https://doi.org/10.59851/mj.72.03.9
A Kúria határozata szerint a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja szerinti felülvizsgálati ok 2021. január 1. napjától hatályos beiktatását követően minden olyan ügyben felülvizsgálat alapjául szolgálhat, amelyben a vádról rendelkező ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor hatályos szabályozás alapján a specialitás megsértését lehet megállapítani. A Be. ugyanis nem azt írja elő, hogy felülvizsgálati indítvány a jogerős ügydöntő határozat meghozatala időpontjában hatályos felülvizsgálati okok alapján nyújtható be, hanem a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
Jogeset száma: Kúria Bfv.I.535/2023/7. (BH 2024.107.)
Kulcsszavak: felülvizsgálat; felülvizsgálati ok; időbeli hatály; specialitás elve
According to Section 659 (2) of the Act of XC. of 2017 on Criminal Procedure, the motion for review shall be assessed based on the laws in force at the time the contested decision was made, with the exception provided by law. In this study, the meaning of this provision is examined in terms of substantive and procedural legal violations, considering the temporal applicability of the relevant legal rules in the light of the recent decision published in the Curia's case law (BH 2024.107.).
Keywords: review; reasons for the review; temporal scope; principle of speciality
A járásbíróság a törvényszék ítélete folytán jogerőre emelkedett ítéletében az I. rendű terheltet mint többszörös visszaesőt társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette és más bűncselekmény miatt - halmazati büntetésül - 1 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A jogerős, vádról rendelkező ítélettel szemben az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő arra tekintettel, hogy az alapügyben eljáró bíróságok a specialitás szabályán alapuló mentesség megsértésével hozták meg ítéletüket a 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Eube. tv.) 30. § (1) bekezdésének megsértésével. Eszerint az európai bűnügyi együttműködés keretrendszerében az európai elfogatóparancs alapján átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától. Az I. rendű terhelt ezen elv sérelmére tekintettel az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta, mivel az I. rendű terhelt már két ízben is terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyeket mint törvényben kizártakat utasított el a Kúria. Ez esetben pedig ugyanazon előterjesztő által újabb felülvizsgálati indítvány benyújtásának nincs helye. A Legfőbb Ügyészség - obiter dicta, de a határozat BH-ként való közzétételének okát adva - jegyezte meg, hogy a felülvizsgálati indítvány azért is minősül törvényben kizártnak, mert az alapügyben hozott határozat jogerőre emelkedésének időpontjában az erre alapított felülvizsgálati okot, azaz a specialitás elvének sérelmét a Be. még nem szabályozta. A Legfőbb Ügyészség átiratában az EBH 2006.1498. számú és a BH 2012.218. számú döntésekre hivatkozott. Ezekben a döntéseiben a Kúria az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: 1998-as Be.) novelláris módosítása eredményeként, a 2006. évi LI. törvénnyel 2006. július 1. napjától beiktatott abszolút hatályon kívül helyezési okok [1998-as Be. 373. § (1) bekezdés II. f) pont, III. a) és b) pont] folytán alkalmazandó felülvizsgálati okra
- 193/194 -
[1998-as Be. 416. § (1) bekezdés c) pont] vonatkozóan fogalmazott meg elvi álláspontot. E határozatok ratio decidendije szerint a 2006. július 1. napja előtt jogerős határozattal elbírált ügyben a felülvizsgálat kizárt azon okból, hogy a tárgyalásnál a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki, továbbá abból az okból is, hogy az eljárt bíróságok nem tettek eleget az indokolási kötelezettségüknek, s ezzel az ügydöntő határozat felülbírálatra alkalmatlan.
E két okra alapozva tehát indítványozta a felülvizsgálati indítvány elutasítását mint törvényben kizártat.
A Kúria az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát - mivel ugyanazon jogosult által csak egy felülvizsgálati indítvány nyújtható be - mint törvényben kizártat elutasította. Ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség észrevételében foglaltakra tekintettel vizsgálta a felülvizsgálati indítvány elbírálása során alkalmazandó jogszabály időbeli hatályának kérdését. Döntésében kiindulópontként rögzítette, hogy a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott döntésekből következő értelmezés és annak a jelen ügyre vonatkozó alkalmazása téves.
A Kúria megállapította, hogy a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott döntések olyan joghelyzetre vonatkoznak, amikor a törvény módosítása következtében a felülvizsgálati ok alapját képező eljárási szabálysértés jellege változik, és az eredetileg relatív szabálysértés abszolút szabálysértéssé válik; nem pedig arra, mikor maga a felülvizsgálati ok módosul.
Jelen esetben ugyanis erről van szó, a felülvizsgálati ok önmagában áll, ami annak vizsgálatát teszi szükségessé, hogy az alapügyben hozott ügydöntő határozat meghozatalakor hatályos jogszabályokban meghatározott specialitás elvét az ügydöntő határozat meghozatalakor megsértették-e. Ez elválhat az önálló felülvizsgálati ok törvénybe iktatásának időpontjától, hiszen a felülvizsgálati okként való szabályozás pusztán a rendkívüli jogorvoslati eljárás megnyílásának törvényi alapját teremti meg, nem magát az eljárási szabálysértést.
E tekintetben általános elvi jelleggel állapítható meg, hogy a Be. alkalmazása során az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásának van helye. Ugyanakkor a tárgykört képező rendkívüli jogorvoslati eljárás kapcsán a Be. 659. § (2) bekezdése további részletszabályt tartalmaz, amely szerint a felülvizsgálati indítványt - főszabály szerint[1] - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez pedig mind az anyagi jogi, mind pedig az eljárásjogi rendelkezésekre irányadó (BH 1995.696.).
Régóta és következetesen érvényesülő gyakorlat alakult ki az anyagi jogi jogszabálysértés tekintetében, miszerint a jogerős ítélet meghozatala után hatályba lépett enyhébb jogi előírások a felülvizsgálati eljárásban nem alkalmazhatók (BH 2005.165.). E rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintette az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéléshez megkövetelt életkori szabályra vonatkozóan (BH 2002.338.), a szigorított őrizet elrendelése vonatkozásában (BH 1996.81., BH 1999.445., BH 2002.5.), továbbá megállapította ezt a jogerős ügydöntő határozat meghozatalának idejében még nem érvényesülő, de a felülvizsgálati eljárás idejére már az ügydöntő határozat meghozatalát követően bekövetkezett jogi és ténybeli változások következményeként felmerülő büntethetőséget megszüntető ok kapcsán is (EBH 2011.2305. III.).
Itt tehát összességében, általános elvi éllel állapítható meg, hogy anyagi jogi jogszabálysértés tekintetében a terhelt javára bekövetkező jogszabályi változás esetén sincs helye felülvizsgálati eljárás lefolytatásának a Be. 659. § (2) bekezdése alapján. A terhelt terhére történő jogszabályi változás alkalmazása nemcsak a fenti jogszabályhely, hanem az anyagi jogi jogszabály, a Btk. 2. §-ban garantált súlyosabb visszaható hatály tilalmából is következik.
Kiindulópontként rögzíthető, hogy az eljárásjogi jogszabálysértések körét megalapozó okok vonatkozásában az 1/2021. BJE azon rendelkezése is releváns, amely szerint az eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálati indítványnak nincs iránya, mivel az kihatását tekintve neutrális, így az előterjesztésének sincs határideje.
Az itt elemzett kúriai döntés BH-ban közzétett ratio decidendijének második mondata fényében vizsgálandó az, hogy a Be. 659. § (2) bekezdés miképp értendő a konkrét, felülvizsgálati okot képező eljárásjogi jogsértés esetén alkalmazandó jogszabályi rendelkezés időbeli hatályának szempontjából. Ehelyütt is feltüntetve, "a Be. ugyanis nem azt írja elő, hogy felülvizsgálati indítvány a jogerős ügydöntő határozat meghozatala időpontjában hatályos felülvizsgálati okok alapján nyújtható be, hanem a felülvizsgálati indítványt kell a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján elbírálni".
Ebből a szempontból pedig elsődlegesen az a kérdés tisztázandó, hogy a felülvizsgálati ok felülvizsgálati okként való szabályozása teremti-e meg az eljárási szabálysértést, vagy pedig a felülvizsgálati okként való szabályozás csupán az eljárási szabálysértésre való hivatkozás jogalapját teremti meg. Utóbbi annak felülvizsgálati okként való szabályozását megelőzően, attól függetlenül is fennállhat. Ez pedig másodlagosan átvezet arra a kérdésre - amelyhez a döntésében a Kúria is megtette a distinkciót -, hogy új felülvizsgálati ok felmerüléséről vagy pedig
- 194/195 -
a felülvizsgálati ok alapját adó eljárási szabálysértés jellegének megváltozásáról van-e szó.
A kérdés nem egyértelmű. Egyrészt az itt ismertetett BH-ban is részletezett felülvizsgálati ok, azaz a specialitás elvének sérelme kapcsán az EBH 2013.B.4. számú döntés tartalmaz megállapításokat a korábbi joghelyzetre vonatkozóan. A döntés értelmében a nemzetközi bűnügyi együttműködésről, illetve az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvények rendelkezései nem tartoznak a büntető anyagi jog szabályai és a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések fogalmi körébe, ezért az e törvényekben szabályozott "specialitás elvének" sérelmével lefolytatott büntetőeljárás még az erre hivatkozás alapossága esetén sem lehet alapja felülvizsgálati eljárás lefolytatásának. E döntésében a Kúria pozitív oldalról megállapította, hogy a specialitás elvének sérelme a törvényesség érdekében bejelentett rendkívüli jogorvoslati eljárásban orvosolható, negatív oldalról pedig kimondta, hogy mivel sem anyagi jogi, sem eljárásjogi szempontból nem képez felülvizsgálati okot, így felülvizsgálati eljárásban az erre alapított indítvány törvényben kizárt.
Másrészt a korlátozott precedensrendszer[2] miatt is szükséges az analizálás, mert a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Bfv.505/2021/14. számú határozatával a BH 2024.107. számú döntésben megállapított elvi tétel nincs összhangban. A 2022. márciusban meghozott Bfv.505/2021/14. számú döntésében ugyanis a Kúria az elbíráláskori törvény alkalmazásának szabályából levezetve állapította meg, hogyha a felülvizsgálati indítvány a hatályos Be. 649. §-ában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozik, az a felülvizsgálati indítványnak a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján történő, érdemi elbírálását vonja maga után. Ennek alapján pedig a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány kizárólag akkor vezethet a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére, ha a specialitás szabályán alapuló mentesség megsértésével hozott ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését előíró Be. 721/A. § (7) bekezdése a támadott határozat meghozatalakor már hatályban volt; azaz a felülvizsgálat alapjául szolgáló törvénysértés 2021. január 1-jét követően valósult meg. E határozat tehát amellett foglal állást, hogy a felülvizsgálati okként való meghatározás teremti meg a felülvizsgálati eljárás lefolytatására okot adó eljárási szabálysértést is.
Ezen konstelláció a Be. 649. § (2) bekezdés d) pont szerinti felülvizsgálati okra, azaz a másodfokú eljárásban irányadó abszolút hatályon kívül helyezési okokra alapítva merülhet fel. Ha ugyanis az abszolút hatályon kívül helyezési okok köre változik (így vagy relatív eljárási szabálysértés kvalifikálódik abszolút hatályon kívül helyezési okká, vagy pedig teljesen új abszolút hatályon kívül helyezési okot hoz létre a jogalkotó), akkor nem maga a felülvizsgálati ok változik, hanem az utaló norma szabályozási köre, ezzel pedig az eljárási szabálysértés jellege.
Az 1998-as Be. novelláris módosítása folytán ilyenek voltak - a pertörténet keretében is hivatkozott - indokolási kötelezettség megsértése, a tárgyalásnál a nyilvánosság törvényes ok nélküli kizárása (EBH 2006.1498., BH 2012.218., lásd még: BH 2013.327.), vagy épp a törvényes vád eljárásjogi fogalmát alkotó elemek hiánya (BH 2014.239.) folytán felmerülő felülvizsgálati okok, amelyek kizárólag a 2006. július 1. napját követően meghozott ügydöntő határozatok esetén voltak hivatkozhatók.
A felülvizsgálat kereteit ugyanakkor 2018. július 1. napjától kizárólagosan a Be. határozza meg, így közömbösek a korábbi eljárási törvényekben, például az 1998-as Be.-ben meghatározott felülvizsgálati szabályok, másrészt, amennyiben a hatályos Be. alapján adott a felülvizsgálati ok, akkor kerülhet sor a felülvizsgálati indítványnak a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján történő elbírálására (BH 2020.8. [8], elvi tartalmát tekintve ugyanígy: BH 2019.103.).
A Be.-re vonatkozóan ilyen tartalmú, a negatív szemszögű szabályozásra példaként szolgáló határozat a BH 2020.355. számú eseti döntés, amely szerint az indokolási kötelezettség megsértése 2018. július 1-től már nem felülvizsgálati ok, ekként hivatkozni sem lehet rá, ebből következően pedig vizsgálni sem.
Míg a pozitív, tehát a Be.-vel keletkezett, eljárási jelleg változása folytán felmerült felülvizsgálati ok a terheltnek az előkészítő ülésen való bűnösséget beismerő nyilatkozattal összefüggésben szabályozott felülvizsgálati ok [a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjának II. fordulatára alapított Be. 649. § (2) bekezdés d) pont]. Ezen okra való hivatkozás akkor merülhet fel, ha 2018. július 1. napját követően az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be.-ben meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól. Ennek vizsgálata során a Kúria a vádirati tényállás és az ítéleti tényállás egyszerű, a megalapozottságra nem kiterjedő összehasonlítását végzi el. Eltérés esetén megállapítja a vádirati tényállásban foglalt cselekmény helyes büntetőjogi minősítését, majd azt, hogy az ítéleti tényállás a vádirati tényálláshoz képest írt megállapításai eredményeztek-e a tettazonosság keretét túllépő, így a helyes minősítéshez képest eltérő minősítést. E felülvizsgálati ok megállapítására és ebből következően az ítélet hatályon kívül helyezésére kizárólag ezen feltételek együttes fennállása szolgáltat alapot (BH 2022.121. V.).
Ezen esetkörben pedig az eljárási szabálysértés jellege keletkezteti a felülvizsgálati okot, így az egyrészt akkortól és addig minősül felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértésnek, amikortól és ameddig a Be. ab-
- 195/196 -
szolút hatályon kívül helyezési okként szabályozza, ennek folytán pedig kizárólag ebben az időintervallumban képez felülvizsgálati okot is.
Ettől eltérő joghelyzetet teremt a jogalkotó, amikor önálló, új felülvizsgálati okot szabályoz a törvényben. Ebben az esetben a felülvizsgálati ok szabályozása nem az eljárási szabálysértést keletkezteti, hanem a felülvizsgálati eljárás megindításának jogalapját teremti meg. A Kúria a döntésében e fenti két esetkört megfelelően elhatárolta egymástól, és arra a következtetésre jutott, hogy a specialitás elvén alapuló mentesség megsértése vonatkozásában irreleváns az, hogy az alapügy tárgyát képező határozat meghozatalára 2021. január 1. napját megelőzően vagy azt követően került sor. E napot követően értelemszerűen felülvizsgálati eljárás alapját képezheti az elv sérelme, ugyanakkor ez a fenti napot megelőzően meghozott ügydöntő határozat vonatkozásában is realizálódhat. Maga a specialitás elve folytán felmerülő jogszabálysértés a felülvizsgálati okként való szabályozás időpontját megelőzően meghozott ügydöntő határozat kapcsán is megjelenhetett.
Más kérdés, hogy a specialitás elvén alapuló mentesség sérelme esetében a Be. még a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is érvényesülő jelleggel a Kúria kötelezettségévé teszi az eljárási szabálysértés kiküszöbölését a Be. 721/A. § (8) bekezdése folytán alkalmazandó Be. 721/A. § (2) bekezdés alapján. Mindezt teszi a terheltnek a specialitás szabályához fűződő jogáról való lemondó nyilatkozata, vagy az arra jogosult tagállam hozzájárulása beszerzésének eszközével. Csak ha ezek útján sem hárítható el az eljárási szabálysértés, akkor van helye a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat hatályon kívül helyezésének és az eljárás nem ügydöntő végzéssel való megszüntetésének a Be. 721/A. § (9) bekezdés alapján.
Ennek következményeként az EBH 2013.B.4. számú döntés megállapítása már a törvényi szabályozás folytán sem tartható fenn, míg a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Bfv.505/2021/14. számú határozatában megállapítottakkal a tanulmányban vizsgált eseti döntés ellentétes. Ugyanakkor a korlátozott precedensrendszer folytán mindkét döntés hivatkozható egy, a specialitás elvének sérelmét érintő felülvizsgálati indítványban, amely esetben a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pont alapján jogegységi panaszeljárás lefolytatásának is helye lehet.
Azt azonban ehelyütt is rögzítjük, hogy a vizsgált BH 2024.107. számú döntésben megállapítottakkal értünk egyet. Az újonnan szabályozott önálló felülvizsgálati ok esetében, annak törvénybe iktatása csupán a felülvizsgálati eljárás okát képező eljárási szabálysértésre való hivatkozhatóság jogalapját teremti meg, nem pedig magát az eljárási szabálysértést keletkezteti. Ezért ha az eljárási szabálysértés az alapügy tárgyát képező ügydöntő határozat meghozatalának idején felmerül, a felülvizsgálati okként való szabályozás, azaz 2021. január 1. napját megelőzően meghozott ügydöntő határozat esetében is hivatkozható és vizsgálandó. ■
JEGYZETEK
[1] A kivételek az Alkotmánybíróság határozata és a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján előterjesztett felülvizsgálati indítvány esetén alkalmazandó jogszabály időbeli hatályára vonatkoznak.
[2] Osztovits András: Törvénymódosítás a bírósági gyakorlat egységesítése érdekében - jó irányba tett rossz lépés? Magyar Jog, 2020. (2), 72-80. Az új szabályozáshoz lásd még Varga Zs. András: Tíz gondolat a jogegységről és a precedenshatásról. Magyar Jog, 2020. (2), 81-87.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
