A leplezett eszközök alkalmazása a modern magyar büntetőeljárás viszonylag fiatal jogintézménye. Az 1989-es rendszerváltást megelőzően a leplezett eszközök az állambiztonsági szervek eszközrendszerébe tartoztak, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény számára lényegében ismeretlen jogintézmény volt. Ebben az időben a leplezett eszközök szabályai titkos utasításokban, parancsokban[1] jelentek meg, ha léteztek egyáltalán. A leplezett eszközök alkalmazásának célja ebben az időben nem a büntető igazságszolgáltatás támogatása, a büntetőeljárás számára releváns információk megszerzése, bizonyítékok, bizonyítási eszközök felkutatása vagy rögzítése volt. Nyilvánvaló, hogy ebben az időben a titkosrendőri munka a büntetőjog tudománya számára érdektelen volt. Vitatott volt az is, hogy a munka titkos jellegére figyelemmel ezek az eszközök, módszerek a kutatás, oktatás keretei között akár csak korlátozottan is, "bűnügyi szolgálati ismeretek" néven a nyilvánosság elé tárhatók-e.[2]
A rendszerváltást követően érthető volt a titkosrendőri munkával és eszközrendszerrel szembeni erős ellenérzés, ezért ebben az időben érdemben fel sem merülhetett annak a lehetősége, hogy a leplezett eszközök megfelelő jogszabályi keretek között a büntetőeljárás "megszokott" eszközei közé kerüljenek. A területet - a második világháborút követően először - jogállami keretek között, nyílt jogszabályban rendezni kívánó törvény a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvény volt.[3] E jogszabály még megnevezésében is jelezte, hogy az ilyen jellegű eszközök alkalmazására elsősorban nemzetbiztonsági célból, a titkosszolgálatok által kerülhet sor. A törvény lehetővé tette ugyan a leplezett eszközök bűncselekmény megelőzése és felderítése céljából történő alkalmazását is, azonban ekkor még rendezetlen maradt az alkalmazás eredménye felhasználásának büntetőeljárási szabályozása. Ebben az időben indult meg a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: új Be.) hatálybalépéséig fennálló, a leplezett eszközök alkalmazását "megmérgező" gyakorlat is, amely szerint a bűnüldözési célból alkalmazott leplezett eszközök eredményét kizárólag az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjének engedélyével lehetett felhasználni a nyílt büntetőeljárásokban.[4]
A leplezett eszközök bűnüldözési célú alkalmazásának első részletes, tartalmi jellegű szabályozására a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben került sor. Ennek ellenére a leplezett eszközök alkalmazása ebben az időben még mindig kevéssé foglalkoztatta a büntető eljárásjog tudományát, az intézmény kérdéseit, módszereit, eszközeit inkább a rendészet, esetleg a kriminalisztika tudománya vizsgálta. A leplezett eszközök alkalmazásával kapcsolatos - leginkább a fedett nyomozó "agent provocateur" jellegét tárgyaló - első bírósági határozatok is csak az ezredfordulót követően jelentek meg.[5] A "titkos információgyűjtés" fogalma 1999. március 1. hatállyal került be az 1973. évi I. törvénybe, azonban ekkor még csupán a bíró kizárásának szabályai között. Végül a leplezett eszközök alkalmazását - a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés szabályozásával - érdemben az 1998. évi XIX. törvény 2003. július 1-jével vezette be a büntetőeljárásban.
- 21/22 -
Nincs tudományos értéke annak a nyilvánvaló következtetésnek, hogy hazánkban a rendszerváltás előtti, illetve az azt követő időszakban, a leplezett eszközök alkalmazásának büntetőeljárási szempontból mostohának tekinthető megítélése a pártállami időszakkal, illetve a visszaélésszerű alkalmazással függött össze. A magyarországi megítéléssel ellentétben, a nyugat-európai országokban, valamint az Egyesült Államokban a leplezett eszközök büntetőjogi célú, bizonyítás érdekében folytatott alkalmazása hosszú évtizedek óta bevett gyakorlat volt, és megítélése is eltérő pályát járt be.[6]
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a leplezett eszközök alkalmazásával kapcsolatos első döntése 1978-ban született a Klass és társai Németország elleni ügyben,[7] amelyben a lehallgatást, megfigyelést szabályozó, az 1968. augusztus 13-ai német levél-, posta- és telekommunikációs titok korlátozásáról szóló törvénynek (Gesetz zur Beschränkung des Brief-, Post- under Fernmeldegeheimnisses) az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összhangját vizsgálta. A Bíróság az ítéletében megállapította, hogy a leplezett eszközök büntetőeljárási célú alkalmazása - a vizsgált törvény által szabályozott keretek között - nem sérti az Egyezmény 8. (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) és 13. (hatékony jogorvoslathoz való jog) cikkeit. Ezzel megindult az a mai napig tartó folyamat, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága a leplezett eszközök jogállami alkalmazásának feltétel- és keretrendszerét alakítja, fejleszti. A későbbiekben a Bíróság a leplezett eszközök alkalmazásával kapcsolatos vizsgálat tárgyát - különösen a fedett nyomozó alkalmazásával összefüggésben[8] - kiterjesztette az Egyezmény tisztességes eljáráshoz való jogot szabályozó 6. cikke érvényesülésének kérdésével is.
A leplezett eszközök alkalmazásának büntető eljárásjogi kérdései az Egyesült Államokban még korábbra nyúlnak vissza. Amerikában a lehallgatás, hallgatózás, megfigyelés szabályozása a kutatás (search) intézményének keretei között fejlődött ki.[9] Az Egyesült Államok alkotmányának IV. kiegészítésére 1791-ben került sor az alábbiak szerint: "Az emberek jogát személyük, házuk, okmányaik és tulajdonuk biztonságához, valamint megalapozatlan házkutatások és lefoglalások elleni védelmét nem lehet megsérteni; ilyen parancsokat csak alapos indokkal, esküvel vagy fogadalommal alátámasztott ügyben lehet kibocsátani, és részletesen meg kell jelölni a házkutatás helyét és a lefoglalandó dolgot, illetve a letartóztatandó személyt".[10] Az amerikai eljárásjog azt a megközelítést alkalmazza, hogy az alkotmány által nem védett körben a kutatás bírósági engedély (népszerű nevén: "kutatási parancs" - search warrant) nélkül is folytatható, így a joggyakorlatnak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy a lehallgatás a kutatás körébe tarozik-e, kiterjed-e rá az Alkotmány 4. kiegészítésének "védelme". A XX. század első felében még nem alapjogi megközelítést alkalmaztak, azt vizsgálták, hogy kutatásnak minősíthető-e a lehallgatás, illetve a megfigyelés, hiszen az nem tárgyiasult bizonyítási eszközök, hanem közlések, információk megszerzésére irányul. Ennek megfelelően az ilyen módon megszerezhető bizonyíték "elvétele" nem jelent fizikai beavatkozást az emberek személyébe, házába, okmányaiba, tulajdonába. Ebben az időben a joggyakorlat attól függően tekintette a lehallgatást, a megfigyelést kutatásnak, ha az alkalmazás valamilyen fizikai behatással járt (átfúrták a falat, megkarcolták az ajtót), de nem tekintették kutatásnak a lehallgatást, ha az észlelhető nyom, fizikai behatás nélkül történt. Az utóbbi esetekben így a bírói engedély nélküli alkalmazás eredménye is felhasználható volt bizonyítékként a büntetőeljárásban.[11] Végül a Katz Egyesült Államok elleni ügyében [389 U.S. 347 (1967)] 1967-re alakította ki az amerikai legfelsőbb bíróság az Alkotmány 4. kiegészítésének azt a máig ható értelmezését, hogy e rendelkezések érdemben a magánszférát védik, függetlenül attól, hogy az abba történő beavatkozás fizikai behatással, változással jár-e.[12] Jelentős előrelépést jelentett a leplezett eszközök alkalmazásában az 1968. évi Omnibus törvény is, amely - a postai, telefonos kommunikáció lehallgatását tiltó 1934. évi Szövetségi Kommunikációs Törvénnyel ellentétben - lehetővé tette az elektronikus kommunikáció lehallgatását és az eredmény bizonyítékként történő felhasználását, és az előbb bemutatott bírói gyakorlatnál szigorúbb, ugyanakkor jogszabály által meghatározott keretek között szabályozta a leplezett eszközök alkalmazását, eredményeik felhasználását.[13]
- 22/23 -
Látható, hogy a leplezett eszközök büntető igazságszolgáltatás keretei között történő alkalmazása a XX. század második felére - megfelelő jogállami keretek között - lényegében elfogadottá vált. Az elfogadás nyilvánvaló kapcsolatban állt a szervezett bűnözés jelentőségének növekedésével, a technikai lehetőségek és a kommunikációs csatornák fejlődésével, amelyek szükségessé tették új, hatékony bűnüldözési lehetőségek alkalmazását.
Emellett az ezredforduló környékén egy bűnüldözési paradigmaváltás is a leplezett eszközök alkalmazásának elterjedését tette indokolttá: a nyomozás retrospektív,[14] múltba tekintő felfogása mellett ugyanis megjelent a proaktív bűnüldözési irányzat. Korábban a proaktív információgyűjtés csak a hírszerzés, a nemzetbiztonság területén volt elfogadott. Nem véletlen, hogy a célrendszer változásával együtt járt a proaktív információgyűjtésre alkalmas - titkosszolgálati - eszközrendszer előtérbe kerülése is.
Az Európai Unió Tanácsának Hágai Programja[15] 2005-ben célul tűzte ki a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítését, és e program egyik lényeges eleme az ún. információvezérelt rendészet (intelligence-led law enforcement vagy information-led policing). Ennek lényege, hogy a rendészeti szervek az elemző, értékelő, információgyűjtő tevékenységük révén, proaktív módon, időszerűen lépnek fel a bűnözéssel összefüggésben.
Kijelenthető, hogy különösen a szervezett bűnözés, a szervezett bűnelkövetés tekintetében általánosan elfogadottá, elvárttá vált a bűncselekményt, a bűnelkövetőt megfigyelő - a felderítés eredményessége érdekében, a cselekményt, az érintett személyt kontrolállt keretek között "nem bolygató" -, majd kellő időben, helyen és módon beavatkozó módszerek alkalmazása. Az eseti jellegű bűncselekmények elkövetése vonatkozásában még elfogadható volt a retrospektív, a múltbeli tényekre koncentráló, rekonstruáló jellegű nyomozás. A sorozat jellegű elkövetések esetén egyszerre vált indokolttá a cselekmények mielőbbi megszakítása és a sorozatjelleg, a szervezettség bizonyítása. E két elvárás egymással ellentétes irányú, hiszen érthető az a társadalmi igény, hogy a káros sorozat megszakítására minél korábban kerüljön sor, azonban az ilyen jellegű beavatkozás veszélyezteti a cselekmény egészének, az abban részt vevő személyek teljes körének megismerését, bizonyíthatóságát. Ezért előtérbe kerültek a jelenre és a jövőbeni eseményekre - mikor kell beavatkozni kérdésre - koncentráló, a valós idejű megismerésre, bizonyíték beszerzésére és rögzítésére szolgáló technikák. Ezek lehetővé tették a szervezettség, a cselekmény valójának, egészének bizonyítását, miközben biztosították az időszerű beavatkozás, megszakítás lehetőségét, az aránytalanul súlyos következmények elkerülése érdekében.
Hangsúlyozni kell, hogy ezekben az esetekben az eszközök alkalmazásának célja mindig a büntető igazságszolgáltatás hatékony működésének biztosítása. Az elhárító, a büntetőjog keretein kívül "megoldást kereső" eszközhasználat a rendészet számára elvileg nem engedélyezett. Az ilyen célú alkalmazás legfeljebb nemzetbiztonsági célból, a titkosszolgálatok részére biztosítható. A leplezett eszközök bűnügyi célú alkalmazásának minden esetben feltétele, hogy az eredmény felhasználására már nyíltan, a büntetőeljárás keretei között kerüljön sor, az eredmény ettől eltérő célú felhasználása jogellenes.
Az idők során végül sajátos, a konkrét bűncselekmény elkövetésének valós idejű megfigyelésének eljárásjogi intézményei is kialakultak. Ezekben az esetekben az alkalmazás szükségszerűen felételezi a bűncselekmény hatósági tudomása, felügyelete melletti lefolyását. Ilyen eszközök az álvásárlás,[16] a bűnszervezetbe történő beépülés[17] - a későbbiekben is említett - ellenőrzött szállítás vagy a sértett helyettesítése.
A leplezett eszközök, mint speciális titkosszolgálati eszközök különlegességével kapcsolatos mítosz szétfoszlását és egyre hétköznapibb jellegét a technikai változások teszik szemléletessé. Mint korábban említettem, a leplezett eszközök alkalmazásának egyik fordulópontja a technikai eszközök, kommunikációs csatornák XX. század második felére eső robbanásszerű fejlődése volt. Az alkalmazás elterjedésének kezdeti időszakában a lehetőségek "kiaknázására" valóban csak speciális, titkosszolgálati technikával, eszközökkel kerülhetett sor. A megfigyelés, a lehallgatás rejtett eszközei nem számítottak mindennapos, bárki számára hozzáférhető eszközöknek. Az utóbbi évek számítástechnikai fejlődése az interneten rendelhető, bárki számára hozzáférhető termékké "degradálta" a rejtett megfigyelésre alkalmas eszközöket.
- 23/24 -
A technikai fejlődésnél még érdekesebb az információs társadalom átalakulásával, a szociális média, az internet és az adatok tárolásával kapcsolatos, jelenleg még szinte felmérhetetlen változás. Mára az információs és informatikai alapú társadalom, valamint az ehhez társuló adatmegőrzési technikák és képességek egyre szélesebb körben biztosítják a múltbéli események jóformán teljes körű rekonstruálásának lehetőségét. Amíg a múlt században a lehallgatást végző szerv feladata volt a lehallgatás és a lehallgatott kommunikáció rögzítése, mára ezt jóformán elvégzik helyettük az informatikai szolgáltatók, az informatikai szolgáltatások, alkalmazások. A térfigyelő kamerák felvételeit az azokat üzemeltetők jellemzően rögzítik, az internetes kommunikációs csatornák - a szociálismédia-alkalmazásoktól, az e-maileken át, a kommunikációs csatornát biztosító számítógépes játékokig - szinte valamennyi esetben rögzítik is a kommunikáció tartalmát vagy legalábbis annak tényét, körülményeit (metaadatait). Ezekben az esetekben a rögzített adat egyszerűen "elkérhető", a korábban megfigyelésre specializálódott, különleges technikákat, módszereket alkalmazó szerveknek már sem magát a megfigyelést, sem a megfigyelt tartalom rögzítését nem kell elvégeznie. Ezzel elmosódni látszik a tárolt adatok utólagos megismerése és a valós idejű megfigyelés közötti határvonal. Nem véletlen, hogy az internetszolgáltatók által tárolt elektronikus adatokhoz történő közvetlen, határon átnyúló hozzáférést szabályozni szándékozó uniós rendelettervezet[18] tárgyalása során, a 2018. június 4. napján tartott Bel- és Igazságügyi Tanács következtetésében[19] felkérte az Európai Unió Bizottságát, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a rendelet keretei között az adatokhoz történő valós idejű hozzáférés is szabályozható-e. A következtetés alapját az a mára nyilvánvaló helyzet képezte, hogy technikailag nincs érdemi különbség, hogy az internetszolgáltatókat érintő adatszolgáltatásra kötelezés a múltban már tárolt vagy valós időben "keletkező" adatok továbbítására vonatkozik-e.
Összességében elmondható, hogy a leplezett eszközök alkalmazása egy tikos nyomozási rendszerből mára a (nyílt) nyomozás titkos - de nem különleges - eszközévé vált. Alkalmazásuk általánossá, elfogadottá vált, ugyanakkor kialakultak azok a jogállami garanciák, keretek is, amelyek között az alkalmazás nem sérti az alapvető jogokat, mint például a magánszférát vagy a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az alkalmazás nem csupán elfogadottá, hanem az ismertetett okok miatt egyre egyszerűbbé, egyre szélesebb körben alkalmazhatóvá is vált. Ezért a leplezett eszközök mára, korábban soha nem tapaszt alt, orwelli mértékű beavatkozást tesznek lehetővé a magánszférába. A beavatkozás lehetőségének mértéke még hangsúlyosabbá tette az átlátható, megfelelő garanciákkal körbebástyázott szabályozás igényét. Az új Be. ezen a téren jelentős előrelépést tett a jogállamiság irányába, felszámolva a korábbi bűnüldözési célú titkos információgyűjtés intézményét.[20] Az új Be. és a titkos információgyűjtés rendszerét ehhez igazító törvény[21] által kialakított rendszer alapvető koncepciója, hogy elválasztotta egymástól a rendészeti célú és bűnüldözési célú alkalmazást, és deklarálta, hogy bűnüldözési célból leplezett eszköz alkalmazására csak a büntetőeljárás keretei között kerülhet sor.[22] Ezzel biztosítottnak tűnt, hogy a bűnüldözési célból alkalmazott leplezett eszközök eredménye a büntetőeljárás keretei között marad, felhasználására is a büntetőeljárásban, büntetőjogi célból, büntetőjogi eszközök alkalmazásával kerülhet sor. Megszűnt tehát a bűnüldözési célú, ugyanakkor elhárító jelleget öltött - korábban alappal kifogásolt[23] - gyakorlat.
Az ismertetett folyamatok alapján meglepő, az új Be. ismertetett koncepciójával ellentétesnek tűnik az egyes belügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/2930. számú törvényjavaslatnak[24] a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) módosítását célzó rendelkezése, amely szerint "a védett állománnyal összefüggő, jogszabályban meghatározott bűncselekmények megelőzése céljából a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve akkor is folytathat bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést, ha megalapozottan feltehető, hogy attól a védett szerv befolyásmentes működésének megzavarásával, illetve tagjai vagy valamely állománycsoportja szolgálatellátásának befolyásolásával kapcsolatban olyan információ megszerzése várható, amely a későbbiekben megalapozza a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti leplezett eszköz alkalmazását is".
A javaslat indokolása szerint "[A] rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve a működése során tapasztalt olyan élethelyzeteket, amelyek esetében a felmerült információ nem éri el azt a szintet, hogy helye legyen a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti előkészítő eljárás elrendelésének. Ezek mögött ugyanakkor olyan tendenciák, törekvések húzódhatnak meg, amelyeket még azt megelőzően meg kell szakítani, hogy azok a védett szerv törvényes működésére, vagy az Rtv. 7. § (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó állománycsoport szolgálatellátására kihatnának. Ezekben az esetekben a titkos információgyűjtés célja a védett szerv valamely szervezeti egysége működése megzavarásának a megakadályozása, a korrupciós kockázatok beazonosítása, a kockázatot jelentő körülmények megszüntetése, a szerv zavartalan működésének biztosítása, szakmai érdekeinek védelme és nem utolsó sorban a szerv tekintélyének megóvása.
- 24/25 -
A módosítás ezen cél elérését hivatott biztosítani azáltal, hogy a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési szerve részére lehetővé teszi bírói engedélyhez kötött eszköz alkalmazását."
Az új Be. 339. § (1) bekezdése alapján az előkészítő eljárás célja annak megállapítása, hogy a bűncselekmény gyanúja (amely a nyomozás elrendelésének feltétele) megállapítható-e. Ennek megfelelően az előkészítő eljárás - amelyet a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve is folytathat, és amely során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt is alkalmazhat - elrendelésére akkor kerül sor, ha a rendelkezésre álló információk bűncselekmény elkövetésére utalnak, de a gyanú szintjét még nem érik el. Könnyen belátható, hogy milyen kevés információ elegendő az előkészítő eljárás megindításához. Talán joggal merül fel ez alapján az a kérdés, hogy ehhez képest vajon milyen mértékű információ lehet szükséges az Rtv.-t módosító javaslat szerinti titkos információgyűjtéshez. Kifogásolható az is, hogy a megelőzési célú alkalmazás deklaráltan a büntetőeljárásban alkalmazandó eszköz megalapozását célozza, vagyis nehezen vitatható az intézmény bűnüldözési célú - bűncselekménnyel összefüggő - jellege, ami az Rtv. 64. § (4) bekezdésében megjelenő tilalommal kapcsolatos belső feszültségre utal. Ugyancsak megfontolandó az a kérdés is, hogy a javaslat szerinti esetben a leplezett eszköz alkalmazását engedélyező bíró valóságos döntési helyzetben van-e akkor, amikor arról kell állást foglalnia, hogy az alkalmazástól várható-e olyan információ megszerzése, amely a későbbiekben megalapozza a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti leplezett eszköz alkalmazását. Létezhet-e olyan információ, amely nem lehet alkalmas a későbbiekben leplezett eszköz alkalmazásának megalapozására? Létezhet-e olyan helyzet, hogy nem várható leplezett eszköz alkalmazását megalapozó információ megszerzése? A javaslat szerinti leplezett eszköz alkalmazásának bírói döntéshez kötöttsége és az ezzel összefüggésben kialakuló jogalkalmazás remélhetőleg minden felmerült aggály ellenére képes lesz biztosítani, hogy ne alakuljon ki indokolatlan, aránytalan, visszaélésszerű gyakorlat.
Az új Be. 2018. július 1. napján lépett hatályba. Az azóta eltelt alig öt hónapot érintően kevés statisztikai adat áll rendelkezésre, és az eltelt időszak rövidségére figyelemmel azok sem lehetnek alkalmasak érdemi következtetések levonására. A médiában hozzáférhető hírek leginkább a bírósági eljárást gyorsító intézményekről,[25] illetve a bírói engedélyes kényszerintézkedések gyakorlatának átalakulásáról szólnak. Ugyanakkor a nyomozás új szabályrendszerének vagy az előkészítő eljárások tapasztalatairól - részben azok kevésbé nyílt vagy éppen titkos jellegére, részben az eltelt időre (hiszen egy előkészítő eljárás akár 6-9 hónapig tarthat) figyelemmel - még nincsenek visszajelzések. Ennek ellenére érdemes lehet az új szabályozás rendszerének egy-egy gyakorlati jelentőségű részkérdését áttekinteni.
Az új Be. hatálybalépése előtti titkos adatszerzés-titkos információgyűjtés rendszerében erőteljes keveredés volt azonosítható abban a kérdésben, hogy a leplezett eszközök alkalmazásának biztosítása érdekében alkalmazható eszközök melyik szabályozás alá, melyik jogintézménybe tartoznak. A fedett nyomozó alkalmazása jellemzően nem egy egyszeri, mindentől független döntés. Bevezetése a bűnözői körökbe komoly előkészítést, adott esetben életvezetési legenda kialakítását, fenntartását igényli. Ehhez szükség lehet fedőokiratok kiállítására, nyilvántartásban fedőadatok elhelyezésére. A bűnözői körökbe történő bevezetéséhez szükség lehet egy együttműködő "ajánlására". Az alkalmazás megindítását követően a fedett nyomozó védelme érdekében kontroll alatt kell tartani tevékenységét, környezetét, amelyhez rejtett figyelésre, informatikai rendszerek megfigyelésére vagy más kommunikáció tartalmának megismerésére lehet szükség. A büntetőjogi célú alkalmazás befejezését követően, a fedett nyomozó kivonása sem történhet minden esetben előkészítetlenül, egyik pillanatról a másikra. A kivonást követően is szükség lehet a fedett nyomozó védelmének, életvezetési legendájának fenntartására. A fedett nyomozó alkalmazása érdekében tehát szükség lehet leplezett eszközök alkalmazására, amelyek közvetlenül a fedett nyomozó alkalmazását érintik, azonban közvetett módon a büntetőjogi, bűnüldözési célt is szolgálják. Hasonlóan összetett helyzetek más leplezett eszközök alkalmazása esetén is felmerülhetnek: tikos kutatás végrehajtásának előkészítése, leplezett eszközök alkalmazásának lehetőségét biztosító háttérintézmények működtetése stb.
A korábbi szabályozás egyik hiányossága volt, hogy a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés célrendszere között átfedés volt,[26] ráadásul az 1998. évi XIX. törvény külön is felhatalmazást adott az Rtv. szerinti titkos információgyűjtés
- 25/26 -
alkalmazására a büntetőeljárás - az egyéb adatszerző tevékenység - keretei között is.[27] A korábbi szabályozás lényegében teljesen szabad kezet adott a gyakorlat számára, hogy a jogszerűség helyett, célszerűségi alapon választhasson a szabályozási keretek között. Az új Be. rendszere a két területet - rendészeti célú és bűnügyi célú alkalmazás - egyértelműen elválasztotta, ami ugyanakkor alappal veti fel az előbb bemutatott "átmeneti jellegű", közvetett helyzetek kezelésének igényét. Jogos igény a leplezett eszközök állományának fenntartása, rendelkezésre állása, a fedett nyomozó védelme stb., amelyek közvetett módon bűnüldözési célt szolgálnak. Az új szabályozás ezért e kérdést is egyértelműen rendezi:
Az Rtv. 64. §-a alapján a rendőrség
- bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása során igénybe vett technikai eszköz vagy adat elhelyezése, valamint eltávolítása érdekében;
- fedett nyomozó, illetve a valódi céljának leplezésével működő szervezet védelme érdekében; valamint
- a rendőrséggel titkosan együttműködő személy védelme, bevonása és ellenőrzése érdekében
az e törvényben meghatározott szabályok alapján folytathat titkos információgyűjtést.
Emellett az Rtv. 68. § (1) és (2) bekezdése alapján a rendőrség a leplezett eszközök alkalmazása során a saját személyi állománya, a vele titkosan együttműködő személy védelme céljából, illetve a rendőri jelleg leplezése érdekében valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot tartalmazó okiratot vagy közokiratot készíthet vagy használhat fel, illetve fedőintézményt hozhat létre és tarthat fenn, továbbá a titkos információgyűjtés, valamint a leplezett eszközök alkalmazása során a saját személyi állománya, a vele titkosan együttműködő személy védelme céljából, illetve a rendőri jelleg leplezése érdekében, valamint a fedőokirat és a fedőintézmény védelme érdekében a közhiteles nyilvántartásokba valótlan adatot jegyeztethet be.
E két rendelkezés alapján egyértelművé vált, hogy a leplezett eszközök alkalmazása érdekében is helye van leplezett eszköz alkalmazásának, amely helyet a szabályozás egyértelműen jelöli ki a rendészeti célú alkalmazás keretei között. Az e célból alkalmazható bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök esetén az Rtv. 65. § (5)-(8) bekezdése határozza meg a szükségesség feltételeit.[28] A szabályozás tehát egyértelművé teszi, hogy a leplezett eszközök alkalmazása érdekében végrehajtott alkalmazás rendészeti célú, kizárólag az Rtv. alapján végrehajtható titkos információgyűjtés. Ennek megfelelően az új Be. rendszerében az is egyértelműen rendezett, hogy milyen módon kerülhet sor ilyen esetben az esetlegesen büntetőjogilag releváns eredmény felhasználására. Minthogy az alkalmazásra a büntetőeljáráson kívül, rendészeti célból kerül sor, az eredmény felhasználására az új Be. XLII. Fejezetének rendelkezései az irányadóak.
Az ismertetett rendszerben ezért egyértelműen meghatározható, hogy például egy előkészítő eljárás során, ahol az új Be. 341. §-ra figyelemmel a büntetőeljárás keretei között fedőokirat (új Be. 227. §) alkalmazásának egyébként nincs helye, az előkészítő eljárás során alkalmazható fedett nyomozó védelme, rendőri szervhez tartozásának leplezése érdekében - rendészeti céllal - az Rtv. 68. §-a alapján kiállítható fedőokirat.
Az Rtv. 68. §-a szerinti szabályozás tekintetében ki kell emelni, hogy e rendelkezés a fedőokiratok, fedőintézmény, fedőadat elhelyezésének alkalmazásának önálló célját határozza meg, ezért nem vonatkoznak rá az Rtv. 65. § (5)-(8) bekezdésének rendelkezései, illetve nem szükséges az ügyészség engedélye sem [vö. új Be. 227. § (1) bekezdés].
Az ellenőrzött szállítás a 2018. július 1. napját megelőzően hatályos Rtv. 68/F. §-a szerint "a nyomozó hatóság olyan leplezett tevékenysége, amelynek során - a nemzetközi együttműködés keretében, folyamatos és fokozott ellenőrzés mellett - lehetővé teszi a megfigyelés alatt álló elkövető számára az általa birtokolt, a bűncselekménye tárgyi bizonyítási eszközét képező dolognak az ország területére történő behozatalát, más ország területére irányuló kivitelét, az ország területén történő átszállítását annak érdekében, hogy a bűncselekmény elkövetői a lehető legszélesebb körben felderíthetők legyenek, a nemzetközi bűncselekmény tényállása megállapíthatóvá váljék".
Előre kívánom vetíteni, hogy annak ellenére, hogy az ellenőrzött szállítás kifejezést a gyakorlatban a határon átnyúló esetekben használták, az eszköz lényegét illetően - bűncselekmény elkövetésének (pl. csempészet), bűncselekmény tárgyi bizonyítási eszköze (pl. kábítószer) szállításának valós idejű
- 26/27 -
figyelése, ellenőrzött nyomon követése - nem tehető érdemi különbség a belföldi és a határon átnyúló alkalmazás között.
A jogintézmény egyik lényegi eleme - ami szoros összefüggésben van a korábban említett retrospektív-proaktív szemléletváltással is -, hogy feltételezi, hogy a bűncselekmény elkövetésére az állami szervek tudtával (szeme előtt), sok esetben közreműködésével (fedett nyomozó alkalmazásával) kerül sor. Ez pedig felveti az állam büntetőjogi igénye érvényesítésének, az officialitás elvének [új Be. 4. § (1) bekezdés] kérdését, illetve mindezzel összefüggésben a megvalósuló bűncselekménnyel összefüggő állami felelősség kérdését. Hétköznapi értelemben azt kell eldönteni, hogy az állam tűrheti-e bűncselekmény megkezdését, megvalósulását, ha igen milyen célból, milyen feltételek mellett és meddig.
Az első kérdésre a jogalkotó egyértelmű választ adott azáltal, hogy a jogszabályokban olyan jogintézményeket - ideértve az ellenőrzött szállítást is - szabályoz, amelyek szükségszerűen feltételezik a bűncselekmény megkezdését, elkövetését. A további kérdésekre jogintézményenként eltérő válaszok adathatók, az e körben azonosítható szabályozás meglehetősen sporadikus. A fedett nyomozó alkalmazása esetén a jogszabály határozza meg a célt, és a feltételrendszerre nézve is vannak jogi kötöttségek (pl. alkalmazása ügyészi engedélyhez kötött, cselekménye nem valósíthat meg más életének szándékos kioltásával járó, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást szándékosan okozó bűncselekményt, tiltott a provokáció).
Amint említettem, a bűncselekmény megvalósulását feltételező leplezett eszközök bizonyos mértékig az állam büntetőjogi igényének - jellemzően időleges - lemondásával járnak együtt. Az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése alapján az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője közvádlóként a legfőbb ügyész és az ügyészség. Nem véletlen, hogy a büntetőjogi igény érvényesítésének lemondását eredményező megállapodások megkötésére, ilyen okból az eljárás megszüntetésére az 1998. évi XIX. törvény és az új Be. alapján is kizárólag az ügyészség volt jogosult, vagy ahhoz az ügyészség hozzájárulása kellett. Kijelenthető, hogy hasonló jellegű a kérdés szabályozása más európai országokban is, ami magyarázatul szolgál arra is, hogy az ellenőrzött szállítás - amely során az állam lemond a területén "áthaladó" bűncselekmény üldözéséről - jellemzően az igazságügyi együttműködés keretei között szabályozott lehetőség.[29] Ezzel ellentétben az Rtv. és a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény 2018. július 1. előtti szabályozása alapján az ellenőrzött szállítás nem ügyészségi engedélyhez kötött, rendőrségi hatáskörbe tartozó titkos információgyűjtés volt. Saját jogalkalmazói munkám során is megtapasztalhattam, hogy az ellenőrzött szállítás korábbi magyar szabályozása milyen nehézségeket okozott a nemzetközi bűnügyi együttműködés területén. Az uniós tagállamokban, az ellenőrzött szállítás igazságügyi hatóság engedélyéhez kötött (egy e körben készített, 14 tagállamot érintő felmérés során 10 tagállam - Bulgária, Észtország, Finnország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia - adott érdemi választ az ellenőrzött szállítás szabályozásáról, amely alapján megállapítható, hogy az elrendelés mind a 10 tagállamban bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött[30]). A nemzetközi bűnügyi együttműködés során - különösen a magyar kezdeményezések esetén - erre figyelemmel a legtöbb tagállam csak bajosan tudta elfogadni, hogy az ellenőrzött szállítás elrendelését nem igazságügyi hatóság rendelte el vagy engedélyezte.
Az új Be. rendszerében a fent ismertetett indokok alapján átalakításra került az ellenőrzött szállítás szabályozása.
A belföldi "ellenőrzött szállítás" a rejtett figyelés [új Be. 215. § (6) bekezdés] keretei között folytatható. Az intézmény kifejezetten nem kötött az ügyészség engedélyéhez, ugyanakkor a jogintézmény büntetőeljárás keretei között történő szabályozása, az előkészítő eljárás és a nyomozás ügyészi felügyelete biztosítja a megfelelő igazságügyi felügyeletet. A rejtett figyelés végrehajtását, feltételeit érintően egy korlátozó rendelkezés található a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyer.) 188. § (1) bekezdésében, amely tiltja titkos együttműködő alkalmazását az ellenőrzött szállításban.[31] Ezt meghaladó körben az általános alapelvek (testi épség, emberi élet védelme, jogos védelem, végszükség stb.), valamint szakmai szabályok határozzák meg, hogy a rejtett figyelés alkalmazására milyen célból, milyen feltételek mellett és meddig kerülhet sor. Ennek megfelelően alapvetően szakmai felelősség, hogy a bűncselekményt nyomon követő rejtett figyelés során a végrehajtó szerv milyen kockázatot vállal, lehetséges-e például ilyen eszköz alkalmazásával emberek csempészését ellenőrizni, nyomon követni.
A Nyer. 188. § (2) bekezdése rendezi: "Ha az (1) bekezdés szerinti rejtett figyelést előreláthatólag Magyarország határát átlépve kell folytatni, vagy a végrehajtás során erre utaló adat merül fel, a rejtett figyelést a nemzetközi bűnügyi jogsegély ellenőrzött szállításra vonatkozó szabályainak alkalmazásával kell előkészíteni, illetve lefolytatni." Amennyiben tehát a bűncselekmény elkövetését "szemlélő" rejtett figyelés határon átnyúló módon valósul meg, azt bűnügyi jogsegély szabályai szerint hajtják végre (pl. az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 64/B-64/D. §-a alapján). Ellenőrzött szállítás esetén elsősorban ugyancsak az előbb említett tilalom, illetve az általános alapelvek, szakmai szabályok határozzák meg a korlátokat, azzal a különbséggel, hogy ilyen esetben
- 27/28 -
már figyelemmel kell lenni a végrehajtásban közreműködő más tagállamok szabályozására, szakmai szabályaira is. Ezek a feltételek jellemzően a végrehajtást lehetővé tevő megállapodásban jelennek meg (pl. az ellenőrzött szállítás megszakítását indukáló körülmények, a későbbi büntetőjogi felelősségre vonásra irányuló kötelezettség/ígérvény).
Végezetül indokoltnak tartom az új Be. leplezett eszközök alkalmazását érintő átmeneti rendelkezéseiről néhány szót ejteni.[32]
Az új Be. rendszere a bemutatottak szerint radikálisan alakította át a leplezett eszközök alkalmazásának rendszerét, amely során egyebek mellett megszűnt a büntetőeljáráson kívül, bűnüldözési célból folytatható alkalmazás lehetősége, jelentősen átalakultak az engedélyezés és az eredmény felhasználásának szabályai. Az egyértelmű jogalkalmazás biztosítása érdekében, a változások mértékére is figyelemmel, indokolt volt deklarálni, hogy amennyiben az elrendeléskor - a bíróság, ügyészség engedélyezésekor - a hatályos törvények alapján az alkalmazás elrendelése törvényes volt, úgy az alkalmazást jogszerűnek kell tekinteni akkor is, ha az új Be. rendelkezései alapján az elrendelésre már nem, vagy csak más módon kerülhetne sor. Ez az átmeneti rendelkezés - az "alkalmazás" új Be. fogalomrendszerének megfelelő használatára figyelemmel -a leplezett eszköz alkalmazása eredményének felhasználására is irányadó. Ennek megfelelően a felhasználás jogszerűségének vizsgálata során is a felhasználásra irányuló döntés meghozatalakor irányadó jogszabályokat kell figyelembe venni. Így a 2018. július 1. napját követően felhasználni kívánt eredmény tekintetében - akár titkos információgyűjtésről, akár korábban elrendelt titkos adatszerzésről van szó - az új Be. feltételeinek vizsgálata (felhasználási korlátok vagy objektív határidő) és eljárásrendje szerint (utólagos bírósági engedély nélkül) kell eljárni.
Az átmeneti szabályok a régi és az új rendszer közötti átállásra is iránymutatást tartalmaznak. Egyrészt az új Be. elfogadásával nem lehetett cél a folyamatban lévő - Rtv. rendelkezésein alapuló - titkos információgyűjtések azonnali leállítása. Ez a folyamatban lévő - az új Be. elfogadásáig jogszerű - eljárások ellehetetlenülését eredményezte volna. Ezért volt indokolt annak kimondása, hogy a már megindult titkos információgyűjtések tekintetében - az új Be. előkészítő eljárásának tartamához igazodóan - 6 hónap áll rendelkezésre arra, hogy a titkos információgyűjtést folytató szervek érdemben döntsenek annak eredményéről (megszüntetés vagy büntetőeljárás kezdeményezése). Az új Be. átmeneti rendelkezéséhez igazodóan a titkos információgyűjtés szabályainak az új büntetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 2017. évi XCIII. törvény a titkos információgyűjtés folytatását szabályozó törvények (Rtv., Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény, valamint az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény) tekintetében is átmeneti rendelkezést vezetett be: "E törvénynek a titkos információgyűjtésre vonatkozó 2018. június 30-ig hatályban volt rendelkezéseit a folyamatban lévő titkos információgyűjtésekre 2019. január 1-ig alkalmazni kell."
Átmeneti rendelkezésekre volt szükség a leplezett eszközök határidejének változásával összefüggésben is. Amennyiben az átmeneti időszakban a titkos információgyűjtés alapján előkészítő eljárás vagy nyomozás elrendelésére kerül sor, úgy a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásába be kell számítani a korábbi alkalmazás időtartamát. A rendelkezéssel törvényi jelleggel lett deklarálva, hogy a korábban bűnüldözési célból folytatott titkos információgyűjtés helyébe az új Be. rendszerében az előkészítő eljárás lép. Tekintettel arra, hogy részben az előkészítő eljárásnak a büntetőeljárási törvény keretei között történő szabályozása indokolta, hogy a leplezett eszköz alkalmazásának tartama 360 napra emelkedett,[33] így érthető, hogy az átmeneti rendelkezések a titkos információgyűjtés tartamát beszámítani rendelik a leplezett eszközök alkalmazásába. Az átmeneti szabályok alapján csak a folyamatban lévő titkos információgyűjtés tartamát kell beszámítani, így amennyiben a korábbi szabályozás alapján folytatott titkos információgyűjtést követően a nyomozás elrendelésére 2018. július 1. napját megelőzően került sor, a titkos információgyűjtés tartamát a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása szempontjából nem lehet figyelembe venni.
Az új Be. a korábbi titkos adatszerzés és a leplezett eszközök új szabályozása vonatkozásában nem határoz meg átmeneti szabályokat, a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés természetes "jogutódjának" tekinthető. Ennek megfelelően az új Be. hatálybalépését követően is folytatott eljárásban a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása
- 28/29 -
az új Be. 239. § (1) bekezdésében meghatározott tartam leteltéig folytatható. Amennyiben tehát a korábbi törvény hatálya alatt alkalmazott bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés tartama nem érte el a 360 napot, úgy a még fennmaradó tartamban helye lehet bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának. Lényeges ugyanakkor, hogy a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök határidejének számítására vonatkozó új szabályokra tekintettel, az alkalmazott eszköz fajtájától (is) függetlenül, az érintettel szemben folytatott titkos adatszerzés teljes tartamát figyelembe kell venni, be kell számítani. Ennek megfelelően kell (át)értékelni azt a korábbi szabályozás alapján még elfogadhatónak tartott gyakorlatot is, hogy egy új eszköz alkalmazása esetén a törvényi határidő számítása újraindult.
Az új Be. mértékadó módon alakította át a leplezett eszközök alkalmazását, igazodva a leplezett eszközök büntetőeljárásban betöltött szerepének modern megközelítéséhez. Az új szabályozás átláthatóbb gyakorlatot biztosít, más - hétköznapi - büntetőeljárási cselekményekhez hasonlóan egyértelművé tette az alkalmazás tényének és eredményének megismerhetőségét, és teljes körű igazságügyi kontrollt vezetett be. A hatálybalépés óta eltelt rövid idő elégtelen az új szabályozás szerinti gyakorlat megismerésére, hiszen az új szabályok szerinti leplezett eszközök alkalmazása jellemzően még folyamatban van, az eredmény felhasználása, az alkalmazás jogszerűségének perbíróságok által történő megmérettetése csak hónapok, esetleg évek múlva várható. A szabályozás az átmeneti rendelkezések között törekedett kezelni a régi és az új rendszer zökkenőmentes átalakítását, ugyanakkor nyilvánvalóan számos kérdés megválaszolása még a jogalkalmazókra vár. Csak reménykedni lehet, hogy a jogalkalmazók e válaszokat a leplezett eszközök alkalmazásának új szabályozási elvei mentén keresik, és elfogadják, hogy "a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés különleges eszközei és módszerei a bizonyítási eszközök és cselekmények katalógusát gazdagítják a jövőben, egységesen szabályozva és törvényi szinten biztosítva a szükségesség-arányosság követelményéhez igazodó kivételes alkalmazás feltételrendszerét is".[34] ■
JEGYZETEK
[1] "Az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. számú törvényerejű rendelet, valamint a rendőrségről szóló 39/1974. számú minisztertanácsi rendelet - amelyek nyílt jogszabályok - nem adtak felhatalmazást az állambiztonsági szerveknek titkos bizonyítási módszerek (távbeszélő lehallgatása, postai küldemények felbontása stb.) alkalmazására. A 6000/1975. (VI. 2.) számú minisztertanácsi határozat az 1974. évi 17. számú tvr. 12. paragrafusára való hivatkozással meghatározta a Belügyminisztérium állambiztonsági főcsoportfőnökségének feladatait. A határozat utalt titkos információk beszerzésére, a felderítő és megelőző intézkedések rendszerére [...] feladataik végrehajtása során "jogszabályban meghatározott eszközöket és módszereket alkalmazhatnak«. A Minisztertanács elnökhelyettesének 1/1975. számú, 1975. június 2. napján kelt utasítása rendelkezett az állam biztonságának a védelmében alkalmazható eszközökről és módszerekről. Az utasítás 2. pontja engedélyezte »a rejtett operatív technikai lehallgatást«, »a postai küldemények titkos ellenőrzését« stb. A két alapvetően titkos jogszabályt. [...] E jogszabályokra száznál több belügyi parancs, utasítás, intézkedés épült. Ezek igen aprólékosan, bürokratikusan szabályozták a titkos technikai rendszerek és módszerek alkalmazását. A szabályozásnak az a módja, hogy alacsony szintű és titkos jogszabályokkal korlátozták az alkotmányban biztosított állampolgári jogokat, alapvető jogelveket sértett." Horváth József: A tábornok vallomás. Pallas Lap- és Könyvkiadó, 1990, 6-7. old.
[2] Dr. Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika I-II. (kézikönyv), Budapest, 2004, 969. old.
[3] Nyeste Péter: A bűnüldözési célú "titkos információgyűjtés" és a büntetőeljárás kapcsolata. Nemzetbiztonsági Szemle, I. évfolyam I. szám, 2013, 31. old.
[4] Nyeste Péter: i. m. 31. old.
[5] Kovács István: A provokáció hatására történt bűnelkövetés értékelése a bírói gyakorlatban, Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére. Szerk.: Gál István László, Pécs, 2011, 369-378. old.
[6] E körben meg kell jegyeznem, hogy az új Be. intézményrendszere szerinti nem külső engedélyhez kötött leplezett eszközök, különösen a rendőri jelleg leplezésével (az ún. detektívek által) folytatott titkos megfigyelés a magyar bűnüldözésben is ismert, bevett módszer volt már a XIX. század végén is [bővebben: Nyeste Péter: A bűnüldözési és a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés rendszerspecifikus sajátosságai, szektorális elvei. Doktori értekezés, 2016, 29-33. old. - http://archiv.hhk.uni-nke.hu/uploads/media_items/dr_-nyeste-peter-a-bunuldozesi-es-a-nemzetbiztonsagi-celu-titkos-informaciogyujtes-rendszerspecifikus-sajatossagai_-szektoralis-elvei.original.pdf (2018. november 30.)]. A leplezett eszközök alkalmazásában ugyanakkor minőségi változást jelentett a XIX-XX. század technikai fejlődése. Ez egyrészt lehetővé tette a térben elérő helyen lévő személyek valós idejű kommunikációját (telefon, fax, internet stb.), valamint események rejtett megfigyelését, rögzítését (távkommunikáció lehallgatása, "poloska" alkalmazása stb.). Ez utóbbi változás korábban soha nem látott mértékű betekintést, behatolást tett lehetővé a magánszférába, amely változás kiteljesedése a második világháborút követő időszakra esik. Ezen a ponton a leplezett eszközök büntetőeljárási célú alkalmazása élesen elvált a kommunista országokban, illetve a demokrata jogállamokban. Amíg a kommunizmusban a leplezett eszközök alkalmazása szinte kizárólag az állambiztonság eszközrendszere lett, addig jogállami keretek között felgyorsult a leplezett eszközök bűnüldözési célú alkalmazása is.
[7] Klass és társai Németország elleni ügy (5029/71), 1978.
[8] Így például az első fedett nyomozót érintő döntésben is: Teixeira de Castro Portugália elleni ügy (44/1997/828/1034), 1998.
[9] Joel Samaha: Criminal Procedure. 8. kiadás, Wadsworth, USA 2012, 51-57. old.
[10] https://btk.ppke.hu/uploads/articles/17353/file/USA%20alkotm%C3%A1ny_magyar_PKjav.pdf (2018. november 30.) - angol szöveg: "The right of the people to be secure in their persons, houses, papers, and effects, against unreasonable searches and seizures, shall not be violated, and no warrants shall issue, but upon probable cause, supported by oath or affirmation, and particularly describing the place to be searched, and the persons or things to be seized."
[11] M. Cherif Bassiouni: Criminal Law and Its Process. Charles C. Thomas, USA, 1969, 389-399. old.
[12] John L. Worrall: Criminal Procedure from first contact to appeal. 4. kiadás, Pearson USA, 2012, 142. old.
[13] A lehallgatásról (electronic surveillence) a törvény III. része (Title III.) rendelkezett, így alakult ki a gyakorlatban, hogy a lehallgatást "Title III." eszközöknek kezdték nevezni. Gary T. Marx: Undercover. Twentiety Century Fund, University of California Press, 1988.
[14] A nyomozás meghatározása az Új magyar büntetőeljárás című könyvben: "A nyomozás nem más, mint múltbeli esemény adekvát megismerésére irányuló, adatokkal és verziókkal végzett szellemi és gyakorlati tevékenység [...]. Fenyvesi-Herke-Tremmel: Új magyar büntetőeljárás. Dialóg Campus, Pécs, 2003, 397. old.
[15] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52005XG0303(01)
[16] Új Be. "álvásárlás" fogalma (új Be. 221. §) alatt egyesíti a kriminalisztika által módszertanilag elkülönülő bizalmi, minta- és álvásárlást, amelyek valójában minden esetben bűncselekmény elkövetését - legalábbis - feltételezik. A 2018. július 1. napját megelőzően hatályos Rtv. 68/F. §-a szerinti fogalommeghatározások: "mintavásárlás: az informátor, a bizalmi személy, a Rendőrséggel titkosan együttműködő más személy vagy a fedett nyomozó által végrehajtott olyan leplezett ügylet, amelynek célja, hogy a bűncselekmény felderítése érdekében a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható anyagok, tárgyak, eszközök vagy ezek mintái, alkatrészei további vizsgálat céljából a Rendőrség birtokába kerüljenek, illetve a bűncselekmény történeti tényállása megismerhető legyen; álvásárlás: a fedett nyomozó színlelt vételi szándékán alapuló, a bűncselekmény elkövetőjének elfogása, továbbá a bűncselekmény tárgyi bizonyítékának biztosítása érdekében e dolog vételére irányuló leplezett megállapodás, és annak teljesítése; bizalmi vásárlás: a fedett nyomozónak jogellenes kereskedelmi ügyletként megjelenő olyan leplezett tevékenysége, amelynek során a bűncselekmény tárgyi bizonyítási eszközét képező dolgot vásárol az eladó bizalmának erősítése, a későbbi álvásárlás elősegítése érdekében".
[17] A bűnszervezetbe történő beépülés esetében meg kell jegyezni, hogy a gyakorlat jellemzően ideérti a tágabb értelemben vett (szervezett) bűnözői körökbe történő beépülést is. Ez utóbbi - bűncselekmény elkövetését nem feltétlenül feltételező - eset az új Be.-Rtv. rendszerében már a fedett nyomozó nem nevesített alkalmazásának tekinthető [Rtv. 66. § (1) bekezdés b) pont]. Azonban az új Be. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bűnszervezetbe történő beépülés esetén a bűnszervezet alatt a büntetőjogi dogmatika [Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pont] szerinti bűnszervezetet kell érteni, vagyis itt is szükségszerű a bűncselekmény alkalmazással egyidejű megvalósulása.
[18] Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete a büntetőügybeli elektronikus bizonyítékokra vonatkozó, közlésre és megőrzésre kötelező európai határozatokról COM/2018/225 final - 2018/0108 (COD) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1524129181403&uri=COM:2018:225:FIN (2018. november 30.)
[19] https://www.consilium.europa.eu/media/36284/st09680-en18.pdf (2018. november 30.)
[21] A titkos információgyűjtés szabályainak az új büntetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 2017. évi XCIII. törvény, amely az új Be.-hez igazodóan 2018. július 1. napjával lépett hatályba.
[22] Rtv. 64. § (4) bekezdés: "A rendőrség bűncselekmény felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, elfogása, bizonyítékok megszerzése, illetve a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzése érdekében kizárólag a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint alkalmazhat leplezett eszközöket."
[23] Nyeste Péter: A titkos információgyűjtés szükséges és lehetséges reformja. Belügyi Szemle, 2015/1. sz., 59-79. old.
[24] http://www.parlament.hu/irom41/02930/02930.pdf (2018. november 30.)
[25] Erről bővebben: Demeter Zsuzsanna: A bírósági eljárás megújulását szolgáló rendelkezések az új büntetőeljárási törvényben. Fontes Iuris, 2018/3. sz., 21-37. old.
[26] Az Rtv. 2018. július 1. napját megelőzően hatályos 63. § (1) bekezdése: "A rendőrség bűncselekmény elkövetésének megelőzése, megakadályozása, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, elfogása, körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, bizonyítékok megszerzése, a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzése, valamint a büntetőeljárásban részt vevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme, valamint az e törvényben meghatározott költségvetési szervek bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzése érdekében - törvény keretei között - titokban információt gyűjthet." - Az 1998. évi XIX. törvény 2018. július 1. napját megelőzően hatályos 200. § (1) bekezdése: " Az ügyész és a nyomozó hatóság bírói engedély alapján az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése érdekében a nyomozás elrendelésétől a nyomozás iratainak ismertetéséig az érintett tudta nélkül
a) a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti,
b) postai küldeményt, beazonosítható személyhez kötött zárt küldeményt felbonthat, ellenőrizhet, és azok tartalmát technikai eszközzel rögzítheti, valamint elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerheti, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti,
c) számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat megismerheti, rögzítheti és felhasználhatja (a továbbiakban titkos adatszerzés)."
[27] 1998. évi XIX. törvény 178. § (2): A nyomozó hatóság az adatszerző tevékenysége során az ügyész engedélyével a nyomozó hatóság olyan tagját is igénybe veheti, aki e minőségét leplezi (fedett nyomozó), valamint a reá irányadó törvény szerint más, bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést is végezhet.
[28] 65. § (8) A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása során igénybe vett technikai eszköz vagy adat elhelyezése, valamint eltávolítása érdekében akkor folytatható titkos információgyűjtés, ha a technikai eszköz vagy elektronikus adat leplezett elhelyezéséhez vagy eltávolításához elengedhetetlenül szükséges.
(9) A fedett nyomozó, illetve a fedőintézmény védelme érdekében akkor folytatható titkos információgyűjtés, ha megalapozottan feltehető, hogy attól
a) a fedett nyomozó lelepleződésének megelőzését, vagy az ellene irányuló személy elleni erőszakos bűncselekmény megelőzését, vagy
b) a fedőintézmény lelepleződésének megelőzését szolgáló információ várható.
(10) A rendőrséggel titkosan együttműködő személy védelme, bevonása és ellenőrzése érdekében akkor folytatható titkos információgyűjtés, ha az attól várt információk
a) a rendőrséggel titkosan együttműködő személy lelepleződésének megelőzése, vagy az ellene irányuló személy elleni erőszakos bűncselekmény megelőzése érdekében,
b) az együttműködés lehetősége, az együttműködés fenntartása, illetve a titkos együttműködési megállapodás megkötésének kérdésében való döntéshez, vagy
c) a rendőrséggel titkosan együttműködő személyre vonatkozó információ ellenőrzése érdekében
szükségesek.
[29] Az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. évi Egyezmény 12. cikk, az Európai Parlament és a Tanács büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló 2014/41/EU irányelve (2014. április 3.) 28. cikk, a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló Európai Egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyve 18. cikk.
[30] Nyeste Péter: Doktori értekezés. 2016, 161-192. old.
[31] Nyer. 188. § (1) bekezdése: "Ha a rejtett figyelés során megfigyelt cselekmény - különösen a megfigyelt tárgyi bizonyítási eszköz birtokban tartása, szállítása, átadása - önmagában is bűncselekményt valósíthat meg, a végrehajtás során titkosan együttműködő személy igénybevétele nem engedélyezhető, ha fennáll a veszélye annak, hogy a titkosan együttműködő személy a megfigyelt cselekmény elkövetőjévé válik."
[32] Új Be. 872. § (1) A leplezett eszköz alkalmazásának törvényességét az engedélyezés időpontjában hatályos rendelkezések szerint kell megítélni.
(2) Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő, az ügyészségről szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény alapján végzett titkos információgyűjtés esetén a titkos információgyűjtést végző szerv e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül döntést hoz arról, hogy előkészítő eljárást kezdeményez-e vagy feljelentést tesz-e.
(3) A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazására e törvény által meghatározott időtartamba be kell számítani a (2) bekezdés alapján kezdeményezett büntetőeljárásban végzett bírói, vagy külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés időtartamát.
[33] Új Be. 239. §-ához fűzött miniszteri indokolás: "A leplezett eszközök alkalmazásának a törvény által legfeljebb háromszázhatvan napban meghatározott időtartama hosszabb ugyan, mint a (régi) Be. által lehetővé tett, legfeljebb kétszer kilencven, azaz összesen száznyolcvan nap időkeret, azonban ezen újítás nem feltétlenül tekinthető eltérésnek a titkos információgyűjtés és adatszerzés hatályos rendszerétől. A törvény immár egységesen tartalmazza a teljes bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályait. A jelenleg az ágazati törvények alapján folytatott titkos információgyűjtést követően a (régi) Be. alapján folytatott titkos adatszerzés esetén, a két információgyűjtés tartamának lehetséges maximumait összegezve, az időtartam szintén legfeljebb háromszázhatvan nap lehet, így ezen időkeret meghatározása nem tekinthető eltúlzottnak és alaptalannak. Ezen újítás az információgyűjtésnek a törvény által kialakított garanciális környezetével egészül ki. A hatékonyabbá tett és egységes bírói felügyelet felelősségteljes ellátása megfelelő biztosítéka a hosszabb időtartam arányos alkalmazásának."
[34] Nyeste Péter: A titkos információgyűjtés és a leplezett eszközök, a felderítés új modellje. Belügyi Szemle 66. évfolyam, 2018/5. sz., 21. old.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főosztályvezető, beosztott ügyész, Igazságügyi Minisztérium, Büntető Eljárásjogi Főosztály.
Visszaugrás
