Tanulmányom első részében az eredeti állapot helyreállításának általános kérdéseit tárgyaltam, majd azt vizsgáltam, hogy az eredeti állapot helyreállításának három együttes feltétele közül a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés esetén a kölcsönösség és a természetben történő visszaszolgáltatás követelménye hogyan juttatható érvényre. A tanulmány második részében foglalkozom a harmadik feltétellel, az egyidejűség követelményével. Ezt követően vonom le a vizsgált feltételekkel kapcsolatos következtetéseket és teszek javaslatot a visszterhes tartási szerződések esetén alkalmazható speciális érvénytelenségi jogkövetkezményre.
Az eredeti állapot helyreállítása előfeltételezi, hogy a jogosult által nyújtott ellenszolgáltatás természetbeni visszaadására a kötelezett által nyújtott szolgáltatás természetbeni visszaadásával egyidejűleg kerüljön sor. Ez - szigorú felfogás mellett - csak akkor teljesülhet, ha az érvénytelenségi jogkövetkezmény levonásáig már mind a két fél részéről történt dare jellegű szolgáltatásnyújtás, és a nyújtott szolgáltatások (illetve a szerződés közvetett tárgyai) utóbb sem váltak fizikai vagy jogi okból természetben visszatéríthetetlenné. Az egyidejűség kívánalmának való megfelelés szempontjából a vizsgált visszterhes szerződéstípusokat két csoportra - élők közötti és halál esetére szóló szerződésekre - oszthatjuk aszerint, hogy a jogosult által nyújtandó ellenszolgáltatás teljesítésére ténylegesen mikor, pontosabban milyen feltétel teljesülése esetén[1] (örökhagyó halála) kerül sor.
A tartási és az életjáradéki szerződések élők közötti jogügyletek. E szerződések alapján sem a tartás, sem a járadékszolgáltatás fejében nyújtandó dare jellegű ellenszolgáltatás teljesítésének nem feltétele a tartásra, illetve járadékszolgáltatásra jogosult fél halála. Az ellenszolgáltatás átszáll a kötelezettre még a jogosult életében, többnyire a szerződéskötéssel egyidejűleg, valamilyen, a tartás nyújtását biztosító dologi vagy kötelmi biztosíték jogosult javára való kikötése mellett. A leggyakoribb az ingatlan-nyilvántartásba a tartási vagy életjáradéki szolgáltatás fejében átruházott ingatlan terheként bejegyzett, dologi hatályú tartási, illetve életjáradéki jog [Ptk. 6:494. §, 6:497. § (3) bekezdés, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 16. § h) pont, 50. § (1) bekezdés, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 4. § (1) bekezdés f) pont].
Ezzel szemben az öröklési szerződést - a Ptk. által meghatározott, írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó alakszerűségi követelményeken túl - épp az határolja el az élők közötti tartási és életjáradéki szerződéstől, hogy annak alapján az örökhagyónak nyújtott tartási, illetve életjáradéki szolgáltatás ellenértékét csak az örökhagyó halálát követően, az örökhagyó halálának mint feltételnek a bekövetkeztével szerzi meg az öröklési szerződés örökhagyót túlélő kötelezettje, a szerződéses örökös [Ptk. 7:48. § (1) és (2) bekezdés, 7:4. § (1) bekezdés]. Ez a jellegadó elem az, amely - összhangban a jogintézmény végintézkedési céljával - az öröklési szerződést a végintézkedés egyik fajtájává teszi. Az örökhagyó haláláig az öröklési szerződés kötelezettje csupán várományosnak és nem tulajdonosnak (abszolút jogosultnak) minősül. Az ingatlan-nyilvántartásba jogilag jelentős tényként feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom, elidegenítési tilalom vagy a rendelkezési jogot korlátozó egyéb tilalom is csak az öröklési váromány biztosítékául szolgál [Ptk. 5:31. § (1) bekezdés, 5:32. § (3) bekezdés, 5:179. §, 7:50. § (2) bekezdés, Inytv. 17. § (1) bekezdés 17. pont, Inytv. vhr. 4. § (2) bekezdés 12. pont, 28. §].
- 14/15 -
a) Míg tehát érvénytelen tartási és életjáradéki szerződésnél az átruházott, dare természetű ellenszolgáltatás visszaruházására sor kerülhet,[2] addig erre öröklési szerződés esetén - tulajdonszerzés (illetve dolognak nem minősülő más vagyontárgy esetén az abszolút jogosulti pozíció megszerzése) hiányában - fogalmilag nincs mód akkor, ha a szerződés érvénytelensége további jogkövetkezményének a levonására még az örökhagyó életében sor kerül.[3] Ebből pedig az eredeti állapot helyreállításának sztrikt megközelítése esetén az következik, hogy ha az érvénytelenség további jogkövetkezményét még az örökhagyó életében le lehet vonni, az fogalmilag nem lehet az eredeti állapot helyreállítása, hiszen nincs mit restituálni; a tulajdonjog az örökhagyót illeti meg az ellenszolgáltatás tárgya felett.[4] Ez azonban nem képezi akadályát a várományt biztosító tényfeljegyzés (pl. elidegenítési és terhelési tilalom) ingatlan-nyilvántartásból való törlésének arra tekintettel, hogy az annak alapjául szolgáló végintézkedés (és ezzel az öröklési várományi jog) érvénytelenségét a bíróság megállapította.
Kérdés, hogy az Inytv. 17. § (1) bekezdés 17. pontja értelmében az ingatlan-nyilvántartásba tényként feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom nyilvántartásból való "eltávolításának" jogi alapja mi lehet. Lehet-e a tényfeljegyzés törlését keresettel kérni a Ptk. 5:183. §-a alapján annak ellenére, hogy az Inytv. 62. § (1) bekezdésének szövegezése erre nem ad lehetőséget? Vagy az öröklési szerződés érvénytelenségére tekintettel az elidegenítési és terhelési tilalom "törlésének" alapja a tilalom által biztosított, öröklési szerződésen alapuló várományi jog törlése, összhangban a Ptk. 5:31. § (2) bekezdésével és az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjával? Az utóbbi megoldás lényegében az 1959-es Ptk. hatálya alatti gyakorlat támogatható folytatása lenne arra tekintettel, hogy az elidegenítési és terhelési tilalommal biztosított, bejegyzett (öröklési) jog törlése, annak járulékossága miatt az elidegenítési és terhelési tilalom megszűnését is eredményezné. Ebben az esetben ugyanakkor nem volna világos a Ptk. 5:183. §-ában szereplő, feljegyzések törlésére vonatkozó speciális fordulat (lehetőség). A Ptk. 5:183. §-a viszont felfogható lehet úgy is, hogy az maga teremti meg a feljegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége esetén a feljegyzés törlésére vonatkozó perbeli legitimációt annak számára, akinek bejegyzett jogát a feljegyzés sérti. A Ptk. 5:183. §-a azonban csak az érvénytelen jogügylet alapján érvénytelen feljegyzések törlésére vonatkozó perindítási jogosultságot alapozza meg. Ha a tényfeljegyzés más okból érvénytelen, annak törlésére a hatályos szabályok szerint sem a Ptk., sem az Inytv. nem biztosít lehetőséget.
A tilalom törlése szigorú értelemben véve nem tekinthető a szerződés közvetett tárgya (ellenszolgáltatása) Ptk. 6:112. §-a szerinti restituálásának, legfeljebb csak a bíróság által érvénytelennek talált szerződés miatt érvénytelen (alaptalan) tényfeljegyzés Ptk. 5:183. §-án, valamint az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontján[5] alapuló törlésének. Az érvénytelen öröklési szerződés alapján már nyújtott tartási vagy életjáradéki szolgáltatásokkal viszont ebben az esetben is el kell számolni. Az elszámolásra a Ptk. 6:113. §-a megfelelő alkalmazását javasoljuk azzal, hogy a járulékos igényeket a Ptk. 6:115. §-a szerint külön kérelemre lehet rendezni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
