A családjog egyik legígéretesebben fejlődő területe az elmúlt két évtizedben a házassági vagyonjogi kérdések szerződéses rendezése volt. Ez a helyzet minden bizonnyal a jövőben sem fog változni.
A tendencia okai sokfélék: A rendszerváltást követő években végbement társadalmi és gazdasági változások eredményeként jelentős magánvagyonok halmozódtak fel. A magánvagyonok felhalmozódása mellett a házastársak vagyoni viszonyai egyre bonyolultabbá váltak.
A házasságkötések száma csökkenő, a válások száma pedig növekvő tendenciát mutat. Egy statisztikai felmérés szerint a budapesti házasságkötések gyakorisága a XX. század folyamán - a legutóbbi időkig - alig változott: lényegében 10 ezrelék körül állandósult. ... Az 1970-es években azonban kedvezőtlen fordulat következett be; viszonylag mind kevesebben kötöttek házasságot: az évtized első felében ezer lakosra 10,6, a második felében már csak 9 házasságkötés jutott. Ez a tendencia folytatódott az 1980-as és felerősödve az 1990-es évtizedben. A legutóbbi években a házasságkötések száma alig haladta meg a század elejit - amikor a népességszám fele sem volt a jelenleginek -, aránya pedig soha nem tapasztalt mélypontra esett vissza: nem érte el az 5 ezreléket sem.[2]
A házasságok felbontása a kivételes jelenségtől a mindennapi élet részévé alakult az elmúlt évszázadban. A már idézett tanulmány szerint a házasságok felbontása a századforduló táján még igen ritka jelenség volt, lényegében csak az 1910-1920-as években vált mindennapossá. Ekkor a válások gyakorisága ugrásszerűen emelkedett, majd 1,6-2,1 ezrelék között stabilizálódott. Ez az arány a háború után ismét nagymértékben növekedett, s igen magas szinten - 3,5 ezrelék körül - állandósult, egyes években, így legutóbb 1987-ben, megközelítette a 4 ezreléket. Ezt követően
- 4/5 -
kedvező változás tapasztalható: a válások száma és aránya, ha nem is töretlen, de lényegében csökkenő tendenciát mutat, s 1995-ben 2,9 ezreléket tett ki.[3]
A korábbi és jelenleg még hatályban lévő jogi szabályozás a fent röviden bemutatott változásokat nem követte. A házastársak vagyoni viszonyainak rendezésében egyre nagyobb szerepet vállalt a bírói gyakorlat. Az életviszonyok átalakulása és bonyolultabbá válása a jogalkalmazókat olyan kihívások elé állította, amelyre megfelelő választ sok esetben csak hatályos joganyag az ítélkezési gyakorlat és az elméleti jogtudomány eredményeinek együttes alkalmazásával lehet megoldani.
A hatályos házassági vagyonjogi szabályok diszpozitív, szerződést pótló jellege azt jelenti, hogy a szabályoktól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja.[4]
Ez a diszpozitív keret azonban sok esetben hiányos, bizonyos kérdések teljen szabályozatlanok.[5]
Egy 2012 márciusában megtartott kerekasztal fórumbeszélgetésen hangzott el az a megállapítás amely szerint ha a kialakult gyakorlat (így a házassági szerződés megkötése) egyre nagyobb körben válik elfogadottá, és erre a társadalmi konszenzus visszacsatol, az akár jogszabályváltozást is eredményezhet.[6]
Az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény, a továbbiakban: új Ptk.) az átalakult társadalmi-gazdasági viszonyok által keltett kihívásokra akként kíván megfelelő választ adni, hogy az új szabályok a kialakult bírói gyakorlat számos elemét átveszi, emellett a kodifikáció során a jogtudomány eredményeit is figyelembe vették. Ezáltal az új szabályozás több új elemmel bővült, részletesebb szabályokat tartalmaz, a korábbiaktól részben eltérő lehetőségeket is biztosít a házassági vagyonjogi kérdések rendezéséhez.
A tanulmány célja az, hogy bemutassa a házassági vagyonjogi kérdések szerződéses rendezésének lehetőségeit a hatályos szabályozás alapján. A házassági vagyonjog részét képezi a házastársak lakáshasználatának rendezése is. A lakáshasználattal kapcsolatos elmélet és gyakorlat feldolgozása mégsem része a tanulmánynak, mert a dolgozat célja elsősorban a házassági vagyonjoggal kapcsolatos szerződések áttekintése. Az esetek jelentős részében - a házastársak megegyezésének hiányában - a bíróság kénytelen rendezni a kérdést a lakáshasználattal kapcsolatban.[7] A házassági vagyonjogi szerződésekkel érintett harmadik személyek érdekeinek védelmét kiemelten fontosnak tartom, ezért a kérdéssel külön dolgozat foglalkozik.
A jelenleg hatályos joganyag feldolgozása annak ellenére sem haszontalan, hogy az új Ptk. hatálybalépésével új távlatok nyílnak a hazai polgári jog és - a szabályozás szerint - polgári jog
- 5/6 -
részét képező családjogi szabályok[8] területén. Az új szabályozás ugyanis sok esetben a korábbi szabályokra épül, és a bírói gyakorlat által az évtizedeken át fejlesztett elvek kerülnek lefektetésre a Családjogi Könyv rendelkezései között. A szerző külön tanulmány keretei között kívánja az új szabályokat feldolgozni.
A házassági vagyonjogi kérdések rendezése feltételezi a házassági vagyonjog definícióját. A házassági vagyonjog fogalmának meghatározására a jogirodalomban több megoldás is található. Az egyik leginkább elterjedt fogalom meghatározás szerint a házassági vagyonjog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek egyfelől és befelé a házastársak egymás közötti, másfelől és kifelé harmadik személyekkel szemben fennálló egyes, főleg az ügyletekért való helytállás vagyoni viszonyait szabályozzák, mind a házasság időtartamára, mind annak megszűnése esetére[9].
Egy másik megközelítésben a házassági vagyonjog szűkebb értelemben azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek egyrészt a házastársak egymás közötti (belső), másrészt pedig a házastársak harmadik személyekkel szemben fennálló (külső) jogviszonyát szabályozzák mind a házasság időtartamára, mind pedig a házasság megszűnésének esetére, tágabb értelemben pedig magában foglalja a házastársi vagyonközösséggel, annak megosztásával, a házastársi közös lakás használatával és a házassági tartás érvényesítésével kapcsolatos igényt is.[10]
A házassági vagyonjog tehát a házastársak közötti vagyoni viszonyokat jelenti, melyeket lehet szűkebben és tágabban értelmezni; tágabb értelemben idetartoznak - magyar megközelítésben - a házastársi lakáshasználat szabályai, valamint az esetleges házastársi, illetve volt házastárs részéről teljesítendő tartás is.[11] Ezt a logikát követve eljuthatunk egy olyan konklúzióig, amely szerint tulajdonjogi szélesebb értelemben vett dologi jogi, továbbá kötelmi jogi, ezen belül mind szerződési jogi, mind kompenzációs kérdések is a házassági vagyonjog részét képezik.[12]
A fenti definíciók mindegyikében megtalálható azonosságok a házassági vagyonjog alanyait (házastársak, a házastársakon kívüli harmadik személyek), tárgyát és tartalmát (vagyoni viszonyok, illetve házassági vagyonközösség, a vagyonközösség megosztása, a közös lakás használata, a házassági tartás) valamint idejét is egyértelműen kijelölik (a házasság időtartama alatt, és annak megszűnése esetére).
- 6/7 -
A dolgozatomban a házassági vagyonjogi kérdések közül a házastársi vagyonjogi szerződéssel, és a házassági életközösség megszűnését követően a közös vagyon megosztásával kívánok részletesebben foglalkozni, mert tapasztalataim szerint ezek a kérdések azok, amelyeknek a mindennapi életben fokozott jelentősége lehet. Fokozott jelentősége lehet egyrészt azért, mert a házastársak vagyoni viszonyainak szabályozásával a házastársak közötti későbbi esetleges jogviták hatékonyabban előzhetők meg. Másrészt a már megszűnt életközösség okán a közös vagyon megosztásában való megállapodás a feleket a békés úton történő rendezés medrében tarthatja, elkerülve ezzel a vagyonjogi ügyekre egyébkén jellemző, sok esetben évekig elhúzódó peres eljárást.
A bevezetőben kifejtettek és a fenti indokok alapján a tágabb értelemben vett házassági vagyonjog köréből a házastársi közös lakás használatával és a házassági tartás érvényesítésével kapcsolatos igények rendezése nem tárgya a tanulmánynak.
A házasulók és a házastársak vagyoni viszonyainak rendezése az alkalmazott házassági vagyonjogi rendszer függvényében eltérően alakul. A következő fejezet célja a vagyonjogi rendszerek rövid bemutatását követően a hazai szabályozás ismertetése.
A vagyonjogi rendszerek jogi szabályozása során a jognak választ kell adnia egyrészt arra, hogy mi legyen a házasulók meglévő vagyonának sorsa a házasságkötés után, hogyan alakul a házassági együttélés alatt közösen vagy bármelyik házastárs által külön szerzett vagyon jogi helyzete, minként rendelkezhetnek a házastársak a vagyonukkal, milyen részesedési, megtérítési igényeket támaszthatnak egymással szemben a házasság megszűnésekor, másrészt rendeznie kell, hogy a házastársakat milyen jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik harmadik személyekkel szemben.[13]
A házassági vagyonjogi rendszerek tartalmának ismerete nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy adott esetben a szerződési szabadság talaján állva a házastársak vagyoni viszonyaik szabályozásakor kellő ismerettel felvértezve hozzák meg a döntéseiket az egyes vagyonjogi rendszerek kínálta előnyök és hátrányok mérlegelését követően.
A házassági vagyonjogi rendszereke két fő típusaként a vagyonelkülönítő és a vagyonösszesítő rendszert szokás megkülönböztetni. A két rendszer elemeit részben tartalmazó szerzeményi közösségen alapuló, vagy más néven vegyes vagyonjogi rendszernek nevezik.[14]
A házassági vagyonjog kialakult rendszere szoros összefüggést mutat az adott ország tulajdoni és családjog viszonyaival és az ország hagyományaival. Számos állam törvénykönyve ugyanakkor
- 7/8 -
egymás mellett több vagyonjogi rendszert is szabályoz, s a házasfelek megállapodásától függ, hogy a törvényben megállapított rendszerek közül melyiket alkalmazzák a vagyoni viszonyaikra.[15]
A vagyonelkülönítő rendszer lényege az, hogy a házastársak mind a házasságuk tartama alatt megszerzett, mind a házasságkötésükkor már meglévő vagyonuk saját különvagyonuk marad.
A vagyoni rendszer előnye, hogy biztosítja a házastársak vagyoni függetlenségét, hátránya viszont, hogy nincs tekintettel arra az érdekközösségre és tartós vagyoni kapcsolatra, amelyet a házassággal járó együttélés, a közös célok megvalósítása jelent és kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja azt a házastársat, aki nem, vagy alig rendelkezik saját vagyonnal és a házasság alatt "csak" a háztartási munkában, a gyermekek gondozásában, vagy éppen a másik házastárs vagyonának gyarapításában vesz részt.[16]
A vagyonelkülönítő rendszerek szabályait rendszerint kiegészíti a hozomány intézménye, amely a feleség vagy szülei által a házasság terheinek megkönnyítése végett a férj tulajdonába, más nézetek szerint kezelésébe adott vagyontárgyak összessége.[17]
A vagyonösszesítő rendszer lényege az, hogy a házastársak házasságkötés előtt megvolt külön vagyona egyesül, és a házasság alatt bármilyen jogcímen szerzett vagyonnal együtt egy vagyonösszességet képez.
Jogrendszerenként eltérő megoldások találhatók arra vonatkozóan, hogy a közös vagyonná vált vagyonösszességbe milyen vagyontárgyak tartoznak, a vagyont ki kezeli, továbbá, hogy a házastársak harmadik személyek felé - az úgynevezett külső jogviszonyokban - meglévő egységes vagyontömege a házastársak egymás közötti viszonyukban - az úgynevezett belső jogviszonyban - milyen önállósággal rendelkeznek az általuk a vagyonközösségbe bevitt, vagy éppen közösen szerzett vagyontárgyaik vonatkozásában.
A vagyonösszesítő rendszer fontosabb alrendszerei a következők:
- Az általános vagyonközösségi rendszer, ahol a házastársak minden vagyonára kiterjedő vagyonközösség jön létre, amely felett az egyik házastárs, rendszerint a férj jogosult rendelkezni (bizonyos rendszerváltozatban az ingatlan elidegenítéséhez a feleség hozzájárulását is ki kell kérni). A vagyonközösség a házasság fennállása alatt csak akkor szüntethető meg, ha a férj gondatlanul gazdálkodik, vagy tékozló módon bánik a vagyonnal.
- Az igazgatási közösségi rendszer kizárólag a házasság tartamára hoz létre olyan vagyonközösséget, amelyben a férjnek csak a házasság tartama alatt és csak haszonélvezeti valamint igazgatási joga van a felesség vagyonán a házasság megszűntével
- 8/9 -
azonban a feleség vagyonát érintetlenül ki kell adni és ingatlan elidegenítéséhez a feleség illetve a feleség rokonainak beleegyezését kell kérni. -A részleges vagyonközösségi rendszerben a házasságkötéssel az ingatlanokra nem jön létre vagyonközösség, az ingatlan mindig csak az egyik házastárs tulajdona lehelt és az ingatlanok felett mindegyik házastárs megtartja a önálló rendelkezési jogát. Itt a házastársak között tulajdonképpen egyfajta "ingóközösség" jön létre.[18] Egyes vélemények szerint a vagyonösszesítő rendszer előnyeként hozható fel, hogy az védi azt a házastársat, aki a vagyonszerzésben nem, vagy kisebb mértékben vett részt, viszont a háztartás vezetése és a gyermeknevelés feladatait végzi. Emellett meggátolja az együttélés közös céljait szolgáló vagyontárgyak állományának egyoldalú csorbítását, ezáltal hozzájárul az anyagi biztonsághoz. Ugyanakkor ez a vagyonközösségi rendszer korlátozza leginkább a házastársak gazdasági függetlenségét.[19]
Más álláspont szerint ez a vagyonközösségi rendszer - a szerző szavaival élve: teljes vagyonközösségi rendszer - általában azokban a társadalmakban jelenik meg, ahol a házasságot egy életre szóló kapcsolatnak tekintik, és amelyek valamilyen formában önellátásra rendezkedtek be.[20]
A fenti vagyonjogi rendszerek "vegytisztán" ritkán fordulnak elő. Sokkal inkább jellemző, hogy adott rendszeren belül speciális szabályokkal finomítják, korrigálják a főszabályként kialakult rendezőelvet. A harmadik úgynevezett szerzeményi vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszer is a két, már ismertetett rendszer között helyezkedik el.
A szerzeményi közösség azt jelenti, hogy a házasságkötéskor meglévő, valamint a házasság alatt ingyenesen szerzett vagyontárgyak tekintetében a házastársak vagyoni különválásukat megtartják, a házassági életközösség alatt nem ingyenesen (pontosabban: öröklés, illetve ajándékozás jogcímén) szerzett vagyontárgyak azonban közszerzeménynek minősülnek és a házastársak közös tulajdonába kerülnek, azzal, hogy ehhez igazodik a kezelés és rendelkezés joga, valamint a harmadik személyekkel szemben fennálló felelősség is.[21]
A szerzeményi közösségen alapuló rendszerek két altípusa különböztethető meg annak függvényében, hogy a szabályozás milyen elveken alapul.
Az értéktöbbleti elven alapuló közszerzeményi rendszer lényege, hogy a közösen szerzett vagyonra nem keletkezik a házastársaknak dologi hatályú igénye. A különvagyon és a szerzeményi vagyontárgyak szétválasztására az életközösség megszűnéséig nem kerül sor. Az életközösség megszűnésekor a vagyontárgyak szétválasztása akként történik, hogy az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból levonják az adósságokat és a különvagyonok értékét, és
- 9/10 -
a fennmaradó vagyon minősül közszerzeménynek. A közszerzeményből meg kell téríteni a házastársak azon különvagyonát, amely hiányzik, ezt követően a házastársak kötelmi alapon igényelhetik egymástól a közszerzemény fele részét.
A vagyonközösség ideje alatt tehát a házastársak szabadon rendelkeznek akár a közös, akár a különvagyonukba tartozó vagyontárgyakkal. A harmadik személyek felé fennálló kötelezettségeikért mind a közös, mind a különvagyonukkal felelnek. Az életközösség megszűnését követően a közszerzeményre vonatkozó kötelmi jogosultság pedig arra irányul, hogy a közszerzemény fele részét a házasfelek kölcsönösen bocsássák egymás elkülönített tulajdonába. A házastárs tulajdonszerzése tehát csak a közszerzemény megosztásával következik be.[22]
A reálszerzés elvén alapuló közszerzeményi rendszer ezzel szemben dologi jogilag is elválnak egymástól a házastársak egyes alvagyonai. Házastársak összvagyonán belül három fajta alvagyon különböztethető meg: az egyik házastárs külön vagyona, a másik házastárs külön vagyona és a házastársak közös vagyona.
A két külön vagyon mindegyik házastársnak a másiktól független rendelkezése alatt áll, a közös vagyonról viszont csak közös egyetértésben rendelkezhetnek, és közös a kezelés, a birtoklás joga is. Mindegyik alvagyont külön terhelik a saját körében felmerült terhek és kötelezettségek és közöttük megtérítésnek annyiban van helye, amennyiben az egyik alvagyonból a másik javára költekezés (beruházás) történt, és így az egyik alvagyon a másik alvagyon terhére gazdagodott.[23] A harmadik személyekkel szembeni felelősség igazodik az egyes alvagyonokhoz.
Szeibert Orsolya azt állapítja meg egy tanulmányában, hogy a nemzeti kodifikációk eredményeként az egyes országokon belül a vagyonjogi rendszerek törvényi szabályozása egységessé vált, így szinte valamennyi európai ország egy törvényes házassági vagyonjogi rendszert fogad el, amelyek meghatározott kategóriákba sorolhatók. A tanulmány szerint Antakolskaia három alapmodellt különböztet meg: a korlátozott, a késleltetett vagyonközösséget, továbbá azt a vagyonelkülönítő rendszert, amelyeknél bíróság előtt kiegyenlítés, kompenzáció követelhető. Pintens csak két típust határol el: a korlátozott vagyonközösségi rendszert (amelyen belül közös vagyon és a házastársak különvagyoni eredetű alvagyonai különíthetők el) és a vagyonszerzésben való közreműködést értékelő rendszert (ide tartoznak a közszerzeményi, késleltetett vagyonközösségi megoldások). A Comisson on European Family Law (Európai Családjogi Bizottság) öt alapvető rendszert határol el: a házassági vagyonközösségi rendszert, a közszerzeményi rendszert, a késleltetett vagyonközösséget, a vagyonelkülönítő rendszert, amelyet bírósági kiegyenlítés követhet.[24]
- 10/11 -
A házassági vagyonjogi rendszerek jelentősége természetesen attól is függ, hogy az adott állam a jogi szabályozás kötelező erejével és annak részletességével milyen mértékben kíván beavatkozni a házastársak vagyoni viszonyaiba. A beavatkozás mértéke kijelöli annak határait is, hogy a házastársak szabad akaratukból milyen megállapodást köthetnek. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a hazánkban rendkívül elterjedt "megoldás" sem, amely szerint a házastársak semmilyen megállapodást nem kötnek. Ebben az esetben a jogi szabályozásnak kell megfelelően rendezni a házastársak vagyoni viszonyait.
A magam részéről egyetértek a jogirodalomban elterjedt azon állásponttal, amely szerint a hatályos magyar szabályozás önmagában nem alkalmas a házastársak vagyoni viszonyainak rendezésére még akkor sem, ha a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) rendelkezései a hatályba lépéstől számított több mint fél évszázad alatt többször is módosításra kerültek.
A korábbi szabályozással ellentétben a Csjt. a reálszerzésen alapuló közszerzeményi rendszert vezette be. Ráadásul a házastársak szerződéssel sem térhettek el a vagyonközösség törvényi szabályaitól.
A Csjt.-t hatályba léptető 1952. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Csjté.) 54. § (1) bekezdésének egyik rendelkezése kifejezetten akként rendelkezik, hogy mindaz, ami a Csjt. hatálybalépése előtt a házastársak tulajdona volt, és a Csjt. értelmében nem tartozott a bármelyik házastárs különvagyonához, a Csjt. hatálybalépését követően közös vagyonúkká vált. Ebből a szabályból az ítélkezési gyakorlat azt a következtetést vonta le, hogy a Csjt. hatálybalépése előtt megszűnt házasságon alapuló vagyonjogi igényekre az akkor hatályban volt jogot kell alkalmazni.[25]
A Csjt. 27. § (1) bekezdésének utolsó mondata úgy rendelkezett, hogy a házasságkötés előtt a házastársi vagyonközösséget sem egészben, sem részben nem lehet kizárni (nem volt tiltott azonban a - Csjté. 8. §-a értelmében közokirati formához kötötten- a házasfelek közötti adásvétel, csere, kölcsön, tartozáselismerés és a szokásos alkalmi ajándékokat is meghaladó ajándékozás).[26] Ez a típusú szabályozás a házastársak vagyoni viszonyainak szerződéses rendezését erősen korlátozta: szerződések megkötésére csak a fenti tartalommal kerülhetett sor eseti jelleggel, és rendkívül szigorú formai keretek közé szorítva.
A II. Csjt. novella (1986. évi IV. törvény) hatálybalépésével a házassági vagyoni viszonyok szerződéses rendezésének területén új korszak kezdődött. A törvénymódosítás lehetővé tette
- 11/12 -
a házassági vagyonjogi szerződés megkötését, ezáltal arra adott lehetőséget, hogy a házastársak vagyoni viszonyaikat a Csjt. rendelkezéseitől eltérően rendezzék.
A jelenleg is hatályos Csjt a módosítás után is megtartotta a házassági vagyonjog alapintézményeként a házastársi vagyonközösséget szerzeményi osztatlan közös tulajdon formájában,[27] azonban a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének lehetőségének lehetővé tételével a törvényi szabályozást a felek megállapodásának hiánya esetére rendeli alkalmazni. Ezzel a házastársaknak arra nyílik lehetőségük, hogy vagyoni viszonyaikat elsősorban szerződéssel szabályozzák. E szerződésben a törvénytől eltérően határozhatják meg közös vagyonukat, illetőleg külön vagyonukat.[28] A házassági vagyonjog alapjait érintő szabályozás indokaiként a szerepel egyrészt a gazdasági viszonyok fejlődésével együttjáró, a magánszemélyek növekvő számú vállalkozásával felmerülő kockázat megjelenése, másrészt a társadalmi viszonyokban végbement változások eredményeként kialakuló sajátos helyzet a második házasságkötések számának mind gyakoribbá válása.
A korábbi házasságból származó vagyont e házastársak egymás között különvagyoni jellegűnek tudják elismerni illetve a korábbi tevékenységből eredő vagyont, jövedelmet az újabb házasságban szerződéssel különvagyonná lehessen tenni akkor is, ha közben esetleg már élettársi közösségben éltek, de utóbb házasságot kötöttek[29].
Jelen fejezetben a vagyon fogalmának, továbbá a vagyonközösség fogalmi elemeinek meghatározásán keresztül a vagyonjogi szerződések típusainak bemutatása történik meg.
A vagyon családjogi fogalma részben eltérő tartalommal határozható meg, mint a polgári jogban általában szokásos vagyon fogalma. Ennek oka az, hogy a házassági vagyonjogban attól függően, hogy kinek a vagyonáról beszélünk eltérő fogalmi elemekkel kell operálnunk.
A házastársak teljes vagyonán belül a különvagyon a törvény által elismert és dologi jogilag elkülönült vagyon.[30]
A házastársi vagyonközösség a közös tulajdon sajátos alakzata, közszerzeményen alapuló tulajdonközösség.[31] Sajátossága, hogy - a különvagyon tárgyait kivéve - mindegyik házastárs szerzése kihat a másik házastársra is.[32]
- 12/13 -
A házastársi vagyonközösség a dologi jogi értelemben vett közös tulajdonnál szélesebb fogalom. A családjogi értelemben vett és a reálszerzés elvén alapuló tulajdonjog a vagyon fogalmi körébe tartozó valamennyi vagyoni elemre kiterjed, ami polgári jogi értelemben a vagyonként definiálható.
A házastársi közös vagyon köre tehát magába fogalja mindazt a pozitív vagy negatív vagyoni értékkel rendelkező vagyoni aktívumot illetve passzívumot (dolgot, jogot, követelést)
a) amely a Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 94. § (1) bekezdése szerint polgári jogi értelemben vett tulajdonjog tárgyának, tehát birtokba vehető - ingó, vagy ingatlan - dolognak minősül,
b) amely nem minősül ugyan polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgyának, de amelyre a Ptk. 94. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell, tehát pénz, értékpapír, és dolog módjára hasznosítható természeti erő,
c) amely polgári jogi értelemben kötelmi jellegű igények, tehát
- vagyoni értékű jognak, illetve követelésnek vagy
- vagyoni tárgyú kötelezettségnek, illetve tartozásnak minősül.[33]
A Csjt. 27. § (1) bekezdés első mondata szerint: "a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik." E meghatározásból következik, hogy a házastársi vagyonközösség létrejöttének és fennállásának két együttes konjunktív feltétele van:
- egyrészt a házasságkötés (házassági kötelék) ténye,
- másrészt - ettől eltérő tartalmú házassági vagyonjogi szerződés hiányában - a házassági életközösség létrejöttének és fennállásának ténye.[34]
A házassági vagyonjogi hatások általában érvényes házassági kötelékhez kapcsolódnak. Ez alól két kivétel van: az egyik az az ún. vélt házasság esete, a másik a házasságkötést megelőző együttélés[35] (a házasságot megelőző élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásainak feldolgozására későbbiekben a III.2.1. fejezetben kerül sor). Különbséget kell tenni az érvénytelen és a nem létező házasság között. A Csjt. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a házasságot csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha azt érvénytelenítési perben hozott bírósági ítélet érvénytelennek nyilvánította. A nemlétező (non existens) házassághoz, a mely a házasságkötés minimális alaki kellékeivel sem rendelkezik semmiféle joghatás, így vagyonjogi hatás sem fűződik, még akkor sem, ha a megkötésnél a felek a legteljesebb jóhiszeműséggel jártak el.[36]
A házasságkötés ténye azonban szükséges, de nem elégséges feltétele a házastársi vagyonközösség létrejöttének, hanem ahhoz a házastársak közötti házassági életközösség tényleges létrejötte is
- 13/14 -
elengedhetetlen.[37] A házassági életközösség ismérveit a törvény nem határozza meg. A bírói gyakorlat kidolgozta azokat a fogalmi elemeket, amelyeknek a fennállása esetén a házassági életközösség fennállása megállapítható, azonban fontos hozzátenni ehhez azt is, hogy bizonyos fogalmi elemek meg nem léte önmagában nem bizonyítja azt, hogy a házassági életközösség nem áll, vagy nem állt fenn.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a házassági életközösség lélektani, erkölcsi és vagyoni összetevőkből áll és rendszerinti tartalmi elemei: a közös háztartás (együttlakás), a közös gazdálkodás és a bensőséges személyes viszony (érzelmi, lelki közösség, szellemi-kulturális kapcsolat, rendszeres nemi élet) a házastársak között.[38]
Az ítélkezési gyakorlat szerint vélelmezni kell azt, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejön.[39] E vélelem ellenkezőjét tehát vita esetén annak kell bizonyítani, aki az életközösség létre nem jöttét, vagy megszakadását állítja (az életközösség megszakadására vonatkozó bírói gyakorlat és jogirodalmi álláspont ismertetésére a dolgozat III.2. pontjában kerül sor, a szerződés időbeli hatályánál)
A megszűnésének időpontja az alábbi időpontok bármelyike lehet:
- a házasságnak a házastársak bármelyikének halála folytán történő megszűnése esetén a halál bekövetkezésének napján,
- a házasság felbontása, vagy érvénytelenné nyilvánítása esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napja, éspedig függetlenül attól, hogy a volt házastársak között az életközösség változatlanul fennáll-e vagy sem,
- a házastársak közötti házassági életközösség végleges megszűnésének napján, éspedig függetlenül attól, hogy a házasságuk változatlanul fennáll-e vagy sem,
- a vagyonközösségnek az. életközösségnek a fennállása alatt a házastársak bármelyikének fontos okból előterjesztett kérelme alapján bíróság általi megszüntetése esetén a bírósági végzés jogerőre emelkedésének napján.[40]
A házasságnak, a házassági életközösségnek és- ebből következően- a házassági vagyonközösség megszűnésének időpontja azért lényeges, mert ez időpont határozza meg a megosztandó házastársi közös vagyon körét, illetve értékét - és érvényes vagyonjogi szerződés vagy a vagyonközösség életközösség fennállása alatt történt bíróság általi megszüntetésének hiányában - csak a vagyonközösség megszűnése jogosítja fel a házastársakat a közös vagyon megszüntetésének követelésére.[41]
- 14/15 -
A hatályos Csjt. és a bírói gyakorlat jogfejlesztő tevékenységének eredményeként kialakult és megszilárdult rendezőelvek ismertetése előtt szükségesnek tartom a házassági vagyonjogi szerződés fogalmának meghatározását.[42]
A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés a házastársak által egymással kötött azon szerződései, amely a házassági vagyonjogi viszonyaik átfogó szabályozására irányul. Alanyai csak házasulók vagy házastársak lehetnek. Időbeli hatálya a házassági életközösség idejére terjed ki, azaz a jövőre vonatkozik. A szerződés tartalma alapvetően kétféle lehet. Egyfelől a törvényes vagyonközösségi rendszertől eltérő, más házassági vagyonjogi rendszer kikötése, másfelől a Csjt. törvényes vagyonjogi rendszerének elfogadása mellett egyes kérdésekben a törvény szabályaitól való eltérés (pl. közös vagy külön vagyon tárgyai, a közös vagyonnal rendelkezés szabályai, a vállalkozói vagyon stb.).[43] A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez a Csjt. 27. § (3) bekezdése alapján annak közokiratba, vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges.[44]
A tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés fogalmi körébe tartoznak azok a szerződések, amelyeket a házastársak egymással kötnek, de amelyeknek a tárgya egyszeri szolgáltatás (például: ajándékozás, adásvétel, kölcsön, csere, stb).
A házastársak (volt házastársak) egymással kötött, a házastársi közös vagyon megosztására, azaz a vagyoni kapcsolatuk felszámolására kötött szerződések már nem tartoznak a szűken vett házassági vagyonjogi szerződés fogalmi körébe.
Ugyancsak nem vonható a házassági vagyonjogi szerződés fogalmi körébe a harmadik személyekkel kötött ügyletek, amelyekre a Ptk., a Gt.[45], illetőleg az adott jogviszonyra irányadó más jogág rendelkezései, az ilyen ügyletekért való felelősségre pedig a Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdései az irányadók, és amelyek létrejöhetnek
a) mindkét házastárs részvételével (ún. közös ügylet) vagy
b) valamelyik házastárs részvételével (ún. külön ügylet) és ezen belül
ba) a házastársak közös egyetértésével,
bb) a másik házastárs vélelmezett hozzájárulásával,
bc) a másik házastárs vélelmezett hozzájárulása nélkül vagy
bd) a másik házastárs tiltakozása ellenére és ez utóbbi esetben a szerződés irányulhat a mindennapi élet szükségleteinek fedezésére vagy
ettől eltérő célra is.[46]
- 15/16 -
A házassági vagyonjogi szerződés lényege tehát, hogy a szerződést megkötő felek valamilyen irányban, vagy valamilyen módon eltérnek azoktól a törvényben rögzített házassági vagyonjogi szabályoktól, amelyeket különben, a szerződés hiányában, rendeznék egymás között gazdasági vagyoni kapcsolataikat.[47] A házassági vagyonjogi szerződés mibenlétének tisztázása után annak vizsgálata szükséges, hogy a fenti szerződéseket milyen rendezőelvek mentén, és milyen korlátok között lehet megkötni.
Korábban már megállapítást nyert, hogy a házassági vagyonjog korábbi kógens jellegű szabályai diszpozitív szerződést pótló jellegűekké váltak. Ezért a kógens rendelkezések alkalmazására csak két együttes (konjunktív) feltétel hiányában, akkor kerülhet sor, ha
- a házastársak között a törvénytől eltérő tartalmú - szűkebb, vagy tágabb értelemben vett - házassági vagyonjogi szerződés nem jött létre, vagy a létrejött szerződés érvénytelen, és
- a vagyonközösséget a bíróság az életközösség fennállása alatt nem szüntette meg, vagy a megszüntetett vagyonközösséget a bíróság helyreállította.[48]
A Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.
A (2) bekezdés szerint a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.
A fenti rendelkezésekből egyértelműen kiolvasható, hogy az elsődleges a házasulóknak, illetve a házastársaknak a Csjt. 27. § (2) bekezdése alapján megkötött szerződése, amelyek mindegyike a házassági életközösség tartamára szabályozhatja a felek vagyoni viszonyait.
A diszpozitív jelleg mellett a szabályok azt sem határozzák meg, hogy amennyiben a házastársak a törvényi szabályozástól eltérnek, akkor ez. az eltérés hogyan és milyen tartalommal valósítható meg.[49]
Egyetértek a hatályos szabályozással kapcsolatos azon kritikával, amely szerint a jelenlegi szabályozás semmiféle korlátozást nem tartalmaz a tekintetben, hogy a házastársak mennyi vagy milyen vagyont minősíthetnek külön vagyonnak. Több vonatkozásban célszerűnek mutatkozik
- 16/17 -
néhány tartalmi korlátozás. Mindenek előtt fontos lenne kimondani, hogy ne lehessen az egyik házastársat a közös vagyonból teljes mértékben kizárni.[50]
Úgy gondolom, hogy egyszerű, szinte alapelvi deklarációnál konkrétabb, ha úgy tetszik szigorúbb, kógens szabályozásra van szükség. Ennek a szabályozásnak a létjogosultságát több szempont támasztja alá. Egyrészt a házastársak egyenjogúságának védelme, a méltányosság alapelvi szintű rögzítésén túlmenő szabályozást igényel, amely kimondja, hogy semmis az a szerződéses rendelkezés, amely a törvény céljával, törvény rendelkezésével és mindkét házastárs méltányos érdekével ellentétes.[51] Elgondolkodtató az a felvetés is, amely megfontolandónak tartja azt is, hogy az együtt szerzett közös lakás céljait szolgáló családi ház vagy lakás ilyen körülmények mellett ne kerüljön teljes egészében az egyik házastárs tulajdonába.[52]
Az önállóság és a vagyoni függetlenség mint egymást erősítő és kiegészítő fogalmak napjainkban gyakran kiemelésre kerülnek. A család és a házasság azonban ennek megengedése mellett megkövetel bizonyos mértékű szolidaritást. Szeibert Orsolya fogalmazta meg egy tanulmányában, hogy a szolidaritás, így különösen vagyoni szempontú szolidaritás követelménye különböző módon jelenik meg: a házasság maga is szolidaritási közösség, az "együtt nevetünk, együtt sírunk közössége", a házastársak kölcsönös gondoskodásának és támogatásának kerete. E szolidaritást a hatályos Csjt. 24. § - a akként rendezi, a házastársak "egymást támogatni kötelesek".[53] A szolidaritás társadalmilag elvárt követelménye a háztartás költségeinek fedezése és a házastársi tartás vonatozásában a Csjt. 32. §-ában kerül szabályozásra. Az (1) bekezdés szabályozza a közös háztartás költségeinek fedezését akként, hogy erre elsősorban a házastársak keresménye és egyéb közös vagyona szolgál. Ha pedig a házastársak az életközösség fenntartása mellett külön élnek, megélhetésük költségeit elsősorban szintén ilyen módon kell fedezni. A (2) bekezdés szerint, ha a közös vagyon a közös háztartás költségét nem fedezi, a házastársak kötelesek ahhoz különvagyonukból is egyenlő mértékben hozzájárulni. Ha csak egyik házastársnak van különvagyona, ő egymaga köteles ebből a közös háztartás költségének kiegészítéséhez szükséges összeget fedezni.
A közös vagyon hiánya különböző okokból következhet be. Ezen okok között szerepel az is, ha olyan vagyonjogi szerződést kötnek a felek, amely a vagyon elkülönítését eredményezi [Csjt. 27.
- 17/18 -
§ (2) bek.][54] A Csjt kommentár idevonatkozó, a bírói gyakorlatot is feldolgozó tartalma szerint a vagyonelkülönítésen alapuló vagyonjogi igények rendezésekor sem alapos a megtérítési igény a 32. § alá eső kötelezettségek miatt felhasznált különvagyoni kiadásokkal kapcsolatban, és a vagyonközösség nélkül házastársával együttélő sem igényelheti a háztartás költségeivel kapcsolatos kiadásainak megtérítését.[55]
A szolidaritás követelménye és a méltányosság alapelve is csorbát szenvedhet egy olyan - sok esetben a hitelezők érdekeit is sértő, nem kellőképpen átgondolt - megállapodás megszületésével, amely nyilvánvalóan ellentétes a társadalmilag elfogadott és követett értékrenddel, a szerződést megkötő valamelyik házastárs érdekével, és amely alapján a közös háztartás költségeinek fedezete elvonásra kerül.
Példaként említem meg, hogy a házastársi tartás törvényi szabályai szerint [Csjt. 21. § (1) bek.] a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. Tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egysorban köteles.
A Csjt. 32. § (3) bek. szerint a házastárs köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát - ha arra nem érdemtelen - különvagyonából is eltartani, amennyiben házastársa megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni, és a tartás nem veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak megélhetését, akinek eltartására házastársával egysorban köteles. Ez a rendelkezés arra az esetre is irányadó, ha a házastársak között vagyonközösség nincs. A törvényi szabályból egyértelműen levezethető, hogy ez rendelkezés arra az esetre vonatkozik, hogy ha a házastársak külön élnek, anélkül, hogy a házasságuk felbontásra került volna. A különélő házastársnak a 32. § (3) bekezdésen alapuló tartási igénye akkor is fennáll, ha a házastársak között vagyonközösség nincs.
Ahogyan azt a bevezetőt követően kifejtettem, a házastársi tartás nem tárgya a dolgozatnak. Ennek ellenére a fenti törvényi szabályok ismertetését azért tartottam fontosnak, mert a házassági vagyonjogi szerződéseknek minden olyan kérdésre kihatása van, amely a felek között később felmerülő vagyoni igények rendezését is meghatározzák. Az elmúlt évek bírói gyakorlata alapján felhalmozódott tapasztalat, a nemzetközi tapasztalatokkal kiegészítve hatékonyabb megoldást adhat a vagyonjogi szerződések korlátaira, mint a jelenlegi helyzet.[56]
- 18/19 -
Mindezek mellett a harmadik személyek (hitelezők) védelme és a közös kiskorú gyermekek tartása is számos problémát vet fel. Ezek az érdekek a hatályos szabályok alapján szintén csak a bírói gyakorlat által kimunkált elvek figyelembevételével elégíthetőek ki.
A házastársak vagyoni viszonyaik átfogó jellegű szabályozásán felül egyszeri szolgáltatásra, azaz tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződést is köthetnek (pl. adásvétel, csere, ajándékozás, kölcsön). A hatályos Csjt.-nek az ilyen típusú szerződések nem képezik tárgyát. A Csjté. 8. §-a közokirati formához kötötte a házastársak egymás közötti, adásvétel, csere, ajándékozási-és kölcsön szerződések, tartozás-elismeréseinek, a 31. § (2) bekezdése alapján megszüntetett vagyonközösség visszaállításáról, valamint a házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkező szerződéseinek az érvényességét, kivéve az életközösség megszakadása után a vagyonközösségi ingókra vonatkozóan létrejött és foganatba ment megállapodásokat.[57] A Csjt. 1986. évi módosítása e rendelkezést hatályon kívül helyezte. Ez azt jelenti, hogy a szerződés érvényességéhez - a szűken vett házassági vagyonjogi szerződéssel azonosan - 1987. július 1.-jét követően a Csjt. 27. § (3) bekezdése szerinti alakiságok, azaz a szerződés közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1987. július 1-jét megelőzően kötött szerződés csak akkor érvényes, ha azt a felek közokiratban kötötték meg. Azaz az ilyen szerződés a közokirati forma elmulasztása miatt a Ptk. 217. § (1) bekezdése szerint semmis, aminek továbbra is az a jogkövetkezménye, hogy a bíróság a közös vagyont a törvény (Csjt.) rendelkezései szerint osztja meg.[58]
Nem terjed ki azonban a szabályozás az ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, továbbá az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.[59] Ez azonban nem mentesíti a feleket a más jogszabályok által előírt alakiságok megtartásának kötelezettsége alól.
Emellett nem szükséges minősített alakiság annak az okiratnak az elkészítéséhez sem, amely kizárólag azt rögzíti, hogy a házastársak az együttélés megkezdésekor (vagy megszűnésekor) milyen vagyonnal rendelkeznek.[60]
- 19/20 -
A dolgozat kereteit meghaladja azon korábban élénk vitát kiváltó, több szerző által részletesen kidolgozott és többek által feldolgozott kérdés vizsgálata, hogy a családjog önálló jogágnak minősül-e, vagy a polgári jog egyik jogágaként határozható meg helye a jogrendünkben.
Annyit azonban mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a családjogi szabályok hatályos jogrendünk alapján sem értelmezhetők önmagukban. Egyrészt azért mert a polgári jog általános szabályainak jelenős része is alkalmazandó a jogviszonyok rendezése során, másrészt pedig azért mert - véleményem szerint - a Csjt. szabályai önmagukban nem is alkalmasak arra, hogy azok alapján valamennyi felmerülő kérdés rendezhető legyen.[61]
Emellett a családjog jogági elhelyezése nem történhet kizárólag, vagy akár döntően dogmatikai megközelítéssel. E tekintetben a családi viszonyok sajátosságainak, így a családi életet, a családi viszonyokat jellemző jogon kívüli, de a jogi szabályozást mégis befolyásoló tényezőknek is figyelmet kell szentelni.[62]
Az ítélkezési gyakorlatban is jelentkezik az a kettősség, amely egyrészről a családjognak a polgári joghoz kapcsolódásában, másrészről az attól való elkülönülésben nyilvánul meg.
Kőrös András e tárgyban született tanulmányában kiemeli, hogy bizonyos esetekben a Ptk. és a Csjt. szabályainak együtt alkalmazása szükséges (pl. jogképesség és törvényes képviselet, vagy az öröklési jog és a rokonság fogalmi elemeinek egymásra épülése); más esetekben viszont a Ptk. szabályait az általánostól eltérő tartalommal alkalmazza a bírói gyakorlat a családjogi ügyekben.[63] Ez utóbbi esetkörből kiemelést érdemel a házastársi közös vagyon megosztásának kérdésköre.
A Csjt. 31. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy "a házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. A bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz."[64] Ez a rendelkezés egyrészt a Ptk. szabályainak megfelelő (de csak megfelelő) alkalmazásával utal a két
- 20/21 -
jogszabály (így a két jogterület) közötti szoros kapcsolatra, másrészt az úgynevezett méltányossági klauzula beiktatásával a bíróság feladatává teszi a vagyoni igények rendezésének körében a méltányosság alkalmazását. A bírói gyakorlat[65] azonban ennél tovább ment és a méltányossági klauzula alkalmazásának egyik korlátjaként azt a gyakorlatot alakította ki, hogy a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelensége - egyéb érvénytelenségi ok hiányában - nem állapítható meg azon az alapon, hogy a közös vagyon megosztása során az egyik házastárs sem juthat méltánytalan vagyoni előnyhöz.[66]
A családjog kérdései közül minden bizonnyal a házassági vagyonjog kérdései azok, amelyek a polgári jogi jogviszonyokhoz a legközelebb állnak. Ezeknek a jogviszonyoknak a rendezésében merült fel eddig a leginkább a polgári jogi szabályoknak mintegy mögöttes jogként való alkalmazhatása, amire ma már a Csjt. 1986. évi novellája törvényi felhatalmazást is ad [Csjt. 31. § (5) bek.].[67]
Sok esetben a felek közötti jogvitában a szerződés egészének vagy egy részének érvénytelenségére, a szerződés semmisségére, illetve a szerződés fedezetelvonó jellegére való hivatkozás miatt kell a bíróságnak a Ptk. szabályait egy családjogi jogviszonyt szabályozó szerződésre adaptálva vizsgálni.
A Ptk. 203. §-ában szabályozott fedezetelvonó ügylet szabályait természetesen a házastársak viszonyában is alkalmazni kell. A házastársak különvagyonát, valamint közös vagyoni részesedését tisztelő szabályok jelennek meg a Pp. 379-380. §-ainak az igénypert rendező szabályaiban, valamint a Vht. 86. § (3) bekezdésében és 82. § (2) bekezdésében is.[68] Ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság 530. számú elvi határozatában kimondta, hogy a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelensége nem állapítható meg azon az alapon, hogy a közös vagyon megosztása során egyik házastárs sem juthat méltánytalan vagyoni előnyhöz. A házastársakat ugyanis közös vagyonuk megosztása során nem csupán vagyoni, hanem más személyes szempontok is vezethetik.
Az egyes típusok részletesebb bemutatása a 2.1 és 2.2 pontokban történik meg. A házassági vagyonközösség, továbbá a házassági vagyonjogi szerződés fogalmának meghatározása, valamint a házassági vagyonjogi szerződések típusainak ismertetése II.3. pont alatt megtörtént. A dolgozat jelen részében egyrészt a házassági vagyonjogi szerződések alanyai, a szerződés időbeli hatálya, a szerződés alakja, a házassági vagyonjogi szerződés tartalma, a felek szerződési szabadságának
- 21/22 -
korlátai, a szerződés módosítása és megszűnése kerül feldolgozásra. A dolgozat következő két pontja az egyes vagyonjogi ügyleteket a házassági életközösség létszakához kötötten vizsgálja meg, a harmadik pont pedig a házassági életközösség megszűnését követően a közös vagyon felszámolását célzó szerződéseket taglalja.
Elöljáróban azokat az általános szabályokat és e szabályokból levont következtetéseket ismertetném, amelyek a házassági életközösség előtt és alatt létrejött szerződésekre egyaránt irányadók. A szerződés alanyai vonatkozásában az első általános megjegyzés inkább a szabály nem létére vonatkozik. A házasság megkötésével ellentétben a házassági vagyonjogi szerződés megkötésénél a felek személyes jelenléte nem törvényes feltétel.
Véleményem szerint a Ptk. meghatalmazásra vonatkozó rendelkezései alapján a házasulók, vagy a házastársak képviselőjeként azok meghatalmazottja is megkötheti a szerződést a fél helyett és nevében. Ebben az esetben azonban fokozottan vizsgálni kell a Ptk. 221. § (3) bekezdés első mondatában foglaltakat, amely szerint a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. A megkötendő szerződéssel összefüggésben a meghatalmazás alakiságaival kapcsolatos a Ptk. 223. § (1) bekezdés első mondata, mely szerint a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat. Amennyiben a szerződést közjegyzői okiratba foglalják, akkor a meghatalmazásnak a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 132. § (1) és (2) bekezdése alapján , a meghatalmazást közjegyzői okiratba vagy olyan magánokiratba kell foglalni, amelyben a fél aláírását közjegyző, bíróság, más hatóság vagy magyar külképviseleti szerv hitelesítette, továbbá a meghatalmazást eredetiben, hiteles kiadmányban vagy hiteles másolatban a közjegyzői okirathoz kell fűzni.
A fenti képviseleti szabályok kivételével nincs jogi lehetőség arra, hogy a házasulók, illetve a házastársak helyett más személyek, pl. szüleik kössenek a javukra szóló házassági vagyonjogi szerződést, még akkor sem, ha a szerződéssel érintett vagyontárgyakat ők ajándékozzák egyik vagy mindkét házastárs részére.[69] Annak természetesen nincs akadálya, hogy az említett személyek ajándékozó nyilatkozata a vagyonjogi szerződéssel egy okiratba kerüljön, e nyilatkozatra azonban a vagyonjogi szerződés szabályai (pl. a minősített alakiságot előíró szabály) nem vonatkoznak.[70]
A szerződések időbeli hatálya kapcsán a törvény "a házassági életközösség tartamára" szóhasználata egyértelműnek tűnik, azonban - véleményem szerint - különbséget kell tenni a szűkebb, illetve a tágan értelmezett házassági vagyonjogi szerződések között. A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések esetén a szerződés időbeli hatályát az életközösség fennállása határozza meg.[71] A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi
- 22/23 -
szerződések kapcsán érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy a házassági életközösség átmeneti megszakadásának ténye megszünteti-e a házassági vagyonjogi szerződést. A megoldás attól függ, hogy a felek az átmeneti különélés tartama alatt a vagyoni viszonyaikat a szerződés alapján rendezték-e vagy sem.[72] Mértékadó irodalmi álláspont szerint elsősorban a felek kinyilvánított, vagy a körülményekből felismerhető szerződési akarata alapján kerülhet megítélésre, hogy az életközösség helyreállítása a szerződéses vagyonjogi rendszer továbbfolytatását jelenti-e.[73] A tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések időbeli hatálya a szerződés tartalma alapján ítélhető meg. Nyilvánvalóan más az időbeli hatálya egy ajándékozási szerződésnek, főleg abban az esetben, ha az ajándék átadása röviddel a szerződés megkötését követően bekövetkezik, vagy az ajándékozási szerződés alapján a tulajdonjogot az ingatlan nyilvántartásba bejegyzik, mint egy kölcsönszerződésnek, amely a házassági életközösség megszűnésével nem szűnik meg. Ezért - véleményem szerint - az ilyen szerződések időbeli hatálya a házassági életközösség idejétől független; a szerződés időbeli hatálya annak tartalma alapján határozható meg.
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy - véleményem szerint - a Csjt. 27. § (2) bekezdésében meghatározott időbeli hatály csak a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésekre vonatkozik. Ahogy a fentiekben már utaltam rá, elképzelhető, hogy a felek tartós jogviszonyukat szabályozzák szerződéssel, de ennek a szerződésnek a megszűnése - a felek eltérő megállapodása hiányában - általában nem hozható összefüggésbe a házassági életközösség fennállásával.
Az időbeni hatállyal kapcsolatban megemlítendő még, hogy miután a házassági vagyonjogi szerződés időbeni hatálya a vagyonközösség idejére korlátozott [Csjt. 27. § (2) bekezdés első mondat harmadik fordulat] az életközösség megszakításával, illetőleg valamelyik fél halálával a szerződés megszűnik.[74]
A szerződés módosítására a felek kölcsönös elhatározása alapján kerülhet sor. A módosításra a szerződés megkötésének szabályai az irányadóak. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a felek az eredetileg megkötött szerződés alakjától eltérjenek (pl. az eredetileg közokiratban létrejött szerződést ügyvéd által ellenjegyezett magánokiratban módosítsák, vagy éppen fordítva). Nem kizárt a Ptk. 241. §-a szerint az sem, hogy a tartós jogviszonyt szabályozó szerződést a bíróság módosítsa, ha a szerződés megkötését követően beállott körülmény folytán az valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.[75]
A házassági vagyonjogi szerződés bíróság általi módosítása a felek méltányos érdekeinek egyidejű és kölcsönös figyelembevételével kerülhet sor. Olyan változtatásig a bíróság nem
- 23/24 -
mehet el, amely a felek eredeti szerződési szándékával ellentétes.[76] A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) gyakorlatában kialakult álláspont szerint nem kérheti a szerződés bírósági módosítását az a fél akinek számolnia kellett a körülmények későbbi változásával, vagy a körülményváltozást saját maga felróható magatartásával idézte elő.[77]
A szerződés megszüntetését a szerződő felek bármikor elhatározhatják. Ennek az lesz a következménye, hogy az addigi szerződéses szabályok a jövőre nézve szűnnek meg, vagyis a szerződés hatálya alatt szerzett vagyonukra a szerződés tartalma lesz az irányadó. A szerződés megszűnésének az lesz a jogkövetkezménye, hogy a Csjt.-nek a vagyonközösségi szabályai lépnek érvénybe.[78] A felek közötti életközösség megszűnésével, illetve az egyik fél halálával a szerződés is megszűnik.
A megszüntetés esetétől meg kell különböztetni a szerződés felbontásának esetét, amikor is a szerződés a megkötésére visszamenőleges hatállyal szűnik meg. A szerződés felbontására a felek megállapodása alapján kerülhet sor. A felbontásnak az lesz a következménye, hogy a felek vagyoni viszonyaira a Csjt. rendelkezéseit kell alkalmazni. A szerződés felbontása következtében bonyolult elszámolási viszony alakulhat ki. Ennek érdekében a szerződés felbontását kimondó megállapodásban célszerű részletesen rögzíteni, hogy a felek által a szerződés tartalma alatt szerzett vagyontárgyak a Csjt. szerint közös illetve valamelyik házastárs különvagyonát képezi-e.
Külön vizsgálat tárgyát képezi az az eset, ha a szerződés felbontása harmadik személy jogát is érinti. Ebben az esetben egyrészt fokozottan vizsgálni kell azt, hogy a szerződés felbontása nem minősül-e fedezetelvonó rendelkezésnek. Másrészt - véleményem szerint - a szerződés felbontása nem érinti a házastársak és harmadik személyek közötti ún. "külső" jogviszonyt. A szerződés felbontásával a házastársak körén kívül eső személyek nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a felbontást megelőzően voltak.
A szerződés alakjára nézve a Csjt. 23. § (3) bekezdése főszabályként akként rendelkezik, hogy a szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. A szerződést kizárólag elektronikus aláírást felhasználva, illetve elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumba foglalva nem lehet elkészíteni [2010. évi XXXV. törvény 3. § (2) bek.][79] Ezek a szigorú alakszerűségi szabályok mind a szűkebb, mind a tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésekre irányadók.
A főszabály alól rendkívül szűk körű kivételt enged a bekezdés második mondata, amely szerint ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.
- 24/25 -
A házassági vagyonjogi szerződés tartalmának kereteit a Csjt. 27. § (2) bekezdés első mondatának az "egymás közötti vagyoni viszonyainak" meghatározása jelöli ki. A törvény ezen felül további rendelkezést, kifejezett korlátozást a szerződést tartalmára vonatkozóan nem tartalmaz. A szerződési szabadságnak azonban vannak korlátai. A szerződéses szabadság egyfelől addig terjedhet, hogy az nem sérthet alapvető családvédelmi érdeket, nem vezethet a másik házastárs illetve család anyagi kisemmizéséhez, másfelől addig, hogy az nem irányulhat a hitelezők megkárosítására.[80] A Csjt. 1. § bekezdésében szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlás elve mellet a Ptk.-ban mint a Csjt. háttérjogszabályában alkalmazott elvek és szabályok is korlátozzák a felek szerződési szabadságát.
A Legfelsőbb Bíróság BH 1999.409. számon közzétett döntése is rögzíti, hogy jó erkölcsbe ütközik és ezért semmis az a házassági vagyonjogi szerződés, amely az egyik házastárs csaknem teljes különvagyonát és a közös vagyon egészét valós ellentételezés nélkül a másik házastársnak juttatja. A Kúria álláspontja szerint a Csjt. 1. §-ának (3) bekezdése ugyanis a Csjt. rendelkezéseinek a társadalmi és egyéni érdek összhangjának a biztosításával történő alkalmazását, valamint a törvényben megállapított jogok és kötelességek társadalmi rendeltetésüknek megfelelő gyakorlását követeli meg, a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a házastársak vagyoni viszonyaira - így többek között a házassági vagyonjogi szerződésre is - a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A Ptk.-beli szerződéses szabadság, tehát a szerződéskötési és a szerződési típusszabadság elvéből következően a felek szabadon döntenek abban, hogy kötnek-e, kivel és milyen tartalmú szerződést, a Ptk.-nak a szerződésekre, valamint a Csjt.-nek a házassági vagyonjogra vonatkozó rendelkezései - azok diszpozitív (szerződést pótló) jellege folytán - pedig csak akkor és annyiban érvényesülnek, ha és amennyiben a felek másként nem rendelkeznek, feltéve, hogy jogszabály az eltérést nem tiltja [Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése és Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése]. A cselekvési szabadságot biztosító magánautonómia viszont csak a jogszabályok keretei között érvényesülhet, hiszen a Ptk. kifejezetten tiltja azt, hogy a felek társadalmi és gazdasági rendeltetésükkel ellentétes érdekeket érvényesítsenek, és a szerződéseket ilyen érdekek szolgálatába állítsák. A vagyonjogi hatás megvonása útján semmisnek nyilvánítja ezért az ún. tilos szerződéseket, tehát azokat: a) amelyek tartalma kifejezetten sérti valamely jogszabály rendelkezését, b) amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, és c) amelyek közérdekbe ütköző törekvéseket fejeznek ki, azzal, hogy ide tartoznak többek között azok a szerződések is, amelyek tartalma, illetőleg a szerződéssel elérni kívánt eredmény nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik [Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése]."[81]
- 25/26 -
Másrészről viszont nem ütközik jó erkölcsbe a felek házassági vagyonjogi szerződése, ha a szerződés megkötésekor azt a társadalmi megítélés nem minősíti tisztességtelennek. Utóbb bekövetkezett változások a szerződés jó erkölcsbe ütközésének megítélésekor nem értékelhetők.[82]
A szerződés tartalmának és alanyainak valamint a szerződés alakjának összefüggését mutatja, hogy törvény rendelkezéseit szigorúan véve azt mondhatjuk, hogy csak a házasulónak illetve a házastársaknak az egymás közötti és csak a vagyoni viszonyainak rendezésére vonatkozó megállapodások tekinthetők vagyonjogi szerződésnek. Abban az esetben tehát, ha a felek
- nem egymás közötti vagyoni viszonyaikat, vagy
- nem vagyoni viszonyaikat
rendezik a szerződéssel, akkor nem beszélhetünk a Csjt. szerinti vagyonjogi szerződésről. Ebből az is következik, hogy az ilyen szerződésre meghatározott alakiság követelményei sem azonosak a házassági vagyonjogi szerződéshez megkívánt alakiságokkal. Tekintettel arra, hogy nem házassági vagyonjogi szerződésről van szó, az ilyen szerződések alakiságaira vonatkozó szabályok a szerződés tartalma alapján állapíthatók meg.
Más a helyzet akkor, ha a szerződés tartalma vegyes találhatók benne házassági vagyonjogi szerződéses rendelkezések és más tartalmú rendelkezések. Emellett előfordulhat az is, hogy a házasulók illetve házastársak mellett más személyek is a szerződés alanyai. Ennek a tipikus példája, ha a szülők és a megajándékozott gyermekük - házasfél ajándékozási szerződését a házastársak vagyonjogi szerződésével kapcsolják össze egy okiratba. Ilyenkor azonban a kapcsolt szerződésre értelemszerűen nem a házassági vagyonjogi szerződés szabályai az irányadóak. Az összekapcsolás olyan módja is lehetséges, hogy dominánsan más, illetőleg mással kötött szerződésbe foglalják a házastársak (házasulandók) házassági vagyonjogi szerződésnek minősülő rendelkezéseiket.[83] A jelzett esetben a házastársaknak, vagy házasulóknak a házassági vagyonjogi szerződéses rendelkezései tekintetében a házassági vagyonjogi szerződéshez megkívánt alaki feltételek teljesítése esetén jön létre érvényesen a házassági vagyonjogi szerződés.
A Csjt. 27. § (2) bekezdés második mondata szerint "a szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba"[84] A házassági vagyonjogi szerződés taralma tehát a törvény szerint annak eldöntése, hogy a felek vagyonösszességéből mely vagyontárgyak képezzék az egyik vagy másik házastárs külön vagyonát, illetve közös vagyonukat.
Egyes jogirodalmi álláspontok szerint azonban a kifejezett ilyen tartalmú szabályozás hiánya nem akadálya annak, hogy a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésben a házasulok illetve a házasfelek - a Ptk. 200. § (1) bekezdésében megfogalmazott szerződéses
- 26/27 -
szabadságukkal élve - szabadon dönthessenek abban, hogy a közös, illetve különvagyon körét a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösség helyett belátásuk szerint határozzák meg.[85] Meghatározhatják, hogy mely vagyonjogi rendszert választják vagyoni viszonyaik rendezése alapjául, továbbá szabályozhatják, a vagyonközösséghez tartozó tárgyakkal való rendelkezési[86] jogot. Rendelkezhetnek az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastárs által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét a Csjt. rendelkezéseitől eltérő módon szabályozásáról, tehát annak kizárásáról, korlátozásáról, vagy kierjesztéséről. Netán arról, hogy a felelősségnek a Csjt. szabályaitól eltérő módjában állapodjanak meg, illetőleg tudomásul vegyék azt, hogy - szerződéskötés hiányában- a vagyoni viszonyaikra a Csjt. vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszerének szabályai lesznek irányadók.[87]
Kérdésként merülhet fel ugyanakkor, hogy mi a helyzet jogvita esetén abban az esetben, ha a felek valamely kérdést csak részben rendeznek szerződésükben. Dogmatikailag helyes a Ptk. 205. §-a (2) bekezdésének analógiája alapján[88] a Csjt. szabályainak alkalmazása, azonban a felek szerződési akaratához közelebb állónak tűnik az a megoldás, amely a nem szabályozott vitás kérdéseket a szerződésből levezethető elvek (vagy szerződésben felismerhető vagyonjogi rendszer elvei) alapján oldja meg a bíróság.[89]
A szerződés tartalmára vonatkozó speciális korlát, ha a felek gazdasági társaságot alapítanak. Az ilyen szerződés tartalma még akkor sem házassági vagyonjogi szerződés, ha az a házastársak vállalkozási tevékenységének kétszemélyes, ún. házaspári gazdasági társaság keretében történő közös folytatása érdekében jönnek létre.[90] A társasági szerződés nem a házastársak vagyoni viszonyait rendezi, hanem gazdasági társaság létesítő okirata. Ez a szerződés tehát gazdasági társaságnak a létrehozáséra irányul, amely társaságnak a felektől eltérő jogalanyisága /adott esetben jogi személyisége/ van. Az ilyen szerződés tartalmára és alakjára a Gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) továbbá a társasági jog egyéb szabályai valamint a cégeljárási szabályok lesznek az irányadóak.
A családjog és a társasági jog összefüggéseit mutatja a kültag vagyoni felelőssége tárgyban született eseti döntés, amely szerint a betéti társaság beltagjának a társaság tartozásáért megállapított mögöttes felelőssége - a beltaggal szembeni eredménytelen végrehajtás esetén - a kültag házastárs családjogi törvényen alapuló felelősségét eredményezi abban az esetben, ha a betéti társaságba a vagyoni betét szolgáltatása a házastársi közös vagyonból és nem a beltag különvagyonából történt.[91]
- 27/28 -
A szerződés alanyai vonatkozásában a Csjt. 27. § (2) bekezdésének első mondata szerint "a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik". A házasulók fogalmát a törvény nem határozza meg, idetartoznak tehát mindazok, akik egymással házasságot kívánnak kötni. A személyi kör ennél pontosabb meghatározására azért nincs jelentősége, mert a szerződés csak az életközösség fennállása alatt hatályosulhat.[92]
A fenti rendelkezésből viszont az is következik, hogy vagyonjogi szerződés alanya nem lehet az, aki nem köthet házasságot. Nem köthet házasságot és ezért vagyonjogi szerződés alanya sem lehet az, aki akár kiskorúsága, akár a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése miatt cselekvőképtelen.[93] A Csjt. 2. § (1) bekezdése szerint a "házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek" Ebből az következne, hogy a házasulók esetében a vagyonjogi szerződést kötő személyek azonosak legyenek. Ezzel szemben törvényes képviselője útján köthet vagyonjogi szerződést az a kiskorú házasuló, aki a Ptk. 12. § (2) bekezdése szerint a házasságkötéssel válik nagykorúvá, továbbá az a házastárs, aki a házasság fennállása alatt veszti el cselekvőképességét, azzal, hogy ilyen esetekben a szerződés érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulási is szükséges.[94] Ez utóbbi esettel összefüggésben kiemelést érdemel továbbá az is, hogy ha a bíróság a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozta, vagy a házassági vagyonjoggal kapcsolatos jognyilatkozatok tekintetében korlátozta, úgy a korlátozottan cselekvőképes nagykorú házassági vagyonjogi szerződésének érvényes létrejöttéhez a gondnokának beleegyezése, vagy utólagos jóváhagyása szükséges. (A korlátozottan cselekvőképes személy és gondnoka jognyilatkozatának érvényességéhez pedig a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges akkor, ha a házassági vagyonjogi szerződés többek között ingatlan tulajdonjogának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az esetet, maikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására, vagy a gondnokolt vagyonának mértéktől függően a gondnokot kirendelő határozatban megállapított összeget, de legalább 50.000 Ft-ot meghaladó értékű egyéb vagyontárgyára, vagyoni értékű jogaira vonatkozik.)[95]
A szerződés időbeli hatályával kapcsolatos a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat kérdése. A házasságkötést megelőző élettársi kapcsolattal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság - már hatályon kívül helyezett - 10. számú Irányelvének 3. pontja alapján kialakult bírói gyakorlat vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy "abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a
- 28/29 -
házasságkötés előtt közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik - ellenkező megállapodás hiányában- arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi közös vagyonuk részévé kívánták tenni." A házastársak ilyen módon vélelmezett és csak az ellenkező bizonyításával megdönthető akarata folytán vagyonjogi vonatkozásban a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvad, s ezért az életközösség megszűnésekor - a vagyoni viszonyok méltányos rendezése érdekében - a házasság vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell számítani.[96]
A fenti gyakorlat miatt abban az esetben, ha a felek a házasságkötés és a házassági vagyonjogi szerződés létrejötte előtt már együtt éltek, célszerű, hogy a szerződésben a korábbi együttélésük alatt szerzett vagyon sorsát rendezzék, vagy szerződésük hatályát az életközösség egész tartamára - visszamenőlegesen - kiterjesszék.[97]
Más a helyzet akkor, ha a felek az élettársi kapcsolat fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat tekintetében - mint élettársak - szerződéssel rendezik a vagyonszaporulat sorsát. A ilyen szerződés - ellentétben a házassági vagyonjogi szerződéssel - nincs alakisághoz kötve.[98]
Az időbeli hatály vonatkozásában egy további gyakorlati problémára hívnám fel a figyelmet. A házasulók által megkötött szerződések vonatkozásában a szerződésben célszerű szabályozni a szerződés rendelkezéseinek hatálybalépését, továbbá a megelőző élettársi életközösség fennállása esetén a szerződés hatályának a megelőző élettársi viszonyra való kiterjesztését vagy annak kizárását.
A hatálybaléptető rendelkezés alkalmazásával elkerülhetők az életközösség létrejöttének bizonyítására vonatkozó problémák. Ezek a problémák a fenti a házasságkötést megelőző élettársi életközösség esetén felül akkor kerülhetnek előtérbe, ha a szerződés megkötését követően a felek között nem azonnal jön létre a házassági életközösség, vagy ha annak valamelyik fogalmi eleme nem valósul meg. Ilyen esetben a szerződés egyértelmű rendelkezése kifejezi a felek közös akaratát, amely a vagyoni viszonyaik rendezésének alapját képezi.
A szerződés tartalma tekintetében van olyan irodalmi álláspont amely szerint a Csjt. rendelkezései nem teszik lehetővé azt, hogy házastársak vagyonjogi szerződésbe foglalt megállapodása a Csjt.-nek a közös illetve különvagyon körének meghatározására vonatkozó rendelkezésein felül a harmadik személyekkel szembeni felelősséggel kapcsolatos szabályaitól is eltérjen, vagy akár kizárólag e vonatkozásban térjen el.[99] A bírói gyakorlatban azonban találni arra is példát, amely ettől az állásponttól eltérően akként foglal állást, hogy a házastársi
- 29/30 -
vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződés a házastárs korlátozott helytállási kötelezettségét kizárja, még akkor is ha harmadik személy c vagyonjogi szerződés tatalmáról nem tudott.[100]
Ugyancsak a szerződés tartalmához tartozó kérdés, hogy a házasságkötést megelőzően a házasulók csak ún. szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződét tudnak kötni egymással. Csak a házasságkötést követően köthetnek mint házastársak egymással vagyoni viszonyaikat rendező egyéb a tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések körébe tartozó szerződést.
Ami a szerződés tipikus tartalmát illeti, kívánatos, hogy a felek rögzítsék a "kiinduló állapotot", vagyis azt, hogy a szerződés hatálybalépése idején milyen vagyontárgyak tartoznak a tulajdonukba.[101] Akkor, amikor a házasulok írásban rögzítik azt, hogy melyikük mit hozott a házasságba, vagyis az együttélés megkezdésekor milyen különvagyonnal rendelkeznek, ez egy állapotrögzítő okirat, nem szerződés, csupán a későbbi bizonyítást könnyíti meg: az okirattal szemben kell bizonyítani, hogy az abban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. Az esetben viszont, ha ilyen okirat a tények rögzítésén túlmenően vagyoni rendelkezést is tartalmaz,[102] attól a felek egyoldalúan nem térhetnek cl.
A felek rendelkezhetnek arról, hogy:
- melyik házassági vagyonjogi rendszert választják, és e rendszernek mik a szabályai,
- a törvény rendelkezéseit mikor lehet alkalmazni,
- rendelkezetnek a házasságkötést megelőző együttélés során szerzett vagyon sorsáról,
- határozhatnak arról, hogy a házasságkötésük alatt megszerzendő vagyon közös vagy külön vagyon legyen, utóbbi esetben melyik házastárs különvagyona,
- a közös vagyon kezelésének módját is meghatározhatják,
- a felek megállapodhatnak a közös vagyonból a különvagyonba, vagy a külön vagyonból a közös vagyonba történő esetleges jövőbeni beruházások megtérítéséről,
- eldönthetik, hogy a közös háztartás költségeihez melyik házastárs mennyivel és milyen vagyonból járul hozzá,
- rendelkezhetnek arról, hogy harmadik személyekkel kötendő ügyletek tekintetében mikor kell kifejezett hozzájárulás az ügylet megkötésében részt nem vevő házastárstól,
- szabályozhatják azt is, hogy a házasság felbontása esetére a közös lakás használatát hogyan rendezik,
- kialakíthatják a közös vagyon megosztásának szabályai az életközösség megszűnésének esetére. A fenti felsorolás nem kimerítő. Személyes tapasztalatom az, hogy nagyon sok múlik a
szerződést szerkesztő, készítő kollégák felkészültségén. Tapasztalataim szerint minél szélesebb körben tájékozottak lehetőségeikről az ügyfelek, annál inkább lesznek együttműködők, konstruktívak.
- 30/31 -
A házassági életközösség alatt megkötött szerződések esetében a szerződés alanyai csak házastársak lehetnek. Amennyiben házastársakról beszélünk, akkor a szerződés érvényességének feltétele lesz az, hogy a házasság érvényesen létrejöjjön a felek között.[103]
Ha a házasság nem az egyik fél cselekvőképtelensége miatt érvénytelen, a házasságból folyó vagyonjogi hatások a házasság érvénytelensége esetén a Csjt. 33. §-ában foglalt feltételek meglétében - a szerződés szerint alakulnak, a házasságból folyó vagyonjogi hatások ugyanis, mindkét házastárs jóhiszeműsége esetén vagy ha a jóhiszemű házastárs azt kívánja ugyanazok mint érvényes házasság esetén.[104]
A már házassági kötelékben élők házasságuk időtartama alatt bármikor elhatározhatják magukat a szerződéskötésre és életközösségük fennállása alatt is "vállalkozhatnak arra, hogy a közöttük fennálló vagyoni kapcsolat rendszerén.[105] A bírói gyakorlat alapján elfogadott tétel, hogy házassági vagyonjogi szerződésnek minősül a házastársak olyan megállapodása, amelyben rögzítik, hogy a vagyontárgy valamelyik házastárs különvagyonába tartozik. Az ilyen szerződés nem jár a házassági vagyonközösség megosztásának kimondásával, ezért ennek megkötéséhez nem szükséges a bíróság közreműködése.[106]
A házassági életközösség megszakadásánál irányadó bírói gyakorlat az életközösség és jogirodalmi álláspont ismertetésére a dolgozat III.2. pontjában már sor került, azonban itt tartom szükséges megjegyezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében kimondta, hogy nem szűnik meg a házassági életközösség, amíg a felek között az érzelmi és a gazdasági kapcsolat - egyikük házasságon kívüli viszonya ellenére - fennmarad.[107]
A szerződés tartama tekintetében a házastársaknak mind a tágabb, mind a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés megkötésére is lehetőségük van. Tapasztalataim szerint a házassági életközösség alatt megkötött szerződések tekintetében fordulhatnak elő a harmadik személyekkel kapcsolatos vagyoni viszonyokat érintő szerződéses rendelkezések, ezért célszerű az ilyen ügyleteknél az átlagosnál is körültekintőbben eljárni. Az ügy alapos felderítése az ügyfelek nélkül nem lehetséges. Célszerű már a szerződéskötési folyamat elején tisztázni, hogy:
- Miért akarnak a felek szerződést kötni?
- 31/32 -
- Korábban milyen szabályok érvényesültek a vagyoni viszonyaikra?
- Van-e bármelyik házastársnak olyan kötelezettsége harmadik személyekkel szemben, amely a közös vagyon érintheti?
- Bármelyik házastárs folytat-e egyéni vállalkozói tevékenységet, illetve korlátlanul felelős tagja-e gazdasági társaságnak?
- Van-e, ha igen, milyen mértékű a házastársak közös- illetve különadóssága?
- Fennáll-e a házastársak között az életközösség?
- Megszakadt-e korábban a házastársak közötti életközösség, ha igen mi történt akkor, és mi történt azután?
A szerződés megkötésének a körülményeit és a szerződés alakiságait is érinti a Legfelsőbb Bíróság azon eseti döntése, amely szerint semmis az a házastársi közös vagyont megosztó szerződés, amelynek ügyvédi ellenjegyzése a törvény rendelkezéseinek nem felelt meg.[108] "Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) nemcsak formai feltételeket határoz meg, amikor az ellenjegyzés ismérveiről szól, hanem tartalmi követelményeket is megfogalmaz. Az Ütv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy
a) az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel, és
b) az okiratban megjelölt fél az iratot előtte vagy helyettese előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el.
A házastársi vagyonjogi szerződés ügyvédi ellenjegyzése ezért nem tekinthető csupán olyan formai követelménynek, melynek sérülése esetén az ügyvéd legfeljebb etikai vétséget követ el. Az adott ügyben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a szerződést a felek az okiratot készítő, majd azt ellenjegyző ügyvéd távollétében írták alá, és utóbb a szerződés ellenjegyzésekor sem volt jelen a felperes, így aláírását - értelemszerűen - nem ismerhette el az ügyvéd előtt a saját kezű aláírásának. Ezen túlmenően, miután a felperes és az ügyvéd személyesen nem is találkoztak, nyilvánvalóan nem kerülhetett sor arra, hogy a felperes megkaphassa a szerződésre vonatkozó jogi tájékoztatást, illetve a jogkövetkezményekről való kioktatást és az ügyvéd sem győződhetett meg arról, hogy a szerződés tartalma megfelel a felperes akaratának is, nem csupán az alperesének. A szerződést készítő ügyvéd vallomásából egyébként az is kitűnt, hogy ő maga sem volt tisztában a felek valós vagyoni viszonyaival, nem volt átfogó ismerete az alperes vállalkozásairól, az üzletrészek, részvények értékéről, a szerződést kizárólag az alperes által közölt elvárásnak megfelelően, az ő "megrendelésére" készítette el. Az okirat "ellenjegyzésével" így nyilvánvalóan nem tanúsíthatta, hogy az megfelel a felperes akaratának is. Ezért a perben eljárt bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy a szerződés szabálytalan ügyvédi ellenjegyzése folytán nem teljesültek a Csjt. által a vagyonjogi szerződésekre alkalmazandó alaki előírások (melyek egyben tartalmi követelmények is), és a kötelező alakiság megsértésével kötött szerződés a Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján semmis.[109]
- 32/33 -
A Csjt. 31. § (2) bekezdése szerint a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és a fenntartási költségek megtérítését is. Nincs helye megtérítésnek, ha a kiadás a lemondás szándékával történt. A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.
A házastársi közös vagyon megosztása fogalmilag feltételezi az egyes alvagyonok körének és értékének az egyes alvagyonok között fennálló megtérítési igényeknek, valamint a házasfeleknek ún. vagyoni jutójának a meghatározását, továbbá az egyes vagyontárgyakon fennálló közös tulajdon (együttes jogosultság, ill. közös kötelezettség) megszüntetését, továbbá az egyes vagyontárgyakra vonatkozóan valamely házastársnak a kizárólagos tulajdonjogának (egyedüli jogosultságának vagy kötelezettségének) a létrehozását természetbeni megosztás, vagy magához váltás, vagy a vagyontárgy értékesítése és a vételár felosztása útján.[110]
A törvény a vagyonközösség megszűnését a házassági életközösség megszűnéséhez köti. A házassági életközösség pedig megszűnik, ha a házastársi összetartozás és a kapcsolat végleges felszámolásának szándékát bármelyik házastárs kifejezésre juttatja.[111]
Amennyiben a házastársak között vagyonjogi szerződés jött létre, úgy a vagyoni viszonyaik rendezésére az lesz az irányadó akkor is, ha az életközösségük megszűnését követően a közös vagyonuk megosztása tárgyában bármelyikük kérelmére a bíróság dönt.[112] Az ilyen megállapodás azt határozza meg, hogy a közös vagyonból mely vagyontárgyak kerülnek az egyik illetve a másik házasfél kizárólagos tulajdonába és mindezekhez képest köteles-e valamelyik fél értékkülönbözetet fizetni a másiknak.[113]
A vagyonközösségből származó igény érvényesítésére bármikor sor kerülhet. A házastársak közös vagyon megosztására irányuló igénye tulajdoni igény és mint ilyen nem évül el.[114]
- 33/34 -
A vagyonmegosztás tárgyában érvényesen létrejött szerződés jogkövetkezménye, hogy attól utóbb egyoldalúan egyik házastárs sem térhet el. A szerződés elvben a házastársak vagyoni viszonyainak teljes és végleges rendezését jelenti.[115]
Az ilyen szerződések megkötésére vonatkozó alakiságok attól függően alakulnak, hogy a felek a házassági vagyonjogi szerződésükben rendezték-e a vagyonközösség megszüntetését vagy sem. Amennyiben a házassági vagyonjogi szerződés rendezi a vagyonmegosztás kérdését is, akkor a házassági vagyonjogi szerződések alakiságai vonatkoznak a szerződésre. A Csjt. 27. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, a szerződés alakiságára előírt rendelkezés nem vonatkozik az életközösség megszűnése után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.[116] A kötelmi jog általános szabályai az irányadók a szerződés alakiságaira akkor, ha annak tárgya ingó dolog ajándékozása, és az ajándék átadása megtörtént, továbbá a házastársi közös vagyon megosztása és a szerződés az életközösség megszűnése után jött létre.[117]
A családjogi törvény 1986. évi módosítása előtt kötött, a közös vagyon megosztására irányuló szerződések alaki feltételeit az akkor hatályos 1952. évi 23. tvr. (Csjté.) 8. §-a közokirati formához kötötte. E szabály alól a bírói gyakorlat csak a különélő házastársak között az életközösség megszakadása után a vagyonközösségi ingókra létrejött és foganatba ment megállapodás tekintetében engedett kivételt (PK 96. sz. állásfoglalás).[118]
A szerződés részletes tartalma a vagyoni elemek tulajdonságainak függvénye, de annyi minimumkövetelményként meghatározható, hogy kellő részletességgel szabályozza a feleknek járó vagyoni juttatásokat, tartalmazzon pontos határidőket és legyen alkalmas a célzott joghatás kiváltására. Ez utóbbi gondolattal speciális tartalmi kellékek meglétére utalok, amelyeket például az ingatlan-nyilvántartásba, vagy a cégnyilvántartásba történő bejegyzéshez az adott jogszabály megkíván. Fontos, hogy a szerződés a felek valóságos ügyleti akaratának megfelelően készüljön el.
A szerződés tárgyához kapcsolódó egyik eseti döntés szerint a különböző különvagyoni jellegű és közös vagyoni ráfordításokkal kialakított - s eredetileg az egyik házastárs nevén álló - ingatlanilletőségnek a másik házastársra való átruházása a megjelöléstől függetlenül nem ajándékozásnak, hanem házastársi közös vagyoni igény rendezésének minősül.[119]
A házassági életközösség megszűnését követően a felek közötti viszony átalakul, és ez óhatatlanul rányomja bélyegét a vagyonközösséget megszüntető szerződések tartalmára. Sok esetben konfliktusokkal terhelt, hosszú egyeztetési folyamat eredményeként jön létre a felek megállapodása. A sok egyeztetésnek és a felek egyezségkötésének dacára szép számmal találunk a bírói gyakorlatból olyan példákat, amelyek a szerződések érvénytelenségével foglalkoztak.
- 34/35 -
A házassági közös vagyon megosztásáról rendelkező szerződés érvénytelenségének megállapítását leggyakrabban az ún. akarathibák (tévedés, megtévesztés, közös téves feltevés, jogellenes fenyegetés) illetve feltűnő értékaránytalanság alapján kérik, de előfordul hivatkozás arra is, hogy a szerződés színlelt, illetőleg jóerkölcsbe ütközik. Az előbbiek ún. megtámadási, utóbbiak ún. semmisségi okok.[120]
Jogszabály kifejezett rendelkezése hiányában a Ptk. mint háttér joganyag alkalmazásával a bíró gyakorlat a fenti kérdések kapcsán számos kérdést elvi éllel döntött el.
A felek alkotó együttműködése, a szerződés részleteinek kidolgozásába történő bevonásával elkerülhető, hogy a későbbiekben esetleg valamelyik fél arra hivatkozzon, hogy a szerződés tartalmát nem ismerte. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kimondta, hogy nincs helye a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában kötött szerződés megtámadásának azon az alapon, hogy a szerződés tartalmát - gondatlansága miatt- az azt aláíró fél kellően nem ismerte meg, hiszen saját felróható magatartásának következményeit magának kell viselnie.[121]
Egy másik eseti döntés szerint a "Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. Nem téves feltevés az, ha a felek a szerződésben - egyező akarattal - valótlan tényeket rögzítenek."[122]
A Ptk. 210. § (4) bekezdés szerint akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A Ptk. 235. § (1) bekezdés szerint a megtámadható szerződés megtámadás következtében megkötése időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik.
A fenyegetés akkor állapítható meg, ha az ügyletkötéshez szükséges nyilatkozat egészében, vagy részben a kilátásba helyezett személyi, vagy vagyoni hátrány hatására keletkezett. Jogellenes fenyegetésen olyan erkölcsi, vagyoni vagy fizikai hátrány kilátásba helyezése értendő, amely a nyilatkozó fél vagy közeli hozzátartozója ellen irányul és amely a nyilatkozatot tevő személyt valós akaratától eltérő kijelentésre készteti (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.399/1998/3).[123] "Nem minősül jogellenes fenyegetésnek, ha a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerződés megkötésének elmaradása esetére az egyik házastárs a bontóperben a házasélet megromlásához vezető okok és körülmények feltárását helyezi kilátásba.[124]
- 35/36 -
A házastársak közötti vagyoni viszonyaik rendezésére vonatkozó szerződés megtámadására a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján csak kivételesen akkor kerülhet sor, ha a feltűnő értékkülönbség valamelyikükre nézve kirívó és indokolatlan hátrányokkal jár.[125]
A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében részletesen foglalkozott a jóerkölcsbe ütközés okán érvénytelen szerződésekkel: "A Ptk.-nak a szerződésekre, valamint a Csjt.-nek a házassági vagyonjogra vonatkozó rendelkezései csak akkor és annyiban érvényesülnek, ha a felek másként nem rendelkeznek, feltéve, hogy jogszabály az eltérést nem tiltja [Ptk. 200. § (1) bekezdés, Csjt. 27. § (2) bekezdés]. A Ptk. tiltja azt, hogy a felek társadalmi és gazdasági rendeltetésükkel ellentétes érdekeket érvényesíthessenek szerződéseikkel, ezért semmisnek nyilvánítja az ún. tilos szerződéseket: azokat, amelyek kifejezetten valamely jogszabály rendelkezéseit sértik, amelyeket jogszabály megkerülésével kötöttek és amelyek közérdekbe ütköző törekvéseket fejeznek ki. Utóbbiakhoz tartoznak azok a szerződések is, amelyeknek tartalma, illetőleg amellyel elérni kívánt eredmény nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik [Ptk. 200. § (2) bekezdés]. A "jó erkölcs" olyan jogi kategória, amely a társadalom általános erkölcsi értékítéletét fejezi ki. A szerződés "jó erkölcsbe" ütközése megállapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e. Az általános társadalmi felfogással nem áll szemben, ha az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat, azaz a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerint ajándékoz, és az sem, ha közös vagyonát házastársa különvagyonába utalja (BH 1999.409.). Nem állapítható meg ezért a perbeli, házassági vagyonra vonatkozó szerződésről, hogy az a jó erkölcsbe ütközne, és ezért a célzott joghatás elérésére a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése - semmisség - okán alkalmatlan lenne. A szerződéskötés indoka pedig - miként arra az alperes ellenkérelmében is helyesen hivatkozott - a szerződés érvényessége szempontjából közömbös." .....A házastársak közötti, vagyoni viszonyaik rendezésére vonatkozó szerződésnek a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadásánál az általános szempontok mellett a családjogi viszonyok sajátosságait is figyelembe kell venni (BH 1994.537.). A bíróságnak a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, az eset valamennyi körülményét vizsgálnia kell. A házastársakat ugyanis nem csupán vagyoni, hanem más személyes szempontok is vezethetik, amelyek nagyobb mértékben befolyásolhatják szerződési akaratukat mint a szorosan vett arányosság." .....Az ingyenes juttatás szándéka pedig a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésének alkalmazását kizárja"[126]
Ahogy arról korábban már szó esett, a felek mindegyikének érdeke az, hogy a létrejött szerződés a lehető legpontosabban szabályozza a felek megállapodásának részleteit. Azonban a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés érvényességének nem feltétele, hogy maga a szerződési okirat részletes vagyonmérleget tartalmazzon, elegendő, ha csupán az értékesebb
- 36/37 -
vagyontárgyak felosztására tartalmaz rendelkezést, és a felek csak a vagyonmegosztásból eredő jogokat és kötelezettségeket foglalják írásba.[127]
Amennyiben érvényesen létrejött szerződés egyes vagyontárgyakra nem vonatkozik, vagyis a rendezés nem volt teljeskörű, nincs akadálya annak, hogy a bíróság a kihagyott vagyontárgyakról, vagy a rendezetlenül hagyott igényekről külön döntsön. Ehhez a szerződés megtámadására nincs szükség. Bár az ítélkezési gyakorlat szerint a szerződésből kihagyott vagyontárgyak tekintetében valamelyik fél kérelmére lehetőség van utóbb külön ítéleti döntésre, de ha a szerződés tartalmából az állapítható meg, hogy a megállapodással a vagyonjogi igényt végleg rendezték, nincs helye az utólagos igényérvényesítésnek[128]
A vagyonközösség felszámolása megtörténhet perben a felek által megkötött és a bíróság által jóváhagyott egyezséggel is. A bíróság az egyezséget rögzíti a tárgyalási jegyzőkönyvben majd végzéssel dönt annak jóváhagyásáról. A Pp. 148. § (2) bekezdése alapján a bíróság az egyezséget akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak. Fontos, hogy a felek egyezségi nyilatkozatát a bíróság előtt tegyék meg, és megtörténjen annak jegyzőkönyvbe foglalása is, mert a bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek és okiratba foglalva nyújtottak be a bírósághoz jóváhagyás végett.[129]
A bíróság nem dönthet olyan egyezség jóváhagyása felől, amelynek létrejöttéhez harmadik személy, beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges mindaddig, amíg a beleegyezés, vagy jóváhagyás nem történt meg.[130]
Ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó egyezséget a bíróság csak abban az esetben hagyhatja jóvá, ha az végrehajtható.[131]
A dolgozat zárásaként elsőként azon reményemnek szeretnék hangot adni, hogy az új Ptk. hatálybalépését követően kiszámíthatóbb, átláthatóbb törvényi szabályozás alkotja majd a házassági vagyonjogi kérdések szerződéses rendezésének alapját.
Úgy gondolom, hogy az új Ptk. megalkotása egy hosszú folyamat kezdete. A folyamat eredményeként kialakulhat egy olyan jogi kultúra - mind a felek, mind a jogalkalmazók és nem utolsó sorban az ítélkezés közreműködésével -, amelynek természetes velejárója lesz a jogviták megelőzése érdekében a házassági vagyonjogi kérdések szerződéses rendezése.
- 37/38 -
Véleményem szerint a jogi szabályozás mellett a közfelfogás, a társadalmi normák lassú átalakulása, a törvényi szabályok társadalmi elfogadottsága, és nem utolsósorban a jogalkalmazók felkészültsége fogja meghatározni az új szabályok érvényesülésének hatékonyságát.
A házassági vagyoni viszonyok szerződéses szabályozásával kapcsolatos tapasztalataim azt mutatják, hogy napjainkban inkább kivételként fordul elő az, hogy a felek házassági vagyonjogi szerződést kötnek. Ennek oka több tényezőre vezethető vissza. A társadalmi gazdasági viszonyok átalakulását és a második házasságok egyre növekvő számát több szerző is említi, mint a szerződések számának növeléséért felelős tényezőket. Mindezek ellenére maga a jogalkotó ismerte be, hogy a jogintézmény "bevezetése óta eltelt lassan két évtizedben a házassági vagyonjogi szerződés kötése a kívánt mértékben nem terjedt el. Az új Polgári törvénykönyv ezeket a hiányokat kívánja - a gyakorlat igényeiből kiindulva - pótolni, és keretszabályokat adni ahhoz, hogy ez a szerződéstípus betölthesse a társadalmi rendeltetését: egyrészről a házastársak autonómiájának biztosítását, másrészt - bizonyos korlátok felállításával - a család védelmét. A szabályok kialakításának fontos szempontja emellett, hogy megfelelő védelmet adjon a házastársak hitelezői számára is.[132]
Véleményem szerint az új szabályozás alkalmas a kitűzött célok elérésére, azonban a szabályok megalkotása nem elégséges a kívánt joghatás eléréséhez.
A "hétköznapok sűrűjében" a szerződés megkötésének előnyeit kellene leginkább propagálni. Ezek az előnyök a hétköznapi nyelvre lefordítva a következők lehetnek: kiszámíthatóbb, egyenlő viszonyok megteremtésének lehetősége, a jogérvényesítés lehetőségének megkönnyítése, a családtagok vállalkozási tevékenységéből eredő kockázatainak csökkentése. A szerződéskötés költségei és a szerződéskötéssel együtt járó kellemetlenségek a tapasztalatok szerint hosszabb távon biztosan megtérülnek.
A közfelfogás változása mellett szükség van jól felkészült, kellően empatikus jogalkalmazókra mind az ügyvédi, mind a közjegyzői mind a bírói karban. Ezért mind az önszabályozó köztestületek (ügyvédi és közjegyzői kamarák), mind a bíróképzésért felelős bírósági vezetők lehetnek a kellő szintű tudás megszerzésének alapkövei, amelyhez kitűnő támogatói bázis a magyar jogi felsőoktatás. Természetesen mindenkinek saját felelőssége a kellő szintű ismeretek megszerzése. A megszerzett tudás jogalkalmazásra gyakorolt hatása miatt azonban ezt a tényezőt is célszerű figyelembe venni akkor, amikor egy megreformált jogintézmény elterjedésére számít a jogalkotó.
A jelenleg hatályos szabályok alkalmazása terén szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy a házassági vagyonjog területéhez kapcsolódó szerződések előkészítése sokkal több empátiát és türelmet igényel, mint az egyébként a polgári jogi ügyletek során szükséges. Az átlagosnál nagyobb emberismeret, és némi pszichológiai előképzettség nagy segítség lehet az ügyfelek által feltárt, sok esetben inkább emberi semmint jogi természetű problémák megoldásához. Fontos, hogy az egyes szerződések megkötésekor mindenki a valóságos ügyleti akaratát lássa viszont a szerződésben.
- 38/39 -
Végezetül felhívnám a figyelmet a mediáció egyre nagyobb jelentőségére, amely főleg konfliktusokkal terhelt kapcsolatok esetén kiváló eszköz a felek mindegyike számára elfogadható kompromisszum eléréséhez. A mediációs tevékenységgel kapcsolatban, de szerződések megfogalmazása kapcsán általában is törekedni kell a megállapodások érvényesíthetőségére a pontos, számonkérhető határidők kötelezettségvállalások rögzítésére.■
- 39/40 -
Dr. Csiky Ottó, dr. Filó Erika: Magyar családjog (Hvgorac Lap-és könyvkiadó Kft. Budapest, 2003.)
Dr. Csiky Ottó-Filó Erika: Családjog I. (JPTE ÁJK jegyzet Pécs, 1999.)
Dr. Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára (PTE ÁJK. Pécs, 2002.)
Dr. Hegedűs Andrea: Családi Jog egyetemi jegyzet (Kis-Ker Bt., Szeged 2009)
Jobbágyi Gábor: Személyi és családi jog (Szent István Társulat Budapest, 2010.)
Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 (Hvgorac Lap-és könyvkiadó Kft. Budapest, 2007.)
Dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 21. oldal (Hvgorac Lap-és könyvkiadó Kft. Budapest, 2002.)
Dr. Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata (Eötvös József Könyvkiadó Budapest, 1995.)
Novotnyné Pletscher Hedvig: A házasságkötések és a válások alakulása Budapesten (Statisztikai szemle 75. évfolyam 6. szám 1997. június, a Központi Statisztikai Hivatal folyóirata)
Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata (KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti kiadó Kft., Budapest 2002)
Dr. Szeibert Orsolya: A házassági vagyonjog és a házassági vagyonközösség eredete, célja és jövője - egyenlőség, autonómia és szolidaritás Családi Jog VIII. évfolyam 2. szám (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 június)
Dr. Szeibert Orsolya (szerk.): Család, gyermek, vagyon a joggyakorlat kihívásai Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2012)
Dr. Tóth Lili: Házastársak vagyonjogi szerződései Családi Jog (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2012 december, X. évfolyam 4. szám).
Dr. Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2012.)
- 40/41 -
Dr. Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008.)
1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, továbbá a COMPLEX CD jogtár kommentárja
1952. évi 23. törvényerejű rendelet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról, valamint a személyi jog egyes kérdéseinek szabályozásáról
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat (http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf)
Legfelsőbb Bíróság 530. számú elvi határozata
Somogy Megyei Bíróság 2. Pf.21.146/1991 ítélete
BDT 2010. 2269 (Debreceni Ítélőtábla Pf. III. 20 422/2009/7.)
EBH 2001/2/530 (Pfv. II. 20.444/1999)
BH 1995.467. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 460/1994. sz.)
BH 1995.466. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 8o8/1994. sz.)
Legf. Bír. Pfv., II. 21.429/1995
BH 2000.539 (Legf. Bír. Pfv. II. 23.780/1998. sz.)
BH 2001.69 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.324/1999. sz.)
BH 2002.57 Legf. Bír. Pfv. I/A. 21.493/1999. sz.)
- 41/42 -
Legf. Bír. Pfv. II. 22.470/1999.
BDT 2005.1143 (Fővárosi Ítélőtábla 1. Pf. 21 247/2004/3.)
BH 2007.122 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.253/2004.)
BH 2009.181 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.722/2008.)
BDT 2008.1922 (Pécsi Ítélőtábla Pf. III. 20 124/2008/4.)
Vas Megyei Bíróság 17.P.20.503/2009/27. szám
Kaposvári Törvényszék 20902/2011/114
- 42 -
JEGYZETEK
[1] A tanulmány alapját a szerző által az ELTE JTI Családjogi szakjogász képzésben elkészített szakdolgozat képezi
[2] Novotnyné Pletscher Hedvig: A házasságkötések és a válások alakulása Budapesten 474. old.
[3] Novotnyné Pletscher Hedvig: A házasságkötések és a válások alakulása Budapesten 474. old.
[4] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 28. old.
[5] Csűri Éva Katalin hivatkozott munkája kiemeli a gazdasági jogalkotást és a gazdasági élet ezzel összefüggő változásait (I.m. 30. old.)
[6] Kiss Pál Barna ügyvéd véleménye, közzétette: dr. Tóth Lili Házastársak vagyonjogi szerződései (Család és Jog X. évfolyam 4. sz. 44. old.)
[7] A téma feldolgozása külön tanulmány tárgyát képezheti.
[8] A jogirodalomban jelentős számú képviselője akad a családi jogot önálló jogágként meghatározó elméleteknek. A tanulmánynak nem tárgya a kérdés részletesebb kifejtése, és a szerző e kérdéskörben jelen tanulmányban nem is kíván állást foglalni.
[9] Dr. Csiky Ottó, dr. Filó Erika Magyar családjog 122. old.
[10] Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog 11. old.
[11] Szeibert Orsolya: A házassági vagyonjog és a házassági vagyonközösség eredete, célja és jövője - egyenlőség, autonómia és szolidaritás. Családi jog VIII. évfolyam 2. szám 1. old.
[12] Szeibert Orsolya: lm. 1. old.
[13] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 (126. old.)
[14] Csűri Éva Katalin szerzeményi közösségen alapuló rendszernek nevezi a hivatkozott típust (Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlatai kérdései 20. old.), míg Jobbágyi Gábor vegyes rendszernek nevezi a vagyonösszesítő és a vagyonelkülönítő rendszer elemeit is tartalmazó rendszereket (Jobbágyi Gábor: Személyi és családi jog 235. old.)
[15] Dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 21. oldal
[16] Dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 22. oldal
[17] Csűri Éva Katalin álláspontja szerint a hozomány a férj tulajdonába kerül (Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlatai kérdései 19. old.), míg Jobbágyi Gábor szerint a hozomány a férj kezelésébe kerül (Jobbágyi Gábor: Személyi és családi jog 235. old.)
[18] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 160. old
[19] Dr. Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 23. oldal
[20] Hegedűs Andrea: Családi Jog 70. oldal
[21] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlatai kérdései 20. old
[22] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlatai kérdései 21. old
[23] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 162. old.
[24] Szeibert Orsolya: A házassági vagyonjog és a házassági vagyonközösség eredete, célja és jövője - egyenlőség, autonómia és szolidaritás Családi Jog VIII. évfolyam 2. szám 7-8. old.
[25] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 23. old. A szerző azt is hozzáteszi, hogy az Alkotmánybíróság a hivatkozott rendelkezést 22/1998. (VI. 9.) AB határozatával megsemmisítette.
[26] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 128. old
[27] Tóthné Fábián Eszter: A házassági vagyonjogi szerződés tartalmáról és érvényességéről (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 153. old)
[28] Tóthné Fábián Eszter: A házassági vagyonjogi szerződés tartalmáról és érvényességéről (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 154. old
[29] Tóthné Fábián Eszter: Im. 154. old
[30] Csűri Éva Katalin:A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 259. old.
[31] Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata 180. old.
[32] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 140. old
[33] Csűri Éva Katalin: Társasági részesedések a házassági vagyonjogban 63. old.
[34] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 171. old.
[35] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 134. old
[36] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 134. old
[37] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 171. old.
[38] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 135-136. old. a fogalmi elemek ismertetését - tekintettel arra, hogy azok szervesen a dolgozat témájához nem kapcsolhatók- mellőzöm
[39] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 178. old.
[40] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 186. old
[41] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 44. old.
[42] A fogalom meghatározásnál alkalmazott csoportosítás Csűri Éva Katalin szempontrendszere alapján történik (Dr. Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban 45-46. oldal)
[43] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 191. old
[44] A Csjt. 27. § (3) bekezdés második mondatának utolsó fordulata szerint: ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra. A fenti rendszerezéssel ellentétben ez a rendelkezés a vagyonjogi szerződés fogalmi körébe vonja az ajándékozás mellett az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodást is.
[45] 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról
[46] Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban 45-46. oldal
[47] Dr. Csiky Ottó, dr. Filó Erika: Magyar családjog 132. old.
[48] Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban 44. oldal
[49] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 130. old
[50] Tóthné Fábian Eszter: A házassági vagyonjogi szerződés tartalmáról és érvényességéről (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 155. old. A szerző megjegyzi ugyanakkor azt is, hogy a bírói gyakorlat a kérdést akként igyekszik rendezni, hogy az ilyen tartalmú szerződést jóerkölcsbe ütközőnek minősítette (BH 1999.409.)
[51] Mindkét házastárs méltányos érdeke alatt értendő lehet az, hogy egyik házastárs sem kerülhet olyan helyzetbe, amely vagyoni érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes lenne a törvényes vagyonközösséghez, és a másik házastárs által vállalt kockázathoz viszonyítottan, kivéve, ha a házastársat az ajándékozás szándéka vezette és ezt a szándékot a szerződésben ki is nyilvánította.
[52] Tóthné Fábián Eszter: A házassági vagyonjogi szerződés tartalmáról és érvényességéről (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 155. old
[53] Szeibert Orsolya: A házassági vagyonjog és a házassági vagyonközösség eredete, célja és jövője - egyenlőség, autonómia, és szolidaritás Családi jog VIII. évfolyam 2. szám 2010. június 8. old.
[54] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 704. old.
[55] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 704. old.
[56] Az új Polgári Törvénykönyv a kérdést bírói gyakorlat által kimunkált elvek alapján részletesebben
[57] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 322. old.
[58] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 323. old.
[59] Kőrös András: Házastársi közös vagyon közös lakás 122. old
[60] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007, 191. old.
[61] Megjegyzem, hogy maga a Csjt. is sokszor utal más jogágak által szabályozott kérdésekre pl. a vagyonjogi szerződések alakiságainál a közokiratba foglalást, vagy a jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalást jelöli meg alaki érvényességi feltételként, de az alaki feltételek meglétét az adott speciális jogszabály alapján kell megvizsgálni
[62] Weiss Emília: Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 182. old,
[63] Kőrös András: A PTK és a családjog kapcsolata a bírói gyakorlat tükrében (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 104. old
[64] Megjegyzem, hogy az új Ptk. a méltányosság elvét speciális alapelvként szabályozza, ezért a jogszabály hatálybalépésétől kezdve a bíróságok mellett valamennyi jogalkalmazó és érintett személy köteles az elvet érvényre juttatni
[65] EBH 2001/2/530-Pfv. II. 20.444/1999)
[66] Az alapelvek, továbbá az általános szabályok feldolgozása külön tanulmány tárgyát képezi.
[67] Weiss Emília: Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 190. old
[68] Weiss Emília: Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 191. old
[69] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 233. old
[70] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 117. oldal.
[71] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007, 188. old
[72] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 234. old
[73] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 120. oldal.
[74] COMPEX CD jogtár kommentárja a 27. § (2) bekezdéshez fűzött magyarázat
[75] Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 196. oldal
[76] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 130. oldal
[77] Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 169. oldal
[78] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 130. oldal
[79] Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 189. oldal
[80] Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 125. oldal.
[81] Legf. Bír. Pfv. II. 23.332/1997. sz.
[82] BDT 2010. 2269 (Debreceni Ítélőtábla Pf. III. 20 422/2009/7.)
[83] COMPEX CD jogtár kommentárja a 27. § (2) bekezdéshez fűzött magyarázat
[84] A külön illetve közös vagyon fogalmi körének meghatározása és annak rövid ismertetése a II.3. pont alatt megtörtént, a kérdés részletesebb kifejtése nem tárgya a dolgozatnak
[85] Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog 25. old.
[86] Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog 25. old
[87] Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog 26. old
[88] Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 129. oldal.
[89] Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 129. oldal.
[90] Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog 27. old
[91] BDT 2005. 1143 (Fővárosi Ítélőtábla 1. Pf. 21 247/2004/3.)
[92] Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 117. oldal. Az életközösség fennállására vonatkozó szabályok és a gyakorlat ismertetése a II.3. alatt már megtörtént, ezért itt csak utalnék az ott leírtakra.
[93] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 232. old
[94] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 232. old
[95] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 232. old
[96] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 182. old
[97] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 119. oldal
[98] BH 2007.122. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.253/2004.)
[99] Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban 47. old.
[100] BH 2002.57. Legf. Bír. Pfv. I/A. 21.493/1999. sz.)
[101] Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás 127. oldal
[102] Vas Megyei Bíróság 17.P20.503/2009/27. szam
[103] A házasságkötés érvényességével kapcsolatos szabályok részletes ismertetése a dolgozat kereteit meghaladná, ezért itt csak a II. 3. fejezetben leírtakra utalnék Csjt. 33. § (1) bek. Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mind a két házastárs jóhiszemű volt, a házasságból folyó vagyonjogi hatások ugyanazok, mint érvényes házasság esetében. Az ilyen házasság érvénytelennek nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs akként érvényesítheti, mintha a házasságot érvénytelenné nyilvánításának időpontjában a bíróság felbontotta volna.
(2) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor csak az egyik házastárs volt jóhiszemű, az előbbi rendelkezéseket csak az ő kívánságára kell alkalmazni.
[104] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 118. oldal
[105] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 187. old.
[106] BDT 2008.1922
[107] BH 2009.181 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.722/2008.)
[108] BH 2009.181 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.722/2008.)
[109] BH 2009.181 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.722/2008.)
[110] Csűri Éva Katalin:Házassági vagyonjog 34. old. A szerző különbséget tesz alanyváltozást eredményező és alanyváltozást nem eredményező megállapodás között. A házastársak belső viszonyában a szerződés megkötése szükségképpeni alanyváltozást eredményez az osztatlan közös tulajdon illetve az együttes jogosultságra való jogközösség megszüntetése, továbbá a házastársak külső jogviszonyában a valamelyikük kizárólagos tulajdonában illetve egyedüli jogosultságának vonatkozásában tulajdonközösség vagy együttes jogosultság létrehozása. A külső jogviszonyban alanyváltozást eredményező illetve alanyváltozást nem eredményező eredménye lehet a megállapodásnak attól függően, hogy az adott jogviszonyra vonatkozó jogág szabályai szerint tulajdonosnak vagy jogosultnak minősülő házastárs vagy ilyennek nem minősülő házastárs szerzi meg az adott jogosultságot.
[111] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 180. oldal
[112] Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog 25. oldal
[113] Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban 50. old
[114] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 183. oldal
[115] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 238. old.
[116] BH 1995.467. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 460/1994. sz.)
[117] Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban 50. old
[118] BH 1995.466. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 808/1994. sz.)
[119] BH 2001.69. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.324/1999. sz.)
[120] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 239. old
[121] Legf. Bír. Pfv. II. 22.470/1999. In: Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 193. oldal
[122] Legf. Bír. Pfv.. II. 21.429/1995. In: Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 194. oldal
[123] Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.399/1998/3.
[124] Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.399/1998/3 In: Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 194. oldal
[125] BH 1994/10.
[126] BH 2000.539. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.780/1998. sz.)
[127] Győri Ítélőtábla 20192/2007/8
[128] Győri Ítélőtábla 20192/2007/8
[129] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007. 234. old
[130] Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 185. oldal
[131] Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 239. old Végrehajthatatlan a felek azon megállapodása, hogy az ingatlant szabadkézből eladják és a vételárat megfelezik, mert az egyezség végrehajtására csak akkor kerülhet sor, ha a felek az ingatlan értékesítésének határideje, valamint az értékesítés kikényszerítésének módja tekintetében is megállapodnak. (BH 1983/3/120)
[132] A T/7971. sz. törvényjavaslat indokolása 482.old.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Érd.
Visszaugrás
