A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) bizonyítással kapcsolatos szabályai viszonylag sok újdonságot tartalmaznak. Ezek körébe tartozik a bizonyítási eszközként csak relatíve újnak nevezhető elektronikus adat.[1] Az elektronikus adat ugyanis a bizonyítás során eddig is felhasználható volt, de nem külön cím alatt rendelkezett róla az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: 1998. évi Be.), hanem a tárgyi bizonyítási eszközre vonatkozó rendelkezések körében, mintegy kiterjesztő értelmezéssel tette lehetővé az adatot rögzítő tárgy felhasználását.[2]
Az 1998. évi Be. 115. § (2) bekezdése a következőket tartalmazta: "E törvény alkalmazásában tárgyi bizonyítási eszköz az irat, a rajz és minden olyan tárgy, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít. Ahol e törvény iratról rendelkezik, ezen az adatot rögzítő tárgyat is érteni kell." A tárgyi bizonyítási eszközzel fennálló kapcsolat az önálló megjelenés ellenére továbbra is észlelhető. A Be. 205. § (2) bekezdése szerint "[A]hol e törvény tárgyi bizonyítási eszközt említ, azon e törvény eltérő rendelkezése hiányában az elektronikus adatot is érteni kell." Az elektronikus adat új bizonyítási eszközként való nevesítésének indoka az volt, hogy az nem minden esetben kezelhető a fizikai dolgok - és így a tárgyi bizonyítási eszközök - analógiájára. Azokban az esetekben azonban, amikor az elektronikus adatokra és a tárgyi bizonyítási eszközökre közös rendelkezések alkothatók, ott a törvény nem tartalmaz speciális szabályt, az elektronikus adatot is tárgyi bizonyítási eszközként kezeli.[3] A fogalommeghatározással kapcsolatban jegyzi meg Erdei Árpád, hogy az elektronikus adat "definíciója kissé rejtélyesre sikerült, a szabályozásból pedig nem derül ki sokkal több, mint hogy az elektronikus adat tárgyi bizonyítási eszköz, de ha nem, akként kell kezelni."[4]
Az új bizonyítási eszközhöz kötődő kényszerintézkedések bemutatása, elemzése előtt célszerűnek tűnik tisztázni, mit is értünk az új szabályok szerint elektronikus adaton. A Be. 205. § (1) bekezdésében a következő definíciót találjuk: "Elektronikus adat a tények, információk vagy fogalmak minden olyan formában való megjelenése, amely információs rendszer általi feldolgozásra alkalmas, ideértve azon programot is, amely valamely funkciónak az információs rendszer által való végrehajtását biztosítja." Azt, hogy mit ért a jogalkotó az információs rendszer kifejezés alatt, a Be. értelmező rendelkezéseket tartalmazó 10. §-ából tudhatjuk meg. Az (1) bekezdés 6. pontja szerint "információs rendszer: az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összessége". Mivel a Be. vonatkozó kényszerintézkedései és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) alapján alkalmazható intézkedések elengedhetetlenné teszik az ellentmondásoktól mentes értelmezést, meg kell vizsgálnunk, hogy ez az adott fogalmak vonatkozásában maradéktalanul megvalósul-e. A Btk. a 423. § (5) bekezdésében, az információs adat vagy rendszer megsértése bűncselekmény kapcsán meghatározza, hogy "[E] § alkalmazásában adat: információs rendszerben tárolt, kezelt, feldolgozott vagy továbbított tények, információk vagy fogalmak minden olyan formában való megjelenése, amely információs rendszer általi feldolgozásra alkalmas, ideértve azon programot is, amely valamely funkciónak az információs rendszer által való végrehajtását biztosítja." Az információs rendszer fogalmát a Btk.-ban is az értelmező rendelkezések között találjuk. A 459. § (1) bekezdésének 15. pontja szerint "információs rendszer: az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összessége". Ez a definíció szó szerint megegyezik a Be. értelmező rendelkezései között található leírással. Megállapíthatjuk, hogy az adott fogalom tartalmi elemei, a Be. és a Btk. szerinti ismérvei tehát lényegében azonosak, az egyes intézkedések, illetve kényszerintézkedések alkalmazása során így nem a két törvény közötti harmónia hiánya fog problémákat felvetni.
Ahogy más bizonyítási eszközök, az elektronikus adat megszerzése is elsősorban kényszermentes eljárási cselekmények útján történik, ugyanakkor nem zárható ki, hogy erre csak kényszert tartalmazó, az érintett alapvető jogait korlátozó intézkedés alkalmazásával kerülhet sor.[5]
A "hagyományos" kényszerintézkedések az 1998. évi Be. szerint is alkalmasak voltak az elektronikus adatok és az információs rendszerek felkutatására, megőrzésére, de a jogalkotó folyamatosan ki is bővítette a vonatkozó rendelkezéseket. Ezeknél a jogalkotási lépéseknél mindig érzékelhető volt egyféle túlbiztosítás, a jogalkotó arra törekedett, hogy a félreértés lehetősége is elkerülhetővé váljon, például abban a kérdésben, hogy egy adott kényszerintézkedés foganatosítása során meg lehet-e vizsgálni az informatikai eszközöket. A helyzetet jól érzékelteti Matus Márk, aki szerint "[A] mai gyakorlatban, a számítógépes bizonyító eszközök megszerzésében és felhasználásában tapasztalható problémák oda vezethetők vissza, hogy a számítógépes környezetet egy nagy fekete doboznak, »Szent Bonyolultságnak« tekintjük."[6]
Az elektronikus adat megszerzését, megőrzését szolgáló kényszerintézkedések kivétel nélkül - értelemszerűen - a vagyont érintő kényszerintézkedések körébe tartoznak. Ezek közül a jelen tanulmányban a kutatást, a motozást, a lefoglalást, ezen belül mint speciális kényszerintézkedést, az elektronikus adat megőrzésére kötelezést és az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét[7] tekintem át, elsősorban a Be. és a Be. 2018. július 1-i hatálybalépésével egyidejűleg vagy azt követően hatályba léptetett más jogszabályok irányadó rendelkezései alapján, azaz ezúttal kizárólag a hazai jogszabályi háttérre és a jogi problémákra koncentrálva. Tartózkodom attól, hogy informatikai szakértelmet igénylő kérdések megválaszolására tegyek kísérletet, hiszen - amint a jelen írás később részletesen is tárgyalja - a speciális szakértelem az esetek egy részében az eljáró hatóságoktól sem várható el, éppen ezért merül fel a szaktanácsadó és a szakértő bevonásának szükségessége.[8] Kérem az olvasót, tolerálja az informatikai szakértelem hiányát a jogi problémákkal foglalkozó kutató esetében is.
A kutatás elrendelésének ugyan nem a leggyakoribb célja az elektronikus adatokhoz való hozzáférés, de a Be. 302. § (1) bekezdésének második mondata szerint "[A] kutatás információs rendszer, illetve adathordozó átvizsgálására is kiterjedhet." Azt, hogy az információs rendszer, illetve az adathordozó mennyire speciális tárgya a kutatásnak, alátámasztja, hogy a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.rendelet) 86. § (1) bekezdése viszonylag részletes rendelkezést tartalmaz a kényszerintézkedés adott dolgokat érintő foganatosításának mikéntjére: "Az információs rendszer átvizsgálása során biztosítani kell az információs rendszer útján - védelmi eszköz vagy informatikai megoldás megkerülése vagy kijátszása nélkül - hozzáférhető adatok megismerését és rögzítését is, függet-
- 10/11 -
lenül az adatok elhelyezkedésétől. Az információs rendszer útján hozzáférhető adatok megismerése és rögzítése során biztosítani kell a megismert adatok változatlanságát." A kutatás lefolytatása, az adatok megfelelő szakértelemmel történő megismerése, rögzítése e kényszerintézkedés esetén kiemelkedő jelentőséggel bír, amit az is jelez, hogy "[H]a a házkutatást végző szerv számít digitális bizonyítékok felbukkanására, előzetesen szaktanácsadóként felkéri a szakértőt (leggyakrabban az igazságügyi szakértői listáról) a közreműködésre."[9] Ugyanakkor a szükséges szakértelemmel rendelkező szakértők/szaktanácsadók nem állnak és főként korábban nem álltak kellő számban rendelkezésre. Erre vezethető vissza - legalábbis részben - az a kényszerhelyzetnek tekintett megoldás, hogy a házkutatás alkalmával az volt a legkézenfekvőbb megoldás, ha a hatóság "minden mozdíthatót elvisz, majd pedig a szakértő kiválogatja, amire szüksége van".[10]
A kutatást a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság is elrendelheti. Többletgaranciát csak a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartandó kényszerintézkedésre vonatkozóan tartalmaz a Be.: ezekben a helyiségekben ugyanis csak a bíróság határozata alapján folytatható kutatás és azon az ügyész jelenléte kötelező, ha az közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat megismerésére irányul. Az adatok körébe természetesen az elektronikus adat is beleértendő. Kivételesen, ha a kutatás elrendeléséhez szükséges bírósági határozat meghozatala olyan késedelemmel járna, amely a kényszerintézkedéssel elérni kívánt célt jelentősen veszélyeztetné, a kutatás a bíróság határozata nélkül is végrehajtható. [Be. 303. § (3) bek.] Ilyen esetben is be kell szerezni utólag - méghozzá haladéktalanul - a bíróság határozatát. Ez az utólagos "jóváhagyás" nem pusztán formális, hiszen ha a bíróság utólag nem rendeli el a kutatást, annak eredménye bizonyítékként nem használható fel.
Az ügyvédi irodára kiterjedő speciális szabályozásnak az elektronikus ügyintézés elterjedésével még nagyobb jelentősége van, hiszen az egyes ügyekkel kapcsolatos információk jelentős része elektronikus formában (vagy elektronikus formában is) áll rendelkezésre és az ügyfelekkel zajló kommunikáció is részben, de várhatóan egyre gyakrabban informatikai eszközök használatával valósul meg.
A kutatással érintett jogok védelmét szolgáló garanciális intézkedés - amely a szükségesség és arányosság követelményének érvényre juttatását is szolgálja -, hogy ha lehetséges, a kutatást elrendelő határozatban meg kell jelölni azt a személyt, bizonyítási eszközt, elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot, információs rendszert vagy adathordozót, aki vagy amely megtalálására a kutatás irányul. Ezzel az önkéntes teljesítés is előmozdítható, hiszen ha tudja a felszólított, hogy mit keres a büntetőügyekben eljáró hatóság, akkor az együttműködésre, a keresett tárgyi bizonyítási eszköz vagy személy hollétének felfedésére, illetve a keresett elektronikus adat hozzáférhetővé tételére - és ezáltal a kényszer alkalmazásának elkerülésére - is nagyobb az esély. Ugyanakkor a felszólítás teljesítése esetén is folytatható a kutatás, de csak akkor, ha megalapozottan feltehető, hogy annak során más bizonyítási eszköz, dolog, információs rendszer vagy adathordozó is fellelhető.
Azon nevesített dolgok körében, amelyek megtalálására a motozás irányulhat, a következőket találjuk a Be. 306. § (1) bekezdésében: bizonyítási eszköz, elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá eső dolog. Mivel a bizonyítási eszközök körébe az elektronikus adat is beletartozik, egyértelműen megállapítható, hogy a motozás ennek megtalálására is vezethet. Így nem kizárt, hogy a motozás alá vont személy ruházatának átvizsgálásakor például egy pendrive megtalálására is sor kerül, és az azon tárolt elektronikus adat szerepet játszik majd a bizonyításban. A tételesen felsorolt dolgokon kívül a motozás során a motozás alá vont személynél található bármely dolog (is) átvizsgálható.[11] A bizonyítás, illetve az alkalmazandó büntetőjogi intézkedések szempontjából releváns dolgok azonban már a felsoroltak között is szerepelnek. Ha az elektronikus adat mint bizonyítási eszköz és így a motozás lehetséges tárgya szempontjából visszatérünk az elektronikus adat fogalmára, akkor inkább azon a problémán kell elgondolkodnunk, amit Gácsi Anett is felvet: az elektronikus adat vajon valóban bizonyítási eszköz vagy inkább bizonyíték?[12]
Azon dolgok körében, amelyek lefoglalhatók, az ingó dolog, a számlapénz mellett a Be. kifejezetten felsorolja az elektronikus pénzt és az elektronikus adatot.[13] Az elektronikus pénz ezzel először jelenik meg nevesítve a Be.-ben, amelynek indokaként a pénzforgalmi viszonyok fejlődését jelölte meg a jogalkotó.[14]
A lefoglalás szempontjából az elektronikus adat és az elektronikus pénz meglehetősen speciális, a kényszerintézkedés végrehajtása különös szakértelmet igényel. Ez a sajátos jelleg indokolta, hogy a Be.-ben is külön cím alatt rendelkezzen a jogalkotó az elektronikus adat lefoglalásáról. A Be. további újítása, hogy a korábban önálló kényszerintézkedésként szereplő - legutóbbi elnevezése szerint - elektronikus adat megőrzésére kötelezés szabályai a lefoglalásnak mintegy speciális változataként jelennek meg.
Az új szabályozásban különös hangsúlyt kap a kényszerintézkedések általános szabályai körében szereplő garanciák - az arányosság és a szükségesség - megjelenítése. Az Indokolásban írtak szerint "[...] a jogkorlátozás arányosságának biztosítása érdekében indokolt egyértelmű rendelkezésként megjeleníteni az elektronikus adatok lefoglalásának módszerét".[15]
Az elektronikus adat lefoglalásával felmerült korábbi problémák jelentős része éppen azzal volt kapcsolatos, hogy az eljáró hatóság - kellő szakértelem hiányában - nem tudta eldönteni, mire lesz szükség az eljárás későbbi szakaszában és inkább a teljes körű másolás, vagy még inkább az információs rendszer lefoglalása mellett foglalt állást.[16] Ez a legtöbb esetben fölösleges és nem mellesleg a szükségesség-arányosság követelményét is sértő megoldás volt. Amint Herke Csongor is megjegyzi, "a bizonyítás szempontjából magának az adatnak van relevanciája, amit számos más módon is ki lehet nyerni az elektronikus adatot tartalmazó információs rendszerből vagy adathordozóból (másolat, adatáthelyezés)."[17]
Dornfeld László ellenben arra utal, hogy akár az adatok átmásolásával, akár az adathordozók önmagában történő lefoglalásával merülhetnek fel problémák, így arra a következtetésre jut, hogy "egyértelműen kijelenthető, hogy a nyomozás érdekeit az szolgálja leginkább, ha az egész rendszert foglalja le a nyomozó hatóság, ez ráadásul különösebb informatikai szakértelmet sem igényel."[18] Ugyanakkor felhívja a figyelmet az ezzel a megoldással járó esetleges jogsértésekre, a szükségtelen károkozás lehetőségére és adatvédelmi aggályokat is felvet.
A gyakorlatban felmerülő problémák alapján azt láthatjuk, hogy tökéletes megoldás nehezen található, a nyomozás érdekei és az eljárásjogi garanciák e kényszerintézkedés alkalmazása során is más-más módszerek alkalmazását teszik indokolttá.
Így jelentős előrelépést jelent, hogy a Be. 315. § (1) bekezdésében a jogalkotó meghatározza az elektronikus adat lefoglalásának módjait a következők szerint:
a) az elektronikus adatról másolat készítése,
b) az elektronikus adat áthelyezése,
c) az elektronikus adatot tartalmazó információs rendszer vagy adathordozó teljes tartalmáról történő másolat készítése,
d) az elektronikus adatot tartalmazó információs rendszer vagy adathordozó lefoglalása.
Ha ezen megoldások egyike sem alkalmazható, a lefoglalás jogszabályban meghatározott más módon is végrehajtható.
Ezeket a végrehajtási módokat korábban rendeleti szintű szabályozás tartalmazta csupán,[19] de éppen a szükségesség-arányosság követelményének érvényesülése érdekében valóban célszerű volt ezek törvényi szintű meghatározása.[20] Ugyancsak az arányosság és az érintettek érdekeinek figyelembevétele miatt a fenti sorrend egyben azt is jelenti, hogy a lefoglalás végrehajtása során az esetlegesen súlyosabb hátrányokkal járó megoldás csak akkor jöhet szóba, ha a felsorolásban előbb szereplő módszer nem vezetne eredményre.
A legjelentősebb korlátozással járó megoldás, az információs rendszer vagy adathordozó lefoglalása így csak végső esetben alkalmazható, de ezt meghaladóan további feltételeket is rögzít a Be. 315. §
- 11/12 -
(5) bekezdése. Így az elektronikus adatot tartalmazó információs rendszer vagy adathordozó akkor foglalható le, ha
"a) az elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá esik,
b) az tárgyi bizonyítási eszközként bír jelentőséggel, vagy
c) a bizonyítás érdekében az abban tárolt, előre meg nem határozható vagy jelentős mennyiségű elektronikus adat átvizsgálására van szükség."
Az elektronikus adattal rendelkezni jogosult érdekeire figyelemmel, ha a lefoglalásra az információs rendszer vagy adathordozó lefoglalásával kerül sor, kérésére másolatot kell készíteni az általa megjelölt elektronikus adatról. Ennek teljesítése csak akkor tagadható meg, ha a másolat készítése az eljárás érdekét veszélyezteti [Be. 315. § (6) bek.].
A szükségességet hangsúlyozza a Be. 315. § (4) bekezdése: "Az elektronikus adat lefoglalását úgy kell végrehajtani, hogy az a büntetőeljárás céljából szükségtelen elektronikus adatra lehetőleg ne terjedjen ki, illetve az ilyen elektronikus adatot a lefoglalás a legrövidebb ideig érintse."
Arra vonatkozóan, hogy a lefoglalás végrehajtásának egyes módjai közül mikor melyiket célszerű alkalmazni, részletes rendelkezéseket találunk a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003 (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendeletben (a továbbiakban: IM-BM-PM együttes rendelet).
A rendelet 67. § (1) bekezdésének értelmében másolatot kell készíteni, ha
"a) ha a lefoglalt dolog érintett őrizetében hagyásának feltételei fennállnak, és
b) a másolat készítését követően az adat eredeti helyen való további tárolása a büntetőeljárás érdekeit nem veszélyezteti."
Az elektronikus adat áthelyezését mint végrehajtási módot viszont akkor kell alkalmazni, ha az adat eredeti helyen történő további tárolása a büntetőeljárás érdekeit veszélyezteti [67. § (2) bek.].
Az elektronikus adatot tartalmazó adathordozó vagy információs rendszer teljes tartalmáról másolat készítése a megfelelő megoldás a lefoglalás során, ha a másolat készítésének előzőekben írt feltételei fennállnak, és a bizonyítás szempontjából az adatot tartalmazó információs rendszer vagy adathordozó teljes tartalmának jelentősége van. Ideértendő az is, ha a bizonyítás érdekében az információs rendszerben tárolt, előre nem meghatározható vagy jelentős mennyiségű adat átvizsgálására van szükség [67. § (4) bek.].
Az átmásolás során különös figyelmet kell fordítani a felhasznált adathordozóra, hiszen a lefoglalt adatok bizonyítékként történő felhasználását, hitelességét jelentősen befolyásolhatja, hogy az adathordozón volt-e más adat, vagy, hogy az adathordozó utólag megváltoztatható-e. Így az IM-BM-PM együttes rendelet szerint az átmásolásnak lehetőség szerint utólag meg nem változtatható adathordozóra kell történnie. Az átmásolást megelőzően a lefoglalás helyszínén ellenőrizni kell, hogy a hatóság által az átmásoláshoz használt adathordozó adatokat nem tartalmaz. Az átmásolás során biztosítani kell, hogy az eredeti adatok ne változzanak meg. Ha pedig az átmásolás utólag megváltoztatható adathordozóra történik, biztosítani kell az adatok változatlanságát, vagy azt, hogy a megváltoztatás nyomon követhető legyen [IM-BM-PM együttes rendelet 67/A. § (2) és (3) bek.].
A számítógépes adatok esetében Matus Márk különösen lényegesnek tartja azt, hogy mi minősül egyáltalán lefoglalásnak, annak tekinthető-e már a hatósági rögzítésre és birtokbavételre irányuló intézkedés. Álláspontja az, hogy "önmagában a másolat megszerzése, nem lefoglalás!"[21] Viszont "ha az eljáró hatóság arról dönt, hogy a másolat alapját képező adatok megőrzéséról intézkedik, az már, a kijelölt adathordozók tekintetében lefoglalásnak minősül".[22]
Az elektronikus adatok körén belül is speciális a fizetésre használt elektronikus adat.[23] Ennek lefoglalását a Be. 315. § (2) bekezdésében írtak szerint "úgy is végre lehet hajtani, hogy az elektronikus adattal olyan műveletet végeznek, amely az érintettnek az elektronikus adat által kifejezett vagyoni érték feletti rendelkezési lehetőségét megakadályozza". Az Indokolás leszögezi, hogy ez a rendelkezés "kizárólag azon elektronikus adatra vonatkozhat, amely önmagában képvisel pénzértéket, és a vele végzett művelettel fizetés bonyolítható le."[24] Herke Csongor szerint "A fizetésre használt elektronikus adat esetén elegendő lehet, ha megakadályozzák, hogy a lefoglalást elszenvedő ezt az adatot fizetésre használja."[25]
Az elektronikus adat lefoglalása, ahogy azt a szakirodalomban is több egybehangzó vélemény alátámasztja, és ahogy azt a bűnüldözés területén dolgozó szakemberek is hangsúlyozzák, különleges szakértelmet igényelhet. Éppen ezért fontos, hogy a IM-BM-PM együttes rendelet 67/A. § (1) bekezdésébe a Be. hatálybalépésével bekerült a következő rendelkezés: "A lefoglalás végrehajtásához indokolt esetben szaktanácsadót kell igénybe venni."
Bár az előzőekben írtak szerint az elektronikus adat megőrzésére kötelezést a Be. a lefoglalás körében szabályozza, az Indokolás szerint "a lefoglalással analóg kényszerintézkedésként",[26] mégis rendelkezik annyi specialitással, hogy indokoltnak tűnik attól elkülönítve tárgyalni.
Az elektronikus adat megőrzésére kötelezés története a 2000-es évek elejéig nyúlik vissza. Az 1998. évi Be. eredeti szövegében még nem szerepelt, annak beiktatására a 2002. évi I. törvénnyel került sor számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés néven. 2014. január 1-i hatállyal az elnevezés információs rendszerben tárolt adatok megőrzésére kötelezésre változott.[27] Bevezetését az 1998. évi Be.-be az informatikai bűnözéssel szembeni hatékony fellépés indokolta. Ennek alapja az Európa Tanács Számítástechnikai bűnözésről szóló, 2001-ben elfogadott egyezménye volt, amely új anyagi jogi és eljárási jogi intézmények bevezetésére is ajánlásokat tett az aláíró államok számára.[28] Ezek egyike volt a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés, hiszen - amint a 2002. évi I. törvény Indokolása tartalmazza - "[A] számítástechnikai rendszer [a fogalmat a Btk. módosításáról rendelkező törvény szerinti új 300/F. § határozza meg] útján rögzített adatok kapcsán, azok sajátos fizikai jellemzői miatt, nem alkalmazhatók megfelelően a büntetőeljárás jelenlegi kényszerintézkedései."
Az elektronikus adat megőrzésére kötelezés hatályos szabályaihoz két alapvető megjegyzést kell fűznünk. Az egyik, hogy a korábbi büntetőeljárási törvényben (1998. évi Be.) szereplő rendelkezéseket a jogalkotó megfelelőnek találta, azok megváltoztatását nem látta indokoltnak. A másik megjegyzés arra a sajátos kapcsolatra utal, amely a lefoglalás általános szabályai és az elektronikus adat megőrzésére kötelezés között fennáll: a megőrzésre kötelezést követően meg kell vizsgálni, mely adatokra van szükség ténylegesen az eljárás során. Az így szükségesnek ítélt adatokra a lefoglalás más módját[29] alkalmazza a hatóság, ha pedig nincs olyan adat, amelyre a későbbiekben szükség lenne, a megőrzésre kötelezést meg kell szüntetni.
Az elektronikus adat megőrzésére kötelezést a bűncselekmény felderítése, illetve a bizonyítás érdekében lehet elrendelni [Be. 316. § (1) bek.], feltéve, hogy az
"a) bizonyítási eszköz felderítéséhez,
b) bizonyítási eszköz biztosításához, illetve
c) a gyanúsított kilétének vagy tényleges tartózkodási helyének a megállapításához
szükséges" [Be. 316. § (3) bek.].
A kényszerintézkedés elrendelése hármas kötelezettséget ró a megőrzésre kötelezettre [Be. 316. § (4) és (8) bek.]:
- a határozat vele történő közlésének időpontjától köteles a határozatban megjelölt elektronikus adatot változatlanul megőrizni és biztosítani annak biztonságos tárolását;
- köteles az elektronikus adat megváltoztatását, törlését, megsemmisülését, továbbítását, az elektronikus adatról másolat jogosulatlan készítését vagy az ahhoz való jogosulatlan hozzáférést megakadályozni;
- köteles haladéktalanul tájékoztatni a megőrzésre kötelezést elrendelőt, ha a megőrzésre kötelezéssel érintett elektronikus adatot jogosulatlanul megváltoztatták, törölték, megsemmisítették, továbbították, átmásolták, megismerték, vagy ezek megkísérlésére utaló jelet észlelt.
- 12/13 -
Ezen kényszerintézkedésnél is hangsúlyos a korlátozás arányossága, szükségessége és az érintett érdekeinek figyelembevétele, amely abból is kitűnik, hogy "[H]a az elektronikus adat eredeti helyen történő megőrzése az érintettnek az elektronikus adat feldolgozásával, kezelésével, tárolásával vagy továbbításával kapcsolatos tevékenységét jelentősen akadályozná, az elrendelő engedélyével az elektronikus adat megőrzéséről annak más információs rendszerbe vagy adathordozóra történő átmásolásával gondoskodhat" [Be. 316. § (6) bek.]. E megoldás alkalmazásához további útmutatást találunk a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet 90. § (3) bekezdésében, amely szerint "Az elektronikus adat más információs rendszerbe vagy adathordozóra történő átmásolása akkor engedélyezhető, ha biztosított a másolat hitelessége és az adatok megváltoztathatatlanságát biztosító módon történő rögzítése. E kérdésben a nyomozó hatóság a megőrzésre kötelezettel egyeztethet."
A kényszerintézkedést elrendelő hatóságnak az elektronikus adatok átvizsgálását haladéktalanul meg kell kezdenie és a megőrzésre kötelezés legfeljebb három hónapig tarthat [Be. 316. § (9) és (10) bek.].
Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének bevezetését a Btk.-ba és ennek elrendelését megelőzően az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét lehetővé tevő kényszerintézkedés beillesztését a Be.-be - ahogy ezt már több, a témával foglalkozó szerző levezette[30] - elsősorban a 2011/93/EU irányelvből[31] származó kötelezettség tette szükségessé. Ez utóbbira a bűncselekmény további megvalósulásának megakadályozása és a jogsértő állapot megszüntetése érdekében volt szükség a Btk. hatálybalépésével egyidejűleg, 2013. július 1-i hatállyal.[32] Ahhoz, hogy ennek a kényszerintézkedésnek a rendeltetését megértsük, ismernünk kell a Btk. "párhuzamos" intézkedését. A Btk. 77. § (1) bekezdése szerint "[V]églegesen hozzáférhetetlenné kell tenni azt az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatot,
a) amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg,
b) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy
c) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre."
Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése alapján "Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették."
A fenti intézkedés Btk.-ba történő bevezetésének indoka az volt, hogy a számítástechnikai hálózaton való közzététellel megvalósuló bűncselekményeket ugyan büntetni rendelte a Btk., de nem volt olyan eszköz a hatóságok kezében, amely lehetővé tette volna, hogy a bűncselekmény elkövetése során közzétett jogellenes tartalmat elérhetetlenné tegyék.
A Btk. indokolása is hangsúlyozza, hogy a törvény ezen intézkedésének bevezetése uniós kötelezettségen alapul. "A 2011/93/EU irányelv 25. cikke szerint ugyanis a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön üzemeltetett weboldalak eltávolíthatóak legyenek."[33]
Az előzőekben írtakra tekintettel nem meglepő, hogy a Be. 335. § (2) bekezdése kifejezetten visszautal a Btk.-beli intézkedésre: "Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét akkor lehet elrendelni, ha az eljárás olyan közvádra üldözendő bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének van helye, és az a bűncselekmény megszakítása érdekében szükséges." Azon túl, hogy a Be.-beli kényszerintézkedés alkalmazásának feltétele igazodik a Btk.-ban fellelhető intézkedés alkalmazhatóságához, két további kritériumot is kiolvashatunk a felhívott Be.-rendelkezésből: kizárólag közvádra üldözendő bűncselekmény miatt van helye e kényszerintézkedés alkalmazásának, másrészt célja a bűncselekmény megszakítása lehet.
A Be. kodifikációja során az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele is azon jogintézmények közé tartozott, amelynek koncepcionális módosítását nem látta szükségesnek a jogalkotó. Így - a Be. indokolása szerint - "a szabályozás a technikai lehetőségek tudomásulvételével és az Alaptörvényben meghatározott alapjogok legmesszemenőbb biztosításával nagyrészt olyan módosításokat hajt végre, amelynek célja a kényszerintézkedés alkalmazhatósága adminisztratív akadályainak leküzdése, az eljárás egyszerűsítése."
Az, hogy tartalmában mit is jelent az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele, a Be. 335. § (1) bekezdéséből tudható meg: "az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adat feletti rendelkezési jog ideiglenes korlátozása és az adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozása."
A kényszerintézkedésnek két formáját ismeri a Be.:
a) az elektronikus adat ideiglenes eltávolítását, és
b) az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozását.
Ezek közül az eltávolítás az elsődleges megoldás, annak eredménytelensége esetén kerülhet sor a hozzáférés ideiglenes megakadályozására, feltéve, ha az eljárás a Be.-ben felsorolt bűncselekmények miatt van folyamatban. Ezek a bűncselekmények a következők: kábítószer-kereskedelem, kóros szenvedélykeltés, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer-prekurzorral visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés, gyermekpornográfia, állam elleni bűncselekmény, terrorcselekmény, terrorizmus finanszírozása vagy háborús uszítás [Be. 337. § (1) bek.].
A felsorolt bűncselekményekkel összefüggő adat vonatkozásában is csak akkor kerülhet sor a hozzáférés ideiglenes megakadályozására, ha
"a) az eltávolításra kötelezett az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozó kötelezettséget nem teljesítette,
b) az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresése a megkeresés bíróság általi kibocsátásától számított harminc napon belül nem vezetett eredményre,
c) az eltávolításra kötelezett azonosítása lehetetlen vagy aránytalan nehézséggel járna, vagy
d) az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresésétől eredmény nem várható vagy a megkeresés aránytalan nehézséggel járna" [Be. 337. § (1) bek. a)-d) pont].
A kényszerintézkedés súlyát jelzi, hogy azt kizárólag bíróság rendelheti el a vádemelés előtt is.[34] Újdonság a kényszerintézkedés és a büntetőjogi intézkedés vonatkozásában is, hogy 2020. január 1. napjától az elektronikus adat ideiglenes és végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtása során az állami adó- és vámhatóság jár el az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény 125/G. §-a alapján, míg korábban e feladatok a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény hatálya alá tartoztak.
Külön cím alatt találjuk a Be. 338. §-ában az elektronikus adat önkéntes eltávolítása érdekében alkalmazható felhívást. A különlegessége abban rejlik, hogy annak nem kötelező eleget tenni, célja az elektronikus adathoz való hozzáférés megakadályozásának a gyorsabbá tétele. Nem egyedi megoldással állunk szemben, hiszen a szakirodalomban és a tankönyvekben is gyakran hangsúlyozzák a szerzők, hogy még kényszerintézkedés alkalmazása esetén is elsődleges az önkéntes teljesítés, amelyre az érintettet fel is kell hívni, ha ez nem sérti a büntetőeljárás érdekeit.[35] Példaként szolgálhat erre - a most tárgyalt kényszerintézkedésen túl - a kutatás, a lefoglalás és a motozás is. A Korm. rendeletben az elektronikus adat önkéntes eltávolítására irányuló felhívásra vonatkozóan is találunk további rendelkezést, amely szerint ennek "a törvényi feltételek fennállása esetén is csak akkor van helye, ha várható, hogy a szolgáltató azt teljesíti" [Korm.rendelet 93. § (1) bek.]. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése a következő lépésről is rendelkezik: "Ha az elektronikus adat önkéntes eltávolítása nem célszerű, vagy az nem vezetett eredményre, a nyomozó hatóság előterjesztést tesz az ügyészségnek az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelésére."
- 13/14 -
A büntetőeljárásban kötelezettségeiket megszegőkkel szemben általában és elsődlegesen csak eljárási szankciók alkalmazhatók, ez alól csupán néhány kivételt ismerünk, így például az "igazmondási" kötelezettségét megszegő tanú hamis tanúzás miatt büntethető. Ezeket a kivételes eseteket gyarapítja a két előbbiekben tárgyalt kényszerintézkedés alapján kötelezettséggel terhelt személy büntethetősége. A jogalkotó a zártörés tényállását kiegészítve rendeli büntetni azt, aki az elektronikus adat megőrzésére kötelezéssel érintett adatot jogosulatlan személy számára hozzáférhetővé teszi, illetve azt az eljárás alól elvonja vagy módosítja, vagy a büntetőeljárás során ideiglenesen hozzáférhetetlenné tett elektronikus adatot jogosulatlan személy számára hozzáférhetővé teszi, illetve azt az eljárás alól elvonja vagy módosítja [Btk. 287. § (1) bekezdés c) és d) pont]. A bűncselekmény elkövetője vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A jogalkalmazó viszonylag ritkán rendelkezik megfelelő informatikai képzettséggel, ismeretekkel. Ezek hiánya viszont a bizonyítási eszközök hiteltérdemlőségét is befolyásolhatja, hiszen a nem megfelelően "kinyert" vagy rögzített, ekként részben vagy egészben törölt, megváltozott elektronikus adat a bűncselekmény elkövetésének, a terhelt bűnösségének bizonyítását megnehezítheti, rosszabb esetben meghiúsíthatja. Éppen ez indokolhatja, hogy a nyomozó hatóság szükség esetén az ehhez szükséges ismeretekkel rendelkező szaktanácsadó bevonásával járjon el.[36]
A Be. 270. § (1) bekezdése szerint szaktanácsadó közreműködése akkor vehető igénybe, ha a bizonyítási eszközök felderítéséhez, felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret szükséges. Az elektronikus adat esetében ez a különleges szakértelem legalábbis az esetek egy részében elengedhetetlennek tűnik.[37] A szaktanácsadó igénybevételére még a vádemelést követően is sor kerülhet. Az ügyészség a bizonyítási indítvány megtétele, bizonyítási eszköz felkutatása és biztosítása érdekében vehet igénybe szaktanácsadót.
Gyakran merül fel a kérdés, mi a különbség a szakértő és a szaktanácsadó között. Bár erre viszonylag egyértelmű választ adhatunk a két eljárási szereplő szervezeti hovatartozása, a speciális szakértelmük alapján nyújtott információk jellege alapján, a bizonyításban játszott szerepük különbsége is fontos elhatároló szempont. Míg a szakértő véleménye önálló bizonyítási eszköz a Be. szerint, a szaktanácsadó ilyen véleményt nem szolgáltat, a Be. indokolása szerint "tájékoztató jellegű információkkal pótolja az őt igénybe vevő szervek szakértelmét".[38] A szaktanácsadóra vonatkozó rendelkezéseket a Be.-ben az "Egyéb adatszerző tevékenység" cím alatt találjuk. Az 1998. évi Be. a nyomozásról szóló részben, a gyanúsított és a tanú kihallgatására vonatkozó rendelkezéseket követően, a hatósági tanúra irányadó szabályok elé illesztette be a hasonló tartalmú rendelkezéseket.[39]
A szaktanácsadó bizonyítási eljárásban betöltött szerepe azt sugallja, hogy vele a jogalkotó mint quasi "szakértő tanúval" számolt, hiszen a közreműködésével végzett eljárási cselekményre vonatkozóan tanúként hallgatható ki [Be. 270. § (5) bek.]. Az Indokolás szerint ezzel egy, a gyakorlatban vitatott kérdésre ad választ az új törvényi rendelkezés.
A kényszerintézkedések alkalmazásának általános garanciális szabályait valamennyi kényszerintézkedésre irányadónak tekinti a jogalkotó, amit azzal is kifejezésre juttat, hogy ezeket az egyes kényszerintézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket megelőzően helyezi el a törvényben.
A Be. 271. §-a rögzíti a szükségesség, az arányosság és a fokozatosság elvét, az érintett kíméletének és alapvető jogai tiszteletben tartásának követelményét. A kényszerintézkedést a korlátozással nem érintett alapvető jogait tiszteletben tartva kell végrehajtani és figyelemmel kell lenni arra, hogy az az érintetten kívüli személyt csak a legszükségesebb mértékben érintsen.
A vizsgált kényszerintézkedések szempontjából kiemelendő, hogy a Be. 271. § (4) bekezdésében írtak alapján "A magánéletet, illetve a tulajdonjogot korlátozó kényszerintézkedéseket lehetőleg a napnak a hatodik és huszonkettedik órája között kell végrehajtani", ez alól az elektronikus adat megtalálása, megszerzése és megőrzése érdekében alkalmazott kényszerintézkedések sem jelentenek kivételt.
A kutatás például a magán- és családi életet, a magánlakás tiszteletben tartásához fűződő jogot érinti, és a terhelten kívül más, a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatba nem hozható személyek (családtagok, lakótársak stb.) alapvető jogait (házijogát) is korlátozhatja. A lefoglalás esetében is rendkívül fontos a szükségesség, arányosság és a magánélethez való jog tiszteletben tartása. A lefoglalás módszereinek sorrendiséget is jelentő meghatározása is azt hivatott szolgálni, hogy valóban csak a szükséges adatokat, adathordozókat érintse a kényszerintézkedés. Egy adathordozó ugyanis számos, a büntetőeljárás szempontjából nem releváns adatot tartalmazhat, amelyek különös gonddal történő kezelése nem csupán a terhelt, de más személyek jogainak védelme szempontjából is kötelessége az eljáró hatóságoknak. A szükségesség az adatok, adathordozók valóban csak a szükséges ideig tartó lefoglalását is magában foglalja, csakúgy, mint az adatok megőrzésére kötelezés tartalmának és tartamának észszerű meghatározása.
Az elmúlt két évtizedben a technikai fejlődés a büntetőeljárás szabályait is több alkalommal és több rendelkezés vonatkozásában érintette. Ezek közül valószínűleg nem a leglényegesebb, hogy az elektronikus adat önálló bizonyítási eszközzé vált. Azonban ennek hatása, a jelen tanulmányban tárgyalt kényszerintézkedések speciális szabályainak kialakítása mégis újszerű feladatot jelentett a jogalkotó[40] és a jogalkalmazó számára egyaránt. A nyomozó hatóság tagja már nemcsak a tágabb értelemben vett büntetőjog szabályait kell, hogy ismerje, hanem - esetenként nem is csak alapszintű - informatikai ismeretekkel is rendelkeznie kell(ene) ahhoz, hogy az általa elvégzett eljárási cselekmények a büntetőeljárás sikeres lefolytatását mozdítsák elő. Emellett - különösen, ha bonyolultabb informatikai problémákat vet fel a kényszerintézkedések foganatosítása - szükség lehet a megfelelő képzettséggel rendelkező szaktanácsadó bevonására is.
A téma újszerűsége, a gyorsan változó informatikai megoldásokkal való szoros kapcsolata vonja maga után, hogy az elektronikus adat megszerzése, felhasználása, a kibertérben elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban felmerülő bizonyítás nehézségei elsősorban, bár nem kizárólagosan a fiatalabb kutatókat foglalkoztatják, a megjelent írások jelentős részét ők jegyzik, számukra az informatikai eszközök használata, működésének megértése nem jelent kihívást.
Úgy gondolom, az elektronikus adatot, az informatikai rendszereket érintő büntetőeljárási, büntetőjogi kutatások akkor lehetnek igazán eredményesek, hozhatnak valóban új eredményeket, ha jogászok és informatikusok együttműködésével kerül sor a felmerülő kérdések vizsgálatára, a problémák elemzésére és a megoldási javaslatok kidolgozására. Ehhez azonban elengedhetetlen követelmény az, amire Elek Balázs is felhívja a figyelmet: ki kell alakulnia egy olyan közös nyelvnek, ami lehetővé teszi, hogy a két meglehetősen eltérő szakterületen tevékenykedők megértsék egymást.[41]
A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg. ■
- 14/15 -
JEGYZETEK
[1] Mezei Kitti az egyik legfontosabb szabályozási kérdésnek tartja, hogy a bizonyítási eszközök közé bekerült az elektronikus adat. Mezei Kitti: Az elektronikus bizonyítékokkal kapcsolatos kihívások és szabályozási újdonságok, Belügyi Szemle 2019/10. p. 27. Sorbán Kinga szerint is "ajánlott lenne kiterjeszteni a bizonyítási eszközök körét az elektronikusan tárolt adatra is." Sorbán Kinga: A digitális bizonyíték a büntetőeljárásban, Belügyi Szemle 2016/11. p. 94.
[2] Az a vélemény, hogy az elektronikus adat önálló bizonyítási eszközkénti megjelenítése nem volt feltétlenül szükséges, más szerzők írásaiban is megjelenik. A teljesség igénye nélkül vö. Gácsi Anett Erzsébet: Az elektronikus bizonyítás alapvető dogmatikai kérdései, Magyar Rendészet 2018/2. p. 81-82. és p. 87-88. Matus Márk megjegyzi, hogy "Az adathordozó megfelel a büntetőeljárásról szóló törvény tárgyi bizonyítási eszközre vonatkozó előírásainak, az adathordozó által műszaki úton rögzített adat bizonyítékká válhat. Az eredeti vagy a lemásolt adatokat tartalmazó adathordozó lefoglalásra alkalmas." Matus Márk: A számítógépes adat, mint bizonyíték megszerzése, Ügyészek Lapja 2000/1. p. 23. "Az elektronikus adat újdonság a bizonyítási eszközök listájában. A megszületéséről törvényhozói akarat döntött, amit azonban tartalmilag nehéz indokolni." Erdei Árpád: Az elektronikus adat. In: Belovics Ervin - Erdei Árpád (szerk.): A büntetőeljárási törvény magyarázata. HVG-ORAC, 2018. p. 289.
[3] Lásd a 2017. évi XC. törvény indokolása a büntetőeljárásról (a továbbiakban: Indokolás). A 205. §-hoz fűzött indokolás.
[4] Erdei Árpád: Újítások, találmányok, felfedezések a büntetőeljárási bizonyításban, Belügyi Szemle 2018/3. p. 21.
[5] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény hatálybalépése előtt már jelent meg a jelen tanulmány témájához hasonló kérdésekkel foglalkozó írás. Lásd: Dornfeld László: A kibertérben elkövetett bűncselekményekkel összefüggésben alkalmazható kényszerintézkedések, Belügyi Szemle 2018/2. p. 115-135.; Tóth Fanni: Az informatikai bűnözéshez kapcsolódó kényszerintézkedések, Büntetőjogi Szemle 2017/1. pp. 75-88.
[6] Matus Márk: A számítógépes adat, mint bizonyíték megszerzése, Ügyészek Lapja 2000/1. p. 20.
[7] Herke Csongor úgy értékeli, hogy "A kényszerintézkedések közül kettő van, ami kifejezetten a digitális környezettel függ össze: a) az elektronikus adat lefoglalása és a megőrzésre kötelezés (315-317. §) b) elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele (335-338. §)." Herke Csongor: A digitalizáció szerepe a büntetőeljárásban. In: Mezei Kitti (szerk.): A bűnügyi tudományok és az informatika. Az MTA TK Jogtudományi Intézete és a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar közös kiadványa 2019. p. 118. https://jog.tk.mta.hu/uploads/files/06_buntetojog_informatika_HERKECS.pdf (2019.07.18.) Tény, hogy e két kényszerintézkedés elnevezésében jelenik meg az elektronikus adat szóösszetétel, de véleményem szerint más kényszerintézkedések is alkalmasak az elektronikus adat megszerzésére, megőrzésére. A jelen tanulmányban ennek igazolására is törekszem.
[8] Az igazságügyi informatikai szakértő bevonását a büntetőeljárásba nem érinti a tanulmány, de szükséges megjegyezni, hogy ezzel a témával több szerző is foglalkozott a közelmúltban, és vélhetően a felmerülő problémák a közeljövőben is tudományos tanácskozások, publikációk tárgyai lehetnek. A szerzők és művek közül ezúttal példálózva csak a következőket említeném: Elek Balázs: Informatikus szakértés a büntetőeljárásban, Belügyi Szemle, 2014/7-8. pp. 158-180.; Illés Zsolt: Az igazságügyi informatikai szakértés modellezése: Hadmérnök, 2010/4. pp. 122-137.; Máté István Zsolt: Az igazságügyi informatikai szakértő a büntetőeljárásban. Doktori értekezés, Pécs, 2017. https://ajk.pte.hu/sites/ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/mate-istvan-zsolt/mate-istvan-zsolt-muhelyvita-ertekezes.pdf [2020.05.20.]
[9] Máté István Zsolt i. m. p. 95.
[10] Matus Márk i. m. p. 20.
[11] A törvény szövegével kapcsolatban vethető fel megfogalmazásbeli kifogás, de ez a téma szempontjából nem releváns. Mindössze arról van szó, hogy a "bármely dolog is átvizsgálható" szövegrész helyett a "bármely dolog átvizsgálható" vagy "más dolog is átvizsgálható" nyelvtani szempontból talán megfelelőbb lett volna.
[12] Gácsi Anett álláspontja szerint "az elektronikus adatot bizonyítási eszköznek nem, legfeljebb bizonyítéknak lehet tekinteni." Gácsi Anett i. m. pp. 81-84. és 87. Peszleg Tibor viszont határozottan amellett érvel, hogy "a bizonyítási eszköz nem az adathordozó, hanem az adat". Peszleg Tibor: A digitális bizonyítási eszközök megszerzésének elvei és gyakorlati érvényesülésük, Ügyészek Lapja 2010/2. p. 26.
[13] Még a régi Be. rendelkezéseit elemezve, de már a hatályos Be. kodifikációjával kapcsolatos javaslatokat megfogalmazva írta Szathmáry Zoltán, hogy "Az elektronikus adatok lefoglalással történő biztosításának szabályai ugyanakkor eleve kiterjesztő értelmezés eredményeként, a fizikai dolgok analógiájára születtek." Szathmáry Zoltán: Az elektronikus pénz és a bitcoin biztosítása a büntetőeljárásban, Magyar Jog, 2015/11. p. 646.
[14] Lásd a Be. 308. §-ához fűzött Indokolást.
[15] A Be. 315. §-ához fűzött Indokolás.
[16] A "mit is kellene lefoglalni" kérdésében kialakult vitákra, problémákra utal Mezei Kitti i. m. p. 27-28. Többek között megemlíti, hogy korábban akár a bizonyítás, az adatok megszerzése szempontjából szükségtelen eszközök, mint a monitor vagy a billentyűzet lefoglalására is sor került. Ugyanerre a problémára mutat rá Peszleg Tibor is: "Régebben gyakori volt, hogy akár a monitort, vagy a klaviatúrát, egeret is elvitték a rendőrök." Peszleg Tibor: A digitális bizonyítási eszközök megszerzésének elvei és gyakorlati érvényesülésük. p. 27.; A teljes információs rendszer lefoglalását nem tartja szerencsésnek Sorbán Kinga sem. Sorbán Kinga i. m. p. 87.
[17] Herke Csongor: A digitalizáció szerepe a büntetőeljárásban. p. 118.
[18] Dornfeld László i. m. p. 121-122.
[19] Ahogy Szathmáry Zoltán megjegyzi, az adat lefoglalását az IM-BM-PM együttes rendelet is "többszörözésként értelmezi, amikor az adat megőrzésének biztosítását másolás-ként vagy lementés-ként határozza meg. A fizikai dolgok lefoglalásának megfelelő eljárás valójában az adat áthelyezése lenne, azaz törlése az eredeti tárhelyéről és rögzítése az új tárhelyen." Szathmáry Zoltán: Az elektronikus pénz és a bitcoin biztosítása a büntetőeljárásban. Magyar Jog 2015/11., p. 646.
[20] A Be. indokolása is arra utal, hogy az elektronikus adat lefoglalásának módszerei "a jogkorlátozás arányosságának biztosítása érdekében" kerültek a törvénybe.
[21] Matus Márk i. m. p. 23.
[22] Matus Márk i. m. p. 23.
[23] Még a Be. elfogadása előtt írt a lehetséges megoldásokat is felvázoló elemző tanulmányt e témában Szathmáry Zoltán. Lásd: Szathmáry Zoltán: Az elektronikus pénz és a bitcoin biztosítása a büntetőeljárásban. Magyar Jog 2015/11., pp. 639-647.
[24] A Be. 315. §-ához fűzött Indokolás
[25] In: Polt Péter (szerk.): Kommentár a büntetőeljárási törvényhez. Wolters Kluwer Hungary, 2018. p. 316.
[26] A Be. 316-317. §-aihoz fűzött Indokolás
[27] Az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló 2013. évi CLXXXVI. törvény 72. § 5-11. pontjai alapján.
[28] Az Egyezményt az Európa Tanács Budapesten, 2001. november 23-án kelt Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezményének kihirdetéséről szóló 2004. évi LXXIX. törvény hirdette ki. Az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2004. július 1-én lépett hatályba, egy évvel az 1998. évi Be. hatálybalépését követően.
[29] Tulajdonképpen ekkor kerül sor a lefoglalás korábban felsorolt módszereinek alkalmazására, a "más módját" szövegrész használata csak azért indokolt, mert a Be. Indokolása szerint "A törvény az elektronikus adat megőrzésére kötelezést az elektronikus adatok lefoglalása körében szabályozza [...]". Így lényegében az elektronikus adat megőrzésére kötelezés maga is a lefoglalás egyik, speciális tárgykörre alkalmazható módja.
[30] Lásd például Tóth Fanni: Az informatikai bűnözéshez kapcsolódó kényszerintézkedések, Büntetőjogi Szemle 2017/1. pp. 80-81.; Gaiderné Hartmann Tímea: Elektronikus adatok ideiglenes és végleges hozzáférhetetlenné tétele - egy új intézmény első évei, Magyar Jog 2015/2. pp. 106-107.; Dornfeld László i. m. pp. 129-130.
[31] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU Irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról. Ennek 25. cikke tartalmazza a témánk szempontjából releváns elvárásokat - a "A gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő weboldalak elleni intézkedések cím alatt" - a következő tartalommal: (1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön üzemeltetett weboldalak azonnali eltávolításának biztosítására, valamint törekednek a területükön kívül üzemeltetett hasonló weboldalak eltávolítására. (2) A tagállamok intézkedéseket tehetnek a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő, a területükön található internetfelhasználókat célzó weboldalakhoz való hozzáférés meggátolására. Ezen intézkedéseket átlátható eljárások keretében kell meghatározni, és megfelelő biztosítékokat kell nyújtaniuk, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a korlátozás arra korlátozódjon, ami szükséges és arányos, valamint hogy a felhasználókat tájékoztassák a korlátozás okáról. E biztosítékoknak a bírósági jogorvoslat lehetőségét is magukban kell foglalniuk."
[32] A büntetőjogi intézkedés és a büntetőeljárási kényszerintézkedés bevezetését követő első év tapasztalatait, problémáit részletesen mutatja be Gaiderné Hartmann Tímea korábban hivatkozott tanulmánya. Magyar Jog 2015/2., pp. 106-115.
[33] A 2012. évi C. törvény Indokolása a Büntető Törvénykönyvről, a 77. §-hoz fűzött Indokolás.
[34] A bíróság adott kényszerintézkedéssel kapcsolatos feladatairól lásd a fogva tartott személy esetében a büntetőeljárás lefolytatása, továbbá a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2018. (VI. 11.) IM rendelet 110-112. §-aiban írtakat.
[35] Be. 338. § Ha a büntetőeljárás érdekeit nem sérti, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelését megelőzően felhívhatja az elektronikus adat önkéntes eltávolítása érdekében a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti azon médiatartalom-szolgáltatót, illetve azon tárhelyszolgáltatót vagy tárhelyszolgáltatást is végző közvetítő szolgáltatót, amelyik képes megakadályozni az elektronikus adathoz való hozzáférést. A felhívás teljesítése nem kötelező, annak célja az elektronikus adathoz való hozzáférés megakadályozásának a gyorsabbá tétele.
[36] Ahogy Peszleg Tibor is írja: "A digitális nyomokat általában csak szakértelemmel rendelkező személyek képesek felkutatni, értelmezni." Peszleg Tibor: Interneten számítógépen történő nyomrögzítés, Ügyészek Lapja 2005/1. p. 27.
[37] "A szaktanácsadó a hatóság tagja helyett dolgozik, ha azonban a hatóság tagja megfelelő képzettséggel rendelkezik, nincs akadálya annak, hogy eltekintsen a szaktanácsadó igénybevételétől." Belovics Ervin - Tóth Mihály: Büntető eljárásjog. Harmadik, aktualizált kiadás. HVG-ORAC, 2017. p. 173. Ehhez kapcsolódóan jegyzem meg, hogy ez a szaktanácsadó - szakértő szerepének különbségét is érzékelteti, azaz míg a szakértő igénybevétele kötelező, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges [Be. 188. § (1) bek.], addig a szaktanácsadó alkalmazása csak lehetőség a korábban idézett törvényhely alapján.
[38] A Be. 268-270. §-aihoz fűzött Indokolás.
[39] Megjegyzendő, hogy "A nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége" [1998. évi Be. 178. § (1) bek.] körében is szerepel a szaktanácsadó igénybevételének lehetősége a felsorolás részeként, de akkor még ez az alcím a III. Cím alatt szabályozott "Nyomozás" körébe tartozott, míg ma a Be. statikus részében, a kényszerintézkedéseket megelőzően lelhető fel. Az lehet az érzésünk, hogy a jogalkotó nem igazán találja a szaktanácsadóra vonatkozó rendelkezések helyét a Be.-ben. Tóth Mihály a szaktanácsadó szerepét, tevékenységét a szakértői tevékenységgel összefüggően látja indokoltnak vizsgálni és ezt külön alcím alatt meg is teszi. Belovics Ervin - Tóth Mihály: Büntető eljárásjog. p. 172.
[40] Amint Szathmáry Zoltán megjegyzi "A büntetőeljárási törvény kodifikációja során indokolt lenne kialakítani a büntetőeljárás azon »képességét«, hogy a jövő kihívásaira kellően rugalmasan tudjon reagálni." Szathmáry Zoltán: Az elektronikus pénz és a bitcoin biztosítása a büntetőeljárásban. Magyar Jog 2015/11., p. 645. Szathmáry szerint ennek az elvárásnak az is megfelelne, ha a törvény olyan alapvető szabályokat tartalmazna, "amelyek megfelelő alapjai lehetnek a jövőbeni igényekre szabott rendeleti szabályozásnak." uo.
[41] Elek Balázs i. m. p. 176.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete, Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék.
Visszaugrás
