A Gazdaság és Jog című folyóirat 2012. évi 9. számában "Gondolatok a devizában megállapított kölcsönök pénzneméről" címmel tanulmányt jelentettem meg, melyre Balogh Zsigmond e lap hasábjain (a 2012. évi 12. számban) reflexiót fűzött. A téma aktualitását és súlyát mutatja, hogy időközben napvilágot látott a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője által kiadott, 2012. október 29. napján kelt, a kollégiumvezetőkhöz eljuttatott körlevél, mely egyébként - a probléma főkérdéseiben - az általam kifejtett álláspontot erősíti meg.
A cikk kétségtelenül nagyívű és impozáns végrehajtási jogi elemzése az álláspontommal szembeni nehéztüzérségi támadásnak is beillene. A problémát mindössze az jelenti, hogy Balogh Zsigmond az érveit szerintem nem jó helyről meríti - ennek következtében pedig okfejtése a levegőben lóg. Egy pénztartozás esetében a pénzkötelmi jogviszony természetére vonatkozó "premisszákat" ugyanis a polgári jog kódexében illik és kell keresni, azon belül is a kötelmi jog szabályait kell szem előtt tartani. Márpedig a pénznem kérdése a pénztartozás kötelmi jogi természetéhez tartozó kérdés, akkor is, ha látszólagos egyszerűsége ellenére számos meglepetést tartogat a jogászok számára (is). Ha pedig a polgári jog kötelmi jogi rendelkezései kellően világosak nem lennének, úgy azok tartalmát és értelmét a polgári jogi jogtudomány hivatott megvilágítani. Bármennyire kézenfekvőnek látszik, hogy a követelést tartalmazó közokirat végrehajtási záradékkal való ellátása végrehajtási kérdésként kezeljük, a helyzet mégis csak az, hogy a közjegyző egy polgári jogi követelést - pénzkövetelést - magában foglaló okiratot lát el záradékkal. A Vht. 23/C. § (1) bekezdése - melyet a cikkíró is említ - ezt a polgári jogi követelést írja körül: a "záradékolás" tárgya ennek megfelelően témánknál maradva a pénzkövetelés. A vitát és az eltérést nézőpontjaink között éppen az okozza, hogy én sem a lejáratot, sem a felmondást, sem a végrehajtási eljárás megindítását nem tekintem olyan körülménynek, mely a polgári jog szabályai szerint működő és igazodó követelés esetében a kirovó pénznemben változást eszközölne.
A pénztartozás pénznemét (a kirovó és a lerovó pénznemet) a Polgári Törvénykönyv tanulmányomban elemzett rendelkezései százéves magánjogi elveket tiszteletben tartva, azokon kialakulva megfelelően meghatározzák. Ha ezen a téren a jogtudomány támogatására van szükségünk, vitán felül áll, hogy - háborogjon bár a pénzkötelmek körül bármilyen szörnyű vihar - Grosschmid Béni fejtegetéseiben a jogkeresők és jogalkalmazók biztosan vethetnek horgonyt. Grosschmid Fejezetek kötelmi jogunk köréből című kétkötetes, monumentális művében egyebek mellett a pénztartozások világát érintően is pontos irányt mutatott. E cikk célja nem a Mester zsenialitásának méltatása, annyit azonban
7/8
meg kell jegyezni, hogy ha az őt követő jogász nemzedék - Bátor Viktor, Szladits Károly, Nizsalovszky Endre vagy pl. a kötelmi jog Ptk.-beli szabályait megalkotó Világhy Miklós és Eörsi Gyula - bátran meríthettek a grosschmidi forrásból, úgy arra nekünk is lehetőségünk nyílik, szégyenkeznünk sem kell. Mi több: őszinte örömmel tölt el, hogy Grosschmid halhatatlan gondolatainak napi aktualitását e tanulmány által is igazolni tudom.
E gondolat jegyében - korábbi tanulmányomban foglaltakat változatlanul fenntartva, szükségtelen ismétlésbe nem bocsátkozva - újra rögzíteni szeretném:
"Kiróható a tartozás akármiféle pénznemben, mely erre egyáltalán alkalmas. Bel- és külföldiben, tetszésszerű fajosítással, ún. kereskedelmi pénznemben is. Ugyancsak: bel- vagy külföldi, és ismét: törvényes (ún. érték-, valuta-) avagy szokásszerű számítási egységben is. Ez is pénznemben való kirovás, csupán hogy: közvetett beszédmóddal." (Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből Második kötet Első rész Grill Károly Könyvkiadóvállalata Budapest, 1933. 237. o.) A kirovó pénznem tehát a pénzkövetelés mértékének - ezen keresztül magának a fennálló pénztartozásnak - elsődleges jelölője. Igaz ugyan, hogy a tartozást pénztartozássá a lerovó pénznem teszi, mégis ami fizetendő, azt a kirovó határozza meg, amivel pedig tartozunk, az nem más, mint amennyit az átszámításkor a kirovó a lerovóban ér.
A lerovó - a kirovóval szemben - azt a pénznemet hivatott jelölni, melyben a pénzösszeg tartozást meg kell fizetni (a jogi irodalom ezért fizetési pénznemnek is hívja). "Fizetendő a tartozás, eltérő kikötés (intézkedés) esetén kívül azon pénznemben, mely törvényes fizető eszköz (s közönségesen egyszersmind valuta), még pedig ott s akkor, hol s amidőn a fizetés történik." (Fejezetek… 384. o.) És hogy miként hívhatnánk még a lerovót, arra számtalan lehetőség kínálkozik. Mint Grosschmid mondotta: ezek inkább a szemlélet súlypontját vetik máshová, elsősorban a kirovó és a lerovó közötti viszonyt mutatva. Így nevezhető a lerovó leolvasandó, leszámlálandó, szolgáltatandó, fizetési stb. összegnek is. Egyik ugyanannyira jogosult, mint a másik.
A kirovó pénznem megállapítása (prima positio) a pénztartozás meghatározásának nagyon fontos eleme, bár általában kevés figyelmet fordítunk rá: eltűnik a szem elől és arra koncentrálunk, hogy fizetéskor mi történik. A kirovó és a lerovó kapcsolata kissé ahhoz hasonló, mint amilyen a mestergerenda és a külső házelemek összefüggése: előbbi rejtve marad és háttérbe szorul, s bár nélküle nincs meg az épület, a házat mégis a külsőről ismerjük fel.
Grosschmid azzal a kérdéssel, hogy meddig áll előttünk a kirovó, nem is nagyon foglalkozik. Ez ugyanis evidencia - addig, amíg a pénztartozás teljesítésére sor nem kerül. Egy biztos, hogy a teljesítés alatt - egyszerűen fogalmazva, hogy a jogi fogalmakon lovaglást a legrövidebbre fogjuk - olyan jogi tényt kell érteni, mely a pénzhitelező kielégítését szolgálja. Mert addig, amíg ez meg nem történik, a pénztartozás fennáll, s amíg a pénztartozás fennáll, addig annak pénznemét a kirovó határozza meg. Mindegy ezért, hogy a lejárattal, felmondással stb. a szerződést magát megszűntnek mondom-e vagy sem. Ami a pénztartozást magát illeti - az felmondással, a végrehajtás iránti kérelem előterjesztésével stb. nem szűnik meg. Jellemző, hogy Grosschmid, aki lényeges kérdéseket hihetetlen éleslátással volt képes sebészi pontossággal boncolgatni és a jogviszony legmélyebb rétegeibe az olvasót bevezetni, ezt a kérdést kirovó pénznem a marasztalásban címszó alatt magától értetődő egyszerűséggel így intézte el: az idegen pénznemben kirótt tartozást az idegen pénznemben kell a marasztalásban is szerepeltetni. Idézzük Őt: "a bírói gyakorlat pedig, amely az ő egyszerű józanságával tényleg e nyomon halad, különösen a következő két tételünknek is mellette szól: a) Hogy tehát szó sincs arról, hogy az idegen pénznemű tartozás akár a lejárattal, akár a késedelem következtében az itthoni pénznembe (valuta fori) volna átcsontosítandó. b) Hogy épen ezért a lerovó pénzfaj a kirovó fajhoz nem a lejárat vagy a késedelembe esés, hanem a tényleges fizetés … időpontjában való árfolyam szerint mérendő hozzá…" (Fejezetek… 519. o.) Csak ebben az esetben érvényesülhet az a törvénybeli rendelkezés, mely szerint az idegen pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapul vételével kell átszámítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
