A gyakorló büntetőjogászok egyetértenek abban, hogy a bűnszervezeti elkövetés megállapítása a büntető ítélkezésben az egyik legjelentősebb, ugyanakkor a legtöbb vitát kiváltó kérdés. A Kúria szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapítása nem tartozik a bűncselekmény minősítése körébe, azonban olyan büntető anyagi jogi kérdésről van szó, amely közvetlenül a büntetés kiszabásához kapcsolódik, így a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont szerinti felülvizsgálati oknak minősül. A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria határozatait áttekintve a bűnszervezeti elkövetés rendkívüli expanziója figyelhető meg. Az alsóbb bíróságok jól láthatóan törekednek a bűnszervezet-fogalom szűkítésére, az egymásnak ellentmondó határozatok ugyanakkor már a jogbiztonságot fenyegetik. Az alábbiakban azt igyekszünk bemutatni, hogy a bűnszervezet-fogalom megjelenésétől hogyan jutottunk el odáig, hogy lassan minden három személyből álló, komolyabb szervezettséget fel sem mutató csoport akár bagatell cselekménye is bűnszervezetben elkövetettnek minősülhet, illetve, hogy ez a folyamat milyen veszélyekkel jár.
A szervezett bűnözés kapcsán az elsődleges probléma, hogy tulajdonképpen nem jogi terminusról van szó, tehát ahhoz, hogy a jog számára alkalmazhatóvá váljon, további behatárolás szükséges. A szervezett bűnözésnek valamennyi országban eltérő manifesztációi vannak, illetve különböző bűncselekmények elkövetése jellemzi e szervezetek működését. Ennek okán az ún. tradicionális bűncselekmények különös jelentőségre tesznek szert, mivel a szervezett bűnözés központi elemeit képezhetik. Györgyi Kálmán szerint a rendőrségi-ügyészségi statisztika arra enged következtetni, hogy az összbűnözés kevesebb, mint 0,5%-át tették ki a szervezetten elkövetett bűncselekmények 1995-ben. E statisztikai vizsgálat során az alábbi feltételeket vették figyelembe: a) az elkövetők között álljon fenn funkcionális kapcsolat; b) a bűncselekmények, illetve az elkövetők cselekményei rendelkezzenek konspiratív jelleggel; c) az elkövetők közötti kapcsolat tartós legyen; és d) a bűncselekmények elkövetése felismerhető munkamegosztás szerint történjen. Bár ez különösebb jelentőséggel nem bír, 13 különböző elkövetői szerepet különböztetnek meg a szervezett bűnözés jellemzői szerint elkövetett bűncselekményeknél. Ami azonban feltűnő, hogy e bűncselekményekkel kapcsolatban a bűnözési intenzitás 13,7, azaz ennyi elkövetett bűncselekmény esett és esik azóta is egy elkövetőre, az átlagos bűnözésnél megszokott 3,3 körüli érték helyett.[1] Az Association Internationale de Droit Pénal (AIDP) XVI. Nemzetközi Kongresszusának 1. szekciója vizsgálta a szervezett bűnözés és az általános rész összefüggéseit, 2. szekciója foglalkozott a szervezett bűnözés és az anyagi büntetőjog különös részének korrelációjával. Az AIDP XVI. Nemzetközi Kongresszusára érkező nemzeti jelentések összegzéséből kitűnt, hogy a szervezett bűnözés (bűnszervezet) definíciójának egyrészt igen egzakt módon megfogalmazottnak kell lennie, hogy az alkotmányos zsinórmértéknek megfeleljen, másrészt az is szükségszerű, hogy rugalmas legyen, hiszen csak így követheti a szervezett bűnözés dinamikáját.
A szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés büntetőjogi eszközeinek kialakítása mind az Európai Unióban, mind más nemzetközi szervezetekben nagy jelentőségűnek bizonyult. 1998. december 21-én az Európai Unió Tanácsa együttes fellépést fogadott el az Európai Unió tagállamaiban a bűnöző szervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról. Ezen megállapodás 1. Cikke határozza meg a bűnöző szervezet fogalmát, amely értelmében "a "bűnöző szervezet" kettőnél több személy hosszabb időre szóló szervezett együttműködését jelenti olyan bűncselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési tételének felső határa legalább négy évi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú biztonsági intézkedés, avagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szolgálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek és adott esetben közhatóságok működését megengedhetetlen módon befolyásolják." Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én jött létre az ún. "Palermói Egyezmény", melyet a 2006. évi CI. törvény hirdetett ki. Az Egyezmény 2.) cikk a) pontja értelmében a szervezett bűnöző csoport egy olyan strukturált csoport, mely három vagy több főből áll, bizonyos ideig összehangoltan működik az Egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény elkövetése céljából, hogy közvetlenül vagy
- 468/469 -
közvetve anyagi vagy más előnyt szerezzen. A dokumentum alapján nemzetközi jellegűnek számít az a bűncselekmény, amelyet
- több mint egy államban követnek el;
- egy államban követnek el, de előkészítésének, tervezésének, irányításának és ellenőrzésének jelentős részét egy másik államban végzik;
- egy államban követnek el, de olyan szervezett bűnözői csoport vesz benne részt, amely egynél több államban folytat bűnöző tevékenységeket; vagy
- egy államban követnek el, de jelentős hatással van egy másik államra nézve.
Az Egyezmény meghatározza továbbá azokat a tetteket, melyeket az egyes államoknak bűncselekményeknek kell nyilvánítania, ilyen a bűnszervezetben részvétel, a pénzmosás, a korrupció, illetve az igazságszolgáltatás akadályozása.
Az Európai Unió Tanácsa által 2008. október 24. napján elfogadott 2008/841 IB számú kerethatározat tekintendő az uniós jogalkotás jelenleg legrelevánsabb instrumentumának. E dokumentum rögzíti az anyagi és eljárásjognak a szervezett bűnözéssel kapcsolatban felmerült fő kérdéseiben (így a bűnszervezet fogalma, büntetendő tényállások, szankciók, jogi személyek felelőssége, joghatóság, különleges körülmények) eddig elért eredményeket. A bűnszervezeti definíció objektív oldalon megszorító, negatív feltételt tartalmaz, méghozzá azt, hogy a csoportot ne véletlenszerűen hozzák létre valamely bűncselekmény közvetlen elkövetésére. Viszont a fogalom sajátos módon olyan jellemzőket is meghatároz, amelyeknek nem kell szükségszerűen megvalósulniuk ahhoz, hogy strukturált szervezetről beszélhessünk: a tagok formálisan meghatározott szerepe, a tagság állandó összetétele és a csoport kidolgozott szervezeti felépítése. Követelmény ugyanakkor a szervezet tevékenységével, az általa kifejtett magatartások elkövetési módjával kapcsolatban az összehangoltság, egyetértésben cselekvés. A bűnszervezet létrehozásának, működésének célja két részre osztható. Az egyik a bűncselekmények elkövetésére irányuló szándék, amely a bűnszervezet lényegi momentuma, és amelyben manifesztálódik az ilyen szerveződések társadalomra veszélyessége. A másik egy távolabbi cél, egy mögöttes mozgatórugó, amely az egyes bűncselekmények elkövetését is (akár célzatként) motiválja.
Magyarországon a bűnszervezetről első ízben az 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-a rendelkezett, majd a Btk. 137. §-a 7. pontjába felvett meghatározást hamarosan módosította az 1998. évi LXXXVII. törvény 35. §-a. Közös vonás, hogy a bűnszervezet fogalmát a - már a Btk. eredeti szövegében szereplő - bűnszövetség fogalmára építette, és ahhoz további ismérveket kapcsolt. A bűnszervezet olyan bűnszövetség, amely bűncselekmények rendszeres elkövetése révén, haszonszerzés végett létrejött, feladatmegosztáson, alá-fölé rendeltségi rendszeren, személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
