Az Alaptörvénybe foglalt gazdasági alkotmányt több szempontból lehet elemezni. Figyelemmel lehet lenni arra, hogy az alkotmányozó reflektált-e az Alaptörvényben arra, hogy az állammal szemben milyen új - alkotmányi rögzítést is igénylő - elvárások fogalmazódnak meg napjainkban. A rendelkezések továbbá összevethetők a gazdasági alkotmány elmélete által megfogalmazottakkal, illetőleg azzal, hogy tükröződnek-e benne - a gazdasági rendre és gazdasági alapjogokra vonatkozó - a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott elvek, értékek. Megállapítható, hogy az Alaptörvény formális szempontból megfelel mind az alkotmányosság szabályozási oldala, mind a gazdasági alkotmány elmélete által megkövetelteknek. Mindezek értékét lerontja azonban a számos kapcsolódó rendelkezés és értelmezési szabály, illetve az Átmeneti rendelkezések, amelyek egyrészt relativizálják az (gazdasági) alapjogokat, másrészt az értelmezést meglehetősen komplex módon összetetté, adott esetben zavarossá tehetik.
Az Alaptörvényben megmutatkozó gazdasági alkotmány bemutatására és elemzésére három szempontot - az alkotmányosságot, a 21. században az államtól elvárt szerepvállalást, illetve a gazdasági alkotmány elméletét - választottam. Mindegyik megközelítés abban nyújthat segítséget, hogy - eltérő szempontok alapján - értékelni lehessen az Alaptörvény gazdasági alkotmányra vonatkozó rendelkezéseit. Az alkotmányosság és a gazdasági alkotmány elmélete ugyanis megjelenik a normatív alkotmány szabályozási tartalmában, illetve jelzi annak megvalósulásának fokát.[1] Utóbbit gyakorlat híján még nem lehet megítélni, de a szabályozási tartalmat lehet értékelni arra figyelemmel, hogy az felhasználja-e a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot,[2] illetve tartalmazza-e a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott elveket, alapjogokat, intézményeket, azokat a gazdasági alkotmányra jellemző elemeket, amelyekről az (európai) alkotmányok általában rendelkeznek, valamint adekvátak-e a szabályozandó viszonyokkal. Ennek vizsgálatához egyrészt érdemes utalni ezeknek az alaptörvényeknek, illetve az EUSz-nek a gazdasági alkotmányára, valamint a nemzetközi színtér releváns rendelkezéseire,[3] továbbá előrejelzést lehet tenni az eddigi alkotmánybírósági gyakorlat továbbélésére vagy annak - a normatív környezet megváltozása miatti - alkalmazhatatlan, esetleg a jövőben potenciálisan változó voltára.
Másrészt indokolt vizsgálni az állam szerepét, mivel az a gazdasági szerepvállalásával együtt korspecifikus, vagyis összefügg az adott korszak kihívásaival.[4] Figyelemmel arra, hogy a válságok és egyéb 21. századra jellemző tényezők az államot eltérő, szinte folyama-
- 369/370 -
tosan változó és bővülő szerepvállalásra késztetik, a magyar alkotmányozó hatalomnak lehetősége nyílt mindezek figyelembe vételére akkor, amikor 2010 nyarán[5] belekezdett az alkotmányozásba. Az új kihívások között ugyanis szerepelhet olyan is, amelyre a társadalmi együttélést keretjelleggel szabályozó alkotmányban kell választ adni, vagy a válaszadás kereteit kijelölni. A gazdasági alkotmány ilyen szempontú vizsgálata pedig visszavezet a szabályozási tartalom - vagyis az alkotmányosság egy eleme - értékelésére.
A fenti szempontok figyelembe vételével az Alaptörvényből kibontakozó gazdasági alkotmányt, gazdasági rendet és gazdasági alapjogokat tekintem át azzal a céllal, hogy értékelni lehessen az Alaptörvényben megfogalmazódó szövegszerű változásokat, illetve előrejelzést lehessen tenni a jövőbeli értelmezési irányokra. Ennek érdekében ismertetem az állam gazdasági szerepvállalására vonatkozó modern elvárásokat és jellegzetes alkotmányi szabályokat, illetve gazdasági alkotmány koncepcióját, majd ezekre vonatkoztatva - megpróbálva feltárni az alkotmányozó hatalom által alkalmazott emberképet - értékelem az Alaptörvény témát érintő értelmezési, alapjogi és egyéb szabályait.
Korszakunkban a vegyes gazdaságot a globális kapitalizmus váltotta fel, amit továbbra is döntően a verseny szelleme és szabadsága mozgat,[6] ezért az állammal szemben is követelmény, hogy versenyképes legyen.[7] Emiatt előtérbe kerül a stratégiai tervező és a kormányzati szintek közötti koordináló funkció, ami napjainkban az állam minimális funkciójának tekinthető, mivel az államnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy megszerezze a globalizációból származó előnyöket, és elő tudja teremteni a strukturális alkalmazkodáshoz szükséges erőforrásokat.[8] Az állam szerepe tehát - figyelemmel arra, hogy az érett kapitalizmus korából átléptünk a tudásalapú gazdaság és társadalom korszakába[9] - a 21. századra, illetve e század elején alapvető változáson ment/megy keresztül.[10] Ez a változás azonban nem azt jelenti, hogy a szerepe csökkenne, hanem inkább szerepe növekedésével,[11] illetve a funkciói megváltozásával jár.[12] A globális versenyben való helytállás[13] - a klasszikus állami feladatok[14] megmaradása mellett - új állami feladatot is eredményez, amely piactökéletesítő funkcióként jelentkezik. Ez magában foglalja az információs asszimetriák oldását, az állam erősödő koordinációs és ellenőrző szerepét, illetve a versenypolitika és versenyszabályozás jelentősebb szerepét.[15] Előtérbe kerül a fenntartható fejlődés[16] követelményének való megfelelés is.[17] Fontos marad az állam korrigáló szerepe,[18] amely kiegészül a világpiaci környezetben való helytállással, illetve azzal a feladattal, hogy a gazdasági fejlődést összhangba kell hozni a társadalmi felemelkedéssel (felzárkóztatás, esélyteremtés, társadalmi kohézió, szolidaritás fenntartása), valamint a tudományos munka és az innováció feltételeinek megteremtésével, a technológiai színvonal emelésével, a közlekedési, információs stb. hálózatok építésével.[19]
Lényegessé válik tehát
- az állami bürokrácia minősége, képzettségi szintje, fenntartásának költsége;
- 370/371 -
- a gazdaságfejlesztés hosszútávú stratégiai céljainak a meghatározása;
- gazdaságfejlesztés előfeltételeinek megteremtése: tudomány fejlesztése, emberi erőforrás minőségének javítása, társadalmi és gazdasági infrastruktúra építése, oktatási, egészségügyi és kutatás-fejlesztési kiadások növelése;
- a társadalmi béke fenntartása, fenntarthatóság előmozdítása; a gyengék védelmezése; a környezetvédelem; az esélyegyenlőség biztosítása; a folyamatok dezintegráló hatásainak kivédése; az érdekegyeztetési és koordinációs mechanizmusok kiépítése;
- az etnikai, vallási és egyéb konfliktusok megelőzése és kezelése;[20]
- a minőségi/intelligens szabályozás követelményeinek megfelelő jogi normák alkotása.[21]
E felsorolásból legalább három következtetés adódik.
2.1. Látható, hogy az új funkciók új forrásigényeket jelentenek, ami a költségvetési fegyelem felértékelődésével jár,[22] amelyre vonatkozó szabályozás alkotmányi szinten - több újabb alkotmányban (lengyel, magyar) vagy alkotmánymódosítás nyomán (német) - rögzítésre is kerül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
