2012. március 29-én a Budapesti Ügyvédi Kamara protokolltermében került megrendezésre a Magyar Jogász Egylet Családjogi Szakosztálya által szervezett kerekasztal fórumbeszélgetés. A rendezvény fő témája az örök aktualitást élvező, a házastársak egymás közötti és harmadik személyekkel kötött szerződései, továbbá ehhez kapcsolódóan az e jogviszonyokból eredő felelősség kérdésének vizsgálata volt. A beszélgetés záróakkordjaként a jelenlévők a parlamenti elfogadásra váró új Polgári Törvénykönyv témával kapcsolatos rendelkezéseiről, továbbá a hatályos szabályozáshoz viszonyított változásokról kaphattak felvilágosítást.
A konferencia a témára kiváló rálátással rendelkező meghívottak prezentációjával kezdődött, majd ezt követően - a program közvetlenségét biztosítandó - a résztvevők tehették fel az előadásokkal kapcsolatos, illetve egyéb vonatkozó kérdéseiket.
A meghívott előadók között szerepelt Dr. Tóthné dr. Bicskei Beatrix, a Budaörsi Városi Bíróság bírája; Dr. Szeibert Orsolya Ph.D, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa, Lantainé dr. Palotás Ildikó és Dr. Kiss Pál Barna ügyvédek. A beszélgetés moderátora Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna, a Fővárosi Törvényszék tanácsvezető bírája, a Családjogi Szakosztály vezetője volt.
Első előadóként Szeibert Orsolya a házastársak vagyonjogi szerződéseinek elméleti hátterét mutatta be. A hatályos Ptk 30. §-ának (2) bekezdése rendelkezik a házastársak vagyonjogi szerződéseiről. A házastársi szerződések fogalma alatt két esetkör értendő, a házasulandók vagy házastársak egymás közötti, továbbá a házastársak harmadik személlyel kötött szerződéseire vonatkozó szabályok. Ahhoz, hogy érvényes szerződésről legyen szó, a házasság fennállásán túl (házasulandók közötti szerződés esetén ettől el lehet tekinteni) szükséges az életközösség és vagyonközösség megléte is. A házastársak egymás közötti szerződése kapcsán az előadó a tartási és öröklési szerződés problematikájára hívta fel a figyelmet, miszerint lényeges tartalmának pontos és részletes meghatározása a szerződő felek részéről, ugyanis a gyakorlatban nem ritka azoknak az eseteknek a száma, amikor nem tekintik érvényesnek a létrejött szerződést abban az esetben, ha kizárólag gondozásra irányul. A jelenlegi álláspont szerint ugyanis ez önmagában nem alapozza meg a tartásra jogosultságot, hiszen a gondozás a házastársak alapvető kötelezettségei közé tartozik. Ez alól egy kivételt mégis érdemes megemlíteni, az Ítélőtábla ugyanis egy alkalommal érvényesnek tekintette az adott szerződést, mert abban az esetben olyan mértékű volt a gondozás, ami már önmagában megalapozta a tartásra jogosultságot.
A házastársak harmadik személlyel kötött szerződései közt a közös vagyon terhére kötött szerződés esetén a Csjt. a házastárs egyoldalú döntése esetén is vélelmezi a házastárs egyetértésével történő eljárást, illetve ellenérték fejében történő szerzés esetén a harmadik személy jóhiszeműségét is (a szigorú felfogás érvényesül). A házastárs utólagos beleegyezése is elegendő a közös döntéshez. A vélelem megdöntésére egy esetben kerülhet sor, ha a harmadik személy tudott vagy tudhatott volna a másik házastárs beleegyezésének hiányáról. Ingyenesség esetén a vélelem nem alkalmazható. A vélelem megdöntése nem eredményezi önmagában a szerződés érvénytelenségét, a Csjt. itt elválasztja a házastársak belső jogviszonyát a másik házastárs harmadik személyhez fűződő viszonyától. Ingatlan esetében, ha csak az egyik házastárs az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonos, úgy a Kúria gyakorlata értelmében a házastársak egymás közötti viszonyára a megbízás nélküli ügyvitel szabályai, a házastárs és a harmadik személy kapcsolatában pedig a fedezetelvonás szabályai irányadóak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
