"Az elkövetkezendő időszakban a világ békéjét leginkább a civilizációk összecsapása fenyegeti, és a világháború veszélyét egyedül a civilizációk segítségével létrehozott nemzetközi rend háríthatja el.
Samuel P. Huntington[1]
Tanulmányom célja, az Iszlám Állam működésének feltárása, ugyanis a 2001. szeptember 11-én New Yorkban történt katasztrófa új dimenziót nyitott meg a terrorizmussal foglalkozók előtt. Az elmúlt évek eseményei egyértelműen sokkolták a társadalmat. A támadások kiszámíthatatlansága, a véletlenszerű áldozati csoportok sokasága képezte azt a rendkívüli helyzetet, amelynek legyőzésére az országok biztonságpolitikai szekcióinak vállalkozniuk kellett. Feladatuk nagyon összetett, mert az elkövetők felderítése, nyomon követése sokszor szinte lehetetlen. Olyan új merénylők jelenek meg, akik korábban semmilyen kapcsolatban nem voltak a terrorszervezettel. "Magányos farkas" kifejezés terjedt el az elkövetők új csoportjára, mert váratlanul a terrorszervezet bázisától távol, alvó sejtekként működnek, amíg egy öngyilkos merénylő mellény ki nem oltja életüket. "A terrorcselekmények veszélyessége a váratlanságban, a kiszámíthatatlanságban és a gyors, mobil csapásmérő képességben rejlik."[2] A megvalósult támadások a média fő hírközlései között szerepelnek, amellyel közvetetten propaganda tevékenység biztosítását valósítják meg az Iszlám Állam számára.
Mi lehet annak az oka, hogy a társadalom jelentős része félelemben él egy relatíve új szervezet merényletei miatt? Mely jellemzők különböztetik meg az Iszlám Államot a többi terrorszervezettől?
Legalapvetőbb kérdés, hogy a terrorizmus bűncselekményeknek tekinthető-e? George P. Fletcher szerint a terrorcselekmény illetve a terrorizmus jogi megfogalmazása lehetetlen. E véleménnyel nincs egyedül, hiszen köztudott, hogy a terrorizmus egységes fogalma mind a mai napig nem született meg. "Idáig egyetlen terrorista csoport sem tette meg azt a szívességet, hogy definiálja magát"[3] Realista megfogalmazás Máramarosi Zoltán és Szűcs László szerzőpáros tollából származik, amely tömören foglalja össze az aktuális helyzetet. Számos definíció alakult ki a terrorizmus jelensége kapcsán, de ezek minden szakterületen[4] más és más fogalmi elemekből épülnek fel.
Az Európa Tanács parlamenti gyűlése szerint a terrorista cselekmények körébe azok tartoznak: "...amelyek elkövetése során személyek, illetőleg csoportok erőszakot alkalmaznak vagy erőszak alkalmazásával fenyegetnek meg valamely országot, annak intézményeit, egész lakosságát vagy közülük csupán egyeseket szeparatista törekvések, szélsőséges ideológiai felfogások, fanatizmus vagy irracionális és szubjektív tényezők által vezérelve abból a célból, hogy a terror légkörét teremtsék meg a hatóságok, meghatározott egyének vagy társadalmi csoportok, illetőleg az egész közösség körében " [1426 (1999) számú ajánlás].[5]
Az ENSZ[6] nemzetközi politikai koncepcionális megközelítése - amely egy "kétlépcsős meghatározás" - mélyen elítéli a terrorizmus minden megnyilvánulási formáját, melyek indokolhatatlan bűncselekményeknek minősülnek. Indokolhatatlan bűncselekmény, az a bűncselekmény, melynek célja, vagy hatása a társadalom-, annak egy csoportja-, vagy meghatározott személyek ellen irányul, politikai, filozófiai, ideológiai, faji, etnikai, vallási, vagy egyéb természetű, a csoport azonosítására alkalmas okok alapján."
A katonai megközelítése a terrorizmusnak, melyet a NATO fogalmazott meg a következő: "a terrorizmus erő vagy erőszak személyek vagy vagyontárgyak elleni törvénytelen alkalmazása, illetve azzal való fenyegetés abból a célból, hogy kormányokat vagy társadalmakat befolyásoljanak, vagy félemlítsenek meg valamilyen politikai, vallási vagy ideológiai cél elérése érdekében." [7]
A tudomány oldaláról szintén más a terrorizmus fogalma, amelyek közül Korinek László meghatározását tartom irányadónak:
"A terrorizmus eltérő eszmerendszerekből merítő, sajátos logikának engedelmeskedő, változatos formákat öltő módszeres erőszak-alkalmazás, vagy ezzel való fenyegetés, melynek célja politikai törekvések elérése azáltal, hogy az áldozatban, a nézőközönségben, az államban, a társadalomban megalkuvó magatartás alakuljon ki. A meghirdetett cél általában politikai, ideológiai, vallási, etni-
- 377/378 -
kai stb. tartalmú radikális változás kikényszerítése, a cél elérésére alkalmazott cselekménysor. Az eszköz viszont jogi lényegét tekintve köztörvényes, erőszakos bűncselekmény."[8]
Bartkó Róbert álláspontja szerint, három részterület (politikatudományi, (büntető/nemzetközi) jogi, valamint egy kriminológiai) által meghatározott terrorizmus fogalom "szimbiotikus" kapcsolatának a felismerése vezethet el oda, hogy hatékonyan tudjunk küzdeni a világ valamennyi terrorszervezetével szemben.
A terrorizmus politikatudományi/politológiai megközelítésben: a terrorizmus egy olyan társadalmi jelenség, mely a szándékos és módszeres erőszak eszközül használásával olyan merényletek elkövetésére vállalkozik, illetve olyan merényletek elkövetésével fenyeget, melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a terrorszervezetek társadalmipolitikai céljaikkal adekvát politikai döntések meghozatalához vezessenek."
Kriminológiai értelemben a terrorizmus jellemzően államon belüli, illetve államhatáron átnyúló (transznacionális) társadalmi jelenség, amely a civil szférába tartozó személyek, vagy jelentős értékű javak ellen intézett célzott jogtalan támadással kívánja megvalósítani ideológiai bázisát adó azon társadalmi-politikai célkitűzéseit, melyek egyébként a szervezet valamennyi tagja által alkalmazott erőszak legitimációjául szolgálnak és amelyet a láthatatlanság, a változatosság, a váratlanság, valamint a nagyfokú mobilitás és a kiváló reprodukciós készség kriminológiai ismertetőjegyei jellemeznek.[9] A sokféle fogalmi próbálkozásnak azonban megállapítható 4 fő eleme, amelyet minden definíció alapul vesz:
- "nem állami szintű szereplők hajtják végre;
- fegyvertelen polgárok képezik a célpontot;
- politikai célok érdekében alkalmazott;
- erőszakos cselekmény"[10]
A terrorizmus tipológiája számos tényező alapján más és más lehet. Megkülönböztethetjük:
- a nemzetközi terrorizmust,
- etnikai-faji-vallási terrorizmust,
- a biológiai terrorizmust,
- cyberterrorizmust,
- környezeti, öko-terrorizmust[11]
A fenti csoportosítás alapján önállóan megvalósuló kategóriákat sorakoztattam fel. A téma szempontjából azonban a vallási terrorizmus releváns, ezért ennek jellemzőit részletezem.
A vallási terrorizmus kapcsán számos vallás hívői valósítanak meg erőszakos cselekményeket. A vallások közül tévesen leginkább az iszlám valláshoz kötik a terrorcselekményeket. A problémák már rögtön az elején kezdődnek, még pedig azzal a megállapítással, hogy egyes szerzők szerint a terrorizmus szót nem lenne szabad használni egy világvallás nevével jelzős szerkezetben, mert azonosítja az iszlám vallás mintegy másfél milliárd követőjét egyetlen ideológiával, és az ahhoz rendelt eszközzel, ami jelen esetben nem más, mint a fegyveres harc.[12]
Ezt a két jelenséget azonban nagyon nehéz elkülöníteni egymástól, ennek pedig azaz oka, hogy "magányos farkasokként" emlegetett öngyilkos merénylők többsége iszlám vallású elkövető.
David C. Rapoport meghatározása szerint: "Az iszlám a legfontosabb vallás és bizonyos szempontból különös figyelmet érdemel, de emlékeznünk kell arra, hogy más vallási közösségek is termelnek terroristákat. [13] Ebben az esetben ki kell emelni a Srí Lankán működő Tamil Tigrisek (LTTE) nevű terrorcsoportot, melyben a hívők döntő többsége a hindu valláshoz tartozik. Az öngyilkos merényletek magas száma kapcsolható a terrorszervezethez, fanatikusai megközelítőleg 240 robbantást követtek el. Ráadásul, a derékra szerelhető öngyilkos öv is a terrorista szervezet fejlesztése.[14] Manapság az ilyen típusú terrorizmus az európai biztonsági politika egyik leggyakoribb problémája. Ennek az oknak a fő gyökere a vallás szélsőséges értelmezése. Az extrémisták alatt azokat a személyeket értjük az iszlám vallásban, akik nem teljes egészében értelmezik a vallási forrást, hanem kiragadnak egy-egy vallási tételt, és saját nézeteik szerint értelmezik azt.[15] Mark Juergensmeyer tézise azt fejezi ki, hogy a vallási terrorizmus a modern korszak észlelési válságának kifejeződése és reakciója. A vallási indíttatású terrorizmus az 1980-as években előtérbe került, és rendkívüli brutális és látszólag irracionális motivációk és célok jellemzik.[16]
Kétségtelen, hogy az iszlám terrorizmus, mint fogalom egy nagyon szélsőséges meghatározás, ugyanis az iszlám hívők közösségének minden tagjára így ráilleszthető.
Az iszlám vallás jellemzői e téma tekintetében kiemelkedő jelentőségűek. Véleményem szerint a vallás tanai nélkül érthetetlen a terrorszervezet működése, ugyanis az ideológiai alapot nem más adja, mint a vallási felfogás.
Az iszlám szó szerinti jelentése: béke, alávetés, megadás. Az iszlám legalapvetőbb tana szerint az emberi lét értelme nem más, hogy az ember elismeri Istent, mint az egész világmindenség megal-
- 378/379 -
kotóját és mindennek Urát, ami őt körülveszi. Ezek elismeréséből kiindulva nem törekszik másra, hogy Isten tetszését elnyerje. A legfontosabb eleme a vallásnak a tauhid, vagyis az egyistenhit. Egy az Isten Allah és Mohamed az ő prófétája - hangzik el a mondat nap mint nap millió hívő szájából. A kereszténység után a második legnagyobb lélekszámú hívővel rendelkező világvallás. Követői 1,6 milliárd főre tehetőek.
Négy fő forrásra épül fel a vallás. Ezek közül a legjelentősebb a Korán és az ahhoz kapcsolódó hagyományok, vagyis a Szunna, ezek mellett jelen van még a konszenzus (idzsmá) és a véleményalkotás, okfejtés (raj). A források közül az első és legfontosabb a Korán. A hívők szerint ez nem más, mint Allah utolsó kinyilatkoztatása, az iszlám törvényeinek és tanításainak alapja. A Korán foglalkozik a hittel, az erkölccsel, az emberi történelemmel, Isten imádatával, a tudással, a bölcsességgel, Isten és az emberek közötti viszonnyal. Átfogó tanítás, amelyre egészséges társadalmi igazságosság, gazdasági, politikai, törvényhozói, jogtudományi, törvényi és nemzetközi viszonyok építhetők. Ez alapján megállapítható, hogy bár az iszlám egyik legfontosabb oldala a vallás mégis azon jóval túlmutat, hiszen a muszlim személy teljes életére kihat. Szabályozza az etikai normákat, de a hívők gazdasági és társadalmi életben betöltött szerepére is kihat. Ennek alapját adja továbbá a saria, ami nem más, mint "az iszlám jog teste."[17] Olyan életvezetési kódexet jelent, amely a hétköznapi muszlim ember életét teljeséggel áthatja.[18]
Az iszlám vallás másodlagos forrásai közé tartoznak a hagyományok, amely a hadísz és a szunna. Nagyon jelentős mértékben változtak a hívők közösségei és sokszor a Korán nem tudott választ adni a felmerülő problematikus helyzetekre. Ezeknek a vitás kérdéseknek a feloldására jelentettek megoldást Mohamed közlései, nyilatkozatai (hadísz), valamint Mohamed és a közvetlen kíséretének szokásai, gyakorlatai (szunna).[19]
Az iszlám alapvető hittétele, hogy a hit gyakorlati alkalmazás nélkül nem ér sokat. A hit nagyon sérülékeny, ami könnyen veszíthet erejéből és ennek az erőnek a fenntartását biztosítja az iszlám 5 alappillére.
1) A hit tanúsítása (saháda): hangsúlyozzák, hogy nincsen más Isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája, minden ember számára egészen a Végítélet Napjáig.
2) Napi ötszöri ima (szalát): minden hívő naponta 5 alkalommal (napkelte előtt, nem sokkal dél után, délután, napnyugtakor és naplemente után mintegy két órával) köteles imádkozni. Azt vallják, hogy az imák megtisztítják a szívet, megóvnak a rossz cselekedetektől és a bűnök iránti kísértésektől.[20] Ez végezhető egyedül vagy akár csoportosan, a helyszín nem kötött, mert imádkozni nem csak mecsetben lehet, hanem bárhol, ahol az illető éppen tartózkodik. Az imádkozáskor kötelezően Mekka iránya felé kell fordulni. Az imádkozás formailag nagyon kötött meghatározott mozdulat sorokat tartalmaz: álló helyzet, meghajlás, felemelkedés, földre borulás (ami az ima csúcspontja) térdelve lábra ülés, másodszori földre borulás, majd végül térdelve lábra ülés, kezek a térdeken. Az imát rituális mosakodás előzi meg, amely a kezet, arcot, fület, szájat, orrot, karokat és lábfejet érinti.
3) Böjtölés (szaum): Az iszlámok életében fontos szerep jut a naptárjuk szerinti 9. hónapnak (ezt hívják Ramadanak), ugyanis 30 napos böjtölési időszakot tartanak. Napkeltétől napnyugtáig tilos az evés, ivás, dohányzás, nemi kapcsolat létesítése. A hívők szerint a böjt fejleszti az egészséges szociális érzéket, a türelmet, az önzetlenséget és az akaraterőt, tisztítja a testet és egyben a lelket is.
4) Alamizsna (zakát): Az iszlám vallás szorgalmazza az egyenlőtlenségek csökkentését a közösség tagjai között, ezért egy bizonyos összegű vagyon felett a gazdagok kötelesek az értékeik egy meghatározott részét adó formájában a közösség rendelkezésre bocsátani. Így redukálva a pénzügyi különbségeket.
5) Zarándoklat (haddzs): Minden hívőnek életében legalább egy alkalommal el kell zarándokolnia a Mekkában lévő legszentebb helyhez, a Kába Kőhöz. Ennek idejét a 12. hónap 8. és 13. napja között kell megtenni. Cél a hívők közötti egység és egyenlőség hirdetése.
Két fő irányzatot lehet elkülöníteni az iszlám valláson belül, ez pedig nem más, mint a szunnita és a síita irányzatok. A szunniták a hívők 87-90%-át jelentik, míg a siíták a maradék 10-13% képezik. A két irányzat közötti különbség alapja, Mohamed próféta leszármazottjának kérdésében csúcsosodik. A szunniták meglátása szerint a vezető személyét a közösség dönti el, nem kötik Mohamed próféta vérségi leszármazásához. A pozíciója sokkal inkább világi jellegű, mint vallási. A siíták ezzel el-
- 379/380 -
lentétben vallási vezetőnek Mohamed próféta vérszerinti leszármazóját fogadják el. A közösség élén álló imám nem világi vagy politikai vezető, hanem sokkal inkább vallási vezetőnek tekinthető.
A valláson belül kialakult két tradicionális reformirányzat, melynek célja a társadalom valláson alapuló átalakítása. Az egyik a vahhábizmus, amely a XVIII. században jelent meg az Arab- félszigeten, a másik pedig a szalafizmus, mely a radikális eszmék irányába mutató fundamentalista irányzat. A reformmozgalmaknak közös jellemzője, hogy nyugati világgal szembeni gazdasági lemaradás keltette őket életre. Az irányzatok közötti különbséget a változások mikéntje generálja.[21]
A szalafizmus XIX. században második felében született azzal, hogy megvalósítja az al-nahda folyamatot, vagyis az újjászületést. Felszólította a muszlimokat, hogy térjenek vissza a vallási tisztasághoz, így megteremthető lesz az Oszmán Birodalomtól való elszakadás. Egy spirituális megtisztulást tűzött ki célul, amellyel megszűntethető az évszázadon át tartó politikai és gazdasági elnyomás. A XIX. század végén az európai hatalmak lényegében elárulták az arab államokat azzal, hogy a modernizációt brutális gyarmatosítással párosítva exportálták. Ez eredményezte azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen a szalafizmus egy xenofób újjászületési mozgalommá vált. Az irányzat célja ma is az iszlám vallás megtisztítása, de most már a nyugati gyarmatosítás okozta korrupciótól és stagnálástól. A probléma forrását a szalafisták, már nem az Oszmán Birodalom elnyomásában látják, hanem a külföldi európai nagy hatalmak tevékenységében.[22]
Innen eredeztethető az Iszlám Állam ideológiai alapja és célja, ami nem más, mint a szalafita dzsihadizmus és siíta ellenesség. Egy olyan legitim hatalomként tekint saját magára, amelynek a célja egy globális iszlám régió kialakítása és a hitetlenek elpusztítása. Ez a vallási fundamentalista irányzat az, amely megvilágítja a terrorszervezetek kegyetlen merényletei mögött húzódó okokat.
Az Iszlám Állam megszületése nem a semmiből jelent meg 2014-ben. A terrorszervezet aktivizálódása 1999-ig nyúlik vissza. A csoport tagjai különböző neveken, de 15 éve jelen vannak és működnek.[23] Mindezek előzménye azonban az 1916-os Sykes-Picot Egyezmény volt, amelyet az I. világháború alatt fogadtak el, s a cél nem volt vele más, mint az Oszmán Birodalom feldarabolása. Ez az Egyezmény óriási hatással van a Közel Keleten napjainkban kialakult helyzetre, valójában etnikai határokat teljesen figyelmen kívül hagyva hozott létre új mesterséges arab államokat. Hosszú évek alatt számos konfliktus megalapozója volt ez az új helyzet, de 2014-ben az Iszlám Állam azt vállalta, hogy ténylegesen megszünteti ezeket az újonnan létrejött határvonalakat.[24]
A terrorszervezet közvetlen elődjének "Dzsamá'at al Tawhíd wa'l Dzsihád (Egyistenhit és Dzsihád)" néven elhíresült terrorcsoport tekinthető, amelyet 2000-ben Abú Mus' ab-Zarqáwí alapított.[25] Al Zarqáwi egy beduin származású férfi volt, aki kisstílű bűnözőként élte mindennapi életét. Börtönbe került és itt ismerkedett meg a radikális szalafizmussal. Kapcsolatba került Oszáma bin Ládennel, eleinte elutasította az Al-kaidához való csatlakozást, mert értelmetlennek tartotta az Egyesült Államok elleni küzdelmet, de végül az ellentétek feloldódni látszódtak és végül a két szervezet egyesült és kialakult a Dzsihád Bázisának szervezete a Két Folyó országában terrorszervezet. Al Zarqáwí halálát egy drón okozta, melynek következtében megüresedett a vezetői szék. Al-Bagdádi vette át a helyét, aki Mohamed Próféta egyenes ági leszármazójának vallja magát. A Bagdadi egyetemen diplomázott iszlám tanulmányokból és imámként dolgozott fővárosban. 2014. június 29-én kikiáltották a kalifátust és a kalifa Al-Bagdadi lett. Első hivatalos beszédét a moszuli nagymecsetben tartotta, ahol a következőket mondta: "Én vagyok a vali (vezető), aki uralkodik feletettek. Ám, nem én vagyok közületek a legjobb. Ha úgy látjátok, hogy helyesen cselekszem, kövessetek! Ha azt látjátok, hogy hibázom, figyelmeztessetek és térítsetek vissza a helyes útra! Engedelmeskedjetek nekem, amíg én is engedelmeskedem a bennetek lakó Istennek!"
Az elnevezései a szervezetnek többször is változtak az évek alatt, ennek köszönhetően nagyon sokféleképpen emlegetik. Elsőként Abú Múszab al-Zarqáwí Dzsamáat at- Tauhíd v-al Dzsihád nevű terrorszervezethez tartozott, amelyet egyisten hit és dzshihádnak fordítanak, majd ettől a szervezettől Iraki Iszlám Államként (IIÁ, Islamist State in Iraq, ISI) függetlenedett. Ezt követően Iraki és Levantei (al-Sam) Iszlám Állam (ILIÁ, Islamic State in Iraq and the Levant (al-Sham) ISIL vagy ISIS) néven működött. Végül a kalifátus kikiáltásával az Iszlám Állam (IÁ, Islamic State, IS) nevet kezdte el alkalmazni.[26] A számos elnevezés között válogatnak a politikai szereplők, amelynek egy oka lehet mégpedig az, hogy a kifejezéssel egyik ország sem szeretné azt hangoztatni, hogy elfogadja a terrorszervezetet, mint államot.[27]
- 380/381 -
Egy "pszeudo-államról" beszélhetünk, melynek lényegét Háber Péter fogalmazta meg: "Annak ellenére, hogy a szervezet néhány állami tulajdonsággal rendelkezik (kormány, katonai hatalom, adószedés, vallási-politikai rendszer stb.) az állami lét jellemzőinek nagy része hiányzik, különösen a nemzetközi elismertség - egyetlen állam, vagy nemzetközi szervezet sem ismeri el - amit egyébként vallási alapon maga a szervezet vezetése is elutasít."[28]
Az állam kialakítása megkövetelte a szimbólumok megszületését is. Ilyenek tekinthető az Iszlám Állam lobogója, amelyet Mohamed próféta legendás fekete zászlaja jelenti. A fekete zászlón található a próféta pecsétje, amelybe nem szerepel más, mint az iszlám hitvallás: "nincs más Isten Allahon kívül."[29]
Nagyon összetett probléma a terrorszervezethez való csatlakozás okozati rendszere. A radikalizációt elősegítő tényezők között szerepelhet a családtag, barát, példakép elvesztése miatt kialakult személyes bosszúvágy vagy a politikai meggyőződésből fakadó sérelmek.[30] A radikalizálódásnak ezenkívül számos más útja is lehetséges, többek között toborzók útján, akik általában mecseteket, sportlétesítményeket, vagy egyetemi iszlám szervezeteket használnak fel tevékenységükhöz.[31] Legegyszerűbb az egyén támadása, kirekesztése, de ennél sokkal komplexebb a kialakult helyzet. Nem lehet egy stigmatizáló folyamat eredményeként kijelenteni, hogy bizonyos emberek terroristák, kizárólag a hajlam illetve a körülmények erősíthetik fel az egyén döntését a radikalizálódás útján.[32] Remek megfogalmazás, amely szerint "ember nem születhet terroristának, hanem csupán azzá válhat."[33]
1889-ben Alexander Lacassagne lyoni orvos tükröt állított a társadalommal szemben és kimondta, hogy "a társadalmaknak olyanok a bűnözői, amilyeneket megérdemelnek. Az embert a környezet termékének tekintette. A bűnözés táptalaja a környezet, s a bűnöző, mint a mikróba csak akkor lesz jelentős, ha megfelelő környezetbe kerül."
Oliver Roy álláspontja alapján: "a dzsihádista militáns szellem nem az iszlám vallás és nem is a muzulmánok lázadása, hanem olyan probléma, ami a fiatalság két kategóriájára vonatkozik, a bevándorlók második generációjára és a betértekre, akiknél van egy közös tulajdonság is, nevezetesen a kapcsolatok megszakítása a szülőkkel és azzal a kultúrával, amelyiket képviselik. Következésképpen a jelenség nem tartalmazza az iszlám radikalizálódását, hanem inkább a "radikalizmus iszlamizálódását", hiszen a dzsihádizmus már előbb is létezett."[34]
Kiemelést érdemel Bács Zoltán György radikalizációról alkotott elképzelése, miszerint két csoportra bontja a radikalizálódásnak nagyobb mértékben kitett személyeket és az egyik csoport egyértelműen a társadalmi nehézségek következtében kialakuló összetett probléma rendszerből való kijutás eszközeként válik terroristává. Megállapítása a következő: "társadalom "gyárába" bekerülnek a társadalmi igazságtalanságok, egyenlőtlenségek, a vallási intolerancia, a kulturális összeférhetetlenség dogmája és az iskolázatlanság, mint nyersanyag, a "gyártósoron" hozzáadják a kirekesztettséget, a frusztrációt és a marginalizációt, mint katalizátort, majd ebből megszületik a társadalmi végtermék, maga a radikalizáció. Ennek végfelhasználói pedig a terrorszervezetek."[35]
Az amerikai Rodney Stark és Donatella della Porta szociológusok álláspontja alapján minden mozgalom 8 jól azonosítható és egymástól elkülöníthető szakaszból épül fel:
- sérelmek felhalmozódás,
- remény a sikerre,
- mozgósító esemény,
- csoportok hálózatának létrejötte,
- emberek és erőforrások mozgósítása,
- külső ellenállás/ellenmozgalmak beindulása,
- külső szövetségesek segítsége,
- szervezetek különválása.
Sérelmek képezik azokat a kiinduló pontokat, amelyek megalapozzák egy társadalmi mozgalom létrejöttét. Minden csoportosulás okaként felfedezhető valamilyen szociális deficit. Jelen esetben a vallási terrorizmus vonatkozásában a muszlim közösséget sok évszázados idegen uralom általi elnyomatottság, a nyugati kultúra térnyerése, a keresztény misszionárius tevékenység és a gazdasági elmaradottság jellemezte, amely kialakított egy olyan, sérelemhalmazt, ami fokozatosan kibontakozó társadalmi mozgalom kialakulását idézte elő.
Ezeknek a csoportosulásoknak akkor volt esélye a fennmaradásra, hogy ha volt valami közös remény a sikerre. Leszűkítve az ok-okozati rendszert az iszlám hitközösségre, náluk nem más volt az összekötő kapocs, mint a vallási ideológiájuk felsőbbrendűségébe vetett hit.
A mozgósító esemény a vizsgált terrorszervezet esetén számos történelmi eseményben megragadható, ilyen például 1979. évi iráni forradalom és a szovjetek afganisztáni bevonulása. Utóbbi eseményt úgy élték meg, mint muzulmán világ hitetlenek általi megszállása és megalázása, amely ellen
- 381/382 -
minden muszlimnak szent kötelessége küzdeni. Az oroszokkal szembeni sikerek pedig erősítették a hívőkben, hogy összefogással mindent elérhetnek és a világ egyik legerősebb hadseregét is képesek lehetnek legyőzni.
A mozgalom csoportok hálózatának létrejöttével teljesedik ki. Az iszlám hívőknél ezt a fajta szerveződést, mi sem bizonyítja jobban, mint az oktatási és karitatív tevékenységet végző szervezetek kialakulása.
A siker elképzelhetetlen a szervezet belső faktorai nélkül, ami nem más, mint az emberek és az erőforrások mozgósítása. Szükséges az anyagi támogatás valamint a jól szervezet, "emberi utánpótlás, mivel nagyon sok az öngyilkos merényletet megvalósító harcos."
Külső ellenállás szükségessége valójában egy burkolt feltétel a szervezet hatékony működéséhez. Gyakorlatilag az Iszlám Állam nevű terrorszervezet előtt szintén rendkívül hatékonyan működő al-Kaida teremtette meg "akció- retorzióakció" elvét. Ennek megalkotója Oszama bin Laden volt, aki tudatosan szította a külső ellenállást, azaz valójában tudatosan provokálta a "hitetleneket" és az azok vezetőjének tekintett Egyesült Államokat. Olyan helyzet megteremtésére törekedett, amelyben az általa elkövetett merényletekre a "hitetlenek" túlzott reakcióval válaszolnak, felháborodást és radikalizálódást kiváltva (és fundamentalista önkéntesek további hullámát elindítva) az addig békés muszlim közösségekben is. Az elv további eleme az volt, hogy csak kezdetben van szükség egy irányító központ létezésére, mert utóbb a szervezet már önfenntartóvá és öngerjesztővé fog alakulni.
A mozgalom nehezen érhet el sikert külső támogatók nélkül. Jelen esetben a külső támogatók alatt a világ különböző országaiban élő aktív hívőket kell tekinteni. Akik már fő irányító szerv közvetlen közreműködése nélkül valósítanak meg az Iszlám Állam nevében merényleteket. Végezetül a híres szerzőpáros 8. tényezőnek tekinti a már meglévő szervezetből további radikálisabb eszméket való szervezetek különválását. Ilyen példaként említhető a történelmi eseményekből a Muzulmán Testvériség. Ennek a szervezetnek a tanai képezték az alapját a később gomba módra szaporodó és az 1980-as évek végére radikalizálódó különböző dzsihadista terrorista csoportoknak.[36]
Az iszlám kultúrában a nők elnyomásának és a férfiak nárcizmusának történelmi tradíciója van.[37] Így a nők szerepvállalásának elfogadtatása a radikalista iszlám mozgalmakban is hosszú folyamat eredménye. Kezdetben a nők szerepe nem terjeszkedhetett túl azon, mint hogy a mártíromságra szánt fiúkat neveljék. A nők szerepe ebben a helyzetben is különleges, talán egy másik tanulmány kereteiben kifejtést érdemel, hogy miként értékelje a büntetőjog[38] a terrorista férjének ételt főző, támogató magatartását nyújtó nőket, akik a gyermekeiket a terroristává válásra buzdítják?
Idővel a dzsihádhoz csatlakozni kívánó nők követelni kezdték a mozgalomhoz való csatlakozásuk jogát.[39] A radikális iszlám vezetők azonban, sokáig azzal érveltek, hogy az ellenségnek, olyan hatást keltene a nők alkalmazása, mint ha nem tudnának elég elkötelezett férfiakat toborozni. Egyfajta gyengeséget sugárzott volna, amit nem akart megengedni az akkori férfi közösség.
Az élés váltás 2005-ben következett be, amikor egy radikális iszlám vallási vezető rádióbeszédében buzdította a nőket, hogy csatlakozzanak a szent háborúhoz. A beszéd nagy hatást gyakorolt a "gyengébbik nemre" 2008-ban 30 nő robbantotta fel magát Irakban.[40] A nők nagyobb hatékonyságot mutatnak az akcióik elkövetésük során. Ennek számos összetevője van.
Elsők között szerepel iszlám vallásra jellemző női öltözet, amely nem csak a női test takarását szolgálhatja, hanem fegyver, robbanóanyag hatékony elrejtését is.[41] A nők motozását, férfiak nem végezhetik így a biztonsági ellenőrzéseken is könnyebben átjuthatnak, könnyebben félrevezethetik a biztonsági erőket. Taktikai előnyöket biztosítanak.[42]
A nők ösztönzést jelenthetnek továbbá a férfiak számára, így növelhetik a harcosok létszámát.
Sztereotípiák mögé bújva, kihasználva a közvélekedés naivitását sikeresebb akciókat tudnak megvalósítani. Épp ezen társadalmi felfogás az, amely a nagy média felhőt is megvalósítja, a női merényletek köré.[43]
Az öngyilkos merénylet sikeressége két összetevőből áll az egyik a meglepetésszerű jellege, illetve a rendkívüli közelsége a célponthoz. Ez a két feltétel vezetett ahhoz, hogy nőket használjanak fel a borzalmas akcióik során. [44]
- 382/383 -
Számos összetevője van azon emberi transzformációnak, mely a nőket öngyilkos merénylővé változtatja. Az iszlám vallásban is a nő elsődleges szerepe, a szülés, a gyermeknevelés és a család összetartása. Azonban egy iszlám vallású nőnek minden lépése korlátozott. Meghatározzák, hogy kivel, mikor, hol, mit és meddig csinálhat. Nincs különbség sem fiatalkorban sem később. Egy "üvegkalitkában élnek", melyben egy lepel alól kémlelik a világot. Vannak olyan nők, akik ebből a helyzetből való menekülés folytán állnak a radikális eszme követői közé. Így szabadságot kapnak, nem kell parancsra házasodniuk és eljutnak a Paradicsomba is.
Vannak, akiket a bosszú vezérel, megözvegyült vagy árván maradt lányok, akik szerelmüket vagy az édesapjukat, fivéreiket vesztették el. Tettüket a kétségbeesés, a kilátástalanság, a társadalom széthullása és a nő tradicionális társadalmi szerepeinek a változása motiválja. Erre példa különösen Csecsenföldön tapasztalható, ahol a nők különféle öngyilkos merényleteket valósítottak meg. Ők a "fekete özvegy" elnevezést kapták. Az a női csoport is megtalálható a fekete özvegyek mellett, akiket a csecsen férfiak erőszakkal, fenyegetéssel kényszerítettek öngyilkos akció megvalósítására valamint a kábítószer fogyasztó és az alacsony szellemi képességgel rendelkező befolyásolható nők is. Kétségtelen, hogy azok a nők akiket, megerőszakoltak, szexuálisan molesztáltak a "becsületükön esett csorba" helyreállítására választják az öngyilkos merényletet.
Azonban, épp ezt a tényt kihasználva a "hívők anyja" Samira Ahmed Jassim női öngyilkos merénylőket toborzott. A módszere azon alapult, hogy előre kiválasztotta azokat a nőket, akiket később a milicisták elfogtak és megerőszakoltak. Ezeket a nőket pedig később meggyőzte, hogy hozzák helyre szerencsétlen sorsukat öngyilkos akcióval.[45]
Az anyagi jóllét, a biztos jövedelem reménye eredményezheti, hogy nem a merénylő nőnél van motiváció a cselekmény megvalósítására, hanem a családjánál, édesapjánál. E helyzetben rábeszélik a lányt, hogy áldozza fel magát az igaz ügyért, de előfordul, hogy elfogadja a neki szánt szerepet a társadalomban elfoglalt alárendelt szerepe miatt.[46]
Motivációk szerinti csoportosítás alapján el kell határolni azokat a női elkövetőket, akiknek a tette mögött elsősorban nem a vallási ideológia, hanem a nacionalizmus található, amely kiegészül a megszálló hatalom elleni gyűlölettel. Tovább fokozza a merénylő szándékát a társadalom megbecsülésének kiváltása, a család egzisztenciális helyzetének növelése. Tipikusan Palesztinában figyelhető meg ez a fajta ok-okozati összefüggés a női merényletek mögött. Alkalmazásuk műveleti, taktikai célt szolgál, azonban a nők emelkedő státuszának is a jele a palesztin társadalmon belül. Itt egy éles ellentét figyelhető meg az iszlám vallással kapcsolatban, ugyanis ott a nők emancipációjának halvány jele sem észlelhető az öngyilkos akciók kapcsán, ott kizárólag a női mivoltunkban rejlő taktikai eszközök kiaknázását jelenti.[47]
E fejezetben azokat a nőket sorakoztatom fel, akiknek a cselekménye több ezer ártatlan életének a kioltásához vezetett. Az első ismert nő által elkövetett merényletet 1985-ben követte el Khyaladi Sana, a szírai nacionalista párt ( SSNP) tagja. Robbanószerekkel megpakolt autójával belehajtott egy izraeli katonai konvojba és két izraeli katona életét követelte. Példája motiváló hatású volt, ezt követően több hasonló cselekményt követtek el ugyan ebben az év Libanonban.[48]
Baszk terrorista nő, Amaia 18 évesen csatlakozott az ETA( Euskadi ta Askatasu, Baszkföld és Szabadság) egyik csoportjához. Egy vele készített interjú alapján számos merényletben vett részt, melyben bombákat helyezett el és amelyekkel emberi életeket oltott ki. "Embert soha, nem lőttem le, ugyanis lelőni nehezebb, mint bombát elhelyezni."
Radzsiv Gandi indiai miniszterelnök elleni merénylet is egy női terrorista Dhanu valósította meg, mellette tizennégy további halálos áldozattal 1991-ben. A nő a Tamil Tigrisek nevű terrorista szervezet tagja volt, akit indiai katonák erőszakoltak meg és emiatt kívánt bosszút állni a miniszterelnökön. Azonban utólag kiderült, hogy két másik nő is felkészült a merénylet megvalósítására biztonsági okokból, akik viszont nem voltak szexuális erőszak áldozatai.
Hava Barajeva és Luiza Mogomadova, csecsen terrorista nők, 2000-ben felrobbantottak egy orosz ideiglenes parancsnokságot. 2002-ben a moszkvai Dubrovka színház következett, ahol negyvenegy terrorista közül tizenkilenc nő fekete csadorba elrejtett detonátorokkal túszul ejtettek hétszáz nézőt, kimenekítésük százhetven ember halálával járt.
2002. január Vafa Idrísz az első palesztin nő, aki öngyilkos merényletével megöl egy idős férfit, valamint száz embert megsebesít. Cselekedetéért mártírrá emelik és az "Ég Mennyasszonyaként"
- 383/384 -
hirdetik. 2003 októberében Hanadi Jarat, 29 éves ügyvédnő felrobbantott egy izraeli éttermet, huszonegy halott negyvennyolc sérült volt. Reem al Rijasi a merénylete előtt készített egy videofelvételt, melyben a következőket mondta: "Az Isten megadta nekem, hogy két gyermek anyja lehessek, akiket nagyon szeretek. Mégis, az a vágyam, hogy találkozhassam Istennel a Paradicsomba, ennél is erősebb érzés. Így elhatároztam, hogy mártír leszek a népem javára. Hiszem, hogy Isten megsegít és vigyáz majd a gyerekeimre."
2003. áprilisban két nő Irakban feláldozta magát Szaddám Huszeinnek, az al-Kaida "áldott nővéreknek" nevezte el őket. Cindy C. Combs és Martin Slann megfogalmazása alapján a terrorizmus "a háború és színház szintézise". Fokozottan igaz ez a női öngyilkos merénylők esetében.[49] Hiszen sokszor drámai előadással párosul a terrorakció. Különösen igaz ez az "áldott nővérekre". Az egyikük terhesnek látszott, segítségért kiáltott, mikor odaértek a kommandósok a nők kibiztosították a bombákat és magukkal együtt három másik katonával végeztek.
2005. november Mireille Degauque, saját magát és hat másik embert robbantott fel szintén Irakban.
Horák Irén magyar származású terrorista nő, aki a római katolikus vallást az iszlám hitre váltotta fel. Feleségül ment Anwar al Awkihoz, a szélsőséges terroristához, akit azonban a CIA 2011-ben megölt. Az Amirára átkeresztelt megözvegyült Horák Irén megesküszik, hogy folytatja férje harcát az al-Kaida toborzó csapatában.[50]
"Hasonlóképpen növekszik azoknak a hadműveleteknek az aránya, amelynek egy vagy több gyermek, esetleg fiatal is részese. 2016 januárjában háromszor annyi öngyilkos merényletre került sor gyermekek és fiatalok bevonásával, mint az azt megelőző január során." -részlet a Terrorizmus Elleni Küzdelem Központjának 2016 februárjában publikált jelentéséből.[51]
Az Iszlám Állam nem hagyta ki a harcosainak toborzása alkalmával a gyermekkorú fiúkat sem. Általános iskolákból, felsőoktatási intézményekből toborozzák a fiatalokat, az eszköz nem meglepő módon sokszor az erőszak. Csatlakozásukat gyakran az elrablás teszi lehetővé. Az árvaházak visszatérő jelleggel célpontjaik a terroristáknak. Tevékenységük alapja, hogy a családi háttérrel nem rendelkezők könnyebben befolyásolhatóak és ezek a kis fiatal katonák céltalanságukban értelmet találnak az életüknek egy igaz ügyben való harc során. Kiszemeltjeik életkora nagyon változó, a gyerekek már 15 év alatt is célpontokat jelentenek. Legfőbb tevékenységeik közé tartoztak a civilek ellen megvalósítható öngyilkos merényletek. Kisegítő munkát is végeztettek velük, mint például a főzés, ellenőrző pontok őrzése, propaganda célokat szolgáló videók forgatása vagy hírszerzés.
A kiképzésük több szakaszból áll, de szinte teljesen megegyezik a felnőtteknél alkalmazott módszerekkel. A kiképzések helyszíne általában a lakóhelyüktől messze, elhagyatott számukra létrehozott kiképzőtáborokban zajlik, amely található például: Moszúlban, Aleppóban és Raqqában is. A legfontosabb része a több hetes folyamatnak nem más, mint a kimerítő vallási oktatás. Mindemellett nagyon intenzív fizikai tréningeken is részt kell venniük, az állóképességük növelése céljából. Megtanítják nekik a legalapvetőbb harci taktikákat, valamint a fegyverek használatát. Ezek gyakorlati alkalmazhatóságát különféle bábokon gyakorolják. A harmadik része a képzésnek a pszichológia ráhatás, ennek részeként nyilvános kivégzéseken kell részt venniük nézőként vagy résztvevőként. Ha mindhárom lépcsőt sikerese teljesítették, akkor van lehetőségük betölteni a számukra meghatározott feladatot, amely lehet öngyilkos merénylet vagy frontvonalon fegyveres szolgálat egy veterán harcos oldalán. A gyermekek azért lesznek rendkívül jó terroristák, mert még nem tudják felmérni az élet és halál közötti szűk mezsgyét és egyáltalán nincsenek tisztában tetteik következményeivel.
"A szegények és a tudatlanok valamint a gyermekeikre kevés figyelmet fordítok körében általános jelenség, hogy az ISIS pénzt és élelmet ajánl nekik, majd 10 év körüli kölyköket "sejkeknek" nevezik el, fegyvereket és hatalmat adnak a kezükbe és gyermekkatonává teszik őket." (Szuád Naufal raqqai tanítónő[52])
Az internet megjelenése alapvetően a kommunikáció új formájaként szolgált, de az időmúlásával a lehetőségek bővültek. Az új lehetőségek között azonban nem csak pozitív változások találhatóak.[53] A terrorszervezetek, valamint a szervezett bűnözői csoportok[54] is bizonyos szempontból azonosak a hétköznapi felhasználókkal, egy különbség van, az pedig célrendszerük, ők visszaélnek az internet szabadság és határok nélküli adottságával. [55]
Ahhoz, hogy egy szervezet fenn tudja tartani a létszámát, sőt bővíteni tudja a híveit mindenképpen különféle forrásokon terjesztenie kell hittételeit. Az Iszlám Állam a XXI. század telekommunikációs vívmányait rendkívül kedvező módon formálta az előnyére és ennek köszönhetően a világ bár-
- 384/385 -
mely pontjára eltudja juttatni a propaganda tevékenységét. Ennek az előnynek azonban vannak biztonságpolitikai kockázatai a terrorszervezetek[56] oldaláról is, hiszen a működésük szempontjából lényeges, hogy már a beszervezés időszakában kiszűrjék a mentálisan alkalmatlan, a csoport számára megbízhatatlan leendő új tagokat és támogatókat. Előfordult, hogy különböző titkos szolgálatok a célpontok felderítése érdekében fedett nyomózókat küldtek a terrorista sejtek közé.[57]
Ennek értelmében, hogy biztosan kiszűrjék a gyanús elemeket meghatározott feltételeknek kell megfelelnie azoknak, akik csatlakozni szeretnének a terrorszervezethez. A csatlakozás bizonyos mértékben szabad elhatározás kérdése (kivéve mikor elrablással toboroznak tagokat), a kilépés viszont már nem az. Ennek vannak nyilván biztonsági kockázati is, szóval egy terrorszervezethez való csatlakozás, az egy életre szóló döntés. A fent említett féltetelek a következők:
- "- motiváltság a szervezet (politikai, ideológiai, vallási, etnikai, stb.) céljait illetően;
- a szervezeti felépítés,
- az alá- és fölérendeltségi viszonyok maradéktalan elfogadása;
- a családi, baráti kötelékek felszámolása,
- egyéni érdekek alárendelése a szervezet érdekeinek;
- a szigorú konspirációs szabályok elfogadása;
- azonosulás a csoport tevékenységével és taktikájával".[58]
Bruce Hoffmann kutatásai alapján megállapítható, hogy azok a szervezetek maradnak hosszú évekig működőképesek, amelyeknél a kohéziós erő tartósan magas tud maradni. A történelemből példaként említést érdemel a baszk ETA és az észak-írországi IRA terrorszervezet, a Hezbollah, a Hamasz, az al-Kaida valamint az Iszlám Állam is.[59]
A propaganda tevékenysége a terrorszervezetnek nem a telekommunikációs eszközök megjelenésével kezdődött, régen is próbálták kihasználni a rendelkezési eszközöket az ideológiájuk terjesztéséhez, ilyenek voltak a falfirkák, röplapok. Nyilván az internet adta lehetőségek megkönnyítik az információ áramlását, de nem szabad megfeledkeznünk a menekülttáborokról, börtönökről, ahol az internet nem elérhető itt továbbra is a személyes meggyőzésnek és a kapcsolattartásnak lehet döntő jelentősége. Szóval a toborzási eszközök nem átalakultak, hanem inkább csak bővültek.
Mindenesetre az Iszlám Állam nem csak katonai tevékenységében, hanem online kommunikáció terén is felülmúlja a többi szélsőséges csoportosulást. Megtalálta ugyanis a XXI. század fiatal generációjának a kommunikációs nyelvét, mely a közösségi oldalak online világában jelenik meg. Többek között a Facebookot, Twittert, Instagramot, Youtube-ot használja fel, hogy elérje célközönségét. Az Iszlám Állam hihetetlen profizmusa az internet világában azonban nem véletlen. Valószínűsíthetően egy Ahmad Abousamra nevű, informatikus végzettségű, egykoron telekommunikációs cégeknél dolgozó amerikai-szír kettős állampolgár alakította ki a közösségi médiával kapcsolatos eljárásokat. A hihetetlenül modern és "menő" videók könnyen célt találnak a reményt vesztett fiatal lázadók körében.[60]
A különböző közösségi oldalak a konspirált kapcsolattartás eszközeként is funkcionálhatnak, amennyiben kódolt üzeneteket rejtenek el pl. blogposztok szövegei között vagy online játékokon keresztül kommunikálnak a terrorszervezetek tagjai egymással. Nem véletlen, hogy az NSA ügynökei olyan nagy számban épültek be az online játékokba, hogy külön osztályt kellett létrehozni az ügynökök koordinálására érdekében.[61] A terrorszervezet, az olyan merénylők fejlesztéséről is gondoskodik, akik nem annyira jártasak a technikai rendszerekben. Ezt a célt szolgálja egy elektronikusan megjelenő 34 oldalas kézikönyv,[62] amely részletesen tartalmazza a legfontosabb informatikai rendszer használathoz szükséges információkat.[63]
A közösségi média (social media), Bányász Péter megfogalmazása alapján: "olyan internetes oldalak és alkalmazások összessége, amelyeknél a tartalmat nem a szolgáltató állítja elő, hanem a felhasználók, a szolgáltató csupán a keretet biztosítja. Az előállított tartalmat aztán a többi felhasználó kiegészítheti, megoszthatja, kommentelheti, ez által új/részben új tartalmat létrehozva."[64]Szándékosan nagyon demoralizáló, megfélemlítő videókat készítenek, melyeket a hírközlő csatornák (BBC, CNN) azonnal közvetítenek. E tevékenységgel a híradások elősegítik a propaganda tevékenységüket[65], illetve pont az ő céljukat erősítik, vagyis a lakosság körében a pánik keltését.[66]
Tanulmányomban a történelmi előzmények megvizsgálásával választ kerestem arra, hogy miként jött létre egy olyan szervezet, amely az egész világra kiterjedő potenciális veszélyforrást képes generálni. Megállapítható, hogy a 2014-ben kikiáltott Iszlám Állam nem egy új keletű terrorista csoport. Szervezeti struktúrája, harcosai némiképpen átalakultak a történelem során létező korábbi szerveze-
- 385/386 -
tekhez képest, de mégis ami a legfőbb különbséget jelenti az nem más, mint az információ áramlás. Sikereit egyértelműen annak köszönheti, hogy a világ másik végére másodpercek alatt eltudja juttatni a nézeteit. Napjainkban, ahol az okostelefonok és a tabletek használata ilyen nagymértékűvé vált könnyű módszer a radikalizáció online formája. A terroristák célközönsége az életerős 20-as éveikben járó fiatal férfiak, akiknek a közösségi oldalak használata napi rutin. Így pillanatok alatt a célvesztett tinédzsereket buzdítani tudja egy összetartó közösséghez való csatlakozásra. Nincs szükség a távolság leküzdésére, hiszen online videókból, magazinjaiból képes felkészíteni a több ezer kilométerre élő dzsihadistákat akár bombák készítésére is. Támogatottsága a jelenlegi tendenciák alapján teljesen kiszámíthatatlan, így már csak kérdés, hogy az országok titkos szolgálatai miért nem tudják ilyen jól előnyükre formálni a XXI. század találmányait? ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium jogász képzés színvonalának az emelését célzó programja keretében valósult meg.
[1] Huntington, Samuel P.(1998): A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest 2004. 557. o.
[2] Gál István László: Új biztonságpolitikai kihívás a XXI. században: a terrorizmus finanszírozása, Szakmai Szemle 2012. 1. sz. 5. o.
[3] Máramarosi Zoltán - Szűcs László: A terrorizmus kihívásai. Rendészeti Szemle 1992. 5. sz. 21. o.
[4] Lásd még: Tóth Dávid: The History of Types of Terrrorism. Law of Ukraine 2015/11. 1-9. o.
[5] Korinek László: Terrorizmus. Belügyi Szemle 2015. 7-8. o.
[6] Erről bővebben még: Stauber Péter: A terrorizmus elleni nemzetközi fellépés legújabb fejleményei. Belügyi Szemle 2015. 7-8. sz. 167-171. o.
[7] Vass György: Egységes meghatározás a terrorizmusra Hadtudományi Szemle 2009. 4. sz. 11. o.
[8] Korinek László: A terrorizmus. In: Gönczöl Katalin - Kerezsi Klára - Korinek László - Lévay Miklós (szerk.): Kriminológia-Szakkriminológia. CompLex kiadó, Budapest 2006.447. o. idézi: Gál István László: Új biztonságpolitikai kihívás a XXI. században: a terrorizmus finanszírozása Szakmai Szemle 2012. 1. sz. 5. o.
[9] Bartkó Róbert: A terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdései, UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft., Győr 2011. 55. o.
[10] Béres János: A nők és az öngyilkos-terrorizmus. Felderítő Szemle, Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal, Budapest 2007. 3 15. o.
[11] Korinek: i.m. 17-19. o.
[12] Kőhalmi László: Gondolatok a vallási terrorizmus ürügyén Belügyi Szemle 2015. 7-8. sz. 52-71. o.
[13] David C. Rapoport: The Four Waves of Rebel Terror and September 11, Anthropoetics 8, no. 1 Spring / Summer 2002
[14] Kecskés Tímea: A nők, mint öngyilkos merénylők. Nemzet és Biztonság 2009. 4. sz. 26. o.
[15] Kőhalmi: i.m. 68.o.
[16] Mark Juergensmeyer, "Understanding the New Terrorism," Current History, Vol. 99, No. 636 (2000), pp. 158-163.o.
[17] Velkovics Vilmos: Az iszlám jog egyes kérdései a saria és a Korán tükrében. Magyar Jog 2000. 2. sz. 104.o.
[18] Sulok Zoltán Szabolcs: Saria: Tévhit és valóság. In: Köbel Szilvia - Tóth J. Zoltán (szerk.): 100 éves a magyar iszlám törvény, KRE ÁJK, Budapest 2017. 42. o.
[19] Szalontai Gábor: Az Iszlám radikalizmus Európában és nemzetbiztonsági kihívásai, Felderítő Szemle 2015. 2. sz. 75. o.
[20] http://iszlam.com/iszlam-az-elet-vallasa/iszlam-alapismeretek/item/44-az-iszlam-ot-pillere (2017.11.30.)
[21] Szalontai: i.m. 75. o.
[22] Loretta Napoleoni: Az Iszlamista Főnix, az Iszlám Állam születése és a Közel-Kelet újrafelosztása, HVG Kiadó, Budapest 2015.135. o.
[23] Rainer Hermann: Az Iszlám Állam, a világi állam kudarca az arab világban, Akadémiai Kiadó, Budapest 2015. 91. o.
[24] Háber Péter: Az "Iszlám Állam" nevű terrorista szervezet és az általa gerjesztett biztonsági kockázatok. Szakmai Szemle 2016. 3. sz. 57. o.
[25] Prantner Zoltán: Iszlám Állam, a világ legvéresebb terrorszervezete. Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás 2016. 8. o.
[26] Loretta Napoleoni: Az Iszlamista Főnix, az Iszlám Állam születése és a Közel-Kelet újrafelosztása. HVG Kiadó, Budapest 2015. 48. o.
[27] Prantner: 2016 i.m. 27. o.
[28] Háber: i.m. 58. o.
[29] Prantner Zoltán: 2016 i.m. 4. o.
[30] Prantner: 2016 i.m. 36. o.
[31] Kis Benedek József: Dzsihádizmus Európában. Szakmai Szemle 2016. 3. sz. 42. o.
[32] Lásd még: Kőhalmi László: A migráció néhány biztonságpolitikai összefüggése. Szakmai Szemle 2016. 4. sz. 85-90. o.
[33] Tüttő Szabolcs: Az öngyilkos terrorizmus stratégiai jelentősége, személyiség-lélektani háttere és szociológiai vonatkozásai. Hadtudományi Szemle 2008. 3. sz. 77. o.
[34] Brignone Michele: The origins of Jihadism in Europe 28. April 2016. http://www.oasiscenter.eu/articles/jihadism-and-violence/2016/04/28/the-origins-ofjihadism-in-europe (Letöltés ideje: 2018. 01. 27.) Idézi: Kis Benedek József: Dzsihádizmus Európában. Szakmai Szemle 2016. 3. sz. 42. o.
[35] Bács Zoltán György: A radikalizáció és a terrorizmus kapcsolata, egyes formái, gondolatok a megelőzés lehetséges perspektíváiról, Nemzetbiztonsági Szemle 2017. V/1. sz. 7. o.
[36] Béres János: A modern iszlám fundamentalizmus gyökerei és az al-Kaida. Felderítő Szemle 2006. V/1. sz. 152. o.
[37] Tüttő Szabolcs: Az öngyilkos terrorizmus stratégiai jelentősége, személyiség-lélektani háttere és szociológiai vonatkozásai, Hadtudományi Szemle 2008. 3. sz. 79. o.
[38] A témához lásd még: Dávid Ferenc - Gál István László: A terrorizmus büntetőjogi oldala: a terrorcselekmény és terrorizmus finanszírozása. Belügyi Szemle 2015. 7-8. sz. 72-75. o.
[39] A téma érdekes problematikáját veti fel Kőhalmi, aki szerint a terrorizmus elleni politika célja az, hogy megelőzze a terrorista támadásokat, legyőzze a terroristákat, és végső soron felszámolja a terrorizmust. Ezeket a célok azonban csak korlátozott eszközökkel valósíthatók meg, mert a demokratikus államoknak be kell tartaniuk azokat a szabályokat, amelyekre politikai rendszerük épül, még ha ezzel meg is nehezítik a kitűzött célok elérését. Lásd még: Kőhalmi László: Terrorism and Human Rights. Journal of Eastern-European Criminal Law 2016/1. 163. o.
[40] http://www.migraciokutato.hu/hu/2015/12/07/szuletett-dzsihadista-felesegek-nok-a-dzsihadista-mozgalmakban/ 2017.01.26.
[41] Hautzinger Zoltán: A migráció bűnügyi hatásai. Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozata, Budapest 2016. 172. o.
[42] Kecskés: i.m. 26. o.
- 386/387 -
[43] Béres János: A nők és az öngyilkos-terrorizmus. Felderítő Szemle, Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal, Budapest 2007. 3. sz. 25. o.
[44] http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pdffiles/PUB408.pdf 2017.01.25.
[45] Katona Magda - Répási Krisztián A gyengék bosszúja? A nők és a gyermekek által elkövetett öngyilkos merényletek mozgatói. Eszmélet, 2011. 47. o.
[46] Katona - Répási: i.m. 44. o.
[47] Béres János: A nők és az öngyilkos-terrorizmus. Felderítő Szemle, Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal, Budapest 2007. 3. sz.18. o.
[48] Kecskés: i.m. 31. o.
[49] Kecskés: i.m. 26. o.
[50] Tamási Erzsébet: A terrorista nők. Rejtjel Kiadó, Budapest 2013. 79. o.
[51] Prantner: 2016 i.m. 164. o.
[52] Prantner: 2016. i.m.:167. o.
[53] Kőhalmi szerint a regionális és nemzetközi terrorizmus prevenciójának és leküzdésének elsődleges eszközrendszere a hatalmi, tehát kulturális, politikai és gazdasági jogosítványok és esélyek helyi, regionális és nemzetközi szinten a mainál demokratikusabb leosztásában rejlik. A terrorizmus "háborús" felfogását tévútnak tartja, mivel az a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás kompetenciájába sorolandónak. Bővebben: Kőhalmi László: Gedankenbrocken aus dem Themenberecih des Terrorismus und der menschenrechte. In: Homoki-Nagy Mária - Karsai Krisztina - Fantoly Zsanett - Juhász Zsuzsanna - Szomora Zsolt - Gál Andor (Szerk.): Ünnepi kötet dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Juridica et Politica; Tom. 81. Szegedi Tudományegyetem ÁJK, Szeged 2018.590-591. o.
[54] Dávid Tóth - László István Gál - László Kőhalmi: Organized Crime in Hungary. Journal of Eastern-European Criminal Law 2015/1. 22-24. o.
[55] Nagy Zoltán András: A kiber-háború új dimenzió - a veszélyeztetett állambiztonság, In: Gaál Gyula, Hautzinger Zoltán (szerk.) Tanulmányok "A biztonság rendészettudományi di-
[56] Kőhalmi László: Some security political aspects of migration. National Security Review2017/1. 70-75. o.
[57] Rex A. Hudson: The Sociology and Psychology of Terrorism: Who Beeomes a Terrorist and Why? Report Prepared under an Interagency Agreement by the Federal Research Division, Library of Congress. Washington, D.C., 1999. http://www.loc.gov/rr/ffd/pdf-files/Soc_Psych_of_Terrorism.pdf
[58] Horváth L. Attila: A terrorista csoportok toborzásáról. Belügyi Szemle 2015. 7-8. sz. 108. o.
[59] Bruce HoÖ'man: Inside Terrorism. Revised and expanded Edition. Columbia University Press, New York 2006, p. 242. Idézi: [59] Horváth L. Attila: A terrorista csoportok toborzásáról. Belügyi Szemle 2015. 7-8. sz. 108. o.
[60] Bányász Péter: A közösségi média szerepe a lélektani műveletekben az elmúlt időszak válságainak tükrében. Szakmai Szemle. 2016. 76.o.
[61] Bányász Péter - Kiss Dávid - Orbók Ákos (Szerk.) Hadszíntér előkészítés, létfontosságú rendszerelemek védelme, honvédelmi érdekek érvényesítése: Poszterkiadvány. Konferencia helye, ideje: Budapest, Magyarország, 2014.06.04 Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság, 2015. pp. 11-12. o.
[62] A kiadványt lásd: Several cybersecurity to protect your account in the social networking http://www.wired.com/wp-content/uploads/2015/11/ISIS-OPSEC-Guide.pdf (Letöltés: 2018.01.27.)
[63] Bányász Péter: A közösségi média szerepe a lélektani műveletekben az elmúlt időszak válságainak tükrében. Szakmai Szemle 2016. 1. sz. 77. o.
[64] Bányász Péter: A közösségi média, mint a nyílt forrású információszerzés fontos területe. Nemzetbiztonsági Szemle 2015. 2. sz. 25. o.
[65] Lásd a témához kapcsolódóan: Tóth Dávid: A terrorizmus típusai és a kiberterrorizmus. In: Rab Virág (szerk.) XII. Országos Grastyán Konferencia előadásai. PTE Grastyán Endre Szakkollégium, Pécs, 2014 286-288.o.
[66] Üveges András: Az Iszlám Állam háborúja és tevékenysége a kibertérbe. Felderítő Szemle 2015. XIV/4. sz. 131. o. Szakosztály Pécsi Szakcsoport, 2012. 221-235.o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, PTE ÁJK Büntetőjogi Tanszék.
Visszaugrás
