Boóc Ádámot aligha kell bemutatni a hazai jogirodalom olvasóközönségének, hiszen ezredfordulón indult szerzői pályája alatt több száz tudományos közleményt publikált a civilisztika területén, és eddig megjelent három monográfiájával a kortárs hazai választottbíráskodási szakirodalom kiemelkedő művelője.[2] A tudományos életút mellett ügyvédként és gyakorló választottbíróként is működő szerző legújabb monográfiája Felelősség és immunitás a választottbíráskodásban mint alternatatív vitarendezési eljárásban címmel 2025 októberében jelent meg az ORAC Kiadó gondozásában. A kötet egy hosszú, többéves kutatómunka eredménye, amely Boóc Ádám MTA doktori értekezésének bővített és aktualizált változataként látott napvilágot, immár azzal a szándékkal, hogy a jogtudományi és gyakorló jogász közösség számára egyaránt eligazítást nyújtson a választottbírók jogi felelősségéről.
A választottbíráskodás napjainkra a nemzetközi gazdasági élet egyik meghatározó vitarendezési mechanizmusává vált, így a szerző által választott téma emiatt különösen időszerű, hiszen az utóbbi években a nemzetközi választottbírósági eljárások száma ugrásszerűen növekedett, és ezzel együtt a választottbírók felelősségének kérdése is mind gyakrabban kerül a figyelem középpontjába. Ennek ellenére a választottbírói felelősségről eddig igen kevés átfogó munka született. A kortárs nemzetközi irodalom jellemzően a választottbírósági intézmény felelősségével együtt tárgyalja a kérdést.[3] Ami a magyar jogtudományt illeti, annak ellenére, hogy a problémakör már felmerül hazai választottbírósági irodalom két II. világháború klasszikusa, Fabinyi Tihamér és Ujlaki Géza munkáiban[4], a kortárs irodalomban csak néhány szerző foglalkozott a probléma bizonyos aspektusaival egy-egy rövidebb tanulmány, illetve könyvrészlet erejéig.[5]
A szórványos jogirodalmi feldolgozás aligha véletlen: a választottbírói felelősség komplex kérdésének vizsgálatával veszélyes - sok esetben nemzetközi - vizekre evez a kutató. A választottbíráskodás Janus-arcú volta - mely alapján az egyszerre kapcsolódik az anyagi és eljárásjoghoz, illetve magán- és közjoghoz - tetten érhető a választottbírói felelősségről alkotott nézetek körében is. A választottbírók szerepe ugyanis egyszerre szerződéses és igazságszolgáltatási természetű, mely kettőség szükségszerűen felveti a felelősség és immunitás határainak kérdését is. Az egyik szélsőséges, angolszász jogrendszerekből eredő - mára már meghaladottá vált - álláspont szerint a választottbíró, mint igazságszolgáltatási funkciót ellátó személy abszolút immunitást kell élveznie. A skála másik végén azok a kontinentális jogrendszerekben gyökerező nézetek találhatók, melyek a választottbírót alapvetően egy jogi szolgáltatást nyújtó személynek tekintik, aki felelős az általa nyújtott jogi szolgáltatás minőségéért. E kétdimenziós modell azon a ponton válik igazán komplex problémakörré, amikor az anyagi és eljárásjog közötti egyenesre rávetül a határon átnyúló jogviszonyok nélkülözhetetlen következménye a nemzetközi kollíziós magánjog dimenziója is, mely nemzetközi választottbíráskodás esetén elkerülhetetlen. Boóc Ádám azonban biztos kezekkel kormányozza a hajót: könyve a fenti összetett problémahalmazt rendszerszinten elemzi, azzal a céllal, hogy a jogintézmény mögötti elméleti összefüggéseket, történeti gyökereket és gyakorlati következményeket egyaránt feltárja.
A szerző a választottbírói felelősség és immunitás kérdéskörét átfogó, összehasonlító jogi szemléletben elemzi, amelyhez történeti, dogmatikai és gyakorlati megközelítést egyaránt alkalmaz. A mű módszertanilag a funkcionalista jogösszehasonlítás eszköztárát alkalmazza, Konrad Zweigert és Hein Kötz praesumptio similitudinis elvére támaszkodva, amely szerint a különböző jogrendszerek hasonló társadalmi funkciókat kívánnak ellátni, még ha eltérő dogmatikai megoldásokat is alkalmaznak.
A monográfia nyolc nagy fejezetből áll, amelyek világos szerkezetben követik egymást. A bevezetést követően a szerző történeti alapozással indít: részletesen elemzi a római jogi receptum arbitrii intézményét, amely a választottbíró megbízásának és felelősségének
- 46/47 -
antik előképe. E történeti kitekintés nem öncélú, hanem a későbbi elemzések dogmatikai alapját adja. A második fejezetben tárgyalja a szerző a nemzetközi választottbíráskodás esetén megkerülhetetlen kollíziós jogi problémákat, elemezve, hogy mely jog irányadó a választottbírói felelősségre a jogintézmény kontraktuális és deliktuális felfogása esetén. A mű részletesen bemutatja az Európai Unió nemzetközi magánjogának releváns szabályait. A szerző a választottbírói felelősség kontraktuális minősítése esetére behatóan elemzi az alkalmazandó jog kérdését a Római Egyezmény,[6] illetve a Róma I Rendelet[7] tükrében, míg deliktuális minősítés esetén a Róma II Rendelet[8] szabályai alapján.
A harmadik és negyedik fejezet a jogösszehasonlítás fő pilléreit alkotja. A harmadik fejezet az angolszász (common law) rendszerek immunitásalapú megoldásait mutatja be. A vizsgálat középpontjában az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság joga áll, azonban a szerző kitekintést nyújt további angolszász jogrendszerek megoldásaira is. A vizsgált joganyag természeténél fogva e fejezetben még nagyobb hangsúlyt kap a mérföldkő jellegű bíró döntések (leading cases) elemzése, melyek kapcsán a szerző a megfelelő mélységig ismerteti a vonatkozó jogtudományi reflexiókat is.
Az angolszász rendszerek ellenpontjaként a negyedik fejezet a kontinentális jogrendszerek megoldásainak ismertetésére vállalkozik. E körben a szerző részletesen elemzi Németország, Ausztria, Franciaország, Svájc, Spanyolország, Argentína szabályozását, kitekintést nyújtva további kontinentális jogrendszerekre is. E fejezetben szintén a tételes jog, bírói gyakorlat és jogtudomány egymásra vonatkoztatott elemzése valósul meg.
A mű negyedik fejezete a szerző MTA doktori értekezéshez képest egy nagyon lényeges új résszel bővült. A 4.6.3. alfejezet összefoglaló megjegyzéseket és egy többoldalas összefoglaló táblázatot tartalmaz, melyben a szerző a vizsgált kontinentális és angolszász jogrendszerek megoldásait négy lényeges szempont szerint (szabályozási jelleg, mód, jogforrás, lényeges jogeset) foglalja össze, nagyban segítve a komparatív elemzés áttekintését.
A szerző által elvégzett kiterjedt komparatív munkának és a jól strukturált összefoglaló táblázatnak köszönhetően az olvasó nemcsak a vezető angolszász és kontinentális jogrendszerekben nyer eligazodást, hanem betekintést kap több európai (pl. Románia, Portugália) és számos további, egzotikusabb jogrendszer (Ausztrália, Nigéria, Tanzánia, Uganda, Zambia stb.) választottbírói felelősséggel kapcsolatos alapvető szabályozásába is.
A hazai olvasó számára azonban minden bizonnyal a könyv legtöbbször használt része az ötödik fejezet lesz, amely a magyar jogot és bírói gyakorlatot dolgozza fel. Boóc igen részletesen vizsgálja a történeti fejlődést, a hatályos törvényi kereteket, és a kortárs bírói gyakorlatot, mely közelről sem tekinthető kiforrottnak. Egy külön alfejezet elemzi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság (MKIK-VB) 2022-2024 közötti szabálymódosításait. Kiemelt figyelmet fordít a hazai szabályozás és a nemzetközi modellek összevetésére, valamint arra, hogy a magyar jogi környezet miként képes a nemzetközi elvárásoknak megfelelni.
A hatodik fejezetben a szerző a választottbírói felelősség, illetve immunitás szabályozására vonatkozó legjelentősebb kortárs elméleteket mutatja be, melyet a hetedik fejezetben a felelősségbiztosítás és a választottbírói felelősség kapcsolatának mélyreható elemzése követ. E két fejezet mintegy megalapozza a nyolcadik fejezetet, melyben a szerző - néhány elméleti előkérdés tisztázását követően - de lege ferenda javaslattal áll elő egy lehetséges magyar törvényi szabályozás kapcsán, mely javaslata szerint a Polgári törvénykönyvben kaphatna helyet.
A könyv végén található gazdag bibliográfiát jól kiegészíti a jogeset jegyzék, mely jogrendszerenként csoportosítva sorolja fel a hivatkozott bírói döntéseket, megkönnyítve az elméleti és gyakorló jogász munkáját. A magyar nyelvű könyv végén egy igen fontos további rész található "Summary" cím alatt, mely angol nyelven foglalja össze a kutatás célját, módszerét és alapvető megállapításait, lehetővé téve, hogy a magyar nyelvet nem ismerő olvasók is forrásműként használják a könyvet.
A mű stílusa kifejezetten élvezetes, olvasmányos, és ami a legfontosabb: világos és közérthető nyelvezetű. A szerző kettős - tudományos és egyben gyakorló jogászi háttere - végigvonul a művön, kiváló egyensúlyt biztosítva a téma szempontjából mindenképpen indokolt mélyebb dogmatikai fejtegetések és a napi jogalkalmazást segítő jogszabály, illetve jogeset-bemutatások, elemzések között.
A monográfia központi tézise, hogy a választottbírói felelősség és immunitás kettőssége nem egyszerűen eljárásjogi vagy polgári jogi kérdés, hanem az egész választottbíráskodási rendszer legitimitásának és működőképességének alapfeltétele. Boóc Ádám rámutat, hogy ha a választottbírót túlzott felelősségi kockázatot visel, az elriaszthatja a legkiválóbb szakembereket a részvételtől, míg a túlzott immunitás alááshatja a felek bizalmát és a jogorvoslatba vetett hitet. A szerző ezért a kettő közötti egyensúly megtalálását tűzi ki célul - olyan modellt keresve, amely egyszerre védi a feleket és biztosítja az arbitrátorok függetlenségét.
A könyv újdonsága több szinten ragadható meg. Egyrészt a szerző integráltan kezeli a különböző jogrendszerek eredményeit: az angolszász immunitáselvet és a kontinentális felelősségi logikát nem szembeállítja, hanem funkcionálisan összehangolja. Másrészt a magyar jog kapcsán Boóc nemcsak leíró elemzést végez, hanem kritikai diagnózist is ad, amelyből de lege ferenda következtetések fakadnak. Az egyik legfontosabb ilyen javaslata a választottbírói felelősségbiztosítás rendszerének bevezetése, amely a választottbírók és a felek érdekeit egyaránt kiegyensúlyozottan szolgálná.
- 47/48 -
A mű nem pusztán elméleti igényű, hanem a gyakorlat számára is konkrét haszonnal bír. A választottbírói felelősség kérdése ugyanis a választottbírósági eljárások mindennapi működésében is megjelenik - akár felelősségi igények, akár fegyelmi eljárások, akár az eljárási hibák miatti kártérítési kérdések formájában. Boóc Ádám részletesen elemzi e helyzeteket, és kimutatja, hogy a megfelelő felelősségi keret kialakítása nélkül a választottbíráskodás hitelessége sérülhet. A szerző érdeme, hogy a történeti és elméleti megfontolásokat mindig konkrét példákkal és gyakorlati vonatkozásokkal köti össze, így a könyv egyaránt olvasható tudományos monográfiaként és szakmai kézikönyvként.
Noha a kötet átfogó és rendszeralkotó jellegű, több olyan kutatási irány is kirajzolódik, amely tovább mélyítheti a témát. Ilyen elsősorban a felelősség és a fegyelmi felelősség viszonyának kérdése: érdemes lenne részletesebben vizsgálni, hogy a különböző intézményes választottbíróságok - így az ICC, a CIArb vagy a VIAC - fegyelmi mechanizmusai miként egészítik ki vagy helyettesítik a polgári jogi felelősségi rendszert.
Szintén izgalmas továbblépési irányt jelent a felelősségbiztosítás gyakorlati modelljeinek nemzetközi összehasonlítása. Boóc javaslata e téren előremutató, de a különböző - angolszász és kontinentális - joghatóságok tapasztalatainak empirikus vizsgálata a jövőben tovább erősíthetné a megoldás gyakorlati megalapozottságát.
A befektetési választottbíráskodás és az állami szerep kérdése is önálló kutatási terep lehet: a globalizáció és az állami immunitások újragondolása különösen időszerű. A digitalizáció előretörése pedig új dimenziókat nyit a felelősség értelmezésében: az online választottbíráskodás (ODR), az adatbiztonsági kockázatok és a technológiai hibák jogi megítélése mind olyan terület, amely a közeljövőben elméleti és gyakorlati vizsgálatot igényel.
Végül a jogösszehasonlító módszertan mellett a jövőben célszerű lenne empirikus kutatásokkal is alátámasztani a felelősségi és immunitási kérdések gyakorlati megoldásait: elsősorban egyes külföldi biztosítótársaságok tapasztalatainak szisztematikus feltárása tovább árnyalhatná a képünket erről az összetett témáról.
Boóc Ádám könyve a választottbírói felelősség és immunitás kérdésének legátfogóbb és legmélyebb magyar nyelvű feldolgozása. A mű képes volt egy olyan jogintézményt új megvilágításba helyezni, amely a nemzetközi joggyakorlatban régóta vitatott, ám a magyar tudományos diskurzusban eddig nem nyert önálló, szisztematikus feldolgozást, így mindenképpen hiánypótló alapműnek tekinthető. A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy Boóc Ádám nem csupán leírja és kritikával illeti a jelenlegi jogi helyzetet, hanem aktívan alakítani is kívánja azt, javaslatokat téve a jogalkotás és a joggyakorlat számára.
A monográfia legfőbb erénye, hogy egyensúlyt teremt az elméleti elmélyültség és a gyakorlati relevancia között. Módszertani igényessége, dogmatikai precizitása és világos, következetes szerkezete miatt a mű nemcsak a jogtudomány, hanem a választottbíráskodás gyakorlati világa számára is mérföldkőnek tekinthető.
Boóc Ádám könyve nemcsak tudományos alapmű, hanem jövőbe mutató program is: kijelöli a további kutatás irányait, és hozzájárul ahhoz, hogy a választottbíráskodás - mint a modern jogrendszerek egyik legdinamikusabb intézménye - stabilabb, átláthatóbb és megbízhatóbb alapokra épüljön. A kifejezetten érdekes és izgalmas téma miatt hasznos lenne, ha a mű kiadásra kerülne angol nyelven, illetve más világnyelveken is. ■
JEGYZETEK
[1] Boóc Ádám: Felelősség és immunitás a választottbíráskodásban mint alternatív vitarendezési eljárásban. Jogösszehasonlító elemzés. ORAC Kiadó, Budapest, 2025. 317 o.
[2] A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás: A választottbíró megválasztása és kizárása Budapest, Magyarország : HVG-ORAC (2009), 417 o. Boóc Ádám
A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése: Jogösszehasonlító elemzés és az új magyar szabályozás bemutatása. Budapest, Magyarország : Patrocinium Kiadó (2018) , 272 p. Ádám, Boóc
Some Basic Questions of Hungarian Arbitration Law, Oradea, Románia : Partium Kiadó (2023) , 138 o.
[3] Ahmed F. El shourbagy: Arbitrator and Arbitral Institutions Liability and Insurance. Thesis. Rotterdam, 2021.
Warwas, Barbara Alicja: The Liability of Arbitral Institutions: Legitimacy Challenges and Functional Responses. Springer, 2017. Gutowska, Magdalena: The Performance and Liability of Arbitrators and Arbitral Institutions considering the Nature of an Arbitration Clause. Nomos, 2025
[4] Fabinyi Tihamér: A Választottbíráskodás Budapest, Saját kiadás. 1926. 159-161. Újlaki Géza: A választottbíráskodás kézikönyve, Budapest, Dick Manó Kiadása, 1927.
[5] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. Új magánjog sorozat 7. HVG-ORAC, Budapest, 2015. László András Dániel: Felelősség választottbíráskodási tevékenységgel okozott károkért az új választottbírósági törvény alapján. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. (szerk.: Burai-Kovács János) HVG-ORAC, Budapest, 2019. 159-167. o. Kiss Nikolett Zsuzsanna: A választottbíró, illetve a választottbíróság kártérítési felelősségének dogmatikai alapja a magyar jog szerint. Polgári Jog, 2024/9-10. Sárközy Tamás: Választottbírói helytállás - felelősség, különös tekintettel a választottbírósági ítéletek érvénytelenítésére. Gazdaság és Jog, 2019/7-8. 19-24. Varga István: A választottbírák felelőssége. Közjegyzők Közlönye, 2019/5-6. sz. 5-12. o.
[6] Egyezmény a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról aláírásra megnyitva Rómában 1980. június 19-én
[7] Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.)
[8] Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11. ) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ( Róma II.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd, választottbíró.
Visszaugrás
