Az alkotmányos párbeszédre vonatkozó elméleti felfogások és e speciális interakció megvalósulási formáinak tanulmányozása a globalizálódó alkotmányjog világában[1] különösen fontosnak tűnik. Az alkotmányi tartalomról szóló párbeszédek a múltban és a jelenben is meghatározó fontosságúak, különösen az olyan környezetben, amelyben az azonos értékeket valló, illetve hasonló kihívásokkal[2] szembenéző államok egyre szorosabban kapcsolódnak egymáshoz mind gazdasági, mind jogi értelemben. Az alkotmányos párbeszédet többen, több szempontból is vizsgálták, és mind mélységében - például az alkotmányértelmezés módszereit tekintve - mind horizontálisan - a bíróságon és a jogalkotón kívül több szervet is bevonva - továbbfejlesztették, de e jelenség komplex és összefüggő elemzését nem végezték el. A tanulmányban e hiányosságot kísérlem meg pótolni, és igyekszem rendszerbe foglaltan, összefüggéseiben bemutatni, illetve példákkal illusztrálni mindazokat a dialógusokat (vagy egymásra hatásokat), amelyek alkotmányos párbeszédként foghatók fel. Ennek érdekében vázolom az alkotmányos párbeszéd elméletének kialakulásához vezető folyamatot, az ehhez kapcsolódó elméleteket és ezek továbbfejlesztését, majd átfogó definíció kidolgozásával törekszem megragadni az alkotmányos párbeszéd lényegét, célját, illetve ismertetem a megjelenési formáit. Utóbbit megkísérlem úgy bemutatni, hogy egyértelművé váljon az alkotmányos párbeszéd-elmélet tanulmányozásának hasznossága is: az adott állam mennyiben illeszkedik azok sorába, aki elkötelezettek a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott - és nemzetközi, szupranacionális dokumentumokban és alkotmányokban megjelenő - értékek,[3] elvek stb. alkalmazása, tiszteletben tartása iránt.
Az alkotmányos párbeszédre vonatkozó elméletek a "common law" rendszerben gyökereznek, középpontjukban a bíróságok szerepe áll. Ezek az elméletek főként a többségielv-ellenesség dilemmájával, a bíróságoknak az alkotmányos demokráciában betöltött normatív szerepével, valamint a megfelelő alkotmányi tartalom feltárásával, különösen az alapjogok értelmezésével foglalkoznak.[4] A "common law" felfogásban az alkotmányos párbeszéd legalább két alkotmányos szerv (a bírói és a törvényhozó hatalmi ág) viszonyát írja le a párbeszéd szerepét szem előtt tartva: az alkotmánynak a bíróságok szerepének megfelelő és pontos értelmezését. A common law jogtudományban egymástól eltérő, de összhangban lévő megközelítések is kialakultak. Mindezeket azonban egyetlen tanulmányban lehetetlen bemutatni, ezért csak néhányuk ismertetésére szorítkozom.
1.1 A kanadai Alapjogi Charta[5] alkalmazásának első tapasztalatai után Peter W. Hogg és Allison A. Bushell együtt dolgozták ki az alkotmányos párbeszédre vonatkozó elméletüket. Kanadában az Alapjogi Charta lehetővé teszi a törvényhozó hatalom számára, hogy felülbírálja az Alapjogi Chartát sértő törvényt hatálytalanító bírói döntést, mivel a 33. szakasz[6] rögzíti a törvényhozás felülbírálati hatalmát; az 1. szakasz[7] lehetővé teszi az Alapjogi Chartában garantált jogok "ésszerű korlátozását"; a 7., 8., 9., és 12. szakaszban[8] foglalt "törvény által biztosított" jogok igazságos és ésszerű eljárást írnak elő; a 15. szakasz (1) bekezdésében[9] található az egyenlőségi jogok garanciája, amelyet többféle jogorvoslat valósít meg. Bármelyik fenti elem általában elegendő mozgásteret biztosít a törvényhozó hatalom számára céljai eléréséhez, ugyanakkor megköveteli, hogy az Alapjogi Charta követelményeit - azok bírósági értelmezésével összhangban - tiszteletben tartsák. A párbeszédet itt tehát azok az esetek jelentik, amelyekben az illetékes hatóság valamilyen lépése - megváltoztatás, módosítás, megsemmisítés - követi a törvényt - az Alapjogi Chartára hivatkozva - hatálytalanító bírói döntést. Ezekben az esetekben a kormány fontolóra veszi a bírói döntést, és dönt a rá adandó válaszról.[10]
1.2 Christine Bateup szerint az alkotmányos párbeszéd metaforájával "általában a bíróságok és a kormányzat politikai ága között főként az alkotmányos jogok értelmezésével kapcsolatos alkotmányos
- 60/61 -
döntéshozatalról szóló interakció természetét írják le".[11] A párbeszéd-elméletekre a bírói felülvizsgálat miatt kialakult demokratikus legitimációhiányra vonatkozó aggodalmak feloldásának eszközeként kell tekinteni, így ez az elképzelés "az olyan országokban, mint Kanada,[12] Új-Zéland vagy Nagy-Britannia vált a leginkább ismertté.[13] Bateup a gyakran idézett értékes művében komplex módon mutatja be a különféle párbeszéd-elméleteket.
"A bírói tanácsadás során a bírák a kormányzat politikai ága számára nyújtanak tanácsot nem kötelező erejű bírói észrevételek formájában."[14] A folyamatközpontú szabályok "feladata annak biztosítása, hogy a törvényhozás és a politikai döntéshozatal során a politika szereplői vegyék figyelembe az alkotmányos szempontokat."[15] A bírói minimalizmus megközelítésmódját alkalmazó bírák tartózkodnak "a döntéshozataltól annak érdekében, hogy nagyobb teret biztosítsanak a demokratikus megfontolásnak és döntésnek."[16] A strukturális párbeszédelméletek sorába tartozó együttértelmezési elméletek azon az elképzelésen alapulnak, hogy az alkotmányértelmezés "a bíróság és a kormányzat politikai ágának megosztott vállalkozása", amelyben a bírói döntések nem élveznek "egyedi, különleges helyzetet, mivel az alkotmány nem rendel semmiféle sajátos hatáskört egyetlen hatóságnak sem a hatalmi ágak hatáskörének meghatározására".[17] A többi strukturális elmélet a bírói alapelv elméletek körébe tartozik, amelyek szerint "az alapelvek kérdésében intézményi hatáskörük alapján a bírák sajátos szerepet töltenek be a párbeszédben".[18] Bateup elemzi mind az egyenlőségi, mind a partnerségi elméleteket, és a legsokatígérőbbnek az e két koncepció egyesítéséből megszülető alkotmányos párbeszédelméletet tartja.[19] "Az alkotmányos párbeszéd fogalmának a normativitással összhangban lévő értelmezésére az egyensúlyi és a partnerségi párbeszédmodellek dinamikus egyesítése ad lehetőséget. [...] Az egyensúly elméletek a bíróságoknak az egész társadalmat átfogó alkotmányos párbeszéd elősegítésében és erősítésében betöltött szerepét hangsúlyozzák, [...]; a partnerség modellek a bírói és a törvényhozó hatalomnak a közöttük zajló párbeszédben betöltött intézményi szerepére irányítják a figyelmet. Ezeknek az értelmezéseknek a szintézise arra világít rá, hogy a párbeszéd ideális esetben mind össztársadalmi, mind intézményi jelleget mutat; [...] és ez egyben a modern alkotmányosságnak a bírói felülvizsgálat szerepéről kialakított legerőteljesebb normatív koncepciója."[20] Ezt a megközelítést egy másik munkájában is megerősíti, amikor kijelenti, hogy "valamennyi bírói felülvizsgálati rendszerre, mind az erős, mind a gyenge formájúra, úgy kell tekinteni, mint amely a bírói és a politikai hatalom, valamint az emberek között az alapjogok jelentéséről és értelmezéséről zajló össztársadalmi párbeszéd szélesebb formáját teremti meg".[21]
Az "intézményi párbeszéd" elmélete szerint a bíróság és a törvényhozó hatalom között zajló párbeszéd célja az alkotmányos alapelvek és a politika közti megfelelő egyensúly létrehozása, és ennek a párbeszédnek a megléte indokolja, hogy ne tartsuk a bírói felülvizsgálatot demokratikusan illegitimnek. Luc B. Tremblay szerint kétfajta párbeszéd koncepció létezik: a párbeszéd, mint deliberáció és a párbeszéd, mint beszélgetés.[22] Joanne Scott és Susan Sturm a bíróságok és a kormányzat kapcsolatát dinamikusnak és egyszersmind oda-visszahatónak tartja: a bíróságok támaszkodnak a kormányzati gyakorlatra, amikor ítéletük meghozatalakor értelmezik az alkalmazandó kritériumokat. Ugyanakkor részvételre ösztönző, átláthatóságot, elvszerű döntéshozatalt és számonkérhetőséget elősegítő struktúrát biztosítanak, amely közvetlen és közvetett módon is alakítja a politikai döntéshozatali folyamatot.[23] Matthew S.R. Palmer szerint az alkotmányos párbeszéd a kormányzati ágak közötti interakció; olyan interaktív vita, amelyben mindegyik fél valóban figyel a másikra, őszintén törekszik a másik fél álláspontjának megértésére, és készen áll saját nézeteinek módosítására; mindez továbbá kiemeli a nyugati jogrendszerek általános alapelvét: a jogállamiságot.[24]
A fentieket összefoglalásképpen elmondható hogy az "alkotmányos párbeszéd" fogalmán a common law államokban általában a bíróságok és a törvényhozó hatalom között párbeszéd formájában zajló interakciót értik. Az alkotmányos párbeszédre vonatkozó elméletek kialakulását követően a common law országokról írt tudományos munkákban az elméletet kezdték kiterjeszteni a törvényhozáson és a bíróságokon kívüli szervek közti párbeszédre is, mivel "magától értetődik, hogy adott nemzet alkotmányos párbeszédében nem csak a főbb kormányzati szereplők és azok tevékenységei vesznek részt".[25] Néhány szerző szerint tehát ebben az interakcióban szükségképpen más alkotmányos szervek is részt vesznek, mint például a végrehajtó hatalom néhány szerve és az egyének (például blogok útján). Mások szerint a párbeszédes interakció a törvényhozó szervek és a bíróságok között országos szint alatti, országos, nemzetközi és országok közötti szinten is zajlik. Az alábbiakban ezek bemutatása következik.
- 61/62 -
A párbeszéd-elméletek alapvetően bizonyos szervek (különösen a bíróság és a törvényhozó testület), pontosabban az ítélkezés és a törvényhozás együttműködéséről szólnak a döntéshozatal folyamán. A fentiekben látható volt, hogy a common law rendszerekben a bírák és a törvényhozó testületek közötti kapcsolatot már többféle alkotmányos párbeszédelmélet vizsgálta és magyarázta. Kent Roach mutat rá arra, hogy mindezek közül legsikeresebbnek az tűnik, amelyik az alkotmányos jelentés feltárásához a lehető legtöbb érintett szereplőt vonja be a párbeszédbe.[26] Eközben egyrészt biztosítja a törvényhozó hatalom számára, hogy a lehető legmegfelelőbb törvények alkotásával elkerülje a bírói felülvizsgálat negatív eredményét. Másrészt pedig felhívja a figyelmet annak tanulmányozására, hogy milyen szerepet tölt be a törvényhozás a párbeszédben, illetve abban milyen más szereplők vesznek részt. Roach megfogalmazásában: az alkotmányos párbeszédelméleteknek "a jövőben nemcsak a bíróságokra és a törvényhozó testületekre kell koncentrálniuk, hanem több más testületet is vizsgálniuk kell, beleértve a számvevőszéket, az emberi jogi bizottságokat, a személyiségi jogi és információs bizottságokat, a panasz- és felülvizsgálati testületeket és egyéb olyan testületeket, amelyek párbeszédet folytatnak a végrehajtó hatalommal."[27] A kvázi bírói testületeknek "javarészt erkölcsi erejük van, és pusztán jogi kényszerítő erő nélkül tudják felszólítani a kormányt az ítéletüknek megfelelő válaszlépésre. Ezen kívül a párbeszédelmélet segíthet megérteni a nemzetközi jog néhány formáját, amelyek inkább a meggyőzésre, mintsem az utasításra hagyatkoznak".[28] Roach a jövő alkotmányos párbeszédének kutatói számára három kutatási témát vázol fel. Az első kettő megmarad az "eredeti alkotmányos párbeszéd" területén: 1) ez a bírói felülvizsgálat erős és gyenge formájára vonatkozó konvergencia-elmélet összehasonlító elemzése;[29] illetve 2) a párbeszéd vizsgálata válság idején, beleértve a bírósági döntésekre adott adminisztratív válaszlépések tanulmányozását.[30] Azzal, hogy szükségesnek tartja annak elemzését, hogy a kvázi bírói testületek hogyan vesznek részt a párbeszédben, és annak a hangsúlyozását, hogy "a demokratikus párbeszéd nem csak a bíróságok és a törvényhozás ügye",[31] kiterjeszti az alkotmányos párbeszéd koncepcióját a törvényhozó hatalmon és a bíróságokon kívüli szereplőkre is. A harmadik általa javasolt téma 3) a törvényhozási reformok vizsgálata, mivel a "párbeszédelmélet a jogtudomány új eljárások felé forduló mozgalma részének tekinthető, amely kiemelt figyelmet fordít a törvényhozásra."[32]
A Roach által hivatkozott könyv (The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State)[33] bemutat néhány más típusú, kiterjesztett (alkotmányos) párbeszéd megközelítést: "A szerzők megvizsgálják, [...] hogyan folytatnak a törvényhozó hatalmak termékeny párbeszédet saját államuk polgáraival, bíróságaival és a külföldi társintézményekkel."
2.1 Ezt a megközelítést alkalmazza többek között Jennifer Nedelsky, aki hangsúlyozza, hogy a törvényhozóknak az alapértékek értelmezéséről a közgondolkodás valamennyi fórumával állandó, folymatos interakciót kell folytatniuk.[34] Így a bíróságok mellett a törvényhozás szerepe is hangsúlyos, mivel a népszuverenitást képviselő központi alkotmányos szervként megosztott felelősséget viselnek az alkotmányos rend folyamatos fennállásáért.[35]
2.2 Hasonlóképpen, az új amerikai alkotmányosság vizsgálatakor William N. Eskridge, Jr. és John Ferejohn megállapítja, hogy az a folyamat, amely során megnevezik és kidolgozzák az új vagy felülvizsgált kötelezettségeket (mint például a negatív és pozitív szabadságokat), olyan párbeszéd, amelyben a demokratikusan elszámoltatható törvényhozásnak és ügynökségeknek nagyobb szerepe van, mint a bíróságoknak. Ez a nagyobb szerep testesül meg a szuper-törvények[36] elfogadásában, amelyek "olyan normák vagy alapelvek bevezetésére, illetve megerősítésére irányulnak, amelyek államiságunk szempontjából alapvetőek"; [...] [i]lyen törvény például egy normatív társadalmi mozgalomra vagy valamilyen változást követelő népi kezdeményezésre adott válasz, és az ilyen törvényt elfogadó törvényhozás tisztában van azzal, hogy alapvető normatív kötelezettséget állít fel". A szuper-törvény életciklusa össztársadalmi párbeszédnek tekinthető, vagy a szerzők szavaival: az "a végrehajtás, bíráskodás és törvényhozás között zajló folyamatos trialógus."[37]
2.3 A törvényhozásnak az alkotmányértelmezéssel kapcsolatos jelentőségéről szólva Andrée Lajoie, Cécile Bargada és Éric Gélineau kiemeli, hogy minden olyan törvény, amelyet nem támadnak meg a bíróságon, az alkotmány olyan értelmezésének és alkalmazásának tekinthető, amely "az első és egyetlen kijelentés az ügyben egy olyan folyamat során, ami két párbeszédből áll: az egyik a bíróságokkal zajlik, ez kivételes és intézményi; a másik pedig az államalkotó polgárokkal, ez folyamatos és egyetemes".[38]
2.4 Daphne Barak-Erez szerint nemzetközi/nemzetek feletti szinten is zajlik intézményi párbeszéd: 1) a bírói dialógus a különböző államok bíróságai között a nemzetközi jog és az alkotmányjog alkal-
- 62/63 -
mazása területén érvényesülő kölcsönhatás eredménye; 2) az együttműködés párbeszéde a különböző államok emberi jogi aktivistái közöt; 3) törvényhozó hatalmak közötti kommunikáció - akár nemzetközi, akár nemzeti szinten - a szakmai közösségeken (jogtanácsosok, szakértők), aktivisták közösségein és érdekcsoportokon alapuló, valamint az egyes törvényhozók között zajló párbeszéd az értékeket érintő ügyekkel kapcsolatban.[39]
Catherine Powell föderatív dialógusról ír, mivel szerinte folyhat párbeszéd a jogokról országos és országos szint alatti (ön)kormányzatok között, különösen ott, ahol az ezek által a (ön)kormányzatok által elfogadott emberi jogi kötelezettségek nem azonos mértékűek. Az "emberi jogi egyezmények és követelmények országos és helyi szintű elfogadása a kommunikáció egyik formáját jelenti, amellyel az emberek és az egyes közösségek [.] azt az igényüket jelzik a szövetségi kormány felé, hogy aktívabb szerepet játsszon az emberi jogokkal kapcsolatos törvények meghozatalában". Ennek következtében alakult ki az a "nézet, amely szerint a kormányzat különböző szintjei közötti párbeszéd döntő fontosságú az emberi jogok nemzetközi törvényének megfelelő végrehajtásához az Egyesült Államokban". Powel szerint a(z amerika) föderális (kormányközi) párbeszéd legalább három vonalon zajlik: a) "nemzetközi emberi jogi elvárások állami és helyi szintű elfogadása abban az esetben, amikor a szövetségi kormány nem ratifikálta az egyezményt"; b) "olyan nemzetközi kötelezettségek végrehajtására tett állami és helyi erőfeszítések, amely kötelezettségeket a szövetségi kormány ugyan elfogadott ratifikáció vagy más kötelező erejű elismerés útján [...], de nem hajtott végre maradéktalanul"; c) "olyan emberi jogi alapelvek alkalmazására tett állami és helyi szintű erőfeszítés, amelyeket olyan egyezmény rendelkezései írnak elő, amikhez az Egyesült Államok záradékot fűzött". Ez a párbeszédes megközelítés tehát egyszerre "leíró jellegű, amennyiben létező kormányközi együttműködést és párbeszédet foglal elméletbe", és előíró jellegű, mivel "ösztönzi az állami és helyi részvételt még ott is, ahol az addig nem is létezett, és alkotmányos elemzését adja ennek a részvételnek".[40]
Bradley M. Bakker szerint az alkotmányos párbeszéd magába foglalja azt az elképzelést, amely szerint "a különböző kormányzati ágak és az emberek interakciója során, az időben előrehaladva alakulnak ki az alkotmányértelmezésre vonatkozó főbb nézetek",[41] és azt igazolja, hogy a blogok "háromféle módon is képesek hatékonyan előrevinni az alkotmányos párbeszédet: a) közvetlenül bevonják az embereket az alkotmányos kérdésekről zajló dialógusba, b) arra ösztönzi az egyéneket, hogy úgy vegyenek részt a politikai folyamatokban, hogy ezáltal tájékozottabbak legyenek, és erőteljesebb hatást tudjanak gyakorolni a politikai ágazatokra az alkotmánymódosítások végrehajtása érdekében, c) nyomást gyakorolnak más intézményi szereplőkre (nevezetesen a hagyományos médiára) annak érdekében, hogy sokkal többet foglalkozzon érdemben alkotmányos kérdésekkel [...]".[42]
Függetlenül attól, hogy kiket tekintenek a fenti elméletek szereplőknek, a legfontosabb cél az alkotmány egyes rendelkezéseinek megfelelő értelmezése és tartalommal való megtöltése. A kontinentális jogrendszerű államokban a tartalommal való megtöltést elsődlegesen főként a törvényhozó hatalom határozza meg, amikor a törvényalkotási tevékenysége során kibontja azt az alkotmányi tartalmat, ami - a politikai és egyéb érdekeinek megfelelően is[43] - alkotmányosnak vél.[44] A szabályozási megoldás és tartalom alkotmányosságát végső soron pedig az alkotmánybíráskodást végző szerv dönti el erga omnes hatállyal. Ebben az összefüggésben felmerülhet, hogy a mindenkire kötelező jellegű alkotmánybírósági döntés lezárja a párbeszédet, de az is felvethető, hogy a törvényhozó és az alkotmánybíróság között az nem is létezik. Ez a megközelítés azonban a párbeszédet meglehetősen szűk értelemben fogja fel. Ha ugyanis az adott alkotmányos keretek között fennáll annak a lehetősége, hogy a törvényhozó hatalom - meghatározott parlamenti többség birtokában - alkotmánymódosító hatalomként is cselekedjen, akkor az alkotmánymódosító hatalom "könnyedén" "felülírhatja" az alkotmánybírósági alkotmányértelmezést olyan szabály alkotmányba emelésével, amelynek az alkotmányellenességét az alkotmánybíróság már kimondta. Ha ez így történik, az alkotmánybíróságnak az új keretek között kell az értelmezési tevékenységét végeznie, azaz a párbeszéd folyamatosan zajlik. Ugyanilyen folyamatosság figyelhető meg akkor is, amikor a törvényhozó által az alkotmány végrehajtására megalkotott törvényt az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítéli meg. Hiába erga omnes a döntés, alkotmányos követelmények szigorú és tételes megállapítása hiányában törvényhozó hatalomnak szabadságában áll olyan szabályozási megoldást
- 63/64 -
választani, amilyet az általa értelmezett alkotmányi keretek megengednek. Ezek az alkotmányi keretek már az alkotmánybírósági döntés által is meghatározottak, de még mindig választási lehetőséget engednek a törvényhozó hatalomnak a szabályozási alternatívák közötti választásban. Elméletileg semmi nem zárja ki, hogy az újonnal megalkotott törvény ismét az alkotmánybíróság elé kerüljön, és az annak alkotmányosságáról újból döntsön, így "segítve" a törvényhozó hatalmat a "helyes", azaz alkotmányos jelentéstartalom megtalálásában. Látható tehát, hogy a common law állam legfelső bírósága és az alkotmánybíróság kompetenciájának eltérő természete miatt e szervek és a saját államuk törvényhozó/ alkotmányozó szerve közötti párbeszédes kapcsolat is eltérő lehet. A kontinentális jogrendszerű jogállamban a törvényhozó hatalom kiemelkedő szerepe miatt (is) - Roach-csak egyetértően (ld. a II. 1. pontot) - joggal állítható, hogy a párbeszéd nemcsak a fent említett szervek között, hanem a demokratikus döntéshozatal egyéb résztvevői között is zajlik, mivel a törvényhozó hatalom számára nem csak a bírósági döntések vagy más alkotmányos szervek adnak jelzést. E kezdeményezések kötelező ereje és hatása eltérő lehet attól függően, hogy melyik hatóságtól vagy szervtől ered; egyértelmű különbség van a bíróság kötelező erejű döntése, vagy például az ombudsman vagy más ellenőrző szerv vagy NGO ajánlása között. Ezért lehet érdemes tanulmányozni az "alkotmányos párbeszéd" kifejezést, és meghatározni, mit jelent az "alkotmányos" és a "párbeszéd" szó.
1.1 A párbeszéd alapjául szolgáló kommunikáció a jog területén általános értelemben azt jelenti, hogy az üzenet küldőjének véleményét - amelynek megjelenési formája irreleváns - figyelembe veszi az üzenet fogadója, és ez a figyelembevétel olyan válaszban testesül meg, amely befolyásolja a küldő döntését, és így tovább.[45] Ebben az összefüggésben a párbeszéd eredménye - a jogi háttértől függően - a puszta tudomásulvételtől a valódi figyelmbevételig terjedhet[46] a normatív döntéshozatali folyamatban, amely eredménye a törvényhozási és a bíráskodási tevékenyégben nyilvánul meg. Az alkotmányos demokráciában a párbeszéd akkor "alkotmányos", ha alkotmányos vagy alkotmányon kívüli szereplők között zajlik valamely alkotmányos[47] - azaz valamely elemét tekintve alkotmányban szabályzott - eljárásban. A meghatározásban a szereplő akkor "alkotmányos", ha létrehozásáról és főbb funkcióiról, hatásköréről az alkotmány rendelkezik. Az "alkotmányon kívüli" annyit jelent, hogy az alkotmány az adott szereplőt expressis verbis nem nevesíti. Adott alkotmányi szabályozástól függően ide tartozhatnak például a nem-kormányzati szervek (NGO) és más nemzetközi, vagy nemzetek feletti szervek, vagy akár a politikai pártok, szakszervezetek, társadalmi szervezetek, magánszemélyek stb. Az eljárás pedig akkor "alkotmányos", ha elemeit az alkotmány szintjén szabályozzák.
Mindezeket figyelembe véve az alkotmányos párbeszéd fogalma alatt olyan rugalmas rendszer értendő, amelyben az interakció vagy az egymásra hatás egymással egyenrangú alkotmányos szervek és más alkotmányos és alkotmányban nem nevesített szereplők között - nem egyirányú folyamatként[48] - zajlik a lehető legpontosabb alkotmányi tartalom feltárása érdekében az alábbi alkotmányos eljárásokban: a jogalkotásban, az alkotmánybíróság vagy a legfelső bíróság által végrehajtott alkotmányos felülvizsgálatban és más, ezekhez kapcsolódó eljárásokban.
1.2 Az ilyen értelmű alkotmányos párbeszéd célja az alkotmány értelmének feltárása az adott többszintű alkotmányos berendezkedés keretében a lehető legtöbb szereplő bevonásával. Az alkotmányos párbeszéd általános céljai közé tartozhat 1) a megfelelő alkotmányos jelentés megállapítása, beleértve az alkotmányos alapelvek, jogok és közpolitikák közti megfelelő egyensúly létrehozását, 2) a különböző állami szervek - törvényhozó (parlament), (kvázi) bírói (pl. ombudsman, alkotmánybíróság), vagy más független (pl. államfő) testület - működésének, feladatteljesítésének lehető leghatékonyabbá tétele főként a döntéshozatal terén.[49] A szabályozás és a bíráskodás szintjén a párbeszéd célja lehet továbbá például 1) a többségielv-ellenesség dilemmájának feloldása a common law államokban (ld. I. pont); 2) a minőségi nemzeti jogalkotás[50] elősegítése főként az alapjogokkal kapcsolatban; 3) alkotmányos eszmék migrációja a(z alkotmány)bíróságok és az alkotmányozók/jogalkotók között;[51] 4) "közös" európai emberi jogi gyakorlat kialakítása (ld. pl. Strasbourg, Luxemburg és a nemzeti (alkotmány)bíróságok közötti interakciót); 5) közös demokratikus értékek beépítésének elősegítése az új jogalkotási termékekbe (pl. Velencei Bizottság).
1.3 Alkotmányos párbeszéd a szabályozás és az igazságszolgáltatás szintjén folyhat az alábbi szereplők között. A szabályozás szintjén párbeszéd alakulhat ki:[52] 1) a nemzeti igazságszolgáltatás és a nemzeti törvényhozó hatalom között: a common law államhoz hasonlóan, az alkotmánybíróság által folytatott felülvizsgálat is kiválthat párbeszédet; a rendes bíróságok is lehetnek hatással a törvényhozó hatalomra; 2) kvázi bírói (például ombudsman) és nemzetközi testületek, az NGO-k és a nemzeti törvényhozó között; 3) személyek, szakértők, érdekcsoportok stb.
- 64/65 -
és a nemzeti törvényhozás között: ez a minőségi törvényhozás elemének tekintett konzultáció. A bíráskodás szintjén 4) a nemzetközi, nemzetek feletti és a nemzeti bíróságok között; 5) az egyes nemzeti (alkotmány)bíróságok között; 6) a precedensek alkalmazásában is megnyilvánulhat.
A szabályozási szinten megnyilvánuló alkotmányos párbeszéd kiváltói a jogalkotást meghatározó tényezők. Általánosságban véve kijelenthető, hogy számos tényező[53] indíthatja be a jogalkotási döntéshozatali folyamatot; illetve rögzíthető, hogy azok a parlamenti szakasz előtt, alatt és után (erről ld. alább[54]) egyaránt megjelenhetnek.
2.1 A szabályozás szintjén zajló alkotmányos párbeszéd legszélesebb értelmezése a kampányoló szervezet (politikai pártok/politikusok) és a választópolgár közötti interakció. A kampányban tett ígéretek alapján ugyanis kialakul egyfajta kapcsolat, amelynek a következménye lehet i) a jelölt megválasztása/ szavazás egy listára, vagy ennek elmaradása, illetve ii) a megválasztott képviselők, az általuk alkotott parlamenti csoport vagy a kormány által benyújtott törvénytervezetek, amelyek választási ígéreteken és a kormányprogramon alapulnak. A választók reakcióját leginkább a következő választás eredményén lehet lemérni, és természetesen a ciklus közben (pl. tüntetések, időközi választáson való átszavazások stb.)
2.2 Másfajta párbeszédet involválnak a "kötelező" törvényalkotás esetei, azaz amikor valamely nemzetközi vagy nemzetek feletti jogi norma, vagy az alkotmány a jogalkotást megköveteli. Itt az alkotmányos párbeszéd a nemzetközi és a nemzetek feletti törvényhozó hatalmak, az alkotmányozó hatalom, illetve a nemzeti parlamentek között zajlik. Ez utóbbi fontolóra veszi, milyen módon lehet végrehajtani az előbbi szervek által megkívántakat, egyúttal mozgásba hozza saját vagy mások ellenőrző vagy felülvizsgálati mechnizmusát, ideértve a bírói és kvázi-bírói szereplőket is (ld. alább).[55]
2.3 Jogalkotást eredményezhet, azaz párbeszédet indíthat el valamely jogszabály alkotmánysértő voltát megállapító alkotmánybírósági döntés is,[56] amihez igazodva a törvényhozó hatalom immár alkotmányos jogszabályt alkot, vagy a szükséges többség birtokában alkotmánymódosító hatalomként eljárva a döntést felülírva - az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezést alkotmányi szintre emelve - az alkotmányt módosítja. Mivel az egyes alkotmánybíróságok kompetenciája nem azonos, ezek az eltérő kompetenciák eltérő párbeszédmódokat jelenthetnek, de az elv azonos: az alkotmányosság védelme és az alkotmány jelentéséről a lehető legmagasabb fokú olyan konszenzus kialakítása, amelyet minden alkotmányos szereplő komolyan vesz. Hasonló hatást válthatnak ki a rendes, a nemzetközi és a nemzetek fölötti bíróságok döntései is. A(z alkotmány)bíróságok és a jogalkotó közötti párbeszéd esetében a hatásmechanizmus - a szükséges változtatásokkal - tehát a következőképpen jellemezhető: az alkotmányos jelentést vagy a törvényről alkotott véleményt (megsemmisítés, hatályon kívül helyezés, mulasztásos alkotmánysértés megállapítása, egyes más jogszabályok megsértésének megállapítása, alkotmányos követelmények meghatározása stb.) közlik a jogalkotóval, amely eltérő döntéseket eredményezhet (módosítás, hatályon kívül helyezés, jogalkotás, annak mellőzése), amiket a bíróságok újból felülvizsgálhatnak.[57]
Magyarországon az alkotmányos tartalom keresése és az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő jogalkotás nyilvánult meg - többek között - az abortuszügyben, az eutanáziával, illetve a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos döntésekben és jogalkotói reakciókban. Alkotmánybírósági döntések felülbírálatára is van magyar példa annak ellenére, hogy a testület erga omnes döntést hoz. Ez azonban nem akadályozza az alkotmánymódosító hatalmat abban, hogy a döntéssel ellentétes szabályt rögzítsen, azaz magának vindikálja a jogot a "lemegfelelőbb" alkotmányi értelem megtalálásában. Ez természetesen - a közvetett demokrácia és a többségi döntéshozatal elvét figyelembe véve - önmagában nem utasítható el, mivel minden normát alkotó hatalomnak (legyen az alkotmányozó, alkotmánymódosító vagy jogalkotó) joga van ahhoz, hogy elsődlegesen értelmezze az általa meghozni kívánt szabály alkotmányi elvekkel, nemzetközi kötelezettségvállalásokkal stb. való összhangját. Alkotmányos demokráciában az kérdőjelezhető meg, ha az alkotmánybírósági értelmezés "felülírása" egyértelműen ellentétes azokkal a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott elvekkel, amelyeket az adott alkotmányos berendezkedés magáénak vall. Problematikusnak minősíthető az is, ha ez rendszerszintű gyakorlattá alakul. A struktúra és a működés miatt az ilyen interakció (azaz az alkotmánybírósági értelmezés figyelmen kívül hagyása) is alkotmányos párbeszédnek minősíthető, és az eredménye kiválóan alkalmas annak jelzésére, hogy a politikai döntéshozó mennyire elkötelezett a demokratikus alapelvek iránt, ami pedig indikátora lehet annak, hogy adott államban milyen a demokrácia és a jogállam minősége. Magyarországon 2010 óta ez csökkenő tendenciát mutat, aminek az alapját többek között a "felülírt" alkotmánybírósági döntések is adhatják. Elegendő csak utalni a visszamenőleges jogalkotás[58] történetére vagy az ügyész prerogatívájának esetére.[59]
2.4 A "jogilag nem-kötelező" jogalkotás esetei - azaz azok az esetek, amelyek "kötelezősége" (állam általi
- 65/66 -
betartása vagy annak erőteljes megfontolása) nem leírt jogi normából, sokkal inkább az intézmény jellegéből, reputációjából, vagy a neki tulajdonított nemzetközi közvélekedésből, illetve a szükségességből ered - is inspirálóak lehetnek. Ilyen a nemzeti, nemzetközi vagy nemzetek feletti ellenőrző csoportok (pl. ombudsman, Velencei Bizottság), a média, a közvélemény, a tudomány stb. által ösztönzött jogalkotás, illetve a törvényhozó hatalom saját felismerésén alapuló, például a gazdasági, társadalmi, technológi stb. változás és fejlődés következményeként szükségesnek ítélt jogalkotás. Mindezek jelzik a konzultáció szükségességét a törvényalkotás folyamatában. A konzultáció az érintetteknek és érdekelteknek a bevonása a döntéshozatalba abból a célból, hogy tényleges "társadalmi egyeztetés", illetve konszenzus jöjjön létre (nemcsak) az alkotmányi fogalmakról. A fogalom ennyiben tehát nem pusztán az előkészítési eljárásban történő (szakmai) egyeztetésre utal, hanem a politikai akaratképzés sajátos megnyilvánulására is, ami a kompromisszumos jogszabályi tartalom kialakítása érdekében érdemben történik. A kompromisszumos jogszabályi tartalom igénylésének indoka a következő: az állami döntéshozókat (politikusokat) nem illeti meg az a privilégium, hogy úgy döntsenek, ahogyan akarnak, hanem annak a velük szemben támasztott jogi követelménynek kell megfelelniük, hogy kellően megindokolt és alátámasztott döntéseket hozzanak.
2.4.1 Az alapjogvédő intézményként működő ombudsmannak lényeges feladatai közé tartozhat, hogy jelezze a jogalkotónak, ha a vizsgálati hatáskörébe tartozó alapjogsérelmeket a jogalkotásra feljogosított szerv elé tárja, amely - egy másfajta párbeszédet indítva el - újabb impulzus lehet a jogalkotás számára.
Egy 2008-ben publikált magyar tanulmány szerint a 2008-at megelőző "közel 14 évben eddig átlagosan mintegy évi 100 jogszabály alkotására (módosítására) irányuló javaslatot tettek az ombudsmanok, amelyek közül minden harmadik törvényalkotásra, módosításra, vagy annak hatályon kívül helyezésére irányult. Ezeket túlnyomó többségben a címzettek elfogadták".[60]
2.4.2 Az NGO-k több nemzeti alkotmányos vitába avatkoznak be, és ezzel az alapjogok univerzális értelmezését mozdítják elő. Ez a beavatkozás megnyilvánulhat "alkotmányos tanácsadásban", amikor az NGO-k alkotmányi struktúrákat[61] és jogokat olyan modellkét jelenítenek meg, amit elfogadásra érmesenek tartanak. Néha ez csupán többletinformáció más államok bíróságai által alkalmazott, adott problémára vonatkozó megközelítésekről és megoldásokról. A tényleges cél azonban gyakran az, hogy érvekkel alátámasztva abba az irányba terelje a nemzeti bíróságot, hogy az NGO által preferált megoldást fogadja el. Ebben az értelemben az NGO-k az emberi jogokat érintően olyan egységes megközelítést és nézőpontot mutatnak be, amelynek nemzeti bíróságok előtti gyakori előfordulása egy irányba mutat egészen addig, ameddig más intézmény (jogalkotó) következetesen eltérő nyomást (jogszabályváltozás) nem gyakorol a jogalkalmazásra.[62]
2.4.3 A Velencei Bizottságnak jelentős szerepe van a demokrácia-építésben és a demokratikus alapelvek érvényre juttatásában, amely jellemzően az érintett állam alkotmányozása és jogalkotása értékeléséről adott véleményeiben nyilvánul meg. Az alkotmányozó hatalmak és a Velencei Bizottság közötti párbeszédben (a "szuverén"[63] jogalkotási eljáráshoz hasonlóan) e hatalomnak két sajátossága érzékelhető. Az egyik, hogy az olyan alkotmányt megelőző, vagyis originer hatalom, amely maga dönt az eljárási szabályairól (ld. pl. a Velencei Bizottsággal való együttműködés), amelyek viszont őt csak önkorlátozás formájában kötik, azaz az alkotmányozó hatalom e szabályoktól eltekinthet.
Ez mutatkozott meg például akkor, amikor Montenegró által a Velencei Bizottságnak benyújtott[64] Alkotmánytervezettel kapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogy az általában tartalmazza az ET által megkövetelt standardokat, de néhány területen (kisebbségek jogai, bírói függetlenség stb.) jelentős változtatásokra van szükség. A Velencei Bizottság előzetes véleményét[65] a végleges szövegváltozat kidolgozásában jellemzően figyelembe vették.[66] Ez azonban nem mondható el ilyen egyértelműen a 2010/2011-ben megvalósuló magyar alkotmányozásról; a Velencei Bizottság a 621/2011. sz. véleményében[67] megfogalmazott észrevételek egy részére a kormány[68] érdemben nem is válaszolt, az alaptörvényi szövegen nem változtatott, a sarkalatos törvényeket pedig többnyire nem az ígért tartalommal hozta meg.[69]
2.4.4 A politikai döntéshozók - észlelve azt, hogy az adminisztratív terhek a GDP jelentős százalékát elérik - elhatározták annak a csökkentését, amely szükségszerűen jogalkotásban nyilvánult meg. Ez tehát a saját felismerésen alapuló, gazdasági indokokkal is alátaámasztható jogalkotási impulzus. Az adminisztratív terhek csökkentésének konkrét célja a vállalkozók terheinek csökkentése, amely makrogazdasági szinten és középtávon a GDP növelésével jár, mivel a megtakarított munkát és pénzt produktívabb tevékenység formájában lehet hasznosítani. Az adminisztratív terhek csökkentésének célcsoportjai jellemzően a vállalkozások, de ez irányulhat a non profit szektor, az egyének, sőt a közigazgatás igazgatási költségeinek és terheinek csökkentésére is. A csökkentési programok erőteljes konzultációt kívánnak stakeholderek-kel nemcsak a felmérés tekintetében, hanem a keretet adó szabályozás kialakításában is.[70]
- 66/67 -
2.5 A jogalkotás eredményére ható impulzusok a parlamenti szakasz előtt, alatt és után egyaránt megjelenhetnek. A parlamenti fázist követően kap szerepet az államfő, aki általában egyfajta őrködő szerepet tölt be a jogalkotási folyamatban, mivel szerepe lehet a szabályozás szintjén zajló alkotmányos párbeszédben, amennyiben rendelkezik "politikai" és "alkotmányossági vétóval". E kétfajta vétó - a konkrét alkotmányos berendezkedéstől függően - olyan eszközként is felfogható, amely lehetővé, vagy akár kötelezővé is teheti az államfő számára, hogy interakcióba lépjen a parlamenttel és az alkotmánybírósággal. A politikai vétó alkalmazása esetén az államfő nem hirdeti ki a törvényt, hanem ismételt megfontolásra visszaküldi a parlamentnek; azt az alkotmányossági vétóval alkotmányos felülvizsgálatra az alkotmánybírósághoz küldi. Az adott szereplők megfelelő választ adnak a törvény ismételt megfontolásával, a törvény elfogadásával a szöveg változtatása nélkül, a törvény szövegének módosításával, a törvény megsemmisítésével, vagy alkotmányellenessé nyilvánításával. Mindez - az adott állam alkotmányi keretei között - újabb "párbeszédet" indíthat el.
2.6 Speciális - jogalkotási szinten megjelenő - befolyásoló tényezőként jelentkezhet az egyes alkotmányok eszméinek és megoldásainak, illetve azok értelmezésének, doktrináinak átvétele vagy éppenséggel az átvétel elutasítása más államok alkotmányozása, majd az alkotmányértelmezés során (ehhez ld. a 3. pontot).
Példaként az Egyesült Államok említhető, amely esetében az ott kialakított prezidencializmus, a föderalizmus és a kikényszeríthető alapjogok elve jelentkezett - több-kevesebb sikerrel, erősebb-gyengébb hatással - ilyen befolyásoló tényezőként. E prezidenciális berendezkedés - az eltérő társadalmi-politikai berendezkedés miatt - sehol sem tudott hasonló mértékben gyökeret verni; hamar diktatúrát eredményzett a latin amerikai államokban. Az amerikai föderalizmust Ausztráliában sikeresen lemásolták, és nagy hatással volt a német, svájci és néhány dél-amerikai állam berendezkedésének kialakítására.[71] Egyes szerzők szerint inkább az alapjogok eszméje, minstem a konkrét tartalmuk, illetve a bírósági felülvizsgálat lehetősége volt példaértékű a többi állam számára.[72]
Az alkotmányos párbeszéd megjelenhet alkotmánybíróságok között, nem nemzeti (nemzetközi vagy szupranacionális) bírságok között, vagyis horizontálisan, illetve a nemzetközi és nemzeti bíróságok között. A párbeszéd jellege azonban eltérő. Tavares rámutat arra, hogy az első esetben a döntés a nemzeti kereteken belül marad, annak nem kell semmilyen egytemes vagy nemzeten felüli célt szolgálnia abban az értelemben, hogy a döntést más államok bíróságai alkalmazni tudják. A nemzetközi és a szupranacionlis bíróságok esetében azonban a multinacionális megközelítés "természetesnek" tűnik, mivel az ilyen bíróságoknak az a céljuk, hogy kötelező erővel hassanak nemcsak egy, hanem több államra.[73] Emiatt a két esetkör külön vizsgálatot kíván.
3.1 Az alkotmányos párbeszéd alkotmánybíróságok közötti megnyilvánulása - amely alapja lényegében az alkotmánybíráskodásban alkalmazandó összehasonlító megközelítés igazolhatósága[74] - több szempontból és okból is vizsgálható, de e jelenség napjainkban tényként kezelendő. Mark Tushnet a globalizálódó alkotmányjog szemszögéből vizsgálja a témát, amelynek e folyamat és jellemzői[75] elfogadásán túl az is indoka lehet, hogy az alkotmányok megszövegezésekor is fennállhatott egyfajta cross-fertilizáció (ld. a 2.6. pontot[76]). Emiatt is helytálló lehet Halmai Gábornak az a megállapítása, hogy "az alkotmányos eszmék migrációja egyre kevésbé egyirányú folyamat, amelyben egyes bíróságok kizárólag exportőrként, mások mindig importőrként szerepelnek."[77] Ugyanakkor az eszmék áramlása, figyelembe vétele, alkalmazása vagy a rájuk való hivatkozás vagy annak mellőzése egyrészt közvetlen vagy közvetett lehet, másrészt a szerep - a történetiségében tekintve - változhat: az átvevő államból exportáló válhat. Az "idegen eszmékre" való hivatkozás tekintetében ugyanis az alkotmánybíráskodást folytató bíróságok vagy nem használják a külföldi jogot, vagy azt úgy alkalmazzák, hogy kifejezetten nem hivatkoznak rá, vagy a külföldi jogot gyakran idézik.[78] A szerepváltozásra pedig példa lehet Németország.
Németország - figyelemmel a Grudgesetz keletkezésére[79] - az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága esetjogából merített,[80] majd a későbbiekben már ő vált más államok alkotmánybíráskodásának mintájává. A magyar Alkotmány gazdaságpolitikai semlegességének Alkotmánybíróság által kidolgozott és következetesen alkalmazott elve például a BVerfG-től való helytelen átvétel volt, mivel a Grundgesetz és az Alkotmány egymással össze nem vethető rendelkezéseket tartalmaz.[81] A tulajdon szociális kötöttségének átvétele viszont helyeselhető, és akkora hatású volt, hogy az - egy másfajta alkotmányos párbeszédet megjelenítve - megjelent az Alaptörvényben is.[82] A magyar Alkotmánybíróság halálbüntetésre vonatkozó döntését pedig a dél-afrikai alkotmánybíróság hasznosíthatta.[83]
3.2 A transznacionális testületek döntései nemzeti alkotmányossági jelentőségűek is lehetnek akár a jog ereje által, akár más, diffúzabb mechanizmus útján, például e szervek reputációja miatt. Azok a nemzeti bíróságok, amelyek e szerveknek a felülvizsgálati hatásköre alatt állnak, elkerülhetetlenül magukévá
- 67/68 -
teszik azok jogalkalmazási gyakorlatát, mivel ez a legjobb módja a felülbírálat, illetve annak az elkerülésére, hogy a hazai kormányzatnak pénzügyi szankciót kelljen fizetnie, vagy más módon kelljen mentegetőznie. Ebben az összefüggésben a konvergencia - amelynek szükségszerűen a párbeszéd az alapja - tehát kifejezetten nyilvánvaló. Megjegyzendő továbbá, hogy az ilyen globalizáció nemcsak az alapjogok, hanem az intézményi struktúra tekintetében is felmerülhet.
Például a tisztességességre és a bírósági struktúrára vonatkozó EJEB döntés bizonyos tekintetben hatással volt az Legfelső Bíróság kialakításában az Egyesült Királyságban.[84] Az alapjogok tekintetében friss hazai példa az ügyésznek adott prerogatíva a kiemelt jelentőségű ügyekben, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített, és a határozatában utalt a releváns EJEB döntésekre,[85] valamit a saját esetjogára[86] [hogy aztán a szabály alkotmányi szinten[87] bukkanjon fel újra (ld. a III. 2.3. pontot)].
Az előzőekben bemutatott (alkotmányos) párbeszéd-típusokon kívül - a bíróságok részvételének és kommunikációjának eszközeként[88] - a precedensek is a bíróságok közötti/"bíróságon belüli" egyfajta párbeszédnek tekinthetők; ezt a párbeszédet az egyes precedensek korlátozásának vagy felülbírálatának indokairól zajló vita tartja fenn.[89] A precedensbíráskodás[90] ugyanis stabilitást, kiszámíthatóságot és a jog egységét biztosítja, és ezáltal az önkényes (az egyedi esetről egyedi esetre történő) döntéshozatal lehetőségét csökkenti, mivel igazolási kötelezettséget ró a bíróságra.[91] Az igazolási kötelezettség miatt a bíróságnak számot kell vetnie a korábbi gyakorlatában kialakított szabályokkal, és meg kell indokolnia, ha nem, vagy eltérő módon alkalmazza azokat (horizontális hatás).[92] A precedens kötőerejéről való döntés során számos, sok esetben egymással versengő megfontolások között kell dönteni, és figyelembe kell venni azokat az eltérő jogi és tényleges (de facto) körülményeket, amelyek az egyes esetek kontextusával változnak.[93] A korábbi döntésektől tehát indokolt esetben, racionális érveléssel[94] - különleges igazolással, megfelelő mérlegeléssel[95] - el lehet térni, és így a régebbi alkotmányos tételek megújíthatók: i) a nyílt felülbírálat esetén a bíróság kifejezésre juttatja, hogy a precedensben megfogalmazott szabályt a döntés meghozatalától vagy a jövőben, pro futuro hatállyal nem alkalmazza; ii) hallgatólagos felülbírálat esetében a korábbi szabályt direkt konfrontáció nélkül rontja le.[96] Ez a gyakorlat egyre finomabb különbségtételekhez, pontosabb értelmezési kritériumokhoz vezet, és lépésről-lépésre tartalommal tölti meg az alkotmány elvont rendelkezéseit, illetve egyre jobban szűkíti a bírói alkotmányértelmezés mozgásterét.[97]
Az eltérés okai jellemzően az amerikai szakirodalom alapján például a következők lehetnek: a konkrét ügy elbírálásakor olyan új történeti körülmény vagy tudás merül fel, amely kétségeket ébreszt a korábbi szabály érvényességével szemben; olyan új gazdasági és politikai feltételek állnak fenn, amelyek a szabály további, folyamatos alkalmazását lehetetlenné teszik; a tények megváltoztak a precedensszabály meghozatalától eltelt időszakban; a társadalmi bizalom megléte, azaz a precedens miatti ésszerű társadalmi várakozás a döntés fenntartására. A döntésben további szempontok is segíthetnek, ilyen például a precedens elfogadásának többsége és a különvélemények száma, illetve a precedens "kora", ami egyben a megerősítésének és a felülbírálatának is indoka lehet. A precedenshez általában ragaszkodnak a szerződésekkel és a tulajdonhoz való joggal összefüggő esetekben. Az amerikai abortusz ügyben - bár lehetősége lett volna rá - azért nem vizsgálták felül a Roe ügyben (Roe v. Wade, 410 U.S. 113, 1973) kimondottakat (abortusz megengedhetősége), mert az egyének a magánkapcsolataikban olyan döntéseket hoztak, amelyekben bízhattak az abortusz elérhetőségében a fogamzásgátlás sikertelensége esetében.[98]
A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában a részleges felülbírálat mellett indokként merült fel technológiai fejlődésre, illetve az időmúlásra és a tulajdoni rendszer átalakulására való hivatkozás; teljes felülbírálatot indokolhatott volna a normatív előfeltevés felülvizsgálata (kisebbségi vélemény), illetve a tudományos felfogás változása (teljes ülés). A megkülönböztetés módszerét is alkalmazták arra utalással, hogy az elbírálandó norma (annak jogszabályi környezete) lényeges szempontból eltér egy korábbi döntésben vizsgálttól, illetve hogy két csoport alkotmányos helyzetében lényeges különbségek vannak.[99]
A precedensek alkalmazásának (továbbélésének) kérdése különösen érdekes abban az esetben, amikor az államban az alkotmánybíráskodás megszakítása nélkül új alkotmányt fogadnak el. Bármely demokratikus jogállamban vélhetően etekintetben azt az álláspontot fogadnák el, amit a magyar Alkotmánybíróság 2012. május 8-i határozatában kifejezetten[100] rögzített: "Az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván. Ha az összevetésnek az az eredménye, hogy az alkotmányjogi szabályozás változatlan vagy jelentős mértékben hasonló, az átvételnek nincs akadálya. Másrészt az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmen kívül hagyását kell indokolni".[101] Szabályozási azo-
- 68/69 -
nosság esetén tehát lehetőség van arra, hogy a "két Alkotmánybíróság" - az Alkotmány és az Alaptörvény alapján ítélkező - párbeszédet folytasson egymással.
Az alkotmányos párbeszéd teóriája sokrétű, komplex elmélet, amely ugyanakkor - vagy éppen ezért - alkalmasnak tűnik arra, hogy leírja a globalizálódó világ alkotmányos demokráciái sokrétű és többszintű alkotmányosságát. A szerteágazó párbeszédelméletek rendszerbe foglalása nehéz, egyrészt mert a kutatók többfajta megközelítést alkalmaznak, másrészt pedig azért, mert - figyelemmel a jogrendszerbeli eltérésekre - nem ugyanarra a problémára reagálnak. Mégis, ha az alkotmányos párbeszédet az alkotmányos demokrácia többszereplős és flexibilis modelljeként fogjuk fel, akkor alapvetően két - egymástól azonban szigorúan el nem választható - terület határolható körül. Ezek pedig - talán kissé leegyszerűsítve - az alkotmányértelmezés és a minőségi jogalkotás egyes elemei rendszerszintű vizsgálata, amely során alkalmazható a jogelméleti módszer, az alkotmánytani, alkotmányjogi vagy éppen a jogalkotástani megközelítés, és amely több szinten is megjelenhet. A középpontban azonban az áll, hogy a lehető legtöbb szereplő részvételével meg lehessen határozni azt az alkotmányi tartalmat, ami a legjobban illeszkedik a demokratikus alkotmányfejlődés és társadalmi elvárások aktuális folyamába, és amiben a lehető legtöbb résztvevő egyetért. Az alkotmányos párbeszéd itt bemutatott elmélete új szemléletmódot is jelent: a létező folyamatok alkotmányossági szempontú és speciális összefüggésrendszerbe helyezett vizsgálatára ad lehetőséget azzal a lehetséges kimenettel, hogy a végén a vizsgált állam demokratikus elkötelezettségét igazoltan értékelni lehessen (jellemzően a szabályozási szinten), vagy a közös értékeket meg lehessen találni a bíráskodásban, vagy az elmaradását és annak okát ki lehessen mutatni (bíróságok szintje). ■
JEGYZETEK
* Ezúton mondok köszönetet Anita Blagojevič-nek, aki engedélyt adott arra, hogy a társszerzőségben írt munka első részét továbbfejlesszem és megjelentessem. E tanulmány a Bolyai ösztöndíj támogatásával készült.
[1] Mark Tushnet: Inevitable globalization of constitutional law. Virginai Journal of Internatonal Law Vol. 50. Issue 1.
[2] Ádám Antal: A biztonság mint jogi érték. In: Balogh Ágnes - Hornyák Szabolcs (szerk.): Tanulmánykötet Erdősy Emilprofesszor 80. születésnapja tiszteletére. Pécs 2005., Ádám Antal: A magyar Alkotmányból hiányzó alapértékekről. Közjogi Szemle 2009. 1. sz. 2. o.
[3] Az értékekről és rétegeiről ld. Ádám Antal: A 20 éves magyar Alkotmány értékeiről és fejlesztési lehetőségeiről. In: Kocsis Miklós - Zeller Judit (szerk.): A köztársasági Alkotmány 20 éve. Pécs, PAMA 2010. 74. o.
[4] Christine Bateup: The Dialogic Promise. Assessing the normative potential of theories of constitutional dialogue. 71 Brooklyn Law Review 2006. 1109. o.
[5] Ld. http://laws-lois.justice.gc.ca/eng/charter/
[6] 33. (1) Parliament or the legislature of a province may expressly declare in an Act of Parliament or of the legislature, as the case may be, that the Act or a provision thereof shall operate notwithstanding a provision included in section 2 or sections 7 to 15 of this Charter.
[7] 1. The Canadian Charter of Rights and Freedoms guarantees the rights and freedoms set out in it subject only to such reasonable limits prescribed by law as can be demonstrably justified in a free and democratic society.
[8] 7. Everyone has the right to life, liberty and security of the person and the right not to be deprived thereof except in accordance with the principles of fundamental justice. 8. Everyone has the right to be secure against unreasonable search or seizure. 9. Everyone has the right not to be arbitrarily detained or imprisoned. 12. Everyone has the right not to be subjected to any cruel and unusual treatment or punishment.
[9] 15. (1) Every individual is equal before and under the law and has the right to the equal protection and equal benefit of the law without discrimination and, in particular, without discrimination based on race, national or ethnic origin, colour, religion, sex, age or mental or physical disability.
[10] Peter W. Hogg - Allison A. Bushell: The CharterDialogue between courts and legislatures (Or Perhaps The Charter of Rights Isn't Such a Bad Thing After All). 35 Osgoode Hall Law Journal 1997. 79., 82. o.
[11] Bateup: i.m. 1109. o.
[12] Bateup: i.m. 1110. o.
[13] Bateup: i.m. 1109-1110. o.
[14] Bateup: i.m. 1123. o.
[15] Bateup: i.m. 1128. o.
[16] Bateup: i.m. 1131. o.
[17] Bateup: i.m. 1137. o.
[18] Bateup: i.m. 1143. o.
[19] Bateup: i.m. 1174. o. A párbeszédben történő (aktív és passzív) bírói részvételre vonatkozó további elméletekről ld. Michael Heise: Preliminary Thoughts on the Virtues of Passive Dialogue. http://www.uakron.edu/law/lawreview/v34/docs/heise341.pdf. Kent Roach tanulmányában további kritikai elemzését nyújtja ezeknek az elméleteknek. Kent Roach: Sharpening the Dialogue Debate: The Next Decade of Scholarship. 45 Osgoode Hall Law Journal 2007. Rosalind Dixon elemzi a kanadai Alapjogi Charta-párbeszéd alakulását 2005-ig, álláspontja szerint "a [párbeszéd] új felfogása azt mutatja, hogy az Alapjogi Charta szerint zajló dialógus eddig tényszerűbb volt, mint attól a szkeptikusok tartottak, és bizonytalanabb, mint azt a párbeszéddel foglalkozó elméleti szakemberek várták". Lásd Rosalind Dixon: The Supreme Court of Canada, Charter Dialogue, and Deference. 47 Osgoode Hall Law Journal 2009. 241. o. Keményen bírálja a párbeszédelméleteket Andrew Petter, mivel szerinte igencsak kétséges a kanadai politikai intézmények demokratikus jellege. Lásd Andrew Petter: Look Who's Talking Now: Dialogue Theory and the Return to Democracy. In Richard W. Bauman - Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State. Cambridge University Press, Cambridge 2006. 524-526. o.
[20] Bateup: i.m. 1180. o.
[21] Lásd Christine Bateup: Reassessing the Dialogic Possibilities of Weak-Form Bills of Rights. 2008. augusztus. http://works.bepress.com/christine_bateup/1 Abstract
[22] Luc B. Tremblay: The legitimacy of judicial review: The limits of dialogue between courts and legislatures. 3 International Journal of Constitutional Law 2005. 617-648. o.
[23] Joanne Scott - Susan Sturm: Courts as Catalysts: Rethinking the judicial role in new governance. 13 Columbia Journal of European Law 2007
[24] Matthew S.R. Palmer: The Language of Constitutional Dialogue: Bargaining in the Shadow of the People. http://works.bepress.com/matthew_palmer/9 3., 4. o.
- 69/70 -
[25] Heise: i.m. 1. o. 1. sz. lábjegyzet
[26] Ld. Roach: i.m. 181. o.
[27] Ennek oka a szeptember 11-e utáni korszak, amelyben megnőtt a végrehajtás hatalma, de az elszámoltatási mechanizmusok nem tartottak lépést az állam megnövekedett hatalmával. Roach: i.m. 181. o.
[28] Roach: i.m. 182. o.
[29] Roach: i.m. 185-186. o. Lásd Bateup: Reassessing the Dialogic Possibilities of Weak-Form Bills of Rights.
[30] Roach: i.m. 186-189. o.
[31] Roach: i.m. 188-189. o.
[32] Roach: i.m. 189. o.
[33] Richard W. Bauman - Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State. Cambridge University Press, Cambridge 2006. ix. o.
[34] Jennifer Nedelsky: Legislative Judgments and the Enlarged Mentality: Taking Religious Perspective. In Richard W. Bauman - Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State. Cambridge University Press, Cambridge 2006. 95. o.
[35] Ruth Gavison: Legislatures and the Phases and Components of Constitutionalism. In Richard W. Bauman - Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State. Cambridge University Press, Cambridge 2006. 213. o.
[36] Ilyen szuper-törvények a következők: az 1890-es Sherman-törvény, az 1964-es polgárjogi törvény és az 1973-as veszélyeztetett fajokról szóló törvény.
[37] William N. Eskridge, Jr. - John Ferejohn: Super-statutes: A New American Constitutionalism. Richard W. Bauman -Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State. Cambridge University Press, Cambridge 2006. 333., 337., 349. o.
[38] Andrée Lajoie - Cécile Bargada - Éric Gélineau: Legislatures as Constitutional Interpretation: Another Dialogue. Richard W. Bauman - Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State. Cambridge University Press, Cambridge 2006. 391. o.
[39] Daphne Barak-Erez: An International Community of Legislatures? Richard W. Bauman - Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in the Constitutional State. Cambridge University Press, Cambridge 2006. 545. o., 533. o.
[40] Catherine Powell: Dialogic federalism: constitutional possibilities for incorporation of human rights law in the United States. 150 University of Pennsylvania Law Review 2001. 249., 250., 252. és 273-274. o.
[41] Bradley M. Bakker hivatkozik Christine Bateup munkájára (The Dialogic Promise. Assessing the normative potential of theories of constitutional dialogue). Bradley M. Bakker: Blogs as constitutional dialogue: rekindling the dialogic promise? 63 NYU Annual Survey on American Law 2007. 216. o.
[42] Bakker: i.m. 218-219. o.
[43] "Az értelmezés kapcsán felvethető az értelmezést igénylő jelentéstartalom sajátossága. Az alkotmány értelmezése során ugyanis - az alaptörvény sajátos jellege miatt - eltérő eredmények születhetnek, amelyek konfliktusban állhatnak egymással. Ennek oka, hogy a különböző politikai erők saját érdekeiket és értékeiket szem előtt tartva végeznek interpretációt, és jutnak a számukra kedvező eredményre, amit az alkotmány szabályozási jellege következtében általában meg is tehetnek. Mivel az értelmezés következtében megszülető egyes jelentéstartalmakhoz különböző - elsősorban megismerési, de tágabb értelemben jogalkalmazási - érdekek fűződnek, az értelmezés eltérő, konfliktusos eredményre vezethet, és más-más következményeket idézhet elő." Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 2009. 121-122. o.
[44] "Az alkotmány értelmezése minden esetben az alkotmány aktualizálását és konkretizálását jelenti, de az alkotmány aktualizálása és konkretizálása nem mindig történik alkotmányértelmezéssel." Petrétei: i.m. 118. o.
[45] E megközelítés kizárja azt, hogy a párbeszéd alapját jelentő kommunikációként értelmezzük a felhatalmazáson alapuló jogalkotást.
[46] Az igaz, hogy a jogi normák által szabályozott döntéshoztalai eljárásban ezt a különböző kezdeményezési, javaslattételi és egyetértési jogokkal szokták jelölni, de ez újra az alkotmányos párbeszédelmélet leszűkített értelmezését jelenti. Az általam alkalmazott fogalmat ld. a III. 1. pontban, annak megalapozását pedig az I. és a II. pontokban.
[47] Felvetődhet, hogy az "alkotmányos" szó helyett - éppen a definíció miatt - az "alkotmányi" kifejezést kellene használni. Mivel azonban az alkotmányos párbeszéd elmélete nem arra irányul, hogy adott döntés, szabályozás vagy eljárás alkotmányosságát (alkotmánynak való megfelelőségét) vizsgálja, hanem döntően az alkotmány értelmezésére vonatkozik, az "alkotmányos" szó használatát az alkotmányi helyett alkalmazhatónak vélem, és nem gondolom zavarónak.
[48] Az alkotmányos párbeszéd tehát nem szűkíthető le a véleményezésre.
[49] A pluralista demokráciákban, még akkor is, ha a konkrét alkotmányos berendezkedések eltérőek, az intézményi részvétel és párbeszéd lehetővé teszi az egyes szereplők kompetenciájának egybekapcsolását annak érdekében, hogy így jobb és legitimebb döntés születhessen. Jan Komárek: Judicial Precedent and European Constitutional Pluralism: How the Two Relate? http://denning.law.ox.ac.uk/news/events_files/Komarek.pdf 10-11. o.
[50] A minőségi jogalkotás formális minősége csak akkor jelenthet valódi értéket, ha abban visszatükröződnek a modern demokratikus jogállam materiális alapértékei is. Ezeknek az alapértékeknek a forrásai a nemzetközi, a szupranacionális és a nemzeti jogi alapnormák, amelyek különböző alapvető szabályokat (elveket, feladatokat, alapjogokat, tilalmakat stb.) tartalmaznak. [Ádám Antal ezeket az utóbbiakat nevezi alkotmányi értékeknek. Vö. Ádám: A 20 éves magyar Alkotmány értékeiről és fejlesztési lehetőségeiről. 74. o.] A(z alkotmányos) jogállam értéktartalmú alapelemei közé tartoznak az alapvető jogok elismerése, a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztásának elve, a törvények meghatározó szerepe, a joghoz kötöttség elve, a jogbiztonság és a jogvédelem elve. (Petrétei: i.m. 147. oldaltól.) A jogalkotás akkor lesz minőségi, ha ezeknek a materiális vagy tartalmi elveknek maradéktalanul megfelel. Az alapvető jogok elismerése területén a minőségi jogalkotás tartalmi ismérve egyrészt eljárási (formális) jellegű: biztosítani kell a megfelelő információáramlást, illetve a konzultáció lehetőségét és a különböző participációs formákat, amelyek az alkotmányos párbeszéd eljárási feltételei. Másrészt a jogalkotás során figyelembe kell venni az alapjogok jelentőségét, a szabályozásukra irányadó előírásokat, illetve a korlátozásukat meghatározó teszteket, amelyek gyakran az alkotmánybírósági gyakorlatban kerültek kimunkálásra. A többi alapelv tekintetében ld. Drinóczi Tímea: Minőségi jogalkotás és adminisztratív terhek csökkentése Európában. HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2010. 18-19. o.
[51] A(z alkotmány)bíróságok közötti migrációról ld. Halmai Gábor: Összehasonlítás az alkotmányértelmezésben. Fundamentum 2011. 4. sz. 37-57. o., André Ramos Tavares: The case of the borderless use of constitutional courts decision in human rights. A 2012. április 21-22-én Varsóban, az International Standards' Influence on Development of Democracy and Protection of Human Rights című nemzetközi konferencián tartott előadás kézirata. Ugyanerre és az USA Alkotmánynak hatására ld. Louis Henkin - Albert J. Rosenthal (eds.): The Infuence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990
- 70/71 -
[52] Ezek az interakciók szabályozó kommunikációnak tekinthetőek, azaz olyan kapcsolatnak, amely a szabályozás színterének valamennyi szereplője között zajlik. Julia Black: Regulatory Conversation. 29 Journal of Law and Society 2002. március 163-196. o.
[53] Ld. Drinóczi Tímea - Petrétei József: Jogalkotástan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 2004. 87. oldaltól.
[54] A jogalkotási eljárás során - a parlamenti és az azt megelőzően - megjelenő "szabályozott" párbeszédet a szakirodalom konzultációnak nevezi. Ld. Drinóczi: i.m. 32-37. o.
[55] Vö. a 43. lj-ben írtakkal.
[56] Ahol létezik mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló hatáskör, ott ez is elindíthatja a jogalkotási eljárást.
[57] Részletesebben ld. a III. alcím alatti szövegrészben.
[59] Ld. 166/2011 (XII. 20.) AB határozatot és az Átmeneti rendelkezések 11. cikkét.
[60] Hajas Barnabás - Szabó Máté: Az alapvető jogok húsz legutóbbi évéről - Magyarországon (1988-2008) www.obh.hu 10. o. Az ilyen kezdeményezések értékelése nyilván több kutatást igényelne, amely azonban e tanulmány kereteit bőven meghaladja, de talán ennyi is elég a párbeszéd jelleg felismerésére.
[61] Ld. pl. a Transparency International elemzéseit; legutóbb: Petra Burai - Péter Hack (eds.): Corruption Risks in Hungary. National Integrity System Country Study Hungary 2011. Berlin 2012. Az ajánlásokat ld. a 250. oldaltól. Etekintetben is értelmeszerűen ld. a 60. lábjegyzetben írtakat.
[62] Ld. Tushnet: i.m. 989. o.
[63] Szuverén a jogalkotás abban az értelemben, hogy szabadon eldönti: a Velencei Bizottság véleményét figyelembe veszi-e, vagy sem, és ha igen, azt milyen mértékben teszi.
[64] Benyújtás: 2007. április 17. CDL(2007)053 Opinion No. 392/2006, CDL-AD(2007)017, Strasbourg, 5 June 2007, European Commission for Democracy through Law (Venice Commission) Interim Opinion on the Draft Constitution of Montenegro. Adopted by the Venice Commission at its 71[st] Plenary Session, (Venice, 1-2 June 2007) http://www.venice.coe.int/docs/2007/CDL-AD(2007)017-e.asp
[65] Opinion No. 392/2006
[66] Részletesen ld. Drinóczi Tímea: A montenegrói alkotmányfejlődés. In Animus in consulendo liber. Sipos István emlékkötet. ELTE ÁJK - PTE ÁJK, Budapest - Pécs 2008
[67] Opinion on the new constitution of Hungary adopted by the Venice Commission at its 87th Plenary Session (Venice, 17-18 June 2011). CDL-AD(2011)016 (a továbbiakban Opinion)
[68] Position of the Government of Hungary on the Opinion on the new constitution of Hungary adopted by the Venice Commission at its 87th Plenary Session (Venice, 17-18 June 2011). CDL(2011)058
[69] A Velencei Bizottság véleményét és az arra adott választ ld. Drinóczi Tímea: Az Alkotmány és az Alaptörvény legitimitásáról. In: Fülöp Péter - Bencsik András (szerk.): Jogász Doktoranduszok I. Pécsi Találkozója. Tanulmánykötet. Pécs 2011. http://www.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Hirek/20111017/tanulmanykotet.pdf, http://kozjogpecs.hu/images/ujcikk/tanulmanyktet.pdf
[70] Drinóczi: Minőségi jogalkotás és ... 29-32., részletesebben a 125. oldaltól.
[71] Andrzej Rapaczynski: Bibliographiocal Essay: Influence of the U.S. Constitution. In: Louis Henkin - Albert J. Rosenthal (eds.): The Influence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990. 460., 461. o.
[72] Anthony Ogus a tulajdonhoz való jogról és a gazdasági szabadságról írva jutott erre a következtetésre. Anthony Ogus: Property rights and freedom of economic activity. In: Louis Henkin - Albert J. Rosenthal (eds.): The Influence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990. 146. o.
[73] Tavares: i.m. 3-4. o.
[74] Az érveket és ellenérveket az amerikai joggyakorlatból ld. Halmai: i.m. 38-42. o. Sunstein általi ellenérveket Tavares sorakoztatja fel és kritizálja. Ld. Tavares: i.m. 7-10. o. További érveket, de inkább ellenérveket fogalmaz meg Kocsis Miklós. Kocsis Miklós: Viszonyítási pont vagy a vizsgálat tárgya - alkotmányellenes alkotmánymódosítások? Új Magyar Közigazgatás 2011. 2. sz. 35. lábjegyzet.
[75] A top down és bottom up folyamatot ld. Tushnet: i.m. 988-995. o.
[76] Ld. még Halmai: i.m. 38. o. és az ott található 12. lábjegyzetet.
[77] Ld. Halmai: i.m. 40. o. Egyéb említendő tényező még a liberális demokráciák számának bővülése. Uo.
[78] Halmai: i.m. 37. o.
[79] Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története. Az alapítástól napjainkig. Korona Kiadó, Budapest 2003. 43-49. o., Helmut Steinberger: America and German constitutional development. In: Louis Henkin - Albert J. Rosenthal (eds.): The Influence of the United States Constitution Abroad. Columbia University Press, New York 1990. 212. o.
[80] Majd e gyakorlata a saját dogmatikai rendszer kidolgozásával párhuzamosan csökkent. Ld. Halmai: i.m. 40., 42-43. o. Steinberger hozzáteszi, hogy a második világháború után számos német származású amerikai jogtudós publikált Németországban az amerikai alkotmányosság témakörében vagy tanított német egyetemeken, ami jelentősen elősegítette az amerikai alkotmányosság németek általi megismerését. 215. o.
[81] Ilyen például a Grundgesetz-ben a szociális állam elve, illetve a piacgazdaságra való utalás hiánya, vagy az Alkotmány rendszerváltozás által befolyásolt és meghatározott tartalma, a preambulumban a szociális piacgazdaság kitétele, illetve a (gazdasági) alapjogok elismerésére és garantálására.
[82] Ld. Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány és gazdasági alapjogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 2007. 68-69., 80., 188-189. o.
[83] Halmai: i.m. 42. o.
[84] Tushnet: i.m. 990. o.
[85] Huseyn and others v. Azerbaijan 26 July 2011., Bulut v. Austria case, 22 February 1996. Ld. még a DMD GROUP a.s. v. Slovakia, Coëme v. Belgium ügyeket.
[86] Ld. a 166/2011 (XII. 20.) AB határozatot.
[87] Átmeneti rendelkezések - az alkotmányosság és jogállamiság szempontjából felettébb sajnálatos módon - az Alaptörvény részei abban az értelemben, hogy rendelkezéseit együtt kell alkalmazni és értelmezni az Alaptörvény releváns cikkeivel, azaz formális értelemben az alkotmányt az Alaptörvény és az Átmeneti rendelkezések együtt adják. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Magyarországon a szabályozási szinten megjelenő alkotmányosság szintje csökken a korábbi Alkotmányhoz képest. Szerencsétlen módon azonban ez az alkotmányozó hatalom politikai akarata. Ld. bővebben: Drinóczi Tímea - Kocsis Miklós: Az Átmeneti rendelkezések helye a jogforrási rendszerben. Kézirat 2012. A szabályozási szinten megjelenő alkotmányosságról ld. bővebben Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány az Alaptörvényben. Jogtudományi Közlöny (megjelenés alatt).
[88] Komárek: i.m. 2. o.
[89] Ld. Michal J. Gerhardt: The Role of Precedents in Constitutional Decision-making and Theory. 980 The George Washington Law Review, Faculty Publications Paper 1991. 147. o.
[90] Christopher P. Banks: Revearsals of precedent and judicial policy-making: How judicial conceptions of stare decisis in the U.S. Supreme Court influence social change. Akron Law Review Vol. 32:2. 1999. https://www.uakron.edu/law/lawreview/v32/docs/goodbanks322.pdf 3. o.
- 71/72 -
[91] Ld. Tóth Gábor Attila: Túl a szövegen. Osiris Kiadó, Budapest 2009. 257. o.
[92] D. Tóth Balázs: A precedensalapú döntéshozatal alapkérdései a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában. Fundamentum 2009. 4. sz. 90., 93. o.
[93] Vö. George Costello: The Supreme Court's overruling of constitutional precedent: an overview. Congressional Reserach Service, The Library of Congress, November 29, 2005, http://www.policyarchive.org/handle/10207/bitstreams/2646.pdf 3. o., illetve Banks: i.m. 4. o.
[94] Az ilyen érvelésnek olyannak kell lennie, amely érthető és megalapozott mind a jogászi szakma gyakorlati képviselői, mind a tudomány és a közvélemény számára, és így kiállja a kritikai elemzés próbáját. Vö. Jon D. Noland: Stare Decisis and the Overruling of Constitutional Decisions in the Warren Years. Valparaiso University Law Review Vol. 4, Nr. 1 Fall 1969. http://scholar.valpo.edu/cgi/viewcontent.cgi7article=1790&context=vulr&sei-redir=1#search=%22precedent%20constitutional%20overruling%22 129-130. o.
[95] Ennek az az oka, hogy a precedenshez való ragaszkodásnak kell lennie a főszabálynak, az eltérésnek pedig a kivételnek. Ld. Banks: i.m. 2., 3. o., Costello: i.m. 2. o., Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, Osiris Kiadó, Budapest 1998. 197. o.
[96] D. Tóth Balázs: A precedensalapú... 93. o. Ld. még Tóth Gábor Attila: i.m. 109. o., Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. Dialóg Campus, Budapest - Pécs, 2009. 136-137. o.
[97] Kis János: Alkotmányos demokrácia. Három tanulmány. INDOK Kiadó, Budapest 2000. 149. o.
[98] Ld. Banks: i.m. 6-8. o., Mortimer N.S. Sellers: The doctrine of precedents in the United States of America. 11. o. http://www2.law.uu.nl/priv/AIDC/PDF%20files/IC1/IC1%20-%20USA.pdf, Noland: i.m. 129-130. o., D. Tóth Balázs: Felülbírálati szerepben..., Costello: i.m. 10. o.
[99] Ld. részletesebben D. Tóth Balázs: A precedensalapú.
[100] Az erre való utalás már megjelent már egy másik határozatban is, amelyben az Alkotmánybíróság azonban pusztán hivatkozott a korábbi - Alkotmány alapján kialakított - gyakorlatára. "Az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén szükséges befogadni. Az Alkotmánybíróság korábban már több ízben, elvi jelentőséggel foglalt állást a bírósághoz fordulás alapjoga, illetve a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos alapjog és a választottbíráskodásról szóló jogszabályok közötti alkotmányjogi összefüggés kérdésében. Az Alkotmánybíróság e döntéseiben a választottbírósági határozat ellen érvényesítendő jogorvoslat korlátozásának, vagy akár kizárásának megengedhetőségét alkotmányosan összeegyeztethetőnek tekintette a jogorvoslathoz fűződő alapvető joggal. (604/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 443, 444.; 1282/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 675, 683.; 657/B/2002. AB határozat, ABH 2006, 1413, 1414-1415.; 569/D/2005. AB határozat, ABH 2006, 1756, 1760.; 388/D/1999. AB határozat, ABH 2006, 1218, 1224-1225.) Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz olyan alkotmányjogi kérdést tartalmaz, amelyet az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben már rendezett." IV/8/2012. AB végzés.
[101] X/2349/2012. AB határozat, http://www.mkab.hu/files/abdont/2012_2349.pdf
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens.
Visszaugrás
