Örkényi László[1]: A fizetési meghagyásos eljárás kötelező értékhatára az új polgári perrendtartásban - közjegyzői szemszögből (KK, 2020/4. 5-17. o.)

1. Bevezetés

Immár több, mint 10 év telt el azóta, hogy a jogalkotó jelentősen kibővítette a közjegyzők feladatkörét azáltal, hogy - alkotmányos státuszukra, addig ellátott feladataik jellegére, a rendelkezésükre álló infrastruktúrára és a tevékenységükkel kapcsolatos pozitív tapasztalatokra hivatkozással[1] - a fizetési meghagyásos eljárásról (a továbbiakban: FMH-s eljárás) szóló 2009. évi L. törvénnyel (a továbbiakban: Fmhtv.) hatáskörükbe utalta ezeket az eljárásokat. E radikális lépés praktikus oka az volt, hogy a bírósági szervezetnek nem sikerült határidőben kiépítenie a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény (a továbbiakban: XII. Ppn.) által előirányzott, az FMH-s eljárások lebonyolítására szolgáló elektronikus rendszert.[2] A módosítás annyiban a gyökerekhez való visszatérést jelentette, hogy ezzel a fizetési meghagyásokról (a továbbiakban: FMH) szóló 1893. évi XIX. törvénycikk (a továbbiakban: Fmh. tc.) által 1894-ben[3] német és osztrák minta alapján meghonosított[4] jogintézmény ismét külön törvényben nyert szabályozást. Másrészt viszont forradalmi újítás volt, hogy hazai történetében először a bírósági szervezeten kívülre került az FMH-k kibocsátásának joga[5]. A fontosabb pontokon azonban alig módosultak a korábbi szabályok.[6]

Az azóta eltelt idő igazolta az Fmhtv. indokolásában a javasolt hatásköri módosítással kapcsolatban megfogalmazott jogalkotói várakozásokat, és a közjegyzői szervezet azóta

- 5/6 -

is kifogástalanul ellátja az évi félmillió FMH-s üggyel kapcsolatos teendőket[7]. A kedvező gyakorlati tapasztalatok minden bizonnyal "szándékerősítő" hatással bírtak akkor is, amikor a jogalkotó - alig néhány évvel később - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénnyel (a továbbiakban: új Pp.) - ismételten a jogintézmény alapvető szabályainak módosítása nélkül[8] - 1 M Ft-ról 3 M Ft-ra emelte az FMH kötelező értékhatárát. Azóta az új Pp. 254. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy csak FMH-s eljárásban érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek pertárgyértéke a 3 M Ft-ot nem haladja meg. Ezzel párhuzamosan az új Pp. hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Ppé.) 74. §-ának (2) bekezdése - ugyanilyen tartalommal - új rendelkezéseket léptetett az Fmhtv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe is.

Az új Pp. 254. §-ához fűzött indokolás szerint tette mindezt a jogalkotó a perré alakuló FMH-s eljárások arányára vonatkozó adatokra tekintettel annak reményében, hogy ez csökkentheti a járásbíróságokon induló ügyek mennyiségét. A jogalkotó célja tehát deklaráltan az ügyek bíróságokról történő elterelése volt a két igényérvényesítési út közötti hangsúly áthelyezésével. A módosítás tehát nem a közjegyzőkkel kapcsolatos érveken alapult, nem a hozzájuk érkező ügyek számának, vagy az ebből származó bevételeiknek a növelését kívánta elérni. Rajtuk kívül álló indokok alapján született a döntés, a közjegyzőség nem oka vagy célcsoportja, hanem csupán érintettje volt a módosításnak.

2. Kérdések

A kizárólag praktikus okokra hivatkozó indokolás és az intézmény elvi alapjainak érintetlensége ellenére ez az aprónak tűnő, csak a kötelező értékhatárt érintő módosítás mégis számos kérdést vet fel. A tanulmány az értékhatárok - FMH jogintézménye szempontjából kiemelt - elvi jelentőségének rövid bemutatását követően arra tesz kísérletet, hogy feltárja az új Pp. FMH kötelező értékhatárával kapcsolatos rendelkezéseinek jelentőségét a közjegyzői hivatásrend szempontjából, és vizsgálja annak a közjegyzők számára optimális értékét. A kérdések felvetését különösen aktuálissá és indokolttá teszi az, hogy a kézirat benyújtásának időpontjában már folyamatban van az új Pp. - első gyakorlati tapasztalatokon alapuló - átfogó módosítása iránti eljárás, az igazságügyminiszter ugyanis 2020.

- 6/7 -

október 13-án benyújtotta az erre vonatkozó T/13257. számú törvényjavaslatot az Országgyűlésnek[9].

3. Elméleti háttér

Az már önmagában a jogintézmény nevéből - de az idézett rendelkezésekből is - látható, hogy az FMH jelenleg[10] kizárólag pénz fizetése iránti követelések érvényesítésére szolgál. Ebből következően az érvényesített követelés értéke mindig egzakt módon meghatározható. Emiatt a jogintézmény szempontjából könnyen értelmezhető és kiemelten fontos az összegszerű értékhatárok kérdése. Ezen keresztül ugyanis egyszerűen és egyértelműen meghúzhatóak az FMH fakultatív vagy kötelező igénybevételének keretei.

Az értékhatár fogalma elméletileg két relációban merülhet fel az FMH-val kapcsolatban. Egyrészt mi az az érték, ameddig kötelező az igénybevétele. Ez azt jelenti, hogy egy meghatározott összegtől kisebb követelések csak FMH útján érvényesíthetők. Ebben az értéktartományban az FMH perpótló eljárás.[11] Az új Pp. tanulmányban vizsgált rendelkezése ezt az értékhatárt emelte háromszorosára. Másrészt lényeges, hogy mely értéktől felfelé (honnantól) kizárt az FMH kibocsátása. Ez pedig azt jelenti, hogy a meghatározott értéket meghaladó követelések csak perben érvényesíthetők. A kettő között van az az értéktartomány, amelyen belül lehetséges, de nem kötelező az FMH igénybevétele. Itt az FMH perelhárító eszköz.[12] A szabályozás logikája ehhez képest elméletileg négy féle lehet.

Az első megoldás (a továbbiakban: I. szabályozási modell), amikor a szabályozás semmilyen módon nem érinti az érvényesített követelések értékét. Ebben az esetben bármilyen összegű követelés esetén lehet FMH kibocsátását kérni, az soha nem tilos, de soha nem is kötelező. A másik eset (a továbbiakban: II. szabályozási modell), hogy a jogalkotó bizonyos értékhatár felett kizárja az FMH igénybevételét. Ebben az esetben a követelés összegétől függetlenül soha nem kötelező az FMH kibocsátását kérni, de van eset amikor kifejezetten tilos. A következő lehetőség (a továbbiakban: III. szabályozási modell),

- 7/8 -

hogy - az előbbivel éppen ellentétben - a jogalkotó bizonyos értékhatár alatt kötelezővé teszi az FMH igénybevételét. Ebben az esetben az FMH kibocsátása korlátozás nélkül mindig kérhető, bizonyos esetekben pedig egyenesen kötelező is. Az eljárások nemperes irányba terelésének, a peres eljárások száma csökkentésének, és ezzel a bíróságok tehermentesítésének kifejezett szándéka jelenik meg, ahogyan azt az új Pp. 254. §-ához fűzött, már hivatkozott indokolásban olvashatjuk is. A negyedik út (a továbbiakban: IV. szabályozási modell), amikor a két értékhatár egyszerre van jelen a szabályozásban. Az FMH bizonyos értékhatár alatt (a továbbiakban: alsó korlát) kötelező, egy másik - ettől magasabb - értékhatár (a továbbiakban: felső korlát) felett ugyanakkor kizárt.

4. Jogtörténeti áttekintés

Az FMH hazai szabályozás történetében[13] a II., a III. és a IV. szabályozási modell fordult elő. A kezdetekben felső korlátot alkalmaztak (II. szabályozási modell), majd 1931-től megjelent[14] - és azóta folyamatosan fenn is maradt - a tanulmány szempontjából fontos alsó korlát[15] (IV. szabályozási modell). A felső korlát 1953-ban megszűnt[16] (III. szabályozási modell), majd 1973-ban ismét bevezették[17] (visszatérés a IV. szabályozási modellhez).

- 8/9 -

Újabb 20 év elteltével, 1993-ban azonban újra eltörölte[18] azt a jogalkotó, hogy azután 2012-ben megint visszahozza[19] a jogrendbe. Így tehát 1894 óta öt ízben (1931-ben, 1953-ban, 1973-ban, 1993-ban és 2012-ben) történt modellváltás, amelyek alapján egyértelműen kirajzolódik a tendencia, amely 1973-ig - sőt lényegében a mai napig - az Fmh tc. által bevezetett eredeti - kötelező eseteket elő nem író és egyértelmű felső korlátot alkalmazó -rendszertől indulva az alsó korlát bevezetése és ezzel párhuzamosan a felső korlát formálissá tétele vagy eltörlése felé mutat.[20]

A szabályozási modellek váltakozása mellett még gyakrabban, 26 alkalommal került sor a korlátok összegének módosítására. Az egyes időszakokban érvényes korlátok, akkor érvényes fizetőeszközben kifejezett értékeinek jelenértékre (2020. évi Ft) való átszámítása alapján a jelenleg hatályos rendszert - a pusztán a normatív szabályok nyelvtani értelmezése által sugallt IV. szabályozási modell helyett - helyesebb szintén inkább a III. szabályozási modell megvalósulásának tekinteni.[21] A jelenértékre számítás módszerével a tanulmány tárgyát képező alsó korlát tekintetében pedig az állapítható meg, hogy jelenértéke bevezetésétől 2008-ig néhány tízezer és 500.000 Ft között ingadozott, átlaga 2020. évi Ft-ban kifejezve 225.623 volt és ebben a 77 éves időszakban semmilyen trendszerű változás nem mutatható ki.

Azonban a XII. Ppn. 45. §-ának hatására az alsó korlát értéke 2009. január 1-én[22] 200.000 Ft-ról ötszörösére, 1 M Ft-ra emelkedett. Ez az infláció akkori üteme által indokolt mértéket jelentősen meghaladó emelkedés volt. Ezt a már megemelt értéket emelte tovább - háromszorosára - az új Pp., amivel végleg kiemelte az alsó korlátot a korábban majdnem nyolc évtizeden át stabilan megtartott néhány százezres sávból, és a néhány milliós tartományba helyezte át. Az új Pp. tehát nem egy - pusztán az alsó korlát összegét érintő - technikai módosítás volt, hanem egy elvi jelentőségű koncepcionális változási folyamatot terminált, mert általa a jogalkotó végleg szakított az alsó értékhatár ér-

- 9/10 -

tékállandóságát illetően kialakult konszenzussal a jogérvényesítés meghatározott irányba - az FMH felé - terelése, a bíróságok tehermentesítése érdekében.

A kodifikáció során készült előkészítő anyagok tanúsága szerint a közreműködők elsősorban a bíróságoknak - az ügyek számának csökkenésén keresztül elérhető - tehermentesítésével megvalósítható nyereség, és az FMH benyújtásával kapcsolatos többlet idő jelentette veszteség közötti egyensúly megtalálását javasolták az FMH-k ellen benyújtott ellentmondások - követelés értékével párhuzamosan növekvő - valószínűségére is tekintettel. Figyelembe vették a közjegyzők előtti FMH-s eljárás elektronikus jellegét, a bírósági eljárások következményes gyorsulását, valamint a nemzetközi (osztrák) tapasztalatokat is, és a 2012. évi ügyforgalmi adatokból indultak ki.[23] Az alsó korlátot a fentieket mérlegelve addig látták emelhetőnek, amíg az ellentmondások aránya eléri a 33%-ot.[24] Ennek alapján az alsó korlát 10 M Ft-ra emelését javasolták.[25] E szempontokat mérlegelve döntött végül a jogalkotó - a javaslatot elvetve - az alsó korlát 3 M forintra emelése mellett.

Ha tehát a jogalkotót újabban nem az alsó korlát hagyományosan kialakult értéke megőrzésének szándéka, hanem pragmatikus megfontolások vezérlik, azaz dogmatikai korlát nincs, akkor bármilyen más gyakorlati szempontból meg lehet vizsgálni azt, hogy a megfelelő helyen húzta-e meg a jogalkotó az új Pp.-ben az FMH alsó korlátját. Ennek körében elsődlegesen természetesen azt kell mérlegelni, hogy - az új Pp. indokolásában kitűzött célt teljesítve - elegendő számú ügyet terelünk-e az FMH irányába, vagy még mindig sok olyan ügy kerül a jogosult választása (keresetindítás) folytán a bíróságokra, amelyekben utóbb nem bontakozik ki érdemi jogvita, tehát érdemesebb lett volna FMH útján érvényesíteni azokat. Vagy éppen fordítva: nem kényszerít-e túl sok jogosultat a közjegyzők irányába a szabályozás olyan ügyekben, amelyekben már előre valószínűsíthető volt, hogy ellentmondás folytán úgyis perré alakulnak, megnyújtva ezzel az igényérvényesítés időtartamát.

Az alsó korlát optimális összegének kérdését a 2012. évi - tehát a jogalkotó által is alapul vett - ügyforgalmi adatokból kiindulva magam is vizsgáltam statisztikai módszerekkel. A szükséges elemzéseket elvégezve arra a következtetésre jutottam, hogy helyes jogalkotói döntés volt az alsó korlát módosítása az új Pp.-ben, de a kitűzött pergazdaságosságiügyforgalmi célok elérése érdekében - az előkészítő anyagok szerzőinek javaslatát legalább részben elfogadva - 5,5-6,5 M Ft-ig lehetett, kellett volna emelni azt. Ebben az esetben lett volna ugyanis maximalizálható a bíróságokról elterelt ügyek száma anélkül, hogy a nagyobb értékű követeléseknél emelkedő ellentmondási arány folytán egyre gyakrabban perré alakuló FMH-s eljárások esetén az ügyfelek oldalán jelentkező időveszteség ne annulálja az ügyelterelés bíróságokra gyakorolt kedvező hatását. A jogkereső állampolgárok, az állam és a bíróságok szempontjából tehát az alsó korlát elfogadott módosítástól nagyobb mértékű emelése lett volna indokolt.[26]

- 10/11 -

5. Az FMH új Pp. által meghatározott alsó korlátjának értékelése a közjegyzők szempontjából

A jogkereső közönség szempontjainak kétségtelen elsőbbségét elismerve is felvethető azonban az a kérdés, hogy a közjegyzői hivatásrend szempontjából milyen hatásokkal és következményekkel jár a módosítás, továbbá mi lenne a számukra megfelelő értékhatár. A közjegyzőket az alsó korlát egyrészt ügyforgalmi, másrészt pénzügyi oldalról érintheti. Előbbi szempontból azért, mert - minden egyéb körülmény változatlansága esetén - amennyivel csökken az alsó korlát emelésének hatására a bírósági ügyérkezés, elvileg annyival nő a kibocsátani kért FMH-k száma. Nem valószínű ugyanis, hogy akinek a régi és a megemelt alsó korlát összege közé eső értékű követelése van és azt - az alsó korlát összegének módosítása hiányában - perben érvényesítette volna, az - minden más körülmény változatlansága esetén - pusztán az FMH igénybevételének kényszere miatt eltekintene az igényérvényesítéstől.

A kérdés vizsgálata érdekében kigyűjtöttem a bírósági adatbázisból[27] a 2012-ben indult[28], az FMH útján való érvényesítés - összegszerű és az ügy tárgya szerinti - feltételeinek megfelelő, az Fmhtv. 3. §-ának az új Ppé. által módosított (3) bekezdése által megállapított[29] 30 M Ft-ot meg nem haladó követelések iránti ügyeket (a továbbiakban: potenciális FMH-k). Az adatrögzítések pontatlansága miatt némi bizonytalanság mellett összesen 15.762 ügy esetében volt megállapítható, hogy a pertárgy értéke meghaladta az 1 M Ft-ot, de nem volt több mint 30 M Ft. Abban az - elméleti és teljesen valószínűtlen - esetben, ha az alsó korlátot 30 M Ft-ra emelnék, akkor is csak - hozzávetőleg - ennyivel nőhetne az érkezett FMH-k száma[30].

A 2012. évi FMH-k adatbázisának[31] (a továbbiakban: FMH adatbázis) adatai szerint abban az évben 560.043 FMH-t bocsátottak ki a közjegyzők[32]. Ehhez hasonlóan 2017-ben 559.408[33], 2018-ban pedig 491.434 kérelmet regisztráltak[34]. Az FMH-k évi száma tehát nagyjából félmilliós nagységrendű. Ehhez képest a fenti számú - vagy esetleg még ettől is kevesebb - potenciális FMH nem számottevő, kevesebb, mint az éves ingadozás. Ezért az alsó korlát felemelésének közjegyzői ügyforgalmat érdemben módosító hatásával nem kell számolni.

- 11/12 -

Pénzügyi oldalról azért érinti a közjegyzőket az alsó korlát, mert FMH-s eljárás közjegyző előtt zajló szakasza az Fmhtv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint nem illetékköteles, de az Fmhtv. 42. §-ának (1) szerint iránti kérelem előterjesztéséért a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) részére - a MOKK rendszere üzemeltetési költségeinek, valamint a közjegyzők munkadíjának és költségeinek fedezése érdekében - eljárási díjat kell fizetni. A díj egy része tehát a közjegyzők bevétele, a fennmaradó összeget a MOKK a működésére fordítja. Ezért a (2) bekezdés alapján a MOKK a részére megfizetett eljárási díj összegének legfeljebb felét az FMH-s eljárásban eljáró közjegyzők között az elvégzett munka arányában felosztja. Az Fmhtv. 44. §-ának (1) bekezdése szerint a díj alapja a pénzkövetelésnek az eljárás megindításakor fennálló, járulékok nélkül számított értéke, összege pedig a 45. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében 3%, de legalább 5.000 Ft[35] és legfeljebb 300.000 Ft.

Az egyes közjegyzők közötti felosztás módját az FMH-s eljárásért és az azt követő végrehajtási eljárás elrendeléséért fizetett eljárási díjból és végrehajtási díjból, valamint a biztosítási intézkedés elrendeléséért fizetett díjakból származó bevétel felosztásáról, továbbá az egyes közjegyzőket megillető összeg kiszámításának módjáról szóló 25/2010. (V. 7.) IRM rendelet (a továbbiakban: rendelet) szabályozza. A rendelet szerint az elosztás logikája az, hogy az egyes közjegyzők nem az általuk intézett FMH-s eljárásokban érvényesített követelések összesített összegének, hanem az általuk a tárgyhónapban megtett eljárási cselekmények rendeletben meghatározott pontértékének összege arányában részesednek a MOKK-hoz befolyt eljárási díjból. Tehát az egyes közjegyzők részére járó összeg nem közvetlenül függ az előttük indult FMH-s eljárások díjától és így az érvényesített követelések összegétől, hanem csak indirekt módon, az egy pontértékhez tartozó összegen keresztül.

A már említett FMH adatbázisban fellelhetők voltak az egyes ügyekben érvényesített követelések összegei is. Ezt összesítve azt kaptam, hogy 2012-ben összesen 211.133.331.195 Ft követelés[36] iránt bocsátottak ki FMH-t a közjegyzők. Az ez után megfizetendő eljárási díj számításaim szerint összesen 6.230.648.875 Ft volt[37]. A rendelet 1. §-a szerint ennek felét osztják fel a közjegyzők között, de abszolút értelemben még az is tetemes összeg.

- 12/13 -

Ezért az FMH-s eljárások számának - az ügyforgalmi adatok által sugallt - kis mértékű módosulása is jelentős változást okozhat a díjbevétel abszolút összegében. Pénzügyi szempontból tehát nem lényegtelen kérdés a közjegyzők számára az FMH alsó korlátjának összegszerűsége.

A közjegyzői kar egésze számára egyértelműen az a jobb, ha minél magasabb az érvényesített követelések összértéke. Ez két okból, az ügyek számának, vagy az egy ügyben érvényesített követelés átlagos összegének növekedése miatt következhet be. Mindkettőt befolyásolja az FHM alsó korlátjának összege, de az ügyek számán keresztüli hatása a fentiek szerint korlátozott, azzal nem érdemes foglalkozni. Kérdés azonban, hogy milyen összefüggés van az alsó korlát összege és az érvényesített követelések összértéke között.

Ennek tisztázása érdekében az FMH adatbázis alapján először is áttekintettem az egy-egy ügyben érvényesített követelések értékének megoszlását. Megállapítottam, hogy a 2012-ben kibocsátott FMH-k 99,77%-a esetében a követelés összege nem haladta meg a 10 M Ft-ot, 94,78%-nál az 1 M Ft-ot, és 43,76%-a esetében pedig még a 100.000 Ft-ot sem (lásd 1. számú táblázat).

Szembeötlő azonban, hogy bár az ügyforgalom döntő hányadát (94,78%-át) teszik ki az 1 M Ft-ot meg nem haladó követelésekre kibocsátott FMH-k, ám a díjbevételnek csak 64,13%-a származik belőlük (1. számú táblázat első két sora). Ezzel szemben az 1 M Ft feletti, de a 10 M Ft-ot meg nem haladó követelések iránt csak az FMH-k 4,92%-át indítják, mégis belőlük származik a közjegyzők díjbevételének 29,91%-a. Az ügyek felsőt 5,14%-a pedig a díjbevétel több mint 35,88%-át adja. Az tehát bizonyos, hogy a közjegyzők díja szempontjából kiemelten fontos a magánjogi igények 1 M Ft feletti szegmense, mert itt hirtelen egy, illetve két nagyságrenddel emelkedik az egy ügy után fizetendő eljárási díj átlagos összege (1. számú táblázat jobbról második oszlopa).

1. számú táblázat A 2012-ben kibocsátott FMH-k száma és a fizetendő eljárási díjak összege a követelt összeg függvényében

Ezt jól szemlélteti az 1. számú diagram, amelyen az áttekinthetőség érdekében - a értékelegi felső korlát értékét adottságként elfogadva - csak a 30 M Ft-ot meg nem haladó követelések iránti 559.679 db., a követelések nagysága szerint növekvő sorrendbe állított FMH-s eljárás esetében ábrázoltam az egyes eljárásokhoz tartozó kumulált fizetendő eljárási díj adatokat (alsó, fekete vonal). Így például az 1 M Ft követelésre indított eljá-

- 13/14 -

rás(ok)hoz tartozó 3.995.319.524 érték azt jelenti, hogy az 1 M Ft és attól kisebb összegű követelések iránti FMH-k után összesen hozzávetőleg ekkora összegű eljárási díjat kellett (volna) fizetniük a jogosultaknak. A görbe lefutásából látszik, hogy a közjegyzők - az új Ρρ· hatálybalépése előtt - a 2 M Ft-ot meg nem haladó összegekre kibocsátani kért FMH-kból remélhették díjbevételük döntő részét Ezután a görbe hirtelen ellaposodik és a kumulált díj csak lassan emelkedik tovább az ügyek kis száma miatt

A görbe egyes lényeges pontjaihoz tartozó értékeket a 2· számú táblázat első oszlopcsoportjában gyűjtöttem össze. Tehát 2 M Ft-os követelésig megfizetik az összes díj 75,49%-át (4.703.753.031 Ft), ami 6 M Ft-os követelés összegnél is csak 5.592.353.153 Ft, és még 15 M Ft-nál sem éri el egészen a 6 Mrd Ft-ot Amennyiben a görbe 2 M Ft összegű követelések után sem laposodna el, hanem egyenletesen emelkedne tovább, vagy legalább a jelenlegi görbe fölött haladna, akkor ez a fizetendő díj erőteljesebb növekedését jelentené. A közjegyzők szempontjából tehát kedvező lenne, ha minél több 2 M Ft-nál nagyobb követelés iránti FMH lenne.

1. számú diagram A kumulált eljárási díj az érvényesített követelés összege függvényében a 2012-ben kibocsátott FMH-k, illetőleg a potenciális FMH-kal kiegészített FMH-k esetében

A potenciális FMH-k pertárgy értékei alapján kiszámítottam, hogy az 1 M Ft feletti, de 30 M Ft-ot meg nem haladó követelések iránti - akkor még peres - ügyekben az érvényesített követelés átlagos összege 5.861.168 Ft volt Ez az összeg az FMH-k esetében csak 2.695.86ο Ft-nak adódik Az várható tehát, hogy az alsó korlát emelése esetén nemcsak az FMH-s ügyek száma nő, hanem a korábbiaknál nagyobb követelések iránti igények jelennek meg a közjegyzőknél, jelentősen emelve a fizetendő eljárási díj összegét

Erre tekintettel megvizsgáltam, hogy hogyan változna a fizetendő kumulált eljárási díj összegét mutató görbe lefutása azokban a hipotetikus esetekben, ha a korábbi 1 M Ft-hoz

- 14/15 -

képest különböző mértékben megemelnénk az alsó korlátot. Ez azzal járna, hogy a perben érvényesített, de FMH útján is érvényesíthető 1 M Ft-ot meghaladó - és a fentiek szerint a jelenleg FMH útján érvényesített követelésektől átlagosan nagyobb összegű -követelések iránti ügyek kényszerűen és bizonyosan FMH-s útra terelődnének. Ezt a potenciális FMH-k adatai segítségével modelleztem úgy, hogy ezt a halmazt egyesítettem a 2012. évben kibocsátott, 30 M Ft-ot meg nem haladó összegű követelések iránti FMH-k halmazával. Így egy 575.441 elemű halmazt kaptam, amelyet az érvényesített követelések összege alapján újra nagyság szerinti növekvő sorrendbe állítottam.

A közös halmaz fizetendő kumulált eljárási díj görbéje az 1. számú grafikonon felül, szürke színnel látható. Azt ábrázolja, hogy mekkora lenne a kumulált díj összege az alsó korlát bármilyen, 1.000.001 és 30 M Ft közötti összegre való megemelése esetén. A két görbe 1 M Ft-ig értelem szerűen fedi egymást. Jól érzékelhető azonban, hogy bár a görbe meredeksége 1 M Ft felett ebben az esetben is csökken, de csak később és sokkal kevésbé hirtelen kezd ellaposodni, mint az FMH-kat ábrázoló görbe. A dinamikusnak mondható emelkedési szakasz már 8-10 M Ft-os értékhatárig tart, és azt követően is jelentősen az eredeti görbe felett fut, továbbra is nagyobb a meredeksége.

2. számú táblázat[38] Az ügyek száma és a kumulált eljárási díj az érvényesített követelés összege függvényében a 2012-ben kibocsátott FMH-k, illetőleg a potenciális FMH-kal kiegészített FMH-k esetén

- 15/16 -

Számunkra a két görbe közötti függőleges távolság a fontos. Ez az új alsó korlát bármilyen összegre való emelése esetén megmutatja, hogy mekkora a különbség a kalkulált fizetendő eljárási díj összegében ahhoz képes, ha egyáltalán nem emelte volna az új Pp. a korlát összegét és az 1 M Ft maradt volna. A megemelt alsó korlát értékeihez tartozó várhatóan fizetendő kumulált eljárási díj összegét a 2. számú táblázat középső, a két lehetséges eset (alsó korlát marad 1 M Ft vagy az adott értékre emelkedik) különbségét pedig a jobb oldali blokkjában foglaltam össze.

Abban a szélsőséges - és természetesen teljesen valószínűtlen - esetben, ha az alsó korlát 30 M Ft-ra emelkedett volna, akkor - a 30 M Ft-ot meg nem haladó - FMH-k száma mindössze 2,75%-kal, a jogosultak által fizetendő összes eljárási díj azonban jelentősen, 35,74%-kal, 2.188.274.820 Ft-tal emelkedne. Ez a jogosultak szempontjából természetesen költségcsökkenést jelent, mert a fizetendő kereseti illeték ennek a duplája lenne. A 2. számú táblázat jobb oldali blokkja alapján azonban látható, hogy a fizetendő díj növekedése minden értéktartományban jelentkezik. Az új Pp. által meghatározott 3 M Ft esetén a fekete és a szürke vonal közötti távolság 392.747.341 Ft különbséget jelez, a pergazdaságossági-ügyforgalmi szempontok alapján általam optimálisnak talált 6 M Ft-os alsó korlátnál pedig már ennek több mint duplája, 866.420.881 Ft a differencia, ami 15,49%-os növekedés a korábbi 1 M Ft-os alsó korláthoz képest. Az új Pp. kodifikációja során a szakértők által javasolt 10 M Ft-os alsó korlát[39] esetén pedig az eljárási díj növekmény már 1.347.374.820 Ft lenne, ami 22,99%-os növekedést jelent az alsó korlát változatlanul hagyásához képest.

Közjegyzői szempontból azonban annak is van jelentősége, hogy ez a növekmény milyen ügyforgalom növekedés mellett jelentkezik. Ennek érdekében kiszámítottam és a 2. számú diagramon ábrázoltam, hogy az alsó korlát emelésének hatására többlet FMH-ként jelentkező potenciális FMH-k esetén mekkora lenne az egy új ügy után fizetendő átlagos eljárási díj. Ez alapján is az látható, hogy a többletként megjelenő új ügyek esetén az átlagos eljárási díj 5 M Ft-os alsó korlátig rohamosan emelkedik, ekkor már eléri a 71.538 Ft-ot. De 10 M Ft-os alsó korlát értékig intenzíven tovább emelkedve 103.792 Ft-ra nő. Az alsó korlát tehát az ügyforgalmi szempontból indokoltnak talált 6 M Ft-ig, de akár eddig is emelhető lenne, mert látható, hogy az egy új ügyre jutó eljárási díj növekedési üteme csak ezt követően kezd érezhetően lassulni.

6. Következtetések

Megállapíthatjuk tehát, hogy a közjegyzők érdekei az FMH-s eljárások alsó korlátjának összegszerűségét illetően egybeesnek az ügy többi szereplőjének, a jogkereső állampolgárok, a bíróságok, és az állam érdekeivel. Ezért a leszögezhetjük, hogy minden szempontból helyesen járt el a jogalkotó, amikor az új Pp.-ben a magánjogi igények állami úton való érvényesítésének a XXI. századi követelményeknek megfelelő, személyes közreműködést nem igénylő, gyors, költségtakarékos és elektronizált FMH-s eljárás irányába

- 16/17 -

2. számú diagram A potenciális FMH-k után fizetendő átlagos eljárási díj az alsó korlát függvényében

terelése érdekében megemelte azt. Eredményeim alapján azonban - valamennyi szereplő érdekében - bátrabb is lehetett volna és akár az 5.500.000-6.500.000 Ft-os sávba is emelhette volna az FMH alsó korlátjának összegét. Sőt, az sem sértette volna a közjegyzőség érdekeit, ha a kodifikációs eljárásban a szakértők által megfogalmazott javaslatot elfogadva 10 M Ft-ra emelte volna. Még ez sem járna a közjegyzői rendszer túlterhelésével, ugyanakkor jelentősen emelné a fizetendő eljárási díj összegét és ezzel a közjegyzők várható bevételét, a jogerőre emelkedő FMH-k esetében ugyanakkor csökkentené a jogosultak költségeit. A közjegyzői díjbevételek emelése önmagában természetesen nem lehet legitim jogalkotási cél, de mindazon határig, ameddig az eljárás többi szereplője számára az alsó korlát emelésének - minden szóba jöhető szempont alapján összességében megvont -szaldója pozitív, addig az közjegyzői szempontból is elfogadható. Nem ismert, hogy a jogalkotó hosszabb távon tervez-e ilyen módosítást, de ha igen, akkor az a fentiekre tekintettel a közjegyzői kar részéről is erősen támogatandó, vagy ilyen szándék hiányában esetleg kezdeményezhető is lenne. ■

JEGYZETEK

[1] A módosítás indokait illetően lásd az Fmhtv. általános indokolásának 1. pontját.

[2] Szécsényi-Nagy Kristóf, A fizetési meghagyásos eljárás. In: Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. Budapest, 2010. 847. o. [a továbbiakban: Szécsényi-Nagy, FMH elj.]

[3] Hatályba lépett a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. tc. és az Fmh. tc. életbeléptetése és az ezen törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályok tárgyában hozott 1894. évi 745. I. M. számú rendelet I. pontja alapján 1894. november 1-én.

[4] Harsági Viktória, A magyar fizetési meghagyásos eljárás fejlődéstörténetének áttekintése 1893-tól napjainkig. Iustum Aequum Salutare VIII. 2012, 3-4. 223. o. (http://epa.oszk.hu/02400/02445/00026/pdf/EPA02445_ias_2012_3-4_223-237.pdf (letöltés: 2019. október 21.) [a továbbiakban: Harsági, FMH tört.]

[5] Szécsényi-Nagy Kristóf, Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez. Budapest, 2012. 29. o. [a továbbiakban: Szécsényi-Nagy, FMH komm.]

[6] Lásd az Fmhtv. 3. §-ához fűzött indokolást.

[7] Lásd az új Pp.-nek a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. Korm. határozat 2. pontja alapján kidolgozott Koncepciója alapját képező tanulmánykötetben az FMH-s eljárás kötelező értékhatárának megemelése tárgyában megjelent dolgozatot: Reviczky Renáta-Szécsényi-Nagy Kristóf, A közjegyzői eljárások és a közvetítői tevékenység mint alternatív vitarendezési módok, valamint ezek viszonya a polgári perhez. In: Németh János-Varga István (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, 2014, 622. o. [a továbbiakban: Reviczky-Szécsényi-Nagy, Kjö. elj.]

[8] Varga István-Éless Tamás (szerk.), Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. Budapest, 2016. 803. o. [a továbbiakban: Varga-Éless, Szak. jav.]

[9] https://www.parlament.hu/web/guest/iromanyok-egyszerusitett-lekerdezese?p_p_id=hu_parlament_cms_pair_portlet_PairProxy_INSTANCE_9xd2Wc9jP4z8&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&_hu_parlament_cms_pair_portlet_PairProxy_INSTANCE_9xd2Wc9jP4z8_pairAction=%2Finternet%2Fcplsql%2Fogy_iromany.irom_lekerd_egysz%3FP_CKL%3D41%26P_PARAM%3DI%26P_FOTIP%3Dnull%26P_IZON_TOL%3D13257%26P_TIP%3DNULL&p_auth=qbse1DJ8 (letöltve: 2020. október 25. napján)

[10] Az Fmh. tc. 1. §-a pénz mellett még, határozott mennyiségű helyettesíthető dolgok és értékpapírok iránti követelések esetén is lehetővé tette az FMH kibocsátását. Kimondta ugyanis, hogy FMH útján érvényesíthetők azok a követelések, a melyek járulékok nélkül 1.000 koronát meg nem haladó pénzösszeg fizetésére vagy 1.000 korona értéket meg nem haladó határozott mennyiségű helyettesíthető dolgok, avagy értékpapírok szolgáltatására irányulnak, amennyiben per esetére az 1893. évi XVIII. tc. értelmében sommás eljárás alá tartoznak, vagy az 1877. évi XXII. tc. értelmében községi bíróság elé vannak utalva. A Pp. 313. §-ának (1) bekezdése 1953. január 1-től kivette a tárgyak közül az értékpapírokat és úgy rendelkezett, hogy csak a pénz fizetésére vagy az ingó dolog kiadására irányuló követelés érvényesíthető FMH útján. Végül az Fmhtv. szűkítette tovább a tárgykört kizárólagosan a pénzkövetelésekre.

[11] Szécsényi-Nagy, FMH komm. 35. o.

[12] Szécsényi-Nagy, FMH komm. 35. o.

[13] A jogintézmény hazai történetét kimerítően dolgozza fel mások mellett Harsági, FMH tört., Szécsényi-Nagy, FMH elj. és Lugosi József, Kézikönyv a fizetési meghagyásos eljárásról, Budapest, 2010,

[14] A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvénycikk (a továbbiakban: Te. tc.) jelentős változást hozott, mert a 49. §-a a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk 588. §-át azzal a rendelkezéssel egészítette ki, hogy amennyiben a követelés 400 pengőt meg nem haladó készpénz fizetésére irányul és FMH útján érvényesíthető, a követelést csak FMH útján lehet érvényesíteni. A Te. tc. életbeléptetéséről, valamint az arra vonatkozó átmeneti és végrehajtási szabályokról szóló 1930. évi 49.000. I. M. számú rendelet 38. §-ának (1) bekezdése alapján a Te. tc. 1931. január 1-jén lépett hatályba.

[15] Az új Pp. kodifikációja során összeállított szakértői javaslat szerint az alsó korlát bevezetése ekkor osztrák mintára történt: Varga-Éless, Szak. jav. 803. o.

[16] A Pp. 313. §-ának (2) bekezdése kimondta ugyan, hogy kizárólag FMH útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan követelés, amelynek összege 1.000 Ft-ot nem halad meg, feltéve, hogy van olyan járásbíróság, amely a meghagyás kibocsátására a 314. § értelmében illetékes. Egyúttal a § (3) bekezdése azonban azt is rögzítette, hogy az olyan követelés, amely per esetében a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, FMH útján nem érvényesíthető. FMH-t tehát csak járásbíróság bocsáthatott ki, de a Pp. 23. §-ában a külön nem nevesített pertárgyak esetében megszűnt a megyei bíróságok pertárgyértéken alapuló hatásköre. A 23. §-ban felsoroltak kivételével tehát a többi vagyonjogi per a pertárgy értékétől függetlenül a járásbíróságok hatáskörébe tartozott, ezért ilyen esetekben lényegében a követelés összegétől függetlenül kibocsáthatóvá vált az FMH. Ezáltal az lett az általános szabály, hogy az FMH kibocsátásának nincs felső korlátja. A Pp. a hatálybaléptetéséről, végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendelet 1. §-a alapján 1953. január 1-én lépett hatályba.

[17] A Pp. módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: III. Ppn.) 9. §-a módosította a Pp. 23. §-ának a) pontját, ami a továbbiakban kimondta, hogy - a § többi pontjában felsorolt meghatározott tárgyú pereken túl - a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek is, amelyek tárgyának értéke 300.000 Ft-ot meghaladja. Mivel az FMH kibocsátására továbbra is a járásbíróságok voltak csak jogosultak, ezért FMH útján kizárólag a 300.000 Ft-ot meg nem haladó összegű követelések voltak érvényesíthetőek. Ez pedig lényegében nem jelentett mást, mint a felső korlát ismételt bevezetését. A III. Ppn. 64. §-ának (1) bekezdése alapján a módosítás 1973. január 1-én lépett hatályba.

[18] A felülvizsgálati eljárásnak a Pp.-ben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban történő megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: V. Ppn.) 16. §-ának (1) bekezdése kivette ugyanis a Pp. 313. §-ának (2) bekezdésében az FMH kibocsátására jogosult bíróság meghatározásából a "helyi" megszorító jelzőt és ezzel egyidejűleg 31. §-ának c) pontja hatályon kívül helyezte a Pp. 313. §-ának a megyei bíróság hatáskörét az FMH kibocsátását illetően kizáró (3) bekezdését. Így a megyei bíróságok számára is lehetővé tette az FMH kibocsátását, azaz összeghatártól függetlenül élhetett a jogosult az igényérvényesítés ezen módjával. Az V. Ppn. 28. §-ának (1) bekezdés első mondata alapján 1993. január 1-én lépett hatályba a módosítás.

[19] A bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXX. törvény 108. §-ának (2) bekezdése (4a) bekezdéssel egészítette ki az Fmhtv. 3. §-át, mely szerint FMH-s eljárás útján a továbbiakban nem volt érvényesíthető az a pénzkövetelés, amelynek a Pp. 24. és 25. §-a szerint számított összege a 40 M Ft-ot meghaladta. A törvény 119. §-ának (3) bekezdése alapján a módosítás 2012. március 15-től lépett hatályba.

[20] Az FMH értékhatárainak változásait jogtörténeti és elméleti szempontból részletesebben is feldolgoztam: Örkényi László, Az FMH-s eljárás hazai szabályozási modelljei és azok időbeli változásai az értékhatárral kapcsolatos szabályok alapján. Magyar Jog, 2020/7-8., 433-443. o.

[21] Az FMH korlátainak jelenértékre számításáról és a normatíve megvalósult szabályok valós értékeléséről, illetve szabályozási modellek szerinti besorolásáról részletesebben lásd: Örkényi László, A fizetési meghagyásos eljáráshoz kapcsolódó értékhatárok változása az árszínvonal változásának tükrében, Magyar Jog, 2020/10., 599-609. o.

[22] A XII. Ppn. a 63. § (1) bekezdése alapján lépett ekkor hatályba.

[23] Varga-Éless, Szak. jav. 801-802. o.

[24] Reviczky-Szécsényi-Nagy, Kjö. elj. 621. o.

[25] Varga-Éless, Szak. jav. 802. o. és Reviczky-Szécsényi-Nagy, Kjö. elj. 622. o.

[26] A kutatás és az eredmények részletes ismertetése az Állam és Jogtudomány című folyóirat 2021/2. számában "Jogalkotási hatásvizsgálat a fizetési meghagyásos eljárás értékhatára kapcsán - egy társadalomtudományi kérdés megválaszolása ROC analízissel" címmel megjelenő tanulmányomban lesz olvasható.

[27] Adatok forrása: Országos Bírósági Hivatal, egyedi adatkérés alapján.

[28] Azért a 2012. évre vonatkozó adatokat használtam, mert a jogalkotó is az azévi adatokból indult ki az új Pp. kodifikációja során (Reviczky-Szécsényi-Nagy, Kjö. elj. 621. o. és Varga-Éless, Szak. jav. 802. o.).

[29] Az új Ppé. 74. §-ának (2) bekezdése új rendelkezést léptetett a Pp. hatálybalépésével egyidejűleg az Fmhtv. 3. §-ának (3) bekezdése helyébe. Az új (3) bekezdés - a megelőzően hatályos 4(a) bekezdésben írt 400 M Ft helyett - azt mondja ki, hogy az a pénzkövetelés nem érvényesíthető FMH-s eljárás útján, amelynek az új Pp. 21. és 22. §-a szerint számított összege a 30 M Ft-ot meghaladja.

[30] Azóta kicsit csökkent a bírósági perek száma, tehát a potenciális FMH-k tényleges szám a mai adatok alapján - az ügyek összetételének változatlansága esetén - már valamivel kevesebb lenne.

[31] Adatok forrása: Magyar Országos Közjegyzői Kamara, egyedi adatkérés alapján.

[32] Az FMH kibocsátása iránti kérelmek száma - ahogy minden évben - ettől némileg kevesebb volt (540.212). Amennyiben ugyanis a sikertelen kézbesítést követően a jogosult új címet ad meg, akkor új tartalommal kerül kibocsátásra az FMH. Ez statisztikailag új kibocsátott FMH-nak számít, ami bizonyos eltérést eredményez a kérelmek és a kibocsátott FMH-k száma között, utóbbi mindig magasabb (2012-ben például 3,67%-kal).

[33] https://www.origo.hu/jog/20180227-magyar-orszagos-kozjegyzoi-kamara-fizetesi-meghagyas.html

[34] https://www.origo.hu/jog/20190130-magyar-orszagos-kozjegyzoi-kamara-fizetesi-meghagyas.html

[35] Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 59. §-ának 1. pontja módosította az Fmhtv. 45. §-ának (1) bekezdés a) pontját, így a díj minimális összege 2019. augusztus 9-től már 8.000 Ft. Az új Pp. kodifikációja során a jogalkotó rendelkezéséra álló ügyforgalmi adatokkal való összhang érdekében számoltam a továbbiakban a korábban hatályos 5.000. Ft-os minimális összeggel.

[36] Az FMH adatbázis ugyan nem friss, de a 2012-t követő időszakot jellemző csekély mértékű infláció miatt az érvényesített követelések átlagos összege és a különböző összegű követelések eloszlása aligha változott jelentősen, így a fizetendő eljárási díj számított összege nagyságrendileg minden bizonnyal ma is irányadó. Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy kérelmek és a kibocsátott FMH-k száma közötti említett eltérés (lásd 32. számú lj.) miatt a ténylegesen érvényesített követelés ettől 3,67%-kal kevesebb.

[37] A számítások során az Fmhtv.-ben előírt 3%-os általános díjmértéket, valamint az 5.000 Ft-os minimális és a 300.000 Ft-os maximális összeget vettem alapul. A jogszabály alapján fizetendő díj összegét ügyenként számítottam ki és összegeztem. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy az eljárási díjat a jogosultak a kérelmek után fizetik, ezért a ténylegesen fizetendő díj a kibocsátott FMH-k adatai alapján kalkulált összegnél néhány %-kal biztosan alacsonyabb volt. Ezt minden további kalkulált díj összeg tekintetében számításba kell venni. A fizetendő díj összege pedig - az Fmhtv. 47. §-a szerinti költségkedvezmény lehetőségére tekintettel és a végrehajtási eljárások eredményességének függvényében - természeten eltérhet a ténylegesen befolyt díjtól.

[38] A szerző által becsült adatok

[39] Varga-Éless, Szak. jav. 802. o. és Reviczky-Szécsényi-Nagy, Kjö. elj. 622. o.