A polgári jog, amely a jogágak közül a piacgazdaság logikáját elsősorban hordozza a jogalkalmazási tapasztalatok szerint tartalmi megújuláson megy keresztül és ez jelenti az olyan klasszikus jogintézményeinek tartalmi megújulását is, mint az érvénytelenség. Utalhatunk az érvénytelenségi okok közül a jogszabályba ütköző, nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződések problémájára, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalansággal összefüggő fellángoló vitákra, az általános szerződési feltételek és tisztességtelen szerződési kikötések újszerű jogalkotási-joggyakorlati kérdéseire, vagy a képviseleti jog és alakszerűség (cégszerű aláírás) egymással összefüggő, elsősorban az üzleti kapcsolatokban felmerült értelmezési nehézségeire. Hasonló problémákat vet fel az érvénytelenség jogkövetkezményeinek, így az eredeti állapot helyreállításának a gyakorlata, ezzel összefüggésben az is, hogy a semmisség körében a bíróság hivatalbóli eljárása meddig terjed, illetve mennyiben szükséges ebben a körben is egyfajta újabb szemlélet kialakítása. A tanulmány az érvénytelenség valamennyi joggyakorlati aspektusára nem tér ki, szűkebben elsősorban a jogszabályba ütköző és a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződések, valamint a semmisségi jogkövetkezmények aktuális jogalkalmazási problémáit kívánja körüljárni.
A jogszabályba ütköző, illetve a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző szerződések megítélésének egyik alapkérdése: a szerződés érvénytelensége csak a polgári jogág keretei között fejtheti ki a hatását, vagy pedig ennél általánosabb jogi eszközként is alkalmazható, más szavakkal: csak a polgári jogág kógens szabályainak sérelme okoz érvénytelenséget, vagy más jogágak szabályait sértő szerződések is az érvénytelenség jogkövetkezményével járnak, még tágabban az erkölcsi normák sérelme releváns-e, illetve mikor és mennyiben a polgári jogág, az érvénytelenség szempontjából. A válaszhoz szükségesnek látszik bevezetőül rövid kitérőt tenni az érvénytelenségnek a téma szempontjából lényeges jogi vonásaira.
a) Az érvénytelenség nemcsak a polgári jogág, és azon belül nemcsak a szerződési jog intézménye.1 A tanulmány mégis a jogintézményt a klasszikus értelmében, kifejezetten szerződési jogi kategóriaként kezeli. Az érvénytelenség tehát a szerződéshez, közelebbről a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódó jogintézmény, amely a szerződés megkötésének valamilyen rendellenessége miatt a felek által célzott joghatás beálltát kizárja. Egyfelől nevesíti a szerződéskötés rendellenességeit, vagyis az érvénytelenségi okokat, másfelől rendezi, milyen jogkövetkezményekkel jár, ha az adott szerződés megkötése során érvénytelenségi ok merült fel. Közelebbről ez azt jelenti, hogy az érvénytelenségi ok miatt nem állhat be az a joghatás, amit a felek a szerződéskötéssel elérni szándékoztak, feltéve, hogy a rendellenesség nem küszöbölhető ki. Az érvénytelenség tehát egyik oldalról az érvénytelenségi okok rendszerét tartalmazza, a másik oldala pedig a szankciós jogkövetkezményeket jelenti.
b) A jogintézményt a komplexitás jellemzi: az, hogy egy szerződés érvénytelen, nemcsak annyit jelent, hogy abban valamilyen érvénytelenségi ok van, hanem azt is, hogy mit kell tenni az ilyen (érvénytelen) szerződéssel. Az érvénytelenségi okok rendszeréhez szervesen kapcsolódik az érvénytelenség szankciós oldala, amely arra ad választ, hogy az érvénytelenséget okozó magatartás milyen beavatkozást vált ki a szerződés megkötésének mechanizmusában. Az érvénytelenség, mint szankció azt jelenti, hogy az érvénytelenségi ok meglétéig a szerződéshez a felek által célzott joghatás nem fűződhet, beállását a polgári jog kizárja. A felek a szerződéshez általában azt a célzott joghatást kívánják fűzni, hogy a szerződést a másik fél (mindkét fél) kötelezően betartsa (szerződési kötőerő), illetve ha a másik fél önként a szerződésben foglaltakat mégsem tartaná be, úgy a szerződés teljesítése vele szemben állami eszközökkel kikényszeríthetővé váljék (a szerződés kikényszeríthetősége). Az érvénytelenség lényegi szankciós vonása, hogy éppen ezt a célzott joghatást zárja ki; az érvénytelen szerződés nem köti a szerződő feleket (érvénytelen szerződést nem kell teljesíteni), illetve az érvénytelen szerződést állami-bírósági úton kikényszeríteni nem lehet. A jogintézmény lényegét a törvényi szabályozás két, egymással egyenrangú módon fejezi ki.
- A jogviszony felszámolása: ebben az esetben a jog olyan helyzet megteremtésére törekszik, mintha a felek a szerződést meg sem kötötték volna. Más jogi módszereket kíván e szankció következetes alkalmazása akkor, ha a szerződés alapján már történt árumozgás, és mást akkor, ha a teljesítésre még nem került sor. Mindkét esetre vonatkozik, hogy az érvénytelenség miatt a szerződés teljesítése - további teljesítése - nem követelhető. Ahol teljesítésre még nem került sor, a célzott joghatás kizárása ezáltal meg is valósult, ahol viszont történt árumozgás, további beavatkozásra is szükség van. A jogviszony tökéletes felszámolása úgy képzelhető el, ha a szerződés megkötése előtti, eredeti állapotot állítjuk vissza, minden ezt követő árumozgást a visszájára fordítunk. Az érvénytelenség ebben az esetben az addig nyújtott szolgáltatások visszaadását (in integrum restitutió) jelenti. Az eredeti állapot helyreállítása azonban nem alkalmazható minden érvénytelen szerződésre, a teljesített szolgáltatások egy része fogalmilag nem adható vissza, a szerződéskötés előtti állapotot előidézni lehetetlen. Kizárt azoknál a szerződéseknél, ahol a szolgáltatás valamilyen tevékenységben (pl. tartás, megbízás, letét) vagy használatban (pl. bérlet, haszonbérlet) áll, a tevékenységet vagy a használatot meg nem történtté tenni nem lehet. Mivel a teljesített szolgáltatás természeténél fogva irreverzibilis jellegű, szükségmegoldásként a jog a bíróságot hatalmazza fel arra, hogy az érvénytelen szerződést konstitutív hatályú ítéletével a határozathozatalig hatályossá nyilvánítsa, és a szerződést csak ettől kezdődően, a jövőre szólóan (ex nunc hatállyal) számolja fel. A jövőben további szolgáltatással a felek egymásnak nem tartozhatnak, és a hatályossá nyilvánításig terjedő idő alatt nyújtott szolgáltatás ellenértékének a megtérítéséről a bíróságnak intézkednie kell.
Az eredeti állapot helyreállítása (ex tunc hatályú érvénytelenség), illetve a szerződés jövőre szóló felszámolása közül elsősorban az eredeti állapot helyreállítására kell törekedni. Ezért az eredetileg reverzibilis, utólag azonban irreverzibilissé vált szolgáltatások esetén az eredeti állapot helyreállítása megvalósítható: pénzbeli ellenértéket akkor lehet megállapítani visszajáró szolgáltatásként, ha a természetbeli visszaadás valamilyen okból (pl. a dolog elidegenítése, elpusztulása, felhasználása stb.) folytán utóbb nem lehetséges (Legfelsőbb Bíróság PK 32. számú állásfoglalás).
- Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása: az érvénytelenség, mint szankció a felek által célzott joghatást azért zárja ki, mert a szerződés megkötése folyamatában valamilyen rendellenesség, érvénytelenségi ok merült fel. Nincs szükség e jogkövetkezmény fenntartására, ha az érvénytelenség oka utóbb kiküszöbölhető, és így a szerződés megmenthető. A jog ebben az esetben olyan helyzet megteremtésére törekszik, mintha a felek már eredetileg is érvényes szerződést kötöttek volna. Amennyiben az érvénytelenség oka megszüntethető, a törvény a bíróságot feljogosítja, hogy a szerződés tartalmát megfelelően módosítsa és a szerződést - most már az érvénytelen rész nélkül, módosított tartalommal - érvényessé nyilvánítsa (ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítás). Az érvényessé nyilvánított szerződés alapján a felek a továbbiakban is kölcsönös teljesítéssel tartoznak egymásnak, sőt a szerződés megszegése miatti igényeiket is érvényesíthetik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
