Az új Polgári perrendtartás[2] két kollektív igényérvényesítési formát vezet be magánjogunk rendszerébe, a közérdekből indított perlés és a társult perlés jogintézményeit. A közérdekű perekre vonatkozó rendelkezések újszerűsége, hogy egységes eljárási rendszert képez, ugyanis e pertípusra eddig külön eljárási szabályok nem voltak. A társult per szabályai pedig a hagyományos rendszeren belül kívánják megkönnyíteni az egyedi igények összevont (kollektív) érvényesítését, akkor, amikor a közérdek nem indokolja a közhatalom (pl. ügyész, hatóságok) beavatkozását, viszont az igények nagy száma és hasonlósága miatt a kollektív elbírálás hatékonysági előnyöket nyújt.[3] A társult perlés a hazai jogrendszerben igazi előzményekkel nem rendelkezik. Ez az eredetileg common law körébe tartozó eljárás viszont a világ különböző részein nem ismeretlen, integrálódott az ázsiai, európai és dél-amerikai civil jogi rendszerekbe is. Az utóbbi évtizedekben egyre jobban elterjedt a világban, valamilyen típusa mostanra már több mint 36 állam jogrendszerében ismert, különböző elnevezéssel (collective action, collective redress, popular action, class action stb.).[4]
A közérdekű perlés inkább a kontinentális európai modellhez kötődik,[5] és több évtizedes múltra tekint vissza. A hagyományos magánjogi felfogás egészen a 20. század második feléig megelégedett a jogsérelmek érintettjeinek önkéntes fellépésével. A hetvenes évektől a legfejlettebb országokban már túlléptek az egyéni jogérvényesítés megkönnyítésének törekvésein, és a magánjogi joghoz jutási reformok a közösségi érdekek védelmét tűzték a zászlajukra.[6] Az alanyi jogok védelme mellett a joguralom megőrzésének a körében megjelent a közérdek védelmének a gondolata is. A jóléti társadalom igényeként fogalmazódott meg, hogy az állam a magánjogi jogviszonyokban is biztosítsa a jog uralmát, amely már túlmutatott az egyéni jogsértések miatt indítható perek hagyományos struktúráján. Ez a folyamat vezetett el a kollektív igényérvényesítés mai állapotához, és ahhoz a folyamathoz, mely az új Pp. e két új jogintézményét megteremtette. Jelen tanulmánnyal a kollektív igényérvényesítés jelenlegi rendszerébe szeretnék bepillantást nyújtani.
A kollektív igényérvényesítést a fogyasztóvédelem, illetve a versenyjog tipikus eszközének tekintik, mivel e területeken jelenik meg leghangsúlyosabban.[7] A modern piacgazdasági körülmények között rendkívüli mértékben megnövekedtek az elérhető szolgáltatások, az információs technológiák fejlődésével és az internet lehetőségeinek kihasználásával a 21. századra a kereskedelmi ügyletek lényegi átalakuláson mentek keresztül, mind mennyiségükben mind bonyolultságukban. A fogyasztóvédelem célja a vásárlási folyamat racionalizálása, az egyensúlyi helyzet megteremtése a vállalkozás és a fogyasztó között, amely megteremtéséhez szükséges a tisztességtelen üzleti módszerek elleni védelem.[8] A multinacionális vállalatok térnyerésével a szerződés sok esetben már nem az egyenrangú felek közös akaratát tükrözi. A tömegértékesítés folytán a fogyasztói társadalomban elterjedtek a kisértékű, de széles körű károkozások, amelyekkel szemben az érintett egyének nem lépnek fel, hiszen a perlés kockázata, illetve az arra fordítandó energia nincs arányban a jogsértés súlyával. Ennek viszont az a következménye, hogy tömeges jogsértések maradnak a jogrendszerben. Ez megkívánja, hogy olyan jogvédelmi intézmények jöjjenek létre, amelyek biztosíthatják, hogy a rövid távú piacgazdasági érdekek ne nyomják el a társadalom hosszú távú érdekeit.[9]
A kollektív szinten jelentkező jogértésekkel szembeni fellépés igénye nem csak a piacgazdaság átalakulása miatt jelentkezett. A gazdaság modernizációja kihatott a társadalom működésére is. A formálódó jóléti társadalmakban
- 272/273 -
igényként jelentkezett az is, hogy az állam a polgári perekben is biztosítsa a jog uralmát. Ettől fogva a feleken túl a társadalom egésze érdekelté vált abban, hogy a joguralom és a jogbiztonság, mint a modern társadalom jóléti igényének egyik megnyilvánulása biztosított legyen. Azokon a területeken, ahol a társadalmi intézmények működésének védelme szükséges magánjogi eszközökkel, a magánszemélyekből álló csoportok keresetindítási joggal való felruházása nem oldotta meg a közösségi érdekek képviseletének valamennyi problémáját.[10] Például az esélyegyenlőség biztosítása, a véleménynyilvánítás szabadsága, a kisebbségek védelme, a közhitelesség biztosítása, a jogi személyek törvényességi ellenőrzése és felügyelete (etc.) mind-mind közösségi szinten megjelenő érdek. Ezeknek az érdekeknek a megvédésére számos esetben magánjogi eszközökkel kerül sor. A jogok érvényesítését biztosítani kell akkor is, ha az nem az egyéneket, hanem a társadalmi (közösségi) érdekeket, illetve a társadalom egyedenként meg nem határozott csoportját érinti, ugyanis az ilyen jogsértéseknek a közvetlen egyéni érintettség hiányában nem lenne "gazdája." Tehát a magánjog nem csak az egyéni jogsérelmek helyreállítására törekszik, hanem mögöttes általános társadalmi problémák orvoslására is. Ezekben az esetekben az egyéni jogvédelemről eltolódik a hangsúly a társadalom problémái felé, és szükséges a magánjogi igényérvényesítés eszközeinek bővítése azért, hogy a jogrendszer teljesen betöltse a társadalmilag elvárt funkcióját.[11]
Ahogyan arról a bevezetőben már szó esett, a magánjogban a kollektív igényérvényesítés két típusa a csoportos perlés (társult perlés) és a közérdek védelmében való perindítás.[12] A csoportérdekek érvényesítésére hivatott kollektív keresetek esetében a kárt szenvedett személyek együttesen indíthatnak keresetet, nagyobb erőt képviselve az összeadódó kárigények nagysága miatt, mintha egyénileg léptek volna fel. A társult perek célja elsődlegesen a felelősség érvényesítése, és a károkozás jóvátétele. Tehát a társult perlés a sérelmet szenvedett egyének hatékonyabb közös fellépését biztosítja. Az eljárás megindításának mérlegelése szubjektív, a perrel elérhető hasznok arányosságának mérlegelésén alapul, amely a kereset összeadásával növelhető.
A közérdekű igényérvényesítés a jogiasított társadalmi értékeket védi, de individuális eszközökkel. A közérdekű jogok szintén a közösség tagjaként illetik meg az egyént, viszont a közérdekű jogok érvényesítésére az egyénnek nincs közvetlen lehetősége, az arra felruházott szervezettől kérhető a fellépés (közjogi reflexjog[13]). A perindításra jogosult feladata törvényben előírt, mely célja a jelzett potenciális vagy tényleges jogsértés teljes feltárása. Ez objektív nézőpontot biztosít a közérdek védelme érdekében. A közérdekű per megindításának az elsődleges oka, hogy a perindításra jogosult érvényesítse azt a jogpolitikai célt, amely feladatául lett meghatározva, és egyben lehetőség szerint az okozott egyéni károkat is orvosolja, de ez utóbbi nem fogalmi meghatározó eleme.[14] Ennek megfelelően alakulnak ezekben az eljárásokban a bíróság által meghozható döntések is. A közérdek védelme érdekében hozható ítéletek a jogsértő helyzet általános felszámolására, így a jogsértés megállapítására, megszüntetésére, a további jogsértéstől való eltiltásra, illetve kötelezésre, kártérítésre vagy kártérítési jogalap kimondására irányulnak. A fellépés eredményeként a társadalom rendes működését akadályozó körülmények megszűnnek, és visszatartó hatásúak a további jogsértésektől.[15]
A kollektív igényérvényesítés szempontjából lényeges az a kérdés, hogy a jogalkotó milyen szempontokat fogad el csoport elismerésének alapjaként.[16] A kollektív igényérvényesítés mindkét típusában az egyént a valamilyen tényező alapján létrejövő közösség tagjaként illetik meg azáltal, hogy az egyén rendelkezik a közösségképző attribútumokkal. A csoportos igényérvényesítés esetén a csoportot meghatározó tényezők valamilyen közös érintettségen, sérelmen alapulnak, mondjuk ugyanazon cégnél befektetők károsodása, vagy például ugyanabból az egészségkárosító termékből való vásárlás. Az ilyen cso-
- 273/274 -
portok rendszerint kisebb közösséget jelentenek, és átmeneti az a meghatározó tényező, amely miatt az egyének a halmaz részévé válnak. Ettől eltérően a közérdekű igényérvényesítés esetében az egyének azonos társadalmi helyzete hozza létre a közösséget, amely nem választott, hanem tulajdonságon alapuló, és ebből következően állandósuló érdekközösséget jelent, amely az egyéni érdeksérelemtől független. Például közös nemzethez, vagy nemzetiséghez tartozás, a piacgazdaság működéséhez fűződő érdek védelme, az esélyegyenlőség biztosítása stb. A két csoport közös halmaza is lehetséges. Például a tisztességtelen verseny elleni fellépés közvetlenül védi a versenytársak és a fogyasztók mellett a piac működőképességéhez fűződő közérdeket is, a versenytársra és a fogyasztóra vonatkozó tisztességtelenség mellé lép a piacra vonatkoztatott tisztességtelenség.[17]
A perbeli legitimáció nézőpontjából a közérdekű kereset és a társult perlés közötti alapvető különbség, hogy a közérdekű per megindítása független attól, hogy történt-e egyéni érdeksérelem, vagy sem, vagyis a per nem az egyéni alanyi jog, hanem a közérdek védelmében folyik.[18] A közérdekű per megindítására jogosult törvényi felhatalmazás alapján, vagyis eljárási legitimáció birtokában nyújthat be keresetet. Az anyagi jogsérelem nem feltétele a perindításnak, amely révén a potenciális károsultak védelmére is megindítható a kereset.[19] Ezzel szemben a társult perben a csoport tagjává nem lehet válni anyagi jogi érdekeltség nélkül.
Egészen más a közérdekű perek felépítése is. A közérdekért folyó perek fél-struktúrája nem mereven kétoldalú, sokkal inkább alaktalan, nem a szubjektív jogsérelmet juttatja kifejezésre, hanem a társadalmi érdeket, illetve ezek érvényesítését olyan társadalmi viszonyokban, amelyeket nem az egyenrangú felek kétoldalú akciói, hanem egy bürokratikus vagy rutin szabályozottság jellemez.[20]
A két modell tekintetében eltérés mutatható ki a perindítási motivációjában is. A csoportos perlésnél a csoporttagság feltételei, az alanyi jogosultak érdekeinek biztosítása, valamint a finanszírozás kérdései vállnak legfontosabbá. Ezek a szempontok a financiális és az időbeli pergazdaságosság mérlegeléséhez szükségesek, vagyis ahhoz, hogy az anyagi jogosult eldönthesse, hogy igényét a csoportban való részvétellel, vagy egyéni úton "kifizetődőbb" érvényesítenie. A közérdekű perlésnél nem ezek a kérdések kerülnek előtérbe, hiszen a per célja a törvényben védett érdek érvényre juttatása. A közérdekű keresetek jellemzően megállapításra, eltiltásra, kártérítésre, törvényes működés helyreállítására, jogállapot megállapítására vagy megszüntetésére, döntés megsemmisítésére, illetve nyilvántartási bejegyzés törlésére irányulnak. Ebből következően a perindítás mérlegelésénél az olyan kérdések a lényegesek, minthogy megalapozható-e a közérdek sérelme, a különböző társadalmi érdekek konkurálása esetén a perben érvényesíthető érdek primátusa fennáll-e, arányos és szükséges-e a külső beavatkozás a magánfelek viszonyaiba, az eljárással elérhető-e a jogsértés megszüntetése, az eljárás elősegíti-e az egyéni érdekérvényesítést.
Az Európai Unió tagállamaiban nagymértékben eltér a különféle keresettípusok tartalma és elnevezése. Meg lehet különböztetni a reprezentatív (képviseleti) kereseteket, a közös érdekű kereseteket és a csoportos kereseteket. A reprezentatív keresetek csak a fogyasztói szövetségek és az adminisztratív szereplők (mint például az ombudsman) számára jelentenek lehetőséget arra, hogy megszüntessenek jogellenes cselekedeteket. A közös érdekű keresetek a fogyasztói szövetségek számára nyitnak lehetőséget arra, hogy - ha megfelelőnek tartják - igazságszolgáltatási fórumon lépjenek fel, amennyiben a fogyasztók közös, általános érdekét sérti valamely konkrét anyagi jogi rendelkezés vagy általános magatartási norma megszegése. A közös érdek nem az egyedi fogyasztói érdekek összegzése, és az általános érdekhez közelít. A csoportos kereset olyan bírósági kereset, amelynek révén igen sok ember ismertetheti el jogait, és nyerhet jogorvoslatot. Technikailag tehát egyedi jogok kollektív eljárási érvényesítése.[21] A kontinentális Európában elsősorban a közérdekű per intézménye terjedt el,[22] a csoportpert szigorúan a common law körébe tartozó eljárásnak te-
- 274/275 -
kintették, de az uniós jogban is született ezt támogató ajánlás (2013/396/EU),[23] mely eredményeként több európai ország tekintetében is várható, hogy csatlakoznak ehhez a körhöz a közeljövőben.[24] (Az egyes rendszerek részletes bemutatása külön tanulmány témája lehetne, terjedelmi okokból ezek ismertetéséről nem lesz szó.)
Hazánkban a közérdekű perlés rendelkezik hagyományokkal, a társult perek tekintetében egyelőre csak várakozással tekinthetünk a jövőbe. Jelen tanulmány célja a jelenleg fennálló jogintézmények rendszerbe foglalása, ennek okán a továbbiakban a közérdekű perek rövid bemutatásáról lesz szó.
A magánjog alapvetően az választja el a közjogtól, hogy a magánjog a magánérdekeket szabályozza. Éppen ezért kell elsődlegesen azzal a kérdéssel foglalkoznunk, hogyan kerül a közérdek a magánjog rendszerébe. A magánjogi jogviszonyokban a közérdek egyes megközelítések szerint nehezen értelmezhető.[25] Ugyanis a polgári anyagi jog alaptétele, hogy a polgári jogi viszonyok alanya csakis az ember, a jogi személyek és egyes korlátozott (relatív) jogképességgel rendelkező szervezetek lehetnek.[26]
A választ inkább a társadalmi szükségletek fejlődési útjában kell keresnünk, mint a dogmatikai érvekben. Vannak olyan társadalmi érdekek, nevezhetjük ezeket értékeknek is, amelyek a magánérdekből történő perlés keretei között nehezen lennének megvédhetőek. Sok esetben elismerünk olyan közös érdeket, értéket, amelynek kapcsán ritkán fordul elő egyéni jogsérelem. A környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, a kisebbségek jogaiért folyó stb. perekben a közérdek képviselete valóban nem csupán a felperesnek fontosak, és nem egy "külső" közrend stabilitása hatja át őket.[27] Például a magánérdekből történő környezetvédelmi perlés csekély számban fordul elő, melynek oka egyrészt a szennyezés bizonyíthatóságának nehézségeiben, másrészt a szennyező és a károsult magánszemély egyenlőtlen viszonyában kereshető[28], mindamellett, hogy a környezeti károknak sokszor egyedi károsultja nincs. Lehetséges az is, hogy a jogsérelem olyan személyeket ér, akik az igényérvényesítésre társadalmi helyzetükből fakadóan nincsenek felkészülve.[29] Ha az érdekek érvényesítése, illetve az egyéni és a társadalmi érdekek összehangolása a hagyományos magánjogi eszközökkel már nem biztosítható, a közérdek érvényesítése céljából a törvényhozó beavatkozik. A jogalkotó ezzel az eredetileg tisztán magánjogi igényeket a közérdek adott viszonyokban lévő fontosságára tekintettel, és érvényre juttatása érdekében közjogilag is relevánssá változtatja.[30] A folyamat eredménye a magánjog közjogiasodása. A közérdekből indítható perek a magánjogias érdekeket hivatottak közjogias jelleggel megvédeni.[31] Okszerűen ilyen-
- 275/276 -
kor az egyén cselekvési autonómiája is korlátozást szenved, amit a közös érdek kompenzál. A közérdek úgyszólván szükségszerűen "harcba" kerül magánérdekekkel,[32] hiszen a közérdekű igény és a magán igény gyakran nem azonos.
A közérdekű kereseteknek számos formája és típusa van. A rendelkezésre álló szakirodalomban vegyes a kép abban a tekintetben, hogy mely perindítási feljogosításokat tekintünk közérdekűnek.[33] A bizonytalanságot egyrészt az okozza, hogy nem minden ágazati jogszabály mondja ki kategorikusan azt, hogy a perindítási jogkör közérdekű, vagy ha kimondja sem biztos, hogy az adott jogintézmény feltétel nélkül annak tekinthető. Másrészt az a kiváltó körülmény, amely megszüntetése érdekében indítják az eljárást nem minden esetben közvetlenül nem veszélyes a társadalomra, viszont az ilyen jogellenes cselekedetek érintetlenül hagyása azzal a következménnyel járna, hogy a rendszer nem töltené be azt a feladatát, amely a társadalom működése szempontjából fontos. Ez pedig megnehezíti annak eldöntését, hogy a bíróság előtti fellépési lehetőség közérdeket véd-e vagy sem.
Véleményünk szerint alapvetően három ismérv az, amely alapján egy igényérvényesítési feljogosítást közérdekűnek tekinthetünk. (a) Egyrészt olyan érdeket véd, amelyet a jogalkotó a társadalom működése, illetve az érintett társadalmi réteg helyzetéből fakadóan kiemelt értékűnek, és az egyéni érdektől függetlenül önmagában is, állami eszközzel védendőnek tekint. (b) Másrészt olyan érdekre vonatkozik, amely a közösséghez tartozása alapján illeti meg az egyént. (c) Harmadrészt pedig az egyén annak érvényesítésére nem jogosult, hanem - akár az egyén kérelmére - valamely arra feljogosított szerv teheti azt meg, az állam szervei léphetnek a jogszabály érvényesítése végett.
A fenti három feltétel fennállása esetén az igényérvényesítésre való feljogosítást közérdekűnek tekinthetjük. Ezen belül a típusok meghatározását a feljogosítás primer jellegadó ismérve, vagyis a jogintézmény által védendő érdek meghatározása alapján a legcélszerűbb megtenni. Így alapvetően a közérdekből történő fellépésre való feljogosítás két csoportját különböztethetjük meg: (A) zárt, (B) nyitott (vagy jogalkalmazói). Az alapvető különbség a két csoport között, hogy a zárt típusok esetén a jogalkotó előre meghatározza a jogintézmény által védendő érdek tartalmát. A jogalkalmazónak ezzel kapcsolatosan továbbmérlegelési joga nincs. Ezzel szemben a nyitott típusoknál részben vagy egészben az adott igényérvényesítési eljárásban, az ügy konkrét körülményei alapján kell meghatározni a védendő közérdeket, amely mérlegelésére lehetősége, illetve feladata van a jogalkalmazónak. Az alapvető eltéréseket az alábbi táblázat foglalja össze:
| Közérdekű feljogosítás | Zárt | Nyitott (jogalkalmazói) |
| Tartalma | Meghatározott | Körülménytől függő |
| Valószínűsítése | Nem lehetséges | Szükséges |
| Mérlegelés | Nem lehetséges | Szükséges |
Minkét típust tovább kategorizálhatjuk:
(A) Zárt típusú feljogosítás
1. Direkt módon meghatározott
2. Indirekt módon meghatározott
1. Direkt módon meghatározott feljogosítás
A jogalkotó ennél az igényérvényesítési feljogosításnál direkt módon megfogalmazza, hogy azt milyen okból és milyen körben kell közérdekűnek tekinteni. Ez jogtechnikailag törvényi vélelem felállításával történik, így elégséges, hogy az eljárás kezdeményezője arra hivatkozzon az eljárás megindításának kezdeményezésekor, a tényleges közérdek sérelmet valószínűsítenie (bizonyítania) nem kell. Ilyen például, ha az ügyész a civil szervezetek bírósági nyilvántartásába bejegyzett adatot támadja meg, a törvény maga mondja ki, hogy a közérdek sérelme fennáll, ha az indítványában az ügyész a nyilvántartás adatának hibáját jelöli meg.[34]
2. Indirekten módon meghatározott feljogosítás
Az indirekt meghatározottság esetén is a közérdekűség jogalkotói szándék eredménye, de nem konkrét norma írja elő a tartalmát, hanem a jogrendszer belső összefüggéseiből következik. Az állam a személyek alanyi jogainak maradéktalan biztosításához olyan társadalmi szintű rendszereket működtet, amelyek garanciát nyújtanak a jogbiztonság és a joguralom fenntartására. Bizonyos esetekben az ilyen rendszereket olyan jogorvoslati lehető-
- 276/277 -
séggel párosítja a jogalkotó, amely túlmutat a szubjektív mérlegelésen alapuló egyéni jogorvoslat igénybevételén, mivel szükséges az is, hogy ennek hiányában is garantálható legyen ezen elvek érvényesülése. Így tehát azokban az esetekben, amikor maga a kiemelten védendő intézményrendszer működtetése önmagában közérdekű, törvényszerű, hogy a hozzá kapcsolt - nem egyéni - igényérvényesítés is közérdekűvé válik. A közérdekűség indirekt meghatározottsága többféle típusban és formában tetten érhető a jogrendszerben, melyeket kategóriákra bontva érdemes röviden jellemezni.
2.1. Közhiteles nyilvántartások védelme
A jogszabály szerint kötelezően vezetendő, közhiteles nyilvántartások lényege, hogy az abba bejegyzett adatokat, jogokat, tényeket mindenki köteles - legalábbis ellenkező bizonyításig - fennállóként elfogadni, az abban foglalt adatok külön bizonyítást nem igényelnek, illetve a jogokra tényekre jogot, kötelezettséget lehessen alapítani. Ebből következik, hogy e tekintetében a közérdek az, hogy a közhiteles nyilvántartásban csak a jogszabályoknak megfelelő adatok szerepeljenek, illetve hogy a nyilvántartott szervezetek a jogszabályoknak megfelelően működjenek, avagy a nyilvántartott jogok a valóságnak megfeleljenek.[35]
2.2. Közvagyon védelme
A társadalmi érdekek szempontjából fontos vagyonelemek védelménél is megjelenik a közérdekűség indirekt formája. Ennek jellemző megnyilvánulásai a közvagyont érintő jogügyletek semmisége miatt indítható perek.[36] A közbeszerzésben a közpénzekkel való felelős gazdálkodás követelményének hatékony érvényesítése érdekében a törvény a Közbeszerzési Hatóság részére a közpénzekkel való felelős gazdálkodás megsértése miatt semmis szerződésmódosítások esetén közérdekű keresetindítási jogot is biztosít.[37]
2.3. Helyzetüknél fogva arra szorulók védelme
Az állam védi azoknak a személyeknek a jogait, akik helyzetüknél fogva nem képesek fellépni jogsérelem esetén. Ez adódhat társadalmi helyzetből, vagy az ember személyiségének valamilyen lényegi vonásából. Ez utóbbi lehet etnikai származás, szexuális irányultság, nemhez tartozás, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, életkor, nemi identitás, fogyatékos állapot, vallási és világnézeti meggyőződés. A gyakorlatban úgy tűnik, hogy e területeken a közérdek igényérvényesítés leginkább a quasi norma jellegű kirekesztő rendelkezésekhez lesz kapcsolható, továbbá a szegregáció bizonyos eseteiben alkalmazható.[38]
Az Alaptörvény negyedik módosításával gyűlöletbeszéd elleni fellépés a közérdek szintjére "emelkedett" azáltal, hogy megteremtette az alkotmányos alapjait annak, hogy a közösségek méltóságának megsértése esetén a jogosult beleegyezésétől függetlenül is a polgári jogi eszközökkel lehessen szankcionálni a gyűlölködő megnyilvánulások bizonyos eseteit. A korábbi szabályozás alapján ugyanis az Alkotmánybíróság arra következtetésre jutott, hogy a közérdekű kereset megindításának lehetősége az önrendelkezési jog alkotmányellenes korlátját képezné, tekintettel arra, hogy míg pl. a fogyasztóvédelmi közérdekű keresetek olyan közös társadalmi érdek védelmét szolgálják, amely alanyi jogok egyéni érvényesítése útján nem, vagy nem kellő hatékonysággal védhető, addig jelen esetben nem a közérdek, hanem a közvetett módon megsértett alanyi jog (az emberi méltósághoz való jog) védelméről van szó.[39] Az új szabályozás alapján már a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen az ügyész a jogosultak hozzájárulása nélkül is keresetet indíthat.[40]
Az előző esetkörtől eltérő jellegű a jogai védelmére képtelen személy érdekében történő perindítás. A polgári eljárási kódex feljogosítja az ügyészt, hogy keresettel éljen, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes.[41] Első ránézésre ebben az esetben kérdésként merülhet fel, hogy miért sorolandó a közérdekű igényér-
- 277/278 -
vényesítés körébe ez az individuális jogvédelmi eszköz. Az Alkotmánybíróság szerint a közérdekűség alkotmányos alapja az, hogy ebben az eljárásban az ügyész többnyire más szerv vagy személy által nem védett, illetőleg olyan, más által jogvédelmet nem kezdeményezhető magánjogi érdekeket érvényesít, amely igényérvényesítés éppen az egyéb érdekvédelem akadálya vagy nehézsége folytán válik közérdekűvé.[42] A per ilyen esetben kifejezetten individuális eredményt hoz, a közérdek itt a konkrét magánérdek érvényesülésében áll. Ez a feljogosítás azért érdekes az eddig tárgyalt típusokhoz képest, mert a közérdekűség megállapítására első ránézésre nem egy széles társadalmi érdek ad alapot, hanem értékválasztás eredménye. Azonban mégis egyértelműen ebbe a körbe kell sorolni, hiszen a joguralom, a jogbiztonság az az érdek, amelynek a biztosítására ez a fellépés hivatott. Ez azon keresztül valósul meg, hogy nem maradhatnak érvényesítés nélkül a polgárokat megillető alanyi jogok akkor sem, ha valamilyen képességbeli hiány miatt a jogosult annak érdekében nem tud fellépni. Ez egyfajta társadalmi szolidaritás azok mellett, akik nem képesek jogaikat megvédeni.
2.4. A fogyasztók védelme
A fogyasztóvédelmi jogban több típusú közérdekű feljogosítás is fellelhető, melynek indirekt formája a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen - illetve más okból semmis - szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indítható kereset.[43] Ennek elvi alapját az Európai Unió Bírósága a C-240/98. és C-244/98. sz., Océano Grupo Editorial SA kontra Rocío Murciano Quintero és a Salvat Editores egyesített ügyben hozott ítéletében fogalmazta meg. A döntés 25. pontjában kimondta, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy a szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül, hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát.[44]
A közérdekűség másik pillére az igényérvényesítés nehézsége, akadálya.[45] Az Európai Unió Bírósága szerint az egyes perindítással kapcsolatos nehézségek a fogyasztó számára visszatartó hatásúak lehetnek, és arra indíthatják, hogy teljesen lemondjon a jogvédelemről. A fenti elvet továbbfejlesztve a C-473/00. számú, Cofodis SA kontra Jean-Louis Fredout ügyben hozott ítélet 34. pontjában azt mondta ki, hogy a fogyasztónak [az irányelv által] nyújtott védelem kiterjed azokra az esetekre is, amikor az eladóval vagy szolgáltatóval tisztességtelen feltételeket tartalmazó szerződést kötött fogyasztó tartózkodik attól, hogy e feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozzon, vagy azért, mert nem ismeri jogait, vagy azért, mert e hivatkozástól visszatartják őt egy esetleges bírósági eljárás költségei. Ezt megerősítette az Európai Unió Bíróságának C-243/08. számú, Pannon GSM Zrt. kontra Sustikné Győrfi Erzsébet ügyben hozott ítéletének 30. pontja is azzal, hogy a tisztességtelenséget a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell.
A közérdekű per célja, hogy az adott vállalkozást, vagy más piaci szereplőt a jogsértéstől visszatartsa, és ezzel növelje a fogyasztói bizalmat, és biztosítsa a vállalatok közötti valódi és tisztességes verseny feltételeit.[46] Az arra feljogosított szervezet által indítható kereset hozzájárul a fogyasztó helyzetének eljárásjogi szinten történő felértékeléséhez, és mentesíti őt például polgári jogi perben a pervesztességgel járó költségkockázat alól, ami éppúgy visszatarthat egy fogyasztót az egyedi jogérvényesítéstől, mint az egyedi esetben túl alacsony perérték, amely nem érné meg az egyéni ráfordítást.[47]
- 278/279 -
2.5. A környezet védelme
A környezetünk védelme több pólusú, egyrészt az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, melynek során elsősorban az embert védjük; másrészt a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, mely során inkább a környezetet és annak elemeit védjük, harmadrészt pedig a fenntartható fejlődés biztosítása, amivel a jövő generációit védjük.[48] A környezet védelme társadalmi probléma, ezért a környezet védelmét "fel kell emelni" a társadalmi igényérvényesítés szintjére.[49]
Az egyéni sérelem igazolásán kívül is fellépési lehetőséget kell biztosítani a környezeti egyensúlyt veszélyeztető helyzetek esetén.[50] Az Alkotmánybíróság egyértelműen rögzítette a környezet védelme jogvédelmi eszközök[51] közérdekűségét: "Elsősorban önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynek az objektív, intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó. Az egészséges környezethez való jog az állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért védelme korlátozhatóságának feltételeit is. E jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia."[52]
2.6. Rendhagyó esetek (amicus curiae, actio popularis)
Úgy gondolom e körben érdemes még szót ejteni két olyan jogintézményről is, amelyek ugyan nem tekinthetők igényérvényesítési módnak, de elméleti szempontból közvetetten kötődnek a közösségi érdekek magánjogi érvényesítéséhez. Az egyik az amicus curiae (tükörfordításban a "bíróság barátja"), ami nem tekinthető igényérvényesítési feljogosításnak, de a tartalmát tekintve mégis csak a közérdek polgári eljárásokban történő érvényesítésének egy atipikus formájáról van szó. Az amicus curiae jogintézménye ismert mind az angolszász, mind a kontinentális jogrendszerekben úgy a polgári peres eljárásban, mind a büntetőeljárások keretében.[53] Az amicus curiae nemperes fél, hanem a bíróság munkájában közreműködő egyfajta tanácsadó, aki jogi érvekkel alátámasztott beadványában a felek által a perben nem vagy nem megfelelően megjelenített érdekek (a közérdek) védelmében, semleges és objektív módon jár el. A bírósági fórum mellett egyfajta tanácsadó, véleményező jogkört gyakorol az ítélkezési gyakorlat jogszerűségének, egységességének és következetességének elősegítése érdekében.[54]
A hatályos Polgári perrendtartásunk is ismeri az amicus curiae intézményét. A Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban a tanács elnöke jogkérdésben az iratok megküldése mellett, határidő tűzésével a legfőbb ügyészt álláspontjának kifejtésére hívhatja fel. A legfőbb ügyész alkotmányos jogállásából következően a köz érdekében eljárva olyan kérdésekre hívhatja fel a bíróság figyelmét, amelyet a felek nem vettek figyelembe. Elősegítheti továbbá a helyes jogértelmezést, ezáltal elérhető az egységes joggyakorlat kialakítása. Az így eljáró ügyész nem a teljes ügyre, hanem csak a tanács elnöke által feltett jogkérdésre fókuszál.[55] Összességében ez adja a jogintézmény indirekt módon meghatározott közérdekűségét.
Az amicus curiae mellett a másik említendő jogintézmény az actio popularis, melynek 2012. január 1-jéig az Alkotmánybíróság eljárásában volt helye.[56] Az alkot-
- 279/280 -
mánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. §-a lehetővé tette, hogy jogszabály, valamint közjogi szervezetszabályozó eszköz utólagos vizsgálatára, illetve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló eljárásra bárki indítványt tehet. Az actio popularis intézménye mögötti közérdek ebben az esetben is a jogrendszer összefüggéseiből vezethető le. Az Alkotmánybíróság jogállami pozícióját tekintve elsősorban a közösség érdekeinek képviseletére hivatott, mely a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatában ölt testet. Ebből következően az eljárás kezdeményezése is közérdekű lesz anélkül, hogy annak valószínűsítésére az indítványozó köteles lett volna.
(B) Nyitott típusú feljogosítás (jogalkalmazói)
1. Abszolút nyitott
2. Relatíve nyitott
1. Abszolút nyitott feljogosítás
Az abszolút nyitott típus esetén a jogalkotó nem végzi el a közérdekűséget meghatározó érdekválasztást, nem zárja el annak határait. A jogalkalmazónak az adott eljárásban "feladatot ad" a jogalkotó, mégpedig bizonyítania kell a konkrét körülményei alapján a közérdek sérelmének fennállását. A mérlegelési szempontokat a bírói gyakorlat feladata kialakítani. A közérdekűség megítélése nyitott, az adott ügytől függő, épp ezért nevezhető "jogalkalmazói" típusnak is.[57]
Az ilyen típusú perindítás nehézsége akkor jelentkezik, amikor a jogalkalmazó azzal a dilemmával találkozik, hogy a jogszabályban írt közérdek érvényre juttatása csak egy másik közérdek sérelmén keresztül valósulhatna meg. Ahogyan azt több kutató is kifejti[58] a joggyakorlatban a közérdek gyakran nem jelent mást, mint az eldöntendő kérdés kapcsán megjelenő érdekek mérlegelését, amely az elgondolt közjó érvényre juttatását alapul véve, egy érdekválasztást jelent. Ez különösen akkor okoz gondot, amikor olyan érdek ütközik a valós közösségi érdekkel, amely érvényesülése törvényben biztosított, vagy ha nem is kifejezetten deklarált, de az érdek maga alapelvi jelentőségű (például jogbiztonság, egyenlőség). A jogalkalmazó ezáltal nehéz helyzetben van, hiszen olyan konfliktus előtt áll, amely megoldása elvileg nem lenne lehetséges a jogszabályok megsértése nélkül. Példának érdemes említeni egy olyan bírósági döntést,[59] amelyben a perindító egy csatorna beruházással kapcsolatos szerződés semmisségének megállapítását kérte a bíróságtól, hivatkozva arra, hogy a létesített szennyvízelvezető csatornaszakaszok az önkormányzat törzsvagyonához tartoznak, így a tulajdonjog ingyenes átengedése a közérdek sérelmét jelenti. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság arra a döntésre jutott, hogy a konkrét ügyben a közérdeket az szolgálja, hogy a már elkészült csatornaszakaszok működjenek, a helyi közösség érdekeit nem szolgálja, ha a megépült csatornaszakaszok az önkormányzat tulajdonában maradnak a közvagyon részeként. Az ismertetett döntésből jól érzékelhető, hogy a joggyakorlat a közérdek és a joguralom konfliktusa esetén nem tehet mást, mint hogy nem a közérdek jogi tartalmát keresi, hanem az egyedi valóságot próbálja meg feltárni, és erre támaszkodik mérlegelésekor. A Legfelsőbb Bíróság a helyi közösség érdekének érvényesülését - mint közérdeket - biztosította, az egyébként jogszabályba ütköző szerződés érvénytelenségének megállapításával szemben. A szerződés semmisségének megállapítása iránti perindítás is közérdeket szolgált, hiszen a közpénzek felhasználása, a közvagyon értékesítése törvényességének biztosítása vitán felül közérdek. Jelen esetben nem tett mást a jogalkalmazó, minthogy a közösség szempontjából általa ténylegesebbnek vélt közérdeket konkretizálta, és ezt helyezte előtérbe. Ez pedig nem jelent mást, mint az érdekkonfliktus valós érdekek mentén történő megoldását, normatív alapon. Nyilvánvalóan elkerülhetetlen, hogy a döntéssel sérelem essen a joguralmon, hiszen jogszabályba ütköző szerződés maradt továbbra is érvényben, még akkor is, ha a tényállás tekintetében valósan megjelenő és igazolt közérdek ennek jogkövetkezményét felül is írja. Be kell látnunk azonban, hogy maga a jogalkotó végezte el e jogi deficit vállalhatóságának mérlegelését akkor, amikor a perindítás jogát csak a közérdeksérelem esetére biztosította.
2. Relatíve nyitott feljogosítás
A relatíve nyitott feljogosítás annyiban tér el az abszolút nyitottól, hogy a jogalkotó részben meghúzza a közérdekűség fogalmi határait, viszont ezt úgy teszi, hogy a jogalkalmazónak az egyedi ügy sajátosságai alapján egyes elemeket ki kell tölteni tartalommal. Például a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 39. §-a szerint ha a vállalkozás jogszabálysértő tevékenysége a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, és az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyészt vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületet keresetindítási jog illeti meg. Ebben
- 280/281 -
az esetben az alapvetően védendő érdek a fogyasztók védelme. A peres eljárás megindításának joga akkor is fennáll, ha a károsult fogyasztók személye nem állapítható meg, illetve független a kárt szenvedett fogyasztók alanyi jogérvényesítésétől. A perindító tehát nem a fogyasztó alanyi jogait védi, hanem közérdekből, jellegétől függő alkotmányos cél vagy érték érvényre juttatásáért lép fel."[60] Viszont a jogalkotó nem minden jogsértő tevékenységet kíván közérdekű perindítással védeni, csak azokat, amelyek elérik azt az "ingerküszöböt", amely a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okozott. Ennek hiányában úgy kell tekinteni, hogy az egyéni igényérvényesítés keretében kezelhető érdeksérelemről van szó.
A joggyakorlat kimunkálta a törvényi feltétel tartalmát. Az Fgytv. erre vonatkozóan jogalkalmazási szempontot sem ad, ezért a széles körű érintettség megállapítása bírói mérlegelés feladata. A joggyakorlati tapasztalatokat[61] összegezve a széles kör megállapíthatóságánál eddig figyelembe vett szempontok voltak különösen, az üzletben lévő árukészlet jelentős mennyisége és értéke, a kereskedelmi egységek száma, az üzlet nagy vonzáskörzete, rövid időn belül több alkalommal elkövetett jogsértés, a vállalkozás széles körű és intenzív reklámtevékenységet folytat, a vállalkozás üzlete a település kereskedésre szolgáló központjában helyezkedik el, ha a hasonló üzletek száma a település jellegéből adódóan számottevő (pl. üdülőkörzet), abból arra lehet következtetni, hogy ezen üzletek látogatottak, jelentős a vállalkozás által üzemeltetett internetes webáruház látogatottsága, internetes böngészőbe beírt keresőszóra a program első helyre emeli ki az internetes hirdetést, jelentős az utasforgalom száma.
A közérdekű perindítás gyakoriságával kapcsolatosan nem állnak felmérések rendelkezésünkre. Annyi tisztán látható, hogy inkább az ügyészség, és a civil szervezetek élnek ezzel a lehetőséggel. Az ügyészség alkotmányos jogállásából eredő kötelezettsége a közérdek érvényesítése, és csak a magánjog területén több mint ötven ilyen törvényi feljogosítással rendelkezik. A perek előkészítésében törvényes lehetőségei folytán kiemelten hatékonynak tekinthető az arra jogosultak között, mivel a hatósági vagy ügyészségi vizsgálatok (adott esetben nyomozás) adatainak felhasználása jelentősen elősegítheti az eljárás sikerességét. A civil szervezetek aktivitása főleg a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem és az esélyegyenlőség területein érzékelhető. A tapasztalatok szerint azok a szervek, amelyek elsődlegesen közigazgatási hatósági jogkörben járnak el a jogsértőkkel szemben és a fennmaradó igények kapcsán kiegészítő perindítási jogkörrel is rendelkeznek, csak kivételes esetben élnek ez utóbbi eszközzel. Ennek pontos oka szintén nem ismert, de valószínűsíthetően a közigazgatási eljárás eredménye biztosabb és kiszámíthatóbb e szervek számára, mint a perindítás kockázata.
Az egyéni igények szempontjából a közérdekű perindítás több okból is hasznosnak mutatkozik. A csoportos perindítás esetén a csoporttag jogainak "leadása" a csoport képviselőjének a tag számára szuverenitás dilemmát okozhat, miszerint biztosabb-e, ha a perlés nagyobb kockázata mellett saját egyéni ügyét maga vagy ügyvédje képviseli, mintha azt a csoportba beolvasztva, de kisebb kockázattal próbálja meg érvényesíteni. A csoportképviselő lehet, hogy nem az elvárásoknak megfelelően képviseli majd az érdekeit. Ezt morális helyzetet "ügynökproblémának" is szokták hívni.[62] Ezzel szemben a közérdeket sértő jogállapot megszüntetése iránt fellépők érdekeltsége a perben egyedül e cél elérése, így saját érdek, például "sikerdíj" nem motiválja őket eljárásukban. Bizalmi probléma sem merül fel a perindító megfelelőségével szemben, mivel a közérdeket sértő jogsértések miatt professzionálisan erre szakosodott állami szervek, vagy e cél érdekében alapított civil szervezetek járnak el.
Azokban esetekben, amikor a közérdekű perre okot adó jogsértés esetén egyéni perlésre is lehetőség van (tipikusan ilyenek a károkozással járó helyzetek, vagy a tisztességtelen szerződési feltételek), az igényérvényesítés anyagi kockázatának mérlegelése szempontjából a közérdekű perindítás biztonságosabb választás lehet, mint az egyéni fellépés, mivel a pervesztesség költsége a perindítót és nem az egyént terheli. Ugyanis ez az egyéni perindítás egyik legnagyobb visszatartó ereje.[63] Annak ellenére állítható ez, hogy sok esetben a per kimenetele nem jár együtt az egyéni érdeksérelem rendezésével, mivel a bírói döntés majd mintául szolgálhat az egyéni eljárás kezdeményezéséhez. De például a fogyasztók jogait sértő tevékenység miatt indítható közérdekű perekben lehetőség van kártérítés megállapítására is, majd ezt követően a károsultaknak elég csak a végrehajtást kérnie. A közérdekű eljárás a költségkockázat mellett enyhítheti az olyan hátrányokat is, mint a kommunikációs nehézségek, a szaknyelvi gátlások, az információhiány, illetve a hiányos
- 281/282 -
jogi ismeretek.[64] Ha pedig olyan jogsértésről van szó, ahol nem lehet az egyéni károkat azonosítani, csak a közérdekű fellépés teheti ficitessé a jogrendszert..
Arra vonatkozóan sem folytattak eddig tudományos vizsgálatokat, hogy milyen eredményességgel zárultak a perindítások. A gyakorlati tapasztalatok alapján[65] azt lehet megállapítani, hogy a feljogosított szervezetek által benyújtott kereseteknek a bíróságok az esetek döntő többségében helyt adtak. Azonban arra vonatkozóan semmilyen adattal nem rendelkezünk, hogy azokban az ügyekben, amelyek célja a jogsértés megállapítása, illetve a jogsértő tevékenységtől való eltiltás, a későbbiekben mekkora volt a jogsértések ismétlődésének az aránya. Ezen eljárások célja a generális, illetve a speciális prevenció - ritkán a reparáció - viszont önmagában a jogsértés ítéleti megállapítása, vagy a jogsértéstől való eltiltás nem elégséges visszatartó erő a jogsértők számára. Eredményeket azokon a területeken lehet elérni, ahol a bírói ítélet nyilvánosságot is kap. A közérdekű perek leggyakrabban a fogyasztói jogokat sértő magatartások miatt indulnak, amelyeket különböző vállalkozások követnek el. A piaci szereplők sikerességének legfontosabb szorzója a fogyasztók bizalma. Ha a jogszabály lehetőséget ad az ítélet sajtóban történő közzétételére, az valódi visszatartó erővel bír más vállalkozások számára is. Ezeknek a közérdekű pereknek ez a legnagyobb eredménye. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.
[2] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény, hatályos 2018. január 1-jétől.
[3] T/11900. számú törvényjavaslat a polgári perrendtartásról, Általános indokolás 9. pont, Forrás: http://www.parlament.hu/irom40/11900/11900.pdf (2016. október 10-i letöltés)
[4] Hensler, Deborah R.: The Global landscape of collective litigation, In Deborah R. Hensler, Christopher Hodges, Ianika Tzankova: Class Actions in context - How Culture, Economics and Politics Shape Collective Litigation, Edward Elgar Publishing, Cheltenham UK, Northampton, MA, USA, 2016. 3.
[5] Fowkes, James: Civil procedure in public interest litigation: tradition, collaboration and the managerial judge, Cambridge, Journal of International and Comparative Law, 2012, 241-242.
[6] Kengyel Miklós: A jogérvényesítés akadályai és a "joghoz jutás" lehetőségei a polgári igazságszolgáltatásban, Jogtudományi Közlöny, 1988/4., 191.
[7] Vö. Wellmann György: Érvénytelenség, In Wellmann György (szerk.): Polgári Jog. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013, 165.
[8] Csécsy György: A szellemi alkotások jogának fogyasztóvédelmi aspektusai forrás: http://www.vmtt.org.rs/mtn2012/103_112_Csecsy_Gyorgy_A.pdf (2016. augusztus 31-i letöltés).
[9] "A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket." Lásd: Medvéné dr. Szabad Katalin: A fenntartható fejlődés gazdaságtana, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/0007_a4_1049_1051_fenntarthatofejl_2/a_fenntarthato_fejlodes_fogalma_es_jellemzoi_rtLEnBRWofdrONFF.html (2016. szeptember 1-jei letöltés)
[10] Kengyel Miklós: A jogérvényesítés akadályai és a "joghoz jutás" lehetőségei a polgári igazságszolgáltatásban. Jogtudományi Közlöny, 1988. 43. évf. 4. sz. 191.
[11] Pokol Béla ezt a változást három irányban ragadta meg: (1) Egyrészt a jogsegély iránya eltolódott az alkotmányos alapjogok irányába. (2) Az egyéni jogvédelemről eltolódott a hangsúly az adott egyén átfogóbb csoportjának problémái felé, abból a meggyőződésből, hogy az egyéni jogi probléma mögött általános társadalmi problémák állnak, és a magánjogi perekben törekednek e mögöttes általános társadalmi probléma orvoslására. (3) Az emberi mivoltukból fakadó jellemzőik miatt (nem, faji, etnikai stb.) hátrányban levők alapjogi elvi kiinduló pontra helyezett védelme jelenik meg. Erről bővebben: Pokol Béla: A joghoz jutás esélyei, Jogelméleti Szemle, 2002/2., http://jesz.ajk.elte.hu/pokol10.html, 2017. április 21.
[12] Ide nem értve a munkajog kollektív jogintézményeit.
[13] A közjogi reflexjog elméletek lényege szerint az alanyi közjog, a közérdek érvényesülésének biztosításakor az egyén annak érvényesítésére nem jogosult, hanem valamely arra feljogosított szerv teheti azt meg, az állam szervei léphetnek a jogszabály érvényesítése végett. Az egyéni érdekek rendszerint csak ilyen reflexjogai lehetnek, vagyis kezdeményezhetik az arra jogosult szervnél, hogy érvényesítse az alanyi közjogot. Lásd bővebben: Jhering, Rudolf: Geist der Römischen Rechts auf den veschidenen Stufen seiner Entwicklung, Lipcse, Breitkopf und Härtel, 1966, 1869, 1871, 1852-1871.
[14] Vö. Légrádi István: Mintaértékű kollektív igényérvényesítési eljárások Németországban - figyelemmel az uniós jogfejlődésre, Themis, 2014. június,121.
[15] Vö. Sólyom László: A társadalom részvétele a környezetvédelmében. Medvetánc, Társadalomelméleti folyóirat, 1986/1., 237.
[16] Takács Péter: Az emberi jogok jogelméleti kérdései, jog.unideb.hu/documents/tanszekek/jogbolcseleti/tansegdletek/2011-12/ 2011-12-2/takcs_p_az_emberi_jogok_jogelmleti_krdsei__a_jogok.pdf 19. (2016. szeptember 30-i letöltés) 8.
[17] Vörös Imre: Versenyjogi dilemmák (Egy monográfia margójára), Jogtudományi Közlöny, (1998: 43. évf.)
[18] Burckhart, Markus: Auf dem Weg zu einer class action in Deutschland? Berlin, 2005. 21.
[19] A legkézenfekvőbb példa erre a közzétett, de még nem alkalmazott általános szerződési feltételek miatti perindítási feljogosítás.
[20] Sólyom (1980): i. m. 137.
[21] Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleménye A kollektív keresetek szerepének és rendszerének meghatározása a fogyasztókkal kapcsolatos közösségi jog területén, Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2008.6.25., C-162/9.
[22] Az első közérdekű keresetek Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában vagy Svájcban voltak a szakszervezetek keresetindítási jogát a tarifaszerződésekkel és a munkavállalók kollektív jogaival kapcsolatos vitákban. Keresetindítási jog illeti meg a fogyasztóvédelmi szervezeteket Ausztriában, a Németországban és Olaszországban, a faji megkülönböztetés ellen küzdő szervezeteket Belgiumban és a természetvédelmi egyesületeket Franciaországban. Lásd bővebben: Groenendijk, Kees: Die Wahrnehmung gebündelter Interessen im ZivilprozeB. Zeitschrift für Rechtssoziologie. 1982. 242.; A skandináv országokban előforduló megoldás esetén, amikor a fogyasztói ombudsman jut szerephez az eljárásban szintén a jogsértések megszüntetése iránti perek a jellemzőek, az ombudsman nem indíthat pert kártérítés iránt. Harsági Viktória: A modellválasztás dilemmái a kollektív igényérvényesítés hazai szabályozásánál, Eljárásjogi Szemle, 2016/1., 27. Franciaországban csak az ún. "standard" szerződések alapján létrejött fogyasztói szerződések esetén megengedett a közérdekű perindítás. Kovács Mária Mónika: Gondoltok a közérdekű keresetről, https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/kovacs_maria_monika-gondolatok_a_kozerdeku_keresetrol%5bjogi_forum%5d.pdf (2017. március 25.-i letöltés). A német Verbandsklage jogintézménye a közérdek érvényesítését szolgálja a fogyasztók védelme érdekében, a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának megszüntetésével. A fogyasztók kárának megtérítése nem része az eljárásnak.
[23] Megjelent: Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2013.7.26., L 201/60.
[24] Hensler, Deborah R.: The Global landscape of collective litigation, In Deborah R. Hensler, Christopher Hodges, Ianika Tzankova: Class Actions in context - How Culture, Economics and Politics Shape Collective Litigation, Edward Elgar Publishing, Cheltenham UK, Northampton, MA, USA, 2016., 3.
[25] Vö. Pongrácz Dávid a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos közérdekű keresetindítást elemző tanulmányában (Pongrácz Dávid: Az új polgári jogi gyűlöletbeszéd-szabályozás jelene és jövője, Diskurzus 2014/2., 48.) a problémát úgy fogalmazza meg, hogy az ügyész ezekben az esetekben a közösség képviselőjeként járna el, márpedig a közösség nem lehet a magánjog alanya, így a magánjog számára értelmezhetetlen a közösséget ért kollektív személyiségi jogi sérelem. A közösségnek ugyanis nincs személyisége, amit sérteni lehetne, így nem lehet eljárni sem a nevében. Az elérni kívánt cél persze világos, de dogmatikailag hibás a választott megoldás és az Alaptörvény se látszik megalapozni ezt a konstrukciót, hiszen nem a közösség jogairól szól, hanem az egyénekéről. Az ügyésznek így inkább ki kellene választania valakit a sértett közösségből, viszont ennek mikéntje is elképzelhetetlennek tűnik a gyakorlatban. Ugyanezt a megközelítés tükröződik Gárdos-Orosz Fruzsina munkájában is, aki szerint a magánjog történetileg is individualista felfogású jogrend maradt, mert a magánérdekek összeütközésének igazságos kiegyenlítése célja. (Gárdos-Orosz Fruzsina: Az új polgári jogi gyűlöletbeszéd-szabályozásáról, In: Fundamentum, 2013/3., 33.) Véleménye szerint talán tanácsosabb lett volna külön törvényben rendezni a közérdekű keresetindítás kérdését, méghozzá közjogi szankciókkal operálva (pl. közérdekű bírság). (Gárdos-Orosz Fruzsina - Pap András László: Gondolatok a gyűlöletbeszéd polgári jogi szabályozásának jogi és jogpolitikai környezetéről, In: Állam- és Jogtudomány, 2014/2., 24-26.)
[26] Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. 2013, CompLex Kiadó, Budapest, 31.
[27] Sólyom László: Környezetvédelem és polgári jog. Akadémiai Kiadó, 1980. 135.
[28] Sólyom (1980): i. m. 170.
[29] Gárdos-Orosz Fruzsina: Az actio popularis jelene és jövője az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Jogi Iránytű, 2011/1. 1.
[30] Vö. 30/1994. (V. 20.) AB határozat 3. pontja, ABH 1994, 161.
[31] Bódig Mátyás írja egy tanulmányában, hogy a szubjektív érdek arra utal, amit a cselekvő a saját érdekében ismer fel, az objektív pedig arra, ami az érdekében áll, tekintet nélkül arra, hogy felismerte-e. Nem vitatott, hogy a magánérdeket a szubjektív jónak érezzük, ami javak birtoklásában, előnyök élvezésében, vagy más hasonló dologban nyer kifejezést. Mindez csak úgy valósulhat meg, ha közösség erőfeszítéseket tesz ennek biztosításáért, akár közös cselekvés, akár a magánérdeket háborító magatartástól való tartózkodás formájában. Ezen a logikai úton haladva belátható, hogy a magánérdek és a közérdek szimbiózist alkotnak. Például a dologi jogok abszolút szerkezete aligha lenne biztosítható közhiteles nyilvántartások nélkül, amely miatt e nyilvántartások közhitelességének állami eszközökkel való biztosítása közérdekké válik. Részint ezért is lett a közérdek olyan fogalommá, amely folyamatosan hiteles hivatkozási alapja a magánérdek szükséges korlátozásának. Társadalmi legitimitását a szükségesség és arányosság jól felfogott balansza adja meg. Az egyensúly negatív irányú felbomlását a hatalom túlzott beavatkozásaként, az emberi jogok megsértéseként, a demokrácia megcsorbításaként éljük meg. Úgy gondolom, hogy ennek az összefüggésnek a felismerése egy lépéssel közelebb visz a közérdekű igényérvényesítési eljárások létjogosultságának elismeréséhez. Bódig Mátyás: Jogelméleti és politikai filozófiai reflexiók a közérdek problematikájáról, In: Szamel Katalin (szerk.): Közérdek és közigazgatás Budapest, MTA Jogtudományi Intézet 2008.,
[32] Vö. Bibó: i. m. XIII. Fejezet.
[33] Vö. Udvardy Sándor: "Pro Actione Collectiva, A komplex perlekedés amerikai eszközei, különösen a class action összehasonlító vizsgálata az intézmény magyarországi recepciója céljából", Budapest, Patrocinium, 2015, 204-206.; Kárpáti József: A közérdekű igényérvényesítés egyes kérdései, http://www.egyenlobanasmod.hu/tanulmanyok/hu/kozerdeku_igenyervenyesites.pdf (2017. március 25-i letöltés),
[34] Lásd a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 19. § (4) bekezdése.
[35] Ilyen például az abszolút szerkezetű dologi jogok érvényesülésének biztosítása miatt az ingatlannal kapcsolatos jogok közhiteles nyilvántartása, melyből eredően az ehhez kapcsolt, az ügyészt megillető ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránti perindítási jog is közérdekű. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény szerint az ügyész pert indíthat a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt, a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti, valamint törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet. Vagy a működő civil szervezetek esetén az közérdek, hogy a civil szervezetek bírósági nyilvántartása ne tüntesse fel működőként az adott szervezetet, ezzel lehetővé téve azt, hogy a civil szervezet mint jogi személy nevében jogokat szerezzenek, illetve kötelezettségvállalásra kerülhessen sor.
[36] A nemzeti vagyonról szóló törvény külön igényérvényesítési feljogosítást nem tartalmaz, viszont a nemzeti vagyont sértő szerződések közérdekből történő megtámadása esetén biztosítja a jogalkalmazó számára, hogy a közérdekűség megállapítása eleve adott legyen. E védelmet erősítendő a törvény 15. §-a kimondja, hogy a jelen törvény rendelkezéseibe ütköző szerződés, más jogügylet vagy rendelkezés semmis.
[37] A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 175. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a Közbeszerzési Hatóság a 187. § (2) bekezdés j) pontja szerinti hatósági ellenőrzés során megállapítja, hogy a szerződés tartalma valószínűsíthetően a 142. § (3) bekezdésébe ütközik, pert indít a szerződés módosítás érvénytelenségének kimondása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt.
[38] Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség elmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény magyarázata, 99-100. http://www.egyenlobanasmod.hu/tanulmanyok/hu/Ebktv_kommentar.pdf (letöltés ideje 2017. április 6.)
[39] 96/2008. (VII. 3.) AB határozat, ABH 2008., 816.
[40] Lásd a Ptk. 2:54. §-ának (4) bekezdését.
[41] Lásd a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 9. §-ának (1) bekezdését.
[42] 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29.
[43] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:102. §-ának (1) bekezdése szerint "Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg."
[44] Az általános szerződési feltételt (blankettaszerződések, üzletszabályzatok) az azt alkalmazó vállalkozás több szerződés fogyasztókkal történő megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározza, és tartalmát a felek egyedileg nem tárgyalják meg. Az általános szerződési feltételek természetes jelenségei a kereskedelmi forgalomnak, hiszen az előre elkészített szerződések, nyomtatványok nagyban megkönnyítik az üzletkötés folyamatát. A fogyasztónak nem kell a hosszú, gyakran bonyolult, akár több száz oldalt is kitevő jogi szöveget áttanulmányoznia, általában csak megadja személyi adatait, vagy egy-két oldalas kivonatot kap a fontosabb tudnivalókról, avagy adott esetben az interneten néhány kattintással köti meg a szerződést, és egyszerűen csak kipipálja, hogy a feltételeket elfogadta. Tehát az általános szerződési feltételek úgy válnak a fogyasztói szerződés részévé, és határozzák meg a szerződéses viszony minden elemét, hogy a fogyasztók rendszerint azt nem olvassák el. Ennek oka nem a fogyasztók általános nemtörődömségében, felelőtlenségében keresendő, hanem abban, hogy az átlagember (átlagfogyasztó) sem felkészültsége, sem ideje, sem reális lehetősége sincs a feltételek megismerésére, vagy ha mégis megismerné azok módosítására a felek egyenlőtlen erőegyensúlyából következően nincs tényleges mód. Mindebből következően megállapítható, hogy az ilyen eljárásoknál az adja a közérdekűség egyik pillérét, hogy az általános szerződési feltételeket elkészítő vállalkozások kihasználva azt, hogy a fogyasztók különösen kiszolgáltatott helyzetét, ne élhessenek vissza hatalmukkal, és ne kényszeríthessék rá a fogyasztókra a számukra kedvező feltételeket, ezzel befolyásolva hátrányosan gazdasági verseny tisztaságát.
[45] Az Alkotmánybíróság a devizahiteles perekkel összefüggésben hozott határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen ügyekben a jogviták hatékony és gyors befejezése lehetőségének törvényi biztosítása közérdek. Vö. 2/2015. (II. 2.) AB határozat 41. pont., ABH 2015, 31.
[46] Lásd a Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének c) és g) pontjait.
[47] C-472/10. sz., Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság kontra Invitel Távközlési Zrt. ügyben Verica Trstenjak főtanácsnok 2011. december 6-án ismertetett indítványának 41. pontjából.
[48] Szemenyei Balázs: Dilemmák a környezetvédelem polgári jogi eszközeinek alkalmazhatóságáról, Studia iuvenum iurisperitorum, 2010/5., 172.
[49] E körbe sorolható a környezetvédelem, a természetvédelem, a hulladékgazdálkodás és az állatvédelem is. Nem túloz Prugberger Tamás professzor úr, amikor tanulmányában megállapítja, hogy napjainkban a környezet különböző elemeinek sokirányú rombolása folyik. Az egyre kiterjedtebbé és agresszívabbá váló globalizáció folytán beálló dömpingtermelő, valamint az ilyen termelésből származó használati tárgyakat csak részben hasznosító, majd eldobáló fogyasztó-szemetelő társadalom növeli a hulladékhegyeket, amelyekben nem csekély hányadot a veszélyes hulladékok tesznek ki. Lásd Prugberger Tamás: A globalizáció és a környezetvédelem neuralgikus kérdései a jogalkotás, a jogkövetés és a jogalkalmazás síkján, Jogelméleti Szemle, 2001/1.
[50] Pánovics Attila: Környezetvédelem az új Alkotmányban, Kül-Világ, 2011/1-2., 119.
[51] A környezetvédelmi törvény a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott politikai pártnak és érdekképviseletnek nem minősülő, a hatásterületen működő egyesületeknek, valamint az ügyésznek ad lehetőséget perindításra. A szervezetek a jogsértő magatartástól való eltiltás, illetve a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére való kötelezés, míg az ügyész a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt léphet fel. Tehát mindkét perindítási jogkör preventív, illetve reparatív jellegű, egyértelműen elválasztott az esetleges egyéni igényektől, mind a perindítás alapja, mind az elérendő cél tekintetében. Hasonló elvi alapon adnak perindítási feljogosítást az ügyésznek a természetvédelemről és az állatvédelemről szóló törvények is.
[52] Lásd 28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 138.
[53] Az amicus curiae intézménye a Németországban, Hollandiában, Egyesült Királyságban és Belgiumban is ismert. Viszont inkább a kontinentális jogrendszerekre jellemző, hogy az amicus curiae a közérdek érvényesítése érdekében terjeszti elő véleményét az adott jogkérdésről. Vö. Simon Zoltán: Érdekérvényesítés a bírói hatalmi ágban: az amicus curiae levelek, Jogelméleti Szemle, 2003/3.
[55] Új jogintézmény megjelenése a Pp.-ben? - avagy az amicus curiae újjászületése, http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/uj-jogintezmeny-megjelenese-a-pp-ben-avagy-az-amicus-curiae-ujjaszuletese (2017. március 29-i letöltés)
[56] A klasszikus római jog popularis actioja kivételes lehetőség volt valamely közösségi érdek (szent helyek, szabad ember életének védelmére, valamint az abban keletkezhető kár okának elhárítása) védelmére. Ezzel az akcióval bárki élhetett. Lásd Tarr György: i. m. 572.
[57] Erre a feljogosításra példa a Ptk. 6:88. §-a (4) bekezdésének II. fordulata, mely rendelkezés szerint közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében az ügyész keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása vagy a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. Ugyancsak e körbe sorolható a Ptk. 2:54. §-ának (4) bekezdése, mely szerint ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, a jogosult hozzájárulásával az ügyész keresetet indíthat, és érvényesítheti a jogsértés felróhatóságtól független szankcióit.
[58] Lásd Szamel Katalin: A közigazgatás közérdekűségének elvi jelentőségéről és gyakorlati használhatóságáról In (Szamel Katalin szerk.): Közérdek és közigazgatás, Budapest, MTA Jogtudományi Intézet 2008., 29.; Bódig: i. m. 43.
[59] A Legfelsőbb Bíróság BH 2010. 91. számon közzétett eseti döntése.
[60] 96/2008. (VII. 3.) AB határozat 3. pont, ABH 2008., 816, 832-833.
[61] Az ügyészség fogyasztóvédelmi tevékenységéről szóló 3/2011. (IX. 30.) LÜ körlevél 1. pontja, valamint egyedi ügyekben hozott bírósági határozatok.
[62] Az ügynökprobléma lényege, hogy a csoport képviselője a tagok érdekében jár el, vagyis, hogy olyan döntéseket hoz, olyan lépéseket tesz, hogy az utóbbi számára a lehető legjobb végeredmény alakuljon ki. A probléma akkor jelentkezik, ha a valós döntéseiben nem ez vezérli, ha a döntéseit befolyásoló szempontok eltérnek a megbízó érdekeitől. Szalai Ákos: Kollektív keresetek joggazdaságtana, Iustum Aequum Salutare X. 2014/1. 175.
[63] Már a ’80-as években kutatás igazolta, hogy minél alacsonyabb a peres fél szociális státusa, annál kisebb az esélye a polgári perben a sikerre. Lásd: Bender, Rolf - Schumacher, Rolf: Erfolgsbarrieren vor Gericht. Eine empirische Untersuchung zur Chancengleicheit im Zivilprozefi. Tübingen, 1980., 19-20.
[64] Kengyel: i. m. 189.
[65] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent döntések vizsgálata alapján. (http://birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/birosagi-hatarozatok-gyujtemenye)
Lábjegyzetek:
[1] Jagusztin Tamás osztályvezető ügyész, pest Megyei Főügyészség.
Visszaugrás
