Egyetértenek abban a közgazdászok, hogy a kínai Vuhanból 2019 végén induló világjárvány, amelyet a COVID-19 vírus, közismertebb nevén a koronavírus okozott, komoly gazdasági válságot fog generálni 2020-ban, de a hatásai a következő években is érezhetők lesznek. Mint mindig, most is létezik egy optimista, egy mérsékelt és egy pesszimista szcenárió. Egyes vélemények szerint a gazdasági válságon hamar át fog lendülni a világgazdaság, a többség ma már egy kisebb-nagyobb, de egy ideig elhúzódó válságra számít, a legrosszabb forgatókönyv szerint viszont akár az 1929-33-as nagy gazdasági világválságnál is rosszabb forgatókönyvekkel kell számolni. "A Centre for Economics and Business Research (CEBR) az eddigi legborúlátóbb előrejelzést állította össze a világgazdaság rövid távú kilátásairól. Közölte: modellszámításai arra vallanak, hogy az egész éves idei világgazdasági recesszió gyakorlatilag bizonyossá vált, és várhatóan kétszer olyan mély lesz, mint a 2009-ben mért visszaesés. A ház felülvizsgált előrejelzése szerint a globális GDP-érték 2020 egészében legalább 4 százalékkal csökken. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a háborús éveket leszámítva ez lenne a legmélyebb globális recesszió 1931 óta. A CEBR londoni elemzőinek számításai szerint az olasz hazai össztermék az idén várhatóan 11 százalékkal, a német és a spanyol GDP-érték egyaránt 8 százalékkal, az amerikai gazdaság teljesítménye 5 százalékkal zuhan."[1] A bűnözés várható növekedése kapcsán is beszélhetünk optimista, mérsékelt és pesszimista verziókról, egy valami azonban valószínűnek látszik: nőni fog a bűncselekmények száma még a legoptimistább becslések szerint is.
A XXI. század elején még úgy tűnt, hogy a fő gazdasági bajok okozója a nemzetközi terrorizmus lesz, ehelyett 2007 végén egy "klasszikus" gazdasági világválságot éltünk át. 2008-ban az úgynevezett Kondratyev-ciklus leszálló ágába került a világgazdaság, és sok katasztrófa is tovább rontotta a helyzetet. Ilyen volt például a New Orleans-i hurrikán. A hitelpiac telítődése miatt a bankok a másodrendű adósokhoz fordultak. Nem volt komolyabb hitelbírálat, az ingatlanok árfolyama folyamatosan emelkedett. 2006-ban egyre több és több hitel dőlt be, aminek következtében csődbe ment több ingatlaniroda, ezek magukkal rántottak néhány bankot is. Ezek közül talán a Lehman Brothers volt a legismertebb. A válság pedig rövid időn belül begyűrűzött a reálgazdaságba is. A válság kiváltó okain a vezető közgazdászok ma is vitatkoznak, de biztosan szerepet játszott Bush elnök nagy adócsökkentési programja, amely hirtelen sok milliárd dollárt hagyott a lakosságnál, ez a bankokba kerülve pedig tovább növelte a hitelkínálatot. A XX. századi nagy gazdasági világválság óta a legnagyobb gazdasági krízisnek nevezett helyzet egy őt megelőző globális pénzügyi válságból alakult ki 2008-ra. Ennek eredője az Amerikai Egyesült Államokban kialakult jelzáloghitel-válság, ami az ingatlanpiacot érintette először. A 2008-as gazdasági válság kibontakozásának tényleges okait sokan, sokféleképpen magyarázták. A vizsgálódások gyakran nagyon is különböző, s nem ritkán egymással szöges el-
- 257/258 -
lentétben álló következtetésekre jutottak. Összességében az mondható el, hogy egy összetett folyamat eredményeként alakult ki 2008-ra egy globális méretű gazdasági válság, amely rövid időn belül az amerikai kontinensről az egész világra is átterjedt. Az egyes elméletek között is nagyjából konszenzus övezi azt a nézetet, hogy a gazdasági válság közvetlen okozója az amerikai jelzálogpiaci buborék összeomlása volt.[2]
A 2020-ban kirobbanó gazdasági világválság először egészségügyi válságként ezúttal Kínából (Vuhanból) indult, és a már említett pesszimista szcenárió szerint várhatóan jobban megrázza majd a világgazdaságot és benne különösképpen Európát, mint a 2008-as pénzügyi válság, vagy előtte a 2001. szeptember 11-i terrortámadás sorozat okozta válság[3]. Ami a most kibontakozó válságról megállapítható különösebb látnoki képességek nélkül is:
1. a koronavírus feltételezhetően több halálos áldozatot fog követelni világszerte, mint a nemzetközi terrorizmus eddig összesen a világtörténelemben,
2. a COVID-19 által generált világgazdasági válság mérhető lesz a 2008-ashoz, de akár az 1929-33-ashoz is, de az is előfordulhat, hogy komolyabb lesz, mint a 2008-as, hatásában csak az 1929-33-as válsághoz lesz mérhető, de az is lehet, hogy annál is súlyosabb lesz,
3. mint minden gazdasági válság, ez is hatással lesz a bűnözésre, az ismertté vált bűncselekmények számát bizonyos bűncselekmény kategóriákban, legalább időlegesen nagy valószínűséggel emelni fogja.
Ez utóbbi megállapítás kapcsán próbál a jelen tanulmány óvatos előrejelzéseket adni, az elmúlt évszázadok tapasztalatai alapján. Kiinduló hipotézisünk tehát az, hogy a bűnözés nagy valószínűséggel emelkedni fog 2020 második felétől, és ez az emelkedés utána legalább 1-2 éven keresztül folytatódik. A kérdés csak az, hogy milyen mértékű emelkedés várható, és hogyan tudjuk az emelkedést lassítani, illetve mérsékelni. Egy nemrég megjelent, a koronavírussal kapcsolatos anyagi büntetőjogi és szabálysértési jogi szabályokat bemutató és elemző kiváló tanulmány is hasonló következtetésre jut: "A koronavírus-járvány az egész társadalom életében jelentős hátrányokat jelent, hiszen az élet- és egészségvédelem érdekében számos, az eddigiekben természetesnek tekintett tevékenységünkről le kell mondanunk, a helyváltoztatás jogával is csak merőben korlátozott formában élhetünk. Csupán remélhető, hogy a lehető legkisebb emberáldozattal sikerül átvészelni azt az időszakot, amíg hatékony vakcina áll majd rendelkezésre a vírussal szembeni védekezésre. Addig is mindannyiunknak fel kell készülnie arra, hogy a rendkívüli helyzet még huzamosabb ideig tartani fog, ami a gazdaság számára várhatóan recessziót jelent. E körülménynek - például számos munkahely megszűnése miatt - kriminogén hatása is lehet. Így az utóbbi évek kedvező bűnözési trendje után sajnos nem kizárható, hogy az egész világot érintő válság folytán ismét nőni fog a bűncselekmények száma. Erre a szcenárióra majd a bűnüldöző hatóságoknak és a büntető igazságszolgáltatás szereplőinek is számítania kell."[4]
Nem új keletű kutatási téma a gazdasági mutatók és a bűnözés közötti korrelációs kapcsolat keresése. 1835 és 1861 közötti bajor adatsorok alapján Georg von Mayr számszerűsíthető kapcsolatot mutatott ki a gabonaárak változása és a lopások száma között. A gabona árának növekedése maga után vonta a lopások számának emelkedését és fordítva.[5]
Az 1880-as években a híres francia büntetőjogász és kriminológus, Lacassagne is vizsgálta a gazdasági tényezők és a bűnözés alakulása közötti kapcsolatot. Azt vélte felfedezni, hogy a búzaárak változása szinte teljesen együtt mozog a vagyon elleni bűncselekmények számának változásával, és kimutathatók a gazdasági válságok hatásai is.[6]
Az USA 1890-es években lezajlott gazdasági válsága idején a bűnügyi statisztika szintén jelzett. "A válság kezdetekor az újságok a korrupció óriási megnövekedéséről számoltak be. 1895. január 1-jén a Chicago Daily Tribune egy cikkében azt állította, hogy 1894-ben volt a legna-
- 258/259 -
gyobb számú sikkasztás 1878 óta, ami egyébként szintén súlyos válságév volt."[7]
Egy német kutatás szerint, amelyet Exner végzett az első világháború után[8], a következő összefüggést mutatta ki: a munkanélküliek számának minden egymillió fővel történő emelkedése átlagosan várhatóan tízezerrel növeli meg a lopás miatt elítéltek számát.
1882-1914 között a rozs és a kenyérárak szinte teljesen együtt mozogtak az ismertté vált lopások számával Németországban, Eduard Joachim kutatásai[9] szerint.
A XX. század elején, a két világháború között Dorothy Swaine Thomas vizsgálta a gazdasági ciklusok és a különféle bűncselekményi kategóriák közötti korrelációt 1865-1915 között[10]. Kimutatható kapcsolatokat találtak[11] a gazdaság ciklikus változásai és a következő bűncselekmény csoportok között:
- minden ismertté vált bűncselekmény,
- tulajdon elleni nem erőszakos bűncselekmények,
- tulajdon elleni erőszakos bűncselekmények,
- szándékos dologrongálások,
- erőszakos személy elleni bűncselekmények.
Kutatásuk alapján kimutatható volt, hogy a gazdasági ciklusok szinte pont ellentétesen mozognak az egyes bűncselekményi kategóriákkal: fellendülés esetén csökken, recesszióban nő a bűnözés.
Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság alatt egy kutatás szerint[12] ugyan összességében csökkent a bűnözés Németországban, de egyes bűncselekmény-csoportok esetében jól látható növekedés volt megfigyelhető 1929 után.
A nagy gazdasági világválság után a gazdasági válságok és a bűnözés kapcsolatát az USA-ban is vizsgálták. Thorsten Sellin a következő érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet a témára vonatkozó könyvében[13]:
1. Nem minden bűncselekmény-típus reagál érzékenyen a gazdasági mutatók változásaira, ezért a vizsgálatokat csak egyes bűncselekmény-típusokra külön érdemes elvégezni.
2. A gazdasági változások nem minden területre hatnak ugyanolyan mértékben.
3. Nem minden társadalmi osztályt érint ugyanolyan hátrányosan a gazdasági válság. A válság által jobban érintett csoportok bűnözésében jobban megmutatkozik a válság hatása.
4. Végül fontos kiemelni, hogy a kevésbé erős gazdasági visszaesések kisebb hatással vannak a bűnözési mutatókra, mint a nagyobbak.
Érdekességképpen megjegyezzük, hogy már Thomas Robert Malthus is ugyanarra a következtetésre jutott évszázadokkal korábban, mint az amerikai szerző a XX. század első felében, vagyis hogy nem minden társadalmi osztályt érint ugyanolyan hátrányosan a gazdasági válság. "Sajnálatos módon a dolgozó osztályok, jóllehet részesülnek az általános fellendülésben, de nem olyan nagy mértékben, mint amennyire az általános visszaesésben. Ők szenvedik a legnagyobb ínséget az alacsony bérek idején, de nem kaphatnak megfelelő kompenzációt a magas bérek időszakában sem. Számukra a (gazdasági) hullámzások mindig több rosszat, mint jót hoznak, és a társadalom nagy többségének jólétét tartva szem előtt célunk a béke fenntartása és az egyenlő költekezés kell legyen."[14]
A második világháború után a gazdasági mutatókkal együtt folyamatosan nőtt a bűnözés, és a kiszabott börtönbüntetések száma és időtartama is. Úgy tűnt, még sincs összefüggés a gazdasági válságok és a bűnözés között.
1978-ban Ulrich Martens kritikai szemlélettel megvizsgálta a korábbi kutatásokat, és kimondta, hogy "sem időben, sem térben nem lehet egy olyan általános kijelentést tenni, hogy egyáltalán van-e és ha igen, milyen erőbefolyása van a gazdasági helyzetnek és különösen a munkanélküliségnek a bűnözés alakulására."[15] A szakirodalomban elbizonytalanodás figyelhető meg az 1970-es években, a kutatók ekkoriban kezdik megkérdőjelezni, hogy van-e hatása a gazdasági válságoknak a bűnözésre. "Az 1970-es évek elején, a gazdasági válságban a társadalom egészét irányító értékrendszer megváltozása során ismét napirendre került a gazdasági viszonyok és a bűnözés kapcsolata. A legátfogóbb - nemzetközi összehasonlítást is tartalmazó - vizsgálatot az Európa Tanács keretei között folytatták le, ennek eredményeit 1985-ben tették közzé."[16] Az 1970-es és 80-as évek kutatásai nem igazolták, hogy bármilyen összefüggés lenne a gazdasági válságok, recessziók, visszaesések és a bűnözés időbeli alakulása között, ahogy erre Gönczöl Katalin is rámutat egy tanulmányában:
"Az eddig szokásos vizsgálati módszerekkel ellentétben nem a bűnelkövetők társadalmi helyzetének mutatóiból indultak ki, hanem az érintett országok gazdaságát leginkább jellemző fenti tényezők változásának hatását próbálták kimutatni a bűnözés alakulására. Az elemzés az
- 259/260 -
1963 és 1981 közötti periódust fogta át. Ebben az időszakban a 100 000 vétőképes lakosra jutó bűnelkövetők száma a Német Szövetségi Köztársaságban 2920-ról 6600-ra, Franciaországban 1350-ről 5370-re, Angliában és Walesben 2250-ről 5660-ra növekedett. A bűnözés folyamatos emelkedése mellett a gazdasági fejlődés egyik országban sem volt egyenletes. A nemzeti jövedelem 1950 és 1960 között különböző mértékben ugyan, de mindhárom országban nőtt, ettől kezdve a növekedés üteme csökkent, és az 1970-es évek második felében stagnáló értéket mutatott. A munkanélküliség elérte a 10%-ot is, majd a kedvező fejlődés hatására erősen csökkent. Az 1960-as évek elején az NSZK-ban például már nem érte el az 1%-os szintet sem. 1975-től viszont újra emelkedett, és 1980-ban megközelítette a korábbi magas értékeket.
A kutatók felfedezték, hogy a bűnözés számszerű alakulásával a gazdaság ciklikus fejlődése nem mutat közvetlen összefüggést. A bűnözés változásában a gazdasági körülmények javulásának vagy romlásának késleltetett reakciója sem érhető tetten. Azt a hipotézist sem igazolta tehát a kutatás, hogy a gazdasági körülmények hatása nem az aktuális bűnözésben, hanem egy későbbi időszak statisztikai adatsorában jelenik meg. A bűnözés ténylegesen ugyanis mindhárom országban folyamatosan nőtt. Ez a növekedés viszont úgy ment végbe, hogy a 100 000 lakosra jutó bűnelkövetők aránya szempontjából nagyon különböző helyzetből induló országok a vizsgált időszak végére - 1981-re - közel azonos helyzetbe jutottak. Ez közelebbről azt jelenti, hogy 18 év alatt Franciaországban 400%-kal, az NSZK-ban 230%-kal, Angliában és Walesben 250%-kal nőtt a bűnözés, hogy 1981-re nagyjából egyenlő szintet érjen el."[17] A Gönczöl Katalin által hivatkozott munkák megállapításaival ellentétben a 70-es évek második felétől lezárult kutatások alapján készült nemzetközi szakirodalmi források már ismét alátámasztják, hogy a gazdasági válság alatt nő a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények száma.
1976-ban a római székhelyű UNSDRI (United Nations Social Defence Research Institute) kimutatta, hogy az erősebb gazdasági visszaesések és válságok alatt megnőnek a gazdasági bűnözés egyes speciális formái. Ilyenkor hatékony ellenlépéseket kell tenni, amelyek természetesen nemcsak büntetőjogi eszközök bevetését jelentik.[18]
1983-ban egy német kutatás kimutatta a fordított összefüggést, vagyis hogy a gazdasági fellendülések alatt csökken a börtönnépesség száma és a pszichiátriai kezeltek száma is.[19]
Egy 1987-ben megjelent monográfia[20] szerzője a következő korrelációs kapcsolatokat állapította meg a munkanélküliség és egyes súlyos bűncselekmények előfordulásai között:
- betörés 0,572
- személy elleni erőszakos bűncselekmények 0,529
- rongálás 0,494
- lopás 0,423
- rablás 0,342
- csalás 0,338
- szexuális bűncselekmények 0,158
Ebből is látható, hogy a szexuális bűncselekmények kivételével szignifikáns kapcsolat mutatható ki a válságok és több komoly bűncselekmény-típus között. A magas munkanélküliség ugyanis nagyon erős korrelációs kapcsolatban áll a gazdasági recessziókkal, a válság tipikus és rendszerinti következménye.
Egy újabb amerikai kutatásnak[21] pedig az volt a célja, hogy kifejlesszen egy olyan modellt, amely megmagyarázza a vagyon elleni bűnözési ráta alakulását, gazdasági változókat alkalmazva. A függő változókat, amelyeket a vagyon elleni bűnözés rátájának a mérésére használtak, az FBI egységes bűnügyi jelentéseket készítő programjából nyerték. A független változók közé tartoznak: a közoktatásra fordított kiadások, a munkanélküliségi ráta, a GDP-mutató, a szegénységi ráta, az átlagjövedelem és a lefoglalt heroin és kokain mennyisége.
Korrelációs modellt alkalmaztak a függő, illetve független változókhoz. Lineáris regressziós modellt használva, minden független változót elemeztek. Az eredmények a következők voltak:
Negatív korrelációt mutattak ki a következő esetben: ahogy nő a közoktatásra fordított összeg, úgy csökken a vagyon elleni bűnözés rátája. A két változó között így inverz kapcsolat van. Ezek a kapcsolatok általában intuíció alapján is érezhetők, illetve sejthetők, kivéve talán a munkanélküliségi szint és a vagyon elleni bűnözés rátája közötti negatív korrelációs kapcsolatot.
A 2008-ban kirobbant gazdasági válság indulása után Görögországban a vagyon elleni és erőszakos bűnözéstől való félelem jelentős mértékben nőtt a társadalomban. Ezt a bűnügyi statisztika is alátámasztotta, hiszen jelentős növekedés volt tapasztalható például a lopások, betöréses lopások és a rablások számában. 2009 és 2011 között az ismertté vált lopások és betöréses lopások száma 33%-kal, 72 658-ról 96 925-re nőtt. Ezalatt a rablások 41%-kal, 4708-ról 6636-ra növekedtek[22].
A United Nations Office on Drug and Crime által 2010-ben készített, Monitoring the Impact of Economic Crisis
- 260/261 -
on Crime (Rapid Impact and Vulnerability Analysis Fund) szerint a 2007-ben kirobbant gazdasági válság statisztikai modellekkel (főként ARIMA modellekkel) is bizonyíthatóan növelte a bűnözés volumenét. 15 ország statisztikai adatai alapján jutottak erre a következtetésre. A kutatás végkövetkeztetése a következő volt:
1. A gazdasági tényezők kimutatható hatással vannak a bűnügyi statisztikai adatokra és a bűnözés trendjére.
2. A vizsgált 15 országból 11 esetében volt kimutatható olyan szignifikáns változás a gazdasági mutatókban 2008/2009 folyamán, amelyet gazdasági válságnak nevezhetünk. Ezen 11 országból 8 esetében a gazdasági mutatók romlása hatással volt a bűnözésre.
3. Az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények, mint például a rablás mutatták a legszorosabb összefüggést a gazdasági tényezőkkel. Emellett a szándékos emberölések és a motorkerékpár lopások esetében is igazolható volt a kapcsolat statisztikai módszerekkel.
4. A modell mindig időbeli eltolódást (time lag) jelez a gazdasági mutatók megváltozása és a bűnügyi statisztikai adatsorok megváltozása között. Átlagosan 4-6 hónap időbeli eltolódással mutatkoznak meg a kedvezőtlen gazdasági események a bűnügyi statisztikai adatsorokban.
5. Átlagosan három hónapra jól előre lehet jelezni a bűnözés várható jövőbeni alakulását nemzeti szinten vagy egy város esetében a korábbi bűnügyi statisztikai adatok és a gazdasági változók alakulása alapján.[23]
A szándékos emberölések számának a növekedése jól látható a mexikói bűnügyi statisztikai adatok alapján készült idősoron. A gazdasági válság kirobbanásának évében láthatóan megtört az addig folyamatosan csökkenő trend, és növekedésbe fordult át. Vagyis a válság növelte a szándékos emberölések számát is.
A rablás és a munkanélküliség együttmozgása volt megfigyelhető Kanadában, az idősorok szinte teljesen együtt mozognak.[24]
Egyetértünk azzal a nézettel, miszerint nemcsak a gazdasági válságok, de a gazdasági fellendülések is gyakran a bűnözést növelő tényezőként hatnak. "A hirtelen bekövetkező kedvezőtlen gazdasági változások - a nyomor növekedése, a szegények számának szaporodása - ugyanúgy előidézik a deviancia, így a bűnözés emelkedését, mint az örvendetes gazdasági növekedés, ha az igen gyors folyamatok eredménye."[25]
A nemzetközi áttekintés után rendkívül tanulságos a magyar példa is, hiszen igazolja az elmúlt kétszáz évben megfigyelhető nemzetközi tapasztalatokat: a magyar rendszerváltozást is megelőzte egy elhúzódó gazdasági válsághelyzet, utána pedig volt egy gazdasági világválság 2008-ban, amelynek hatásai évekig tartottak. Mindkét válság után a magyarországi bűnözés határozott és erőteljes növekedése volt megfigyelhető. Meg kell jegyeznünk, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak bűnügyi statisztikai adatai a sok Btk. módosítás miatt csak korlátozott mértékben adnak lehetőséget összehasonlítása, illetve következtetések levonására. Például 2007-ben 10 000-ről 20 000 forintra nőtt a vagyon elleni bűncselekmények értékhatára, 2011-ben pedig 50 000 forintra: mindez több tízezer, korábban bűncselekménynek minősített magatartást von ki a büntetőjog látóköréből. Ettől ezeket a cselekményeket még ugyanúgy elkövetik, de immár csak szabálysértésként regisztrálja a statisztika, vagyis kedvező irányba torzít. (Megjegyezzük, hogy a statisztikai adatokra gyakorolt kedvező "optikai hatás" mellett szabálysértésként gyorsabban és talán hatékonyabban is üldözhetők ezen cselekmények, mint a lassúbb és több garanciális elemet magában foglaló büntetőlejárás keretében. Egyes gazdasági bűncselekmények értékhatára akár tovább is növelhető lenne, például a költségvetési csalás[26] 500 000 forintig, közelítve az általános európai mércéhez.)
Az elmúlt három évtizedet vizsgálva jól látható, hogy a rendszerváltástól 1998-ig növekvő trend volt a rendszerváltozást megelőző, és az utána következő néhány évre áthúzódó gazdasági válság hatására. "A visszaesés természetesen Nyugat-Európát is érintette, ám ott a tradicionális, kipróbált, működő jogi háttér legfeljebb némi korrekciót igényelt. Nálunk azonban jóval többről volt szó puszta alkalmazkodásnál, hiszen egyszerre kellett új alapokra helyezni a gazdaság jogi - egyebek mellett büntetőjogi - szabályozását a válság megfelelő kezelésével."[27] Ezután 2003-ig csökkenő trend volt megfigyelhető. A következő években a bűnözés pedig egészen 2009-ig kicsivel a harmincéves átlag[28], azaz 400 000 körül stagnált, azt is mondhatjuk, hogy ez volt a normalizáció és a "kriminális konszolidáció" időszaka. Majd a 2008-as gazdasági világválság hatása erősen érződött a 2009-2012. közötti növekvő trenden annak
- 261/262 -
Forrás: KSH
ellenére, hogy a különböző kormányok 2007-ben és 2011-ben az értékhatárok emelésével "avatkoztak bele" a növekedésbe, ami a beavatkozás nélkül még erőteljesebb lett volna. Ezek a jogszabály módosítások ugyanis a már említett módon a bűnözés volumenének formális csökkenését eredményezik, illetve eredményezték volna, mert az erős növekedési ütem ennek ellenére is érvényesült. Mindezek után ismét csökkenő trendet tapasztalhatunk, a bűncselekmények száma a rendszerváltozás óta soha nem tapasztalt alacsony értékre, 186 724-re csökkent. Ennek okai között megemlíthetjük a jogszabályváltozásokat is, az új Btk.[29] és az új Be[30] is olyan modern, a XXI. század kihívásainak megfelelő jogszabály, amelyek a javuló gazdasági mutatókkal kölcsönhatásban már eddig is hatékony eszközöknek bizonyultak a bűnözés elleni küzdelemben.
Más tényezők is nyilván szerepet játszottak ebben a folyamatban a szigorúbb kriminálpolitika és a büntetőeljárásban részt vevő állami szervek hatékonyabb feladatellátása mellett. Nagyon fontos tényező a külföldön dolgozó magyarok számának drasztikus emelkedése a 2010-es években. "A Magyar Államkincstár adatszolgáltatása alapján 2018-ban a külföldi anyasági támogatás kérelmek száma: 9907 darab volt. E szerint minden tízedik magyar született külföldön."[31] A külföldön dolgozó magyarok között felülreprezentáltak a fiatal férfiak, akik a bűncselekmények tipikus elkövetői lehetnek kriminológiai szempontból, ez is a bűnözés volumenének csökkenése irányába ható tényező lehetett tehát.
A bűnözés növekvő vagy csökkenő trendjét véleményem szerint alapvetően három körülmény befolyásolja:
1. a vizsgált jelenség tényleges változása (nő vagy csökken az elkövetett bűncselekmények száma),
2. a formális jogi tényező szerepe (változatlan bűnözés mellett jogszabályváltozások miatt bűncselekménynek minősülhet, vagy a továbbiakban már nem minősül bűncselekménynek az adott magatartás),
3. a büntető igazságszolgáltatás hatékonysága (elsősorban a nyomozó hatóságok munkájának van itt döntő szerepe).
Vagyis leegyszerűsítve, ha azt látjuk, hogy a hivatalos statisztika szerint csökken a bűnözés egy meghatározott időszakban (5 vagy 10 éves időtávban), egy adott területen (egy város, egy megye, egy ország), annak lehet az az oka, hogy kevesebb bűncselekményt követnek el. Lehet az is az oka, hogy Btk. módosítás folytán egyes - változatlan vagy akár kismértékben növekvő számú - magatartások már nem bűncselekménynek, hanem például szabálysértésnek minősülnek. Végül pedig lehet az ok az is, hogy a nyomozó hatóság gyengébb hatékonysággal dolgozott a vizsgált időszakban, a lakosság nem bízik a rendőrségben, emiatt kevesebb a feljelentés, nagyobb a látencia. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy mivel "a látens bűnözés a regisztrált bűnözéstől mind struktúrájában, mind dinamikájában eltér, az általános bűnözésellenőr-
- 262/263 -
zési módszerek használhatósága kétségessé válik."[32] Nagyon fontos azt is kiemelni, hogy az ismertté vált bűncselekmények számának a növekedése nem biztos, hogy negatív tendenciát jelez. Ha egy olyan bűncselekmény esetében jelez növekedést a bűnügyi statisztika, ahol becsülhetően alacsony a látencia (ilyen például a szándékos emberölés), az egyértelműen negatív tendencia, hiszen azt jelenti, hogy több emberölés történt. Ha viszont egy olyan bűncselekmény száma növekszik meg a hivatalos statisztika szerint, amelynek a látenciája nagyon magas (mint például a költségvetési csalás[33] vagy a korrupciós bűncselekmények[34]), ott a növekedés nem biztos, hogy tényleges növekedést jelent. Jelentheti azt is, hogy változatlan vagy akár csökkenő elkövetési szám mellett a nyomozó hatóság hatékonyabb munkája miatt többet derítenek fel. Vagyis leegyszerűsítve: kétszer annyi emberölés a hivatalos statisztikában egyértelműen negatív hír, kétszer annyi vesztegetés vagy költségvetési csalás viszont nagy valószínűséggel pozitív hír a kriminológiához értők számára.
Nem az a kérdés, hogy lesz-e gazdasági világválság 2020-ban, a közgazdászok már csak azon vitatkoznak, hogy mekkora lesz, lecsökken-e a növekedés üteme, vagy akár a teljes világgazdaság recesszióba kerülhet. Az elmúlt két évszázad válságainak a bűnözési mutatókra gyakorolt hatását ismerve[35] nagy valószínűséggel növekedni fog a bűnözés Magyarországon és nemzetközi szinten is, kérdéses azonban még az, hogy mi lesz ennek a mértéke. Felállíthatunk optimista, mérsékelt és pesszimista szcenáriókat. Én a továbbiakban az általam mérsékeltnek tekintett forgatókönyvet mutatom be.
Szerencsére a válság nem rossz helyzetben érte a magyar gazdaságot: "A magyar gazdaságot - ha egyáltalán lehet keresni ebben a sorscsapásban jó dolgokat - kiemelkedő állapotban érte el a koronavírus okozta válság. Bármekkora is most a katasztrófa, igaz az, hogy az utóbbi időben a GDP éves növekedése négy-öt százalék között mozgott, a munkanélküliség három százalék közelébe csökkent, a foglalkoztatottság történelmi csúcsra ért, miközben a költségvetési hiányt sikerült az uniós átlag alatt tartani, és végre az államadósság is elkezdett zsugorodni."[36] A kiinduló állapot tehát viszonylag jónak mondható. A bűnözés is a rendszerváltozás óta nem látott mértékben csökkent az elmúlt években, legalábbis az ismertté vált bűncselekmények száma meredeken csökkent, míg elérte a 2019-es rekord alacsony értéket, 186.724 ismertté vált bűncselekményt. Ez a szám várhatóan növekedni fog 2020 után, a következő tényezők együttes hatásának eredőjeként:
1. ilyen alacsony bázisról indulva még válság nélkül is valamekkora növekedést lehetne prognosztizálni, minden egyéb körülmény változatlansága mellett is,
2. az európai országok bezárkózása miatt hazaköltözött több ezer magyar fiatal, egyedülálló férfi, akik közül kriminológiai értelemben a tipikus bűnelkövetők kikerülnek, ez is várhatóan növelni fogja az ismertté vált bűncselekmények számát
3. a kijárási korlátozás feltehetően érzékelhetően meg fogja növelni a családon belüli erőszakot, és egyéb személy elleni (élet és testi épség elleni) bűncselekmények számát,
4. ha az emberek tömegesen veszítik el a munkájukat és a megélhetést biztosító jövedelmüket, az a vagyon elleni és az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények számát fogja megnövelni[37],
5. ehhez a négy tényezőhöz kapcsolódik majd a gazdasági válság hatása.
Nézzük ez utóbbit, önmagában, az előző négy tényezőtől függetlenül[38]. A 2012-es korábbi kutatásom alapján a következők valószínűsíthetők:
1. a gazdasági válság kirobbanását követően, átlagosan, várhatóan 4-6 hónappal később, tehát hozzávetőle-
- 263/264 -
gesen fél év időbeli eltolódással "reagál" a bűnözés, 2020 harmadik negyedévében kezd el növekedni a bűncselekmények száma,
2. a 2008-as válságból kiindulva nőni fog a személy elleni bűncselekmények száma 2020 végétől, de a következő 1-2 évben is,
3. határozottan csökkenni fog 2020-ban a közlekedési bűncselekmények száma a kijárási és utazási korlátozások, valamint karantén intézkedések és a turizmus nullára csökkenése miatt,
4. a közrend elleni bűncselekmények először csökkenő (karantén intézkedések), majd növekvő tendenciát mutatnak (a kijárási korlátozások megszűnése után),
5. növekedés várható a gazdasági bűncselekmények számában, főként az informatikai eszközök segítségével elkövetett bűncselekmények vonatkozásában,
6. a vagyon elleni bűnözés először csökken, majd ez is határozott növekedésbe vált át, főként 2021-től,
7. várhatóan a szándékos emberölések száma is növekedni fog, már 2020-tól.
Jelen pillanatban, 2020 áprilisában nem tudjuk még, hogy ezek a változások milyen mértékűek lesznek. A növekedés (illetve a közlekedési bűncselekmények vonatkozásában a csökkenés) már most jól prognosztizálható, a kérdés csak az, hogy milyen mértékű lesz. Véleményem szerint optimista szcenárió megvalósulásakor kismértékű lehet a százalékos emelkedés, a mérsékelt szerint legalább kétszámjegyű, a pesszimista szerint akár az 50 százalékot is elérheti vagy meghaladhatja az összbűnözés, illetve az egyes vizsgált kiemelt bűncselekmény-csoportok vonatkozásában.
Ahogy egykori professzorom, Földvári József gyakran mondta előadásain a hallgatóknak: "A büntetőjog nem képes arra, hogy társadalmi problémákat oldjon meg. Sőt tovább megyek: a büntetőjog önmagában még a büntetőjogi problémákat sem tudja megoldani." Miskolczi Barna az alkotmányos büntetőjognak az Alkotmánybíróság által kidolgozott alapjogi tesztjét szükségesnek látja kiegészíteni az "alkalmasság" követelményével is, így három eleművé alakítva azt: szükségesség - arányosság - alkalmasság.[39] Annyit tehetünk hozzá ehhez a kétségtelenül igaz megállapításhoz, hogy a büntetőjog a bűnözés elleni küzdelem egyik szükséges, de nem elégséges eszköze.[40] Ha a múlt ismeretében legalább a tendenciák valószínűsíthetők a jövőre vonatkozóan, akkor fel tudunk készülni a kihívásokra, amelyre komplex választ kell adnunk. Reagálhatunk a problémák felmerülése előtt, azok alatt vagy utána. Minél korábban lépünk, a hatékonyság annál nagyobb lehet.
Amennyiben növekvő bűnözést prognosztizálnak a kriminálpolitika döntéshozói, akkor először is a nyomozó hatóság létszámának a növelésén, illetve a meglévő személyi állomány kapcsán béremelésen is el lehet gondolkozni. Első hallásra furcsának tűnhet a második javaslat, de egy azonnali amnesztia (közkegyelmi törvény) is hasznos lehetne, több szempontból is. Egyrészt csökkentené a zsúfoltságot[41] a büntetés-végrehajtási intézetekben, ami csökkentené a fertőződés valószínűségét, ezáltal a fogvatartottak mellett a büntetés-végrehajtásban dolgozó személyi állomány egészségére is veszélyes kockázati tényező mértékét is csökkenthetné. A másik tényező az lehet, hogy szükség lesz "szabad kapacitásokra" is 2021-től, mert a növekvő bűnözést álláspontom szerint csak következetesen szigorú kriminálpolitikával lehet majd megfékezni. Erőszakos bűncselekményt elkövetőkre vagy visszaesőkre ez azonban nem vonatkozhat, mert az ilyen elkövetők "ráeresztése" a társadalomra csak további kockázati tényező lenne. Szükség lenne újabb büntetés-végrehajtási intézetek építésére, illetve a folyamatban lévő építések felgyorsítására, és a büntetés-végrehajtás létszámának és egy főre jutó átlagos havi jövedelmének emelésére 2021-től. A negyedik javaslatom a Btk. szigorítása azon tényállások tekintetében, amelyeket a várható növekedés érinteni fog. Cesare Beccaria 1764-ben megjelent klasszikus munkája[42] óta axióma a büntetőjogban, hogy a bűnözéstől két tényező tartja vissza a potenciális elkövetőket: a várható büntetés súlyossága és annak elmaradhatatlansága (vagyis a megbüntetés matematikai valószínűsége). A nyomozó hatóság megerősítése mellett tehát elkerülhetetlennek tartom a Btk. szigorítását is, annak ellenére, hogy a jelenlegi magyar Btk. már így is az egyik legszigorúbb kódex Európában. Formális tényezőként el lehetne gondolkodni a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárának egységesen 100 000 forintra emeléséről, a jelenlegi 50 000 forint helyett. Ez - amellett, hogy formálisan a jövőbeli statisztikai adatokra is kedvezően hatna - részben tehermentesítené a büntetőügyekben eljáró nyomozó hatóságot, ezzel párhuzamosan ugyanakkor a szabálysértésekben
- 264/265 -
eljáró hatóságok ügyterhét növelné. (Tegyük hozzá rögtön: szabálysértésként gyorsabb és egyszerűbb elbírálni egy 75 000-80 000 forintos lopást, mint büntetőeljárás keretében, hatékonyabb és gyorsabb a szankció kiszabása is.) Ezzel egyidejűleg a szabálysértési eljárás keretében kiszabható pénzbírság maximumát a kétszeresére vagy akár a háromszorosára kellene emelni. A javaslataim összefoglalva:
1. a nyomozó hatóságok esetében létszámemelés és béremelés,
2. közkegyelem (amnesztia) a nem erőszakos bűnelkövetők egy részének a vonatkozásában, a zsúfoltság csökkentése és kapacitás felszabadítása érdekében,
3. börtönépítési program felgyorsítása, a büntetés-végrehajtás létszámának emelése 2021-től, valamint itt is béremelés,
4. a Btk. szigorítása egyes személy elleni, vagyon elleni, közrend elleni és gazdasági bűncselekmények tekintetében,
5. a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárának megemelése 100 000 forintra, ezzel párhuzamosan a szabálysértésekről szóló törvény határozott szigorítása és a pénzbírság összegének jelentős megemelése.
Mindezen javaslatok mellett, ahogy Franz Liszt fogalmazott: "A legjobb kriminálpolitika a jó szociálpolitika". Vagyis nagyon sok múlik azon, hogyan kezeli majd a kormány a válság szociálpolitikai hatásait és következményeit. Ezek együttesen segíthetnek majd csökkenteni a válság negatív hatásait a bűnözésre, és hosszú távon nemcsak a járványgörbét lehet majd ellapítani, hanem az összbűnözés és az egyes bűncselekmények növekedését mutató idősorokon tapasztalható növekedési hullámokat is a következő években. ■
JEGYZETEK
[1] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200323/figyelmeztettek-1931-ota-nem-latott-valsag-koszonthet-a-vilagra-421466 (2020. 03. 26.)
[2] Halm Tamás: A gazdasági válság. Okok és tanulságok (=Kommentár 2009/6. 97. oldal)
[3] Az IMF ügyvezető igazgatója, Kristalina Georgieva lesújtó képet festett a járvány okozta gazdasági hatásokról, szerinte még 2021 sem feltétlenül a kilábalásról fog szólni. Szerinte az a 9 billió dollár sem lesz elég a gazdaságélénkítésre, amit már eddig megszavaztak a különböző kormányok. "Alig egy hónapja az egy főre eső jövedelem pozitív növekedését vártuk több mint 160 tagországunkban. Ma minden a feje tetejére állt, már azt látjuk, hogy több mint 170 országnál negatív lesz az egy főre eső növekedés" - mondta Georgieva. Az IMF igazgatója megjegyezte, mivel nem tudni, meddig tart a járvány, nagyon bizonytalanok a kilátások, úgy véli, ha az év második felében csillapodik a járvány, 2021 már a részleges kilábalás éve lehet, de rosszabbodhat is a helyzet. Ezekből a gazdaságokból már több mint százmilliárd dollárt vontak ki a befektetők, háromszor annyit, mint a 2008-as gazdasági válság idején. https://index.hu/gazdasag/2020/04/09/imf_igazgato_nagy_gazdsagi_vilagvalsag_ota_nem_volt_ekkora_recesszio_jarvany/ (2020. 04. 10.)
[4] Ambrus István: A koronavírus-járvány és a büntetőjog MTA Law Working Papers 2020/5. Budapest, 2020. 22. oldal file:/// C:/Users/USERUJ/Downloads/2020_5_Ambrus.pdf (2020. 04. 11.)
[5] Ulrich Martens: Wirtschatfliche Krise, Arbeitslosigkeit und Kriminalitätsbewegung Freiburg i. Br., 1978 5-6. oldal
[6] A. Lacassagne: Marche de la criminalité en France 1825-80 (=Revue Scientifique, 1881.)
[7] George A. Akerlof - Robert J. Shiller: Animal Spirits (Corvina Kiadó Budapest, 2011. 91. oldal)
[8] Exner, F.: Krieg und Kriminalität Kriminalistische Abhandlungen Heft 1. Leipzig 1926.
[9] Eduard Joachim: Konjunktur und Kriminalität (Offenburg, 1933. 19. oldal)
[10] Dorothy Swaine Thomas: Social Aspects of the Business Cycle (New York, 1927.)
[11] Dorothy Swaine Thomas: Social Aspects of the Business Cycle (New York, 1927. 134. oldal)
[12] Prof. Dr. Bruno Gleitze: Die Konjunkturkriminalität in der Zeit der Weltwirtschaftskrise (W. Kohlhammer Verlag, Stuttgart und Berlin 1941. 7. oldal)
[13] Thorsten Sellin: Research Memorandum on Crime in the Depression New York, 1937. 19-20. oldal
[14] Idézi Szentes Tamás: Ki, és miért van válságban? (Napvilág Kiadó Budapest, 2009. 108. oldal)
[15] Ulrich Martens: Wirtschatfliche Krise, Arbeitslosigkeit und Kriminalitätsbewegung Freiburg i. Br., 1978. 36. oldal
[16] Gönczöl Katalin: Válság - munkanélküliség - büntetőpolitika 3. oldal http://www.fszek.hu/szociologia/szszda/gonczol_valsag_munkanelk.pdf
[17] Gönczöl Katalin: Válság - munkanélküliség - büntetőpolitika http://www.fszek.hu/szociologia/szszda/gonczol_valsag_munkanelk.pdf (2020. 03. 19.) 4-5. oldal
[18] Economic crisis and crime. UNSDRI Rome, May 1976. 18. oldal
[19] Hans-GüntherHeiland: Economic Crisis and Crime (Bremen, 1983.) 25. oldal
[20] Steven Box: Recession, Crime and Punishment (Totowa, New Jersey 1987.) 85. oldal
[21] Reza Fadei-Ttahraniés Thomas M.Green: Crime and Society (=International Journal of Social Economics Vol. 29. No 10. 2002. 785-788. oldal)
[22] The politics of crime and the financial crisis in Greece Sappho Xenakis and Leonidas K.Cheliotis , 2 August 2012 http://www.opendemocracy.net/sappho-xenakis-leonidas-kcheliotis/politics-of-crime-and-financial-crisis-in-greece (2012. augusztus 20.)
[23] www.unodc.org/documents/data-and-analysis/statistics/crime/GIVAS_Final_Report.pdf (2012. augusztus 18.)
[24] www.unodc.org/documents/data-and-analysis/statistics/crime/GIVAS_Final_Report.pdf (2012. augusztus 18.)
[25] Durkheim, É.: Az öngyilkosság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1967. 250-251. oldal
[26] Ha áttekintjük a bűncselekmény kodifikációjához vezető okokat és a kodifikáció koncepcióját (Miskolczi Barna: A költségvetési csalás kodifikációját meghatározó tényezők Magyar Jog 2018/5. szám 283-291. oldal), egy ilyen értékhatár-emelés szakmailag teljesen indokolhatónak tűnhet.
[27] Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2000. 38. oldal
[28] 404 371 bűncselekmény évente, átlagosan 1990-2019 között a vizsgált időszakban.
[29] 2012. évi C. törvény
[31] https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/ez_az_igazi_migracio_mar_minden_hatodik_magyar_kulfoldon_szuletik.682153.html (2020. 04. 01.)
[32] Korinek László: Rejtett bűnözés Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988. 11. oldal
[33] Szilovics Csaba - Takács István: Néhány gondolat az adócsalásról és az adócsalás hazai szabályozásáról Belügyi Szemle 2003. 9. szám 99-113. oldal
[34] Kőhalmi László: A korrupcióprevenció lehetőségei az üzleti szektorban Magyar Jog 2016/5. szám 290-298. oldal
[35] 2012-ben írtam a témával foglalkozó monográfiámat, ahol részletesen áttekintettem a gazdasági válságoknak a bűnözésre gyakorolt hatását a hazai és a nemzetközi szakirodalom, valamint a statisztikai adatok alapján. (Gál István László: Gazdasági büntetőjog, gazdasági bűnözés és a jelenlegi gazdasági válság PTE ÁJK Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, Pécs, 2012. 159. pp)
[36] https://mandiner.hu/cikk/20200326_a_stabil_kormany_immunisabb (2020. 04. 10.)
[37] Nagyon sok ember a biztonságérzetét is elvesztette a járványveszély kirobbanásakor. Egy 2020. március 20-i hír a sajtóban: "Az Index értesülése szerint nemcsak az élelmiszereket, de az engedély nélkül tartható önvédelmi gáz- és riasztófegyvereket is villámgyorsan felvásárolták az emberek a koronavírus okozta pánik hatására az elmúlt héten. A saját három fegyverboltunkban a lefelezett nyitvatartás ellenére elmebeteg a forgalom mértéke, és a kereskedő ismerősöktől is tudom, hogy máshol is hasonló a helyzet, vidéken pedig már szinte minden elfogyott - mondta el a lapnak Vass Gábor, a Kaliber magazin főszerkesztője. A szakember elmondta azt is, hogy gumilövedékes fegyver gyakorlatilag már nincs készleten. Az elmúlt napokban számos alkalommal olvashattunk arról, hogy a lakosság pánikszerűen halmozza fel az élelmiszert otthonra, most már azt is tudjuk, hogy az engedély nélkül tartható fegyverekkel is ezt teszi." https://www.borsod24.com/2020/03/20/uj-orulet-magyarorszagon-a-fegyvereket-is-felvasaroljak-a-panik-miatt/ (2020. 04. 05.)
[38] Nyilván a teljes függetlenség nem igaz, hiszen ezek a magyarázó változók egymással is valamilyen mértékű sztochasztikus kapcsolatban állhatnak.
[39] Miskolczi Barna: Az európai büntetőjog alternatív értelmezése - büntetőjogi védelem az EU érdekeit sértő csalás ellen. Doktori értekezés, 2018. 184. o. (https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/18203/miskolczi-barna-phd-2018.pdf?sequence=2&isAllowed=y)
[40] "Nem szabad feledni, a büntetőjog alapvetően nem primér szabályozó jogág a társadalmi rend fenntartásában eredményessége nagyban függ a társadalmi viszonyokat elsődlegesen szabályozó normaanyag minőségétől." Vö.: Miskolczi Barna - Szathmáry Zoltán: Büntetőjogi kérdések az információk korában. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2018. 13. oldal
[41] Ezzel kapcsolatban lásd: Elek Balázs: Fogvatartottak körülményeivel kapcsolatos marasztalások az Emberi Jogok Európai Bíróság gyakorlatában (In: Elek, Balázs (szerk.) Együttműködési lehetőségek a büntetés-végrehajtás területén) Debrecen, Magyarország, Printart-Press, 2017. 8-27. oldal)
[42] Cesare Beccaria: Dei delitti e delle pene, 1764. (A bűnökről és büntetésekről)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, tszv. egyetemi tanár, PTE ÁJK.
Visszaugrás
