A technológiai innováció a jogi érdeklődés homlokterébe került az utóbbi évtizedben,[1] amelynek részeként az önvezető autóktól a drónokig számtalan területen kezdtek jogi kutatásba. A kutatások szükségképpen vezetnek el minket a roboti cselekmények jogi beszámításának kérdésköréhez. Szükségképpen, mert a roboti szolgáltatásokat igénybe vévő fogyasztók, polgárok azzal szembesülnek, hogy korábban emberi tevékenység által számukra nyújtott szolgáltatások egyre inkább tevődnek át virtuális platformokra vagy éppen "fémrabszolgák"[2] nyújtják azt nekik. A jogi érdeklődés homlokterébe elsőként azok a területek kerülnek, amelyek abszurdnak tűnnek, és akár erőteljes érzelmi töltettel is bírnak. Ilyen különösen a robotok jogalanyisága elismerésének kérdése.[3] E kérdésekben való jogpolitikai állásfoglalás fontos és mellőzhetetlen, részben előkérdése is mindannak, amiről lentebb szólunk. Ugyanakkor arra is fel kell készülni, hogy a jogalkotó nem vagy nehezen dönt erről, a jelenség viszont kikényszeríti, hogy a mindennapokban általánossá váló robot-ember kontaktust polgári jogi szempontból is értékeljük. Erre - meggyőződésem szerint - a polgári jogunk, köszönhetően annak magas absztrakciós szintjének, professzionális tartalmának, ma is alkalmas. Arra teszünk hát kísérletet, hogy áttekintsük: milyen kérdéseket vet fel, s talán válaszokat rejt a mai polgári jogunk az emberi és non-humán ágensek közötti interakció jogi minősítésére.
- 5/6 -
A non-humán ágens fogalmát más írásainkban már bevezettük, "non-humán ágensként tekintünk mindazokra a nem ember cselekvőkre, amelyek (!) jogilag releváns, reális vagy virtuális cselekményeket képesek végezni önállóan vagy az önállóság látszatával!'[4] Szintén utaltunk arra, hogy az ilyen cselekményeket - még akkor is, ha azok a külvilágban, eredményüket tekintve úgy realizálódnak, mint ugyanarra a célra irányuló emberi magatartás eredménye - nem lehet az emberi magatartással egy szinten kezelni.[5] Ezért bevezettük a roboti cselekmények fogalmát, amely szükségképpen beszámításra szorul.[6]
A nem ember által vezérelt egységek cselekményeket fognak végezni. A terminológiát jelentősnek tartom: nem magatartást tanúsítanak, hanem roboti cselekményeket végeznek. E cselekmények számtalan célra irányulhatnak, kiváltva az ott megjelenő emberi magatartást. Mégis, értelmezésemben a mesterséges entitás ilyen aktusai nem érhetik el az emberi magatartás szintjét, mert hiányzik az azt átfogó tudatállapot. Bár a mai programozás - a tapasztalati öntanulás, a neurális hálózatok kapcsolódása révén - messze meghaladta a lineáris programozás kereteit, az AI autonómiája és az ember - felelősséggel együtt járó - szabad akarata közé nem tehető egyenlőségjel. Véleményem szerint a roboti autonóm egység által kezdeményezett tevést végső soron mindig kényszer - mégpedig a program keretei által behatárolt kényszer - alatt tett cselekménynek kell tekinteni. Persze az emberi magatartás is behatárolt, normák által kötött, de amíg az embernek szabadságában áll azokkal ellentétben cselekedni, felvállalva a jogi következményeket, addig a mesterséges intelligencia számára ezt a szabadságot álláspontom szerint nem szabad megadni.[7] Csak bízni tudok abban, hogy technikailag sem lesz adott ez a lehetőség, de hogy jogilag szigorúan gátat kell annak szabni, az egyértelmű álláspontom.
Ezek a cselekmények, amelyeket a robotok értünk, adott esetben velünk szemben végezni fognak belehelyezhetők, sőt belehelyezendők a mai jogszabályi keretek közé. Ezek - a magánjogon belül gondolkodva - vagy kontraktuális cselekmények egy szerződés teljesítése érdekében, vagy pedig non-kontraktuális (deliktuális?) cselekmények. A cselekmények minősítésének megítélése függhet attól, hogy milyen státuszban álló aktorok
- 6/7 -
között van jogviszony.[8] A kutatás jelen fázisában az alább azonosított típus-viszonyok lehetnek elsősorban B2B viszonyok, amelyeknél a vizsgálandó jogviszony két üzleti szereplő között áll fenn. Kereskedelmi törvény híján általában a Ptk. szabályai irányadók ilyenkor, az adott cselekménytől függően speciális jogszabályi rendelkezésekkel együtt. A cselekmények másik csoportját a B2C, a vállalkozó által a fogyasztó javára végzett tevékenység képezheti, amikor a polgári jogi szabályok az európai és magyar fogyasztóvédelmi szabályokkal együtt alkalmazandók. Az alapesetben ilyenkor a vállalkozó tevékenységét segítheti az MI, ezért ennek értékelése a feladat, de nem elképzelhetetlen a fordítottja sem, a C2B jogviszony, amikor a szerződő fogyasztó magatartását váltja ki a roboti cselekmény. Harmadikként vizsgálni kell a P2P és a P2B[9] jogviszonyokat, amikor is a polgári jogalany mesterséges intelligencia közbevetésével végez más személy vagy üzlet javára/kárára tevékenységet. A privilegizált jogalany hiányában ilyenkor is a polgári jog általános szabályai kormányozzák a jogügyletet.
A fentebb utalt cselekmények joghatást sokszor B2B, fogyasztói jogviszonyon kívül (mint pl. egy raktárkörnyezetben végzett csomagolási tevékenység, ami csak közvetve vetheti fel a fogyasztói szerződés teljesítésének a kérdését) váltanak ki, vagy éppen adott esetben egy üzleti folyamaton[10] belül helyezkednek el, valamilyen részfeladat emberi ellátását kiváltva. Még ekkor is érintett lehet ember ezekben a cselekményekben, akár mint cél-meghatározó,[11] általános parancsadó, akár mint elszenvedője a roboti cselekményeknek. Utóbbira példaként: az adott raktárhelyiség emberi felügyelője, akinek fizikai sérülést okoz egy hibás roboti egység - a jogviszony ilyenkor nem fogyasztói jellegű, hanem a munkajog hatálya alá eső kérdés, függetlenül attól, hogy a kárt gép és nem ember okozta. Ha a gép a munkáltató érdekében működik az adott helyzetben, akkor - csakúgy, mint egy hibásan működő lapfűrész által levágott ujj - a mesterséges intelligencia közbeiktatásával végzett gépi cselekmények ugyanúgy a munkáltatói érdekkörbe, így felelősségbe esnek.[12]
- 7/8 -
Vizsgálandó az általános célmeghatározás kérdésköre. Ahogy arra fentebb utaltunk, ez humán döntés kell maradjon. Ugyanakkor épp az ember tudja a kötelezettségeit megsérteni pl. ultra vires[13] utasítással, magatartással. Az egyértelműnek tűnik, hogy az adott vállalkozás tevékenységi körébe tartozó cselekményekre adott utasítás és azok végrehajtása - az emberi közreműködőhöz hasonlóan - a társaságnak számítandó be: a mesterséges intelligencia önálló jogalanyiságának elismeréséig még közvetítő szabály sem kell, hiszen az egységeket irányító MI a vállalkozás vagyonába tartozó elemként fogható fel, amely cselekményeivel kizárólag a vállalkozásnak hajt hasznot, teremt kötelezettséget. Ha a cselekmény (az arra való utasítás) azonban kívül esik a tevékenységi körön, előfordulhatott a korábban hatályban volt Ptk. 6:541. §-a alapján, hogy azért vezető tisztségviselőként önálló felelősséggel tartozott a társaság képviselője. A szabály ugyan hatályon kívül került, s jelenleg a Ptk. 3:24. §-a a korábbi állapot szerint a jogi személy felelősségét - szándékosság esetén a vezető tisztségviselővel egyetemlegesen - írja elő, de bizonyos ideig alkalmazásra került, volt példa ilyenre.[14] Talán éppen ennek a szabálynak a bukása kell ahhoz, hogy per analogiam ráébresszen minket arra: ha még a vezető tisztségviselő nyilvánvaló jogellenes aktusáért sem korlátozandó az őt alkalmazó jogi személy felelőssége,[15] akkor milyen kényszerítő ok hozható fel egy jogalanyiságában el nem ismert (ismerendő) gépi entitás által hozott döntés, az alapján végzendő cselekmény önállóságának elismerésére? Mindeddig ilyen kényszerítő okot nem látunk...
Máskor az egységek közvetlen kontaktusban állnak a fogyasztókkal - velünk, emberekkel -, pl. pincér-robot, ápoló-robot és más szolgáltatást ellátó robot, ahol viszont egyértelmű a fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülése. Ha ugyanis fordítva tennénk fel, az abszurd eredményre vezetne: a mai fogyasztóvédelmi szabályok a vállalkozás által nyújtott terméket vagy szolgáltatást azért vonja e speciális rezsim alá, hogy a szolgáltatás (termék) vevőjét védje. Ez a szempont nem változik meg akkor sem, ha a terméket, szolgáltatást nem emberi, hanem mesterséges intelligencia által meghozott döntéseken alapuló cselekmények eredményezik akár közvetve, akár közvetlen módon. Mivel a fogyasztó áll a védelem középpontjában,[16] számára az eredmény a jelentős, és végső soron irreleváns,[17] hogy a vállalkozó részéről milyen személyek vagy éppen non-personae egységek végezték el a teljesítést. A fogyasztó védelme szempontjából tehát a vállalkozás
- 8/9 -
felelősségi ernyője alatt közbeiktatható alvállalkozó, munkavállaló, akár gépi cselekvés, ezen belül mesterséges intelligencia vezérelte cselekvés is, jogi szempontból azonban kizárólag a vállalkozó kötelme jelentős ebben a körben. Nyilvánvaló, hogy a vállalkozó érdekkörébe eső, belső működése szempontjából különböző szcenáriók jelentkezhetnek, kifelé azonban ez nem vezethet eltérő eredményre álláspontom szerint.
További eshetőség, amikor a mesterséges intelligencia nem vállalkozás érdekében működik. A dedikált autonóm rendszerek, különösen is pl. az önvezető autók ilyenek,[18] ekkor a magánszemély tulajdonos, üzembentartó érdekében működik az MI, számára fejti ki az a pozitív hatásokat. Ha az előnyök ott jelentkeznek, a hátrányok sem hárítandók máshová. P2P vagy P2B viszony esetén az MI vezérelte cselekmények - mindaddig, amíg a működés a tulajdonos, üzemben tartó érdekében zajlik[19] - a tulajdonos felé keletkeztetnek jogot, de kötelezettséget is. Ha kontraktuális keretben zajlik a roboti cselekmény, mindaddig, amíg a "robot-rabszolga" ad absurdum önként nem vállalkozhat a szomszéd gyermekének iskolába való elszállítására, az általános parancsadásra jogosult tulajdonos az, aki erre vállalkozik. Az ő érdekében eljáró autonóm jármű az ő általános parancsai alapján végzi el a szerződés teljesítéséhez szükséges cselekményeket.
Itt ismét utalunk arra, hogy az MI ehhez az általános parancshoz kötött kell legyen, számára annak megszegése technikai és jogi képtelenség. Ahogy máshol utaltunk a cselekvési szabadságra,[20] az legfeljebb az általános parancson belüli részcselekmények tekintetében illetheti meg az autonóm egységet. Amennyiben ugyanis az általános parancsnak sem köteles engedelmeskedni az egység - eltekintve attól a szélsőséges esettől, hogy bizonyos paraméterek bekövetkezése esetén megállapítja a teljesíthetetlenséget és leáll -, akkor a technika átlépett az akarat elhatározásának filozófiai kapuján. Ugyanígy, ha maga határozza meg az általános célját külső parancs nélkül, akkor immár valóban nem cselekvést végezne, hanem valódi akaratelhatározást tenne - ennek támogatása már nem elképzelhető e sorok írójának számára.
- 9/10 -
A tulajdonos parancsának keretei között eljáró roboti egység viszont nem saját előnyére végzi tevékenységét, sőt egyáltalán nem előny reményében, egyszerűen nincsen olyan lehetősége, amely alapján megszeghetné azt. E cselekvések ezért ismét könnyedén tekinthetők az általános parancsot adó érdekkörébe eső, neki beszámítandó cselekvésnek. A szerződés megszegése esetén álláspontom szerint nem hivatkozhat arra a másik szerződő féllel szemben, hogy az arra vezető cselekmények nem az ő magatartásának eredményei, még akkor sem, ha egyébként pl. az autonóm jármű kétségtelenül vezérlési hibában szenvedett. A vezérlési hiba ugyanis abban a kontextusban jelentős, hogy a tulajdonos és a gyártó között fennálló fogyasztói jogviszonyban a gyártó teljesítette-e a kötelmét. A gyártó azonban maga nem lépett szerződésbe a harmadik személlyel, így ebben a körben a harmadik személlyel szemben ő nem felelős.[21]
Ha nem a gyártó, akkor a tulajdonos felelőssége áll fenn azzal a kérdéssel, hogy a non-humán ágensre hárítható-e abból a felelősségből. Mások által is támogatott álláspontunk,[22] hogy ez csak jogalanyiság megadása esetén lenne lehetséges, ami azonban nehezen támogatható. Az egyetlen potenciális áthidaló megoldásnak a felelősségbiztosítás tűnik. ■
JEGYZETEK
[1] A gazdasági fejlődés és a technológiai innováció jogi kihívásai, ELI-ALPS és a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Üzleti Jogi Intézete konferenciája, Szeged, 2017. március 9. A konferenciát az ünnepelt nyitotta meg előadásával.
[2] Udvary Sándor: Fémrabszolga vagy rivális életforma? A robotok jogi szabályozásának első lépései, Gazdaság és Jog, 2018/12, 14-21.
[3] Klein Tamás: Homonculum regulare necesse est, Jogtudományi Közlöny 2018/9. 380-391.; Udvary Sándor: Az önvezető járművek egyes technikafüggő szabályozási kérdései, in: Gellén Klára: Jog, innováció, versenyképesség, Wolters Kluwer, Budapest, 2017, 75-88, (a továbbiakban: Udvary, i.m. 2017)
[4] Udvary Sándor: A non-humán ágensek (intelligens rendszerek) jogi szabályozása - robotok, dedikált rendszerek (önvezető autók), in: Homicskó Árpád (szerk.): A digitalizáció hatása az egyes jogterületeken, Acta Caroliensia, KRE ÁJK, Budapest, 2020, 239-256.
[5] Udvary Sándor: A gépi identitás látszatáról, Glossa Iuridica 2018/3-4. 51-67.; Udvary Sándor: Az autonóm nem emberi cselekvés polgári jogi megítélésének egyes kérdései az automatizált döntéshozatal adatvédelmi szabályainak határvonalán, NKE, 2020, megjelenés alatt.
[6] Amennyiben a roboti cselekvő jogalanyiságot nyer, úgy a beszámítás ennek az alanynak történik. Még ebben az esetben is felmerülhet, hogy a jogalanyiság teljes vagy részleges, felelőssége teljes vagy korlátozott, stb., ami miatt jogalkotási alternatíva felmerülése esetén azokat is végig kell vezetni. Ilyen jogalanyiság híján a gondolatmenetet folytatni kell.
[7] Utalok arra a korábban kifejtett, némiképp dramatizált álláspontomra, hogy az önvezető autó mesterséges intelligenciája akkor éri majd el az ember intelligenciájának a szintjét, ha szerelmi bánatában neki tudja vezetni magát a falnak. V.ö.: Udvary Sándor: Az önvezető járművek egyes technikafüggő szabályozási kérdései, in: Gellén Klára: Jog, innováció, versenyképesség, Wolters Kluwer, Budapest, 2017, 75-88, (a továbbiakban: Udvary, i.m. 2017) 83.
[8] A kategorizálás során mindig az első helyen álló személynél feltételezem a roboti közreműködő cselekmények megtételét.
[9] Person to Person ill. Person to Business
[10] A B2B jogviszonyok, amelyek online platformok közbejöttével köttetnek meg, vagy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesítése valósul meg közvetítői platformokon keresztül az üzleti felhasználók tekintetében is többlet kockázattal járnak. Ezek a platformok jó eséllyel alkalmaznak Ml-t is. A problémáról ld. Klein Tamás: Az üzleti felhasználók tekintetében biztosítandó szerződési feltételek tisztességessége és átláthatósága, In. Klein Tamás-Tóth András (szerk.): Technológiai jog - Robotjog - Cyberjog, Budapest, Wolters Kluwer, 2018.
[11] Természetesen, ha a jogsértést éppen a cél törvénytelen meghatározása jelenti, ha az adekvát okság arra vezethető vissza, a felelősség ott nyugszik.
[12] A példán keresztül érzékeltethető az is, hogy a közbeeső gépi egységnek jogalanyiságot adni újabb - bár természetesen nem megoldhatatlan - problémákat vetne fel: amíg a "buta" gép hibája betudandó a munkáltatónak, addig egy önálló jogalanyként elismert mesterséges intelligencia "maga" lenne felelős egy hibáért. Természetesen erre vannak működő jogi megoldások (mint a munkáltató érdekében működő alvállalkozó polgári jogi felelőssége részben a munkáltató felé - aki a saját munkavállalójának felel -, részben polgári jogi követelés, pl. sérelemdíj iránt a károsult felé közvetlenül). Ugyanakkor amíg a mesterséges intelligencia jogalanyiságát nem vágjuk el attól, akinek érdekében működik, addig a viszony is egyszerűbb marad.
[13] Sárközy utal arra, hogy az ultra vires tan általában nem érvényesül, hiszen a jogképesség abszolút a jogi személyek tekintetében is. Ugyanakkor nem is ismeretlen a társasházak sajátos helyzete miatt, ahol viszont szűk körben érvényesül. Épp ezért a teljes kizárása sem lehetséges. Ld.: Sárközy Tamás: Jogképesség - személyiség - jogalanyiság az embertöbbességek - csoportok - szervezetek körében, PJK, 2000/4., 3-9. o.
[14] A már hatályon kívül került szabály értelmezéséről ld.: Mohai Máté: A vezető tisztségviselők felelősségének lehulló lepléről (gondolatok a Ptk. 6:541. §-ának értelmezéséhez), Magyar Jog 2015/9. 506-513.
[15] Épp egy ilyen korlátozó értelmezési lehetőség volt a jogszabály eliminálásának egyik oka.
[16] Ld. Osztovits András: A fogyasztó fogalma a magyar magánjogban << https://ptk2013.hu/szakcikkek/osztovits-andras-a-fogyaszto-fogalma-az-uj-ptk-ban/2267 >>
[17] Kivéve adatvédelmi szempontból az automatizált döntéshozatal kérdését, amelyre lentebb kitérünk.
[18] Bár a megosztott használati (központi tulajdonlási) modell esetén elképzelhető, hogy azok egy üzemeltető társaság tulajdonában állva a használóval maguk is szerződésben állnak. A velük találkozó harmadik személyek tehát nem az épp aktuális használó, hanem a központi üzemben tartó felé fordulhatnak, aki a saját ügyfelei felé fogyasztói jogviszonyban áll, kifelé viszont az általános polgári jog mezőjében tevékenykedik. Ld. Udvary (2020) i.m. (2. lj.), 239-256, 254-255.
[19] Ismeretes mindazonáltal olyan sajnálatos példa, amikor egy robot porszívó üzemszerű működése során mintegy mellesleg a felhasználó lakásáról képfelvételeket és más adatokat küldött a gyártó felé. << https://www.nytimes.com/2017/07/25/technology/roomba-irobot-data-privacy.html >> Ez önmagában még a B2C jogviszonyban egy adatvédelmi visszaélés. Egy ilyen gép szomszédnak való kölcsönadása esetén viszont már vizsgálandó lehet, hogy a gép egyszerű meghibásodása miatt a felelősség a tulajdonos-kölcsönadónál jelentkezhet, míg ezért a nem üzemszerű működésért (amiről nem is feltétlenül tud, s nem is az ő érdekében áll), nem ő tehető felelőssé.
[20] Udvary Sándor: Az önvezető gépjárművek egyes technikafüggő szabályozási kérdései, in: Gellén Klára (szerk.): Jog, innováció, versenyképesség, Budapest, Wolters Kluwer, 2017., 75-88, 83.
[21] Eltekintve a termékfelelősség lehetőségétől, vö. a Ptk. LXXII. fejezetével, amely a gyártó felelősségét kár, a termék hibája és a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítását követően előírja bizonyos károkra. Ugyanakkor azt korábban kifejtettük, hogy a termékfelelősség alkalmazását problematikusnak véljük az olyan termékek esetén, amelyeknél az ingó dolog rendeltetésszerű használatához szellemi tulajdon használata is elengedhetetlen. Az AI által vezérelt egységeknél pedig ez a helyzet: a termék fizikai megjelenése az azt vezérlő program nélkül elégtelen a működtetéshez. Ld. Udvary (2020) i.m. (2. lj.) 239-256, 250-251. A termékfelelősséget egyébként Pusztahelyi sem tárgyalja a várható felelősségi alakzatok között. Ld.: Pusztahelyi Réka: A veszélyes üzemi felelősség tényállása a mesterséges intelligencia fejlődésének tükrében, in: Innovatív magánjogi megoldások a társadalmi-gazdasági haladás szolgálatában, Magánjogot Oktatók Egyesülete, Miskolc 2020, 61-74.
[22] Klein Tamás: Homonculum regulare necesse est, Jogtudományi Közlöny 2018/9. 380-391.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
