A 2018. január 1-jén hatályba lépett polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) a korábban hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) rendelkezéseihez képest részletesebb szabályokat állapít meg a keresetlevél alaki és tartalmi kellékei tekintetében. A célul kitűzött perkoncentráció a hatékony és gyors eljárás lefolytathatósága érdekében fokozottabb elvárást fogalmaz meg a keresetlevelet előterjesztő felperessel, tehát az ügyésszel szemben is.
Az ügyész perbeli részvételét illetően a Pp. megalkotásakor széles körű egyetértés alakult ki, csupán a szabályozás mikéntjét illetően voltak eltérő álláspontok. Így utalok például a fellépő ügyész terminológiai és tartalmi megújításáról szóló elgondolásra[1], vagy arra az elképzelésre, amely szerint nem kizárt a meglehetősen sokféle ügyészi keresetet a továbbiakban dogmatikailag közérdekű keresetnek tekinteni, de akkor ennek egyértelmű szabályozása szükséges[2]. A közérdek fogalmi tisztázatlansága miatt az ügyészi keresetek csoportosítása körében valóban felmerülhet egy olyan értelmezés, amely szerint minden ügyészi kereset közérdekű kereset. Az ügyész által indítható összes per közérdekű pernek minősítése az ún. általános - ténylegesen egyetlen, a jogai védelmére nem képes személy javára történő - ügyészi perindítással sincs ellentétben, mivel a jogvédelmi képtelenség védelme olyan közérdek, amelyről az államnak gondoskodnia kell[3]. A bűncselekmény útján létrejött szerződések érvénytelenítését célzó perek is vitathatatlanul közérdekű perek. Ugyan tömeges, kollektív igényérvényesítésről ebben az esetben sincs szó, mert mindössze a szerződést kötő felek érintettek a perrel, azonban kétségtelenül közérdekű cél a bűncselekmény útján létrejött szerződések polgári jogi orvoslása.
Mindezek ellenére az uralkodó - és a jogalkotó által is kodifikált - jogirodalmi álláspont az, hogy közérdekű per alatt a jogosultak széles körét érintő pereket értjük, amelyek nem kizárólag az ügyész által kezdeményezhetők. A hatályos Pp. által bevezetett közérdekből indított per és az anyagi jogi szabályokban biztosított ügyészi közérdekű keresetek azonban a korábbinál is távolabb kerültek egymástól, annak ellenére, hogy az ügyész, mint speciális perbeli jogalany nem a saját jogát érvényesíti és hatáskörei mindig a közérdek védelmét szolgálják. A közösségi érdek érvényesítésének mikéntje, illetve ennek az egyéni érdekérvényesítéshez, így a fél rendelkezési jogához való viszonya, valamint az ügyész ebbéli szerepe régóta vitatott téma a magyar polgári eljárásjogban, amely vita végére - véleményem szerint - a Pp. megalkotása sem tett pontot.
Az ügyészi perek egyik jellemző fajtája a cégnyilvánosságról, a bírósági eljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 65-68. §[4]-aiban szabályozott speciális pertípus: a cégbe-
- 1/2 -
jegyzést, változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per. "A cégbejegyzés (változásbejegyzés) az állam közhatalmi aktusa, amelynek egyik joghatásaként változás következik be a magánjogi viszonyokban: új jogalany jön létre, illetve annak státuszát érintő változások következnek be. Ennek a közhatalmi aktusnak a megtörténte mélyrehatóan befolyásolja a bejegyzés alapjául szolgáló magánjogi jogviszonyokban érvényesíthető jogokat;"[5].
A Ctv. hivatkozott szakaszai sajátos utólagos peres jogorvoslatot biztosítanak a fellebbezéssel nem támadható, jogsértő végzésekkel szemben, szigorúan meghatározva tehát a keresetindításra jogosultak körét, az igényérvényesítés jogvesztő határidejét, a per tárgyát, és az eljárás lefolytatásának kötelező menetét. Az ügyész részére biztosított keresetindítási jog nyilvánvalóan a cégnyilvántartás közhitelességéhez fűződő közérdekből ered[6]. Ezen per elsődleges célja a jogszabálysértés kiküszöbölése figyelemmel, a forgalom biztonságára. A (változás)bejegyző végzés, illetőleg az abban foglalt jogsértő adat hatályon kívül helyezésére csak akkor kerülhet sor, ha a jogszabálysértés nem küszöbölhető ki, vagy a cég a bíróság felhívásának nem tesz eleget. "[A]z eljárás célja, hogy a jogszabálysértő állapot a végzés hatályon kívül helyezése nélkül megszüntetésre kerüljön. Kétségtelen azonban, hogy amennyiben a hiba súlyos és más módon nem elhárítható, úgy a hibát a cégbejegyző (változásbejegyző) végzés hatályon kívül helyezése útján kell kiküszöbölni."[7].
A jogirodalom az ilyen típusú pert kontroll pernek hívja. Eszerint, "ha a cégbíróság kérelem alapján indult eljárásban cégbejegyzést, változásbejegyzést vagy céget törlő végzést hoz, és annak »tartalma« jogszabálysértő, vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabálysértők, egy úgynevezett kontroll perben kiküszöbölhető a jogsértés, egy »másik bíróság« által"[8]. A per tárgya nem társasági jogvita, hanem a cégbíróság eljárása, illetve döntésének ’felülvizsgálata’.
A Pp. hatálybalépését követő egyik sajnálatos ügyészi jogalkalmazói tapasztalat, hogy a Ctv. 65. §-ának (1) bekezdésén alapuló ügyészi keresetleveleket az elsőfokú bíróságok visszautasították[9]. A Ctv. 65-68. §-ainak felhívását ugyanis keresethalmazatként értékelték, illetve a keresetlevél visszautasítását elsődlegesen a bírósági ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelem hiányára[10], valamint az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelés hiányára alapították[11]. A visszautasító bírói álláspont lényege, hogy a Ctv. 65-68. §-aira figyelemmel előterjesztett ügyészi keresetek látszólagos tárgyi keresethalmazatnak (eshetőleges vagy vagylagos keresetnek) minősülnek, valamint a keresetlevélben alkalmazott formai megoldások sem felelnek meg a Pp. rendelkezéseinek.
Álláspontom szerint a keresethalmazati minősítés téves jogi megítélésen alapul. "Ebben az esetben a történeti tényállás által felhívott több lehetséges törvényi tényállásból adódó lehetséges jogkövetkezmények, igények egymással feloldhatatlan ellentétben állnak, egymást kizárják, így az egyik jogszabályi rendelkezés a másik rendelkezést kiszorítja, mivel csak egy jogkövet-
- 2/3 -
kezmény alkalmazható. Ezért ezen esetet törvényi konkurenciának szokás nevezni.[(...)]Utóbbi[ak] azonban nem képezhet[nek] halmazatot, mivel a törvényi egységre figyelemmel nem igényérvényesítésről, hanem az irányadó jog helyes kiválasztásáról van szó, egyik jogszabály a másik alkalmazását szükségszerűen kizárja[(...)]"[12].
Örvendetes módon az eddig ismert másodfokú bírói joggyakorlat az ügyészi értelmezéssel egyező a tekintetben, hogy a Ctv. 66-68. §-ai szerinti kérelmek nem minősülnek látszólagos tárgyi keresethalmazatnak. Így például "Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor keresethalmazatot állapított meg, a keresetlevél a perben alkalmazandó jogkövetkezményeket alperes intézkedéseitől vagy azok elmaradásától függően sorolta fel, a jogszabályi megfogalmazás figyelembevételével. A felperes az egyedi törvényi szabályozás alapján speciális pert indított, mellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság tévesen utalt elsődleges és másodlagos kereseti kérelemre és arra, hogy az elbírálás kért sorrendjét is meg kellett volna határozni."[13] Egy másik ítélőtáblai döntés értelmében "[a] vagylagos, illetőleg eshetőleges kereset fogalma a Ctv. 66. §-ával összefüggésben azonban nem is értelmezhető, mivel a bíróságnak erre irányuló kereseti kérelem nélkül is törvényi kötelezettsége a Ctv. 66. §-ában írt eljárás lefolytatása, feltéve, hogy a kereset megalapozott. A kereset pedig már abban az esetben megalapozott, ha a változásbejegyző végzés vagy a meghozatala alapjául szolgáló irat jogszabálysértő, és a bíróság megteszi a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedést. Ebből következően a bíróság döntésének Ctv. 66. § (2) és (3) bekezdése szerinti tartalma már nem a kereset megalapozottságától, hanem a bíróság felhívásának eredményétől függ. Márpedig az eshetőleges kereset lényegi eleme, hogy a felperes a sorrendben előbb előterjesztett kereseti kérelme alaptalansága esetére terjeszt elő másik keresetet vagy még további kereseteket."[14] További egy ügyben pedig rögzítette az ítélőtábla, hogy "[m]ivel ezen kereseti kérelmek e pertípus szigorúan meghatározott eljárási rendjéből következően, másként, mint az alperes teljesítésétől függően, nem terjeszthetőek elő, nem áll fenn a keresetlevél visszautasításának az elsőfokú bíróság végzésében megjelölt indoka."[15]
A másodfokú bírói jogértelmezés szerint a Ctv. 65-68. §-ainak hatálya alá tartozó bejegyző (változásbejegyző) végzés hatályon kívül helyezése iránti per keresetlevelében a Ctv. rendelkezéseire figyelemmel előadott kérelmek csupán a Ctv. ilyen perek eljárási rendjét meghatározó szabályainak figyelmen kívül hagyása mellett tűnhetnek vagylagosan, eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelmeknek.
A Pp. 170. §-ának (4) bekezdése alapján keresethalmazat esetén a keresetlevél érdemi részében foglaltakat keresetenként kell teljesíteni, feltüntetve a keresetek egymáshoz való viszonyát és - egymással eshetőleges viszonyban álló több kereset esetén - az elbírálás kért sorrendjét is. Erre, valamint az előző pontban írtakra figyelemmel az elsőfokú bírói joggyakorlat az ügyészi keresetleveleknek a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmének hiányára alapozta visszautasításait.
A bevezetésben is már említésre került, hogy a rPp. rendelkezéseihez képest a Pp. részletesebb szabályokat állapít meg a keresetlevél alaki és tartalmi kellékeire. A miniszteri indokolás értelmében a gyors és hatékony eljárás érdekében az eljárásnak a lehető legkoncentráltabbnak kell lenni ahhoz, hogy a jogvita tartalma minél hamarabb tisztázódjon. Erre is tekintettel az eljárást megindító keresetlevél alapvető kellékeit illetően a rPp.-hez képest pontosabb és fokozott az elvárás. A szabályozás a törvényszékre, mint általános hatáskörű bíróságra és a fél jogi képviseletére építő, professzionális pervitel követelményéhez igazodik. A Pp. a keresetlevél tartalmi követelményeit úgy határozza meg, hogy a bíróság és az alperes számára valamennyi anyagi- és eljárásjogi adat a kereset tárgyalhatóságához azonnal rendelkezésre álljon, így szükségtelen legyen minden - jelentős idő- és költségvonzattal járó - hiánypótlási és egyéb tevékenység. "Összességében elmondható, hogy az új Pp. a keresetlevélre nem pusztán idézőlevélként tekint, hanem azt érdemi előkészítő irat funkcióval látja el és a perkoncentráció szolgálatába állítja."[16] A Kúriai Döntések 2018/7. számában közzétett, az új Pp. jogalkalmazási kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület 2018. február 16-án tartott ülésén elfogadott 34. sorszámú állásfoglalás is rögzíti: "A keresetlevél tagolása és kötelező tartalmi elemei tekintetében a Pp. 170. §-a szigorú követelményeket támaszt. [(…)]A miniszteri indokolás által hangsúlyozott professzionális pervitel, valamint a perkoncentráció és a felek eljárástámogatási kötelezettségének alapelve [Pp. 3. §, 4. § (1) bek.] is alátámasztja azt az álláspontot, hogy a Pp. alapján ebben a tekintetben is a korábbiaknál lényegesen nagyobb odafigyelés és precizitás várható el a felektől, illetve a jogi képviselőktől az eljárás során."
A fentiekben hivatkozott másodfokú döntések is kiemelik, hogy a korábbi szabályozáshoz képest a Pp.-ben kétségkívül többletelem, hogy a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet szükséges előterjeszteni. E követelménynek - általánosságban - a felperes azzal tesz eleget, ha alapossága esetén a keresetével egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás hozható. A kereseti kérelmet tehát olyan tartalommal kell a felperesnek megfogalmaznia, amilyen ítéleti rendelkezést elérni kíván. A konkrét ügyekben az ügyészi keresetek tekintetében a Pp. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti vissza-
- 3/4 -
utasítást azonban - figyelemmel az előzőekre is - megalapozatlannak minősítették. Az egyik, már hivatkozott ügyben az ítélőtáblai érvelés szerint: "Az adott peres eljárás azonban a Ctv. 65-68. §-ainak hatálya alá tartozó cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per, így a jelen keresetlevélben előadott kérelmek csupán a Ctv. ilyen perek eljárási rendjét meghatározó szabályainak figyelmen kívül hagyása mellett tűnhetnek nem határozott kereseti kérelmeknek."[17]
A kialakulóban lévő másodfokú bírói gyakorlat ugyanakkor kiemeli, hogy - a Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése szerinti perindítások tekintetében is - a határozott kereseti kérelmet félreérthetetlen módon szükséges előterjeszteni, valamint az alapul szolgáló jogszabályi rendelkezések megjelölése nélkül kell megfogalmazni, mellőzve az olyan indítványokat, amelyek megtételére a bíróság a Ctv. alapján a törvény erejénél fogva köteles. Amennyiben az ügyész "ezen indítványok megtételét mégis elengedhetetlennek tartja, úgy egyértelművé kell tenni ezek eljárásjogi helyét, szerepét."[18] "Még egy ilyen sajátos, jogorvoslatot biztosító, konkrét eljárási szabályokkal körülhatárolt perben [(…is)] a Ctv. szabályait a lehetőségekhez képest meg kell feleltetni a Pp. rendelkezéseinek"[19].
Egy másik céges peres ügyben az ügyész keresetlevelének a Pp. 176. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerinti visszautasításra az elsőfokú bíróság indokolása szerint azért került sor, mert felperes a Pp. 171. §-a (1) bekezdésének b) pontjában előírtak ellenére keresetleveléhez nem csatolta az érdemi részben hivatkozott bizonyítékokat. Elvonatkoztatva a konkrét ügytől, amelyben az ügyészi fellebbezés részletesen kifejtette, hogy a vonatkozó törvényi előírások megtartásával járt el, és a keresetlevél mellékleteként a keresetlevél érdemi részében megjelölt bizonyítékokat elektronikus úton megküldte a bíróságnak, így feltehetően adminisztratív tévedésről van szó[20], az alábbiakra kívánok rámutatni.
A cégbejegyző végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése a cégnyilvántartás iratainak beszerzése és áttanulmányozása útján állapítható meg, ezért ezen perekben a cégnyilvántartás iratai valójában magának a peres eljárásnak a felülvizsgálni kért tárgyát képezik. A felperes keresetlevelének mind az érdemi, mind a Mellékletek elnevezésű részéből nyilvánvaló volt az is, hogy a kereset valamennyi melléklete részét képezi a cégnyilvántartás iratainak, amelyek beszerzésére az ügyész egyébként indítványt is tett, mivel a keresetben állított okirati hiányosság valójában csak a cégiratok beszerzésével igazolható. Ügyész felperes a Pp. - a rPp. rendelkezéseihez képest részletesebb - szabályainak és az annak nyomán kialakuló szigorú bírói gyakorlatnak igyekezett ebben az ügyben is megfelelni a keresetlevél alaki és tartalmi kellékei körében, ezért csatolta is a szóban forgó mellékleteket. Amint azt egy korábbi ítélőtáblai döntés[21] is rögzíti: "Ezen szabályok sem értelmezhetők, alkalmazhatóak azonban csupán önmagukban akkor, ha a keresetlevél benyújtása egy olyan perindítást szolgál, amely per eljárási rendjét törvény már meghatározza. Ez esetben a Pp. szabályainak együttes értelmezése szükséges az adott perre vonatkozó sajátos eljárási szabályokkal, tekintet nélkül arra, hogy létezik-e kifejezett, a Pp. szabályai alkalmazásától eltérést engedő szabály. Ebbe a körbe vonható a Pp. bírósági eljárásra vonatkozó általános szabályainak és a Ctv. cégbejegyző (változásbejegyző) végzés hatályon kívül helyezése iránti perre vonatkozó speciális szabályainak a viszonya is."
Tekintettel arra, hogy a keresetlevél érdemi részében feltüntetett, kötelezően csatolandó bizonyítékok köre és a Pp. 322. §-ának (1) bekezdése szerint beszerezni indítványozott cégiratok tartalmilag megegyeznek, véleményem szerint az ügy elintézését a melléklet esetleges tényleges hiánya sem akadályozta volna. Ebben a perben egyébként is kizárólag olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyet a cégbíróságnak az eljárása során észlelnie kellett volna. A részletesebb és szigorúbb szabályokat a jogalkotó éppen a célul kitűzött perkoncentráció, a hatékony és gyors eljárás lefolytathatósága érdekében alkotta. Így az elsőfokú bíróság feltétlen visszautasítása a Pp. 3. §-ában írt perkoncentráció elvének sérelmét is felveti, melynek értelmében a bíróságnak is - és nemcsak a feleknek - törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen.
Mindemellett "[a] keresetlevél funkciójáról vallott jogalkotói felfogás, és az anyagi pervezetés keresetlevélre vonatkozó szabályából az következik [(…)], hogy amennyiben a hiányosság gondos pervitel ellenére fennálló menthető figyelmetlenségből adódik [(…)], úgy hiánypótlás rendelendő el, visszautasításnak csak feltételesen van helye."[22] Jelen ügyben a hiánypótlás elrendelésére a Pp. 176. § (2) bekezdésének e) pontjába ütköző módon nem került sor. Ezt az értelmezést támasztja alá a Pp. 115. §-a szerinti hiánypótlás elrendelésének általános főszabálya is, mivel a Pp. 176. § (2) bekezdésének e) pontjára figyelemmel a Pp. nem rendelkezik eltérően ebben a körben.
Álláspontom szerint az előzőekben bemutatott keresetlevél visszautasítások Magyarország Alaptörvényében biztosított jogot és feladatot is sértenek. Így sértik a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogát, valamint az ügyészség - 29. cikke sze-
- 4/5 -
rinti - alkotmányos feladatellátását az alábbiak okán. Az Alaptörvény 29. cikke alapján a legfőbb ügyész és az ügyészség a fő vádemelési és vádképviseleti funkció mellett a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 1. §-ának (2) bekezdése értelmében az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség érdekében. Az Ütv. 27. § (5) bekezdésének d) pontja szerint törvény perindításra jogosíthatja az ügyészt különösen a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett adatokkal összefüggésben. Az Ütv. 27. § (6) bekezdése értelmében, ha törvény az ügyészt perindításra jogosítja, az eljárás közérdekűségét vélelmezni kell. A Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján benyújtott keresetével az ügyész azt a jogot érvényesíti, amelyet számára a közérdek védelme érdekében ezen rendelkezés biztosít. Tehát alkotmányos és törvényes feladatának igyekszik eleget tenni, amelyet a visszautasító elsőfokú bírói gyakorlat meglehetősen megnehezít.
"A bírósághoz fordulás és az érdemi elbírálás biztosítja mind az állam közjogi, mind az egyén magánjogi érdekét. Alkotmánykonform értelmezés mellett a jogalanyok elsődleges alapjoga a bírósághoz fordulás és a jogvita érdemi elbírálásához fűződő jog, melyhez a tisztességes eljáráshoz fűzött követelmény szorosan kapcsolható, de az az észszerű időn belüli elbírálással együtt csupán másodlagos, avagy a jellegadó alapjogot tovább részletező elvárás. Ezért a jogvédelmi igényt korlátozó, kizáró perakadályok - így a formai és tartalmi hiányosságok miattiak is - csak kivételesek és arányosak kell hogy legyenek, észszerű igazoló oknak kell fennállnia arra, hogy a bírósághoz való fordulás jogát és az elbírálását kizárják, időlegesen megakasszák. A perrend és az értelmezést igénylő rendelkezés tartalmának meghatározásakor ezért nem azt kell a bíróságok elé feladatul tűzni és nem abból kell kiindulni, hogy a felekkel, a felperessel szemben minél több olyan akadályt állítsanak fel, melynek eredményeként a bírói út igénybevételétől elesnek, így a tisztességes elbírálás és időszerűség kérdése fel sem merülhet, avagy teljesítésük esetén az eljárás elhúzódik - ezáltal a per hatékonysága akként csökken - anélkül, hogy a feltétlen visszautasításból bármiféle indokolható előny, avagy ezáltal kiküszöbölhető hátrány állna elő a bíróság, avagy az alperes (ellenérdekű fél) terhére.[23]"
A Pp. egyik jelentős újdonsága a kollektív igényérvényesítés átfogó jellegű szabályozásának bevezetése. "A külföldi mintákból is építkező, európai és hazai szakmai nyomásra alkotott eljárási rend lehetővé teszi, hogy a tömegesen jelentkező igényeket egy eljárásban, a felek sokaságából adódó nehézségeket kezelő módon bírálják el a bíróságok. [(…)] Amit az anyagi jog megad, azt az eljárásjog el nem veheti: szükséges biztosítani a többes perlekedés lehetőségét, az alanyi keresethalmazatot."[24] A kollektív igényérvényesítéssel kapcsolatos perek XLII. fejezete a közérdekből indított per, amely a magyar jogban korábban ugyan létező, de a különféle jogszabályokban elszórtan, koordinálatlanul megtalálható szabályaihoz rendel közös eljárásjogi szabályokat, illetve gyűjti azokat egy helyre[25]. "Ezek korábbi szabályainkban számos helyen, elszórva jelentkeztek, legtöbbször csak a perindító személye által meghatározott módon, lényeges eljárásjogi tartalom nélkül, vagy szétszórt tartalommal. Ezeket a törvény egységesítette és a legfontosabbnak tartott kérdéseket (perindítás, ítélet tartalma, anyagi jogerő, elévülés stb.) általános, közös szabályok alá vonta."[26]
A szabályozás történelmi gyökerei római jogi alapokra nyúlnak vissza, az actio popularisra. A jogalkalmazók ma is ezt a terminus technikust használják írásban és szóban, a tárgyalótermekben egyaránt. A populus latin kifejezés jelentése nép, ezért az actio popularis kifejezés arra is utal, hogy az a nép, mint legfőbb szuverenitás részére biztosított igényérvényesítési eszköz. Az actio popularis tehát - az ókori római gyökerekkel egyezően - a közérdek érvényesülésének biztosítására hivatott azokban az esetekben, amikor az egyéni igényérvényesítés lehetősége önmagában nem elégséges valamely okból. A jelenkori értelemben használt actio popularis lényege, hogy a törvény által perindításra feljogosított a közérdek fokozott védelme érdekében jár el. A jogalkotó a keresetindításra felhatalmazó anyagi jogi szabályban meghatározza a perindításra feljogosított által kérhető jogkövetkezményeket is (például: megállapítás, eltiltás, kártérítés), így az ilyen típusú kereset petituma, valamint az ilyen perben hozott ítélet hatálya az anyagi jog által meghatározott. Az ilyen perekben nem egyéni igényérvényesítés történik, hanem az állam, a társadalom, a közösség érdekének védelme valósul meg. A perindításra felhatalmazott, így például az ügyész nem az egyes jogosultak nevében indít peres eljárást, hanem a közérdek jegyében. Az érintett jogosultak az eljárásban nem vesznek részt, sokszor nem is tudnak a perindításról, a gyakorlatban az ügyész teljesen függetlenül jár el tőlük. Ezekben a perekben az ügyész, mint speciális perbeli jogalany nem a saját jogát érvényesíti, hatáskörei a közérdek védelmét szolgálják. Nem képviseleti formában, hanem önálló perbeli jogokkal és kötelességekkel, és - eltérően más perindításra feljogosított jogalanyoktól - az igazságszolgáltatás közreműködőjeként jár el. Az ilyen típusú ügyekben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos. Ez azt jelenti, hogy minden érintettre kiterjed az ítélet, annak ellenére, hogy ez a személy nem áll perben.
- 5/6 -
Az újonnan bevezetett közérdekből indított pernek ügyészi jogalkalmazói tapasztalata egyelőre nincs, annak ellenére, hogy "a legmeghatározóbb közérdekű perlő az ügyész"[27]. Ennek oka véleményem szerint az alábbi, elsősorban jogalkotói anomáliákra vezethető vissza.
A miniszteri indokolás alapján a közérdekű perindítás fogalmának sokrétűsége miatt nem lehet olyan összefoglaló perjogi tartalmi leírását adni, mely alapján egyértelműen eldönthető lenne, hogy a definíció alá esik az adott felhatalmazás vagy sem. Ezért a jogbiztonságot jobban szolgálja, ha a külön jogszabály - a perlési felhatalmazás megadásával egyidejűleg - rendeli alkalmazni a Pp. e fejezetének rendelkezéseit. "A jogalkalmazónak így egyszerű dolga lesz: csak akkor kell e fejezet szabályai szerint eljárniuk, ha a perlési felhatalmazást adó külön jogszabály kifejezetten így rendelkezik. Az ehhez szükséges módosításokat a Pp. hatálybalépése miatt szükséges jogszabályváltozásokat tartalmazó törvény fogja elvégezni."[28]
A Pp. hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény azonban számos, hagyományosan az actio popularisok körébe sorolt per kapcsán végül nem rendelt utaló szabályt a Pp. közérdekből indított per szabályainak alkalmazására[29]. "Maradtak tehát olyan perek, amelyek megindításánál a közérdek védelme adja az okot, s nem a (vélt) anyagi jogosult indítja a pert, de nem tartoznak a közérdekből indított perek hatálya alá."[30]
A jogalkotó, illetve a jogirodalom - egy kivétellel - ennek magyarázatára nem tér ki. Mindössze a Varga-féle kommentárban olvasható az, hogy "[e]nnek oka vélhetően abban keresendő, hogy ezeknél nem azonosíthatóak az anyagi jogosultak, vagy nem (közvetlenül) az anyagi jogi jogosultak javára történik az igény érvényesítése, a Pp. XLII. fejezetét pedig inkább ezekre az esetekre modellezték [vö. Pp. 577. §, 578. § (1) bek.]"[31].
Véleményem szerint az okok egy része a Pp. 574-575. §[32]-aira vezethető vissza[33]. Konkrétan tehát arra, hogy a keresetlevél alaki és tartalmi kellékeire nézve az előzőekben már bemutatott, a rPp. rendelkezéseihez képest is részletesebb szabályokon túl (Pp. 170. §), a közérdekből indított per keresetlevelének további kötelező elemeket kell tartalmaznia. Ezek az előírások, valamint az azokhoz kapcsolódó speciális eljárás megszüntetési okok is elvi gátját képezhették annak, hogy
- 6/7 -
számos, a jogosultak széles körét érintő közérdekű ügyészi keresettípus a közérdekből indított per hatálya alá kerüljön. A keresetlevél ezen speciális tartalmi elemeinek, illetve az azokhoz kapcsolt eljárás megszüntetési szabályoknak esetleges formális vagy félre értelmezése számos ügyészi kereset kiüresítéséhez vezethetett volna. Az eddig ismert és az előzőekben bemutatott keresetlevél befogadás elsőfokú bírói gyakorlata megalapozni látszik a fenti aggályokat. Ez azonban ahhoz az anomáliához vezetett, hogy a tipikusnak tekintett ügyészi actio popularisok jelentős hányada - így például a tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos, a Ptk. által is közérdekű keresetnek aposztrofált ügyészi perindítás - a Pp. relációjában nem minősül közérdekű pernek.
Ebből következően pedig az igazságszolgáltatás erőforrásainak jogalkotó által meghirdetett kímélete és hatékonnyá tétele a gyakorlatban, például az anyagi jogerőhatás (Pp. 578. §) érvényesülése révén, az ügyek túlnyomó többségében eleve kizárt. Ebben a körben tehát minden maradt a régiben, nem alkalmazhatóak a közérdekből indított per speciális szabályai. A változás csupán annyiban ragadható meg, hogy az ügyész, akinek a korábbi perindításaiban is jelentős energiákat kellett arra fordítania, hogy a közérdek érvényesítőjeként egyáltalán elfogadtassa magát a polgári perben, most egyfajta skizofrén állapotba került. Az ügyész ugyanis olyan közérdekű igényérvényesítő - a fogyasztóvédelmi törvény[34] alapján indított perei kivételével -, akinek peres eljárására a Pp. közérdekből indított per (XLII. Fejezet) szabályai nem vonatkoztathatók.
A jogalkalmazást általában jelentős mértékben orientáló és segítő olyan értelmezések, mint például a jogalkotói indokolás vagy a kommentárokba foglalt jogirodalmi álláspontok a fenti anomália feloldásában, illetve a közérdekből indított per keresetlevelének megfelelő megszerkesztésében nem nyújtanak megfelelő támpontot a jogalkalmazónak. A felhozott példák többsége ugyanis éppen a Ptk. 6:105. §-a szerinti közérdekű keresetről szól, holott az a fentiek értelmében nem tartozik közérdekből indított per hatálya alá.
A miniszteri indokolás szerint például "[a] közérdekű per kulcsfogalma a jogosultak érintettségének azonossága. Az azonos érintettség azonos jellegű érvényesített jogot feltételez, továbbá a jogot megalapozó tények lényegi azonosságát. Teljes tényazonosság azért nem szükséges, mert pl. valószínűleg nem azonos a szerződéskötés napja, ugyanakkor a szerződés tartalma egybeesik. Ugyanígy a teljes jogazonosság sem állhat fenn, de a közérdekű perben érvényesítendő jogi igénynek azonos jellegűnek, lényegét, forrását tekintve egyformának kell lennie (pl. mindegyiknek hasonló tényeken alapuló fogyasztói jogsértésből kell erednie). Az egyediség szintjén az azonosság fogalmilag kizárt, viszont a típus azonosság lehetséges. A törvény ennek ellenére az "azonosság" szót használja, mert ennek valamilyen gyengítő, mérséklő jelzővel (pl. alapvető azonosság) való kiegészítése téves értelmezésekhez vezethetne, ugyanis az azonosság követelménye csak azokra az egyedi körülményekre nézve nem áll fenn, melyek szükségképpen csak különbözőek lehetnek.
A csoporthoz tartozás igazolásának módja fontos kérdés a közérdekű perekben. Ezen múlik ugyanis az, hogy az egyes jogosultak miként tudnak hozzájutni ahhoz, amit a bíróság ítélete megítélt számukra. Ez főképpen akkor releváns kérdés, ha a jogszabály az adott közérdekű perben marasztalási kereset előterjesztését is megengedi, de megállapítási keresetek esetében is kérdéses lehet, hogy kire terjed ki az ítélet (ami pl. attól függhet, hogy a vállalkozás melyik ÁSZF-je alapján szerződött a fogyasztó)."
Egy szakirodalmi álláspont szerint "[t]ehát ha a jogi minősítés szempontjából például annak van jelentősége, hogy egy vállalkozás melyik blanketta szerződési típusának alkalmazásával szerződtek a fogyasztók, és a kérdéses blankettát a vállalkozás egy éven át alkalmazta, akkor a szerződéskötési időpontoknak ezen az éven belülinek kell lenniük az azonos érintettség megállapításához, de nem kell ténylegesen ugyanazon napra esniük. [(…)] Így például ha a felperes egy blanketta szerződés valamely kikötése semmisségének megállapítás[á]t kéri, akkor a keresetlevelében kell előadnia azt, hogy mi ennek a kikötésnek a szövege (tartalma), mely szerződésekben, mikor alkalmazta azokat az alperes, illetve melyek azok az egyéb tények, melyeket a semmisség megállapítása körében a felperes figyelembe veendőnek tart.(…) "[35].
Egy másik tanulmány azt rögzíti, hogy a "közérdekből indított perek mögöttes szabályozási anyaga kettős: egyrészt a Pp. általános szabályai alkalmazandók, ha a XLII. fejezet különös szabályt nem ad. De nem lehet megfeledkezni az anyagi jogi felhatalmazást adó szabályról sem, ami pl. erga omnes hatályt adhat a bíróság ítéletének. Ilyen pl. a Ptk. 6:105. § (2) bekezdése, ami alapján a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége valamennyi szerződő félre ki fog terjedni, tekintet nélkül a perben állásukra [(…)]".[36]
Véleményem szerint a fenti anomália jogalkotói feloldása, valamint a gyakorlatban létező actio popularisok közérdekből indított per hatálya alá vonása lenne szükséges és indokolt, amely tehát a szabályozás megfelelő módosításával érhető el. Maradéktalanul egyetértek a közérdekből indított perre is egyértelműen vonatkoztatható, rendkívül széles körben folytatott kutatásokkal is igazolt azon jogirodalmi állásponttal, mely szerint "[(...)] az új törvénnyel jelenleg szűk területre szabott kollektív jogérvényesítési rendszer kereteit tágítani kellene és a szabályozást - [(...)] joggazdaságtani szempontokra is figyelemmel - újragondolni. Ez lehetővé tenné, hogy a hatályos magyar szabályozás alapján megfelelő eljárásjogi eszköz hiányában nehezen tárgyalható ügyek, vagy sokszor emiatt meg sem induló perek
- 7/8 -
tekintetében az elengedhetetlenül szükséges eljárásjogi mechanizmusok megszülessenek."[37]
A közérdekű, illetve az egyéb kollektív igényérvényesítési mechanizmusok szabályozása jól megfér egymással, "kollektíven", egymást kiegészítve segíthet választ adni a XXI. század új igényeinek érvényesítésére. "[(…A)] magánérdek és közérdek kettőssége vagy a »magánügy«-et képező jogvitába való be nem avatkozást, vagy a »közérdek"-ből való beleszólást teszi szükségessé."[38] "Már korábbi magánjogunk is ismerte az anyagi jogosulttól elváló perindítót, amire Magyary ekként utal: »A polgári per útján a felperes rendszerint saját magánjogi érdekét érvényesíti az alperes ellen. De ez, mint már kiemeltük, nem áll kivétel nélkül. Különösen akkor fordul elő ez a kivétel, midőn az állami érdekek képviseletében valamely hivatalos közeg lép fel felperes gyanánt.«[39] A más jogán való perindítás a szocialista perjog idején szélesedett, majd a jogállami követelményeknek megfelelően az Alkotmánybíróság szűkítette. Ugyanakkor a modern állam számos ponton avatkozik be a magánjogi viszonyokba a közérdek védelme érdekében, így az utóbbi években ismét emelkedni látszik azoknak a személyeknek a köre, akik az anyagi jogosult helyett, de rájuk kihatóan érvényesíthetnek speciális igényeket. Nem is feltétlenül a nemzeti állam beavatkozási éhsége teremti ezeket a perindítási lehetőségeket, hanem szupranacionális nyomás is lehet az alapja."[40]
Napjainkra leszögezhető, hogy a perbeli ügyészi részvételnek, illetve az azt megalapozó külön törvényeknek alkotmányos alapja a közérdek védelme, amelyet az államnak biztosítania kell. A szabályozásból az is következik, hogy az ügyészség valamennyi - büntetőjogi és közérdekvédelmi - feladatköre a jog-, és a közérdek védelmét szolgálja.
"[(…A)]z ügyész polgári eljárásbeli szerepe általában összefügg azzal a fő feladattal, melyet az állam jellegének megfelelően az ügyészségre ruháznak."[41] Az ügyész polgári eljárásjogi részvételének célja az ügyészség feladatából és az adott eljárástípus céljából tevődik össze. Ma is helytállónak tartom azt a szakirodalmi álláspontot, hogy a törvényesség érvényesítése a polgári ítélkezésben is elengedhetetlen, amelynek nem lehet kizárólagos garanciája a bírói függetlenség, ebben az ügyésznek is fontos szerepet kell betöltenie. Az ügyész polgári eljárásbeli részvételének alapja az alkotmányosság védelme, más szerv által nem védett állami érdek érvényesítése, a törvényesség biztosításának elősegítése, összességében a közérdek lehet.[42]
Fentiekből következik, hogy a jogállamiság kiépítése során a jogalkotó az ügyészi közreműködést illetően afelé tendált, hogy az szolgálja és kiegészíti a törvényesség biztosítását és a közérdek védelmét az igazságszolgáltatás rendszerében. Az ügyész különféle eljárás kezdeményezési jogosultságaival közreműködik a törvényességi garanciarendszer egyes részeinek összekapcsolásában, valamint pótolja annak hiányosságait. Ebben a rendszerben véleményem szerint - annak ellenére, hogy az eljárásban, illetve a perben az ügyészt is mindössze azok a jogok illetik meg, mint a perben félként eljárókat, többletjogosultságai tehát nincsenek - mégiscsak együttműködésre kellene törekedni egymással, és elősegíteni a perfelvételt. A Pp. első részében rögzített perkoncentráció (Pp. 3. §[43]), az eljárástámogatási kötelezettség [Pp. 4. § (1)[44]] és a bíróság közrehatási tevékenysége (6. §[45]) "alapelvek" is ezt támasztják alá. ■
JEGYZETEK
[1] ALEKU Mónika - GOLDEA Zsuzsanna: Az ügyész részvétele a perben. In: VARGA István (szerk.): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I/III. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018. 257.; ALEKU Mónika - GOLDEA Zsuzsanna: Az ügyész. In: VARGA István - ÉLESS Tamás (szerk.): Szakértői Javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. és Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016. 131.
[2] TAMÁNÉ NAGY Erzsébet: A Pp. tartalmának és terjedelmének egyes kérdései. Magyar Jog 2013/9. 550.
[3] Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata.
[4] 65. § (1) A kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye; a végzés a meghozatala napján emelkedik jogerőre és a bíróság a határozatához ugyanezen naptól van kötve. A végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt az ügyész, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan - pert indíthat a cég ellen a végzés hatályon kívül helyezése iránt a cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt. A cég kérelemre történő törlését elrendelő végzés ellen a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
(2) A per megindításának a végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napon belül van helye. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
(3) A keresetlevélben, illetve az eljárás során csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyet a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban a cégbíróságnak észlelnie kellett volna.
66. § (1) Ha a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés vagy a meghozatala alapjául szolgáló irat jogszabálysértő, a bíróság megfelelő határidő tűzésével felhívja a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére.
(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt intézkedések eredményre vezetnek, a bíróság ítéletében a végzést hatályában fenntartja és felhívja a cégbíróságot, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében hivatalból jegyezze be vagy törölje az érintett cégjegyzékadatot, illetve - indokolt esetben - hívja fel a céget a bejegyzéshez szükséges további adatok bejelentésére, illetve a törvényes állapot helyreállításához szükséges intézkedések megtételére.
(3) Ha a változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a jogszabálysértés nem küszöbölhető ki, vagy a cég a bíróság felhívásának nem tesz eleget, a bíróság a végzést, illetve a végzésben szereplő többi adattól elkülöníthető jogszabálysértő adatot hatályon kívül helyezi és a (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával jár el azzal, hogy az utóbbi esetben a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazását is kezdeményezheti.
67. § Ha a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés jogszabálysértő, azonban a jogszabálysértés csekély jelentőségű és cégjegyzékadatot nem érint, a bíróság a végzést a jogszabálysértés megállapítása mellett - további intézkedés elrendelése nélkül - hatályában fenntartja.
68. § (1) Ha a perben a felperes a cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés jogszabályba ütközését az alapjául szolgáló létesítő okiratnak, illetve módosításának a végzésben foglalt cégjegyzékadattal összefüggő érvénytelenségére alapítja, a bíróság a per során megkísérli az érvénytelenségi ok kiküszöbölését.
(2) Ha az érvénytelenség oka már nem áll fenn, a végzést hatályában fenntartja és a 66. § (2) bekezdésében foglaltak szerint felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére.
(3) Ha az érvénytelenségi ok változatlanul fennáll, a bíróság a változásbejegyzési végzést az ítéletében meghatározott időponttal hatályon kívül helyezi és a létesítő okirat módosítását az ítélethozatalt követő meghatározott időpontig hatályossá nyilvánítja. Ez az időpont nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencven nap. A bíróság ítéletében emellett felhívja a cégbíróságot a 66. § (2) bekezdésében foglalt intézkedések megtételére.
(4) A cég bejegyzésére vonatkozó végzés teljes hatályon kívül helyezésének, illetve a létesítő okirat érvénytelensége megállapításának csak a 69. § (2) bekezdésében foglalt érvénytelenségi ok fennállása esetén van helye. Ebben az esetben a bíróság a 69. § (4) bekezdésében foglaltak szerint jár el. Más érvénytelenségi ok fennállása esetében a bíróság ítéletében az érvénytelenség megállapítása mellett a végzést hatályában fenntartja és a 66. § (2) bekezdésében foglaltak szerint felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére.
[5] ÉLESS Tamás: A gazdasági társaságok törvényes alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek. In: VARGA István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. Budapest, ELTE Jogi Kari Tankönyvek, 2013. 489.
[6] Megjegyzendő, hogy a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 19. §-ának (4) bekezdése már törvényi vélelemként kezeli azt, hogy az állami nyilvántartás hibája a közérdek sérelmét jelenti, és így az ügyész eljárás kezdeményezési jogához kétség sem férhet. Álláspontom szerint a vélelem indirekt módon a cégnyilvántartás esetén is levezethető az alábbiak szerint: Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkének (1) bekezdése biztosítja a bírósághoz fordulás jogát. Az Alaptörvény 29. cikke alapján a legfőbb ügyész és az ügyészség a fő vádemelési és vádképviseleti funkció mellett a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 1. §-ának (2) bekezdése értelmében az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség érdekében. Az Ütv. 27. § (5) bekezdésének d) pontja szerint törvény perindításra jogosíthatja az ügyészt különösen a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett adatokkal összefüggésben. Az Ütv. 27. § (6) bekezdése értelmében, ha törvény az ügyészt perindításra jogosítja, az eljárás közérdekűségét vélelmezni kell. Az ügyész a Ctv. 65. §-a alapján benyújtott keresetével tehát alkotmányos és törvényes feladatának tesz eleget.
[7] ÉLESS i. m. 490.
[8] GÁL Judit - PÁLINKÁSNÉ MIKA Ágnes: Társasági jogi perek. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2007. 192.
[9] Például 30.G.40.140/2018/2. számú végzés, 33.G.40.232/2018/4. számú végzés.
[10] Pp. 170. § (2) bekezdés a) pont.
[11] Pp. 170. § (2) bekezdés d) pont.
[12] ÉBNER Vilmos: Keresetlevél. In: i. m. VARGA (szerk.) (2018) 677., 685.
[13] Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.291/2018/2. számú végzése.
[14] Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.705/2018/3. számú végzése.
[15] Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.799/2018/2. számú végzése.
[16] PÁKOZDI Zita: A perindítás és a keresetlevél szabályai az új Pp.-ben. Jogtudományi Közlöny, 2017. 07-08., 350.
[17] Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.799/2018/2. számú végzése.
[18] Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.705/2018/3. számú végzése.
[19] Uo.
[20] Jelen cikk leadásakor a másodfokú döntés még nem áll a szerző rendelkezésére.
[21] Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.705/2018/3. számú végzése.
[22] ÉBNER i. m. 744-745.
[23] ÉBNER i. m. 734-735.
[24] UDVARY Sándor: A közérdekű és társult perek a polgári perrendtartásban. Jogtudományi Közlöny, 2018. 5., 221.
[25] HARSÁGI Viktória: Kollektív igényérvényesítéssel kapcsolatos perek i. m. VARGA (szerk.) (2018) 2004.
[26] UDVARY i. m. 222.
[27] GELENCSÉR Dániel: Közérdekű igényérvényesítés Magyarországon I.-a gyakorlat tükrében. Eljárásjogi Szemle 2016/3. 37.
[28] WALLACHER Lajos: A közérdekből indított per. In: WOPERA Zsuzsa (szerk.) A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Budapest, Wolters Kluwer, 2017. 634.
[29] "Nem található a Pp. közérdekű perekre vonatkozó szabályainak alkalmazhatóságára vonatkozó utalás olyan klasszikus területein az actio popularisnak, mint pl. a természetvédelem, illetve az állatvédelem területén ismert eltiltási, kártérítési perek (vö. a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 60. §, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 44. §). De hiányzik efféle utalás az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 14. § (1) bekezdésében szabályozott perekre vonatkozó szabályok közül is, melyet az Egyenlő Bánásmód Hatóság indíthat - a közérdekű igényérvényesítés joga alapján - a jogaikban sértett személyek és csoportok jogainak védelmében. Ugyanez mondható el a 20. § (1) bekezdésében szabályozott perekről is, melyeket az ügyész, az Egyenlő Bánásmód Hatóság vagy a civil és érdekképviseleti szervezet indíthat (az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt személyiségi jog érvényesítése iránt, munkaügyi perként), ha az egyenlő bánásmód követelmény megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan, a 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ában meghatározott valamely okon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti."; "A közérdekű perek anyagi jogban szabályozott további eseteinél nem találunk ilyen felhatalmazásokat. Így pl. ugyan a Ptk. 6:105. §-a által szabályozott - a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti - pert és hagyományosan az actio popularisok közé szokás sorolni, a törvény által is közérdekű keresetnek neveztetett, mégsem találunk a Ptk. 6:106. §-ához hasonlóan felhatalmazást a Pp. e fejezetének alkalmazására. A két szakasz egymásmellettisége is arra utal, hogy ez a különbségtétel tudatos, ám ennek oka a 2017. évi CXXIX. törvényből nem derül ki." HARSÁGI i. m. 2006-2007.
[30] UDVARY i. m.222.
[31] HARSÁGI i. m. 2007.
[32] 574. § [Perindítás]
(1) A keresetlevélnek - a 170. §-ban meghatározottakon túl - tartalmaznia kell a közérdekű perrel érintett jogosultakat, és azt, hogy milyen módon kell igazolniuk az egyedi jogosultaknak az érintett jogosulti csoporthoz való tartozásukat ahhoz, hogy az ítélet alapján javukra teljesítés történhessen, illetve az ítélet rájuk alkalmazható legyen.
(2) Az érintett jogosultakat azoknak a tényeknek és körülményeknek az előadásával kell meghatározni, amelyek révén a jogosultak érintett csoportja behatárolható, illetve a jogosultak azonos módon való érintettsége megállapítható.
(3) A perben megállapítás iránti kereset akkor is előterjeszthető, ha az egységes marasztalás nem lehetséges, mert az érintett jogosultak vonatkozásában a marasztalás összege, illetve az ezt megalapozó tények nem azonosak, azonban a megállapítani kért jog tekintetében fennáll az azonosság.
575. § [Az eljárás megszüntetése]
Ha a jogosulti érintettség azonossága nem áll fenn, az eljárást hivatalból meg kell szüntetni. Az eljárást akkor is hivatalból meg kell szüntetni, ha az érintett jogosulti csoporthoz való tartozás igazolásának módja nem határozható meg egységesen, illetve nincs olyan egységes igazolási mód, amely a bíróság álláspontja szerint alkalmas az érintett jogosulti csoporthoz való tartozás bizonyítására.
[33] Az általános szabályokban meghatározottakon túl (Pp. 170. §) a közérdekből indított per keresetlevelében meg kell jelölni a közérdekű perrel érintett jogosultakat, és azt, hogy milyen módon kell igazolniuk az egyedi jogosultaknak az érintett jogosulti csoporthoz való tartozásukat. Az érintett jogosultakat azoknak a tényeknek és körülményeknek az előadásával kell meghatározni, amelyek révén a jogosultak érintett csoportja behatárolható, illetve a jogosultak azonos módon való érintettsége megállapítható. Amennyiben a jogosulti érintettség azonossága nem áll fenn, az eljárást hivatalból meg kell szüntetni. Az eljárást akkor is hivatalból meg kell szüntetni, ha az érintett jogosulti csoporthoz való tartozás igazolásának módja nem határozható meg egységesen, illetve nincs olyan egységes igazolási mód, amely a bíróság álláspontja szerint alkalmas az érintett jogosulti csoporthoz való tartozás bizonyítására. Érdekes következtetésekre juthatunk a miniszteri indokolás szövegéből is, melynek értelmében "[a] törvény két speciális eljárás megszüntetési esetet teremt, melyekhez nem kapcsolódik keresetlevél visszautasítási szabály. Ennek oka az, hogy az azonos érintettség jellegét tekintve nem perelőfeltétel (annál is inkább, mert előfordulhat olyan közérdekű per is, amely mögött nem is áll tényleges jogosulti csoport, akik marasztalási igénnyel léphetnének fel), inkább érdemi vita tárgya, és bizonyítást kívánhat. Ugyanakkor ilyenkor az igények közérdekű keresetbe foglalása, aggregálása a célszerűtlen és sikertelen, nem pedig maga az igény alaptalan, ebből következően az érdemi, ítélettel való elutasítás nem indokolt. Az eljárás megszüntetésnek értelemszerűen akkor van helye, ha az általános szabályok által megengedett kereset-pontosítás vagy változtatás után sem teljesülnek az előírt feltételek. Az ilyen célú változtatás speciális esete a megállapítási keresetre való áttérés."
[34] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 39. §-ának (5) bekezdés.
[35] WALLACHER i. m. 635-636.
[36] UDRVARY i. m. 223.
[37] HARSÁGI Viktória: Európai válaszok a kollektív igényérvényesítés szükségességének kérdésére - Főbb európai modellek és a hazai szabályozás kialakítása. Budapest, Pázmány Press, 2018. 141.
[38] SZILBEREKY Jenő: Az ügyész részvétele a polgári eljárásban, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961.6.
[39] MAGYARY Géza - NIZSALOVSZKY Endre: Magyar polgári perjog, Budapest, Franklin Társulat, Budapest, 1939, 163.
[40] UDRVARY i. m. 223.
[41] SZILBEREKY i. m. 5.
[42] SALLÓS István: Az ügyész szerepe a polgári eljárásban, Magyar Jog 1991/1. 36-37.
[43] 3. § [A perkoncentráció elve]
A bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen.
[44] 4. § [A felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettsége]
(1) A felek kötelesek előmozdítani az eljárás koncentrált lefolytatását és befejezését.
[45] 6. § [A bíróság közrehatási tevékenysége]
A bíróság a perkoncentráció érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző osztályvezető ügyész (Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség)
Visszaugrás
