A polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról című 655/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: számlazárolási rendelet) egy egyedülálló bírósági eljárást hozott létre a határon átnyúló pénzkövetelések biztosítása céljából. Az eljárás rendhagyó jellege abban mutatkozik meg, hogy a bíróság egy olyan jogvitában, amelyben az egyik fél (a hitelező) állítása szerint a másik fél (az adós) pénzösszeggel tartozik, anélkül bírálja el a hitelező ideiglenes számlazárolás iránti kérelmét, hogy az adóst értesítené az ellene folyamatban lévő eljárásról. A bíróság az esetben rendeli el az adós bankszámlájának az ideiglenes zárolását, amennyiben a hitelező igazolja, hogy a követelésének kielégítése veszélyben forog, például azért, mert az adós szándékosan igyekszik eltüntetni a bankszámláján szereplő pénzösszegeket, vagy épp irracionális üzleti tevékenységet folytat.
Amennyiben a bíróság kibocsátja az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzést (a továbbiakban: számlazárolási végzést), úgy az adós számláját vezető banknak képezi a kötelezettségét, hogy teljesítse a számla "befagyasztását", amelyet kétféleképp írhat elő a bíróság: az egyik lehetőség, hogy a bank nem engedheti, hogy az adós a bankszámláról pénzösszegeket utalhasson át, vagy vehessen fel, a másik megoldás pedig az, hogy a bank átutalja a szóban forgó összeget egy zárolási célokra létrehozott külön bankszámlára. Az adós csak azt követően értesíthető az eljárásról, ha már visszaérkezett a bírósághoz a bank nyilatkozata, miszerint a számla zárolása megtörtént, azaz addig sem a bíróságtól, sem a banktól nem szerezhet tudomást bankszámlájának zárolásáról. Ezzel kívánja a számlazárolási rendelet elérni, hogy a követelés végrehajtása különböző pénzátutalások vagy pénzfelvételek útján ne kerülhessen veszélybe.
A számlazárolási rendelet tárgyi hatálya széles, minden polgári és kereskedelmi ügyben előforduló pénzkövetelésre vonatkozik, a házassági vagyonjog, illetve az öröklési jog kivételével. Fontos követelmény azonban, hogy a hitelező és az adós közti jogvitának határon átnyúló elemmel kell rendelkeznie. Nemzetközi elemről akkor beszélhetünk, ha az érintett bankszámlát egy másik tagállamban vezetik, mint ahol az a bíróság található, ahol a kérelmet benyújtották, vagy mint ahol a hitelező lakóhelye vagy székhelye található.
A számlazárolási rendelet nem érvényes az összes tagállamban; az Egyesült Királyság és Dánia nem részesei a rendeletnek, ellenben Írország igen. Ez azt jelenti, hogy az eljárás nem alkalmazható egy olyan hitelező vonatkozásában, akinek az Egyesült Királyságban vagy Dániában van a lakóhelye vagy székhelye; másrészt azt jelenti, hogy azok a bankszámlák, amelyeket az Egyesült Királyságban vagy Dániában vezetnek, nem zárolhatóak. Az adósokat illetően nincs olyan kikötés, hogy a lakóhelyüknek vagy a székhelyüknek valamely tagállamban kell lennie.
A hitelezőnek a számlazárolási kérelmet a rendelet mellékletei között szereplő speciális formanyomtatványon kell előterjesztenie, amelynek használata kötelező. A számlazárolási rendelet a kérelem benyújtásának formai feltételei mellett a tartalmi feltételeket is teljeskörűen szabályozza, amely során a hitelezőnek vagy a zárolandó bankszámla pontos adatait, vagy ha azokat nem ismeri, úgy legalább annak a banknak a nevét, amelyik a számlát vezeti, közölnie kell a kérelemben.
Mivel a bíróság - a pénzeszközök eltüntetésének kiküszöbölése érdekében - nem biztosít lehetőséget az adósnak a védekezésre, így a rendelet fokozott követelményeket támaszt a hitelező kérelmével szemben; a hitelezőnek minden olyan igazolást a bíróság rendelkezésére kell bocsátania, amelyek a követelés létét és annak veszélyben forgását bizonyítják. A követelés igazolásának valós problémája akkor merül fel, ha a hitelező még egyik tagállamban sem jutott olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre, amely kötelezi az adóst a követelés megfizetésére, mivel ebben az esetben a hitelezőnek hitelt érdemlően igazolnia kell a számlazárolási eljárást lefolytató bíróság előtt azt is, hogy jók az esélyei arra, hogy az adóssal szembeni követelését meg fogja ítélni számára az ügy érdemében eljáró bíróság, s csak ennek igazolását követően nyer értelmet, hogy a számlazárolási eljárást lefolytató bíróság érdemben foglalkozzon a számlazárolási végzés elrendelésének egyéb feltételeivel (Mohr, Franz: Die vorläufige Kontenpfändung. NexisLexis Verlag ARD Orac GmbH & CoKG, Bécs, 2014. 49. o.).
Ami a követelés kielégítésének veszélyben forgását illeti, a hitelezőnek olyan valós kockázat fennállását kell igazolnia, amely bekövetkezése esetén a tartozás adóssal szembeni későbbi végrehajtása meghiúsulna vagy számottevően nehezebb lenne. A bizonyítási eljárás alapvetően írásbeli eljárás, de amennyiben a bíróság nem tartja kielégítőnek a mellékelt igazolásokat, úgy lehetőség van a hitelező és hitelező tanúinak a meghallgatására. Mivel a bíróság nem értesíti az adóst az ellene folyamatban lévő eljárásról, így értelemszerűen az adós meghallgatására sem kerülhet sor.
Sőt, ha a bíróság elutasítja a hitelező számlazárolási
- 4/5 -
végzés iránti kérelmét, úgy még ebben az esetben sem kézbesítik az adósnak a végzést, amelynek az az indoka, hogy fennmaradjon a "meglepetés-hatás" elérésének a lehetősége, mivel a későbbiekben felmerülhet a szüksége egy újabb számlazárolási eljárás megindításának. Abban az esetben sem kézbesítik az adósnak a számlazárolási kérelmet elutasító végzést, ha a hitelező fellebbezése folytán másodfokú eljárásra kerül sor, amelynek szintén a "meglepetés-hatás" fenntartása az indoka. Az adósnak csupán a számlazárolási kérelemnek helyt adó végzés kerül kézbesítésre, de az is csak azt követően, ha már visszaérkezett a bírósághoz a bank nyilatkozata, miszerint a számlát zárolta, ugyanis ezt követően már nincs az adós abban a helyzetben, hogy eltüntethesse a számláján szereplő pénzösszegeket.
A számlazárolási rendelet fent ismertetett szabályai egyedülállóak, hiszen mind az Európai Unió jogi aktusai által szabályozott határon átnyúló, mind a tagállami jogok által szabályozott bírósági eljárásokban kiemelt jelentőséggel bír a kontradiktórius eljárás érvényesülése, amely során a bíróság mindkét felet meghallgatja, vagy legalábbis biztosítja a személyes meghallgatás lehetőségét. Az Európai Közösségek Bírósága már 1980-ban a 125/79. számú Denilauler-ügyben kimondta, hogy nem felel meg az adósvédelmi szabályoknak az olyan eljárás, amelynek során úgy hozták meg az ítéletet, hogy nem idézték meg az adóst meghallgatásra, és amelyet előzetes kézbesítés nélkül kívánnak végrehajtani vele szemben. Ezzel szemben a számlazárolási rendelet nemcsak az adós meghallgatásának tilalmát fogalmazza meg, hanem azt sem teszi lehetővé, hogy az adóst értesítse a bíróság az eljárás megindulásáról (Schweighardt Zsanett: Tagállamközi követelésbehajtás - Ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés. Európai Jog, 2018/3. 5. o.).
A téma érzékenységét mi sem mutatja jobban, mint hogy a számlazárolási rendelet elfogadását megelőző jogalkotási folyamat kirívóan hosszú ideig tartott. Az Európai Bizottság már 2006 októberében elfogadta "Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása" című Zöld könyvet, amelyben javaslatot tett egy a bankszámlák zárolását szolgáló európai ideiglenes intézkedés megalkotására (Mészáros Pál Emil: Ideiglenes intézkedések az európai polgári eljárásjogban és a "nem tagállami" ideiglenes számlazárolást elrendelő végzés. Európai Jog, 2018/3. 10. o.). A Bizottság javaslatát a Tanács munkacsoportja húsz ülésen vitatta meg. A végleges jogi aktust csupán 2014. május 15-én írták alá, amelyet 2017. január 18-tól kell alkalmazni, azaz a teljes procedúra több mint tíz évig húzódott (Kacevska, Inga - Rudevska, Baiba - Buka, Arnis - Dambergs, Martins - Fillers, Aleksandrs: Az Európai Unió jogszabályainak hatékony elfogadása, átültetése, végrehajtása és alkalmazása a polgári igazságügy területén. Riga, 2015).
E tanulmányban elsősorban a számlazárolási rendelet azon szabályait elemzem, amelyek a bankokat érintik, azzal a céllal, hogy a pénzintézetek hatékonyan tudják teljesíteni az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeiket.
A számlazárolási rendelet 4. cikkének 2. pontja definiálja a bank fogalmát: a bank az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet, ideértve az Unión belüli vagy a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 47. cikkével összhangban Unión kívüli központi irodával rendelkező hitelintézeteknek az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontja értelmében vett, az Unióban található fióktelepeit is.
A bankszámla fogalmát a számlazárolási rendelet 4. cikkének 1. pontja határozza meg, amely szerint a bankszámla minden olyan, pénzeszközöket tartalmazó, banknál vezetett számla, amelyet az adós nevén vagy az adós megbízásából harmadik személy nevén vezetnek, azonban nem tartoznak ebbe a körbe az értékpapírszámlák. E definíció mellett meg kell említeni a számlazárolási rendelet 2. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályt is, amely szerint ez a rendelet nem alkalmazandó sem azokra a bankszámlákra, amelyek a számlavezetés helye szerinti tagállam joga alapján mentesek a lefoglalás alól, sem pedig a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke a) pontjában meghatározott rendszerek működtetésével összefüggésben vezetett bankszámlákra.
A biztosíték tárgyait az adós bankszámláján szereplő pénzeszközök képezik. A számlazárolási rendelet 4. cikk 3. pontja meghatározza a pénzeszköz fogalmát, eszerint valamely számlán bármely pénznemben jóváírt pénz, illetve pénz visszafizetésére fennálló hasonló követelés, mint például a különböző pénzpiaci betétek.
A számlazárolási rendelet 8. cikke szabályozza, hogy a számlazárolási végzés iránti kérelemben milyen információkat kell kötelezően feltüntetnie a hitelezőnek. Ezek közé tartozik az adós zárolandó számláját vezető bank neve és címe, vagy az annak azonosítását lehetővé tevő szám, így például IBAN-szám vagy BIC-kód. Ezek kötelezően feltüntetendő adatok, szemben a 8. cikk (2) bekezdés e) pontjában foglalt szabállyal, amely előírja, hogy a zárolandó bankszámla számát csak akkor kell feltüntetni, ha az rendelkezésre áll. Vagyis a hitelezőnek a kérelemben a bank azonosítását lehetővé tevő adatokat mindenképp meg kell jelölnie, de az nem jelent problémát, ha nem ismeri a konkrét bankszámlaszámot.
A fenti szabályokkal függnek össze a "Számlainformációk beszerzésére irányuló kérelem" címet viselő 14. cikk rendelkezései, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a hitelező nem rendelkezik az adós számláját vezető bank azonosításához szükséges adatokkal. Ilyen-
- 5/6 -
kor a 14. cikk (1) bekezdés első albekezdésében foglalt szabály szerint nyílik lehetőség kérelmeznie a hitelezőnek a számlainformációk beszerzését annál a bíróságnál, amely joghatósággal rendelkezik a számlazárolási kérelem elbírálására is: ha a hitelező valamely tagállamban olyan végrehajtható bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan végrehajtható perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, és a hitelező okkal feltételezi, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál egy vagy több bankszámlával rendelkezik, de nem ismeri sem a bank nevét és/vagy címét, sem az IBAN-számot, a BIC-kódot vagy a bank azonosítását lehetővé tevő egyéb banki számot, akkor kérelmezheti attól a bíróságtól, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztette, a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságának abból a célból való megkeresését, hogy az szerezze be a bank vagy bankok, valamint az adós számlája vagy számlái azonosításának lehetővé tételéhez szükséges információkat. Példának okáért, erre utaló jel lehet, ha pl. az adós bizonyos tagállamban dolgozik, vagy ingatlantulajdonnal rendelkezik, esetleg céget alapított, azaz valószínű, hogy gazdasági, üzleti tevékenységéből kifolyólag adott tagállamban bankszámlával rendelkezik (Mohr i. m. 80. o.).
E körben kiemelem a 8. cikk (2) bekezdés f) pontjában foglalt szabályt is, amely szerint ha a hitelezőnek a számlazárolás végzés iránti kérelmében nincs módja annak a banknak az adatainak az ismertetésére, amely az adós számláját vezeti, akkor a hitelezőnek csatolnia kell egy nyilatkozatot arról, hogy a 14. cikk szerinti megkeresés keretében kérelmezi-e a számlainformációk beszerzését, valamint meg is kell indokolnia, hogy miért gondolja úgy, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál bankszámlával rendelkezik. E szabály fényében véleményes lehet annak eldöntése, hogy ha a hitelező a számlazárolási végzés iránti kérelmében nem közli a bank adatait, és arról sem nyilatkozik, hogy kérelmezi-e a 14. cikk szerint a számlainformációk beszerzését, akkor felhívhatja-e a bíróság a hitelezőt a 17. cikk (3) bekezdése alapján hiánypótlásra, vagy a bíróságnak hiánypótlásra felhívás nélkül vissza kell-e utasítania a kérelmet? Hogy ennek a szabálynak az alkalmazása hogyan fog alakulni a bírósági gyakorlatban, egyelőre kérdéses, de véleményem szerint helye lehet hiánypótlásra való felhívásnak, mert az szolgálja megfelelően a bírósághoz fordulás jogát a hitelezőt illetően.
A megkeresés folytán a helyes információk beszerzése azon tagállam információs hatóságának képezi a feladatát, amely tagállamban a hitelező állítása szerint a bankszámlát vezethetik.
Egyebekben az információ beszerzésének módjait a rendelet nem szabályozza, a 14. cikk (4) bekezdése csupán azt rögzíti, hogy az információs hatóságnak a 14. cikk (5) bekezdésével összhangban az adott tagállamban rendelkezésre álló módszerek valamelyikét kell igénybe vennie. Ennek megfelelően a 14. cikk (5) bekezdésében foglalt szabály minimumkövetelményként meghatározza, hogy a szükséges információk beszerzésére szolgáló alábbi módszerek közül a nemzeti jog értelmében legalább az egyik igénybe vehető legyen minden tagállamban.
A módszerek közül az első a tagállam területén működő minden bank kötelezése arra, hogy az információs hatóság kérésére közölje, hogy az adós rendelkezik-e nála számlával. Az információs hatóság jelentőséggel bíró információkhoz való hozzáférésének biztosítása, amennyiben ezeket az információkat hatóságok vagy közigazgatási szervek tárolják, nyilvántartásokban vagy más módon egy újabb lehetséges módszer. Harmadik módszer az adós arra való bírósági kötelezésének a lehetősége, hogy közölje, hogy az érintett tagállamban melyik banknál vagy bankoknál rendelkezik egy vagy több bankszámlával, és ezzel együtt egy olyan, személynek címzett (in personam) határozat kibocsátása, amely - a számlazárolási végzés által zárolandó összeg erejéig - megtiltja, hogy az adós a számláján vagy a számláin lévő pénzeszközöket felvegye vagy átutalja. Valamint az előzőekben említetteken kívül bármilyen egyéb módszer, amely a jelentőséggel bíró információk beszerzése céljából eredményesen és hatékonyan alkalmazható, feltéve, hogy a módszer nem aránytalanul költséges vagy időigényes.
Mindezek mellett a 14. cikk (5) bekezdése arra is kitér, hogy a tagállam által lehetővé tett módszertől vagy módszerektől függetlenül az információk beszerzésében érintett valamennyi hatóságnak sürgősséggel kell eljárnia. Amennyiben az információs hatóság sikerrel jár, úgy a 29. cikk alapján közölnie kell a megszerzett információkat a megkereső bírósággal, de a hitelezőt nem szükséges tájékoztatnia. Az is lehetséges, hogy az információs hatóság eljárása nem vezet eredményre, természetesen erről is tájékoztatnia kell a bíróságot. Mindemellett az a sajátos eset is előfordulhat, hogy az információs hatóság arról értesíti a megkereső bíróságot, hogy megtalálta az adós számláját vezető bankot, ugyanakkor ezen a számlán nem szerepel pénzösszeg. Ettől függetlenül célszerű elrendelnie a bíróságnak a számla zárolását, mert elképzelhető, hogy a későbbiekben pénzösszeg kerül a bankszámlára.
A 14. cikk (8) bekezdése alapján, ha az információs hatóság valamely banktól információkhoz jut, vagy hozzáférést kap a hatóságok vagy a közigazgatási szervek nyilvántartásaiban található adatokhoz, akkor 30 nappal késleltetni kell az adós arról való értesítését, hogy személyes adatainak közlésére került sor, mivel ellenkező esetben az adós eltüntethetné a bankszámláján szereplő pénzösszegeket még azelőtt, hogy a bíróság elrendelné a számlazárolást.
A bíróságnak az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzést kötelezően alkalmazandó forma-
- 6/7 -
nyomtatványon kell kibocsátania, amely az "A. részből" és a "B. részből" áll. A 19. cikk (4) bekezdése szerint, ha a számlazárolási végzés különböző bankoknál vezetett számlákat érint, külön formanyomtatványt kell kitölteni minden egyes bankra vonatkozóan. Ezek kitöltésén túl a bank számára egy kivonatot kell készítenie a bíróságnak, amely a végzés rendelkező részét tartalmazza.
A 19. cikk (2) bekezdése szerint az A. résznek tartalmaznia kell a végzést elrendelő bíróság nevét és címét, valamint az ügy iktatási számát (a), a hitelező adatait (b), az adós adatait (c), illetve a végzéssel érintett bank nevét és címét (d). E cikk (2) bekezdésének e) pontja rögzíti azt is, hogy ha a hitelező a kérelmében közölte az adós számlaszámát, akkor a zárolandó bankszámla vagy bankszámlák számát is fel kell tüntetni, és adott esetben azt is, hogy az adós ugyanezen banknál vezetett esetleges további számláit is zárolni kell-e. Ehhez kapcsolódik az f) pont is, amely szerint az A. részben azt is szerepeltetni kell, ha valamely zárolandó számla számát a 14. cikk szerinti kérelem útján szerezték be, és hogy a banknak, amennyiben a 24. cikk (4) bekezdésének második albekezdése szerint szükséges, az érintett számlaszámot vagy számlaszámokat a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától kell beszereznie.
Az A. részben fel kell tüntetni továbbá a végzéssel zárolandó összeget (g), a végzés 24. cikk szerinti alkalmazására vonatkozó, a banknak szóló utasítást (h), illetve a végzés kibocsátásának idejét is (i).
Mindemellett a j) pont szerint, ha a hitelező a számlazárolási végzés iránti kérelmében ismertette a saját bankszámlaszámát az adós esetleges önkéntes teljesítése céljából, akkor a bíróság a számlazárolást elrendelő végzésben felhatalmazást ad a bank részére arra vonatkozóan, hogy - amennyiben az adós ezt kéri és a végrehajtás szerinti tagállam joga ezt lehetővé teszi - a zárolt bankszámláról a végzésben meghatározott összeg erejéig szabadítson fel és utaljon át pénzeszközöket a hitelező által a kérelemben megjelölt számlára. E szabály lehetőséget teremt az adósnak arra, hogy a követelés kielégítésével szabaduljon számlájának zárolása alól akképp, hogy a bank az adós kérelmére felszabadítja a zárolt összeget és átutalja a hitelező bankszámlájára. E szabály segítségével a számlazárolási eljárás keretében az adós kielégítheti a hitelező követelését. Véleményem szerint e kibúvó több szempontból is kedvező az adós számára, hiszen amellett, hogy a számlazárolási végzés hatályát veszti, a hitelező és az adós között az ügy érdemében folyamatban lévő esetleges bírósági eljárás is okafogyottá válik, így az adóst nem fogja olyan mértékű perköltség terhelni, mint marasztaló ítélet meghozatala esetén.
Lényegében ugyanezt a célt szolgálja a 35. cikk (3) bekezdésében foglalt szabály is, amely szerint, ha az adós és a hitelező megegyeztek a követelés rendezéséről, úgy együttesen kérelmezhetik a számlazárolási végzést kibocsátó bíróságnál a végzés visszavonását vagy módosítását, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál vagy - ha a nemzeti jog úgy rendelkezik - az említett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál a végzés végrehajtásának megszüntetését vagy korlátozását. Az adós önkéntes teljesítési szándékán alapuló 24. cikk (3) bekezdésében foglalt kérelemtől abban különbözik a 35. cikk (3) bekezdésében foglalt kérelem, hogy e kérelmet az adósnak és a hitelezőnek közösen kell előterjesztenie, illetve míg az adós önkéntes teljesítésén nyugvó kérelmet a banknál, addig a közös kérelmet a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál vagy végrehajtó hatóságánál kell előterjeszteni.
Ami a közös kérelem fogalmát illeti, Franz Mohr véleménye szerint elegendő az, ha az egyik fél az írásbeli hozzájárulását adja a másik fél kérelméhez, de az a legcélszerűbb, ha a kérelmet mindkét fél egyidejűleg írja alá. Abban az esetben, ha az adós nem tud megegyezni a hitelezővel a követelés rendezéséről, de fennállnak a 24. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek, úgy az adós ez iránti "másodlagos" kérelmeként kezelheti a bíróság az eredetileg a 35. cikk (3) bekezdése szerinti kérelemként benyújtott iratot (Mohr i. m. 155. o.).
A 19. cikk (3) bekezdése szerint a B. résznek tartalmaznia kell az ügy tárgyának ismertetését és a végzés kibocsátásának bírósági indokolását; a hitelező által esetlegesen nyújtott biztosíték összegét; adott esetben azt a határidőt, amelyen belül meg kell indítani az eljárást az ügy érdemében, és amelyen belül az eljárás megindítását bizonyítani kell a végzést kibocsátó bíróság előtt; adott esetben annak feltüntetését, hogy mely iratokat kell a 49. cikk (1) bekezdésének második mondata értelmében lefordítani; esetleg annak feltüntetését, hogy a végzés végrehajtását a hitelezőnek kell kezdeményeznie, és ennek következtében - adott esetben - annak feltüntetését, hogy a hitelezőnek kell továbbítania a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a 23. cikk (3) bekezdése szerint, és neki kell kezdeményeznie a végzés adós részére történő kézbesítését a 28. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerint; valamint a tájékoztatást az adós rendelkezésére álló jogorvoslatokról.
A 17. cikk (4) bekezdése alapján az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzést olyan összegre kell kibocsátani, amely a 9. cikkben említett bizonyítékok és az azok alapjául szolgáló követelésre alkalmazandó jog alapján indokolt, és adott esetben ki kell terjednie a 15. cikk szerinti kamatokra, illetve költségekre is. Ez azt jelenti, hogy a bíróság nem feltétlenül a hitelező által kért összegre rendeli el az adós bankszámlájának a zárolását, ugyanakkor a 17. cikk (4) bekezdés második albekezdése rögzíti azt is, hogy a végzésben meghatározott összeg semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a hitelező által a kérelemben feltüntetett összeget.
- 7/8 -
A végzés elrendelését követő lépés a végzés végrehajtásának, foganatosításának szakasza. A rendelet nemcsak a számlazárolási kérelem elbírálását, hanem a számlazárolási végzés végrehajtását is szabályozza. A végzés végrehajtása szempontjából azon tagállam végrehajtó hatósága rendelkezik joghatósággal, amelyben a zárolandó bankszámlát vezetik. Ebből a szabályból az következik, hogy ha több bankszámla zárolására kerül sor, és ezek a bankszámlák különböző tagállamokban vannak, úgy minden egyes tagállam végrehajtó tagállamnak fog minősülni.
Gyakran a számlazárolási végzést elrendelő bíróság és a végrehajtó hatóság külön tagállamban vannak. Ebben az esetben a 23. cikk (3) bekezdése az alkalmazandó, amely alapján a végzés 19. cikk (2) bekezdése szerinti A. részét, valamint a 25. cikk szerinti értesítésre szolgáló üres formanyomtatványt - e cikk (1) bekezdése alkalmazása érdekében - a 29. cikkel összhangban továbbítani kell a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. A továbbítást a végzést kibocsátó bíróságnak vagy a hitelezőnek kell végeznie, attól függően, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga értelmében melyikük feladata a végrehajtási eljárás kezdeményezése.
A 23. cikk (6) bekezdése szerint, ha a számlazárolási végzés ugyanabban a tagállamban vagy különböző tagállamokban több bankot is érint, akkor a végrehajtás helye szerint érintett tagállam illetékes hatósága részére a 19. cikk (4) bekezdése szerint minden egyes bank tekintetében külön formanyomtatványt kell továbbítani.
A 23. cikk (4) bekezdése alapján a végzéshez - szükség szerint - csatolni kell a végzés fordítását vagy átiratát a végrehajtás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, illetve ha a végrehajtás helye szerinti tagállamnak több hivatalos nyelve van, annak a helynek a hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, ahol a végzést alkalmazni kell. Ezeket a fordításokat vagy átiratokat a végzést kibocsátó bíróságnak kell biztosítania a 19. cikkben említett formanyomtatvány megfelelő nyelvi változatának felhasználásával. Mindez egyben azt is jelenti, hogy fordító szakember segítségét nem feltétlenül szükséges igénybe venni, hiszen az elektronikus kitöltő rendszer automatikusan lefordítja a kívánt nyelvre a formanyomtatványt.
A 23. cikk (5) bekezdése szerint a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a nemzeti jogával összhangban meg kell tennie a végzés végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ilyen intézkedésnek számít a bank megkeresése, amelynek megtörténtét követően a banknak a végzésben foglaltak szerint alkalmaznia kell a számlazárolást. A számlazárolási rendelet lehetővé teszi a tagállamoknak azt is, hogy speciális szabályokat írjanak elő a végzés végrehajtására. Ilyen esetben a banknak a végzés alkalmazására vonatkozó utasításban foglaltak figyelembevételével kell teljesítenie a végzést.
Egyebekben nem feltétlenül a bank székhelyére szükséges a végzést kézbesíteni, hanem célszerűbb a végrehajtás helye szerinti fióktelepet megkeresni, vagyis közvetlenül azt, amelyik zárolni fogja az adós bankszámláját. Hogyha a bank megkeresése akadályba ütközik, úgy a végrehajtónak tájékoztatnia szükséges a hitelezőt a sikertelen kézbesítésről, ezzel lehetőséget biztosítva számára, hogy közölje a bank helyes címét.
A 24. cikk (1) bekezdése értelmében a banknak a megkeresést követően haladéktalanul alkalmaznia kell a végzést. Legelőször is a szóban forgó bankszámlát kell azonosítania, azaz ellenőrizni, hogy egyáltalán szerepel-e az adott számla a bank nyilvántartásában. Ehhez kapcsolódik a rendelet 24. cikkének (4) bekezdésében foglalt szabály is, amely szerint amennyiben a számlazárolási végzés nem tartalmazza az adós bankszámlájának a számát, hanem kizárólag az adós nevét és egyéb adatait tünteti fel, úgy a banknak vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek kell azonosítania az adós által a végzésben szereplő banknál vezetett számlát vagy számlákat.
A 30. cikk szerint azok a bankszámlák, amelyek felett a banki nyilvántartás szerint nem kizárólag az adós, vagy az adós nevében eljáró valamely harmadik személy, vagy a valamely harmadik személy nevében eljáró adós bír rendelkezési joggal, csak olyan mértékig zárolhatók, amilyen mértékben zárolásukat a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetővé teszi.
A rendelet e szabálya azokat a harmadik személyeket védi, akik - az adóshoz hasonlóan - rendelkezési joggal bírnak a számla fölött, így csak annyiban teszi lehetővé a rendelet az ilyen számlák zárolását, amennyiben arra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetőséget ad.
A 24. cikk (2) bekezdése szerint a számlazárolás két módon történhet. Egyrészt a bank biztosítja, hogy a végzésben feltüntetett vagy a (4) bekezdés szerint azonosított bankszámláról vagy bankszámlákról az adós ne utalhassa át és ne vehesse fel a szóban forgó összeget; vagy a nemzeti jog rendelkezése szerint az adós átutalja a szóban forgó összeget egy zárolási célra létrehozott bankszámlára.
A 24. cikk (5) bekezdése rögzíti, hogy a (2) bekezdés a) pontjában említett számlán vagy számlákon lévő, a számlazárolási végzésben meghatározott összegen felüli pénzeszközöket a végzés alkalmazása nem érinti. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a bank a zárolt összeg vonatkozásában létrehoz egy külön számlát, úgy erre a számlára csak a zárolt összegnek megfelelő mértékű pénzeszköz helyezhető át, azon felüli összegek nem.
Az is előfordulhat, hogy az adós bankszámláján szereplő pénzeszközök nem elegendőek a végzésben meghatározott teljes összeg zárolásához. Ilyen esetben a
- 8/9 -
végzést csak a számlán vagy számlákon rendelkezésre álló összeg erejéig kell alkalmazni.
A 24. cikk (8) bekezdése szerint, ha a külön zárolási célra létrehozott számlán vagy számlákon található pénzeszközök pénzneme eltér a számlazárolási végzés szerinti pénznemtől, a banknak a végzésben meghatározott összeget a végzés alkalmazása napján és időpontjában érvényes, az említett pénznem eladására vonatkozóan az Európai Központi Bank által közétett referencia-devizaárfolyamnak, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam központi bankja által közétett átváltási árfolyamnak megfelelően át kell váltania a pénzeszközök pénznemére, és a megfelelő összeget ebben a pénznemben kell zárolni.
A 24. cikk (7) bekezdése szerint, ha a számlazárolási végzés az adós egyazon banknál vezetett több számlájára is kiterjed, és az e számlákon található pénzeszközök meghaladják a végzésben meghatározott összeget, a végzést az alábbi prioritási sorrendben kell alkalmazni: elsőként a kizárólag az adós nevén lévő takarékszámlákra; majd a kizárólag az adós nevén lévő folyószámlákra; ezt követően a mással közös takarékszámlákra, a 30. cikkre is figyelemmel; végül pedig a mással közös folyószámlákra, szintén figyelemmel a 30. cikkre.
Franz Mohr véleménye szerint, amennyiben a bank nem tartja be a számlazárolási rendelet által előírt sorrendet, úgy mind a hitelező, mind az adós kérheti a bíróságtól a sorrend bank általi betartását. Ez felveti természetesen a bank kártérítési felelősségét is, amennyiben e magatartásával valamelyik félnek kárt okoz. Habár a rendeletben nincs szabályozva, hogy elő lehet-e terjeszteni kártérítés iránt kérelmet, illetve a bíróság sem dönthet hivatalból a bank felelősségéről. Mindenesetre a bankoknak gondosan kell eljárniuk a számlák zárolása során, elkerülve az ilyen problémákat (Mohr i.m. 113. o.). Amennyiben a bíróság olyan bankszámlák zárolását rendeli el, amelyeket különböző bankok vezetnek, úgy valamennyi érintett banknak eleget kell tennie a számlazárolási végzésben foglaltaknak.
Amennyiben az adósnak különböző bankoknál találhatóak azok a számlái, amelyeket a számlazárolási végzés értelmében zárolni szükséges, úgy minden érintett banknak zárolnia kell a számlákat. Így azonban fennáll annak a lehetősége, hogy a szükséges összegnél - összességében - magasabb összeg kerül befagyasztásra. Így a rendelet 27. cikk (1) bekezdése értelmében, ebben az esetben a hitelező köteles megtenni az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy minden olyan összeget felszabadítsanak, amely a számlazárolási végzés alkalmazását követően meghaladja a számlazárolási végzésben megállapított összeget. Ennek megfelelően a hitelező a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összeget feltüntető értesítés kézhezvételét követő harmadik munkanap végéig az összeg felszabadítására vonatkozó kérelmet köteles előterjeszteni a végrehajtás helye szerinti azon tagállam illetékes hatóságánál, amelyben a zárolandó összeget meghaladó zárolásra sor került.
Amennyiben a számlazárolási végzésben meghatározott összeget meghaladóan zárolt összegek 27. cikknek megfelelő felszabadítása nem történt meg, úgy az adós jogorvoslattal élhet a 33. cikk (1) bekezdés d) pontja alapján, amely szerint az adós által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál előterjesztett kérelem alapján a számlazárolási végzést vissza kell vonni, vagy adott esetben módosítani kell, ha a végzésben meghatározott összeget meghaladóan zárolt összegek 27. cikknek megfelelő felszabadítása nem történt meg.
A 24. cikk (2) bekezdés második albekezdése szerint a zárolásra kerülő végleges összeg, vagy a végzés vagy az annak megfelelő utasítás bank általi kézhezvételének időpontjában fennálló, függő tranzakciók elszámolásának függvényében változhat. Ugyanakkor az ilyen függő tranzakciókat csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha elszámolásuk azelőtt megtörténik, hogy a bank a pénzeszközök zárolásáról szóló értesítést kiadja.
A 32. cikk szerint az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés a végrehajtás helye szerinti tagállamban adott esetben ugyanolyan rangú, mint az azzal egyenértékű tagállami végzés.
A rendelet 1. cikkének (2) bekezdése rögzíti, hogy a számlazárolási végzés a nemzeti jog értelmében meglévő zárolási intézkedések alternatívájaként áll a hitelező rendelkezésére. Ennek értelmében az ideiglenes számlazárolási eljárás csupán egy szabadon válaszható lehetőség az adott tagállam jogrendszere által igénybe vehető más eljárástípusok mellett.
Azaz a hitelező élhet a választási jogával abban az esetben, ha mind az ideiglenes számlazárolási végzés, mind a tagállami jog szerint elrendelhető ideiglenes intézkedés feltételei fennállnak. A két jogi eljárás egyidejű folyamatban léte nem zárja ki egymást, vagyis az ideiglenes számlazárolási végzés kibocsátása és az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti tagállami eljárások lefolytatásának párhuzamosan is helye lehet. Hiszen a preambulum (6) bekezdése szerint az e rendelettel létrehozott eljárásnak kiegészítő és választható eszközként kell a hitelező rendelkezésére állnia, és a hitelező továbbra is szabadon igénybe vehet bármely más nemzeti jog szerinti eljárást is azzal egyenértékű intézkedés foganatosítása céljából.
A 25. cikk (1) bekezdése szerint a banknak, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállamban a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek a számlazárolási végzés alkalmazását követő harmadik munkanap végéig az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bi-
- 9/10 -
zottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott értesítési formanyomtatványon értesítést kell kiállítania, amelyben feltünteti a végzés alkalmazásának napját. Ha - rendkívüli körülmények fennállása esetén - a bank vagy egyéb szervezet nem tudja kiállítani az értesítést három munkanapon belül, akkor a lehető leghamarabb, de legkésőbb a végzés alkalmazását követő nyolcadik munkanap végéig ki kell állítania azt. Ahogy a 25. cikk (1) bekezdése fogalmaz, a banknak az értesítés kiállításához egy formanyomtatványt kell alkalmaznia. Az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető formanyomtatvány azáltal is nagyon praktikusnak tekinthető, mert így nem szükséges külön fordítást végeznie a banknak, így nem veszít további időt az értesítés kiállítása során.
A 25. cikk (2) bekezdése alapján, ha a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamban bocsátották ki, a banknak vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek a 29. cikkel összhangban továbbítania kell az értesítést a végzést kibocsátó bíróságnak, és tértivevénnyel igazolt ajánlott postai küldeményben, vagy azzal egyenértékű elektronikus úton a hitelezőnek. Ezzel szemben, ha a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bocsátották ki, úgy az értesítést a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának kell továbbítani, kivéve, ha az értesítést ugyanaz a hatóság állította ki. Az értesítést a hatóság a 29. cikkel összhangban továbbítja a végzést kibocsátó bíróság, illetve a hitelező felé, az értesítés kézhezvételétől vagy kiállításától számított első munkanap végéig.
A 25. cikk (4) bekezdése alapján a banknak vagy a számlazárolási végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek az adós kérelmére közölnie kell az adóssal a végzés részleteit. A bank vagy a szervezet ilyen kérelem hiányában is megteheti ezt, de értelemszerűen az adós tájékoztatására csak akkor kerülhet sor, ha a bankszámla zárolása már megtörtént.
Tekintettel arra, hogy a számlazárolási rendelet az adatok közlésével kapcsolatban nem ír elő semmilyen alaki követelményt, így Franz Mohr véleménye szerint a tájékoztatás történhet e-mail, fax, vagy posta útján is (Mohr i. m. 119. o.).
A rendelet szabályozza a bank oldalán felmerülő költségeket is: a 43. cikk (1) bekezdésében. E szerint a bank kizárólag abban az esetben kérheti a hitelezőtől vagy az adóstól a számlazárolási végzés alkalmazása során felmerült költségeinek kifizetését vagy megtérítését, ha a bank ilyen kifizetésre vagy megtérítésre a végrehajtás helye szerinti tagállam joga szerint az egyenértékű tagállami végzések tekintetében is jogosult. Vagyis annak megítélése, hogy a bank a számlazárolási eljárásban kérheti-e a felmerült költségének a megtérítését, attól függ, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetőséget biztosít-e rá a számlazárolási végzéssel egyenértékű belső jogi végzések tekintetében.
Emellett a rendelet szabályozza a felszámítható költségek összegét is. A 43. cikk (2) bekezdése szerint a bank által felszámított díjakat a számlazárolási végzés összetettségének figyelembevételével kell megállapítani, és e díjak nem haladhatják meg az egyenértékű tagállami végzések alkalmazása tekintetében felszámított díjakat.
A 43. cikk (3) bekezdése alapján a bank által a 14. cikk szerinti számlainformációk szolgáltatása során felmerült költségek fedezésére felszámított díjak összege nem haladhatja meg a ténylegesen felmerült költségek összegét, valamint adott esetben nem haladhatja meg az egyenértékű tagállami végzésekkel összefüggésben szolgáltatott számlainformációkért felszámított díjak összegét sem.
A preambulum (33) szakasza azt is kimondja, hogy az e rendelet szerinti fordításokról történő gondoskodás, illetve a fordításokkal kapcsolatos költségek viselése kérdéseinek szabályozása nemzeti hatáskörben marad.
Magyarországon a pénzintézetek nem kérhetik díj fizetését sem a számlazárolási végzések teljesítéséért, sem a számlainformációk biztosításáért. E megállapítás alapját a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 47. § (3) bekezdése képezi, amely szerint a nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek a végrehajtó megkeresésének az azt követő nyolc napon belül kötelesek illeték- és díjmentesen eleget tenni.
Amellett, hogy a rendelet bizonyos jogterületeket kizár a tárgyi hatálya alól, a 2. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy nem vonhatók zárolás alá azok a bankszámlák, amelyek a számlavezetés helye szerinti tagállam joga alapján mentességet élveznek a lefoglalás alól, illetve azok a bankszámlák sem, amelyeket a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk a) pontjában meghatározott rendszerek működtetésével összefüggésben vezetnek. A számlazárolási rendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint e rendelet azokra a központi bankoknál vagy azok által vezetett bankszámlákra sem alkalmazható, amelyek esetében monetáris hatóságként járnak el a számlát vezető intézmények.
A 31. cikk (1) bekezdése szerint a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján a lefoglalás alól mentesített összegek az e rendelet szerinti zárolás alól is mentesülnek. E szabály értelmében azon tagállam joga irányadó, ahol a bankszámlát vezetik. Ezzel kapcsolatban a 31. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az adósnak nem kell külön kérelmet előterjesztenie azon összegek vonatkozásában, amelyeket a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján a lefoglalás alól mentesnek kell tekinteni, hiszen ilyen esetekben hivatalból kell mentesítenie az adott tagállamban mentesítéséért felelős szervnek az érintett összegeket. Amennyiben e szabály ellenére a mentesítésért felelős szerv nem mentesíti hivatalból az érintett összeget a zárolás alól, úgy az adósnak lehetősége van kérelmet előterjeszteni a jogszerűtlen lefoglalás ellen a 31. cikk (3) bekezdése, illetve a 34. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján. E szabályok az adósok érdekeit szolgáló védőintézkedéseknek tekinthetők, hiszen szűkebb körben teszik lehetővé a rendelet alkalmazását.
- 10/11 -
A számlazárolási rendelet a hitelező eljárás megindítása iránti kérelmével szemben támasztott szigorú követelményeivel, a hitelező kártérítési felelősségre vonásának lehetőségével, illetve egy sajátos jogorvoslati rendszer kialakításával törekszik arra, hogy megfelelően tudja ellensúlyozni az eljárás ex parte jellegét, vagyis azt, hogy az adóst nem értesíti, és nem hallgatja meg a bíróság, annak érdekében, hogy a bankszámláján szereplő pénzösszeget ne tudja kivonni a számlazárolás alól.
Mindenesetre a magyar bíróságoknak körültekintő jogalkalmazási gyakorlatot kell folytatniuk, hiszen az adós meghallgatása nélkül zajló számlazárolási eljárás olyan procedúrának tekinthető, amely egyáltalán nem jellemzi a magyar bírósági eljárásokat, ahol rendszerint mindkét fél meghallgatásának helye van. A bankoknak pedig elsősorban arra kell figyelniük, hogy megfelelően alkalmazzák a bíróság által részükre megküldött számlazárolási végzéseket, illetve, hogy az adósok ne szerezzenek tudomást számlájuk zárolásáról annak megtörténte előtt.
Mindebből kifolyólag a bankokra is komoly felelősség hárul, amelyet ugyanakkor nem szabályoz a rendelet; a 26. cikk csupán annyit rögzít, hogy a banknak az e rendeletben meghatározott kötelezettségei teljesítésének elmulasztásáért fennálló felelősségére a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. Ennek következményeként könnyen előfordulhat, hogy adott kötelezettségszegés más-más szankciót von maga után a különböző tagállamokban. ■
Visszaugrás
