Az érvénytelen tartási szerződés ellenére történt vagyonmozgások rendezése már az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) alapján is gondot okozott: a szolgáltatások felemás jellege (eredetileg is irreverzibilis szolgáltatás áll szemben reverzibilissel) akkor is adott volt. A dogmatikailag és jogpolitikailag egyaránt helyesnek vélt megoldás megtalálását a PK 32. kollégiumi állásfoglalás sem segítette elő. Az állásfoglalás alapján ugyanis csak akkor volt lehetséges az eredeti állapot pénzbeni helyreállítása, ha a szolgáltatások eredeti reverzibilitása kölcsönösen fennállt, és csupán utóbb vált lehetetlenné valamelyik oldalon a természetbeni helyreállítás.[1]
Az érvénytelenség valamely további jogkövetkezményének alkalmazhatósága tekintetében jelentős változást hozott a PK 32. kollégiumi állásfoglalást meghaladottá nyilvánító 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény (továbbiakban: PK vélemény). A PK vélemény értelmében az eredeti állapot helyreállításának lehetősége szűkebb körre szorult vissza, alkalmazásának feltételei is szigorodtak. Az eredeti állapot helyreállítására csak a természetben, kölcsönösen és egyidejűleg visszatéríthető (reverzibilis) szolgáltatások esetén van mód. Az eredeti állapot helyreállításának konjunktív feltételeivel összefüggő koncepcionális változás, hogy a továbbiakban nem tekinthető természetbeninek a természetben nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékének megtérítése. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) az eredeti állapot helyreállítását a rekodifikációra tekintettel megszövegezett PK vélemény által megfogalmazott szempontokra figyelemmel szabályozza.
Az eredeti állapot helyreállításának a korábbinál sztriktebb, kivételt nem engedő törvényi szabálya mellett (továbbra is) kérdéses,[2] hogy a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés érvénytelensége ellenére nyújtott szolgáltatások elszámolására az in integrum restitutio alkalmazható-e. A kérdés megválaszolása különösen akkor tűnik problematikusnak, ha a tartásra, életjáradékra jogosult által a szerződés érvénytelensége ellenére nyújtott ellenszolgáltatás olyan, a jogosult életkörülményeit, létfeltételeit meghatározó vagyontárgy (ingatlan, vagy más, értékesebb ingó dolog) átruházása, amellyel szemben a kötelezett igen csekély értékű tartási, életjáradéki szolgáltatása áll.
Ebben a tanulmányban arra vállalkozom, hogy az in integrum restitutio Ptk. által megfogalmazott sztriktebb dogmatikai keretét tiszteletben tartva, megoldást javasoljak egy speciális elszámolási helyzetre. A kitűzött célra tekintettel az elemző, dogmatikai módszerre támaszkodom. Jog-összehasonlításra egyáltalán nem, jogtörténeti kitekintésre - értve ezalatt az 1959-es Ptk.-t és a (korábbi)[3] bírói gyakorlat elemzését - csak annyiban
- 24/25 -
vállalkozom, amennyiben ez a célul tűzött feladat megvalósításához feltétlenül szükséges.
A tanulmány első részében az eredeti állapot helyreállításának általános kérdéseit tárgyalom, majd azt vizsgálom, hogy az eredeti állapot helyreállításának három együttes feltétele közül a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés esetén a kölcsönösség és a természetben történő visszaszolgáltatás követelménye hogyan juttatható érvényre. A tanulmány második részében foglalkozom a harmadik feltétellel, az egyidejűség követelményével; ezt követően vonom le a vizsgált feltételekkel kapcsolatos következtetéseket és teszek javaslatot a visszterhes tartási szerződések esetén alkalmazható speciális érvénytelenségi jogkövetkezményre.
1.1. Az eredeti állapot helyreállítását új alapokra helyezte a PK vélemény. A PK vélemény megszületésében közrejátszottak a Polgári Törvénykönyv rekodifikációja során a jogtudomány és a joggyakorlat részéről megfogalmazott kritikák.[4]
A Ptk. 6:112. §-ának[5] megalkotására ezeknek a koncepcionális kritikáknak a tükrében úgy került sor, hogy a PK vélemény által megfogalmazott, a PK 32. kollégiumi állásfoglalás helyébe lépő jogintézményi alapok lényegében beépültek a Ptk. normaszövegébe. Ezáltal az eredeti állapot helyreállításának egy, a gyakorlatban már a 2000-es évek óta[6] megjelenő szigorúbb értelmezése nyert általános jelleggel - tételes kivételi szabály nélkül - normatív tartalmat.
1.2. Az eredeti állapot helyreállításának szigorúbb megfogalmazását röviddel a Ptk. elfogadását megelőzően az indokolta, hogy a gyakorlatilag 1963 óta változatlan tartalmú PK 32. kollégiumi állásfoglalás[7] összeegyeztethetetlenné vált az időközben bekövetkezett, alapul szolgáló gazdasági, társadalmi és jogszabályi[8] változásokkal (PK vélemény 1. pont és annak indokolása). A PK 32. kollégiumi állásfoglalás a maga egészében meghaladottá vált, a továbbiakban már nem volt fenntartható a következők miatt:[9]
- túlzottan statikusnak bizonyult az állásfoglalásnak a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítására vonatkozó szemlélete ("egy az egyben történő visszatérítés"[10]);
- dogmatikailag tarthatatlanná vált, és a hatályossá nyilvánításhoz képest elhatárolási nehézséget okozott az eredeti állapot helyreállításának olyan felfogása, amely megengedte a természetbeni mellett a pénzbeni restitúciót is, ha a szolgáltatás tárgya utóbb (akár fizikai, akár jogi okból) irreverzibilissé vált, ám beárazására lehetőség nyílt;
- tarthatatlanná vált, hogy egyáltalán nem került sor az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszeműségének az értékelésére a restitúció során,
- az érvénytelenség elsődleges és további jogkövetkezményei az igényérvényesítés módját (hivatalbóliság versus kérelemhez kötöttség) és határidejét illetően egymástól nem váltak el kellőképpen; ez az eljárásjogi szabályok időközbeni gyökeres átalakításával, a rendelkezési elv középpontba helyezése miatt már nem volt fenntartható;
- nem vált el egymástól a főszolgáltatások és a járulékos igények rendezésének módja; így a járulékos igények értékelésére is a főszolgáltatásokat rendezni hivatott további jogkövetkezmények körében került sor (külön kereseti kérelem hiányában is);
- problémát okozott a járulékos igények dogmatikai alapjának a felfogása is, mivel az érvénytelenség ellenére teljesített főszolgáltatások, illetve az érvénytelenség miatt jelentkező járulékos igények egymástól való elhatárolása nem történt meg (így pl. az érvénytelenség ellenére pénzt szolgáltató félnek, visszajáró pénz utáni kamatot késedelmi - és nem egyenértéki - kamatként határozta meg az állásfoglalás; a visszaszolgáltatandó dolog használatának ellenértéke pedig nem függött a használó jó- vagy rosszhiszeműségétől).
1.3. E problémákat 2010-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy igyekezett orvosolni, hogy az új kollégiumi vélemény
- 25/26 -
alapján jogalkotói beavatkozás nélkül is lehetővé váljon az 1959-es Ptk. 237. §-ának a Ptk. rekodifikációja során megfogalmazott, haladó elvekkel összhangban való értelmezése.[11] Az alábbiakban a PK véleménynek, valamint a Ptk. 6:112. és 6:115. §-ának új, az eredeti állapot helyreállításának értelmezését szigorító, koncepcionális elemeit vesszük számba.
Fontos kiindulópont az érvénytelenség fogalmának és egyben elsődleges jogkövetkezményének [Ptk. 6:108. § (1) bekezdés első mondat] az érvénytelenség ellenére történt vagyonmozgás esetén alkalmazható további jogkövetkezményeitől való elhatárolása [Ptk. 6:108. § (1) bekezdés második mondat, valamint a (2) és (3) bekezdés]. Ennek értelmében világossá vált, hogy az érvénytelenség elsődleges (általános) jogkövetkezménye az, amelyre semmisség esetén - az érvénytelen szerződés alapján követelt teljesítés megakadályozására, érdemi védekezésként - határidő nélkül lehet hivatkozni. A nyilvánvaló semmisségi okot hivatalból is észlelni kell, ez azonban szintén csak az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezményének a levonását szolgálja [Ptk. 6:88. § (1) bekezdés]. Ha viszont a szerződés érvénytelenségét a Ptk. által szabályozott megtámadási okra, annak feltételei teljesülésére hivatkozással állítják, az érvénytelenség feltételes. Vagyis az érvénytelenség általános jogkövetkezménye is csak sikeres, elévülési jellegű határidőhöz kötött megtámadás esetén, a szerződés megkötésére visszamenőleg áll be (Ptk. 6:89. §). Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság semmisségi és megtámadási ok esetén egyaránt csak kérelemre, az elévülés és az elbirtoklás határai között alkalmazhatja [Ptk. 6:108. § (1) bekezdés második mondat].[12] A kérelemhez kötöttség elve azonban nem jelent egyben tartalmi kötöttséget is: a bíróság az eset összes körülményére tekintettel dönthet úgy, hogy nem a kérelemben megjelölt további jogkövetkezményt vonja le. Nem alkalmazhat azonban olyan további jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik [Ptk. 6:108. § (3) bekezdés]. Arra tekintettel, hogy az eredeti állapot helyreállítása anyagi jogi szempontból csak egységesen (kölcsönösen) történhet, az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelem teljesítésének - kifejezett alperesi joglemondás hiányában - nem képezi akadályát az, ha az alperes nem terjeszt elő viszontkeresetet, illetve ellenkérelmet a számára visszajáró szolgáltatás követelésére. Az eredeti állapot helyreállításáról a bíróság viszontkereset (ellenkérelem) hiányában is dönteni köteles, ha úgy ítéli meg, hogy a Ptk. 6:112. §-a alkalmazásának konjunktív feltételei fennállnak.[13]
Az eredeti állapot helyreállításának sztrikt megközelítése előfeltételezi, hogy különbséget tegyünk az érvénytelenség ellenére történt vagyonmozgások körében az érvénytelenség valamely további jogkövetkezményével orvosolható igények (ún. főszolgáltatások) és a járulékos igénynek tekinthető egyéb vagyonmozgások között. A főszolgáltatások [Ptk. 6:110-6:113. §] és a járulékos igények [Ptk. 6:115. §] rendezését az új megközelítés értelmében nem szabad egymással összemosni; ez a PK 32. kollégiumi állásfoglalás alkalmazásakor gyakran előfordult. Míg a főszolgáltatások rendezésére - ha a szerződés érvényessé nyilvánítására nem került sor - a Ptk. in integrum restitúcióra (6:112. §), ennek konjunktív feltételei hiányában az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítésére (6:113. §) vonatkozó szabályait alkalmazhatjuk, addig a járulékos igények rendezésére önálló szakasz, a Ptk. 6:115. §-a vonatkozik. Emiatt az eredeti állapot helyreállítására csak akkor van mód, ha a szerződéses főszolgáltatások visszatérítésére kölcsönösen, természetben és egyidejűleg lehetőség van: azok olyan, eredetileg reverzibilis szolgáltatások, amelyek utóbb sem váltak irreverzibilissé. Az eredeti állapot helyreállítását tehát nem lehet elrendelni, ha a főszolgáltatást természetben nem lehet visszatéríteni, de - a járulékos igényekhez hasonlóan - azt pénzben meg lehet téríteni a másik fél természetbeni főszolgáltatásának visszatérítésével egyidejűleg. Az új koncepció alapján az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag csak természetben történhet, pénzbeni egyenértéken nem.
A Ptk. 6:112. §-a értelmében in integrum restitúcióra csak akkor van lehetőség, ha annak három, egymással együttes feltétele a visszaköveteléskor teljesül: a szerződés érvénytelensége ellenére egymásnak nyújtott, főszolgáltatás körébe tartozó szolgáltatások természetben, kölcsönösen és egyidejűleg visszatéríthetők. Az egyidejű visszatéríthetőség lehetőségének megteremté-
- 26/27 -
se érdekében a Ptk. összehangolja egymással az el nem évülő, de elbirtoklással érinthető dologi, és az elévülő kötelmi igényeket, amikor a 6:108. § (1) bekezdés második mondata alóli speciális kivételi szabályt alkotva úgy rendelkezik, hogy a visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet [Ptk. 6:112. § (1) bekezdés második mondat].
Az a szolgáltatás, amelynél az említett három kívánalom teljesül, eredetileg is reverzibilis. A természetbeni visszatéríthetőség, annak szigorú megközelítése mellett, fogalmilag csak dare jellegű szolgáltatások esetén (tulajdonátruházó szerződések) értelmezhető. A facere,[14] a non facere és a praestare jellegű szolgáltatások eredetileg is irreverzibilisek, mert a nyújtott szolgáltatás [tevékenységkifejtés vagy valamely tevékenységtől/jogosultság gyakorlásától (pl. használattól) való tartózkodás, illetve a más helyetti helytállás] természetben helyre nem állítható, fizikailag meg nem történtté nem tehető szolgáltatások.[15]
Előfordulhat azonban, hogy egy eredetileg is reverzibilis (dare jellegű) szolgáltatás utóbb válik irreverzibilissé. Ennek akár fizikai, akár jogi oka lehet. Fizikai okból válik irreverzibilissé az eredetileg reverzibilis szolgáltatás, ha pl. az a dolog elpusztulása, elfogyasztása, elhasználása miatt természetben már nem téríthető vissza, és nem is helyettesíthető ugyanabból ugyanannyival (nem fajlagos szolgáltatás). Jogi okból válik irreverzibilissé a szolgáltatás, ha pl. azon harmadik, jóhiszemű személy tulajdont szerez (Ptk. 5:39. §) vagy azt az érvénytelen szerződés alapján meg nem szerző fél utóbb elbirtokolja (Ptk. 5:44. §).
A Ptk. 6:113. § (1) bekezdése értelmében azokban az esetekben, amikor a szerződés érvényessé nem nyilvánítható és az eredeti állapot természetbeni helyreállítására sem kerülhet sor (eredeti, ill. utólagos irreverzibilitás esete), a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti. A Ptk. 6:113. §-a sajátos, a 6:579. §-hoz képest sui generis szabály.[16]
A Ptk. 6:112. § (2) bekezdése fogalmazza meg a PK vélemény 8. pontjában és az ahhoz fűzött indokolásban megjelenő, ún. "végigható szinallagma" elvét. Ennek az elvnek az alkalmazása fontos felfogásbeli különbségre utal. Míg a PK 32. kollégiumi állásfoglalás értelmében az in integrum restitutio a főszolgáltatások "egy az egyben visszatérítését" jelentette, addig a PK vélemény, valamint a Ptk. az eredeti állapot helyreállításának dinamikus szemléletét tükrözi. Ez a szemlélet teszi lehetővé az érvénytelenség bármely további jogkövetkezménye alkalmazásakor az eredeti (szerződéskötéskori), egyenértékű szolgáltatások egyensúlyának a fenntartását; annak megakadályozását, hogy a szerződés megkötése óta bekövetkezett érték- és körülményváltozások bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását a másik rovására előidézhessék. Noha a Ptk. a "végigható szinallagma" elvét az eredeti állapot helyreállítása körében fogalmazza meg, azt a bírói gyakorlat az 1959-es Ptk. alapján az érvényessé és a hatályossá nyilvánítás esetén is alkalmazza [PK vélemény 8. pontja].[17]
A PK vélemény 9. és 10. pontja, illetve a Ptk. 6:110-6:113. §-a alapján az érvénytelenség valamely további jogkövetkezményével orvosolható főszolgáltatások kérdésétől élesen el kell választanunk az ún. járulékos igények (Ptk. 6:115. §) rendezését. Járulékos igénynek azok a többlettényállási elemek tekinthetők, amelyeket nem a szerződés alapján, annak érvényessége esetén kellett volna a feleknek szerződéses kötelezettségként teljesíteniük; ellenkezőleg, ezen igények létezése, érvényesítése épp a szerződés érvénytelensége miatt merülhet fel. Olyan többlettényállási elemek tartoznak ide, mint:
- a jogalap nélkül birtokolt és használt, főszolgáltatásként visszatérítendő dolog hasznai megtérítése iránti igény [Ptk. 6:115. § (1) bekezdés];
- a jogalap nélkül birtokolt és használt, főszolgáltatásként visszatérítendő dologra fordított költségek (értéknövelő is) megtérítése iránti igény [Ptk. 6:115. § (1) bekezdés];
- a visszatérítendő pénzszolgáltatás után fizetendő (egyenértéki) kamat megtérítése iránti igény [Ptk. 6:115. § (1) bekezdés, 6:47. §];
- az érvénytelen szerződés megkötésével a másik szer-
- 27/28 -
ződő félnek okozott károk, illetve a főszolgáltatásként visszatérítendő dologban okozott károkkal kapcsolatos kártérítési igények [Ptk. 6:115. § (2) bekezdés];
- az érvénytelen szerződés fennállásában jóhiszeműen bízó harmadik személy szerződő felekkel szembeni kártérítési igénye [Ptk. 6:115. § (3) és (4) bekezdés].
Az 1/2014. PJE határozat 1. pontja értelmében a Ptk. alkalmazásban is irányadó a PK vélemény 10. pontja és annak indokolása, miszerint: "Az egymás egyenértékű szolgáltatásait kölcsönösen használó felek egyike sem kötelezhető a másik javára használati díj, illetve kamat megfizetésére, amíg a szerződés érvénytelenségét a bíróság ítélettel meg nem állapítja. A másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél - ilyen kérelemre - kamat, illetve használati díj megfizetésére köteles."
Az eredeti állapot helyreállítása - annak fentebb vázolt, sztrikt felfogása esetén - együttes feltételként kívánja meg a szerződéses szolgáltatás és ellenszolgáltatás kölcsönös, egyidejű és természetbeni visszatéríthetőségét. Amennyiben e három feltétel közül egy is hiányzik, az az eredeti állapot helyreállítását kizárja. Szükséges ezért annak vizsgálata, hogy a tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződések esetén e konjunktív kívánalmak teljesülhetnek-e.
Arra tekintettel, hogy az eredeti állapot helyreállítása a Ptk. 6:112. §-a értelmében kölcsönös szolgáltatásokat feltételez, a tartási és az életjáradéki szerződések ingyenes alakzata esetén [Ptk. 6:496. §, 6:497. § (3) bekezdés] kizártnak kellene tartanunk az érvénytelenség ellenére nyújtott főszolgáltatás természetbeni visszatérítését.[18] Ez esetben viszont nem lenne érvényes jogcíme annak a tartási, illetve életjáradéki szolgáltatásnak, amelyet az egyik fél a másiktól kapott. Életjáradéki szerződésnél a járadék dare jellegére tekintettel elrendelhető lenne az in integrum restitutio megfelelő, "egyoldalas" alkalmazása, ahogyan egyébként arra az ajándékozási szerződés érvénytelensége is például szolgál.
Az eredeti állapot helyreállításának sztrikt felfogását lerontja, hogy a kölcsönösség ismertetett szigorú kívánalma alól a felperes korlátozott jogi érdekeltségén túl, a gyakorlatban más esetben is létezik kivétel. Az eredeti állapot helyreállítására így sor kerülhet ajándékozási szerződés érvénytelensége esetén (BH 2013.95.), ahol a Ptk. 6:112. §-a által feltételezett kölcsönös szolgáltatásnyújtás fogalmilag kizárt. Ennek ellenére - az ajándékozási szerződés céljára tekintettel - az eredeti állapot helyreállítására lehetőség van. Az érvénytelen ajándékozási szerződés ellenére már szolgáltatott ajándékot természetben kell visszaszolgáltatni az ajándékozónak, ha ennek utóbb sem fizikai, sem jogi "akadálya" nem jelentkezett. Az in integrum restitutio utóbb jelentkező fizikai vagy jogi "akadálya" esetén az ajándék pénzbeni ellenértékének a megtérítésére kerülhet sor (Ptk. 6:113. §). Az eredeti állapot helyreállításának (és az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítésének) merev főszabálya alól a Ptk. ugyan nem enged kivételt, és az ajándékozási szerződésnél sem találunk erre speciális szabályt, e jogkövetkezményi szabályok megfelelő alkalmazása mégis következik az ajándékozási szerződés céljából és ajándékozót védő természetéből (Ptk. 6:236. §, 6:147. §). Ugyancsak az ajándékozási szerződés sajátos céljából, természetéből lehetne arra következtetni, hogy az érvénytelenség miatt visszatérítendő ajándék használatáért - kérelemre - nem számítható fel használati díj [ellentétben az érvénytelen adásvételi szerződés jogkövetkezményeként visszaszolgáltatandó dolog használatáért a Ptk. 6:115. § (1) bekezdés első mondata alapján felszámított díjjal]. Ugyanakkor, szigorú értelmezés mellett, ha az eredeti állapot helyreállítását annak ellenére levonhatónak tartjuk, hogy ajándékozás esetén a kölcsönösség előfeltétele sosem teljesül, a Ptk.-nak az eredeti állapot helyreállításához kapcsolódó, a járulékos igények rendezésére vonatkozó szabályát is alkalmazhatónak kellene tartanunk [Ptk. 6:115. § (1) bekezdés második mondat]. Ez utóbbi különös eredményhez vezet: a megajándékozott köteles használati díjat fizetni az érvénytelen szerződés ellenére az általa birtokolt és használt dolog után, amire érvényes szerződés esetén, tulajdonosként, nem volna kötelezhető.[19]
Életjáradék esetén az ajándékozáshoz képest annyi az eltérés, hogy a fél a kapott, felélt járadék helyett ugyanabból, ugyanannyi visszatérítésére köteles. A nyújtott tartási szolgáltatás facere elemei miatt az érvénytelen ingyenes tartási szerződés ellenére történt vagyonmozgás ily módon viszont nem volna rendezhető, csak annak pénzbeni ellenértéke megfizetésével állna elő az az eredmény, hogy alaptalan gazdagodás ne történjen. Mindkét esetben kérdésesnek tűnik ugyanakkor, hogy jogpolitikailag támogatható-e egy olyan rendezés, ami alapján a szerződés érvényessége esetén ingyenes szolgáltatásért a szerződés érvénytelensége esetére quasi ellenszolgáltatást kell felszámítani, ráadásul többnyire közeli hozzátartozók között. Az ingyenes tartási, életjáradéki szol-
- 28/29 -
gáltatást leginkább a tartásra törvény alapján köteles hozzátartozó szokta nyújtani törvényes kötelezettségén felül, vagy ilyen kötelezettség hiányában is, szeretetből. Ebben az esetben - feltételezve, hogy nem volt mód az elsődlegesen alkalmazandó érvényessé nyilvánításra [Ptk. 6:110. §, 6:113. § (1) bekezdés] - a jogpolitikailag elfogadhatónak tűnő jogkövetkezmény csupán annyi volna, hogy az érvénytelen ingyenes tartási/életjáradéki szerződés alapján a jövőben további szolgáltatást követelni már nem lehet [Ptk. 6:108. § (1) bekezdés]. Ettől a megoldástól azonban szükséges lehet eltérni azokban az esetekben, amikor az érvénytelenségi ok az eltartottnak, illetve járadékszolgáltatásra jogosultnak súlyosan felróható (pl. megtéveszti a kötelezettet). Ilyen esetben mégis a nyújtott szolgáltatás értékének pénzbeni megtéríttetése a támogatandó megoldás.
Az eredeti állapot helyreállításának kölcsönösségi feltétele az öröklési szerződésnél elvben teljesül, mivel annak ingyenes alakzata nem értelmezhető.[20] Az öröklési szerződésnek ugyanis fogalmi eleme, hogy az örökhagyó a tartási (gondozási),[21] illetve életjáradéki szolgáltatást nyújtó felet örökösévé nevezi [Ptk. 7:48. § (1) bekezdés].
További kérdés, hogy az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezményével, azaz a szerződés felek által célzott joghatásának a megtagadásával, az is szükségszerűen együtt jár-e, hogy az érvénytelenség ellenére már nyújtott ingyenes tartási szolgáltatás tárgyának használatáért (elfogyasztásáért), illetve az életjáradékért az arra jogosultnak használati díjat/kamatot kell fizetnie.[22] Ennek hiányában ugyanis az érvénytelenség ellenére eltartott, illetve járadékszolgáltatásra jogosult e szolgáltatások hasznaival, használatával (sőt, elfogyasztásával, elhasználásával, elköltésével) alaptalanul gazdagodna, ami sérti a "végigható szinallagma" elvét.
Amennyiben a Ptk.-nak az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó 6:112. §-át szigorúan értelmezzük, akkor a főszolgáltatások kölcsönösségére vonatkozó kívánalom nem teljesülése miatt a tartási és életjáradéki szerződések ingyenes alakzatánál az eredeti állapot helyreállításával el nem rendezhető, ún. járulékos igények rendezésére vonatkozó szabály [6:115. § (1) bekezdés második mondata][23] alkalmazását is kizártnak kellene tartanunk. A jogalkotói szándék azonban ezzel ellentétes: ingyenes szerződések esetén is az, hogy kérelemre az érvénytelen szerződés alapján birtokolt és ingyenesen használt dolog használatáért díjat, pénz ingyenes használata esetén pedig egyenértéki kamatot kelljen fizetni.[24]
Ugyanakkor, ha a kérdést, az ajándékozáshoz hasonlóan, máshonnan is megvizsgáljuk, arra jutunk: jogpolitikailag nem támogatható az a megoldás, amelynek eredményeként a szerződés érvényessége esetén ingyenes szolgáltatásért a szerződés érvénytelensége esetére quasi ellenszolgáltatást számolunk fel. Ez az eredmény pl. nem jelentene tényleges különbséget az életjáradéki szerződés visszterhes és ingyenes alakzata között, mivel az életjáradéki szolgáltatás ingyenesen juttatott közvetett tárgyát a használati díjjal végül is beáraznánk. E tekintetben is igaznak tűnik tehát az az egyébként visszterhes szerződési alakzatokra az 1959-es Ptk. szerinti hatályossá nyilvánításhoz kapcsolódóan megfogalmazott megállapítás, miszerint, ha a felek által a szerződésben vállalt szolgáltatás nyújtására már kölcsönösen sor került,[25] tartozatlan szolgáltatásról nem beszélhetünk.[26] Ebben az esetben az érvénytelenség valamely további jogkövetkezményének levonására, így a főszolgáltatáshoz képest járulékos szolgáltatás rendezésére sincs mód.
Ha a kifejtett érvelést elfogadjuk, a továbbiakban már csak a visszterhes tartási, életjáradéki és - a fogalmilag mindig visszterhes - öröklési szerződéseket szükséges vizsgálunk abból a szempontból, hogy azok érvénytelensége esetén a már nyújtott szolgáltatások természetbeni és egyidejű visszatérítése egyáltalán lehetséges-e.
A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás reverzibilitásának megítélése visszterhes tartási, életjáradéki és öröklési szerződések esetén sem egységes. Ennek oka a vizsgált szerződéstípusokba tartozó szerződések alapján a kötelezett által nyújtandó jellegadó szolgáltatások eltérő ter-
- 29/30 -
mészete. Míg tulajdonátruházásra irányuló dare jellegű szolgáltatások esetén nincs elvi akadálya a természetbeni visszaadásnak, addig erre a facere természetű jellegadó szolgáltatások esetén nincs mód.
Visszterhes tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosultat, annak szükségleteire és körülményeire tekintettel, ellenérték fejében megfelelő ellátásban, illetve gondozásban részesíti [Ptk. 6:491. § (1) bekezdés]. A kötelezett által nyújtott szolgáltatások tipikusan a jogosult személyéhez tapadó, igényeit kielégítő, folyamatos, illetve időszakos, alapvetően facere jellegű szolgáltatások (pl. lakhatás biztosítása, élelemmel és ruházattal való ellátás, gondozás, betegség esetén ápolás, gyógyíttatás, halál esetén illő eltemettetés). E szolgáltatások azonban dare elemet (pl. élelem, ruházat átruházása) is tartalmazhatnak (Ptk. 6:492. §). A facere elem miatt e szolgáltatások szigorú értelemben véve sem fizikailag, sem jogilag nem tekinthetők visszafordíthatónak (ún. eredeti irreverzibilitás), ezért esetükben az eredeti állapot helyreállítása kizárt. Ugyanez igaz az életjáradéki szerződéssel vegyes tartási szerződésre is, mert a tartásra kötelezett által nyújtott szolgáltatás ekkor is megőrzi túlnyomórészt facere jellegét (ún. abszorpciós elv[27] alkalmazása).
Az életjáradéki szerződést a tartási szerződéstől éppen a kötelezett által nyújtott szolgáltatás természete alapján határolhatjuk el: a járadékadásra kötelezett dare jellegű szolgáltatás nyújtására, vagyis pénz vagy más helyettesíthető ingó dolog (pl. termék, termény) időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles [Ptk. 6:497. § (1) bekezdés]. A helyettesíthető dolgok helyettesíthetőségük (fajlagosságuk) miatt fizikai és jogi értelemben is visszafordíthatóak, ezért e körben az eredeti állapot helyreállításának sztrikt felfogás mellett sincs akadálya. Amennyiben azonban a járadékszolgáltatás tárgya a kötelezett által termelt termény vagy általa előállított helyettesíthető dolog, akkor az életjáradéki szerződés vállalkozási (facere) elemeket is tartalmaz. Az abszorpciós elv alapján viszont ebben az esetben is mondhatjuk azt, hogy a szerződés jellegadó szolgáltatása a járadékadás, amelynek alapján a szolgáltatást eredetileg reverzibilisnek tekintve, nincs akadálya a természetbeni visszatérítésnek.
Nehezebb a megítélése annak a tartási szerződésnek, amelynek a bírói módosítására a szerződés jogcímének a megváltoztatásával került sor [Ptk. 6:495. § (2) bekezdés]. Ez tipikusan akkor fordul elő, ha valamelyik szerződő fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás ideiglenesen vagy véglegesen lehetetlenné vált, azonban a szerződés az eredeti céljának betöltésére életjáradék szolgáltatásával még alkalmas. A bíróság ilyenkor a tartási szerződést az említett körülmények megszűntéig vagy véglegesen életjáradéki szerződéssé módosítja.
Kérdés, hogy amennyiben az ekként módosított szerződés érvénytelensége iránti perben kell a fél (felek) kérelmére az érvénytelenség valamely további jogkövetkezményét levonni, úgy az eredeti állapot helyreállítása alkalmazható-e. A kérdés eldöntése attól függ, hogy a bíróság jogcímre is kiható szerződésmódosítását miként fogjuk fel. Úgy tekintjük, hogy az a tartási szerződés alapján létrejött kötelmet megszünteti, és ezzel egyidejűleg egy új, más jogcímen, életjáradéki szerződésen alapuló kötelmet hoz létre (nováció), vagy épp ellenkezőleg: a szerződésmódosítás nem szünteti meg a korábbi kötelmet, pusztán módosítja annak jogcímre is kiható tartalmát.
A két felfogás közötti különbség számottevő. Míg az első esetben hiányzik (megszűnt) a jogfolytonosság, addig a másodikban ez létezik. Jogfolytonosság hiányában csak a szerződésmódosítást ("mintegy új szerződéskötést") követően felmerülő érvénytelenségi okok és az ezek alapján levonható jogkövetkezmények lesznek érvényesíthetők. Az utóbbi megoldás esetén viszont - a meglévő jogfolytonosságra tekintettel - nincs akadálya annak, hogy a szerződést annak tartás jogcímén történt megkötésére visszamenőleg tekintsük érvénytelennek, és az érvénytelenség valamely további jogkövetkezményét erre figyelemmel vonjuk le. Az első felfogás szerint tehát életjáradéki, a második szerint pedig tartási - vagy az abszorpciós, esetleg a kombinációs elv alapján meghatározott - vegyes szerződés érvénytelenségéről beszélünk, annak domináns vagy érvénytelenségi okkal (hibával) érintett főszolgáltatása rendezéséről. Életjáradéki szerződés esetén a kötelezett és a jogosult szolgáltatásának dare jellege miatt az eredeti állapot helyreállításának lehetősége fennáll. Az abszorpciós elv értelmében pedig azt kell vizsgálni, hogy az érvénytelenség ellenére nyújtott szolgáltatás túlnyomórészt tartás volt-e. Amennyiben igen, akkor annak facere jellege, amennyiben viszont nem, akkor a túlnyomórészt életjáradéki elem dare természete lesz a meghatározó abból a szempontból, hogy a szolgáltatást eredendően reverzibilisnek tekintjük-e vagy sem. Az abszorpciós elvvel ellentétben a kombinációs elv alapján nem arra jutunk, hogy a domináns elem elnyeli a kevésbé domináns elemet, hanem annak lesz jelentősége, hogy az érvénytelenségi ok (hiba) milyen természetű (milyen jogcímen alapuló) szolgáltatásban rejlik.[28] Ettől függ aztán az is, hogy az eredeti állapot helyreállításának konjunktív feltételei teljesülhetnek-e.
Kérdéses, hogy függ-e a szerződéses szolgáltatás természetének a megítélése attól is, hogy a tartási szerződés jogcímének a bírósági megváltoztatására ideiglenesen vagy véglegesen került sor. A szerződés jogcímének (és ezáltal a szerződés tartalmának) végleges módosítása esetén a bírósági jogcím-módosításnak akár novációt eredményező, akár a korábbi kötelmet annak megszüntetése nélkül jogcímében módosító hatása mellett hozhatóak fel érvek. Ideiglenes szerződésmódosításnál a nováció melletti érvek azonban nem meggyőzőek. A bírói szerződésmódosítás funkciójára[29] tekintettel összessé-
- 30/31 -
gében az a felfogás a támogathatóbb, amelyik a jogfolytonosságot tartja szem előtt, és az érvénytelen szerződést annak megkötéskori jogcímére tekintettel - a módosítás időtartamától függetlenül - tartásként kezeli. Ennek az álláspontnak az elfogadása azzal a következménnyel jár, hogy az eredeti állapot helyreállítását sztrikt értelemben jogcímmódosítás esetén sem tartjuk lehetségesnek.
Az öröklési szerződés tartalmát tekintve vagy tartási vagy életjáradéki szerződés,[30] célját és formáját tekintve azonban a végintézkedés egyik fajtája [Ptk. 7:48. § (1) bekezdés]. Ebből következően az öröklési szerződés kettős természetű. E sajátosság az öröklési szerződés érvénytelensége esetén is érvényesül, a jogintézmény végintézkedési céljára és formájára tekintettel azonban féloldalasan. Álláspontunk szerint az érvénytelenség és a tulajdonszerzés tekintetében is dominál az öröklési jogi jelleg,[31] az öröklési jog sajátos, kötelmi jogétól eltérő érvénytelenség-fogalma és következménye, továbbá az ipso iure tulajdonszerzés szabálya.[32]
Visszterhes tartási, életjáradéki és öröklési szerződés ellenszolgáltatása bármely vagyoni értékkel rendelkező, forgalomképes dolog, jog, követelés és szerződési pozíció lehet. A legtipikusabb azonban az, ha a tartásra/járadékszolgáltatásra kötelezett a szolgáltatást a jogosult ingatlana tulajdonjogának fejében nyújtja. Ezek az ellenszolgáltatások dare jellegűek, ezért természetbeni visszaadásuk elvben lehetséges (eredeti reverzibilitás). Az ellenszolgáltatás visszatéríthetősége szempontjából azonban annak is jelentősége van, hogy az ellenszolgáltatás teljesítésére mikor, illetve milyen feltétellel kerül sor.[33] ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a szerző egyéni véleményét tükrözi, az abban foglaltak nem tekinthetők az őt foglalkoztató Kúria álláspontjának. A kézirat lezárva 2017. február 22-én.
[1] A problémára már Weiss Emilia is felhívta a figyelmet, arra azonban nem adott megoldást. Csupán leszögezte, hogy sem az in integrum restitutio teljes elvetését, sem az ahelyett alkalmazandó hatályossá nyilvánítást nem tartja célszerű megoldásnak. Vö. Weiss Emilia: A szerződés érvénytelensége a polgári jogban, KJK, Budapest, 1969., 417., 428-429. o. A bíróságok - az in integrum restitutio kizártsága miatt - az érvénytelen tartási és öröklési szerződés ellenére már nyújtott, eredetileg is irreverzibilis szolgáltatásokat az 1959-es Ptk. által biztosított "szükségmegoldással", az érvénytelen szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánításával rendezték (Legf. Bír. P. törv. V. 21.356/1976.; Legf. Bír. Pfv. II. 21.042/2003/4.).
[2] A lényegében továbbra is változatlanul fennálló problémát a legújabb irodalom is jelzi: vö. Kiss Gábor - Sándor István: A szerződések érvénytelensége, második, hatályosított kiadás, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014., 284. o.
[3] A PK vélemény elfogadását követő időszakból egy olyan publikált felsőbírósági döntésről tudunk, amely választ ad a kérdésre: lehetséges-e az in integrum restitutio alkalmazása érvénytelen tartási szerződés esetén. A Debreceni Ítélőtábla a kérdést - a BDT 2012.2658. számon megjelent döntésében - nemlegesen válaszolta meg, figyelemmel a nyújtott tartási szolgáltatások eredeti irreverzibilitására, valamint az átruházott ingatlantulajdon utólagos irreverzibilissé válására. Az ítélőtábla a felek között a szerződés hatályossá nyilvánításával úgy számolt el, hogy kifejezetten ügyelt a "végigható szinallagma" elvének érvényesülésére. A Kúria a tartási szerződéssel kapcsolatos restitúciós kérdéssel még nem szembesült. Egy elvi döntésében (EBH 2013.P.6.) azonban azt már megerősítette, hogy az életjáradéki szolgáltatások reverzibilisek, ezért restituálásukra lehetőség van az öröklési várományt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom, valamint a járadékot szolgáltató szerződő fél javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog törlésével egyidejűleg. Az életjáradék tárgyát képező pénz jogalap nélküli birtoklásáért (használatáért) az örökhagyó a szerződéskötés napjától egyenértéki kamat fizetésére köteles, mivel a várományos az ingatlant a szerződés érvénytelenségének bíróság általi megállapításáig nem használta. Analóg döntés hasonló tényállással: BH 2016.63.
[4] Kemenes István: A szerződés érvénytelenségének egyes kérdései a gazdasági szerződéses gyakorlatban, Polgári Jogi Kodifikáció 2002/2. (7-27. o.) 18-22. o., Wellmann György: Az érvénytelenség jogkövetkezményei, in: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. Kötelmi jog - Első és Második Rész, második, átdolgozott kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2014., 210-213., 220-221. o.
[5] "Ptk. 6:112. § [Eredeti állapot helyreállítása]
(1) Érvénytelen szerződés esetén bármelyik fél kérheti a nyújtott szolgáltatás természetbeni visszatérítését, ha maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet.
(2) Az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról."
[6] Vö. a Legfelsőbb Bíróság Civilisztikai Kollégiumának emlékeztetője a civilisztikai kollégiumvezetők 2005. február 21-23. napján megtartott országos tanácskozásán megvitatott kérdésekről: 4. pont.
[7] A PK 32. állásfoglalást a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma eredetileg 836. sz. kollégiumi állásfoglalásként fogadta el. Az állásfoglalás - annak átszámozását követően - lényegében változatlan tartalommal mintegy 50 éven át irányadó volt.
[8] Az in integrum restitutio szempontjából talán legfontosabb jogszabályváltozás az 1959-es Ptk. novelláris módosítása volt (1977. évi IV. törvény), amely új, az eredeti állapot helyreállításával konkuráló további jogkövetkezményként bevezette a bírósági érvényessé nyilvánítás lehetőségét.
[9] Lásd a PK 32. kollégiumi állásfoglalás, valamint a PK vélemény és indokolása közötti koncepcionális eltéréseket. Ehhez támpontot ad Wellmann György: i. m. 220-225., 229-232. o.
[10] "Egy az egyben történő visszatérítés" alatt azt értjük, ha az eredeti állapot helyreállítására úgy kerül sor, hogy mindegyik fél csak azt köteles kiadni, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott, anélkül, hogy figyelembe kellene venni a szerződéskötés és az eredeti állapot helyreállításának elrendelése között eltelt időben bekövetkezett érték- és körülményváltozásokat. Így például a szolgáltatott dolog forgalmi értékének megváltozását, az esetleges inflációs hatásokat, a dolog használatának a dolog értékére gyakorolt hatását (amortizáció). Lásd a PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolást és Wellmann György: i. m. 221-222. o.
[11] Wellmann György: i. m. 212-213. o.
[12] Az igényérvényesítési határidők szempontjából annak is jelentősége van, hogy megállapítási [Ptk. 6:108. § (2) bekezdés] vagy marasztalási kereset indítására kerül-e sor. Semmisségi okra hivatkozással a megállapítási kereset benyújtásának határidő nélkül helye van, annak ellenére, hogy a Ptk. 6:88. §-ának szövege erre külön nem utal: így tud érvényesülni a semmisség feltétlensége, külön eljáráshoz nem kötött megállapíthatósága abban az esetben, ha a semmisség fennállása (a semmisségi ok feltételeinek az adott esetben való megfelelés) az, ami a felek között vitás. Ha azonban az érvénytelenség megállapítása iránti pert a felperes megtámadási okra alapítja, akkor a megtámadás határideje a Ptk. 6:89. § (3) bekezdése értelmében a megtámadott szerződés megkötésétől számított egy év. E határidő, annak elévülési természete miatt, a Ptk. 6:24. és 6:25. §-a szerint nyugodhat vagy megszakadhat. Marasztalási kereset esetén viszont - függetlenül attól, hogy a keresettel érvényesíteni kívánt valamely további jogkövetkezmény levonását semmisségi okra vagy a pusztán megállapításra irányult eredményes megtámadásra hivatkozással, később kérik - az igényérvényesítésnek gátat szab az elbirtoklás, illetve az elévülés [Ptk. 6:108. § (1) bekezdés második mondat]. Az elbirtoklás, illetve az elévülés korlátja attól függően érvényesül, hogy a keresettel érvényesíteni kívánt további jogkövetkezmény dologi (in integrum restitutio) vagy kötelmi természetű igény-e (bírósági érvényessé nyilvánítás vagy az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítése), valamint hogy in integrum restitutio esetén a visszatérítendő dolog ingó vagy ingatlan-e (Ptk. 5:184. vagy 5:187. §). Vö. Vékás Lajos: Az érvénytelenség jogkövetkezményei, in: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014., 1479-1481. o., Kiss Gábor - Sándor István: i. m. 37-40. o., 287-289. o., 3/2010. (XII. 6.) PK vélemény. A 3/2010. (XII. 6.) PK vélemény a Ptk. alkalmazásában is irányadó, annak ellenére, hogy arról az 1/2014. PJE határozat nem rendelkezik. Vö. Menyhárd Attila: Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése; a törlési és a kiigazítási kereset; jogvédelmi hatás, In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): i. m. 1226-1227. o.
[13] Vö. az 1/2014. PJE határozat 1. pontja értelmében a Ptk. alkalmazásában is irányadó 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 7. pontjával.
[14] Facere jellegű szolgáltatásnak tekintjük azt a vállalkozási szerződést is, amelynek alapján dolog tulajdonjogának átruházása is történik. Ez az új Ptk. értelmében tisztán vállalkozási szerződésnek minősül [Ptk. 6:247. § (5) bekezdés] és nem adásvétellel vegyes vállalkozásnak, mint az 1959-es Ptk. alapján. Az 1959-es Ptk. értelmében is azt mondhatnánk azonban, hogy azok a vállalkozási szerződések is alapvetően facere jellegűek, amelyekben tulajdonátruházó elem is van, tekintettel az abszorpciós elv alkalmazására. Az elvhez lásd a 10-11. oldalt, valamint a 27-28. lábjegyzetet.
[15] A restituálhatóság feltételeit e megközelítés szerint mindig "bemeneti oldalon" vizsgáljuk. Azt vesszük számba, hogy milyen típusú szolgáltatás nyújtására kötötték a felek az egyébként érvénytelen(nek bizonyuló) szerződést. Tesszük ezt úgy is, hogy teljes érvénytelenség esetén a szerződés egésze (annak jogcíme is) visszamenőleges hatállyal "megdől". Az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítése ezt a "bementi vizsgálatot" nem feltételezi, ehelyett csak az érvénytelenség ellenére bekövetkezett eredményre ("kimeneti oldalra") reagál a természetben nem restituálható vagyoneltolódás beárazásával. Ehhez képest - hasonlóan a PK 32. kollégiumi állásfoglalás természetbeni és pénzbeni in integrum restitúciót egyaránt lehetségesnek tartó szemléletmódjához - a jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 6:579-6:580. §) szabálya még mindig lehetővé teszi a rugalmas, adaptív közelítést. A jogalap nélküli gazdagodást attól függően közelítjük meg "bementi" (6:579. §) vagy épp "kimeneti" (6:580. §) oldalról, hogy az adott esetben a gazdagodás tárgya természetben megvan-e, kiadható-e (még). Amiatt, hogy a Ptk. 6:113. §-ában nem a jogalap nélküli gazdagodás természetbeni, illetve pénzbeni megtérítést adaptívan lehetővé tevő szabálya szerepel, hanem egy sui generis szabály, élesebbé vált a határ a természetbeni in integrum restitutio és az értékbeni visszatérítés között. A határhúzás nehézsége általános egyenértékesként szolgáló, egynemű dolgok egymással szembeni elszámolása esetén jelentkezhet (pl. járadék- és kölcsönszerződések).
[16] Vékás Lajos: i. m. 1489., 2343-2344. o., Wellmann György: i. m. 224-225. o.
[17] A PK vélemény e szélesebb körű felfogását a Ptk. alkalmazásában is támogathatónak tartjuk, mivel nem látjuk indokát annak, hogy a "végigható szinallagma" elvének érvényesítését az eredeti állapot helyreállításának körére szűkítsük. E megközelítéssel ért egyet Wellmann György is: i. m. 223. o.
[18] Az 1/2010. PK vélemény 4. pontjához fűzött indokolás kiemeli, hogy létezik kivétel a kölcsönösség elve alól abban az esetben, "amikor a felperes korlátozott jogi érdekeltsége folytán csak «egyoldalúan» kerülhet sor az eredeti állapot helyreállítására. Ez a helyzet a hitelező által az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. §-a alapján, vagy az ügyész által az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 36/A. §-a alapján előterjesztett kereseteknél, illetve általában minden olyan esetben, amikor a szerződő felek körén kívül álló harmadik személy felperes korlátozott jogi érdekeltsége folytán nincs mód a szerződő felek egymásközti jogviszonyának a teljes körű rendezésére."
[19] Ez a jogértelmezés viszont ellentétes a főszolgáltatás restituálhatósága szempontjából releváns "bemeneti oldal" (az érvénytelennek bizonyuló szerződés felek által szándékolt jogcíme) vizsgálatát tételező, uralkodó álláspont szerinti megközelítéssel, mivel járulékos igények esetén a "bemeneti oldal" vizsgálatát negligálja.
[20] Vékás Lajos: i. m. 2431. o.
[21] A Ptk. 7:48. § (1) bekezdése alapján úgy tűnik, hogy mást jelent a gondozás fogalma az öröklési és a tartási szerződés kapcsán. A hivatkozott bekezdés szerint a gondozás nem az öröklési szerződés alapján vállalt tartás lehetséges részkötelezettségeként, hanem önállóan lehet az öröklési szerződés tárgya. Ugyanakkor a Ptk. 6:491. § (1) bekezdése alapján ezzel éppen ellentétes értelmezésre juthatunk. Ez a törvényi ellentmondás azonban látszólagos, kibékíthető lehet egy olyan jogértelmezéssel, amely nem tulajdonít gyakorlati jelentőséget a Ptk. kétféle gondozás-fogalmának, és a gondozást - főszabály szerint - a tartás részkötelezettségeként fogja fel. A főszabály alóli kivétel, ha az adott tartási szerződésből, valamint az eset összes körülményéből kifejezetten az következik, hogy a felek a konkrét esetben a gondozást nem tették a tartásra kötelezett szolgáltatásának részévé. Ezt a jogértelmezést egyrészt az teszi lehetővé, hogy a Ptk. 6:492. §-a a tartásra kötelezett kötelezettségeit diszpozitív rendelkezésként, példálódzó jelleggel sorolja fel. Másrészt pedig az, hogy az öröklési szerződés körében sem a tartás, sem a gondozás, sem az életjáradék tartalmára nem vonatkozik speciális rendelkezés. A Ptk. 7:52. § (1) bekezdése pedig kifejezetten visszautal a tartási és az életjáradéki szerződés szabályaira.
[22] Ez a kérdés azért merül fel, mert az érvénytelenség valamely további jogkövetkezményét az érvénytelenség ellenére történt vagyonmozgás, vagyis a főszolgáltatás rendezésére nem tartottuk alkalmazhatónak. A Ptk. viszont a járulékos igények érvényesítése körében úgy rendelkezik, hogy azok a főszolgáltatáshoz képest jelentkező többlettényállási elemek felmerülése esetén lehetnek megalapozott többletigények (Ptk. 6:115. §).
[23] "Ptk. 6:115. § (1) bek. A felek az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolt hasznok és kamatok kiegyenlítésére a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kötelesek. Az a fél, aki a maga szolgáltatását nem teljesítette, vagy ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, a hasznokat vagy a kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a másik félnek megtéríteni."
[24] Lásd ehhez: Vékás Lajos: i. m. 1491. o., Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016., 147. o., Wellmann György: i. m. 230. o.
[25] Az ingyenes alakzatot felfoghatjuk úgy is, hogy annak alapján az eltartott/járadékadásra jogosult azt vállalta, hogy nem nyújt ellenszolgáltatást.
[26] Vö. 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 6. pontja és az ahhoz fűzött indokolás.
[27] Vö. Menyhárd Attila, In: Bárdos Péter - Menyhárd Attila: Kereskedelmi jog, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2008., 359. o.
[28] Vö. Menyhárd Attila, In: Bárdos Péter - Menyhárd Attila: i. m. 359. o.
[29] Tartási szerződés esetén a bírói szerződésmódosítás - ideértve mind a tartalom, mind a jogcímmódosítást - arra szolgál, hogy a szerződéskötés óta bekövetkezett változások ellenére a szerződés alkalmassá váljon arra, hogy eredeti célját (a jogosult létfenntartását) be tudja tölteni, és a szerződéses jogviszony felszámolására csak ultima ratio jelleggel kerüljön sor.
[30] A gondozási szerződést a 21. lábjegyzetben ismertetett okokból nem tekintjük önálló szerződéstípusnak, hanem csak a tartási szerződés sajátos esetének.
[31] Ettől, az öröklési jelleg dominanciájának hangsúlyozása mellett is, részben eltérő álláspontot képvisel Vékás Lajos és Weiss Emilia. Vö. Vékás Lajos - Weiss Emilia: Az öröklési szerződés, In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): i. m. 2429-2430., 2432-2434. o.
[32] Ennek kifejtését lásd alább, az egyidejűség követelményével kapcsolatban.
[33] Ezt a kérdést a tanulmány II. részében, az egyidejűség követelményével kapcsolatban tárgyaljuk.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kúriai főtanácsadó, doktorandusz, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
