Az európai kontinens lakosainak biztonságérzete az egyre szaporodó és egyre brutálisabb elkövetési módot választó terrorcselekmények miatt jelentősen meggyengült. Thomas Haldenwang, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (Bundesamts für Verfassungsschutz) elnöke a német ARD televíziónak meglehetősen vészjósló kijelentést tett, miszerint: "Minden egyes nap azzal kell számolni, hogy iszlamista merénylet történik Németországban." Szerencsére ez a kijelentés túlzó jellegű és inkább tekinthető egy sajtóorgánumban megjelenő - talán - pénzügyi- és humánerőforrásigényre vonatkozó segélykiáltásnak; mindenesetre az, hogy 2020-ban a BfV 2060 Németországban élő személyt tart nyilván erőszakra hajlamos szélsőséges iszlamistaként, s közülük 620 mint közveszélyest -, akiket fokozott megfigyelés alatt tartanak -, már meglehetősen komollyá teszi a fenyegetettséget.
Aligha vitatható, hogy míg évtizedekkel ezelőtt a merénylet, a terrorcselekmény szót hallva önkéntelenül Izrael, Baszkföld vagy Írország nevére asszociáltunk, mára egy attakjelentés esetén inkább valamely európai országban elkövetett rémtettre gondolunk. A vallási terrorizmussal kapcsolatba hozható deliktumok az öreg kontinens mindennapjainak nemkívánatos részévé vált.
Európa - s ezen belül különösen Németország, Franciaország[1] és Nagy-Britannia - nem csupán menedék- és működési helye az egész világot behálózó vallási alapú[2] terrorszervezeteknek[3], hanem maguk is céltábláivá váltak.[4]
Korábban már kifejtettük[5], hogy a terrorizmus elleni küzdelemre szakosodott állami szervek eléggé jól használható előrejelzést adnak egyes extremisták kriminális céljairól, de sajnos az adott ország politikai vezetése - különböző szempontok miatt - nem hasznosítja kellően a védelmi szektor felől érkező javaslatokat.
A harcedzett terroristák - amint azt Roland Christian Hoffman-Plesch megállapította - valós veszélyt jelentenek, mert akár autonóm módon, akár parancsra olyan "lágy", szimbolikus célpontokat támadhatnak meg[6], melyek az adott ország értékeit, rendszereit és ideológiáját szimbolizálják.
A háborús helyzet és a félelem[7] szinten tartása -, melyre rásegít a hírközlő szervek[8] szenzációéhsége - a demokratikus elveket elfogadó európai országok[9] belső biztonságát is kikezdi[10] és
- 30/31 -
permisszív politikával ez a kihívás már nem kezelhető.[11]
Az Iszlám Állam (IS) nevű[12] terrorszervezet[13] csápjait Európára is kivetette, ugyanakkor a politika, a bűnüldözés és a tudomány reprezentánsai között nincs minden tekintetben egység a helyes válaszreakciót illetően.
Mireille Delmas-Marty nagyhatású, "Global Crime Calls for Global Justice"[14] című tanulmányában megfogalmazott gondolatok a terrorizmus terjedési sebességéhez mérten csigatempóval épülnek be a jogalkotásba és a bűnüldözésbe. A globális bűnözői érdekcsoportok versus jogállami büntetőeljárási sikerek "párharc" eredménye a demokráciák szemszögéből deficitekkel terhelt.
Az állami szervek a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva bizonyos személyek és szervezetek szabadságjogait korlátozzák, míg emberi jogi szervezetek az általuk indokolatlannak tartott szabadságjogokat szűkítő rendelkezések miatt emelik fel[15] szavukat.[16]
A vallási alapról kiinduló terroristákra az extrém demokráciaellenesség, az erős kiválasztottság-hit, az antijudaista/ antikeresztény ideológia és az erőszak nagyfokú elfogadása jellemző.
Hoffmann-Plesch kutatásai szerint különösen veszélyesek az IS-harcosok, mivel - pl. a német IS-dzsihádistáknak - nincs tipikus elkövetői profiljuk[17], s így lényegében részben fantomkeresést folytatnak a hatóságok. Mindössze annyit lehet tudni, hogy sokuk az áttérésük előtt fájdalmas tapasztalatokat[18] szerzett, például a szülők elvesztése vagy válása, családon[19] belüli erőszak miatt. A migrációs hátterű "újraszületett" szalafisták gyakran tapasztaltak visszautasítást, igazságtalan bánásmódot a többségi társadalomtól[20], s egyfajta dühöt éreztek az őket befogadó országgal szemben, ha az részt vett a "terror elleni háborúban".[21]
Felvetődik a kérdés: pszichés zavarok, Captagon-mámor vagy haszonelvű cselekvés áll a kriminális magatartások mögött?
Az IS-dzsihádisták - Hoffman-Plesch szerint - harcukat a "távoli ellenség" elleni globális háborúnak, a hit jó erői és a hitetlenség rossz erői közötti kozmikus-eszkatológikus véső harcnak tekintik, melynek négy centrális eleme emelkedik ki: a mártírhalál akarása, az ellenségnek károkozás, a muszlimok támadásra motiválása és az ellenség demoralizálása.[22]
Az IS-dzsihádistáknál polgárjogot nyert - fogságba kerülés és egy esetleges titokszegés megelőzése érdekében - a szuicid cselekedetek végrehajtása. Az öngyilkosság[23] elfogadása és a kamikaze-műveletek legitimálása tabutörés a szunnita iszlámban és egyben a dzsihád-szalafista hagyomány[24] kezdete[25], amelyet az IS-harcosok[26] ápolnak tovább.[27] A dzsihádra különleges vallási kötelességként tekintenek, ezért az öngyilkos merényletekben nem csupán katonai akciót látnak, hanem - az új típusú hírközlési-közösségi médiumok[28] lehetőségeit[29] rafináltan kihasználva[30] - a heroikus mártírom-lét sine qua nonját. Ezt a jelenséget - sajátos megközelítésben - "saría-konform terrornak" nevezi Hoffmann-Plesch.[31]
A turbó-radikalizálódáshoz vezető, mérhetetlenül kártékony (pl. áldozatok
- 31/32 -
nagy száma, dologi veszteség) öngyilkos merényleteknek rendkívül fontos szempontja: az ideológiai megalapozás. A mártíroknak ugyanis a suicidum hihetetlen privilégiumokat ígér - pl. közvetlen bevonulás a paradicsom legmagasabb szintjére (firdaus), feloldozás minden bűn alól, 72 paradicsomi szűz (huri) társasága. Az önfeláldozás - Hoffmann-Plesch szerint - különösen az elnyomott embercsoportok és a "nem iszlám" múltú dzsihádisták, illetve a szexualitással/partnerkapcsolattal nehezen boldogulók számára tűnik vonzónak.[32]
Mindez egy transzcendenciával átszőtt "programköntösben" jelenik meg, mely konnotációban az evilági élet (dunya) jelentéktelennek tűnik, míg a túlvilági élet a különleges kedvezmények terrénuma.[33]
Különböző megközelítések, magyarázatok ismertek a (turbó)radikalizálódás folyamatának leírására. A Michael Logvinov által ismertetett ún. lineáris fázismodellek szerint a radikalizálódási folyamatok a következő lefolyási szakaszokban jeleníthetők meg:
- kiváltó ok, illetve előradikalizálódás (például bűnprojekció mint az érzett igazságtalanságra és/ vagy frusztrációra adott reakció);
- radikális irányzatokkal való azonosulás, illetve extrém ideológiákkal és/vagy erőszakos problémamegoldási módokkal való szimpatizálás;
- extrém csoportokkal tartott kapcsolat, illetve extrém tanok általi indoktrináció és végül
- terrorizmus, illetve a radikalizált személyek közvetlen bevonása
erőszakos cselekedetek végrehajtásába.[34]
A Carol Dyer, Ryan Mccoy és Donald Van Duyn szerzőtriász[35] nevéhez köthető - és az FBI-nál is alkalmazott tipológia - négy radikalizálódási fokozatot különböztet meg: elő-radikalizálódás[36] (áttérés, a hit átértelmezése), azonosulás[37] (a célok elfogadása), indoktrináció[38] (a csoportdinamika fokozása) és akció ill. "dzsihadizálódás"[39] (terrorizmus támogatása, merényletek tervezése).[40]
Az ilyen modellek szemléletesen, egyszerűen és könnyen közvetíthetők, amit azonban nem szabad összetéveszteni névértéken történő elfogadhatóságukkal. Az áttérés és az elő-radikalizálódá közötti összefüggés (az FBI-modell) feltételezése nem találó és - Logvinov szerint - biztonságpolitikai szempontból kényes dolog.[41]
A New York Police Department "teoretikusai" már némileg cizellálták a "FBI-modell"-t abban a tekintetben, hogy az elő-radikalizálódás már kapcsolatban áll(hat) a dzsihádista ideológiával.[42]
A különböző - még akár a legkiválóbbak közé sorolható - tipológia esetében is tudni kell, hogy az gyakran egy ex-post modellben fejti ki korlátozott magyarázó erejét, továbbá nehézséget jelent az adott elmélet operacionalizálása.[43]
Emellett[44] a "radikalizálódás" fogalom definiálása is problematikus.[45] Werner Sohn szerint definíció nélkül talán könnyebb helyzetben lennénk, mert azzal kezdődnek az igazi nehézségek.[46] Radikálisnak tekinthetjük az öngyilkos merénylő tettét, aki ugyan a robbantást végrehajtja, de saját maga
- 32/33 -
is belepusztul ördögi tervének kivitelezésébe. Hasonló jelzővel illethető a sportoló, aki reggeltől estig, minden mást dolgát félretéve csak az edzésre koncentrál.
Egyes szakírók[47] megjegyzik, hogy a radikalizmus, mint ideológia kihívások elé állítja a mindenkori politikai aktorokat, de önmagában nem feltétlenül vezet erőszakhoz. Az erőszak fontos szerepe miatt azonban magát a kifejezést - a radikalizációt - is ki kiegészítendő ezzel a jelzővel, de mindez nyelvi szempontból félrevezető lehet.[48]
A grammatikai bűvészkedés egyik háttértényezője, hogy a demokratikus jogállamok igyekeznek megakadályozni bizonyos nem kívánatos szóhasználatot, melyek egyes vallások hívei számára sértő, bántó lehet.
Valóban - Werner Sohn megközelítésével egyet értve - megengedhetetlen, hogy néhány "individum" bűncselekményei egy egész vallásra árnyékot vessen. Ez a megközelítés azonban sajnos nem minden felekezet esetében érvényesül töretlenül.[49]
A vallási terrorizmus - különösen a dzsihádizmus - elleni küzdelem nehézsége, hogy a terrorszervezet befolyása alatt altruista, szociálisan elfogadott mártírcselekedetként állítják be a támadást, s így legitimitást nyernek a tettesek.[50]
A dzsihádista közegben az ellenség deperszonalizálódik és a totális megsemmisítésre kárhoztatódik. A takfiri bűnözés kíméletlen, szadista módszereit igyekeznek a mindennapok részéve tenni, mely újabb ideológia tégla a "legitimitás" elnyeréséhez.[51]
A jogállamnak fel kell lépnie ennek a dehumanizált világképnek a térnyerésével szemben, de minél tovább késlekedünk, annál nehezebb lesz a humanizmust győzelemre vinni. ■
JEGYZETEK
[1] Bereczki Dávid: Dzsihád Párizsban - tények a franciaországi terrorcselekményekről. Szakmai Szemle 2015/1. 137-141. o.
[2] Tóth Dávid - Nagy Melánia: The types of terrorism - with special attention to cyber and religious terrorism. JURA 2019/1. 413-417. o.; Riegler, Thomas: Terrorismus. Akteure, Strukturen, Entwicklungslinien. StudienVerlag, Innsbruck, 2009. 208. o.
[3] Kis-Benedek József - Kenedli Tamás: A terrorfenyegetettség új tendenciái és lehetséges válaszlépések. Szakmai Szemle 2015/1. 24. o.: Míg korábban a szélsőséges politikai nézeteket valló, túlnyomó részt radikalizálódott magyar állampolgárokból szerveződő csoportok23 által, jól körülhatárolható népcsoportokra irányuló fenyegetések kezelése okozott problémát a hatóságoknak, addig manapság az Iszlám Állam és más terrorszervezetek által kiképzett harcosok jelentik az új fenyegetést Európára és ezáltal az unió külső határait őrző nemzetek, köztük Magyarország számára is."
[4] Hoffmann-Plesch, Roland Christian: Deutsche IS-Dschihadisten - Kriminalätiologische und kriminalpräventive Analyse des Radikalisierungsprozess Teil 1: Religionskriminologische und psychopolitische Aspekte. Kriminalistik, 12/2014. 699. o.
[5] Kőhalmi László: Gondolatok a vallási indíttatású terrorizmus ürügyén. Belügyi Szemle 2015/7-8. 64. o.
[6] Resperger István: Terrorista szervezetek, módszerek, eljárások. Szakmai Szemle 2018/2. 26. o.: Az iszlám nemzetközi terrorista csoportok szemléletének elemzéséhez szükséges megemlítenünk az eltérő gondolkodásmódot a célok és a harc kapcsán. Míg a nyugati világ értékei az emberek, a nők, a polgári személyek és számunkra katonai célpontot, csak a "kemény célok" képeznek (harckocsik, lövegek, repülőgépek), addig a terroristák szemléletében a polgári lakosság, a védtelenek a legkönnyebben megtámadhatóak, az igazán sikerrel kecsegtető célpontok..."
[7] Szűcs László: Szíria és az Iszlám Államnak nevezett terrorszervezet egyedi vonásai 2018-ig. Szakmai Szemle 2019/1. 19. o.: "Négy fő célt különböztetünk meg a terroristák médiahasználatában: az első a propagandájuk közzététele és a félelemkeltés megvalósítása, a második a nagyobb (általában anyagi) támogatás megmozgatása a szervezetük számára, a harmadik lejáratni a kormányokat és mindazokat a szervezeteket, akiknek kötelességük lett volna megvédeni az állampolgárokat, a negyedik pedig további támadásokat inspirálni, akár más szervezetek részéről, akár a saját szervezetükbe való toborzással."
- 33/34 -
[8] Istvánffy András: A terrorizmus mint rituális kommunikáció. Beszélő 2005/8. 79-80. o. : "A média nemcsak a társadalmat alakította át, hanem a társadalom megtámadásának lehetőségeit is: a média manipulálása a terrorizmus szempontjából döntő fontosságú... Azzal párhuzamosan, ahogy állami szinten is létrejött a médiaorientált hadviselés, kialakult a modern terrorizmus, ami a média által létrehozott újfajta közösséget próbálja elérni. Townshend szerint "a terrorizmus logikája a társadalmi-politikai erőviszonyok szimbolikus értelmezésén nyugszik" ...A terroristák a megtámadottak által birtokolt jelentéseket kívánják átrendezni: új jelentéseket juttatnak a szimbolikus világukba, illetve érvénytelenítik a korábbi jelentések egy részét, és ezt a médián keresztül tudják megtenni."
[9] Kis-Benedek József: Dzsihádizmus Európában. Felderítő Szemle 2016/3. 42. o.: "Eltérő az európai és az amerikai dzsihádista fenyegetés. Az Egyesült Államokban a muzulmánok jobban integrálódtak a társadalomba. Ha radikalizálódnak - főként az internet útján - többnyire letartóztatják őket, mert gyakran olyan emberekhez fordulnak segítségért, akik az FBI ügynökei, vagy rendőrségi besúgók. A radikalizálódásnak számos útja van, például toborzók útján, akik általában mecseteket, sportlétesítményeket, vagy egyetemi iszlám szervezeteket használnak fel tevékenységükhöz. Ez a módszer egyébként hasonló az Egyesült Államokban és Európában."
[10] Béres János: Muszlim radikalizmus Nyugat-Európában. Felderítő Szemle 2016/4. 6. o.: A muszlim radikalizmust is ezekhez a jelenségekhez kell sorolni, amelynek kezelésére azonban az érintett országok még nem találták meg a megfelelő módot, így annak hatása a társadalom biztonságérzetében egyre nagyobb szerepet kap. Az iszlám kötődésű radikalizmus - annak ellenére, hogy a nyugat-európai muszlim közösségekben jelenleg elenyésző a radikális ideológiát vallók aránya - össztársadalmi szintű, komplex kezelést igényel, mert amennyiben a radikalizmus megjelenik egy iszlám közösségben, akkor annak járványszerű elterjedésével kell számolni, ami folyamatosan emberéletben és anyagi értékekben is felmérhetetlen károkkal fenyegető biztonsági kockázatot jelent."
[11] Hoffmann-Plesch i.m. 699. o.
[12] Háber Péter: Az "Iszlám Állam" nevű terrorista szervezet és az általa gerjesztett biztonsági kockázatok. Felderítő Szemle 2016/3. 58. o.: "A korábban Iraki és Szíriai Iszlám Állam (Islamic State of Iraq and Syria - ISIS, vagy Islamic State of Iraq and the Levant - ISIL), ma már azonban inkább csak "Iszlám Állam"-ként emlegetett radikális, terrorista szunnita szervezet - amely a neve ellenére csak egy pszeudo-állam - története az 1990-es évek végén kezdődött."
[13] Szűcs László: Szíria és az Iszlám Államnak nevezett terrorszervezet egyedi vonásai 2018-ig. Szakmai Szemle 2019/1. 8-23. o. 8. o. Az ISIS hivatalosan 2014-ben alakult meg, azonban előzményeinek története 1999-ig nyúlik vissza. Az ISIS megalakulása óta több nevet is felvett, aminek egyik oka a terrorszervezet éppen aktuális hovatartozásának jelzése volt
[14] Delmas-Marty, Mireille: Global Crime Calls for Global Justice. European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice 2002/4. 287-291. o.
[15] Korinek László: A terrorizmus. Belügyi Szemle 2015/7-8. 15. o.
[16] Hoffmann-Plesch i.m. 699-700. o.
[17] Hoffmann-Plesch i.m. 700. o.
[18] Dezséri Bence - Kenedli Tamás: Integráció, asszimiláció, disszimiláció az iszlám lakosság helyzete Európában - konferencia beszámoló. Szakmai Szemle 2015/1. 203. o.: "Amíg a muszlim közösségek bizonyos tagjai sikeresen integrálódtak a befogadó ország társadalmába (jelentős társadalmi pozíciót betöltve), addig másoknál egy disszimilációs trend tapasztalható (2.-3. generációs betelepültek). Mindez felülírja a korábbi közösségi határokat és összeköti a lázadni vágyó, hagyományos iszlám oktatásban nem részesült, kalandot kereső és sokszor jómódból származó fiatalokat egy modern "muszlim identitási keretében. Emellett rámutatott arra is, hogy ezzel párhuzamosan a harmadik világbeli országokban is megfigyelhető egy új jelenség az ún. "protest islamil, aminek nevében a muszlim közösségek egy politikai, vallási és mentális tiltakozást igyekeznek végig vinni és egyúttal disszimilálódni."
[19] Nógrádi György - Pákozdi Nóra: A családi háttér szerepe a radikalizálódás folyamatában. Honvédségi Szemle 2016/4. 28. o.: "Paul Gill felmérése is alátámasztja azt a tényt, hogy a családoknak jelentős szerepe van a radikalizációban. Kutatása során bizonyította, hogy a terrorista akciók kivitelezőinek ideológiai elköteleződéséről a családoknak több mint 64 (más forrásokban 81) százaléka tudott. Megerősítette ezt a tényt többek között Didier Bigo, az Európai Parlament egyik kutatója, valamint Scott Atran, az Oxfordi Egyetem kutatója is egy 2015. áprilisi beszédében. Utóbbi elmondta: felmérése szerint négyből egy európai radikális harcos családi befolyásra választja a dzsihadista vonalat."
- 34/35 -
[20] Bács Zoltán: A radikalizáció és a terrorizmus kapcsolata, egyes formái, gondolatok a megelőzés lehetséges perspektíváiról. Nemzetbiztonsági Szemle 2017/1. 7. o.: "Azt sem lehet elhallgatni, hogy a befogadó országokban - habár a politikai szándék a menekültek és menedékkérők befogadására, letelepítésére, integrálására (de nem beolvasztására) megvolt, vagy meglehetett - a társadalom, különböző rétegei nem feltétlenül és nem azonos mértékben voltak készek az új, eltérő kultúrát hordozók befogadására és elfogadására. Ez a helyzet egyértelmű frusztrációhoz vezet, hiszen az idő múlásával nyilvánvalóan nő az integrálódásból magukat kizáró, vagy a társadalom által elutasított csoportok lemaradása az anyagi javak fejlődéséhez képest, miközben a marginalizált csoportok létszáma nagyobb arányban nő, mint a befogadó társadalomé. Így alakul ki az elsődleges demográfiai nyomás."
[21] Hoffmann-Plesch, Roland Christian: Deutsche IS-Dschihadisten - Kriminalätiologische und kriminalpräventive Analyse des Radikalisierungsprozess Teil 2: Kriminalpsychologische Aspekte. Kriminalistik, 1/2015. 11. o.
[22] Hoffmann-Plesch i.m. 11. o.: "Al-Zawahiri volt az első szunnita vezető, aki szisztematikusan és nagy számban rendelt el öngyilkos tetteket és ezeket teológiailag igazolta. Hangsúlyozza ezeknek a tetteknek a pozitív oldalát és megerősíti Allah potenciális mártírjait abban a hitükben, hogy tettük által be fognak jutni a paradicsomba. Isten harcosa feláldozhatja magát a vallás érdekében anélkül, hogy a Koránban vagy a saría törvényben szankcionált öngyilkos-bűntettet követne el."
[23] Nagy Melánia: Az öngyilkos merénylet mint a terrorizmusban alkalmazott eszköz és jellemzői. Büntetőjogi Szemle 2020/1. 75-82. o.
[24] Lásd még: Logvinov. Michael: Salafismus als Nährboden des islamistischen Terrorismus? SIAK Journal 4/2017. 56-58. o.
[25] Ehhez még: Trautmann, Catrin - Zick, Andreas: Systematisierung von in Deutschland angebotenen und durchgeführten (präventions-)Pro-grammen gegen islamistisch motivierte Radikalisierung außerhalb des Justizvollzugs. Stiftung Deutsches Forum für Kriminalprävention (DFK), Bonn. 2016. 62-64. o.
[26] Lásd még: Dienstbühl, Dorothee: Islamistischer Extremismus - Chancen zur Früherkennung in sozialen Behörden. Forum Kriminalprävention 3/2015. 17-18. o.
[27] Lásd még: Steffen, Wiebke: Prävention der salafistischen Radikalisierung (Teil 1) Eine Zustands-beschreibung der Prävention des internationalen Terrorismus in Deutschland. Forum Kriminalprävention 4/2015. 10-12. o.
[28] Krizbai Diána Daniella: Az új média veszélyei - az elmagányosodás, illetve radikalizálódás biztonságpolitikai aspektusból. Hadtudományi Szemle 2020/2. 192. o.: "Mindeközben egyre több szakértő is felhívja a figyelmet, hogy a közösségi média kevéssé építi a közösséget, annál inkább rombolja a szociális kapcsolatokat. Jellemzően nagyobb figyelem irányul a telefonunkra, mint a köröttünk lévőkre. Megvan a veszélye, hogy bár a neten többszáz ismerőse, követője van valakinek, közben mégis elmagányosodik, hiszen valódi kapcsolatai nincsenek. Ha pedig ez a folyamat radikalizálódással társul, megvan a veszélye, hogy a talajt vesztő, szélsőségesekké váló egyének veszélyt jelentsenek önmagukra, illetve másokra." Lásd még: Kraut Andrea - Kőhalmi László - Tóth Dávid. Digital Dangers of Smartphones. Journal of Eastern-European Criminal Law 2020/1. 36-49. o.
[29] Serbakov Márton Tibor: Okostelefonos alkalmazások a terroristák szolgálatában. JURA 2020/2. 145-147. o.
[30] Gál István László - Serbakov Márton Tibor: How Acts of Terrorism are Fiannced and Orchestrated in Secrecy Today: Criminal Offenses, Donations, Legal Business and Smartphone Application. Journal of Eastern-European Criminal Law 2019/1. 66-76. o.
[31] Hoffmann-Plesch i.m. 11. o.
[32] Hoffmann-Plesch i.m. 11-12. o.
[33] Hoffmann-Plesch i.m. 12. o. "
[34] Logvinov, Michael: Auf dem Weg zum Terrorismus. Kriminalistik 6/2017. 377. o.
[35] Dyer, Carol - Mccoy, Ryan E. - Van Duyn, Donald N.: Countering Violent Islamic Extremism A Community Responsibility. FBI Law Enforcement Bulletin 12/2007. 5-7. o.
[36] Dyer, C. - Mccoy, R.E. - Van Duyn, D. N. i.m. 5. o.: "Conversion may be to a religion or a commitment to another form of the religion. An individual's motivation is critical to the process and not always static. For example, people who initially convert to gain acceptance may reinterpret their faith if the group they join is composed of Muslim extremists."
[37] Dyer, C. - Mccoy, R.E. - Van Duyn, D. N. i.m. 6. o.: "In this stage, individuals identify themselves with a particular extremist cause and accept a radicalized ideology that justifies violence or other criminal activity against perceived enemies. Accepting the cause leads people to become increasingly isolated from their former lives. New converts often seek and follow guidance from imams, more senior followers, on how to live every detail of the religion, becoming more committed to the newfound faith."
- 35/36 -
[38] Dyer, C. - Mccoy, R.E. - Van Duyn, D. N. i.m. 6-7. o.: "Indoctrination can involve becoming an active participant in a group or being initiated within the recruit's self-created jihadist environment. Through various activities with the group and increasingly demanding and significant roles within it, converts see their potential as a jihadist and, ultimately, can become convinced of the need for further action to support the cause."
[39] Dyer, C. - Mccoy, R.E. - Van Duyn, D. N. i.m. 7. o.: "The final stage consists of supporting or engaging in terrorist activities. Although this action can be violent or nonviolent (e.g. financing), it always intends to inflict damage on the enemy. Some individuals who reach this stage will attempt to participate in a terrorist attack. Every action has three stages: preparation, planning, and execution. During any of these, recruits can try to stop participating. However, they may be so caught up in the group's activities that they will engage in behaviors they otherwise would not consider."
[40] Dyer, C. - Mccoy, R.E. - Van Duyn, D. N. i.m. 5. o.
[41] Logvinov.M. i.m. 377. o.
[42] Silber, Mitchell, D. - Bhatt, Arvin: Radicaliza-tion in the West: The Homegrown Threat. The NYPD Jihadist Report. New York, 2007. 19-25. o.
[43] Logvinov, M. i.m. 377-378. o.
[44] Farkas Johanna: A magányos merénylők radi-kalizálódása. Acta Humana 2016/5. 21. o.: "Alapvetően a terrorizmus jelensége körül definíciós problémák körvonalazódnak, gyakorlatilag a mai napig nincs tudományos konszenzus a terminológiát illetően."
[45] Sohn, Werner: "Radikalisierung" Ein Hilfsmittel zur rhetorischen Bewältigung der aktuellen Sicherheitslage. Kriminalistik 2/2017. 67-72. o.; Lásd még: Zick, Andreas - Böckler, Nils: Radikalisierung als Inszenierung Vorschlag für eine Sicht auf den Prozess der extremistischen Radikalisierung und die Prävention. Forum Kriminalprävention 3/2015. 6-16. o.
[46] Sohn, W. i.m. 68. o.
[47] Lásd még: Ragazzi, Francesco: Countering terrorism and radicalisation: Securitising social policy? Critical Social Policy 2/2017. 163-179. o.; Böllinger, Lorenz: Die Entwicklung zu terroristischem Handeln als psychosozialer Prozess. Kriminologisches Journal 2/2002. 116-123. o.
[48] Sohn, W. i.m. 69. o. magának a radikalizáló-dásnak nevezett folyamatnak nem kell erőszakosnak lennie, amit sok európai nyelvben a melléknév sugall.
[49] Sohn, W. i.m. 69-70. o.
[50] Hoffmann-Plesch i.m. 12. o.
[51] Hoffmann-Plesch i.m. 12-13. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, PTE ÁJK Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
