekében nem a Nyugathoz fordult?"[40] Atatürk ezen gondolatmenetének nem szabad a török hozzáállást úgy befolyásolnia, hogy az a világgal szembeni ellenállásba forduljon át. Atatürk cikket jelentetett meg a Vakit Gazetesiben 1924. február 11-én ahol azt írja: "[a] török a kulturált népek barátja. A népek különbözőek, a kultúra, civilizáció pedig egyedi. Annak érdekében, hogy a Török Köztársaság fejlődni tudjon, a civilizációval együtt kell működjön."[41] Atatürk ezen gondolatai mintha igazolnák, hogy Törökország Európai Unióban való teljes jogú tagságához első lépésként a vámuniót kellett létrehozni.
Atatürk 1933. márciusi beszédében a jövőre utaló gondolatok fedezhetőek fel: "[a] gyarmatosító politika és az imperializmus el fog tűnni a Földről, egy együttműködési éra veszi kezdetét, ahol a nemzetek között a szín, vallás, nemzetiség többé nem lesz meghatározó".[42] Atatürk azt mondta, hogy a Török Köztársaságnak Európával együtt kell működnie annak érdekében, hogy a gazdaságban, tudományban, technológiában komoly fejlődést tudjon elérni.
Atatürk egyik írásában megjósolta Európa állapotát is: "[a]hogy tegnap volt, úgy lesz holnap is Európának a végzete. Európa sorsa Németországtól fog függeni. Németországnak óriási dinamizmusa van, rendkívül szorgalmasak és precízek, és ha ezt a 70 milliós népet elkapja »a politikai huzat«, akkor sok minden megtörténhet majd." (1932, Cumhuryet Gazetesi)[43]
Törökország - Huntington szavaival élve - szétszakított országgá vált (torn country), amely kultúrája alapján muszlim maradt, jogrendszere és törekvései azonban egy másik civilizáció, a Nyugati felé irányították.[44] Meglátásom szerint ez a gondolat rendkívül jól tükrözi és jól összefoglalja Törökország európai integrációs dilemmáit Atatürk minden erőfeszítése ellenére is.
Atatürk utókorra hagyott üzenete, mely máig is fontos gondolat, egyértelműen kifejezi szándékait: "hazánkat a világ virágzó és civilizált nemzeteinek szintjére kell emelni".[45]
Az 1982. évi alkotmány máig hatályban lévő preambulumában is úgy emlékeznek meg Atatürkről, mint a "halhatatlan vezető és páratlan hős, a köztársaság alapítója", akinek az elvei a mai napig is irányadóak.[46] Ezen elvek egyértelműen Európa felé mutatnak.
Atatürk beszédei rendkívül informatívak és jelentősek voltak, például a Nutuk (modern török: Söylev; "Beszéd") Mustafa Kemal Atatürk híres beszéde, melyet 1927. október 15-20. között adott elő a Köztársasági Néppárt második kongresszusán. A beszéd témája a török függetlenségi háború kezdete (1919. május 19.) és a Török Köztársaság megalapítása (1923) közt eltelt időszak eseményei voltak. A dokumentum a kemalizmus kutatásának fontos forrásanyaga. A beszéd felolvasása mintegy 36 órát vett igénybe összességében. A tudósok a beszédet a Török Köztársaság hivatalos, történészek általi történetírása alapjaként is azonosították.[47] Atatürk beszédei a társadalmi életre kiemelt hatást gyakoroltak, ennek kiemelt jelentőségét alátámasztja az az a tény is, hogy beszédeinek elemzésére különböző egyetemek több önálló intézetet is létrehoztak Törökországban. A török kormány által létrehozott Atatürk Kutatóközpontok különböző nyelveken jelentetik meg az Atatürk beszédeit különböző aspektusokból feldolgozó írásokat.[48]
Összegezve elmondható, hogy Atatürk európai Törökországot akart létrehozni, melyet erős nemzeti tudat és erős nemzeti karakter jellemez. Atatürknek köszönhetően európai lett az államigazgatás Törökországban, európai lett a jogrendszer, az iskoláztatás és a tudományos élet is. Az iszlám családjogot felváltották az európai törvények, és kezdetét vette a női emancipáció is. A latin betűs ábécé bevezetésével is Európához akart közelíteni.[49]
A csatlakozás eddig folyamatának áttekintése alapján[50] megállapítható, hogy Törökország Unióhoz való csatlakozása az eddig csatlakozási folyamatokhoz képest vitathatatlanul bonyolultabb és ezért egyedi eset: nem csak a kulturális különbségek miatti nehézségek állítják nehéz helyzet elé az Uniót, hanem a gazdasági és politikai hatások megfelelő irányítása is megpróbáltatás lenne az Unió számára egy esetleges csatlakozásnál. Az EU költségvetését megviselné a csatlakozás, továbbá félelmeket kelt egy Iránnal és Irakkal határos ország Unióba való csatlakozása, ugyanakkor nem hanyagolható el az sem, hogy ha az Unió világpolitikai szinten hangsúlyosabb szerephez
- 29/30 -
kíván jutni, akkor megfontolandó a NATO második legerősebb haderejével bíró ország integrálása, mely gazdasági szempontokból is komoly mérföldkövet jelenthetne Európának.[51]
Atatürk a Török Köztársaság megalakulásának 10. évfordulóján rendezett megemlékezésen a következő híres mondattal zárta le beszédét: "[m]ilyen boldog lehet az az ember, aki azt mondhatja magáról: Török vagyok."[52] A Köztársaság megalakulása óta ez a kijelentés része a török állampolgárság-fogalom alapjai meghatározásának, valamint az állampolgárság jogi definíciójának megalkotásában is kiemelt szerepe van.[53]
Olli Rehn, az Európai Unió korábbi bővítésért felelős biztosa 2004. október 20-án tartott beszédében így emlékezett meg Atatürkről: "...biztos vagyok benne, hogy Kemál Atatürk, aki 80 évvel ezelőtt Törökországot Európa felé fordította, nagyon örült volna október 6-án, amikor a Bizottság elfogadta a Törökországról szóló rendszeres jelentést, amelyben az országgal való csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta. Ez egy újabb mérföldkő Törökország európai útján."[54]
Noha a beszéd óta 20 év telt el, valamint Európa és a Közel-Kelet geopolitikai viszonyai is az elmúlt száz évben jelentősen megváltoztak, Törökország továbbra is az Atatürk által lefektetett alapokon halad. A neooszmán külpolitika kidolgozása sem az oszmán múlthoz való visszatérést, hanem a nyugati orientációjú Törökország megújított szomszédságpolitikáját jelenti, hiszen Atatürk tisztelete ma is megingathatatlan. Törökország ma is Európa fontos partnere, amelynek a jövő Európájában is fontos szerepe lesz, függetlenül attól, hogy mikor nyer teljes mértékben bebocsátást az európai integráció szervezetébe. ■
JEGYZETEK
[1] Prieger Adrienn - Paár Ádám: Atatürk, az Európai Unió előfutára, Európai Jog, 2018. március, 32.
[2] EU will lose Turkey if it haven't joined by 2023, Erdoğan says. október 23. Letölthető: http://www.euractiv.com/enlargement/eu-lose-turkeyhasnt-joined-2023-news-515780 (Letöltés: 2024. 01.15.).
[3] Siska Katalin: Sic transit gloria mundi? Gondolatok atatürkizmus kapcsán https://szakcikkadatbazis.hu/doc/1861551 (Letöltés: 2024.03.01.)
[4] https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10597-2023-INIT/hu/pdf (Letöltés: 2023.09.03.).
[5] Flesch István: A Török Köztársaság története. Corvina, 2007, 37-38.o.
[6] Ceyhen Atuf Kansu: Mustafa Kemal Atatürk. Nap Kiadó, 2017, 5. o.
[7] Prieger Adrienn: Halhatatlan Atatürk. Valóság, 2018/3. 68.
[8] Flesch István: A Török Köztársaság története, Corvina Tudástár, Budapest, 2007., 34. o.
[9] Flesch (2007) 34.o.
[10] Ceyhen Atuf Kansu: Mustafa Kemal Atatürk, Nap Kiadó, 2017, 73-74. o.
[11] Flesch István: Atatürk és kora, Corvina, Budapest, 2004, 306.
[12] Kansu (2017): 81.
[13] Uo.
[14] Prieger Adrienn: Doktori értekezés http://corvina.kre.hu:8080/phd/Prieger_disszertacio-10.24395_KRE.2018.004.pdf (Letöltés: 2023.11.09.).
[15] Atatürk Arastirma Merkezi http://www.atam.gov.tr/dergi/sayi-42/ataturkculuk-ve-ataturk-ilkeleri (Letöltés:2024.03.15.).
[16] Kerekesházy József: Az igazi Kemal. Egy Köztársaság születése, Első kiadás: Pantheon, Budapest, 1943
Második kiadás: Terebess Kiadó, Budapest, 2000. Özgen Acar (a Cumhvriyet főszerkesztője): Törökország sorsközössége a Nyugattal http://mek.oszk.hu/03800/03836/html/#36 (Letöltés: 2024.03.24.).
[17] Ghazi Mustapha Kemal: A Speech Delivered By Ghazi Mustapha Kemal, President Of The Turkish Republic, October 1927, Istambul, Chandra Chakravarti Press, 2007, 24.; Siska Katalin (2017): Az atatürkizmus "hat nyila". Iustum Aequum Salutare, XIII. évf. 2. sz. 201-213.
[18] Magyar nyelvre fordította: Prieger Adrienn; Atatürk'ün Gençliğe Hitabesi http://www.ataturkungencligehitabesi.com/ (Letöltés: 2023.08.25).
[19] Prieger Adrienn - Paár Ádám: Atatürk, az Európai Unió előfutára, Európai Jog, 2018. március, 36.
[20] Flesch (2007) 39.
[21] Magyar nyelvre fordította: Prieger Adrienn; Atatürk'ün Gençliğe Hitabesi http://www.ataturkungencligehitabesi.com/ (Letöltés: 2023.08.25).
[22] Atatürk ve AB http://blog.milliyet.com.tr/ataturk-ve-ab/Blog/?BlogNo=16863 (Letöltés: 2023.09.19.).
[23] Ceyhen Atuf Kansu: Mustafa Kemal Atatürk, Nap Kiadó, 2017, 128.
[24] Hamza [2002a.] 226; Hamza, Gábor: Die Entwicklung des Privatsrecht auf römischrechtlicer Grundlage - unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentwicklung in Deutschland, Österreich, der Schweiz und Ungarn, Budapest, Andrássy Gyula Deutschsprachige Universität, 2002, 234-235.
[25] Arzu Oguz: The Role of Comparative Law in the Development of Turkish Civil Law. Pace International Law Review, 2005., Iss. 2/9. 381.; Szigetvári Tamás: Jogrendszer és versenyképesség Törökországban, Iustum Aequum Salutare XII. 2016. 2., 132.
[26] Flesch István: A Török Köztársaság története, Corvina Tudástár,Budapest, 2007,34.o.
[27] Hargittai Magdolna: Nők a tudományban határok nélkül, Akadémia Kiadó, Budapest,2015.
[28] https://www.goodreads.com/author/quotes/2793859.Mustafa_Kemal_Atat_rk (Letöltés: 2023.09.15.)
[29] Szűcs Lászlóné Siska Katalin: A török nők emancipációja: https://real.mtak.hu/103718/1/LH_2019_1_073_Szucs.pdf (Letöltés. 2024.01.13.)
[30] Az egyezményt az Európa Tanács hozta létre, mely egy átfogó nemzetközi egyezmény. Isztambulban nyitották meg az egyezményhez való csatlakozási lehetőséget 2011. május 11-én. l.: https://www.coe.int/en/web/istanbul-convention/home, https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/treaty/210/signatures (Letöltés: 2023.09.15.).
[31] https://magyarnemzet.hu/kulfold/2021/03/torokorszag-is-kilepett-a-sokat-biralt-isztambuli-egyezmenybol (Letöltés: 2024.01.12.).
[32] Szűcs Lászlóné Siska Katalin (PhD): A török nők emancipációja, https://real.mtak.hu/103718/1/LH_2019_1_073_Szucs.pdf (Letöltés: 2024.03.01.).
[33] Uo.
[34] Melek Çolak: Kemal Atatürk kultúrpolitikája, (1923-1938) https://epa.oszk.hu/02000/02090/00027/pdf/EPA02090_mediterran_2017_01_033-037.pdf (Letöltés: 2024.03.14.)
[35] https://ects.gsu.edu.tr/en/program/coursedetails/3609 (Letöltés: 2024.03.15.)
[36] Adrienn Prieger: Ataturk, The Forerunner of the European Union, https://www.ijtrd.com/papers/IJTRD19223.pdf (Letöltés: 2024.02.12.).
[37] Példaként állhat, példaképpé válhat, https://arsboni.hu/peldakent-allhat-peldakeppe-valhat/ (Letöltés: 2024.03.20.).
[38] Atatürk ve AB http://blog.milliyet.com.tr/ataturk-ve-ab/Blog/?BlogNo=16863 (Letöltés: 2024.03.19.).
[39] Atatürk ve AB http://blog.milliyet.com.tr/ataturk-ve-ab/Blog/?BlogNo=16863 (Letöltés: 2023.09.19.).
[40] Prieger Adrienn - Paár Ádám: Atatürk, az Európai Unió előfutára, Európai Jog, 2018. március, 36.
[41] Uo.
[42] Uo.
[43] Avrupa Birliği ve Türkiye İlişkileri - Atatürkçü Düşünce Işiğinda - http://www.atam.gov.tr/dergi/sayi-41/avrupa-birligi-ve-turkiye-iliskileri-ataturkcu-dusunce-isiginda (Letöltés: 2023.09.20.); Prieger A. (2019): The Kemalian Dream - The roots and obstacles of the European Integration of Turkey http://culturalrelations.org/Review/CRQR_06_04/CRQR_06_04.pdf (Letöltés: 2023.11.05.).
[44] Samuel P. Huntington: The Clash of Civilisations? Foreign Affairs, 1993/3. 22-49.
- 30/31 -
[45] 1933. október 29. http://www.ataturksociety.org/about-ataturk/ataturks-speech-at-the-10th-anniversary-of-the-turkish-republic/ (Letöltés: 2024.01.01.).
[46] Agapi-Leda Glyptis: Kemalism as a Language for Turkish Politics: Cultivation, Reproduction, Negotiation. PhD-értekezés. London School of Economics and Political Science, University of London http://etheses.lse.ac.uk/423/1/Glyptis_Kemalism%20as%20a%20language%20for%20Turkish%20politics.pdf (Letöltést: 2024.01.01.).
[47] Siska Katalin: Az atatürkizmus "hat nyila", IAS, 2017/2., 201-214. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/1663954 (Letöltés: 2024.01.01.).
[48] Uo.
[49] Ceyhen Atuf Kansu: Mustafa Kemal Atatürk, Nap Kiadó, 2017, 144-145. o
[50] http://corvina.kre.hu:8080/phd/Prieger_disszertacio-10.24395_KRE.2018.004.pdf (Letöltés: 2023. 08.30.).
[51] http://corvina.kre.hu:8080/phd/Prieger_tezis_magyar-10.24395_KRE.2018.004.pdf (Letöltés: 2023. 09.02.).
[52] Atatürk a Török Köztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából tartott beszéde angolul elérhető: http://www.columbia.edu/~sss31/Turkiye/ata/onuncuyil.html (Letöltés: 2024.03.03.).
[53] Siska Katalin: Mustafa Kemal Atatürk hatása a török identitás és állampolgárság koncepciójára, különös tekintettel az alkotmányjogi szabályozásra https://www.researchgate.net/publication/323242104_Mustafa_Kemal_Ataturk_hatasa_a_torok_identitas_es_allampolgarsag_koncepciojara_kulonos_tekintettel_az_alkotmanyjogi_szabalyozasra (Letöltés: 2024.03.01.).
[54] https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/SPEECH_04_466 (Letöltés: 2024.03.19.).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
