Tanulmányomban nem törekszem átfogó alkotmánykoncepció vázolására. Célom csupán arra irányul, hogy a részletező jogi szabályozás kereteit és lényeges tartalmi elemeit meghatározó újabb nemzetközi, szupranacionális és állami alapnormák hasznosításával, megfelelő rendszerezésben - természetesen korántsem a teljesség igényével, inkább az újabb fejlődési irányokat kiemelve - felsorakoztassam azokat az alapértékeket, amelyek szerintem Magyarországon is alaptörvényi megerősítésre, majd követésre érdemesek. Körülhatárolt tematikus vizsgálataim megkezdése előtt azt is hangsúlyozva említem meg, hogy új korszerű magyar jogállami alkotmány előkészítésére 1994-98 között lezajlott rendkívül intenzív és termékeny szakmai illetve politikai viták keretében - amelyek sajnos nem jutottak el új alaptörvény elfogadásáig - számos, továbbra is hasznosítható következtetés született.1 Kiemelhetjük azonban azt is, hogy azóta olyan jelentős változások és következtetések születtek világméretben, amelyeket a remélt közeli magyar alkotmányozásban is figyelembe kell vennünk. Ezt az igényt csak erősíti az a körülmény, hogy hazánknak jelenleg anakronisztikus szerkezetű, feltűnően szűkszavú, hiányos és néhány tekintetben elavult tartalmú, az 1989-ben megfogalmazott preambulum szerint is átmenetinek szánt alaptörvénye van. Az tagadhatatlan, hogy a működését 1990 januárjában megkezdő Alkotmánybíróság lankadatlanul folytatott aktivista alkotmányértelmezései gazdag, de ellentmondásoktól és korszerűtlenségtől sem mentes, mindenkire kötelező dogmatikája a több mint ezeréves, nehezen megismerhető történelmi magyar alkotmány hagyományát látszik folytatni esetenként "láthatatlan alkotmány" bizarr elnevezéssel.
Bevezető megjegyzéseim között említem meg továbbá, hogy az általam is vallott és több publikációmban részletesen vázolt pluralista értéktani felfogás2 szerint bármely jelentős normarendszer előírásai, tehát az általános emberi magatartásszabályok - így különösen a vallási normák, a nem vallási bázisú erkölcsi szabályok, a jogi normák, a társadalmi szervezeti előírások, az illemnormák, sőt a felismert természeti és műszaki törvényszerűségek hasznosításához kapcsolódó tudományos-technikai előírások is - értékforrásúak és értékszolgálatúak. Ez a megállapítás azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy e normacsoportok mindenkori kidolgozói, illetve elfogadói az általuk választott és képviselt értékek elismerésére, létesítésére, szolgálatára, vagy védelmére alkotják meg rendelkezéseiket. Bármely jellegű és hierarchiai fokozatú jogi norma által elismert, létrehozott, szolgált vagy védett értéket rövid megjelöléssel jogi értéknek is nevezhetjük. A vázolt értelemben vett jogi értékek körében a kapcsolódó jogi normák jellegétől, hierarchia szintjétől és tartalmától függően fokozatokat és csoportokat különböztethetünk meg. Ennek alapján nemcsak nemzetközi jogi, szupranacionális jogi és nemzeti jogi értékekről szólhatunk, hanem elkülöníthetjük az ún. jogi alapértékeket és az egyéb jogi értékeket is.
A jogi alapértékeknek az a megkülönböztető természete, hogy meghatározzák az egyéb jogi értékek kereteit és főbb tartalmi összetevőit is, ezáltal hatást gyakorolnak a nem jogi - pl. a gazdasági, a kulturális, a művészeti stb. - értékekre is. Jogi alapértékek származhatnak bizonyos kiemelkedő nemzetközi jogi okmányokból, a szupranacionális jog alapozó szerződéseiből és más jelentős rendelkezéseiből, valamint az állami alkotmányokból. A jogi alapértékek között alkotmányi értéknek a jogállami alkotmány vagy alaptörvény (esetleg alaptörvények) által meghatározott értékek minősülnek. Az alkotmányi értékek fokozott közhatalmi (különösen alkotmánybírósági) védelemben részesülnek. Az alkotmányi értékeknek a következő két rétege különböztethető meg.
a) Az alkotmányi értékek első rétegének összetevői között, a tárgyi valóságban már az alkotmányi szabályozás előtt, illetve attól függetlenül létező, az általános emberi megítélés szerint szükséges, hasznos vagy előnyös értékeket találunk. Példaként említhetjük az emberi életet, az egészséget, a családot, az ifjúságot, a piacgazdaságot, bizonyos természeti és ember alkotta tárgyakat, az egyházakat, a jólétet, a biztonságot. Ezek az általánosan elismert értékek a későbbi alkotmányi szabályozás eredményeként nyerték el alkotmányi értékminőségüket.
b) Az alkotmányi értékek sokszínű, nagy csoportját és egyben második rétegét az alkotmányozó hatalom által meghatározott, illetve létesített célok, feladatok, alapelvek, alapkövetelmények, alapjogok, alapkötelességek, lényeges tilalmak, minőségek, felelősségek, közhatalmi és egyéb szervezetek, szervek, intézmények alkotják.
Az Alkotmány korszerűsítését szolgáló korábbi és továbbra is hasznosítható következtetések közül e helyütt az alábbiakra emlékeztetek. Az emberi és állampolgári alapjogokról, alapkötelességekről, alaptilalmakról és a felelősségről szóló rendelkezéseket nem a közhatalmi szervekre vonatkozó fejezetek után, hanem ezeket megelőzve kell elhelyezni az új Alkotmányban. Több egyetértő közös vélekedés alakult ki az alaptörvény bevezető fejezetének tartalmi kiegészítéséről és módosításáról is. Jelentős példákként idézem fel az alábbiakat. A bevezető rendelkezések kiegészítendők a Magyar Köztársaság hivatalos nyelvéről, az államterület tagozódásáról, külön is a fővárosról, a politikai pártok működésének jelenleg hiányzó demokratikus követelményéről és az ennek megvalósulása feletti alkotmányossági felügyeletről szóló megállapításokkal. Itt kell elhelyezni a nemzeti himnuszról, a nemzeti és állami ünnepekről, a felségjelvényekről rendelkező alapvető előírásokat is. Az ilyen tárgyú szabályok jelenleg az alaptörvény utolsó előtti (XIV.) fejezetében találhatók. A bevezető rendelkezések közé illenek a nemzeti és etnikai kisebbségekre, mint államalkotó tényezőkre, valamint az egyházakra vonatkozó meghatározások is. Az első fejezetnek a társadalmi szervezeti alakzatokat érintő rendelkezéseit ki kellene egészíteni a köztestületek jellegéről és szerepéről, továbbá külön is a Magyar Tudományos Akadémia rendeltetéséről szóló előírásokkal. Az első fejezet tulajdonra vonatkozó rendelkezéseiben utalni kellene a magántulajdon közösségi célokat is szolgáló szerepére.
Az új magyar Alkotmány kidolgozására és elfogadására irányuló erőfeszítések sikertelensége óta eltelt több mint egy évtized külföldi és hazai tapasztalatai alapján alaptörvényünk tartalmával és elfogadásának rendjével szemben újabb határozott következtetések körvonalazhatók. Ezek közül ebben a tanulmányban nem foglalkozom behatóan az államszervezet korszerűsítésére irányuló elképzelésekkel. Közülük különösen időszerűnek és előnyösnek ítélem meg és itt is megerősítem az országgyűlési és az önkormányzati képviselők létszámának csökkentését, a választási és népszavazási rendszer korszerűsítését, a kiterjedt szerepkörű, egzaktul meghatározott politikai és jogi felelősséget viselő, operatív végrehajtó hatalom, tehát a kormány saját jogosítványainak bővítését, a jogszabályalkotás és a jogforrások részletesebb alkotmányi meghatározását, az ügyészség ún. általános törvényességi felügyeleti szerepének és jogosítványainak eltörlését,az önkormányzati és az állami közigazgatás szervezeti, hatásköri és eljárási rendjének összevonását vagy közelítését, valamint az Alkotmánybíróság szervezetének és hatáskörének, az alkotmánybírák megbízatási rendjének, továbbá a közigazgatási bíráskodás érdemi szerepének meghatározását illetve fejlesztését. Mellőzhetetlen az Országgyűlés alkotmányozó jogosítványainak megszüntetése, valamint a felesleges kétharmados törvényhozási tárgyak többségének eltörlése. Az alkotmányozás szerepét olyan alkotmányozó hatalmi mechanizmusnak kell gyakorolnia, amelynek végső döntését az alkotmányozó népszavazás hozhatja meg.3
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
