A marxizmus "klasszikusai" - sok más téves célképzet mellett - fontosnak tartották a társadalom vallástalanítását.[1] A "vallás ópium a népnek" mondja Karl Marx.[2] "A marxizmus szerint minden mai vallás és egyház, mindennemű vallási szervezet mindenkor a burzsoá reakció szerve, amely a kizsákmányolás védelmére és a munkásosztály elkábítására szolgál" - írta 1909-ben Lenin.[3] A marxista-leninista, tízmilliók halálát okozó emberkísérlet elbukott, s e téveszmerendszer helyett egyre inkább a vallások töltenek be meghatározó ideológiaformáló szerepet. A vallásokról megjelenő véleményekre rendkívüli érzékenyek a hívők. Csicsmann László szerint helytelen szemléletet tükröz egy konkrét valláshoz kapcsolni a terrorizmust, mint jelzőt.[4] Egy vallás sok százmillió követője nem azonosítható azokkal, akik félreértelmezve egy-egy hittételt, dogmát, emberek halálba taszítását tekintik életcéljuknak.[5]
A vallások történetének áttanulmányozása során mind korábbi történelmi időkben, mind korunkban több olyan esetet felidézhetünk, amikor a vallási türelmetlenség olyan mértékűvé vált, mely mások életének elvételével járt.
A vallási indíttatású terrorcselekmények esetében számunkra, európaiak számára különösen nyugtalanító, hogy ezek a deliktumok kontinensünk kriminalitásának - nem kívánt - részévé váltak.
Peter Waldmann azt a kérdést veti fel, hogy a vallásos indíttatású terrorizmus vajon több áldozatot követel, mint a szociálforradalmi vagy az etnikai-nacionalista jellegű terrorizmus? Az iszlám terrorizmus pedig még azon belül is egy különösen veszélyes fajtája a különböző formát öltő vallási jellegű terrorizmusnak? Véleménye szerint ezek nehéz kérdések, amelyeket nem lehet egy csapásra megválaszolni.
A vallások történetét átvizsgálva azt látjuk, hogy több olyan eset fordult elő, amikor egyik vallás hívei a másik vallás követőinek életére törtek.
Klaus Mertes a keresztes lovagok támadásait idézi fel, hiszen a Szentföldön harcolók Jeruzsálem meghódítása során kíméletlenül lemészárolták anno a muszlim lakosságot.[6]
Werner Thiede szerint a vallástudományi elemzések nem egységesek a vallások és az erőszak közötti kapcsolat megléte vagy annak hiányára vonatkozóan.[7] A terrorizmus vallási természetét elutasítóknak abban igazuk van, hogy a vallások nem használhatók fel a terrorizmus legitimálására.
- 49/50 -
A kultúrák összeütközésének elméletét képviselő Samuel Huntington megközelítését annyiban érdemes lenne pontosítani, hogy az "összeütközést" nem két, egyidejűleg összeütköző kulturális hullámként kell értelmezni, hanem ideológiai "hullámok" sorozataként. Ez a megközelítés nem fér bele egyes euroatlanti, önmagát fősodorvonalú tekintő gondolati világképbe.[8]
Peter Nitschke értelmezése annyiban finomít Huntington teoriáján, hogy a civilizációk közötti "összecsapás" nem feltétlenül harcban, hanem a különböző értékek összecsapásában jelenik meg. "A globalizált világban ez a konstelláció nemcsak a civilizációk között jön létre, hanem a civilizációkon belüli konfliktuskonstellációként is. Egyrészt a civilizáció mindenkori szabályozási tere nem egyértelmű, másrészt éppen ez eredményezi a civilizációk közötti átfedéseket, eltolódásokat, összeolvadásokat a látszólag szilárdan kialakult értékpreferenciák tekintetében. A civilizációk alapértékeiben tükröződő kollektivizmust ugyanakkor relativizálja vagy megváltoztatja a globalizáció technikai lehetőségeivel együtt járó individualizmus."[9]
Látni kell, hogy egy emelkedő számú áldozatot követelő terrorhullám mögött nem okvetlenül, vagy kizárólagosan vallási motívumok húzódnak meg. Egy olyan globalizálódott - és részben deglobalizálódó - világban, ahol az erőszak egyre hangsúlyosabb szerepet kap, a terrorcsoportok is "brutalitáskényszerbe" kerülnek, sőt egymással akár hírnév konkurenciaharcban is állhatnak.[10]
Az európai történelemben - és sajnos napjainkban is - számos olyan elvetendő példát említhetünk, amikor emberek ezreit eltérő vallási meggyőződése miatt fizikai attrocitás ér vagy ért, sőt a más vallásukat kivégezték.
Az alábbiakban - Roland Christian Hoffmann-Plesch kutatási eredményeit bemutatva - néhány, a vallási köntösben megjelenő dzsihádista terrorcsoportok működését érintő kérdéskör tárgyalására kerül sor.
Az európai biztonságra valós veszélyt jelentenek a dzsihádista irányultságú, a vallási tanokat sajátosan értelmező terroristák. Európa - s ezen belül különösen Németország, Franciaország[11] és Nagy-Britannia - nem csupán menedék-és működési helye az egész világot behálózó vallási alapú[12] terrorszervezeteknek[13], hanem maguk is céltábláikká váltak.[14]
A terrorizmus elleni küzdelem több szinten zajlik. A releváns szakmai szervezetek - általában - érdemben használható prognózist adnak[15] egyes extremisták kriminális céljairól, de sajnos az adott ország politikai vezetése - különböző szempontok miatt - nem hasznosítja kellően a védelmi szektor felől érkező javaslatokat.[16]
"A dzsihád a legvitatottabb iszlám fogalom" - véli Bassam Tibi, nem is alaptalanul.[17] Joggal állítja Simon Róbert, hogy "a dzsihád az egyik legösszetettebb fogalomkör, amelynek csak egyik vonatkozása a fegyveres harc »Allah útján«" - miközben a dzsi-
- 50/51 -
hádot maga is a "szent háború" címszó alatt tárgyalja. Tariq Ramadan szerint a dzsihád nem "szent háború", nem háború, és nem fegyveres harc. "A fegyveres harc jelölésére szolgáló arab terminus a kitál, a háború pedig a harb" - emlékeztet Rostoványi Zsolt.[18]
Egyes vallástudósok szerint a dzsihádnak csaknem nyolcvan elfogadott formája létezik, s ezek közül csak egy - távolról sem a legfontosabb - a háború.[19]
Rostoványi megközelítésében a "dzsihádizmus (dzsihádijja) vagy dzsihádi szalafizmus az iszlamizmus radikális, szélsőséges, militáns változata, amely erőszak alkalmazását és militáns eszközök bevetését is szükségesnek tartja céljai megvalósításához. A dzsihádizmus egy "modern forradalmi ideológia", amely - mint elnevezése is mutatja - a dzsihád klasszikus iszlám doktrínáját, pontosabban annak sajátos, saját céljainak és módszereinek megfelelő értelmezését használja fel céljai eléréséhez."[20]
A dzsihádizmus fejlődése - Roland Christian Hoffmann-Plesch szerint - jó példa egy szubkulturális csoport radikalizálódási folyamatára, mely letér a vallási-politikai ösvényről azért, hogy kizárólag erőszakon keresztül nyilvánuljon meg. "A megkönnyebbült, harcra és meghalni is kész dzsihádista-szalafista politikai-vallási világképébe, ráeszmélési élményét vagy áttérését követően, éles megosztottság épül be, amely elválasztja a barátot az ellenségtől és az e világot a túlvilágtól."[21]
A dzsihádista terroristáknak különböző[22] szakirodalmi tipológiája ismert.[23] Az Iszlám Állam (rövidítve: ISIS)[24] nevet viselő terrorszervezet[25] német származású "katonáit" például - egyes szakértők - három kategóriába sorolták: az áttértek, a hiányos asszimilációt felmutató második bevándorló generáció, és a befogadó országhoz való kötődés nélküli és annak megtámadására is kész harmadik bevándorló generáció. Mindhárom szunnita[26] terrorszervezetekben szocializálódott, ideologizálódott és radikalizálódott.[27]
"Az ISIS a szunnita iszlám VII. századi hagyományait követi (szalafizmus), mely elvet minden más értékrendet, hagyományt és vallást. A terrorista szervezetek által elkövetett cselekmények ellentmondanak az iszlám vallás számos tanításának, törvényének ... Az ISIS ideológiája szerint helyre kell állítani a kalifátust, amit egy kalifa irányít a saría vallásjogi hagyományainak megfelelően, és ezt csakis a dzsihádon keresztül lehet megvalósítani."[28] Az Iszlám Állam[29] térhódítását - Szilágyi-Kiss Hajnalka szerint - az iraki alkotmánynak az a rendelkezése is segítette, hogy egy törvény sem állhat összeütközésben az iszlámmal. "A valóságban ez azt jelenti, hogy a kisebbségek nem gyakorolhatják a vallásukat, és törvény tiltja a muszlimok áttérését más hitre. Aki ezt mégis megteszi, annak menekülnie kell. Halállal fenyegették azokat, akik nem viseltek kendőt vagy megünnepelték a karácsonyt."[30] Különös körülmények között lelte halálát egy fiatal kurd nő, Mahsa Jina Amini, akit a kendőviselési szabályok megsértése miatt vett őrizetben az iráni erkölcsrendészet. Jelzésértékű, hogy az Európai Parlament 2023-ban poszthumusz Szaharov-díjjal tüntette ki.
- 51/52 -
A szakirodalomban ismert olyan megközelítés, mely a dzsihádista szervezeteket "gyökerüket vesztett, globalizált dzsihádturisták" szövetkezéseiként értelmezik. Ezek a csoportok egy konkrét térbeli alakzathoz való kötődés nélkül egy globálisan alkalmazható "dzsihádista receptet fejlesztenek ki, amellyel aztán az Európába vándorolt, ott született és idegenné vált dzsihádisták számára is lehetővé teszik a csatlakozást."[31]
A Németországban az első bevándorló generáció ("vendégmunkás") kötődött származási[32] országukhoz és kultúrájukhoz, ahol szocializálódtak.[33] "A második bevándorló generáció ("külföldiek") gyengén integrálódott és egyáltalán nem asszimilálódott, míg a harmadik bevándorlási generációnak
- melyet leginkább 9/11 után "muszlim" elnevezéssel illetnek - már egyáltalán nincs kötődése a befogadó illetve származási országához és azok adott kultúrájához."[34]
Németországra a bevándorlók a "lehetőségek földjeként tekintettek, de hamar kiderült, hogy az elvárások túlzók voltak, korábbi családi-szociális gyökereik sérültek és meglehetősen eltérőek a származási és a befogadási ország társadalmi-kulturális sajátosságai. Mindez különösen a második, valamint a harmadik generáció életében jelentkezett problémaként és ez magyarázza a fiatal muszlimok vallásba való menekülését."[35] A vallás ugyan a "mi-érzetét" közvetíti feléjük, valójában nem tud a diszkriminált fiataloknak egy tartalommal teli identitást adni - Hoffmann-Plesch szerint.[36] E megközelítés a migrációs folyamatok egyfajta értelmezési lehetőségét jelenti, de nem feledkezhetünk meg más irányú megközelítések kutatási eredményeiről.
Németországi vizsgálatokra hivatkozva Hoffmann-Plesch úgy látja, hogy "a vallásosság növekedésével csökken az integráció, de nő az erőszak aránya (mert növekszik az erőszakot legitimáló férfinormák elfogadása)...Ha az ember szubjektíven tekint ezekre a tényekre, akkor látható, hogy a háború utáni politika elitnek a multikulti-projekt mindössze 2-3 bevándorló generáción belüli sikeres megvalósítására irányuló törekvése mindkét oldalról nézve nem éppen veszélytelen szociális utópiának tűnik. Már a 'váltók' is rosszul vannak beállítva: a külpolitika a piac követelményeit irányozta meg, míg az integrációs politikát teljes mértékben elhanyagolták. Az 1970-es évektől "különös figyelemre adott okot" a bevándorló generációk soraiban megfigyelhető növekvő bűnözés. Ma kezdenek látszani ennek, a német történelemben egyedi, részben pedig meghiúsuló kísérletnek a következményei. A harmadik generáció muszlimjai elhatárolódtak a szüleik és nagyszüleik kultúrájától és a társadalomtól, és megteremtettek maguknak egy kollektív-szubkulturális identitást és gyakorlatot."[37] Hoffmann-Plesch szerint ezek a fiatalok is jelenhetik a "szalafizmus autonóm fázisát".[38]
A reiszlamizálódási folyamatok nem új keletűek. A reiszlamizációval kapcsolatosan Rostoványi Zsolt megjegyzi[39], hogy annak kezdete az 1960-as évekre datálható, majd az 1979-es iráni iszlám forradalom győzelmétől újabb lendületet kapott. A reiszlamizációs folyamat hatására "ugyanakkor
- 52/53 -
az iszlám világ színtere - beleértve a politikai színteret is - iszlamizálódott, ami nem csupán a politikai iszlám (az iszlamizmus) markáns előretörésében, hanem az iszlám - mindenekelőtt a társadalmi-közösségi életben betöltött - szerepének általános megerősödésében, a társadalom reszakralizációjában is megnyilvánult."[40] Rostoványi értelmezésében a reiszlamizáció folyamata "együtt jár egy erőteljes dekulturalizációs folyamattal is, ami különösen Európára, az Európában élő muszlim közösségekre jellemző. Ennek lényege az etnokulturális iszlám dekonstrukciója, az iszlám "mag" köré épült kulturális kontextus teljes lebontása és egy olyan "tiszta" vallási identitás felépítése, amely egyáltalán nem kötődik egy adott kultúrához. Mindennek persze rendkívül szerteágazó konzekvenciái vannak."[41]
Az iszlám/arab világ színterében - Rostoványi Zsolt szerint - az iszlamizmus térnyerése sok szempontból a nacionalizmus tagadásának volt a következménye. "A reiszlamizációs diskurzus ugyanakkor nem jelenti az iszlám kizárólagosságát! Iszlamista szervezeteknek a politikai hatalmat az arab világ, illetve a Közel-Kelet egyetlen országában - Irán és az Iszlám Állam időszakos, iraki és szíriai térnyerése kivételével - sem sikerült megragadnia. Az "arab tavasz" kezdeti időszakának eseményei ugyanakkor arról tanúskodtak, hogy a reiszlamizáció ellenére sor kerülhet széles körű, szekuláris jellegű, a demokratizálás melletti társadalmi megmozdulásokra is."[42]
A reiszlamizálódási folyamatokra példaként említhető, hogy az 1980-as években a muszlim "külföldi" az NSZK-ban reiszlamizálódott. Ehhez hasonlóan ma szalafistaként radikalizálódik a fiatal muszlim migránsok - Hoffmann-Plesch megnevezését kölcsönözve - cyber és a gangsta-rap generációja. "Új az a tény, hogy leginkább fiatal németek térnek át a szalafista iszlám irányzatra, hogy a neoszalafisták elősegítik a vallás és a kultúra radikális szétválását, hogy a németországi ifjúság szalafizálása a színtiszta katonai dzsihád (a nem szalafisták fizikai megsemmisítése, öngyilkos merényletek, egy globális, saria-konform kalifátus létrehozása) elméletéhez és gyakorlatához kapcsolódik. Vajon mik ennek a radikalizálódásnak az okai és stratégiái?"[43]
A feltett kérdésre a szakirodalomban többféle válasszal találkozunk. Póczik Szilveszter - Elaine Pressman kutatásai[44] alapján is - a radikalizálódásnak négy elméleti fázisát különíti el.
Az első fázisban az egyén fogékonnyá válik a szélsőséges eszmékre. Mindez gyakran krízishelyzetekben (pl. családi, munkahelyi) következik be. Ezt követi a konverzió és azonosulás fázisa, mely hitbeli változást és új elköteleződést jelent. A harmadik fázis a meggyőződés és indoktrináció időszaka. Ez korábbi életükkel való szakításban és radikális rituálékban ölt teste. Végül a radikalizálódó személy az aktív cselekvés szakaszába lép, s ez már a konkrét terrorcselekmény(ek) tervezése és/vagy kivitelezése. Póczik Szilveszter ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy mindez akár nagyon rövid idő - néhány hónap - alatt lefolyhat, de akár évekig is elhúzódhat.[45]
- 53/54 -
A dzsihád - Kis-Benedek József megközelítésében - "az iszlámban vallási kötelezettség, amely kétféleképpen értelmezhető: tágabb értelemben a nagyobb (vagy spirituális) dzsihád a személyes vallási elkötelezettséget foglalja magában; a kisebb dzsihád a közösség és az egyén azon kötelezettségét tartalmazza, amely az iszlám és a muzulmánok védelmére vonatkozik."[46]
Kis-Benedek - Marc Trévidic vizsgálódásait figyelembe véve - fontosnak tartja megemlíteni, hogy a franciahonból külföldre távozók döntő többsége kalandkereső, harcolni akaró, vagy bosszút forraló, illetve társadalmi beilleszkedésre képtelen személy és elenyésző azok száma, akiknél a vallás jelenti a hajtóerőt.[47] Lényegében hasonló következtetésre jut Olivier Roy is, aki szerint a mai terroristák nem a muzulmán lakosság radikalizmusát fejezik ki, hanem egy generációs lázadást tükröznek, ami a fiatalság egy igen pontosan meghatározható kategóriáját érinti.[48]
Kis-Benedek József szerint további közös ismérve ezeknek a fiataloknak "a reális és felismert lehetőségek hiánya", valamint "a fiatalok szüleikkel, a társadalommal és a hatóságokkal szembeni lázadása".[49]
Nem alkotható egységes radikalizálódási[50] és toborzási minta, mint ahogy pl. a német ISIS-dzsihádistáknak sincs tipikus profiljuk. Mindezek ellenére mégis lehet iránymutató megállapításokat tenni.[51]
Arie W. Kruglanski és Donna M. Webster - a tamil szeparatisták, valamint Abu Sayyaf, Fülöp-szigeteki terrorista csoport tagjaival készített felméréseken alapuló - radikalizálódási modellje a folyamat lehetséges összetevői között sorolja fel az élet értelmének keresését (mindenekelőtt individuális vagy szociális identitásvesztés esetén), egy olyan ideológiát, amely még a terrorcselekményekre is feljogosíthat, valamint a csoportdinamika különböző, a társadalomkutatásban ismert jelenségei (alkalmazkodás, nyomás, azonosulás stb.).[52]
Werner Sohn szerint "speciális szerepet játszik a "collectivistic shift", azaz egy erősebb igazodás a saját csoport értékeihez és normáihoz, amint az egyén saját individuális jelentőségének tartós elvesztését érzi. Kruglanski és Webster az empirikus eredmények alapján jól érthetővé teszi a radikalizálódási folyamatok leírására alkalmazott megközelítésük alkalmasságát. Eszerint a deradikalizálódás - mint a radikalizálódás inverz folyamata - a cél iránti elkötelezettség csökkentésével, az erőszak elutasításával vagy alternatív célok újraélesztésével mutatkozhat meg vagy mozdítható elő."[53]
Sohn úgy látja, hogy a potenciális elkövető, amikor radikális eszközöket támogat vagy fogad el adott probléma/cél megoldása érdekében az számára a normalitás terrénumán belüli. "Erre egy jó példa annak az öngyilkos merénylőnek a viselkedése, aki cselekedete véghezvitelével eléri ugyan a célját - hogy mártírrá váljon -, ezzel egy időben azonban felad minden egyéb tényleges vagy potenciális célt.[54]
Jocelyn J. Bélanger és munkatársai - Albert Bandura kutatásaira[55] hivatkozva - úgy látják, hogy az elkövetők kognitív manőverekkel támogatottan,
- 54/55 -
az önvád negligálásával követnek el erkölcstelen, bűnös tetteket.[56]
A terrorcselekmények erkölcsileg elfogadhatók, ha az áldozatot dehumanizálják (alacsonyabb rendű lénynek tekintik) és az erőszak igazolható, ha az nemes és fontos cél szolgál.
Aquino és munkatársai megállapították, hogy az erkölcsi elszakadás hatékonyan csökkenti a résztvevők negatív érzelmeinek mértékét pl. az Irakban fogvatarott amerikai katonákat bántalmazói esetében.[57]
Egy szubkulturális[58] hit-, norma- és értékrendszer konfliktusok olyan önszabályozó modellje, amely egy anti-rendszert testesít meg az uralkodó társadalmi rendszerrel szemben és a belső társadalmi normakonfliktusok alapján támogatja a deviáns viselkedést és a bűnözést - véli Hoffmann-Plesch.[59] "Nem mindig a csoport hittételei az oka a csoporttagságnak, ez inkább a tagság velejáró mellékterméke vagy szükséges feltétele; a csoportkultúra, az általa teremtett státuszkritériumokkal együtt, gyakran csak egyfajta önvédelmi intézkedés, egy út a társadalomból kitaszítottak beilleszkedési problémáival való megküzdéshez. Egy szubkultúra, illetve bandakultúra vonzereje abban rejlik, hogy tagadja a fennálló társadalom tagjaival együtt való létezést."[60]
Albert J. Reiss elmélete szerint szocializációs hiányt, hátrányt jelenthet az, ha az. ún. belső visszatartás, a külvilág negatív hatásaival szembeni immunizálás nem alakul ki. A későbbi bűnelkövetés azért történik meg, mert az egyén képtelen kialakítani a társadalmilag elfogadott és elvárt magatartási szabályokat; összeomlik a belső kontrollja[61]; hiányoznak továbbá azok a társadalmi normák, amelyek meghatározzák a családban, az iskolában és egyéb fontos társadalmi csoportokban a helyes viselkedést - állapítja meg Korinek László.[62]
Ezenkívül kifejezett vallásosság esetén - Hoffmann-Plesch szerint -nagyon valószínű a vallásos viselkedésminták átvétele. "Egy radikális vallási, szektás-eszkatológikus vagy utópista-anarchista szubkultúra hű tagja ennek megfelelően nagyra becsüli saját normáit, értékeit és hittételeit, miközben megveti és elveti a központi kultúrát, vagy harcol ellene. Mindezek könnyen deviáns viselkedéshez vagy bűnözéshez vezethetnek. A szubkulturális csoportok tagjai gyakran a disszociális személyekkel mutatnak hasonlóságot. Disszocialitás esetén nagy az ellentmondás a viselkedés és a szociális normák között."[63]
Dorotohee Dienstbühl egyik írásában arra emlékeztet[64], hogy ezek a merénylők nem elmebetegek, nem is pszichopaták, hanem teljesen normális életet folytató emberek.[65] Találkozhatunk olyan értelmezéssel is, mely szerint a terroristák feltehetőleg még "normálisabbak is, mint más emberek".[66]
Dienstbühl szerint "nem minden pszichopata láthatóan elmebeteg és
- 55/56 -
nem minden pszichopata tér el feltűnően viselkedésében a normálistól. A pszichopátia fogalma nem írható le egységesen, és nem csak a feltűnően eltérő, beteges viselkedésre terjed ki. A pszichopátia olyan fanatikus beállítottságon alapuló viselkedésmódokra is vonatkozik, amelyek nem feltétlenül jelennek meg a mindennapi viselkedésben. Következésképpen tűnhet valaki "normálisnak" és úgy tűnhet, hogy beilleszkedett a társadalomba, miközben pont ezt a társadalmat gyűlöli annyira, hogy képes ártani is neki. Ez a felismerés nem teszi egyszerűbbé az elkövetői kutatást, rávilágít azonban e speciális feladattal szemben támasztott követelményekre."[67]
Megkerülhetetlen a terroristák környezetének vizsgálata, de ez önmagában nem minden esetben ad elegendő magyarázatot arra a kérdésre, hogy miért válnak emberek terroristává.
Ehhez - Dienstbühl szerint - "a biográfiai származás-, és környezetvizsgálat mellett mindenekelőtt ezeknek az embereknek a motivációját és pszichikai struktúráját kell megismerni. Tehát azokat a kognitív folyamatokat, amelyek kialakítják az emberben azt a motivációt, hogy valaki merényleteket követ-e el, vagy sem: egy merénylő környezetével folytatott interakciójának megértett folyamatai is segítenek magyarázatot találni, és fontosak lehetnek, például ha a rendőrség megfigyel egy gyanús személyt, akiről a látszólag mindennapos viselkedése ellenére is meg kell tudnia állapítani, vajon tényleg veszélyes vagy sem."[68]
A raszter nyomozások költségességük miatt jelenleg nem túlzottan kedvelt a hatóságoknál, pedig ezekben rejlenek még kiaknázatlan adatpotenciálok.
A bűnözés oka - Hoffmann-Plesch szerint tehát - nem mindig személyiségzavar, szociális okai is lehetnek. Az olyan emberek esetében, akik különféle okokból kifolyólag nem tartják be a fontos szociális normákat, nem feltétlenül függ össze a disszocialitás ilyen zavarokkal. Ez lehet - mint ahogy különféle anarchista, emancipációs vagy szabadságharcos csoportokban is - "a tudatos életvezetés egy formája", vagy pedig gyenge önértékelésből illetve mély identitásbeli bizonytalanságból fakadó kísérlet, a sértettségek, korlátozások és csalódások önképbe való integrálására.[69]
Az ISIS-tettesek többféle személyiségtípus ismérveit mutatják, Hoffmann-Plesch szerint nem sorolhatók kizárólag egy sajátos bűnelkövetői csoporthoz, inkább egyfajta keveréket képeznek a disszociális tendenciákat felmutató "meggyőződéses elkövetők" és a "szubkulturális bűnözők" között.[70] "Az első esetben a szabályszegő tett abban a tudatban történik, hogy az illető képviseli a jobbik normát. Mindenféle politikai/vallási aktivisták és fanatikusok cselekszenek rossz lelkiismeret nélkül annak ellenére, hogy tudják, megsértik az érvényben lévő törvényeket. A második csoport egy a fennálló rendtől eltérő norma- és értékrendszerhez igazodik, amely megenge-
- 56/57 -
di a bűnözői viselkedést. A leginkább fiatalkorú elkövetők tudatosan lépik át az érvényben lévő büntetőtörvényeket és erkölcsi normákat, és csak saját szubkultúrájuk értékeit és normáit veszik figyelembe."[71]
A dzsihádista-szalafista szubkultúra is az erőszak egyik - talán a modern történelem legerőszakosabb - szubkultúrája. A Szíriában és Irakban elkövetett rémtettek, kegyetlenségek[72] az elkövetők professzionális brutalitását mutatja pl. tankkal történő nyilvános kivégzés.[73]
A nárcizmuskutatás azt mutatja, hogy azok a gyerekek, akiknek a személyiségfejlődése a korai szakaszban erősen sérült (anyai szeret hiánya, családon belüli erőszak), egész életükben szenvednek ettől.[74] "Teljes mértékben nem tudják elhagyni "belső börtönüket", nagyon félnek a megalázástól, a külső világgal szemben dühöt, irigységet, gyűlöletet vagy bosszúvágyat éreznek. Perfekcionizmusuk, túlzott önkifejezési vágyuk, illetve mértéktelenségük "mély bizonytalanságuknak, az önmegvalósítás, szeretet és önfelfedezés kétségbeesett keresésének" a jele."[75]
Hoffmann-Plesch szerint "az elhanyagolt gyerekek és fiatalok defektív tünetegyüttesének vizsgálata során magas csoportizgalmi hajlandóság volt megállapítható: a csoportok nagyon gyorsan fokozódnak fel diffúz izgalmakba, és közben nagyon gyorsan elvesztik a realitáskontrollt. "Valószínűleg nem véletlen, hogy ilyen helyzetek felnőtt dzsihádisták esetében is megfigyelhetők. Ők gonosz hatalmak áldozatainak érzik magukat. A nyugat és a "muszlim árulók" az iszlám ellen folytatott háborús és kínzási kampányukkal megsértették és megalázták grandiózus csoportidentitásukat. Ez az idealizált "szülő-imázs lealacsonyítására" hasonlít, ami regresszióhoz, "egy archaikus, omnipotens nagy-énnel való összeolvadáshoz" (az iszlám ősközösséggel) és "egy krónikus, narcisztikus harag különböző megjelenési formáihoz" vezet. Úgy tűnik, gyakran egész ISIS-egységekre tör rá ez a narcisztikus harag, ami "jól szervezett hadjárattá" válik, s amit bosszúvágy és vérszomjasság övez. Ezt sokszor láthattuk szír/iraki városok és falvak megrohanásakor."[76]
A dzsihád-szalafista harci közösségekben uralkodó belső normarendszer struktúrája - Hoffmann-Plesch szerint - hasonlóságokat mutat fel a bűnözői csoportok bandán belüli normarendszerének struktúrájával: sajátos szabályok (pl. saria-konform előírások), a csoportstátusz megszerzésének az eszközei erőszakos/brutalitás módszerekkel (pl. lefejezések), elhatárolódás kifelé (pl. sajátos öltözködés), belső szankciók (pl. korbácsolás) és becsületkódex (pl. a társakat nem szabad cserben hagyni).[77]
Az alkotmányvédő hatóságok megállapították, hogy a "szalafizmus ott virágzik, ahol fiatal muszlim migránsok és áttértek keresik az identitásukat, a hovatartozásukat és az élet értelmét, s eközben szalafista prédikátor vagy internetes propaganda befolyása alá kerülnek. A szociális-gazdasági "játék"
- 57/58 -
megalázottjai, kiközösítettjei, vesztesei gyakran reakciós átalakulásba menekülnek: nem csak, hogy elvetik az uralkodó hit-, norma- és értékrendszert, hanem aktívan bosszút is állnak rajta - anarchiával, kisebb bűncselekményekkel, ellenállással, terrorral."[78]
A szalafizmus - a Német Alkotmányvédelmi Hivatal megközelítése szerint - egy fundamentalista iszlamista ideológia és egyúttal egy szélsőséges, modern alternatív életstílusú ellenkultúra, sajátos és egyedi jellemzőkkel."[79]
Hoffmann-Plesch szerint: "sok ember számára bizonyos csoportok/egyének (esetleg szekták vagy prédikátorok) hittételei, normái és értékei különös tekintéllyel bírnak, mivel ezek jelentik számukra a vonatkoztatási csoportot/személyt. Ebből a szempontból nézve az ilyen emberek deviáns viselkedését tehát olyan szabályok irányítják, melyek eltérnek a társadalmilag uralkodó csoport szabályaitól, és amelyet a szubkultúrában való szocializálódás során tanultak meg: saját viselkedésüket ezért nem deviánsnak, hanem teljesen normálisnak tartják, mint ahogy az ISIS-tagok számára sem számítanak saját terrortámadásaik szörnyű tettnek, hanem saria-konform, vagy sokkal inkább szent cselekedetnek."[80]
A szalafizmussal kapcsolatosan nehézségekbe ütközik tudományos igényességű megállapításokat tenni, mivel a téma meglehetősen átpolitizált. Az akadémikusi tisztánlátást az is nehezíti, hogy a szalafisták gyakran szkeptikusan vagy akár ellenségesen viszonyulnak a tudományos kutatásokhoz, továbbá érezhető némi rivalizálás az egyes tudományterületek között.[81] A szalafizmus témakörében megjelenő publikációk egy része vélt, feltételezett ismereteken alapulnak, így nem tekinthetők tudományosan validált és szisztematikusan összegyűjtött kutatási eredményeknek. Kiindulási támpontként szolgál(hat)nak a szalafista szervezetekben regisztráltak száma, illetve - a korábban írtakkal ellentétesnek tűnhet, de valid adatok hiányában - a biztonsági hatóságok becslései. E jelenség relevanciája és mértékét nehéz hitelesen értékelni, mivel a nemzetbiztonságban érintett hatóságok sokszor leszűkítően értelmezik a szalafista miliő fogalmát.[82]
A szalafizmus vonzerejét - a téma neves kutatója, Wiebke Steffen szerint - a szigorú szabályrendszer teszi.[83] Abból a meggyőződésből, hogy a vallási források (a Korán és Szunna) megértése az egyetlen igaz és lehetséges, a szalafisták "igazságigényt" vezetnek le azokból: csak "helyes" és "helytelen" vagy "jó" és "rossz" létezik. A szalafizmus egyszerű válaszokat ad a nehéz kérdésekre, és egyértelmű utasításokat ad a kétértelmű helyzetekre. Ez támogatást, eligazodást és értelmet ígérhet - így különösen a fiatalok igényeit elégítheti ki.[84]
A szalafisták azt kínálják, amit sok fiatal keres: vallási "tudást", egyértelmű válaszokat a fontos kérdésekre pl. "Milyen egy igazi muszlim?" Értékeket, orientációt, értelmet és perspektívát, igazságot és magyarázatot ad a világra, közösséget és bajtársiasságot, hovatartozást, elismerést, tiltakozást a szülők ellen (akik gyakran nagyon aggódnak a gyermekeik vallás
- 58/59 -
iránti elkötelezettsége miatt), és egyáltalán nem szeretik), igazságosságot és tiltakozást az igazságtalanság ellen ("a világ megmentése"). Vagy ahogy Guido Steinberg fogalmazza meg dióhéjban: "Nincs menőbb dolog a fiatalok körében, mint dzsihadistává válni".[85]
Anselm Grün az iszlám jegyében vallási jelszavakat kiáltó terroristákra úgy tekint, mint akik figyelmen kívül hagyják az iszlám etikai elveit, s "különféle, a szakrális iratok szövegösszefüggéséből kiragadott idézeteket kiforgatva gyűlöletet szítanak, és az erőszak ellenkultúráját terjesztik a világban."[86]
A neves teológus, Hans Küng arra emlékeztet, hogy a "muszlimok túlnyomó többsége azonnal az iszlámmal ellentétes cselekedetként ítélte el az Egyesült Államok elleni terrortámadást. A muszlimok szerint a terrorizmus az iszlám elfajulása. A Korán is arra szólít fel, hogy a rosszat jóval viszonozzuk, vagy jóval hárítsuk el (13. szúra 22), "ellenfeleinkkel a legjobb módon küzdjünk" (16,125), vagyis békésen. A Koránnak a muszlimok által gyakran idézett tétele: "A vallásban nincs kényszerítés" (2, 256).[87]
Mohssen Massarrat úgy véli, hogy a nemzetközi terrorizmus okainak az iszlámra való eredeztetése félrevezető. Inkább a társadalmi-gazdasági és kulturális hiányosságok, az igazságtalanságok és megalázások, valamint az emberek politikai, gazdasági és kulturális önrendelkezésének figyelmen kívül hagyása erősíti az erőszak turbulens használatát.[88]
A bevándorlás, illetve az ezzel kapcsolatos asszimiláció problémája - Póczik Szilveszter szerint - "a 19. század kezdetétől végighúzódott a különféle politikai filozófiák vonulatain".[89] Többféle elméleti és gyakorlati megközelítés ismert a migráció és a terrorizmus közötti esetleges összefüggésre vonatkozóan.
A hazai szakirodalomban Éberhardt Gábor a leíró tanulmányok és adatbázisok elemzési adatai alapján megállapította, hogy "a migráció és terrorizmus aktív, globálisan jelenlévő esemény, a rájuk jellemző változókkal, hatásokkal...a migrációban (ezen belül is elsősorban az irreguláris migrációban) beazonosíthatók olyan elemek, amelyek az indirekt hatásokon túl, direkt biztonsági kockázatot jelenthetnek a társadalmak számára."[90] A szerző a migráció és a terrorizmus rendészeti szervek által történő kezelése során alkotmányossági aggályokat észlel, különösen a katonai és a rendészeti beavatkozások közti jogi garanciakritériumok különbsége terén.
Bartkó Róbert a befogadó tagállam területére legálisan érkező, képzett migránsok esetében nem észlel beilleszkedési nehézségeket. Meglátása szerint a szociálisan nehezebb helyzetből induló, gyengébb kulturális kompetenciákkal rendelkezők számára nehéz az új körülményekhez adaptálódás. Ők könnyebben kerülhetnek perifériális helyzetbe és ez a státusz kondicionálhat[91] radikalizációra.[92] A tömeges illegális migráció jelensége kedvez a terrorszervezeteknek pl. a tömegben
- 59/60 -
sokkal könnyebb elvegyülni, hamis okiratok felhasználásával sokkal egyszerűbb a határőrizeti szervek éberségét kijátszani.[93]
Böröcz Miklós szerint "bebizonyosodott, hogy a nyugaton elkövetett terrorcselekmények túlnyomó többségét nem illegális migránsok, hanem migráns felmenőkkel rendelkező, nyugati országok állampolgárai, vagy legális migránsok követték el, akik muszlim vallási fanatikusok voltak."[94]
A németországi ISIS-dzsihádisták jelentős része - Hoffmann-Plesch szerint - migránsokból áll. Hans-Georg Maaßen, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal korábbi elnöke a "négy "M"-mel jellemezte a szalafistákat: "férfias (männlich), muszlim (muslimisch), migrációs háttér (Migrtionshintergrund) és kudarc (Misserfolg). A párizsi merényletek - a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadás, a Stade de France stadionnál elkövetett bombamerénylet, a Bataclan színház és koncertteremben végrehajtott tömegmészárlás - megmutatták, hogy "összefüggés van a terrorizmus és az iszlám bevándorlás között. A szalafisták "istentelen ellensége" a kirekesztés és a meghiúsult szociokulturális integrálódás miatt, valamint nem utolsósorban Németországnak a "terror ellen folytatott harcban" való részvétele miatt érzett dühből kifolyólag, már nem a származási országuk hitehagyott kormányzata, hanem a nyugati, keresztény kultúra és civilizáció az, amit az ördögi-anyagi világgal azonosítanak. A szalafisták a nyugati befogadó országokban frusztrációból, gyűlöletből és irigységből kifolyólag - nem utolsó sorban pedig diszkriminációs tapasztalataik és vélt/valós igazságtalanságok miatt - rendkívül negatív belső kapcsolatot alakítottak ki ezzel a "bukott" földi világgal, és mivel a vallásos világmegvetés sajátos gyakorlatokat eredményez, a diaszpórában egyfajta neo-iszlámizmus alakult ki, iszlám életvitel formájában. Az intézményesített vallás személyes vallásossággá lett; a földrajzi területhez kötött umma "neo-etnikai csoporttá" vált, "globális vallási közösséggé", amely alapjában véve a szalafista életmódon alapul. Ez az életstílus azonban nem csupán szubkulturális divat, mint például a non-agresszív hippi stílus, hanem egy "háborús ethosz" kifejeződése, amelyet diaszpóra (dzsihádista-) szalafista miliőjében ápolnak."[95]
A migrációs politikai trendek tekintetében érdemes figyelemmel lenni az Egyesült Államok szabályozási megoldásaira. Donald Trump amerikai elnök nem sokkal 2017. januári hivatalba lépése után kiadta a 13769. számú végrehajtási rendeletet, "Protecting the Nation From Foreign Terrorist Entry Into the United States" címmel. Ez a rendelet számos bevándorlási korlátozást vezetett be, különösen a muszlim többségű országokból az Egyesült Államokba irányuló bevándorlás és utazás tekintetében. Hivatkozási alapként a New York-i és Washington DC elleni szeptember 11-i terrortámadások szolgáltak.[96]
Trump lépései nem előzmények nélküliek, mivel a Bush-kormányzat is már elég kemény és jogállami szempontból nehezen vállalható intézkedéseket hozott pl. állami kínzás, határozatlan
- 60/61 -
idejű fogva tartás, tömeges megfigyelés stb.[97] Joe Biden elnök ugyanakkor megpróbálta normalizálni az Egyesült Államok migrációs politikáját.
Arthur Kreuzer szerint nemcsak a politika, hanem a tudomány számára is komoly kockázatot rejt magában a "migráció és a terrorizmus", a "migráció és a bűnözés" témáiról beszélni. A konkrét esetek példaszerű kiragadása félreértésekhez vezethet. "A témát félelem és előítélet övezi. Könnyen kiforgathatják társadalmi szervezetek, pártok, politikusok, a tömegmédia vagy akár egy törzsasztal beszélgetés, a társadalmat pedig erősen megoszthatja."[98]
Kreuzer a migráns, a menekült témához kapcsolódó bűneseteket öt típusba sorolta (menekültek által elkövetett állam-, társadalom- vagy állampolgárok ellen elkövetett bűncselekmények; menekültek menekültszálláson elkövetett bűncselekményei; menekültek ellen elkövetett bűncselekmények; a menekültügyet kihasználó bűnözés; a menekültellátásban dolgozó személyek ellen elkövetett bűncselekmények). Ezek közül a migránsügyet kihasználó deliktumoknál jelenhet meg az a jelenség, hogy terroristákat migránsként próbálnak meg bejuttatni a tervezett terrorcselekmény célországába.[99]
Az állami bűnüldöző, terrorelhárító szervezetek - terrorizmus elleni küzdelem vezérszavára alapított - szinte korlátlan adatgyűjtési megoldásai valóban esélyt jelenthet terroristák elfogására, leleplezésére, merényletek megelőzésére, de tudni kell, hogy az adatokkal történő hatósági visszaélés lehetősége fennáll.[100] Wolfgang Ischinger szerint szükséges egy jobb, a terrorizmusban és a menekültválságban is helytálló, biztonságpolitikára irányuló, egyfajta "Európai FBI" létrehozása.
A terrorizmushoz konkrétan nem kapcsolható, de mégis a migrációhoz kötődő negatív jelenség a "taharrush gamea".[101] A nyugat európai közvélemény előtt a 2016-os kölni, szilveszter éjszakán nők ellen elkövetett drasztikus szexuális támadások kapcsán vált ismertté.
A tömeges szexuális zaklatásokat 2005-től dokumentálják Egyiptomban, az ún. "fekete szerdán" történtek bántalmazások kapcsán. A "taharrush gamea" kifejezés - Jeniffer Barthel szerint - ma a közterületen csoportosan (gamea) elkövetett (szexuális) zaklatást (taharrush) jelöli. "A zaklatás (taharrush) fogalma eleinte a gyermekek és nők otthoni közegben történő szexuális molesztálására vonatkozott. 2006-ban a szó egy új jelentéssel bővült, azoknak a nyilvánosan, kollektíven elkövetett szexuális bűncselekmények leírására, ami a böjt megtörésének ünnepe alatt Kairó központjában nagy számban fordult elő."
A "taharrush gamea" jelenség első ízben az egyiptomi Tahrir téren tartott demonstráció kapcsán vált nemzetközileg is ismertté, amikor is számos demonstráló nő, a nyílt utcán, fiatal férfiakból álló csoportok szexuális kényszerítésének és bántalmazásának esett áldozatul. Az a tény, hogy ennek során, 2011. február 11-én, Lara Logan-nek, a CBS külföldi tudósítójának is brutális szexuális támadásban volt része, szintén elsősorban Egyiptomot helyezte a nem kormányzati szervezetek
- 61/62 -
által folytatott erre vonatkozó vizsgálatok középpontjába."[102]
A helyzet továbbá szomorú konzekvenciája, hogy "eleinte ezeket a cselekményeket még az egyiptomi állam megbízásából követték el. A szexuális erőszak itt még a megfélemlítés és a hatalomdemonstráció eszközeként szolgált. A politikailag szervezett támadások következményeképp azonban ezek a cselekmények saját lendületet vettek, és mára már az egyiptomi társadalom nyomasztó velejárójává váltak."[103]
A "taharrush gamea" jelenségének kialakulási feltételeiről kérdezve Susanne Schröter német etnológus és iszlámszakértő így válaszol: "az alapfeltétel a társadalom patriarchális ideológiájában keresendő, abban az elméletben, miszerint van tiszta nő és tisztátalan nő." A "tiszta nők" azok, akik testüket befedik, nem élnek nemi életet házasság előtt és engedelmeskednek a férfinak. Ezzel szemben a "tisztátalan nők" azok, akiknek saját akaratuk van, és nem mennek feleségül a számukra kijelölt férfihoz. Ez a társadalomban uralkodó elképzelés hozzájárul a szexuális támadások bizonyos fokú legitimációjához."[104]
"Egy nő - aki egyedül közlekedik a köztereken - sok férfi szemében kívül esik a családja védelmi területén és ezáltal elveszíti azt a jogát, hogy zaklatásmentesen folytathassa útját. Ennek tükrében a társadalom egyfajta "kettős morállal" jellemezhető: Míg a férfiak viszonylag kockázatmentesen válthatnak házasság előtti és házasságon belüli kapcsolatok között, addig a fiatal nők részvétele egy "vegyes ifjúsági kultúrában" megalázással és a szociális presztízs sérülésével jár együtt."[105]
Michaela Wendekamm szerint a "jelenlegi európai menekülthelyzet kihívást jelent a különböző szakpolitikák - különösen a biztonságpolitika - számára, tekintettel az általános terrorfenyegetésre." Komoly társadalmi-politikai viták tárgya a biztonság és a szabadság, a kirekesztés és az integráció viszonyrendszere. Ezekről a kérdésekről azonban őszinte, elfogultságmentes diskurzust kellene folytatni.
A terrorizmus elleni küzdelem rendkívül bonyolult folyamat. A magát "nyugatiként" definiáló civilizációs közösség a sajátos rendszerező gondolkodásmódjával számos tudományos-technikai eredményt ért el. Ez a megközelítés jellemzi a terrorizmus elleni küzdelmet is. Tipológiák készülnek a terroristák lehetséges ismérveiről, melyek alapján megpróbálják a tág értelemben vett bűnüldöző szervek a potenciális elkövetőket felderíteni.
A 21. századi terrorizmus domináns változatának ideológiai alapja a vallási gyökerű iszlamizmus lett.[106]
A vallási indíttatású terroristák esetében a típusba sorolás azonban sok esetben sikertelen. A bűnüldöző szervek nem képesek felhagyni a "nyugati" rendszerező gondolkodással, melynek az a következménye, hogy alacsony eredményességi rátájú ezeknek a személyeknek a rendőrkézre kerítése.
Meg kell érteni a "keleti" ember gondolkodását, és akkor talán sike-
- 62/63 -
resebb lesz a vallási bázisú kriminális extremitások elleni fellépés.
A migráció és a terrorizmus kapcsolatát vizsgáló tanulmányok alapján a migráció önmagában nem a terrorizmus trójai falója. A migráció kedvezőtlen körülmények között viszont terrorizmushoz vezethet, különösen akkor, ha a befogadó országok állami kapacitása és társadalmi-gazdasági feltételei rosszak, és károsak a migránsok és különösen a menekültek integrációja szempontjából.[107] ■
JEGYZETEK
[1] Horváth Attila: A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején. Polgári Szemle 2014/1-2. 312-313. o.: "A kommunista vezetők valódi céljukat és véleményüket soha nem vallották meg nyíltan. A közvéleménynek mindig azt mondták, hogy nem ellenségeik az egyházaknak, sőt éppen ellenkezőleg, a legteljesebb vallásszabadság biztosítását szeretnék. Tisztelik mindenki vallásos hitét. Azt hirdetik, hogy ennek jegyében az egyházakat elválasztják az államtól...Hangsúlyozták, hogy a vallás magánügy. Ennek ellenére megfigyelték, nyilvántartották, hogy ki jár templomba, ki járatja gyermekeit hittanra, ki keresztelteti, ki bérmáltatja meg a gyermekeit, ki esküszik templomban... A vallásos ember másodrendű állampolgár lett. A munkahelyükön vezető állást általában nem tölthettek be, megnehezítették a továbbtanulásukat, megpróbálták távol tartani őket pl. a tanári pályától, a rendőri hivatástól is. Az egyházakkal és a hívekkel szemben kegyetlen terrort alkalmaztak. Minden negyedik pap és szerzetes hosszabb-rövidebb szabadságvesztést, internálást szenvedett el, vagy lágerbe hurcolták...Elvették az egyházak anyagi alapját, iskoláit, kórházait, szociális intézményeit. Kiszorították őket a közéletből. A vallásos világnézetű pártokat, egyesületeket, mozgalmakat betiltották. Feloszlatták a szerzetesrendeket, korlátozták és cenzúrázták az egyházi sajtó- és könyvkiadást."
[2] Nemes László: A proletár szabadgondolkodás. 100% 1928/1. 25. o.: "Az egyház és a vallás elleni harc mindaddig politikai-hatalmi kérdés, amíg a proletariátus győzelme után az egyház magánegyesületté nem alakult, amely kizárólag tagjai járulékára támaszkodik. Ekkor kezdődik meg az az időszak amikor a vallás és a világnézet közötti harc súlypontja valóban szellemi fegyvereken, a vallásellenes fölvilágosító munkán fog nyugodni és amikor ez a küzdelem kizárólag az osztályharc kulturfrontjának részét fogja képezni."
[3] Schmidt Péter: Lelkiismereti és vallásszabadság. Állam-és Jogtudomány 1964/3. 362. o.: "A mai vallások és egyházak, valamint az egyéb vallásos szervezetek nem egyebek mint a polgári reakció szervei a kizsákmányolás védelmére és a munkásosztály elkábítására. Hogy ezt a szerepet betölthetik, ennek viszont a mai kapitalista rendbe rejlő mélyebb gazdasági politikai és szociális okai vannak. "Le a vallással", "Éljen az ateizmus",
[4] Csicsmann László: A magyarországi muszlim kisebbségek társadalmi integrációjának kihívásai az európai tapasztalatok tükrében. In: Hollán Miklós (szerk.): Két konferencia a hatékony államról - a hatékony államért. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest, 2012. 60-63. o
[5] Kőhalmi László: Gondolatok a vallási indíttatású terrorizmus ürügyén. Belügyi Szemle 2015/7-8. 52-56. o. A továbbiakban többször hivatkozunk erre a tanulmányra.
[6] Mertes, Klaus: Deus lo voult - Allahu Akbar. Stimmen der Zeit 143.
[7] Thiede, Werner: Religiöse Hintergründe des Terrors. Wissenschaft und Frieden 2002/1.
[8] Thiede i.m.
[9] Nitschke, Peter: Die Diffusion der Zivilisationen. Wissenschaft und Frieden 2016/4.
[10] Waldmann, Peter: Islamistischer Terrorismus. Kriminalistik, 12/2014. 740. o.
[11] Bereczki Dávid: Dzsihád Párizsban - tények a franciaországi terrorcselekményekről. Szakmai Szemle 2015/1. 137-141. o.
[12] Tóth Dávid - Nagy Melánia: The types of terrorism - with special attention to cyber and religious terrorism. Jura 2019/1. 413-417. o.; Riegler, Thomas: Terrorismus. Akteure, Strukturen, Entwicklungslinien. Studien Verlag, Innsbruck, 2009. 208. o.: "Die Gruppen bilden zudem ein internes Werte- und Bezugssystem aus, "das die als verbindlich geltenden gesellschaftlichen Normen durch abweichende und gegenläufige Wertvorstellungen ersetzt. Traditionelle Werte werden weitgehend aufgehoben und "umgepolt", wie Marc Sageman beschreibt: "Mit der Zeit gibt es einen Wandel der Werte: Vom Säkularen zum Religiösen; vom Materiellen zum Spirituellen; von kurzfristiger Gelegenheit zu langfristiger Vision; vom Individuellen zum gemeinschaftlichen Opfer; von Apathie zu aktivem Engagement; von traditioneller Moral zu einer spezifischen Gruppen-Moralität; von weltlichen Gewinnen zu außerweltlichen Belohnungen..."
- 63/64 -
[13] Kis-Benedek József - Kenedli Tamás: A terrorfenyegetettség új tendenciái és lehetséges válaszlépések. Szakmai Szemle 2015/1. 24.o.: "Míg korábban a szélsőséges politikai nézeteket valló, túlnyomó részt radikalizálódott magyar állampolgárokból szerveződő csoportok által, jól körülhatárolható népcsoportokra irányuló fenyegetések kezelése okozott problémát a hatóságoknak, addig manapság az Iszlám Állam és más terrorszervezetek által kiképzett harcosok jelentik az új fenyegetést Európára és ezáltal az unió külső határait őrző nemzetek, köztük Magyarország számára is."
[14] Hoffmann-Plesch, Roland Christian: Deutsche IS-Dschihadisten - Kriminalätiologische und kriminalpräventive Analyse des Radikalisierungsprozess Teil 1: Religionskriminologische und psychopolitische Aspekte. Kriminalistik, 12/2014. 699. o.
[15] Kőhalmi László: Gondolatok a vallási indíttatású terrorizmus ürügyén. Belügyi Szemle 2015/7-8. 64. o.
[16] Kőhalmi László: A vallási terrorizmus útja. Jura 2021/2. 30. o.
[17] Bassam Tibi: Az iszlám mint védekező kultúra. Vigília 1980/10. 660.o. : "Említésre méltó, hogy a "dzsihad" az iszlámban erőfeszítést jelent, s nem "szent háborút", ahogy hozzá nem értő publicisták gyakran tévesen fordítják e szót. Hogy az iszlám egy preindusztriális kultúra, mely nem felel meg a tudományos technikai korszak követelményeinek, a modern iszlám gondolkodók nem ismerik föl."
[18] Rostoványi Zsolt: Az iszlám és a 21.század. Kihívások és válaszok. L' Harmattan Kiadó, Budapest, 2020. 61. o.
[19] Rostoványi Zsolt i.m. 61. o.
[20] Rostoványi Zsolt: Vallási fundamentalizmusok: a dzsihádizmustól az iszlám reformációjáig. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatási Továbbképzési Intézet, Budapest, 2020. 11. o.
[21] Hoffmann-Plesch, Roland Christian: Deutsche IS-Dschihadisten - Kriminalätiologische und kriminalpräventive Analyse des Radikalisierungsprozesses Kriminalätiologische und kriminalpräventive Analyse des Radikalisierungsprozess Teil 3: Kriminalsoziologische Aspekte. Kriminalistik 2/2015. 74. o.
[22] Nagy Melánia: Az Iszlám Állam felemelkedése. Jura 2018/1. 380-381. o.
[23] Tetlák Őrs: Az Iszlám Állam felemelkedése és bukása. Nemzet és Biztonság 2020/1. 71-75. o.
[24] Kajtár Gábor: Az Iszlám Állam elleni erőszak-alkalmazás nemzetközi jogi kérdései. Iustum Aequum Salutare 2016/4. 155-156. o. Az Iszlám Állam - Kajtár Gábort idézve - az emberiség ellensége, hostis humani generis.
[25] Majorosi Ádám: Az Iszlám Állam gazdaságpolitikája. Szakmai Szemle 2021/1. 36-42. o. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az Iszlám Állam több forrásból is bevételhez juthatott pl. olaj, mezőgazdaság, adók, emberrablások, külföldi adományok.
[26] Thomas Riegler: Terrorismus. Akteure, Strukturen, Entwicklungslinien Studienverlag, Innsbruck -Wien -Bozen, 2009. 100. o.: A szerző szerint "az 1970-es évek végéig a szunnita iszlámon belül a szekuláris és baloldali csoportok adták meg az "alaphangot" (pl. a Palesztinai Felszabadítási Szervezet)...A Szaúd-Arábiából származó és főként a szunnita, radikális iszlamista terrorizmusért felelős "szalafista" felekezet követői először 1979-ben hívták fel magukra a figyelmet, amikor elfoglalták a nagymecsetet Mekkában, melyet két hét alatt alatt sikerült visszafoglalnia a szaúdi biztonsági erőknek. A Wall Street Journal tudósítója, Jaroszlav Trofimov a szaúdi és egyiptomi szélsőségesek e multinacionális szervezetét az Al-Kaida "előfutárának" nevezte. Egyiptomban az 1973-ban alapított "Gamaa al-Islamiya" (Iszlám Csoport) meggyilkolta Szadat elnököt (1981) azzal a céllal, hogy forradalmi hatalomváltást idézzen elő. Mindkét esemény jellemző volt a szalafisták szemléletére - a Muzulmán Testvériség politikai mozgósítási stratégiájával ellentétben ők látványos akciók segítségével próbálnak forradalmi felfordulást előidézni. Mekka elfoglalása során ugyanakkor a klerikális elit és a rezsim közelebb került egymáshoz, ahogyan Szadat "fáraó" meggyilkolását sem követte az egyiptomi tömegek spontán reakciója. Részben ez a stratégiai kudarc volt a felelős azért, hogy a radikális csoportok az 1980-as években teljes mértékben a Vörös Hadsereg elleni "dzsihádra" összpontosítottak Afganisztánban.
[27] Hoffmann-Plesch i.m. 74-75. o.
[28] Szűcs László: Szíria és az Iszlám Államnak nevezett terrorszervezet egyedi vonásai 2018-ig. Szakmai Szemle 2019/1. 10. o.
[29] Arany Anett - N. Rózsa Erzsébet - Szalai Máté: Az Iszlám Állam kalifátusa - Az átalakuló Közel-Kelet. Osiris Kiadó - Külügyi és Külgazdasági Intézet, Budapest, 2016. 59. o.: A szerzők a reálpolitikai és normatív politikai szférában megfigyelhető versengést is elemzik, melyek instabilitáshoz vezethetnek. "Az Iszlám Állam egy ilyen kettős válságban jött létre Irakban és Szíriában, egy olyan politikai folyamat eredményeként, amely átível a két ország történelmén."
[30] Szilágyi-Kiss Hajnalka: Az Iszlám Állam meg-
- 64/65 -
erősödésének logisztikai háttere. Honvédségi Szemle 2021/5. 136-137. o.: "Az Iszlám Állam az adószedők, a besúgók, de a szolgáltatások hálózatának kiépítésével is uralma alá vonta a szabálykövető lakosságot. Sok kis civil szervezet azért csatlakozott a terrorcsoporthoz, mert mellettük erősnek érezték magukat. Minden tartományban létre-hoztak egy ún. war spoil irodát, amely kiszámította a zsákmány dollárértékét, és egyötödét azonnal kifizették a rajtaütést elvégző fegyveres katonáknak. A zsákmányt a helyi piacon adták el, ahol az Iszlám Állam tagjai fél áron vásárolhattak."
[31] Hoffmann-Plesch i.m. 74.o.
[32] Ebben a tárgykörben érdemes felidézni Ambrus Andrea kutatási eredményeit. Lásd: Ambrus Andrea: A tömeges migráció és az iszlamista terrorizmus közti kapcsolat az Európai Unióban. Nemzet és Biztonság 2017/6. 106.o.: "A terrorcselekményeket elkövetők hátterének, származásának áttekintéséből a migráció és a terrorizmus közti kapcsolat természete objektíven leírható, vizsgálható. A terrortámadásokról publikus, hozzáférhető adatokat közölnek többek közt az EU Terrorism Situation and Trend Report éves kiadványai, azonban az elemzés szempontjából több probléma is felmerült: egyrészt a tagállamok eltérően kategorizálják a támadásokat, másrészt a jelentések nem túlzottan részletesek, valamint nem adnak leírást sem az elkövetőkről, így az elemzéshez szükséges hiányzó adatokat minden esetben egyéb nyilvános forrásból kell összegyűjteni."
[33] Jaraba, Mahmoud: Muslimischer Extremismus in Bayern. In: Islam in Bayern - Wie leben wir gut zusammen? (Hrsg.: Rohe, Matthias). FAU University Press, Erlangen, 2017. 78. o.
[34] Hoffmann-Plesch i.m. 75.o.
[35] Hoffmann-Plesch i.m. 75.o.
[36] Hoffmann-Plesch i.m. 75.o
[37] Hoffmann-Plesch i.m. 75.o.
[38] Hoffmann-Plesch i.m. 75.o.
[39] Rostoványi Zsolt. Az iszlám és a 21.század. L'Harmattan, Budapest, 2020. 35-36. o. A szerző szerint bizonyos szempontból "az 1967-es, harmadik arab-izraeli háború, s az abban elszenvedett katasztrofális vereség - "a pán-arabizmus Waterloo-ja", "az arab nacionalizmus végzetes vesztesége" - újabb korszakhatárt jelentett. Ez a vereség tudatosította ugyanis egyrészről az Izrael képviselte Nyugat fölényét, másrészről pedig az addigi szekuláris nacionalista/szocialisztikus ideológiák és a rájuk épülő társadalmi-gazdasági modellek kudarcát, alkalmatlanságát az égető problémák kezelésére. Lezárult az identitáskeresés szekularizált, modernizációs, nacionalista útja, s mintegy ennek tagadásaként egy, a múlthoz forduló, önmagát a saját történelmi múlttal hitelesíteni kívánó retradicionalizációs, reiszlamizációs szakasz vette kezdetét."
[40] Rostoványi Zsolt: A "totalizáló iszlámtól" a "szekularizált iszlámig". Az iszlám civilizáció a retradicionalizáció és modernizáció kettős szorításában. Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten Az államiság eltérő modelljei. Csicsmann László (szerk.). Grotius Könyvtár/3. Aula Kiadó Kft., Budapest, 2010. 61. o.
[41] Rostoványi i.m. 31. o.
[42] Rostoványi i.m. 36. o.
[43] Hoffmann-Plesch i.m. 75. o.
[44] D.Elaine Pressman: Countering Radicalization. Communication and Behavioral Perspectives. CCSS Insight, 1. Clingendael Centre for Strategic Studies.
[45] Póczik Szilveszter: Európai iszlamisták és dzsihádisták motívációi. Belügyi Szemle 2023/10. 1843-1844. o.
[46] Kis-Benedek József: Az Iszlám Kalifátus és a globális dzsihád új tendenciái. Hadtudomány 2014/34. 25. o.
[47] Kis-Benedek József: Dzsihádizmus Európában. Szakmai Szemle 2016/3. 45. o.
[48] Coolsaet Rick: Facing the fourth foreign fighters wave. Egmont Paper 81. 29-33. o.
[49] Kis-Benedek József: Dzsihádizmus Európában. Szakmai Szemle 2016/3. 46. o.
[50] Bács Zoltán: Új tényezők a radikalizáció folyamatában. Rendvédelem 2023/1. 46. o. Ehhez még lásd.: "Minden olyan cselekmény, amely céltudatosan vagy anélkül, kétséget ébreszt a közigazgatás iránt, megkérdőjelezi a rendészeti és rendvédelmi, valamint az egészségügyi és ellátó rendszerek tevékenységét, ugrásszerűen erősíti a bizonytalanság érzését, esetleg a fenyegetettséget vagy kitettséget, a lakosság számos rétegében. Ennek következménye viszont a spontán radikalizáció, amely rossz esetben erőszakcselekményekben, rendbontásban, az intézkedéseknek történő ellenszegülésben, önbíráskodásban, vagyon elleni tömeges bűncselekményekben, fosztogatásokban nyilvánulhat meg."
[51] Hoffmann-Plesch i.m. 75. o.
[52] Kruglanski, Arie W. - Webber, David: The Psychology of Radicalization. Zeitschrift für Internationale Strafrechtsdogmatik 9/2014. 379. o.
[53] Sohn, Werner: "Radikalisierung". Ein Hilfsmittel zur rhetorischen Bewältigung der aktuellen Sicherheitslage. Kriminalistik 2/2017. 68. o.
[54] Sohn i.m. 68.o.: "Ez a tág fogalommeghatározás magába foglalja például azt a feladataitól átszellemült művészt is, aki könyörtelen önmagával és másokkal szemben is, ahogyan azt William Somerset Maugham az 1919-ben megjelent, Charles Strickland
- 65/66 -
festőről szóló regényében mesterien megrajzolta. A szerzők természetesen nem határozzák meg, hogy meddig kell végrehajtani más célok és szükségletek átütemezését a legfontosabb "nagy cél" miatt. Ha az ember "nagy dolgon" fáradozik, egyéb dolgok mindig elmaradnak. A javasolt meghatározással legjobban talán a függőségkutatásban alkalomszerűen használt radikalizálódás fogalom egyezne meg."
[55] Bandura, Albert: Moral Disengagement in the Perpetration of Inhumanities. Personality and Social Psychology Review 1999/3. 193-209.o.
[56] Jocelyn, J Bélanger - Moyano, Manuel -Muhammad, Hayat - Richardson, Lindsy - Lafrenière, Marc-André K. - Patrick - Framand, Karyne - Nociti, Noëmie: Radicalization Leading to Violence: A Test of the 3N Model. Model. Front Psychiatry 11 February 2019. 3. o.
[57] Aquino, Karl - Reed II, Americus - Thau, Stefan - Freeman, Dan: A grotesque and dark beauty: How moral identity and mechanisms of moral disengagement influence cognitive and emotional reactions to war. Journal of Experimental Psychology 3 may /2007. 390-391. o.
[58] Kiss Tibor: A kriminológia tudománytörténete. In: Barabás A. Tünde (szerk.) Alkalmazott kriminológia. Dialóg Campus, Budapest, 2020. 87. o. A szubkultúra fogalmát a szerző az alábbiak szerint határozza meg: "A szubkultúra klasszikus értelemben a heterogén társadalom részeként definiálható közösség, amelynek normarendszere a legtöbb esetben eltér a társadalmi többség normarendszerétől, tagjai a közösségük által képviselt értékrendszer mentén értelmezik önmagukat." Ehhez lásd még Giddens meghatározását. Anthony Giddens: Szociológia. Második kiadás, Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 792. o.: "szocializáció (socialization) Azok a társadalmi folyamatok, amelyek révén a gyermekben tudatosulnak a társadalmi normák és értékek, illetve amelyek eredményeképp kialakul sajátos énképe. Bár a szocializáció folyamatai különösen a csecsemő- és gyermekkorban jelentősek, bizonyos mértékig végigkövethetők az emberi élet egészén. Senki sem maradhat közömbös a környezetében élők reakcióival szemben, amelyek befolyásolják és módosítják viselkedésünket az életciklus minden szakaszában. szocializációs közegek."
[59] Hoffmann-Plesch i.m. 75-76. o.
[60] Hoffmann-Plesch i.m. 75. o.
[61] Albert J. Reiss: Delinquency as the failure of personal and social controls. American Sociological Review 1951/2. 203-205. o.
[62] Korinek László: Kriminológia I. Magyar Közlöny lap-és Könyvkiadó, Budapest, 2010. 105. o.
[63] Hoffmann-Plesch i.m. 75-76. o. A szerző szerint a "disszocialitás olyan személyiségzavar, amelyet a következő jegyek jellemeznek: a szociális normák, szabályok és kötelességek figyelmen kívül hagyása; az empátia hiánya; káros élmények következtében kialakult viselkedés/a büntetés nem eredményez változást; igen csekély frusztrációtűrő képesség, alacsony agresszió- és erőszakküszöb; mások hibáztatására való hajlam, a normákkal ellentétes viselkedés látszólagos racionalizálása." Némileg eltérő meghatározást olvashatunk Pósa Róbert megközelítése szerint.; Pósa Róbert: Szeged - Ettől jobb leszek? Avagy a szegedi Fiú Speciális Gyermekotthon bemutatása. Család - Gyermek - Ifjúság 2007/3, 53.o.: "A disszociális viselkedészavar, illetve magatartási zavar a viselkedésnek olyan visszatérő és állandósult mintáját jelentik, amelyben mások alapvető jogait vagy az életkornak megfelelő fontosabb szociális normákat és szabályokat megszegi. Jellemzői a visszatérő és tartós (6 hónap, vagy annál hosszabb ideig tartó) agresszív vagy dacos magatartássémák."
[64] A Die Zeit magazin 39/2001 számában megjelent írása.
[65] Dienstbühl, Dorothee: Neue Denkweisen im Kampf gegen Terrorismus. Betrachtungen und Anforderungen aus wissenschaftlicher Sicht. Kriminalistik 3/2007. 160. o. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (37/2006) egyik idevágó írása szerint pedig a terroristák feltehetőleg még "normálisabbak is, mint más emberek"
[66] Dienstbühl im. 160. o.
[67] Deinstbühl i.m. 160. o.
[68] Dienstbühk i.m. 160-161. o.
[69] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o.
[70] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o.
[71] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o. Ehhez lásd még: Telák Őrs: Az Iszlám Állam felemelkedése és bukása. Nemzet és Biztonság 2020/1. 80. o. "Sokan a dicsőséget keresték, vagy köztörvényes bűnök miatt menekültek hazájukból (erőszakos bűnözők), és voltak, akik szinte bárhol harcoltak volna (akár az idegenlégióban is). Szíriában az Iszlám Állam ugyanazt a fizetést kínálta, mint "konkurensei", de egyéb kiegészítőkkel, sőt akár a frontvonaltól távol, kizárólag civilek feletti ellenőrzést igényelve az elfoglalt területeken, vagy teljesen civil állásokat kínálva az "állam" működtetésére."
[72] Gergely Péter: Az "Iszlám Állam" és ami utána következik - a konfliktus hatása a biztonságra, a válság megoldásának dilemmái. Honvédelmi Szemle 2017/5. 51. o.
[73] Lásd még: Resperger István: Az Iszlám Állam
- 66/67 -
stratégiája, politikai, katonai tervei. Acta Humana 2016/5. 93-96. o.
[74] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o.
[75] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o.
[76] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o.
[77] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o.
[78] Hoffmann-Plesch i.m. 76. o.
[79] Goertz Stefan: Die aktuelle Gefahr von Salafismus und Jihadismus für Europa. Das Vereinsverbot von "Die wahre Religion" und der Hintergrund der aktuellen Flüchtlingssituation in Deutschland. SIAK-Journal Zeitschrift für Polizeiwissenschaft und polizeiliche Praxis 2/2017. 61. o.
[80] Hoffmann-Plesch i.m. 76.o. Ehhez még lásd: Cohen, Albert K.: Kriminelle Jugend zur Soziologie jugendlichen Bandenwesens. Rowohlt Taschenbuch Verlag GmbH, Reinbek bei Hamburg, 1961. 111-117. o.
[81] Hummel, Klaus - Kamp, Melanie; Spielhaus, Riem: Herausforderungen der empirischen Forschung zu Salafismus: Bestandsaufnahme und kritische Kommentierung der Datenlage. HSFK-Report Nr. 1/2016/. III-IV. o.
[82] Hummel - Kamp - Spielhaus i.m. IV.o.
[83] Steffen, Wiebke: Replik: mit Prävention gegen Salafismus. Bayerisches Präventions- und Deradikalisierungsnetzwerk gegen Salafismus. Auftaktveranstaltung und Fachtagung am 1./2.12.2015 in München. 3.o. A Kölner Stadtanzeiger 2015. augusztus 19-i számából idéz.
[84] Hoffmann-Plesch i.m. 78. o.
[85] Hoffmann-Plesch i.m. 77. o. Lásd még: Steinberg, Guido: Die Individualisierung des islamistischen Terrorismus Einzeltäter bedrohen Europa, aber der »Islamische Staat« bleibt die größte Gefahr. SWP-Aktuell Nr. 56. November 2024. 6-9. o.
[86] Tomáą Halík: Az "F pszeudovallás" - Egy vallási patológia mintaesete. Beszélgetés Anselm Grün bencés teológussal. Mérleg 2020/2.
[87] Korán. Yusuf Ali angol fordításának és magyarázatának felhasználásával magyar fordítás és magyarázatok: Abdel Rahman Mihálffy. https://mek.oszk.hu/17000/17082/pdf/17082_1.pdf
[88] Massarrat, Mohssen: Reduzierung des Terrorismus auf den Islam führt in die Irre. Wissenschaft und Frieden 2002/1. 35. o.
[89] Póczik Szilveszter: Nemzetközi migráció, kisebbségek, társadalmi kockázatok és megoldások. Polgári Szemle 2006/12.
[90] Éberhardt Gábor: Migráció és terrorizmus. Hadtudományi Szemle 2019/3. 54. o.
[91] Bartkó Róbert: A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 177. o.
[92] A radikalizáció témájában bővebben lásd: Somoskövi Áron: A radikalizáció megelőzése és egy EU projekt: CoPPRa. (T)error&Elhárítás 2014/6, 4. o.: "...a radikalizáció egy folyamat, éppen ezért az ellene való fellépés lehetősége is szélesebb intervallumban adott. Nincs általános válasz és útmutató a radikalizáció folyamatának tartamára, az minden egyénnél más időtartamot ölel fel, amelynek hosszát egyes faktorok, vagy hatások változtathatják." Ehhez lásd még: Kiefer, Michael: Religion in der Radikalisierung. In: Forschungsnetzwerk Radikalisierung und Prävention Aspekte von Radikalisierungsprozessen Fallgestützte Studien. Sören Sponick & Kathrin Wagner, Osnabrück, 2020. 18-21. o.
[93] Bartkó Róbert: Irregular Migration and Terrorism in the European Union - An Analysis Based on Reports of EUROPOL and FRONTEX. Advances in Politics and Economics 2019/2. 21. o.
[94] Böröcz Miklós: Az illegális migráció és a terrorizmus közti összefüggések vizsgálata. (T)error&Elhárítás 2014/6, 18. o.
[95] Hoffmann-Plesch i.m. 77. o.
[96] Bergmann, Max - Lamond, James: Das Ende der 9/11-Ära - Zur Zukunft der US-amerikanischen. Aus Politik und Zeitgeschichte 28-29/2021. 36. o.
[97] Bergmann - Lamond i.m. 36. o.
[98] Kreuzer, Arthur: Flüchtlinge und Kriminalität. Kriminalistik 7/2016. 445.o
[99] Kreuzer i.m. 447. o.
[100] Kreuzer i.m. 449. o.
[101] Ehhez lásd még: Parikka, Tuija: Female Bodies Adrift: Violation of the Female Bodies in Becoming a Subject in the Western Media. Media and Communication 2/2018. 158-162. o.
[102] Barthel, Jeniffer: "Taharrush Gamea" Eine aggregierte Analyse gemeinschaftlich begangener sexueller Übergriffe im öffentlichen Raum anlässlich der Silvesternacht in Köln 2015/2016. Kriminalistik 11/2017. 603. o.
[103] Barthel i.m. 603-605. o.
[104] Schröter, Susanne: Gewaltlegitimierende Gendernormen benenne. UniReport 1/2016. 2. o.
[105] Bartel i.m. 603-605. o.
[106] Póczik Szilveszter: Európai iszlamisták és dzsihádisták motivációi, Belügyi Szemle 2023/10. 1840. o.
[107] Marc Hebling - Daniel Meierrieks: Terrorism and Migration: An Overview. British Journal of Political Science April 2020, 991. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
