Aki napi szinten követi a világpolitika aktuális eseményeit, annak folyamatosan korrupciós botrányokról szóló hírekkel kell szembesülnie. A felderített esetek spektruma a közigazgatásban és privát gazdaságban történő kenőpénz-kifizetésektől egészen a professzionális sportegyesületekben a döntőbírák és funkcionáriusok megvesztegetéséig terjed. A korrupció érzékelhető és eltérő reakciókat vált ki.[1]
Míg egyeseket felháborít, másokat egyáltalán nem lepnek meg vagy zavarnak a sajtó által tudósított korrupciós skandalumokról szóló szalagcímek. Egyes kultúrákban, illetve társadalmi körökben a korrupt gyakorlatot a sikeres üzleti élet normális és szükséges alkotójának[2] tekintik, s felesleges pénzkidobásnak tartják a korrupcióellenes intézkedésre költést. A nyilvánosságra kerülő esetek csak egy töredékét képezik a mindenhol és napi szinten előforduló korrupciós ügyleteknek. Hogy valójában hány eset marad titokban, azt csak sejteni lehet, a korrupt gyakorlatok (megoldási technikák) már rég behálózták a gazdaság és az igazgatás nagy részeit. Mindenesetre a nagy sajtóvisszhanggal kísért gazdasági büntetőeljárások egyfajta szenzibilizálódást váltottak ki, így még azok is, akik a kenőpénz kifizetéseket ún. "klímagondozásnak" tekintik, tudatában vannak az ehhez kapcsolódó rizikónak.
Egyidejűleg azonban bizonytalanság él azzal kapcsolatosan, hogy az ismerős és jól bevált szokások közül mi az, ami megengedett és milyen esetben valósul meg bűncselekmény. Nem tudható, hogy meggyőződésből-e vagy sem, de a - főleg a nyugat-európai és amerikai - vállalkozások vezetői érzékelhetően aktívabban kezdtek el foglalkozni a korrupciós gazdasági bűnözés prevenciójával.[3]
A korrupciónak nincs egységes és konkrét definíciója.[4] Az, hogy egy magatartás mikortól számít korruptnak, az attól függ, milyen mérce szerint vizsgáljuk. De hogyan lehet a megfelelő mércét meghatározni? Ha bizonyos (korrupt) magatartásformákat általánosan akceptálnak, valamint a közösség etikájával és moráljával nem ellentétesek, akkor megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán lehet-e ezen társadalom elképzeléseihez igazodni. Fel kell tenni a kérdést, hogy a társadalmi standardok nem meghamisítottak vagy elrontottak és ez által nem alkalmatlanok-e feladatuk betöltésére?[5]
A nyugati civilizációban a korrupt magatartás helytelenített viselkedésnek számít.[6] A "korrupció" kifejezés már önmagában pejoratív jelentéstartalmat hordoz. Abban az esetben viszont, ha ezt a megbélyegző címkét a korábbi terminológia szerint ún. fejlődő országok bürokratáira alkalmazzuk, komoly dilemma elé kerülünk, hiszen a nyugati kultúrkörben korruptnak tekintett embert például Afrikában vagy Indiában[7] nem ítéli el a társadalom többsége, sőt magatartása megegyezik a rokonság, a családok, a barátok által elvárt viselkedéssel.[8] Ha valaki közhivatalát felhasználva - nyugati mércével mérve korrupt módon - állást szerez rokonának[9], azzal mikroközösségében elismerést és tiszteletet vív ki magának.
Gyakori, hogy a nyugati és a nem nyugati országok erkölcsi kódexei között nincs összhang, így a korrupcióval foglalkozó kutató dilemma helyzetbe kerül.[10] Vagy
- 290/291 -
morális oldalról közelít és azt mondja: a korrupció morálfüggő kategória, tehát az adott társadalom erkölcsi cenzúrája dönti el, hogy az elfogadható vagy üldözendő magatartás; vagy megmarad a korrupció nyugati értelmezése mellett.[11]Ugyanakkor el kell ismerni, hogy még a nyugati civilizáció[12] országaiban sincs egyetértés abban, hogy melyek a helyes és követendő erkölcsi elvek a bürokraták számára, s mindez különösen igaz a politikusokra vonatkoztatva.
Magjában az összes definíció hasonlít egymásra, vagyis előnyszerzés céljából a hatalommal való visszaélés minden formája összevonható a korrupció fogalma alatt. A korrupció elleni küzdelemben világviszonylatban mértékadónak számító nemzetközi szervezet, a Transparency International is lényegében ezt az átfogó szemléletmódot veszi át és szintén az átruházott hatalommal privát célra való visszaéléshez igazodik.[13]
Természetesen a jogalkotónak a bűnüldözés sikere és a jogállami garanciák érvényesülése érdekében a fenti meghatározáson finomítani kell.[14] A hazai anyagi büntetőkódexek[15] például hosszú időn keresztül nem is használták a "korrupció" fogalmát, s ezt a hiányt csak a 2012.évi C. törvény orvosolta.
Az ENSZ definíciója viszont jóval tágabb értelemben használja a korrupciót és beleérti az ún. kísérő deliktumokat is pl. sikkasztás, csalás, zsarolás, pénzmosás stb.
Mindenesetre egyetértés van abban, hogy mindig a megfigyelés perspektívájától és intenciójától függ, hogy mikor tekintendő egy magatartás korruptnak, és éppen ez adja a nehézséget is.[16]
A korrupciós ügyekkel kapcsolatos viták sok hasznos ismeretet eredményeztek, a viták végkövetkeztetései azonban aszimmetrikusak abban a vonatkozásban, hogy a korrupció ártalmas-e, vagy éppen egy haszonnal járó jelenség.[17]
Ismert olyan nézet, mely a korrupciót áldozatmentes bűnözésnek titulálja. Ez a vélemény arra alapoz, hogy a korrupció nem okoz közvetlen egyéni hátrányokat. Más felfogás viszont a korrupciónak az egész társadalmat megkárosító jellegére hívja fel a figyelmet.
A korrupció új közgazdaságtanával foglalkozó kutatások árnyalják a korrupcióról korábban egyértelműen negatívnak tekintett értékítéletet. Egyes vélemények szerint a kenőpénz nem más, mint egyszerű átutalás[18], éppen ezért semmilyen komolyabb jóléti veszteséget nem okoz.[19] Vitatkozik ugyanakkor a fenti nézettel a közgazdasági Nobel-díjas Gunnar Myrdal, aki szerint, ha a korrupció megengedett, akkor az állami tisztviselőknek érdekükben áll a bürokratikus akadályok felállítása[20], mivel így juthatnak mellékes jövedelemhez.[21] A hivatali apparátus tehát nem a gazdaság működését segítené, hanem éppen akadályozná a versenypiaci viszonyok működését.[22]
Nathaniel Leff szerint a korrupció egyfelől növeli a társadalmi jólétet, mert segítségével egy - a bürokrácia túlburjánzása miatt - megmerevedett társadalomban kikerülhetőek a szinte betarthatatlan szabályok, másfelől pedig az alulfizetett hivatalnokoknak többletbevételt jelent.[23]
Tevfik Nas, Albert Price és Charles Weber kutatótriász az ún. hasznos korrupció fogalmának bevezetése mellett érvvel.[24] Amennyiben az elérni szándékozott javak és
- 291/292 -
szolgáltatások megszerzését bürokratikus - vagy egyéb jogi, politikai - akadályok gátolják, akkor a korrupció "pozitív" szerepet is betölthet. Lényegében a korrupció egy társadalmi elosztási funkciót tölt be. Természetesen az életszínvonalat növelő korrupt aktus nem jelent egyben legitimitást is, mindössze a társadalmi jólét nettó növekedését biztosítja.[25] A szerzők ugyanakkor önkritikusan megemlítik, hogy a korrupció hatásainak értékelésekor a lehetséges externáliákra is figyelemmel kell lenni, hiszen az ún. negatív externáliák hosszú távon a jogrendszerből való kiábránduláshoz vezethetnek és ezáltal ártanak a társadalomnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
