Minden bűncselekményi tényállás szükségképpeni eleme az elkövetési magatartás. E tényállási elem vizsgálatára általában az egyetemi jogi oktatásban kerül sor, a büntetőjog tudománya újabban más témák felé nyitott, a joggyakorlat ingerküszöbét pedig ritkán éri el tényállástani kérdés. Véleményem szerint néha nem tűnik haszontalannak a bűncselekménytan mélyebb rétegeihez nyúlni, ugyanis számos összefüggésre lehet lelni, és egy mélyebb vizsgálat azon túl, hogy bővítheti az ismeretek körét, adott esetben megkérdőjelezheti egyes axiómák helyességét. A következő tanulmány a bűncselekmények elkövetési magatartás szerinti csoportosítását hivatott áttekinteni, különös figyelmet fordítva az elkövetési magatartásnak a bűncselekmény fogalmi elemeivel való kapcsolatára, a mulasztásos bűncselekményekre, illetve ezek körében a kötelességellenes nemtevés alapjának a vizsgálatára.
Felfogásomban a bűncselekmény azt az elkövetése előtt törvény által büntetni rendelt cselekményt (büntetendő cselekmény) jelenti, amelynek az elkövetője bűnös. Ez a meghatározás némileg eltér a törvényi meghatározástól[1], és a bűncselekménytan terén elévülhetetlen érdemeket szerzett szegedi büntetőjogi iskola tudományos definíciójától is.
A Büntető törvénykönyv a bűncselekmény fogalmát a következők szerint határozza meg: bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli [4. § (1) bek.].
Nem lehet eltekinteni azonban attól, hogy régtől fogva létezik a bűncselekmény fogalmának[2] egy
- és nem csupán didaktikai szempontból lényeges
- "tudományos" meghatározása is. A legelterjedtebb fogalmi váz a következő: a bűncselekmény olyan cselekmény, amely tényállásszerű (diszpozíciószerű), (büntető)jogellenes és bűnös.[3]
Hogy miért van lehetőség - esetlegesen szükség - egy, a törvényi meghatározástól eltérő fogalom alkotására? Vannak olyan esetek, amikor problémát okozhat, hogy egy-egy jogintézmény valódi értelmét, jellegét, jelentőségét a törvényi fogalom nem képes megfelelően megvilágítani.[4] A törvényi bűncselekmény-fogalom nem minden esetben tűnik alkalmasnak következetes megállapítások levonására, így a dogmatikai tisztaság érdekében nem látszik eretnekségnek és hiábavalónak a bűncselekmény fogalmát "tudományosan" is meghatározni.[5] Ennek során nem lehet teljesen elrugaszkodni a legáldefiníciótól, és nem lehet eltekinteni a szegedi iskola eredményeitől sem, azonban véleményem szerint azt több ponton korrigálni szükséges. Nem lehet ugyanakkor eltekinteni attól a követelménytől sem, amely a fogalomalkotás általánosságára vonatkozik. Ez alatt az értendő, hogy olyan definíciót célszerű alkotni, amely egyrészt nem rugaszkodik el teljesen a de lege lata hatályos törvényi bűncselekmény-fogalomtól, másrészt akkor is helytálló maradhat, amennyiben a törvényi fogalom egyszer netalán ismét formálissá válik.[6] További vezérelv az objektív és szubjektív elemek egyértelmű elválasztása, és annak a követelménye, hogy minden szükséges fogalmi elem helyet kapjon a rendszerben, azonban minden elem csupán egy helyen szerepeljen. Ez a követelmény leginkább a szándékosság/gondatlanság rendszerbeli elhelyezését érinti. Arra való tekintettel, hogy a bűnösség fogalmának meghatározása során a leghelyesebbnek a komplex definíció alkotása tűnik, és hogy a szándékosság/gondatlanság voltaképp a bűnösség központi kategóriája, ezért a szándékosságot és a gondatlanságot rendszertanilag a bűnösség elemei között helyezem el, ezzel egyidejűleg lemondok azok rejtett tényállási elemkénti értelmezéséről.
A bűncselekmény fogalmát egy alapvetően objektív (a cselekmény büntetendősége) és egy szubjektív (az elkövető bűnössége) részre tartom helyesnek osztani.
A büntetendő cselekmény alá az objektív tényállásszerűség (diszpozíciószerűség) és a büntetőjog-ellenesség tartozik. A téma szempontjából az előbbi kategória ismertetése tűnik fontosnak.
A) Az objektív tényállásszerűség (diszpozíciószerűség) kategóriája mentes minden szubjektív alapú elemtől. Ezen belül az objektív tényállásszerűség alá az objektív tényállási elemek, nevezetesen
a) az elkövetési magatartás,
b) az elkövetési tárgy,
c) az eredmény,
d) az okozati összefüggés,
e) a szituációs elemek, illetve
- 329/330 -
f) a tettességhez szükséges ismérvek tartoznak.
Ad a) Az elkövetési magatartás a törvényi tényállás - tevékenységben, mulasztásban vagy ezek kombinációjában megnyilvánuló - szükségképpeni eleme.
Ad b) Az elkövetési tárgy a törvényi tényállásban megjelölt az a személy (passzív alany) vagy dolog, akire vagy amire az elkövetési magatartás irányul vagy behatást gyakorol.
Ad c) Az eredmény az elkövetési magatartással összefüggésben bekövetkező, a törvényi tényállásban megjelölt külvilági változás.
Ad d) Az okozati összefüggés az elkövetési magatartás és az eredmény közötti kauzális kapcsolat.
Ad e) A szituációs elemek a törvényi tényállásban megjelölt, ezáltal a büntetőjogi felelősséghez szorosan kapcsolódó körülmények, úgymint a bűncselekmény elkövetésének helye, ideje, módja vagy eszköze.
Ad f) A tettességhez szükséges ismérveknek a büntetendő cselekmény elemévé tételét az indokolja, hogy a sajátképi különös bűncselekmények tekintetében a cselekmény büntetendőségét a tettességhez szükséges ismérv alapozza meg, így például a vérfertőzés esetén a közösülés (szexuális cselekmény) azzal válik büntetendővé, ha egyenes ági rokonok között történik [Btk. 199. § (1) bek.].
Az objektív diszpozíciószerűség elemei:
a) az elkövetési magatartás,
b) az eredmény és
c) az okozati összefüggés.
A fogalmi elemek tartalma értelemszerűen egyezik meg a fentebb ismertetettekkel.
B) A bűnösség a bűncselekmény fogalmában komplex fogalomként érvényesül, és magában foglalja az elkövetők tényállásszerű (diszpozíciószerű) és büntetőjog-ellenes cselekménye miatti, anyagi jogi felelősségéhez szükséges szubjektív ismérveit is. A bűnösség azt a felróható pszichés viszonyt öleli fel, amely az elkövető és büntetőjogellenes cselekménye, illetve ennek következménye között feszül. A bűncselekmény e szubjektív alapú eleme egyesíti a bűnösségi és az elkövetővé váláshoz szükséges követelményeket, amelyek:
a) az akarati képesség,
b) a megfelelő életkor,
c) a szándékosság/gondatlanság,
d) a beszámítási képesség,
e) az elvárhatóság, illetve
f) a motívum és a célzat.
Ad a) A bűnösség kapcsán az akarati képesség (akaratlagosság) a legalapvetőbb kategória. Az akaratlagosság a bűncselekmény szubjektív oldalához kapcsolódik, és az objektíve megvalósult tevékenység vagy mulasztás, illetve az elkövető közötti szubjektív alapú kapcsot jelenti.
A bűnösség további elemei között megkülönböztethetők szükségképpeni elemek: a megfelelő életkor, a szándékosság/gondatlanság, a beszámítási képesség és az elvárhatóság; illetve esetleges elemként a törvény által megkívánt motívum, illetve célzat. Ez utóbbi két elem azért került e bűnösségi kategória alá, mivel ezek valójában az elkövető szubjektumához kapcsolódó ismérvek.
Ad b) A megfelelő életkor a hatályos Btk. értelmében a tizennegyedik (bizonyos bűncselekmények esetén a tizenkettedik) életév betöltésével kezdődik (16. §).
Ad c) A szándékosság és a gondatlanság a bűnösség mondhatni központi kategóriái, alakzatait a hatályos Btk. - ha nem is teljesen megfelelően[7], de
- definiálja (7. §, illetve 8. §).
Ad d) A beszámítási képesség a felismerési képességet és az akarati képességet magában foglaló kategória, ennek értelmében az rendelkezik beszámítási képességgel, aki képes felismerni cselekménye büntetőjog-ellenes (tilalmazott) következményeit, és képes e felismerésének, illetve akaratának megfelelően cselekedni.
Ad e) Az elvárhatóság a jogszerű magatartás elvárhatóságát, illetve a jogszerűtlen magatartástól való tartózkodás elvárhatóságát jelenti.
Ad f) Motívum alatt azt a szükségletet, illetve vágyat kell érteni, amely az elkövetőt a büntetendő cselekmény elkövetésére készteti, sarkallja, célzat alatt pedig az elkövető cselekményének azt a feltételezett, illetve kívánt eredményét, amelynek elérésére tevékenységével törekszik.
A bűncselekmény előzőekben meghatározott fogalmában a cselekmény nem önálló fogalmi elem, azaz nem bír önálló dogmatikai funkcióval, szerepe csupán a fogalom összetartása (negatív cselekménytan). Ebben kénytelen vagyok eltérni a szegedi büntetőjogi iskola által képviselt redukált cselekménytantól, amely szerint a cselekmény olyan emberi magatartás, amely az objektív oldalon hatóképes, a szubjektív oldalon akaratlagos.[8]
Véleményem szerint a cselekmény hatóképessége végső soron az elkövetési magatartás kifejtése kapcsán nyer értelmet, ugyanis az elkövetési magatartás, akár tényállásszerű, akár diszpozíciószerű, azt követeli meg, hogy külvilági változást hozzon létre, vagy tartson fenn. Azaz a hatóképességet az
- 330/331 -
elkövetési magatartás hordozza. Az nem fordulhat ugyanis elő, hogy egy magatartás büntetőjogi szempontból cselekménynek minősül, viszont nem minősül egyszersmind elkövetési magatartásnak, illetve ha a magatartás nem hatóképes (gondolati szakban marad), akkor eleve nem is kerülhet sor a vizsgálatára.
Az akaratlagosság követelménye pedig valójában a bűncselekmény szubjektív oldalához kapcsolódik. Az akaratlagosság e rendszerben mint az objektíve megvalósult tevékenység vagy mulasztás, és az elkövető közötti szubjektív alapú kapocs szerepel, azaz az elkövető és a cselekménye közötti szubjektív kapocsként. A nem akaratlagos magatartásnál nem tagadható annak objektív megvalósulása, és az sem mondható, hogy adott esetben ne lenne büntetőjog-ellenes, azaz ne sértene vagy veszélyeztetne jogi tárgyat.
A cselekmény tehát a bűncselekmény tisztán jogi, absztrakt fogalmában azért nem bír önálló dogmatikai tartalommal, mert önmagában csupán jogi értékelés nélküli, a valóságban megtörtént tevékenység vagy mulasztás. A cselekmény akkor bír a büntetőjog szempontjából jelentőséggel, ha tényállásszerűvé (diszpozíciószerűvé) és büntetőjog-ellenessé válik. Így például - Nagy Ferenc szemléletes példája nyomán - ha valaki egy lakásban zongorázik, ez kétségkívül a valóság egy megnyilvánulásának, cselekménynek tekinthető. Önmagában azonban nem állhat büntetőjogi vizsgálat hatálya alatt. Azonban, ha ezt a cselekményt azért követi el valaki, hogy a mellette emberölést elkövető társa cselekményét azzal segítse, hogy a sértett kiabálását túlzengje, a valóságban megnyilvánuló cselekmény azzal válik a büntetőjog szempontjából relevánssá, hogy diszpozíciószerű bűnsegédi magatartásnak minősül. Szintén ez állapítható meg akkor, ha valaki egyébként emberölésre alkalmas kést vásárol. Ez kétségkívül egy valós cselekmény, de csak akkor vonható a bűncselekmény fogalma alá, ha azt adott esetben más ember megölésének célzatával fejti ki az elkövető. Tehát a valóságban megtörténő "cselekmény" csak ekkor és ily módon (valójában nem pusztán cselekményként, hanem elkövetési magatartásként, büntetendő cselekményként) kerül a bűncselekmény jogi fogalma alá.
Mindezek következménye az, hogy a bűncselekmény fogalmi elemei közül az elkövetési magatartás az, amelynek a léte és így a meghatározása is rendkívül fontos. A bűncselekményi tényállás e központi kategóriáját a következők szerint tartom helyesnek megfogalmazni: az elkövetési magatartás a különös részi törvényi tényállásban (vagy általános részi diszpozícióban) megjelölt olyan emberi magatartás, amely külvilági változást hoz létre, tart fenn, vagy annak létrehozására alkalmas (ténylegesen vagy potenciálisan hatóképes), és amit mint objektíve megvalósult tevékenységet vagy mulasztást az elkövetővel az akaratlagosság szubjektív ismérve kapcsol össze.
A befejezett, tevéses bűncselekmények esetén a külvilági változás létrehozása nem igényel különösebb magyarázatot. Akár materiális (pl. zsarolás[9]), akár immateriális (pl. lopás[10]) bűncselekményről van szó, az elkövetési magatartás külvilági változásban (zsarolás esetén vagyoni hátrányban, lopás esetén birtokváltozásban) nyilvánul meg. Az elkövetési magatartást az eredménytől az különbözteti meg, hogy ez utóbbi esetben maga a törvényi tényállás jelöli meg azt a külvilági változást, aminek be kell következnie az elkövetési magatartással okozati összefüggésben.
A kísérleti szakban megrekedt bűncselekmények esetén lehet szó arról, hogy az elkövetési magatartás külvilági változás létrehozására alkalmas. Így például a tervszerűen elkészített méreg a passzív alany halálának előidézésre alkalmas akkor is, ha végül az ital elfogyasztása elmarad. Mindezen túl előfordulhat az is, hogy a kísérleti szakban marad bűncselekmény - maradékbűncselekményként értékelve - már önmagában is létrehoz külvilági változást.
A (befejezett) mulasztásos bűncselekmények esetén valójában arról van szó, hogy bár az elkövető magatartása általában nem idézi elő a külvilági történést, az általában tőle független, viszont magatartása ezt az eseményt vagy folyamatot megállíthatná, az esetleges eredmény bekövetkezését elháríthatná, amennyiben kötelességszerű magatartását kifejtené. Vannak olyan esetek, amikor az elkövető tevékenyen vesz részt a külvilági történésben, tehát az tőle nem független, így például ha valaki a sértettet véletlenül vagy tévedésből zárja be egy helyiségbe, majd ezt követően - mikor ezt észlelte - nem engedi ki. Vagy úgyszintén a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esetét az követi el, aki a veszélyhelyzetet maga idézte elő. De szintén nem függetleníthető a külvilági történéstől a cserbenhagyás elkövetője, aki nem lehet más, mint a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője.
Az elkövetési magatartásnak alapvetően két alapformája van: az aktív magatartás (tevékenység) és a passzív magatartás (mulasztás).[11] A fentebbi meghatározásból következően a bűncselekmények
- 331/332 -
az elkövetési magatartás szerint alapvetően kizárólag tevésessel, illetve kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekmények lehetnek, de elképzelhetőek olyan bűncselekmények is, amelyek tevékenységgel és mulasztással egyaránt megvalósíthatók, illetve olyanok is, amelyek valamely állapot fenntartásában nyilvánulnak meg.
Vannak olyan bűncselekmények, amelyek a törvényi megfogalmazásból adódón csakis tevéssel, esetleg tevékenységek láncolatával, avagy alternatív tevékenységekkel valósíthatóak meg.
a) Egyszerű tevéses bűncselekményre példa a lopás törvényi tényállása: aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el [Btk. 370. § (1) bekezdés]. Az elvétel tevőleges, aktív magatartást feltételez. De ugyanígy tevékenységet tételez fel a vérfertőzés tényállása: aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez [Btk. 199. § (1) bek.].
b) A tevékenységek láncolatával megvalósuló bűncselekményre például szolgálhat a szexuális kényszerítés tényállása: aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít [Btk. 196. § (1) bek.]. A bűncselekmény elkövetési magatartása egyrészt a kényszerítés, másrészt a szexuális cselekmény végzése. A befejezett bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősséghez mindkét elkövetési magatartásnak meg kell valósulnia, amennyiben csupán a kényszerítés valósul meg, a szexuális cselekmény (közösülés, illetve minden olyan súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul) elmarad, a bűncselekmény kísérlete állapítható meg.
c) Alternatív tevékenységekkel megvalósuló bűncselekményre példa a kiskorú veszélyeztetésének azon változata, amely annak a tizennyolcadik életévét betöltött személynek a cselekményét rendeli büntetni, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik [Btk. 208. § (2) bek. a) pont]. Bármelyik elkövetési magatartás kifejtésével a bűncselekmény megvalósul. De szintén ilyen bűncselekmény a kábítószerkereskedelem, amit az követ el, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik [Btk. 176. § (1) bek.].
A mulasztásos bűncselekmények[12] törvényi tényállása valamilyen nem-tevést, passzív magatartást fogalmaz meg elkövetési magatartásként. Legelőször azt kell azonban meghatározni, hogy mit jelent maga mulasztás, már csak azért is, mert ennek nemcsak a kizárólag mulasztással, hanem az olyan bűncselekmények esetén is jelentősége van, amelyek mulasztással is elkövethetőek (pl. az ún. nyitott törvényi tényállásos bűncselekmények).
Büntetőjogi értelemben a mulasztás megállapításához több kell a pusztán nem-tevésnél. Mulasztásról akkor beszélünk, ha fennáll a cselekvési lehetőség, a cselekvési képesség, és az elkövető mindezek ellenére, és mindezeken túl: cselekvési kötelessége ellenére nem cselekszik. Mind a cselekvési lehetőség, a cselekvési képesség és a cselekvési kötelezettség mindenfajta mulasztásban megnyilvánuló bűncselekmény esetén követelmény. A cselekvési kötelesség kapcsán kell azt kiemelni, hogy a kötelesség forrása tekintetében különbség van a mulasztásos bűncselekmények különböző fajai között.
A mulasztásos bűncselekmények esetén minden esetben vizsgálni kell, hogy honnan származik az a kötelesség, amelynek a teljesítését valaki elmulasztotta.[13] Az elmúlt néhány évben-évtizedben íródott általános részi tankönyvek azonban nem mindig, vagy nem kellő részletességgel térnek ki erre a kérdéskörre. Földvári József a mulasztás tárgyalása kapcsán hanyagolta ennek vizsgálatát.[14]
Wiener A. Imre annyit rögzített, hogy a kötelesség forrása a büntetőjog (pl. segítségnyújtás elmulasztása); más jogág (pl. családi jog, polgári jog); vagy az elkövető saját korábbi tevékenysége (pl. szívességi felügyelet elvállalása) lehet.[15]
Békés Imre álláspontja szerint a tiszta mulasztásos bűncselekmények körében a kötelesség mindig közvetlenül a büntetőjogszabályból ered, és a cselekményhez a törvényi tényállás nem társít eredményt; a vegyes mulasztásos bűncselekmények körében a kötelesség rendszerint valamilyen más jogterület (nem a büntetőjog) szabályából fakad, és a törvényi tényállás mindig eredményt tartalmaz. Az akár tevéssel, akár mulasztással elkövethető bűncselekmények akkor vegyes mulasztásos bűncselekmények, ha a konkrét esetben mulasztás által valósulnak meg. A vegyes mulasztásos bűncse-
- 332/333 -
lekmények esetén Békés szerint az eredmény elhárítására vonatkozó kötelezettség a következőkön alapulhat:
a) a családi kapcsolat ténye
b) munkaviszony
c) polgári jogi szerződés
d) foglalkozási szabály
e) büntetőjogi oltalom alá vont erkölcsi szabály.[16]
Békés megállapításait cáfolja azonban a csalás tényállása, amely bár akár tevéssel, akár mulasztással is elkövethető, és ez utóbbi esetben vegyes mulasztásos bűncselekmény is, mivel a tényállás eredményt (kár okozása) tartalmaz, azonban az eredmény elhárítására vonatkozóan nem áll fenn speciális jogi kötelezettség.
Nagy Ferenc szerint a kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekmények esetén a mulasztás kötelességellenes volta közvetlenül a büntetendővé nyilvánító törvényi előírásból fakad. Az olyan bűncselekmények közül, amelyek akár tevékenységgel, akár mulasztással egyaránt megvalósíthatók, azok esetén, amikor a törvényi tényállás külön-külön tartalmazza mind a tevési, mind a mulasztási változatot, a mulasztás kötelességellenes mivolta ugyanúgy a büntető jogszabályból fakad, mint a kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekményeknél. Azon bűncselekményi tényállások, amelyek megfogalmazásánál a jogalkotó a tevési és a mulasztásos változatot nem tüntette fel, ám vagy közvetlenül maguk, vagy - keretdiszpozíció esetén - más jogágazatbeli rendelkezésre utalva jelölte meg a kötelességnek azt a körét, amelyeknek a megszegése az elkövetési magatartás, valójában megvilágítják a mulasztás kötelességellenességének az eredetét is. A nyitott törvényi tényállások esetén a nemtevés csak akkor minősül mulasztásnak, ha az elkövetőt az eredmény megakadályozása tekintetében speciális jogi kötelezettség terhelte. Az ilyen kötelezettség alapja lehet:
a) nem büntetőjogi jogszabály,
b) polgári jogi szerződés,
c) munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, szövetkezeti tagsági viszony, illetőleg az ezekből folyó munkaköri kötelesség,
d) az előbbiek alá nem tartozó hivatás, illetőleg foglalkozási szabály,
e) harmadik személyért való felelősség,
f) az elkövető megelőző, veszélyt vagy sérelmet létrehozó tevékenysége.
Végül, Nagy kiemeli, hogy a kizárólag mulasztással elkövethető bűncselekményekről szóló büntetőrendelkezésen alapuló kötelesség egymagában sohasem tekinthető speciális kötelességnek.[17] Véleményem szerint ez a kérdéskör alaposabb vizsgálatot igényel. Ezt a következőkben írtak teszik meg.
A szakirodalom egységes abban, hogy a kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekmények esetén a mulasztás kötelességellenes volta közvetlenül a büntetendővé nyilvánító büntetőjogszabályból fakad.[18] Általános jelleggel nem írja le senki, de utalás található arra, hogy a kizárólag mulasztással elkövethető bűncselekmények esetén mindenkit terhelő kötelezettség megszegéséről van szó. Az utalást a következő mondatpár tartalmazza: "Kiemelést igényel, hogy a kizárólag a mulasztással elkövethető bűncselekményekről szóló büntető rendelkezésen alapuló kötelesség egymagában sohasem tekinthető a nyitott törvényi tényállások által megkívánt speciális jogi kötelességnek. Ezért pl. egymagában a mindenkit terhelő segítségnyújtási kötelesség megszegése sohasem szolgálhat alapul a mulasztásos emberölés vagy testi sértés megállapításához".[19]
A kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekményeket áttanulmányozva a fenti állításokat némiképp pontosítani szükséges. Érdemes e bűncselekményeket megvizsgálni abból a szempontból, hogy valójában min alapul, illetve hogy kit terhel az elmulasztott cselekvési kötelezettség.
a) Vannak olyan kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekmények, amelyek esetén a mulasztás kötelességellenes volta közvetlenül a büntetendővé nyilvánító büntetőjogi szabályból fakad. Hyen bűncselekmény például a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete, amely annak a cselekményét rendeli büntetni, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van [Btk. 166. § (1) bek.]. Másként fogalmazva, a törvény valaminek (segítségnyújtás) a megtételére kötelez (mindenkit), és e kötelezettség elmulasztásához fűz büntetőjogi következményt. Úgyszintén ilyen az emberrablás feljelentésének elmulasztása, amely annak a cselekményét rendeli büntetni, aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás elkövetése készül, és erről az érintett személyt vagy a hatóságot, mihelyt teheti, nem tájékoztatja (Btk. 191. §).
b) Vannak azonban olyan kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekmények, amelyek
- 333/334 -
esetén a mulasztás kötelességellenes volta nem közvetlenül a büntetendővé nyilvánító büntetőjogi szabályból fakad, hanem más jogszabályon, valamely hatóság döntésén, szerződésen vagy egyedi engedélyen alapul.
A gondozási kötelezettség elmulasztása annak a cselekményét rendeli büntetni, aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel szemben gondozási kötelezettségét nem teljesíti (Btk. 167. §). A bűncselekmény vonatkozásában a gondozásra vonatkozó kötelezettség származhat a családi kapcsolat alapján közvetlenül a Polgári törvénykönyvből, de akár a gondozó és a gondozott között fennálló jogviszonyból, például eltartási szerződésből, vagy munkaviszonyból, megbízási szerződésből.[20]
A Btk.-n kívüli más jogszabályon alapuló kötelezettség mellett hatósági határozatot is megkíván a tartási kötelezettség elmulasztása, amely annak a cselekményét rendeli büntetni, aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti [Btk. 212. § (1) bek.].
Olyan bűncselekmény is létezik, amely egyedi (konkrét) engedély megszegésén alapuló mulasztást rendel büntetni. A fogolyszökés bűntettének egyik változatát az az elítélt követi el, aki a szabadságvesztés végrehajtása során a részére engedélyezett büntetés félbeszakítás, eltávozás, rövid tartamú eltávozás vagy kimaradás tartamának elteltével abból a célból nem tér vissza, hogy a büntetés végrehajtása alól kivonja magát [Btk. 283. § (3) bek.].
A kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekmények között vannak olyanok, amelyek mindenkit terhelő kötelezettség elmulasztását rendelik büntetni, de olyanok is vannak, amelyek csak meghatározott személyi kör esetében értelmezhetőek, azaz nem általános jellegűek.
c) Mindenkit terhelő kötelezettség elmulasztását rendeli büntetni az emberrablás feljelentésének elmulasztása bűntette. Ez a tényállás annak a cselekményét fenyegeti büntetéssel, aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás elkövetése készül, és erről az érintett személyt vagy a hatóságot, mihelyt teheti, nem tájékoztatja (Btk. 191. §). Úgyszintén ide tartozik a már említett segítségnyújtás elmulasztásának alapesete, amely annak a cselekményét rendeli büntetni, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van [Btk. 166. § (1) bek.]. Itt a mindenkit terhelő segítségnyújtási kötelezettség elmulasztásáról van szó.
d) Meghatározott személyi kört terhelő kötelezettség elmulasztását rendeli büntetni a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esete, amely csak arra vonatkoztatható, aki a veszélyhelyzetet maga idézte elő, vagy a segítségnyújtásra egyébként is köteles [Btk. 166. § (3) bek.]. Úgyszintén speciális elkövetői kör követheti el a feljelentés elmulasztása a felszámolási eljárásban vétségét, ami annak a felszámolónak a cselekményét rendeli büntetni, aki a felszámolási eljárás során hitelt érdemlő tudomást szerez a számvitel rendjének megsértése (Btk. 403. §) vagy csődbűncselekmény (Btk. 404. §) elkövetéséről, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz jelentést (Btk. 404/A. §). Úgyszintén ilyen a bevonulási kötelezettség megszegésének bűntette, ami annak a hadkötelesnek a cselekményét rendeli büntetni, aki katonai bevonulási kötelezettségének - akár szándékosan, akár gondatlanságból - nem tesz eleget (Btk. 425. §).
Vannak olyan bűncselekmények, amelyek tevéssel is és mulasztással is elkövethetők. Ezeket a bűncselekményeket alapvetően három csoportba lehet sorolni.
Bizonyos bűncselekmények tényállását úgy fogalmazza meg a jogalkotó, hogy megjelöli a tevéses és a mulasztásos elkövetési magatartást is. Ilyen például a csalás tényállása, amit a törvény szerint az követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz [Btk. 373. § (1) bek.]. A bűncselekmény tevéses elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés, míg a mulasztásos elkövetési magatartás a tévedésben tartás. A tényállásszerűséghez azonban elég az egyik fajta magatartást megvalósítani. Szintén ilyen bűncselekmény a magánlaksértés vétsége, amit az követ el, aki más lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel vagy hivatalos eljárás színlelésével bemegy, illetve ott bent marad [Btk. 221. § (1) bek.].
Az elmulasztott kötelesség eredetét tekintve a bűncselekmények ezen fajtájára lényegében ugyanazok az állítások tehetők, mint a kizárólag mulasztással megvalósítható bűncselekményekre. Azaz itt is vannak olyan bűncselekmények, ahol a mulasztás kötelességellenes volta közvetlenül a büntetőjog szabályán alapul. Ilyen például a csalás tényállása:
- 334/335 -
aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt (tevéses változat), vagy tévedésben tart (mulasztásos változat), és ezzel kárt okoz [Btk. 373. § (1) bek.]. Úgyszintén ilyen a jogtalan elsajátítás vétsége: aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja (tevéses változat), vagy nyolc napon belül a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át (mulasztásos változat) [Btk. 378. § (1) bek. a) pont].
Vannak azonban olyan bűncselekmények is, ahol a mulasztás kötelességellenes volta más jogszabályon alapul. Így a személyes adattal visszaélés vétségét az követi el, aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel (tevéses változat), vagy az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja (mulasztásos változat) [Btk. 219. § (1) bek.].
Az elmulasztott kötelesség címzettjeit tekintve, ebben a körben is vannak olyan bűncselekmények, amelyek mindenkit terhelő kötelezettség megszegését rendelik büntetni, így a már említett csalás vagy jogtalan elsajátítás. Vannak azonban olyan akár tevéssel, akár mulasztással megvalósuló bűncselekmények, amelyeket speciális személyi kör követhet el. Ilyen például a cserbenhagyás vétsége, ami a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjét fenyegeti büntetéssel, ha az a helyszínen, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, nem áll meg (mulasztásos változat), illetve onnan eltávozik (tevéses változat) (Btk. 239. §). Szintén ilyen bűncselekmény a kibúvás a katonai szolgálat alól, ami annak a hadkötelesnek a cselekményét rendeli büntetni, aki abból a célból, hogy a katonai szolgálat alól kivonja magát, megjelenési vagy bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget (mulasztásos változat), illetve testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít (tevéses változat) (Btk. 426. §).
Akár tevéssel, akár mulasztással elkövethetők azok a bűncselekmények, amelyek elkövetési magatartását a törvény vagy valamely kötelezettség megszegésében (nem elmulasztásában!), vagy valamely szabály megszegésében jelöli meg. Mind a kötelezettséget, mind a szabályt ugyanis meg lehet szegni akár tevékenységgel, akár mulasztással.
A kötelezettség megszegésére szolgál például a kiskorú veszélyeztetésének azon esete, amely annak a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személynek a cselekményét rendeli büntetni, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti [Btk. 208. (1) bek.]. A kiskorú értelmi fejlődését veszélyeztető, mulasztásban megnyilvánuló súlyos kötelességszegés lehet, ha az elkövető az iskolaköteles kiskorút az általános iskola látogatásától huzamosabb ideig visszatartja. A kiskorú erkölcsi fejlődését veszélyeztető, tevékenységben megnyilvánuló súlyos kötelességszegés, ha az elkövető a kiskorú jelenlétében követ el bűncselekményt, a kiskorú jelenlétében trágárul beszél.
A szabályszegésre példa a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, amit az követ el, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét (szándékosan vagy gondatlanságból) közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz [Btk. 165. § (1), illetve (3) bek.]. A bűncselekményt meg lehet valósítani mulasztással éppúgy, mint tevéssel. Így például a körzeti gyermekorvos megvalósítja a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségét, ha észleli ugyan a gyermekek rendkívül rossz szociális helyzetét és ebből kifolyóan a táplálás hiányára visszavezethető teljesen leromlott fizikai állapotát, de az azonnali kórházi beutalásuk iránt nem intézkedik, és e mulasztása folytán az egyik gyermek meghal, a másik pedig életveszélyes állapotba kerül (BH2002. 129.) Szintén ide tartozik a közlekedési bűncselekmények közül például a közúti baleset okozása, amit az követ el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz [Btk. 235. § (1) bek.]. A közlekedési szabályt is meg lehet szegni tevéssel (megengedett sebesség túllépése) vagy mulasztással is (elsőbbségadási kötelezettség elmulasztása).
Ezekben a bűncselekményi tényállásokban közös az, hogy a mulasztás kötelességellenes volta nem közvetlenül a büntetőjogi szabályon alapul, hanem kerettényállás esetén vagy más jogágbeli szabályon (például az ide tartozó közlekedési bűncselekmények esetén), vagy más, nem büntetőjogi normán (például a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés esetén).
A tevéssel és mulasztással egyaránt megvalósítható bűncselekmények harmadik változata az ún.
- 335/336 -
nyitott törvényi tényállásos bűncselekmények köre. Ide azok a bűncselekmények tartoznak, amelyek elkövetési magatartását a törvény lényegében az eredményre utalással határozza meg. Ilyen például az emberölés bűntette, amit a törvény a következőképpen határoz meg: aki mást megöl [Btk. 160. § (1) bek.]. Az elkövetési magatartás, a megölés, voltaképp a halál okozását jelenti, és közömbös, hogy azt tevéssel (pl. az elkövető a haragosát szándékosan lelövi) vagy mulasztással (például az édesanya az újszülöttjét nem látja el, hanem sorsára hagyja) idézik elő. De szintén ilyen a testi sértés tényállása: aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el [Btk. 164. § (1) bek.]. Az elkövetési magatartás a testi épség sértése, ami egyben a bűncselekmény eredményét is jelenti. E bűncselekményt is el lehet követni tevéssel (az elkövető megüti a haragosát) vagy mulasztással (a szülő nem viszi orvoshoz a beteg gyermekét, akinek ettől súlyosbodik az állapota).
A mulasztással megvalósuló nyitott törvényi tényállásos bűncselekmény miatti felelősséghez az kell, hogy az elkövetőt az eredmény bekövetkezésének elhárítása tekintetében ún. speciális jogi kötelezettség terhelje. Ez a speciális jogi kötelezettség alapulhat:
a) nem büntetőjogi jogszabályon, pl. a Ptk. szerint a szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák [Ptk. 4:152. § (1) bek.];
b) polgári jogi szerződésen, pl. gyermekfelügyeleti szerződés keretében végzett gondozási tevékenység;
c) munkaviszonyon, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyon;
d) az előzőek alá nem tartozó hivatáson, foglalkozási szabályon;
e) harmadik személyért vállalt felelősségen;
f) az elkövető megelőző, veszélyt vagy sérelmet létrehozó tevékenységén.[21]
A mulasztásos bűncselekményeken belül végezetül még egy csoportosítást kell megemlíteni. Vannak olyan mulasztásos bűncselekmények, amelyek pusztán az elkövető mulasztása folytán megalapozzák a büntetőjogi felelősség beálltát. Ilyen a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete: az elkövető pusztán a segítségnyújtási kötelezettség elmulasztása folytán büntetőjogi felelősséggel tartozik, azaz büntetőjogi felelősségéhez a mulasztás tényén túl egyéb következmény nem szükséges. Ezt a fajta bűncselekményt nevezzük tiszta mulasztásos bűncselekménynek.
Vannak azonban olyan bűncselekmények is, amelyek esetén a büntetőjogi felelősség beálltához a mulasztáson túl a tényállásban megkövetelt eredmény bekövetkezte is szükséges. Így például a gondozási kötelezettség elmulasztása miatti felelősséghez pusztán a mulasztás még nem elegendő, az is szükséges, hogy a mulasztással okozati összefüggésben az elkövető a gondozásra szoruló életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztesse. Ezt a fajta bűncselekményt nevezzük vegyes mulasztásos bűncselekménynek.
A büntetőjog tudománya ismeri és megkülönbözteti az ún. állapot-, és az ún. tartós bűncselekményeket. Mindkettőre az jellemző, hogy valamely jogellenes állapot fenntartásában állnak. Tipikus példaként a személyi szabadság megsértését és a lőfegyverrel visszaélés tartásos változatát szokásos említeni.
Mivel e két bűncselekményi kör meghatározása - alapos vizsgálódás után - nem problémamentes, érdemes külön tanulmányban tárgyalni a jogellenes állapot fenntartásával megvalósuló bűncselekményeket. A tipikusnak tekintett eseteken túl (lőfegyverrel/lőszerrel visszaélés, személyi szabadság megsértése) vannak ugyanis olyan bűncselekményi tényállások, amelyek esetén alappal vetődhet fel a jogi tárgy elleni támadás elhúzódása, a befejezettség és a bevégzettség stádiumának szétválása. Így azon bűncselekmények esetén, amelyek jogi tárgya hosszabb időn át sérthető, a tényállás nem tartalmaz passzív alanyt, az elkövetési magatartás pedig valamilyen tevékenység vagy cselekmény folytatásában, végzésében került megfogalmazásra, nem kizárt, hogy a befejezettségtől elkülönüljön a bevégzetti szak. ■
JEGYZETEK
[1] A témához lásd még: Kőhalmi László: A társadalomra veszélyesség fogalma az anyagi kódexekben. Büntetőjogi Szemle 2012. 2. sz. 15-16. o.; Kőhalmi László: Nekrológ a társadalomra veszélyességről. Rendészeti Szemle 2007. 7-8. sz. 3-11. o.; Bényei Zoltán: A társadalomra veszélyesség fogalma és szabályozása de lege ferenda. Jogtudományi Közlöny 1955. 11. sz. 649-654.o.
[2] Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Ötödik, átdolgozott kiadás, Rejtjel Kiadó, Budapest 2013. 143-144.o.; Blaskó Béla: A büntetőjogi felelősség. In: Polt Péter (főszerk.): A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012.évi C. törvény nagykommentárja. OPTEN Informatikai Kft. Budapest, 2016. 61-62. o.
[3] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. HVG-ORAC. Budapest 2010. 96. o.; Belovics Ervin - Gellér Balázs -
- 336/337 -
Nagy Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog I. HVG-ORAC. Budapest 2012. 166-167. o.
[4] Lásd erről bővebben: Mészáros Ádám: A jogos védelem elvi és gyakorlati problémái. Országos Kriminológiai Intézet. Budapest 2015. 23-40. o.
[5] Lásd még: Bócz Endre: A "cselekmény" fogalmáról. Jogtudományi Közlöny 1978. 6. sz. 341-342. o.
[6] Az erre vonatkozó igény időnként felmerül, így korábban a Büntető törvénykönyv szakmai előkészítését végző Kodifikációs Bizottság tagjainak többsége a formális bűncselekményfogalom mellett foglalt állást (lásd Pázsit Veronika: Tájékoztató a Kodifikációs Bizottság üléseiről. Büntetőjogi kodifikáció. 2001. 1. sz. 33. o.), illetve ennek megfelelő konkrét normaszövegjavaslatot tett közzé Wiener A. Imre (A Btk. általános része de lege ferenda. MTA JI, Budapest 2003. 40. o.); és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (Törvénytervezet a Büntető törvénykönyvről. Büntetőjogi Kodifikáció 2007. évi 1. sz. o. p.).
[7] A törvény a tudati és akarati/érzelmi oldalból álló szándékosságnak csupán az akarati/érzelmi oldalát kodifikálta.
[8] Nagy: i.m. 2010. 99-100. o.
[9] Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz [Btk. 367. § (1) bek.].
[10] Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. [Btk. 370. § (1) bek.]
[11] Tokaji Géza: A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 1984. 174. o.
[12] Lásd bővebben: Losonczy István. A mulasztás. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T., Pécsett 1937
[13] Wiener A. Imre (szerk.): Büntetendőség - Büntethetőség. Büntetőjogi tanulmányok. KJK-Kerszöv, Budapest 2000. 172. o.
[14] Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris. Budapest 2006
[15] Wiener A. Imre (szerk.): Büntetőjog. Általános rész. KJK-KERSZÖV. Budapest 2002. 66. o.
[16] Békés Imre (szerk.): Büntetőjog. Általános rész. HVG-ORAC. Budapest 2003. 106. o.
[17] Nagy: i.m. 2010. 107-108. o.
[18] Tokaji: i.m. 177. o., Békés: i.m. 2003. 104. o., Nagy: i.m. 2010. 107. o., Belovics - Gellér - Nagy - Tóth: i.m. 179. o.
[19] Tokaji: i.m. 180. o., hasonlóan Nagy: i.m. 2010. 108-109. o., Belovics - Gellér - Nagy - Tóth: i.m. 180. o.
[20] Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Complex Kiadó. Budapest, 2013. 337. o.
[21] Vö. Nagy Ferenc: Kerettényállás, mulasztás és a büntetőjogi legalitás kapcsolatáról. Magyar Jog 2015. 11. sz. 617. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet.
Visszaugrás
