A Gazdaság és Jog 2012. évi 9. számában Leszkoven László egy manapság igen aktuálissá vált kérdéssel foglalkozik: a devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket követő végrehajtás-elrendeléssel, ezen belül is végrehajtandó követelés devizanemének meghatározásának problematikájával.
Véleményem szerint a szerző hibás premissza eredményeként hibás konklúziót tár elénk akkor, amikor általános érvénnyel kijelenti: "A devizatartozás végrehajtására irányuló kérelem tehát csak devizában terjeszthető elő." Ez a kijelentés figyelmen kívül hagyja a végrehajtás elrendelésére irányuló nemperes eljárás lényegét, miszerint a közjegyző a végrehajtandó okiratot látja el záradékkal, és ezért kötve van annak rendelkezéseihez, az abban foglalt adósi kötelezettségvállaláshoz. A szerző jellemzően az anyagi jog szabályaira alapította megállapításait, ezzel szemben azonban úgy gondolom, hogy a probléma igenis elsősorban eljárásjogi megközelítést igényel.
A közjegyző az egyes polgári nemperes eljárásokban az állam igazságszolgáltató hatalmi ága részeként működő jogszolgáltató hatóságként jár el [Kjtv. 1. § (4) bekezdése]. Hatósági szerepkörben a közjegyzőnek - köztudomásúan - többféle nemperes eljárás lefolytatására van hatásköre. Ilyenek - a teljesség igénye nélkül - a hagyatéki eljárás, a fizetési meghagyásos eljárás, az előzetes bizonyítás iránti eljárás, ill. a végrehajtás elrendelése iránti eljárás. Közös azonban ezen eljárásokban, hogy a közjegyző a felek közötti esetleges jogvita elbírálására, annak érdekében bizonyítás lefolytatására nem jogosult.
Mindezzel azt kívánom hangsúlyozni, hogy a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelemnél a közjegyző egy sor olyan - dogmatikai szempontból egyébként jelentős - körülménnyel nem foglalkozhat, amelyek elemzésére Leszkoven a tanulmányában részletesen is kitért. Teljességgel osztom például a szerző azon kijelentését, hogy a deviza összegre történő végrehajtás elrendelésnek nem akadálya, hogy korábban forintban történt folyósítás. A kijelentése indokolása azonban, miszerint: "A szerződésen alapuló pénztartozás mértékének meghatározása (a kirovás) a teljesítéstől (…) elkülönülő kérdés" - a végrehajtás elrendelése szempontjából teljességgel közömbös. A közjegyző a végrehajtás elrendelésekor még csak azt sem vizsgálhatja, hogy egyáltalán folyósítva lett-e a kölcsön, vagy egyáltalán fennáll-e a tartozás, sőt, még azt sem teheti vitássá, hogy a jogügylet a felek között érvényesen létrejött-e. Ezek ugyanis mind az esetleges jogvitát érdemben eldönteni hivatott bíróságra tartoznak, amely iránt az adós végrehajtás megszüntetési vagy korlátozása iránti pert indíthat. (Lásd pl. BH 1997.347.)
A közjegyzői okirat záradékkal ellátását nem előzi meg semmiféle olyan eljárás (pl. fizetési meghagyásos eljárás vagy a polgári peres eljárás), amelyben az adós a követelés jogalapját vagy összegszerűségét vitássá tehetné. A törvényhozó ezért is biztosított szélesebb körben jogot az okirati záradékkal szembeni végrehajtás megszüntetése iránti perek indítására az adós számára. (Lásd még: Balogh - Korek - Császti - Juhász: A bírósági végrehajtás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó kft. 2009. 78. o.)
Amikor a végrehajtást kérő egy közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal ellátását kéri, a közjegyző három fontos szempontot kell, hogy szem előtt tartson: 1. a végrehajtandó okirat feleljen meg a Vht. 23/C. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek; 2. a követelés legyen lejárt [Vht. 23/C. § (2) és (3) és (5) bekezdései], és a törvény által előírt esetben álljon rendelkezésre az arról készült közokirati tanúsítvány; 3. a benyújtott kérelem legyen szabályszerűen, az okirat alapján előterjesztett. A közjegyző tehát a végrehajtás elrendelésekor nem bírája az ügynek, hanem a Vht. 23/C. § szabta szűk keretek között dönteni jogosult hatóság csupán.
Akármilyen meglepőnek is tűnik, a közjegyző eljárását, vizsgálódásának körét nem befolyásolja számottevően az a körülmény, hogy a kölcsönjogviszonyukban a felek a tartozást devizában - vagy bármi más, független értékmérő egységben - határozták meg. A végrehajtandó okiratnak ez esetben is tartalmaznia kell a Vht. 23/C. § (1) bekezdésében meghatározott elemeket, konkrétan: a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást; a jogosult és a kötelezett nevét; a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét; a teljesítés módját és határidejét. Ugyancsak megvizsgálandó, hogy a követelés lejártát - amennyiben az nem határozott időponthoz kötött - közokirat tanúsítja-e, és azt a kérelemhez csatolták-e. És végül, alapos vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a kérelem összhangban van-e a végrehajtandó okiratban foglaltakkal.
Az utóbbi szempont szorul talán a leginkább magyarázatra. Az egyes beadványokból kiolvasható az a téves megközelítés, hogy a végrehajtást elrendelő hatóság mintegy köteles lenne a végrehajtást elrendelni, ha a kérelem alapjául szolgáló, záradékolandó közjegyzői okirat tekintetében a Vht. 23/C. §-ban írt követelmények teljesülnek. Ennek alátámasztására olykor a BDT 2008.1854. számú eseti döntésre hivatkoznak a felek, amely - kétségkívül némileg félrevezető módon - akként fogalmaz: "A közjegyzői okirat záradékolásánál a bíróság kizárólag azt jogosult - és egyben köteles - vizsgálni, hogy az okirat alakilag és tartalmilag megfelel-e a törvényi feltételeknek. Amennyiben igen, úgy az okiratot a bíróságnak záradékolnia kell. A végrehajtási eljárás ezen szakaszában a teljesítés vizsgálat tárgyát nem képezi." Úgy vélem, az idézett döntés lényege a második mondatban rejlik: a végrehajtást elrendelő hatóság nem vizsgálódhat a felek közötti elszámolás helyessége tárgyában. Ebből következik, hogy a közjegyző a végrehajtandó okirat és a Vht. 23/C. § szabta keretek között hozhatja meg döntését, ahogyan azt az idézett határozat első mondata is rögzíti.
Nyilván az ilyen érveléssel előterjesztett beadvány/fellebbezés megszerkesztője sem gondol bele ezen megközelítés abszurditásába: abból, hogy az általa benyújtott okirat tartalmazta a törvény által elvártakat, és az abban foglalt követelés teljesítési határideje is lejárt, még korántsem következik az, hogy a végrehajtás a kérelemben foglaltak szerint elrendelhető lenne. A nyilvánvalóan alaptalan kérelem esetén a végrehajtást meg kell tagadni, a részben alaptalan kérelem esetén pedig a végrehajtást a kérelemtől eltérően kell elrendelni [Vht. 19. § (2) bekezdése].
Az alaptalan és részben alaptalan kérelmek a tapasztalatok alapján igen sokfélék. Tipikusnak mondható esete a részben alaptalan kérelmeknek, amikor a végrehajtást kérő olyan jogcímű vagy olyan mértékű járulékokat is érvényesíteni kíván, amelyek megfizetésére az adós nem vállalt kötelezettséget. Az alaptalan kérelemnek pedig tapasztalatom szerint az egyik leggyakoribb példája az, amikor a fél nem olyan devizanemben határozza meg a végrehajtandó követelést, amelyben az adós az okirat szerint a teljesítésre kötelezettséget vállalt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
