A gazdasági társaság - akár jogi személy, akár jogi személyiséggel nem rendelkező - szervezeti jogalany, csak képviselőjén keresztül képes más jogalanyokkal érintkezni. A képviselő cselekményei a társaságot jogosítják, illetve kötelezik.
Már a római jogban lehetőség volt arra, hogy bizonyos jognyilatkozatokat az érintetten kívül más tegyen meg. A római jog a képviselet két fajtát különböztette meg, attól függően, hogy a képviselő jognyilatkozata közvetlenül a képviseltet jogosította vagy kötelezte-e (közvetlen képviselet), vagy a joghatások előbb a képviselő személyében álltak be, amelyeket azután egy újabb aktussal a képviselt személyre ruházott át (közvetett képviselet). A közvetett képviseleti elvtől a középkori és újkori magánjog a kereskedelmi társaságok esetében fokozatosan eltávolodott. Ezt a közvetlen képviselet elvének az első magánjogi és kereskedelmi kódexekben való elismerése követte.
Hatályos jogunkban a képviselet fogalmát és tartalmát a Polgári Törvénykönyv, az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) határozza meg. A Ptk. kimondja, hogy más személy útján is lehet szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté.[1]
A képviselet három típusát különböztethetjük meg, attól függően, hogy min alapul: a jogszabályon, illetve hatósági rendelkezésen alapuló törvényes képviseletet, a nem természetes személy alapszabályán, szervezeti szabályzatán, vagy alapító okiratán alapuló szervezeti képviseletet, valamint a jogügyleten (megbízáson, meghatalmazáson) alapuló ügyleti képviseletet. Az egyes alakzatok nem különülnek el egymástól élesen, mert például a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője szervezeti képviselő, ugyanakkor törvényes képviselő is, mert képviseleti jogáról jogszabály rendelkezik. A gazdasági társaság képviseletén a társaság nevében történő jognyilatkozatok tételét értjük harmadik személyek felé. A képviselet kérdése tehát a társaság külső jogviszonyaiban felmerülő úgymond "külső ügyvitel". A képviselet szoros kapcsolatban áll az ügyvezetési tevékenységgel, mely a társaság irányításával kapcsolatos mindazon döntések meghozatalát jelenti,
- 17/18 -
melyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a legfőbb szerv vagy más társasági szerv hatáskörébe[2]. Tehát az ügyvezetés a társaság belső ügyeinek intézését jelenti, úgymond "belső ügyvitel". (A vezető tisztségviselők "befelé ügyvezetnek, kifelé képviselnek".)
A gyakorlatban gyakran egybemosódik a képviselet fogalma a cégjegyzés fogalmával, mely utóbbi a cég írásbeli képviseletét jelenti[3], tehát a képviseletnek csak egy részjogosítványát.
Jelen cikk célja a gazdasági társaságok képviseletével kapcsolatos hatályos szabályozás bemutatása - ahol indokolt, kitekintéssel a korábbi szabályokra is -, valamint az ezzel összefüggésben a gyakorlatban felmerült problémák bemutatása. (Vastag dőlt betűvel a kifejezetten közjegyzői gyakorlati problémákat, a bírósági gyakorlatot és korábbi szabályozást pedig dőlt betűvel jelöltem.)
A gazdasági társaságok képviseletéről a társasági törvény[4] (2006. évi IV. törvény, a továbbiakban: Gt. vagy Társasági törvény) rendelkezik, mögöttes joganyagként pedig a Polgári Törvénykönyv szabályai alkalmazandóak.
A Társasági törvény általános részi rendelkezése szerint törvényes képviselőként a vezető tisztségviselők képviselik a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben[5], harmadik személyen a társaságon és a képviselőn kívüli személyeket értve.
A vezető tisztségviselők körét a Gt. 21. §-a határozza meg, mely kimondja, hogy közkereseti társaság és betéti társaság esetében az üzletvezetésre jogosult tag(ok), korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k), részvénytársaság esetében pedig az igazgatóság tagjai a vezető tisztségviselők. Zártkörűen működő részvénytársaságnál az igazgatóság helyett működhet vezérigazgató, nyilvánosan működő részvénytársaságnál pedig az egységes irányítási rendszerben igazgatótanács. Ilyenkor ők minősülnek vezető tisztségviselőknek, egyszersmind törvényes képviselőknek is.
Szintén az általános részben kapott helyet az a szabály, hogy vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet - kivéve a közkereseti társaságot és a betéti társaságot.
Amennyiben a társasági szerződés vagy a cégkivonat nem természetes személyt jelöl meg a társaság képviselőjeként, különösen ügyelni kell a címpéldány szövegezésére, hiszen a közjegyző előtt megjelenő természetes személy mint a társaságot képviselni jogosult jogi személy képviselője jár el.
- 18/19 -
Közös még az egyes társasági formák Gt. által meghatározott képviseleti szabályaiban az, hogy a törvényes képviselők képviseleti jogköre a társasági szerződésben korlátozható vagy megosztható ugyan, de ez a rendelkezése harmadik személyekkel szemben nem hatályos[6]. Ennek a szabályozásnak forgalombiztonsági okai vannak. Az ügyletek megkötését ésszerűtlenül lassítaná vagy drágíthatná az, ha a társasággal szerződő félnek vizsgálnia kellene minden ügyletkötés előtt, hogy a törvényes képviselő nyilatkozata a társaság előírásainak megfelel-e. Ezt van hivatva kiküszöbölni a rendelkezés, mely nem tulajdonít külső hatást a képviseleti jog megosztásának vagy korlátozásának.
Egyfajta értelmezésben korlátozása a képviseleti jogkörnek, ha bizonyos szerződések megkötését a társasági szerződés csak a legfőbb szerv jóváhagyása esetén engedi meg a képviselőnek[7]. Az ilyen nyilatkozatok körét leggyakrabban értékhatár alapján szokták meghatározni, de nem ritka a nyilatkozat tárgya szerinti korlátozás sem.
A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kimondta, hogy a szerződésnek a taggyűlés által történő jóváhagyása a társaság belső ügye. A képviseleti jog korlátozásának hatálytalanságát - harmadik személyekkel szemben - már az 1988. évi VI. törvény is kimondta, így a társaság képviseletére jogosult ügyvezető által megkötött perbeli szerződések érvényesek voltak taggyűlési jóváhagyás hiányában is.[8] Más kérdés, hogy az ügyvezető a társaság felé helyt állni tartozik a jogsértő magatartásáért, ha nem az irányadó rendelkezések szerint eljárva kötötte meg a szerződést.
Kell-e a fentiek alapján a közjegyzőnek vizsgálnia a törvényes képviselő (tehát ügyvezető, igazgatósági tag... stb.) képviseleti jogának terjedelmét névaláírás valódiságának tanúsítása (aláírás-hitelesítés, aláírási címpéldány készítése) esetén?
A törvényes képviselő cégjegyzési joga a cégjegyzékben és a társasági szerződésben szerepel. A cégjegyzékből a korlátozás a jelenlegi szabályozás szerint nem tűnik ki, ezért álláspontom szerint a közjegyző nem követ el hibát, ha az aláírási címpéldány készítésénél vagy az aláírás hitelesítésénél a törvényes képviselő képviseleti jogának korlátozását nem tünteti fel (és nem vizsgálja). Amennyiben a képviseleti jog korlátozása a társasági szerződésből derül ki, álláspontom szerint nincs akadálya annak, hogy az aláíró kérésére a címpéldány felső részében a korlátozást feltüntessük.
Elvben közjegyzői okirat készítésének sincs akadálya azon az alapon, hogy a társaság képviselőjének cégjegyzési joga a társasági szerződés alapján az adott ügyletre nem terjed ki, hiszen e korlátozás kifelé nem hatályos, a jogszabály alapján a képviselő korlátozás nélkül eljárhat, adott esetben egy hitelszerződés ettől még érvényes lesz, viszont véleményem szerint tanácsos a szemben álló fél figyelmét ezen - aggályos - körülményre felhívni, mert ez később esetleg jogvitához vezethet.
Az egyes társasági formáknál különös részi szabályokat is találunk a képviseletre.
- 19/20 -
A közkereseti és a betéti társasági forma képviseletre vonatkozó szabályozásában közös -s egyszersmind a többi társasági formáétól eltérő vonás -, hogy vezető tisztségviselő, s így a társaság képviselője csak a társaság tagja lehet, ide értve a jogi személy tagot is[9]. A korábbi szabályozáshoz képest újdonság, hogy e tag nem feltétlenül a szervezeti képviselője, hanem bármely általa kijelölt természetes személy útján is elláthatja üzletvezetési teendőit és a képviseletet[10].
A közkereseti társaság törvényes képviselői az üzletvezetésre jogosult tagok[11]. Amennyiben a tagok a társasági szerződésben az üzletvezetéssel egy vagy több tagot megbíznak, a többi tag nem jogosult a társaságot törvényes képviselőként képviselni[12].
A betéti társaságnál, hacsak a társasági szerződés másként nem rendelkezik, vagy annak a Gt. 110. § (2) bekezdésében foglalt feltétele fenn nem áll, a kültag nem jogosult a társaság törvényes képviseletére, hanem csak a beltag.
A Gt. 110. § szerint, ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó beltag vagy az utolsó kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztő határidő elteltével megszűnik, kivéve, ha a társaság e határidőn belül a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti. Ebben az esetben, ha a társaságnak nem maradt üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja, a cégbírósági bejelentés megtételéig, illetve a jogvesztő határidő eredménytelen eltelte esetén a végelszámoló kijelöléséig a kültagot is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni - annak ellenére is, hogy a társasági szerződés őt erre nem jogosítja fel.
Kérdésként merülhet fel, hogy például közjegyzői okirat készítésénél hogyan tudja a közjegyző felé képviseleti jogosultságát igazolni ilyen esetben a kültag, hiszen ő sem a cégjegyzékben, sem a társasági szerződésben nem szerepel képviselőként. Ilyenkor a feltételek fennálltának körültekintő ellenőrzését (nincs egyetlen - élő - beltagja sem a társaságnak, és hat hónap nem telt el az utolsó beltag kiválásától számítva) követően a közjegyzői okiratba foglalás álláspontom szerint nem tagadható meg. Arra azonban mindenképpen érdemes a felek figyelmét felhívni, hogy az említett hat hónapos jogvesztő határidő elteltével - ha nem teremtik meg a törvényes működés feltételeit - a társaság megszűnik.
- 20/21 -
A Gt. 109. § (2) bekezdése azt is kifejezetten kimondja, hogy a szervezeti képviselő vagy a tagok gyűlése a kültagnak meghatalmazást is adhat, tehát ügyleti képviselőként a kültag akkor is eljárhat, ha a társasági szerződés az üzletvezetésre nem jogosította fel.
Ennek kimondására azért volt szükség, mert korábban mind az 1988. évi VI. törvény, mind az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: korábbi Gt.) a gazdasági társaságokról tiltotta azt, hogy a kültag képviselje a társaságot törvényes képviselőként. Kivételt csak a korábbi Gt. engedett ez alól abban az esetben, ha a kültag neve a társaság cégnevében szerepelt. A gyakorlatban a tilalom azt eredményezte, hogy problémaként merült fel, vajon meghatalmazottként a kültag képviselheti-e a társaságot. A bíróságok több esetben" kimondták, hogy a törvényi rendelkezés, mely szerint a társasági szerződésben a betéti társaság kültagját nem lehet a társaság képviseletére felhatalmazni, nem jelenti egyben azt is, hogy a betéti társaság cégjegyzésre jogosult tagja valamely ügylet lebonyolítására a kültagnak nem adhat meghatalmazást. A Legfelsőbb Bíróság szerint a hivatkozott tiltó rendelkezéseket helyesen úgy kell értelmezni, hogy a társasági szerződésben nem lehet felhatalmazni a társaság cégképviseletére a betéti társaság kültagját, ez azonban nem zárja ki, hogy a kültag a társaság nevében ügyleti képviselőként eljárjon.
Jogügyletek közjegyzői okiratba foglalásánál ez természetesen a kültagnak a Közjegyzői törvény 132. § (1) bekezdésében foglaltak alakiságoknak megfelelő meghatalmazás alapján történő eljárását jelentheti.
A jelenlegi szabályozást valószínűleg a gyakorlati problémák alakították, hiszen a hatályos szabályok szerint annak eldöntését, hogy rábízzák-e a kültagra a társaság szervezeti képviseletét - akár szerepel neve a cégnévben, akár nem -, a törvény a korlátlanul felelős beltagokra bízza, és nem tiltja a korábbi szigorral.
A Gt. 149. § szerint a társaság törvényes képviseletét a tagok közül vagy harmadik személyek köréből a taggyűlés által választott egy vagy több ügyvezető látja el. Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és képviseletre, ilyenkor őket kell ügyvezetőknek tekinteni, amennyiben megfelelnek a vezetői tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezéseknek.
Látható, hogy míg a törvény a közkereseti társaságnál és a betéti társaságnál azt tekinti alapesetnek, hogy társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában valamennyi tag, illetve valamennyi beltag képviselheti a társaságot, addig korlátolt felelősségű társaság esetében csak a társasági szerződés ilyen kikötése révén lehet valamennyi tag jogosult a képviseletre.
- 21/22 -
A korlátolt felelősségű társaság törvényes képviselőit - akik egyben a vezető tisztségviselők - választják, szemben a közkereseti társaság és betéti társaság képviselőivel.
Vezető tisztségviselő s így törvényes (szervezeti) képviselő a korlátolt felelősségű társaságnál csak természetes személy lehet[14]. Az 1988. évi VI. törvényi szabályozásában nem volt kizárt, hogy a korlátolt felelősségű társaság képviselője jogi személy legyen, a jelenleg hatályos Gt. viszont az általános részi szabályok közt ezt tiltja, s a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó különös részi szabályok sem adnak ez alól felmentést.
A Gt. rendelkezései alapján a részvénytársaságot az igazgatóság tagjai mint vezető tisztségviselők képviselik. A jogszabály mind a zártkörűen, mind a nyilvánosan működő részvénytársaságnál eltérést enged: az alapszabály rendelkezhet úgy, hogy a zártkörűen működő részvénytársaságnál vezérigazgató működik, a nyilvánosan működő részvénytársaságnál az egységes irányítási rendszerben igazgatótanács, s ebben az esetben a vezérigazgató, illetve az igazgatótanács tagjai minősülnek vezető tisztségviselőnek, egyúttal törvényes képviselőnek.
Az 1988. évi VI. törvény nem ismerte a vezérigazgató fogalmát, a gyakorlatban viszont gyakran fordult elő, hogy az alapító okiratban vagy közgyűlési határozattal az igazgatóság elnökét vagy a társaság egy munkavállalóját, aki nem volt tagja az igazgatóságnak, feljogosították e cím használatára. Ez a gyakorlatban elfogadott volt; a felhatalmazásról szóló okiratot meg kellett küldeni a cégbíróságnak.[15] Természetesen e vezérigazgatói cím. mögött nem volt a hatályos szabályozás szerinti tartalom.
Az igazgatóság helyett a vezérigazgatói tisztség intézményesítésének lehetőségét a korábbi Gt. vezette be hazai jogunkba. Ez a lehetőség a gyakorlatban az igazgatóságon belüli címhasználat vonatkozásában értelmezési kérdéseket vetett fel. Az egyik széleskörűnek mondható nézet szerint az igazgatóság tagjait nem ruházhatják fel a társaságok vezérigazgatói címmel, mert ez megtévesztő lenne, mivel az elnevezést lefoglalta az egyszemélyes igazgatóság, a vezérigazgató. Ehelyett célszerűbb az elnök-vezérigazgató elnevezés használata, mert ez már magában foglalja a testületi jelleget is, és ezért nem megtévesztő.
Idővel a gyakorlat fokozatosan megengedőbb álláspontot foglalt el a kérdésben. A Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 31390/1999. számú határozatában már a következőképpen foglalt állást: Az elsőfokú bíróságtól eltérően a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a módosított alapító okiratnak a rendelkezése, mely szerint az igazgatóság egy tagja vezérigazgatói cím viselése mellett a cégjegyzésre önállóan jogosult, nem ütközik az 1997. évi korábbi Gt. 244. §-ának a rendelkezésébe.
- 22/23 -
Az új Gt. alapján a hasonló szabályozás miatt a fenti határozatot továbbra is irányadónak lehet tekinteni.
A törvényes képviselők a közgyűlés által választott tisztségviselők. A részvénytársaság vezető tisztségviselői képviseleti jogáról külön előírást nem tartalmaz a Gt., a képviseleti jogkör korlátozására és megosztására az általános szabályok az irányadóak.
Törvény a vezető tisztségviselőkön kívül más személyeket is feljogosíthat a társaság képviseletére, így az ő képviseleti joguk is törvényes képviselet, hiszen a jogszabály rendelkezésén alapul, de nem szervezeti képviselők.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról rendelkező 1991. XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bekezdése alapján a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el. A Cstv. 34. § (1) és (2) bekezdése szerint pedig a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai; a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A Cstv. 27. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja.
Ez a szabályozás nem csak azt jelenti, hogy a kezdő időpontot követően a felszámoló a társaság törvényes képviselője a vagyonnal kapcsolatos kérdésekben, hanem egyszersmind azt is, hogy az addigi törvényes képviselő képviseleti joga egyébként fennmarad, a nem vagyonnal kapcsolatos kérdésekben, valamint abban a körben, amit jogszabály nem utal kizárólagosan a felszámoló hatáskörébe a továbbiakban is eljárhat. Ilyen utóbbi feladatra példa a munkáltatói jogok gyakorlása, mivel jogszabály azt kifejezetten a felszámoló hatáskörébe utalja[16], ezért a felszámolás kezdő időpontját követően az adós ügyvezetője által kötött munkaszerződés érvénytelen.[17]
A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kimondta, hogy a felszámolási eljárásban a jognyilatkozatok tételére vonatkozó korlátozó rendelkezés - amely a felszámoló részére biztosít kizárólagosságot - csak az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokra vonatkozik.[18] A cég kép-
- 23/24 -
viseletére egyébként jogosult tehet más, például a cég státusával összefüggő nyilatkozatot - akár meghatalmazott útján is.
Közjegyzői gyakorlatban is felmerült problémaként, hogy lehet-e a felszámolási eljárás megindulását követően a társaság ügyvezetője részére aláírási címpéldányt hitelesíteni. Álláspontom szerint lehet, amennyiben a címpéldány a hatályos adatokkal egyezően a társaság nevét "f.a." -"felszámolás alatt" - toldattal ellátva tartalmazza, az aláírási címpéldány a valós helyzetet tükrözi. Ezen értelmezés mellett szól a Legfelsőbb Bíróság 1999. évi 326. számon közzétett határozatában foglalt érvelése is, mely szerint a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése - korlátozott hatáskörrel ugyan, de - tovább működik, így jogosult ügyvezetőt választani. Nyilvánvalóan a megválasztott ügyvezető részére is lehetne címpéldányt hitelesíteni. Ez természetesen nem érinti a felszámolónak a társasággal kapcsolatos jogait.
A felszámoló részére aláírási címpéldányt pedig oly módon kell a közjegyzőnek hitelesíteni, hogy az arról szóljon, hogy a felszámolás alatt álló társaság nevében a felszámoló hogyan jegyzi a céget. E célból nem felel meg az a címpéldány, mely a felszámoló társaság képviselőjének a felszámoló társaság nevében való cégaláírási módjáról szól[19].
A végelszámolás alatt álló céget a végelszámoló képviseli, aki a 2006. évi V. törvény (továbbiakban: Ctv. vagy Cégtörvény) 99. § (2) bekezdése szerint nem feltétlenül a társaság vezető tisztségviselője - bár a legfőbb szerv döntése alapján lehet ő is. A hivatkozott jogszabály lehetővé teszi, hogy végelszámolónak bárkit megválasszanak, aki a feladat ellátására alkalmas, a vezető tisztségviselőkre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és a megbízást elfogadja.
A végelszámolás kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik[20]. A Ctv. 97. § (2) bekezdése szerint a végelszámolás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, ami nem lehet korábbi, mint a határozat kelte. A végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. A végelszámolás alatt álló társaság nevében kizárólagosan és teljes körűen - tehát a felszámolóval ellentétben nem csak a vagyonnal kapcsolatos kérdésekben - a végelszámoló jogosult eljárni, a korábbi vezető tisztségviselő a továbbiakban egyáltalán nem jogosult a céget képviselni.
Előfordulhat azonban, hogy a végelszámolás már elkezdődött, de a cégjegyzékbe még nem jegyezték be. Ilyenkor a cégjegyzék adatai alapján a bejegyzett vezető tisztségviselő tűnhet a tár-
- 24/25 -
saság képviselőjének; amennyiben a közjegyző számára ez a tény kiderül, álláspontom szerint a cégjegyzékbeli adatok ellenére sem tekintheti a vezető tisztségviselőt képviselőnek.
Szintén a törvényen alapul azoknak a társasági tagoknak a képviseleti joga, akik a szavazatok legalább 5%-ával rendelkeznek, abban az esetben, ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette az indítványt, hogy a társaságnak a tagok, a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok, illetve a társaság választott könyvvizsgálója ellen támasztható követelése érvényesítésre kerüljön, vagy ha a társaság legfőbb szerve a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában a határozathozatalt mellőzte. Ilyenkor a követelést a kisebbségben levő tagok a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül - jogvesztés terhe mellett - a gazdasági társaság nevében keresettel maguk érvényesíthetik[21].
A társasági határozatok bírósági felülvizsgálata körében a perben az alperes társaságot a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbizottsági tag képviseli[22], ha a felülvizsgálatot a gazdasági társaság vezető tisztségviselője kezdeményezi és a gazdasági társaságnak nincs olyan vezető tisztségviselője, aki a társaságot képviselhetné. Ha a gazdasági társaságnak nincs felügyelőbizottsága, vagy a felügyelőbizottság valamennyi tagja felperesként perben áll, a bíróság a társaság képviseletére ügygondnokot rendel ki.
A vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a munkavállalókat képviseleti joggal ruházhatják fel[23].
A munkavállalók képviseleti joga nem a törvényből ered, hanem a vezető tisztségviselőktől, s mint ilyen, származékos képviselet, szükségképpen korlátozott.
A Legfelsőbb Bíróság Cg. törv. II. 32045/1991/4. sz. határozatában úgy foglalt állást, hogy érvénytelen az olyan alapszabályi rendelkezés, amely a vezérigazgató - mint az igazgatóság egy tagja - által felhatalmazott dolgozónak biztosít cégjegyzési jogot.
- 25/26 -
A döntés iránymutató jelleggel kifejti, hogy általánosságban az alapszabály jogosíthatja fel a dolgozókat képviseleti - így cégjegyzési - joggal [a korábbi Gt. 286. § (2) bekezdése], míg az ilyen alapszabályi rendelkezés alapján az igazgatóság mint testület lesz jogosult az egyes (konkrét) dolgozókat felhatalmazni a cégjegyzésre.
Míg a törvényes képviselőknél a Gt. külön előírja, hogy a képviseleti jog esetleges korlátozása harmadik személyekkel szemben nem hatályos, itt ilyen rendelkezést nem találunk. Ez véleményem szerint jelenthetné azt, hogy a társaság harmadik személyekkel szemben hivatkozhat a képviseleti jog korlátozottságára. Mivel a szabály, hogy munkavállaló képviseleti jogot általános jelleggel nem kaphat, elég egyértelmű, így a gyakorlatban a társaságot képviselő munkavállalókkal kapcsolatba kerülő feleknek ezzel számolniuk illenék - más kérdés, hogy ennek ellenőrzése kívülálló - így a közjegyző - számára is problémás. Ezen anyagi jogi szabály egyértelműsége tekintetében viszont kétségeket vet fel a Ctv. 22. § (6) bekezdése, mert ez kimondja, hogy a közzétételt követően nem hivatkozhat a társaság harmadik személlyel szemben arra, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett képviselő hatáskörét túllépve járt el. Ez a gyakorlatban problémákat okozhat, mivel a cégjegyzék a korlátozást nem tünteti fel. Jogtechnikai megoldás lehetne, ha a Társasági törvény a munkavállaló esetében is kimondaná, hogy a korlátozás harmadik személyek felé nem hatályos - kérdés, persze, hogy van-e ennek ésszerű indoka -, vagy a Ctv.-ben nyitnának lehetőséget arra, hogy a munkavállalók szükségképpen korlátozott képviseleti jogkörének határait a cégjegyzék feltüntethesse, mint ahogy arra korábban volt példa.
Amennyiben a harmadik fél számára nem nyújt kellő biztonságot a Ctv. hivatkozott rendelkezése, még mindig mellette szólhat a bírói gyakorlat, mely ismeri a "látszaton alapuló képviselet" intézményét.
Ennek lényege, hogy - szemben a vélelmezett képviselettel, mely a Ptk.-nak azon a rendelkezésén alapul, hogy az áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben dolgozó alkalmazottakat és tagot az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni[24] -, a "látszaton alapuló képviselet" olyan dolgozók tekintetében áll fenn, akik "beosztásuknál fogva rendszeres tárgyalásokat folytatnak és a harmadik jóhiszemű személyek a munkáltató, illetve szervezeti képviselője eljárásából (pl. maga küldi a tárgyalásra a dolgozóját és annak eljárását már más alkalommal is jóváhagyta) alapos okkal következtetnek arra, hogy az illetőszemélynek képviseleti jogosultsága van"[25].
Már a fenti gyakorlati példából is látható, hogy nemcsak a Gt. tartalmaz a társaság munkavállalói képviseletére vonatkozó szabályokat, hanem a Polgári Törvénykönyv is.
- 26/27 -
A Ptk. 30. § értelmében, ha a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy is, annak vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el. A társaság létesítő okirata erről rendelkezhet másként, de ha nem teszi, a Ptk. hivatkozott szakasza alapján a munkavállalót a fenti körben képviseletre jogosultnak kell tekinteni.
Ugyanígy, a Polgári Törvénykönyv alapján tekintendő képviselőnek az alkalmazott vagy a tag[26].
A bírósági gyakorlat a fenti Ptk. helyek értelmezésében és alkalmazásában odáig ment, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt is kimondta, a Ptk. 220. §-ának alkalmazása szempontjából nemcsak a jogi személy alkalmazottját, vagy tagját, hanem minden olyan személyt képviselőnek kell tekinteni, aki az ott szokásos szerződések megkötésénél, lebonyolításánál közreműködik. Így annak tekintette az alperes helyiségeiben szívességi használóként tevékenykedő vállalkozót, aki a saját vállalkozásában forgalmazott gépkocsikat, és aki a felperessel az alperes jogi személy nevében gépkocsi értékesítésére bizományosi szerződést kötött. Az indokolás szerint az alperesi helyiségekben semmi nem utalt arra, hogy ott nem kizárólag az alperes folytat gépkocsi értékesítési tevékenységet, ezért helytállóan fejtette ki ellenkérelmében a felperes azt, hogy a jogügylet körülményei alapján a felperes a beavatkozót csak az alperes képviselőjének tekinthette[27].
Érdekes a Ptk. megfogalmazása mind a két esetben, mert csak a jogi személyek esetében írja elő a munkavállaló képviseleti jogát, de indokolatlannak tűnik ebből a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokat kirekeszteni.
A cégvezető intézményét az 1988. évi VI. törvény nem szabályozta, de korábbi jogunkban, a kereskedelmi társaságokról szóló 1875. évi XXXVII. törvényben (a továbbiakban: Kt.) ismert volt.
A hatályos Társasági törvény szerint a cégvezető a társaságnak az a munkavállalója, akit - ha azt a társasági szerződés megengedi - a legfőbb szerv a vezető tisztségviselő(k) tevékenységének segítése érdekében nevez ki, és aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését[28]. Egy társaságnál több cégvezető is működhet, és ha a gazdasági társaság székhelyétől eltérő telephelyen vagy fióktelepen is folytat tevékenységet, az általános jogosítvánnyal rendelkező cégvezetőn, illetve cégvezetőkön kívül a telephelyeken, illetve fióktelepeknél is működhet cégvezető. A cégvezető képviseleti joga másra át nem ruházható.
- 27/28 -
A cégvezető helyzete sajátos a társaság képviselői között. Egyfelől képviseletre (is) felhatalmazható munkavállalója a cégnek, s mint ilyenre, alkalmazandóak rá a munkavállalókkal, mint képviselőkkel kapcsolatos szabályok. Ugyanakkor a legfőbb szerv felruházhatja az önálló cégjegyzési jog mellett általános képviseleti joggal is, s ebben eltér a társaságot képviselő munkavállalóktól, mert a Gt. alapján ők csak az ügyek meghatározott csoportjára hatalmazhatók fel képviselettel. Főszabályként a cégvezető sem általános képviselő, de a társaság dönthet úgy, hogy nem korlátozza a képviseleti jogát.
A korábbi Gt. szabályozása szerint a cégvezetőnek a törvény alapján általános képviseleti joga volt. Ma viszont tanácsos körültekintőbben eljárni, ha a társaságot cégvezető képviseli, hiszen nem törvényszerű, hogy adott esetben is eljárhat a cég nevében. Más kérdés, hogy a cégkivonatból a korlátozás nem fog kitűnni, de a felelősség kérdésénél a Ctv. 22. § (6) bekezdése hívható segítségül, mely kimondja, hogy a Cégközlönyben történt közzétételt követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra, hogy a bejegyzett képviselő a hatáskörét túllépve járt el.
Sajátos a cégvezető pozíciója azért is, mert munkavállalóként nem a vezető tisztségviselőtől ered a képviseleti joga, hanem a legfőbb szervtől. Álláspontom szerint a legfőbb szervnek - hacsak azt a társasági szerződés eleve nem rendezi - arról is mindenképpen rendelkeznie kell, önálló vagy együttes cégjegyzési joggal ruházza-e fel a cégvezetőt. Szerencsésebb lett volna talán, ha a jogszabály a cégvezetőnél is főszabályként valamelyik módot rögzíti, és az ettől való eltérést engedi meg.
Egyedi még a cégvezető pozíciója a tekintetben is, hogy ugyan nem vezető tisztségviselő, de egyes, a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok rá is alkalmazandóak, míg az egyébként képviseletre jogosult munkavállalóknak nem kell megfelelniük például az összeférhetetlenségi szabályoknak.
Összegezve elmondható, hogy a cégvezetőnek mind a tisztsége, mind a szabályozása sajátos a Gt.-ben, álláspontom szerint kicsit bonyolultabb is, mint kellene. Egyes vélemények szerint dogmatikai hiba, hogy a szövegből úgy tűnik, mintha az általános képviseleti jogot és az önálló cégjegyzési jogot a legfőbb szerv adná a cégvezetőnek, és az nem a pozícióból következne. Magam is hajlok erre a véleményre, tekintettel arra, hogy már a Kt. rendelkezései alapján is minden ügykörben és korlátozás nélkül járhatott el a cégvezető, ezt a szabályozást követte a korábbi Gt. is, így valószínűleg a jelenlegi megfogalmazás nem pontos.
A képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel[29].
- 28/29 -
Ez a tilalom az eddig ismertetett valamennyi képviseleti típusra alkalmazandó. Úgy a törvényes képviselő, mint a meghatalmazott nem járhat el, ha a kötelem ellentétes oldalán álló feleket[30] ugyanaz a személy kellene képviselje. Ilyenkor az eljárási tilalom abszolút érvényű, mert nincs jelentősége a két oldalon álló fél érdekeinek, a puszta tény, hogy szemben álló felek, kizárja a képviselőnek mind a két fél nevében történő eljárását.
Ha a felek a kötelemnek ugyanazon az oldalán állnak, de ellentétesek az érdekeik, ugyanaz a személy szintén nem képviselheti őket[31].
A BH 1998.138. számú eseti döntésben az eljáró bíróság mind a fenti tilalomba, mind a jó erkölcsbe ütközőnek, s ezért semmisnek találta a szerződést, melyet ugyanaz a személy írt alá mint a kezességet vállaló cég igazgatója, és mint annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, akiért a kezességvállalás történt.
Saját gyakorlatomban a képviselet kapcsán legtöbbször ebből merül fel probléma, tipikusan a kölcsön és hitelszerződések kötése körében. Az adós képviseletében ugyanaz a személy jelenik meg, mint a kezes vagy a zálogkötelezett képviseletében. Álláspontom szerint ilyenkor nem mérlegelhetem, hogy egyébként a felek hogyan viszonyulnak egymáshoz, mert pusztán a szerződésbeli pozíciójuk megalapozza az ellentétes érdekeltséget. Az adósnak az az érdeke, hogy a kezes kifizesse az ő tartozását, ha arra sor kerül, a kezes érdeke viszont az, hogy az adós fizessen.. .stb. Ilyenkor tehát nem megengedhető, hogy ugyanaz a személy legyen a képviselő. Ezt úgy célszerű feloldani, hogy vagy más-más törvényes képviselő jár el a társaságok nevében (pl. ha két, önálló eljárásra jogosult ügyvezető van, az adóst az egyik képviseli, a kezest a másik), vagy a képviselő meghatalmaz az egyik fél nevében történő eljárásra egy másik - célszerűen és jogszerűen a kötelemben nem szereplő - személyt.
Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat. A Ptk.-nak ez a rendelkezése a jogszabály szó szerinti értelmezésével álláspontom szerint csak arra az esetre ad felmentést a képviselőnek az eljárás tilalma alól, ha az általa képviselt személyek nem egymással szemben állnak a kötelemben, hanem azonos oldalon, de az érdekeik ellenkeznek. Ennek az értelmezésnek ellentmondó gyakorlati megoldás is született azonban.
A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kimondta, hogy a felszámoló nem vásárolhatja meg az általa tartott nyilvános értékesítésen az adós gazdálkodó szervezet vagyontárgyait akkor sem, ha ezt törvény nem tiltja. Az indokolásban arra hivatkozott a bíróság, hogy az ilyen szerződés nemcsak a jó erkölcsbe ütközik, hanem a Ptk. 221. § (3) bekezdésébe is. Ez utóbbi indoka, hogy mivel az eladó és a vevő érdekei nyilvánvalóan ellentétesek - és e mellett érveket sorolt fel -, a felszámoló nem képviselhette egyúttal a vevőt és az eladót is a felszámolás alatt álló gazdálkodó
- 29/30 -
szervezet vagyontárgya értékesítésénél[32]. Arra hivatkozott a bíróság, hogy a képviselt kifejezett engedélyével érdekellentét esetén is eljárhatott volna a képviselő, de ilyen engedélyt a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet nem adhatott, hiszen a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett.
Véleményem szerint itt az érdekellentétet nem is kellett volna vizsgálni, hiszen eladó és vevő nem pusztán ellenérdekű, hanem szemben álló felek, mindenképpen tilos a Ptk. hivatkozott rendelkezése alapján, hogy ugyanaz a személy képviselje őket, és ugyanezen okból az a lehetőség fel sem merülhetett volna, hogy a képviselt kifejezett engedélyével eljárhasson a felszámoló.
Sem az 1988. évi VI. törvény, sem az 1989. évi 23. törvényerejű rendelet a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről nem adta meg a cégjegyzés pontos definícióját, így az a jogszabályok alkalmazása során "kristályosodott ki". Az 1998. június 16. napjától hatályos Ctv. fogalmazta meg jogszabályi szinten elsőként - a ma hatályos szabályozással egyezően -, hogy a cégjegyzés a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultságot jelenti. Ennek azért volt jelentősége, mert a gyakorlatban - feltehetően annak is köszönhetően, hogy az első Gt. maga sem következetesen használta e fogalmakat -, keveredett a képviselet és a cégjegyzés fogalma.
A cégjegyzési jog a képviselet egy részjogosítványa, mely csak a szervezeti képviselethez kapcsolódik, az ügyleti képviselethez nem. Akit meghatalmaztak, az - ha a meghatalmazás arra kiterjed - aláírhat ugyan a társaság nevében, de erre az eljárásra nem kell alkalmazni a Ctv. cégjegyzési szabályait, és ezen jogosultságot a cégjegyzékbe sem jegyzik be. Aki cégjegyzésre jogosult, az mindenképpen képviselő, a képviselő azonban nem feltétlen jogosult a cég nevében aláírni, a céget jegyezni, de ha igen, a szervezeti képviselet és a cégjegyzés módja csak azonos lehet.[34]
A cégjegyzés módja, azaz hogy a jogosult egyedül vagy másokkal együtt írhat-e alá a cég nevében, részletesen szabályozott a hatályos Társasági törvényben és a Cégtörvényben. Az anyagi jogi szabályok határozzák meg, hogy melyik képviselő milyen módon jegyezheti a céget. A cégjegyzés módja a cégjegyzékből kiderül.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a törvényes képviselő képviseleti, cégjegyzési joga nem vonható meg, és törvényesen csak úgy szabályozható, hogy az módot adjon a képviseleti, cégjegyzési jog gyakorlására. Például törvénysértő, ha a kft.-nek két ügyvezetője van, akik közül az egyik önállóan, a másik együttesen jegyzi a céget, hiszen ilyen esetben nincs olyan személy, akivel együttesen jegyezhetné az utóbbi ügyvezető a társaságot. Sőt a gyakorlat haj-
- 30/31 -
lik arra, hogy a törvényes képviselő képviseleti, cégjegyzési joga nem függhet a származékos képviselő képviseleti, cégjegyzési jogától, eltérő felelősségi alakzatukra tekintettel. Egyes vélemények szerint tehát például jogszabálysértő, ha az egyedüli ügyvezető csak a társaság cégjegyzésre jogosult munkavállalójával együttesen jegyezheti a társaságot."
Hangsúlyozandó még, hogy a cégjegyzés módjának megválasztása - akár együttes, akár önálló - nem azonos a képviseleti jogosultság korlátozásával, hanem a cég szempontjából joghatállyal bíró képviseleti jog írásbeli gyakorlásának alaki feltétele. Ha a cégjegyzés módja együttes, érvényesen csak együttesen lehet a cég képviseletét ellátni.
A Legfelsőbb Bíróság egy jogesetben kimondta, hogy ha a társasági szerződés szerint az Ügyvezetők együttesen képviselik a társaságot, és együtt írnak alá a társaság nevében, az olyan szerződés, amelyet az alperes társaság részéről csak az egyik ügyvezető írt alá, minthogy a törvény által előírt alakiság megsértésével kötötték, érvénytelen. De mivel a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése alapján szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni, a Legfelsőbb Bíróság felhívta az elsőfokú bíróságot, vizsgálja meg a szerződéskötés körülményeit. Mivel a perbeli esetben egy boradásvételi szerződéssel kapcsolatos jogvitát tárgyaltak, és e körben a jogszabály írásbeliséget nem ír elő, így a szerződés, ha az alperest együttesen képviselő ügyvezetők jelen voltak és szerződési akaratukat kinyilatkozták, a felek között akár szóban vagy ráutaló magatartással is létrejöhetett.[36]
Mivel a cégjegyzés a képviselet részjogosítványa, így a Ptk. képviseletre vonatkozó szabályai itt is irányadóak, amennyiben nem ütköznek a Gt. vagy a Ctv. előírásaival.
Amennyiben a cégbejegyzési, változásbejegyzési kérelemhez azt csatolták, a cégjegyzésre jogosultnak úgy kell aláírnia, ahogyan azt az aláírási címpéldány vagy az ügyvéd által ellenjegyzett aláírás-minta tartalmazza. Ez egy merőben új rendelkezése a hatályos Cégtörvénynek. Korábban az aláírási címpéldányt mindig mellékelni kellett, s aláírásminta készítésére nem volt lehetőség.
Az aláírási címpéldány és az aláírás-minta tartalmában azonos, hiszen mindkettő a társaság nevét, a cégjegyzésre jogosult nevét, lakóhelyét, a képviselet jogcímét, a cégjegyzés módját, valamint a cégjegyzésre jogosult aláírási mintáját tartalmazza[37], de előbbin az aláírást közjegyző hitelesítette, utóbbit ügyvéd jegyezte ellen. További különbség, hogy az aláírás-mintát csak a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárás során jegyezheti ellen az ügyvéd, akkor, ha a társasági szerződést (vagy annak módosítását) ő készítette, és csak ha az a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem mellékletét képezi[38]. Ezzel szemben aláírási címpéldány más célból is készíthető, és gyakorlatilag bármikor.
- 31/32 -
Álláspontom szerint mivel az "aláírási címpéldány" intézményét a Ctv. szabályozza, elmondhatjuk, hogy a közjegyzői gyakorlatban ténylegesen csak a cégjegyzékbe bejegyzett szervezetek esetében készítünk "aláírási címpéldányt", más egyéb esetben (pl. Alapítvány, Egyesület esetén) "aláírási címpéldányról" nem beszélhetünk. A gyakorlatban ezt aláírás mintának nevezzük.
Az aláírási címpéldány nem igazolja az aláírási jogosultságot, hiszen a közjegyző azon csak azt tanúsítja, hogy az általa azonosított természetes személy azt előtte írta alá, illetve aláírását előtte sajátjaként ismerte el, tehát a hitelesítő záradékban a közjegyző nem tanúsítja, hogy az aláíró mint a társaság képviselője írta azt alá[39]. A cégjegyzési jogosultságot a cégkivonat van hivatva igazolni (illetve bizonyos esetekben a társasági szerződés, alapító okirat...stb.) Más kérdés, hogy a Pénzmosás elleni törvény (2007. évi CXXXVI. tv.) 7. § szakasza alapján a közjegyző köteles 30 napnál nem régebbi okirat bemutatását megkövetelni az aláírótól, tehát a Ktv.-ben meghatározottakon túli ellenőrzési kötelezettsége is van. Tekintettel azonban arra, hogy a gyakorlatban - sőt, olykor az elméleti jogászok is - az aláírási címpéldányt a cégjegyzési jogosultságot igazoló okiratnak tekintik, a közjegyzőnek fokozott a felelőssége, hogy az aláírási jogosultságot ellenőrizze. Amennyiben úgy találja, hogy a cégjegyzési jog nem igazolt megfelelőképpen, közreműködését megtagadja.
Önálló a cégjegyzési jog, ha a jogosult a társaság nevében egyedül ír alá.
Főszabály szerint - tehát hacsak törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik - a vezető tisztségviselők és a cégvezető cégjegyzési joga, a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is, önálló[40]. De a társaság dönthet úgy, hogy nem hatalmazza fel a képviselőt az önálló aláírásra.
Mivel a Ptk. mint mögöttes joganyag alkalmazandó, és annak 29. § (3) bekezdése 2001. augusztus 31-éig úgy szólt, hogy a bankszámla feletti rendelkezéshez két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges, már az 1988. évi Társasági törvény kiemelte, hogy főszabályként a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is önálló a vezető tisztségviselő és a cégvezető rendelkezési joga. Ugyan a hivatkozott Ptk. előírás már nincs hatályban, az új Gt.-ben mégis benne maradt ez a kiemelés.
A cégvezetőnél megint csak sajátos a szabályozás, hiszen az önálló cégjegyzési jogot a Gt. 32. § (4) bekezdése alapján a legfőbb szerv adhatja a cégvezetőnek. Ezzel szemben a 29. § (3) bekezdés azt mondja, hacsak nincs eltérő rendelkezés a törvényben vagy a társasági szerződésben, önálló a cégvezető cégjegyzési joga. Megint csak elég bonyolultnak tűnik ez a szabályozás, és ellentmondásos is, hiszen felmerülhet a kérdés, akkor most mi biztosítja
- 32/33 -
a cégvezetőnek az önálló cégjegyzési jogot: a legfőbb szerv vagy a törvény a 29. §-ában? Álláspontom szerint a társasági szerződés a cégvezető képviseleti és cégjegyzési jogáról nem tud nem rendelkezni, mert akkor jogszabálysértő, tekintettel arra, hogy a Gt. 12. § (1) bekezdés d) pontjában a képviselet és a cégjegyzés módja mint a társasági szerződés kötelező eleme szerepel. Ha úgy határozza meg, hogy együttes a cégjegyzési joga, akkor a legfőbb szerv sem adhat neki önálló cégjegyzési jogot, hacsak nem módosítják előbb a társasági szerződést. Ha pedig eleve önálló cégjegyzési jogot biztosítanak neki, akkor arról nem a legfőbb szerv döntött. Talán a gyakorlatban az lehetne jó megoldás, hogy a társasági szerződés rendelkezik a cégvezető intézményéről, és ha számára cégjegyzési jogot biztosít, azt vagylagosan teszi, a közgyűlésre bízva a döntést, ebben az esetben a szerződés sem jogszabálysértő, és a közgyűlésnek is megmarad a rendelkezési lehetősége.
Lehet még önálló a társasági szerződés ilyen rendelkezése szerint az abban meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga. Kérdés, miért volt szükség erre a kiemelésre. Ez a megfogalmazás álláspontom szerint zavart kelt a Gt. 29. § (3) bekezdése értelmezésében[41]. Hiszen ha azt úgy kell értelmezni, hogy a társasági szerződés minden képviselő esetében eltérhet a Társasági törvényben rögzített főszabályok alól, akkor mi szükség ennek kiemelésére. Ennek csak akkor lenne jelentősége, ha azt a rendelkezést, hogy "ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik" csak a vezető tisztségviselő és a cégvezető cégjegyzési jogára kellene érteni, minden más képviselőnél pedig nem lehetne eltérni az itt rögzített szabályoktól, azaz esetükben két képviseletre jogosult személy együtt jegyezhetné a céget. Ha viszont a társasági szerződés úgy rendelkezne, akkor az abban meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga önálló lehetne. A jogalkotónak viszont feltehetően nem az volt a szándéka, hogy saját magát is bekorlátozva törvénynek se engedje meg a 29. §-ban foglaltaktól eltérést. Valószínűleg a gyakorlatra vár ezen rendelkezések értelmezése.
Ahogy azt fentebb már említettem, főszabályként a vezető tisztségviselőkön és a cégvezetőn kívüli "egyéb képviselők" cégjegyzési joga együttes. A jogszabály úgy szól, hogy az ő cégjegyzésük érvényességéhez "két képviseletre jogosult személy" aláírása szükséges. A törvény szóhasználatából arra lehet következtetni, hogy a vezető tisztségviselők és a
- 33/34 -
cégvezetők esetében kettőnél több aláíró is jegyezheti a céget együttesen, egyéb képviselők viszont csak ketten együtt.
Fontos, és a gyakorlatban is mindig megkövetelt rendelkezés a Cégtörvénynek az az előírása, hogy ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan, vagy mással együttesen - jegyezheti a céget[42].
Kettőnél több cégjegyzésre jogosult esetén a cég úgy is rendelkezhet, hogy egyes jogosultakat önálló, más jogosultakat együttes cégjegyzési jog illet meg, vagy hogy az együttes cégjegyzésre jogosultak közül az egyik aláíró mindig meghatározott személy[43]. Ez a rendelkezés egyébként a cégkivonatban is megjelenik, ajánlott rá figyelni az aláírási jogosultság ellenőrzésénél.
Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog törvényes képviselők esetében korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Nem minősül a cégjegyzési jog korlátozásának az, ha a jogosult nem önállóan, hanem egy másik jogosulttal együttesen ír alá, bár egyes magyarázatok szerint ez a cégjegyzési jog korlátozásának szorosabb értelmezése.
A cégjegyzési jog korlátozása a cégjegyzékbe ma már nem jegyezhető be.
A gyakorlatban sokszor felmerült probléma volt, hogy ugyanannak a személynek az ügyek bizonyos körére önálló cégjegyzési jogot biztosítottak, más ügyekben viszont egy másik aláíróval együttes aláírást írtak elő a társasági szerződések. Ez általában az ügylet értékhatárától függött. Az értékhatártól függő korlátozás nem tilos ugyan - más kérdés, hogy harmadik személyek felé nem hatályosul, azt csak a társaság kérheti számon a képviselőn -, de ebben a formában a Ctv. fenti szakasza alapján nem lehet a cégjegyzési módot meghatározni. Nyilván az a meggondolás áll e mögött, hogy a gyakorlatban a társasággal kapcsolatba kerülőknek ne kelljen a képviselő jogosítványainak terjedelmét vizsgálni - hiszen sokszor erre nincs is mód.
A másik tipikus megoldás, ahogyan a gyakorlatban ezt a szabályt megsértették az volt, hogy bár a képviselő cégjegyzési jogát önállóként határozták meg, de a bankszámla fölötti rendelkezés tekintetében egy másik cégjegyzésre jogosulttal együttesen járhatott csak el.
Eddig a társaságok szervezeti képviseletéről esett szó. A szervezeti képviselet a cégjegyzékbe is bejegyzendő. A társaságok azonban a polgári jog általános szabályai szerint is képviseltethetik magukat.
- 34/35 -
A Ptk. 222. §-a szerint képviseleti jogot a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal, azaz meghatalmazással is lehet létesíteni.
Többször merült fel kérdésként a gyakorlatban, hogy a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás visszavonását be kell-e jelenteni a közjegyzőnek, illetve közjegyzői okiratba kell foglalni. Mindkét kérdésre a válasz nem. A meghatalmazás megvonását a címzettnek kell bejelenteni.
Nyilván a meghatalmazást is képviselője útján adja a társaság. Hogy kitől származhat a meghatalmazás, arra - úgy tűnik - a Gt. 32. § (4) bekezdése tartalmaz egy korlátozást. Ez kimondja, hogy a cégvezető és a képviseletre jogosult munkavállaló másra nem ruházhatja át képviseleti jogát. Véleményem szerint ez az eseti meghatalmazásra nem vonatkozik, hanem úgy értendő, hogy általános jelleggel, az őket megillető képviseleti jogot teljes egészében nem adhatják át, illetve oly módon nem ruházhatják át a képviseleti jogot, hogy az a cégjegyzékbe bejegyzést nyerjen.
A vezető tisztségviselőknél ilyen korlátozást nem találunk, sőt, a korábbiakból látható, hogy a törvény kifejezetten megengedi a képviseleti jog átruházását, más kérdés, hogy ez a rendelkezés sem a meghatalmazásra, hanem a származékos képviselők cégjegyzékbe is bejegyzendő képviseleti jogának keletkeztetésére vonatkozik.
A Gt. egyértelművé tette azt, hogy a vezető tisztségviselőnek az a kötelezettsége, miszerint feladatát személyesen köteles végezni, csak a társaság belső működési körében érvényesül, abban a körben képviseletnek nincs helye. A külső jogviszonyokban viszont lehetősége van meghatalmazás adására, nyilvánvalóan az ezzel járó felelősséget vállalnia kell. Ha indokolatlanul folyamodik a meghatalmazás intézményéhez, azzal kiteheti magát a visszahívás kockázatának is.
Közjegyzői gyakorlatban visszatérő probléma, hogy olyan meghatalmazás közjegyzői okiratba foglalásához kérik a közjegyző közreműködését, melyben a vezető tisztségviselő abban a körben kíván meghatalmazást adni, amiben személyes eljárásra köteles (például korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője meghatalmaz valakit, hogy helyette, mint ügyvezető helyett a taggyűlésen eljárjon, ügyvezetői megbízatásáról lemondjon). Ilyenkor a közjegyző a jogsértésre az ügy fél figyelmét felhívja, végső esetben a Közjegyzői törvény 3. § alapján eljárását megtagadja. ("Az ügyvezető magát nem képviseltetheti, csak a céget")
Szintén gyakori felkérés - melynek eredményével a közjegyző a másik oldalról is találkozik, mikor jogügylet közjegyzői okiratba foglalásánál meghatalmazott jár el - olyan meghatalmazás közokiratba foglalása, melyben a társaság együttes cégjegyzésére jogosult törvényes képviselő meghatalmazza a másik együttes cégjegyzésre jogosult személyt, hogy őt valamely szerződés társaság általi aláírásánál képviselje. Ez azt eredményezi, hogy a társaság nevében egyetlen személy fog aláírni két személy együttes aláírása helyett - egyfelől mint törvényes képviselő, másfelől mint ügyleti képviselő. Álláspontom szerint jogszabály nem tiltja ilyen meghatalmazás adását, és an-
- 35/36 -
nak sincs akadálya, hogy az aláírás a társaság nevében így történjen meg, hiszen ilyenkor a vezető tisztségviselő nem abban a körben ad meghatalmazást, amelyben személyes eljárásra köteles, de a gyakorlat ettől idegenkedik.
Álképviseletről akkor beszélünk, ha a más nevében eljáró, nyilatkozatot tevő félnek nincs képviseleti joga, vagy az az adott ügyletre nem terjed ki. Előbbi esetben nem is rendelkezik képviseleti joggal, mégis eljár a képviselt nevében, utóbbi esetben viszont egyébként van képviseleti joga, csak az adott ügyben nem járhat el. Az ekként tett jognyilatkozat hatása - elterjedt felfogás szerint - a törvényben jelölt mindkét esetben az, hogy a jogügylet mint jogszabályba ütköző, semmisségi okból érvénytelen.
A Ptk. 205. §-ában foglaltakra figyelemmel azonban gyakorta inkább a szerződés létrejöttének hiánya állapítható meg. A képviselt félnek ugyanis sokszor hiányzik az adott szerződés megkötésére irányuló, s annak minden lényeges elemét felölelő ügyleti akarata, a szerződéskötésről nem is tud. Ahhoz pedig, hogy szerződésről beszélhessünk, a felek egybehangzó nyilatkozatára van szükség. Ha az egyik oldalról hiányzik ez a nyilatkozat, a szerződés nem jön létre.
Ha a képviselt az álképviselő nyilatkozatát utólag jóváhagyja, a szerződés érvényesen létrejön; ellenkező esetben pedig a másik fél csupán kártérítésre jogosult.
Így érvelt a Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében is: "Kötelmet a képviselt és a másik fél között csak a valódi képviselő jognyilatkozata keletkeztet. Az álképviselő cselekménye a Ptk. 221. §-a szerint a képviseltet nem köti, s mivel nincsen olyan kölcsönös akaratnyilatkozat, amely a képviselt nyilatkozatának minősülne, szerződés sem jöhet létre. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy a képviselt, akaratának utólagos kifejezésével az álképviselő eljárását jóváhagyja, ezzel magára nézve kötelezőnek ismerve el a nevében tett jognyilatkozatot. Ennek hiányában azonban az álképviselő által képviselt és a másik fél között szerződési kötelem nem jön létre... A törvény a szerződésről, annak érvénytelenségéről nem is tesz említést, hanem nyomban az álképviselő kártérítési felelősségét szabályozza. Az álképviselő jogellenes magatartása viszont nem a képviselt és közte, hanem a vele szerződő fél között keletkeztet szerződésen kívüli kötelmet, amely a kártérítési felelőssége alapjául szolgál."[44]
Jelentősége van annak is, hogy az álképviselő jó- vagy rosszhiszeműen járt-e el. Jóhiszemű az álképviselő, ha nem tudott, s az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett nem is kellett tudnia képviseleti joga hiányáról. Ha eljárását az, akinek a nevében eljárt, nem hagyja utólag jóvá, akkor az álképviselőnek meg kell
- 36/37 -
térítenie a másik szerződő fél kárát, mely az elmaradt haszonra nem terjed ki, tehát nem teljes a kártérítés. Csak a szerződés megkötése körül felmerült károkat kell megtéríteni, és a bíróság még ez alól a kötelezettség alól is mentesítheti, különösen, ha korábban képviselő volt, és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott.
Amennyiben az álképviselő tudott, vagy ha az elvárható gondossággal jár el, tudhatott volna a képviseleti jog hiányáról, rosszhiszeműen járt el, és ilyenkor teljes kártérítéssel tartozik.
Érdekes jogeset volt ebben a témakörben, melyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyetlen tagja által adott meghatalmazás alapján a társaság nevében eljáró harmadik személy nem álképviselő. Az 1997. évi korábbi Gt. 22. §-ának (5) bekezdése az egyszemélyes gazdasági társaságnál lehetőséget adott a tag (részvényes) részére arra, hogy a vezető tisztségviselő hatáskörét elvonja, és részére írásban utasítást adjon. A bíróság kimondta, ha a tag ezt megteheti, arra a kevesebbre is lehetősége van, hogy ügyvezető hiányában az ügyek intézésére más személy részére meghatalmazást adjon.[45]
Ezek a szabályok a Ptk. mint mögöttes jog alkalmazása miatt a gazdasági társaságokkal kapcsolatban előfordult álképviseletre is alkalmazandóak. Itt azonban van egy specialitás, ami abból ered, hogy a Gt. szabályai szerint ha a törvényes képviselő képviseleti jogát korlátozzák, az harmadik személyek felé nem hatályos. Ha az ilyen korlátozott képviseleti joggal rendelkező képviselő e jogkört meghaladóan tesz jognyilatkozatot, köt szerződést, az a társaság nyilatkozatának tekintendő és kötelezni fogja a társaságot - nem érvénytelen, illetve nem tekinthető létre sem jöttnek a szerződés. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a társaság törvényes képviselője álképviselő soha nem lehet - a társaság vonatkozásában.
A társaság képviseletét és a cégjegyzés módját a társasági szerződésben kötelezően meg kell határozni.[46]
Alakuló társaság esetén a bejegyzésig a társaság előtársaságként működik, a képviselő a cégbejegyzést megelőzően is eljárhat a társaság nevében, az arra feljogosítottak pedig írásban jognyilatkozatokat tehetnek a cég nevében.
- 37/38 -
A Legfelsőbb Bíróság BH 2001.134. számú eseti döntésében kimondta, abban a kérdésben, hogy kit (kiket) kell egy cég képviseletére (cégjegyzésre) jogosultnak tekinteni, elsősorban a cégjegyzék ad eligazítást. E döntésnek a képviselet szempontjából az is a jelentősége, hogy a bíróság érvelésében kifejtette, nem minősül képviselőnek a kézbesítési meghatalmazott. A Ptk. alapján a képviselet tartalma jog a képviselt nevében jognyilatkozatok tételére, és mivel ilyen jognyilatkozatok tételére a kézbesítési meghatalmazott nem jogosult, a Ptk. képviseletre vonatkozó szabályai rá nem alkalmazhatóak.
Amennyiben a képviselők, cégjegyzésre jogosultak személyében változás áll be, azt az általános szabályok szerint 30 napon belül kell bejelenteni a cégbíróságra.[47] A változás időpontját a társaság meghatározhatja, de az nem lehet korábbi, mint az alapul szolgáló határozat meghozatalának napja. Ennek hiányában vagy ellentmondásos okiratok esetén a változás időpontja az alapul szolgáló határozat meghozatalának napja. Tehát változás esetében is igaz, hogy a képviselő már annak bejegyzése előtt eljárhat a társaság nevében.
Nemcsak a jogosultak személyében, hanem a személyi adatokban, a cégjegyzés módjában, a képviselet jogcímében bekövetkezett változásokat is be kell jelenteni a cégbíróságra, hiszen ezek a cégjegyzéki adatokat érintik. Akkor is változásbejegyzési eljárást kell kezdeményezni, ha a vezető tisztségviselőt újraválasztják, függetlenül attól, hogy sem személyében sem adataiban nincs változás.
A Legfelsőbb Bíróság döntésében kimondta, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyvezető tisztségének lejárta és újraválasztása esetében bejegyzési kérelem benyújtására nincs szükség, és azt a jogszabály sem írja elő. A jogszabályi rendelkezések alapján ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a tisztség a meghatározott idő leteltével megszűnik, mert csak megszűnés esetében kerülhet sor az ügyvezető újraválasztására. A tisztség megszűnése és az újraválasztás pedig a cégjegyzékben korábban bejegyzett adat megváltozását jelenti. A cégjegyzékben meg kell jelölni a megszűnés időpontját, és be kell jegyezni az újraválasztás időpontját. Minderre pedig akkor kerülhet sor, ha szabályszerűen megtartott taggyűlésen születik döntés az újraválasztásról, és az újraválasztás alapján az ügyvezető a tisztséget az újabb időszakra nézve is elfogadja.[48]
Itt hívnám fel a figyelmet a közjegyzői gyakorlatban nem ritkán felmerülő problémára: a cégjegyzék azon sajátosságára, hogy a cégkivonatban - tehát a hatályos adatok között - szerepel egy bizonyos személy mint cégjegyzésre jogosult, ugyanakkor a "jogviszony vége" rovatban látszódik az, hogy a cégkivonat lekérésének napján már nem rendelkezik aláírási jogosultsággal. Tehát nem elegendő örvendeni, ha a kérdéses személyt a képviselők között megtaláltuk, hanem érdemes
- 38/39 -
a képviseletre jogosultak hatályos cégkivonatban szereplő adatait alaposabban megvizsgálni, különben elkerülheti a figyelmünket az a nem mellékes körülmény, hogy jogszerűen a cég nevében az előttünk megjelent személy nem is járhat el.
Átalakuló gazdasági társaság esetén a jogutód társaság előtársaságként nem működik; a jogutód bejegyzéséig a képviselők a jogutód nevében nem járhatnak el, nem is jegyezhetik a céget.
A Ctv. alapján a cégjegyzékbe bejegyzett adatok harmadik személyek irányában fennálló hatályossága a közzétételhez kapcsolódik[49], a törvény azonban ellenbizonyítást tesz lehetővé. Így bizonyíthatja a cég, hogy az adatot, vagy az annak alapjául, igazolásául szolgáló okiratot a harmadik személy már korábban ismerte. De bizonyíthatja a kívülálló is, hogy a közzétételt követő 16. napig nem volt lehetősége az adat, okirat megismerésére.
A Ctv. 22. § (5) és (6) bekezdése a képviseletben történő változásra vonatkozóan speciális szabályt tartalmaz, amennyiben a változások közzétételét követően a cég harmadik személlyel szemben csak akkor hivatkozhat a képviselő megválasztásával vagy kinevezésével kapcsolatos jogszabálysértésre, ha bizonyítja, hogy a harmadik személynek a jogszabálysértésről tudomása volt. A közzététel másik jelentős hatálya, hogy azt követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra, hogy a képviselő hatáskörét túllépve járt el.
A Legfelsőbb Bíróság döntésében kifejtette, hogy az ügyvezető személyében bekövetkezett változás befelé, a társaság vonatkozásában a társaság és tagok viszonyában, valamint a cégbíróság irányába azonnal hatályos, harmadik személyek vonatkozásában pedig az új ügyvezető bejegyzésének közzétételét követően, de visszamenőleges hatállyal. A cég azonban bizonyíthatja, hogy a harmadik személy a változásról a bejegyzés közzétételét megelőzően tudott, így a változás harmadik személyek vonatkozásában is lehet a tudomásszerzéssel hatályos. (EBH 2002.780.)
Hatályos Társasági törvényünk és a Cégtörvény megalkotásánál a képviseletre és cégjegyzésre vonatkozó szabályokat úgy tűnik többségében az 1988. évi VI. törvény és az 1997. évi CXLIV. törvény alkalmazása során a gyakorlatban felmerülő tapasztalatokból okulva fogalmazták.
- 39/40 -
A jelenlegi szabályozás gyenge pontjának a cégvezetőre és a cégjegyzés módjára vonatkozó rendelkezéseket látom, és úgy vélem, ezek a későbbiek során a gyakorlatban értelmezésre szorulnak majd.■
Csécsy-Gadó-Makai-T. Nagy: Társasági jog és cégjog a gyakorlatban, CO-NEX-TRAINING Bt., Budapest 1993.
Dr. Brehórszki Márta: A gazdasági társaságok képviselete, Közjegyzők Közlönye 9/2004. 8. évf., LI. évf. 9. szám.
Dr. Gyarmati János-dr. Rózsa Éva-Szegediné dr. Sebestyén Katalin: A cégjog, Műsor-Hang Kft., Debrecen 2009.
Dr. Kisfaludi András - dr. Szabó Marianna (szerkesztők): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2008.
Dr. Kisfaludi András: A társasági jog, ELTE Állam és Jogtudományi Kar polgári Jogi Tanszék, Budapest 1996.
Dr. Mikó Ádám: A felszámolás alatt álló gazdasági társaságok képviselete, Közjegyzők Közlönye 2007. 12. évf., LIV. évf. 12. szám.
Gellért György (szerkesztő): A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1995.
Nochta Tibor: A magánjogi felelősség útja a társasági jogban, Dialog Campus, Pécs
Sárközy Tamás (szerkesztő): A társasági törvény magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1993.
Sárközy Tamás-Komáromi Gábor-Vezekényi Ursula: Kézikönyv a társasági törvényről és a cégtörvényről, Saldo Rt., Budapest 1998.
- 40 -
JEGYZETEK
[7] Pontos értelmezés szerint ez nem a képviseleti jog korlátozása, hanem a társaságon belül a hatáskörök megosztása. A legfőbb szerv dönt a szerződés megkötéséről, a képviselő pedig - nem korlátozott jogkörben - eljár ennek végrehajtása érdekében.
[8] BH 2002.318.
[11] Gt. 96. §
[12] Gt. 94. § (1)-(2) bekezdés
[13] BH 2003.28., BH 1995.114.
[15] A 13/1989. (XII. 16.) IM rend. 9. § a) pontjának 1994. január 9-éig hatályos szövege szerint.
[16] 1991. évi XLIX. törvény 47. § (5) bekezdése
[17] BH 2007.233.
[18] BH 1998.355.
[19] BH 1996.223.
[21] Gt.49. § (5) bekezdés. Itt felmerülhet a kérdés, hogy a tagok a társaság vagy a saját nevükben érvényesíthetik-e a követelést. Álláspontom szerint helyesebb az az értelmezés, mely a törvény megfogalmazása alapján képviseleti viszonyként értelmezi a tagoknak a társaság nevében történő perindítási jogát.
[24] Ptk. 220. §
[25] BH 1994.96.
[26] Lásd: fentebb hivatkozott Ptk. 220. §
[27] BH 2003.361.
[28] Gt. 32. §
[30] Szemben álló felek például: az egyik társaság eladó, a másik a vevő.
[31] Például: az egyikük az adós, a másikuk a zálogkötelezett; de például több adós nem ellentétesen érdekelt.
[32] EBH 1999.35.
[35] Kézikönyv a társasági törvényről és a cégtörvényről.
[36] BH 1997.297.
[38] Annak kimunkálása a gyakorlatra vár, hogy kötelező-e az aláírás-minta mellékelése. Egyes vélemények szerint ugyanis vagy ezt vagy azt mindig mellékelni kell, a jogszabály viszont ezt nem mondja ki.
[39] 1991. évi XLI. törvény 139. § (1) bekezdés
[41] Gt. 29. § (3) bekezdés: "A gazdasági társaságot a társaság vezető tisztségviselője, valamint cégvezetője (32. §) írásban cégjegyzés útján képviseli. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselők és a cégvezető cégjegyzési joga - a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is - önálló, az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga önálló, valamint hogy a vezető tisztségviselő, illetve a cégvezető valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére."
[44] EBH 2004.1146.
[45] BH 2005.62.
[46] Gt. 12. § (1) bekezdés e) pontja
[48] BH 2004.202.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes társasági jogi és cégjogi szakjogász.
Visszaugrás
