Az Európai Unió kapcsolata szoros a nemzetközi joggal. Nemzetközi szervezetként nemzetközi szerződések hozták létre (alapító szerződések), nemzetközi jogalanyként maga is köt nemzetközi szerződéseket, az uniós jogforrások között számos nemzetközi szerződés vagy más nemzetközi jogi szabály található. Az uniós jog, valamint a nemzetközi jog érvényesülése a magyar belső jogban külön-külön is sok problémát vet fel. E problémák csak sokasodnak, amikor az Unió jogrendszerében jogforrásként megjelenő nemzetközi jogi szabályok, nemzetközi szerződések (leegyszerűsítve: "uniós nemzetközi szerződések") alkotmányos helyzetéről van szó.
1. Az alapvető probléma annak eldöntése, hogy az uniós nemzetközi szerződések nemzetközi jognak, vagy uniós jognak minősülnek-e a magyar alkotmányos rendszerben. A választás kényszere bizonyos helyzetekben azért áll fenn, mert az alkotmányi rendelkezések folytán a nemzetközi jog és az uniós jog eltérő joghatásokat kelt. Az Alaptörvény Q) cikkén alapulnak a magyar jogrendben a nemzetközi jog (és ezen belül a Magyarország által kötött nemzetközi szerződések) joghatásai. Az E) cikken pedig az uniós jog joghatásai. Az utóbbi nevesíti a Magyarországnak az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében kötött nemzetközi szerződéseit, melyek ennélfogva inkább uniós jogként viselkednek, mint nemzetközi jogként (pl. az Unió alapító szerződései).[1] Van tehát a nemzetközi szerződéseknek egy csoportja, mely nemzetközi jogi jellegük dacára, bizonyos helyzetekben nem nemzetközi jogként kezelendők a magyar alkotmányos rendszerben.
Miben különbözik egy E) cikk alá sorolt nemzetközi szerződés egy Q) cikk alá sorolt nemzetközi szerződéstől? Legalább négy különbséget érdemes megemlíteni. (i) Először is, alkotmányos mérceként más joghatásaik vannak. Amennyiben egy belső jogszabály ellentétes rendelkezést tartalmaz a Q) cikk szerinti nemzetközi szerződésekkel, ez alkotmányellenes helyzetet eredményez. Ezzel szemben nem vezet alkotmányellenes helyzethez az E) cikk alá sorolt nemzetközi szerződésekkel való ellentét.[2]
(ii) A népszavazási kezdeményezések elbírálásánál más szabályok vonatkoznak az nemzetközi jogra és az uniós jogra, mert kifejezetten nemzetközi kötelezettséget nem érinthet a népszavazás tárgya.
(iii) Az E) cikk hatálya alá tartozó nemzetközi szerződések esetében, a ratifikációhoz szükséges országgyűlési felhatalmazáshoz a képviselők legalább kétharmadának
- 293/294 -
szavazata kell (a nemzetközi szerződéseknél nem szükséges minősített többség).
(iv) Az egyes nemzetközi szerződések minősítése meghatározza, hogy hol lelhető fel azok hiteles szövege. Az E) cikk szerinti nemzetközi szerződések uniós jogként részei a belső jognak, tehát az Unió Hivatalos Lapjában van az irányadó jogszöveg. A Q) cikk hatálya alá tartozó nemzetközi szerződések a kihirdetésről szóló jogszabálynál fogva részei a belső jognak, tehát a kihirdetésről szóló jogszabályban (Magyar Közlönyben) lesz az irányadó jogszöveg.[3]
2. Az E) cikket kifejezetten az Unióra szabták, és emiatt két megjegyzés ide kívánkozik. Egyrészt, nem világos az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) alapító szerződés alkotmányos helyzete. Az Euratom a Lisszaboni Szerződés (2007/2009) óta nem része az Uniónak, tehát a joga nem uniós jog. Ugyanakkor aligha lehet valaki az Európai Unió tagállama, ha nem részese az Euratomnak. Bár az Euratomnak közös intézményei, szervei vannak az Európai Unióval, nem lehet azt mondani, hogy az Euratom-szerződésben átengedett hatásköröket közösen, az Unió intézményei útján gyakorolná Magyarország. Másrészt, vannak olyan nemzetközi szerződések, melyek alapján az Alaptörvényből eredő hatásköröket gyakorol nemzetközi szervezet, vagy szerv, mégsem lehet máshová kapcsolni őket, mint a Q) cikkhez (pl. ENSZ Alapokmány, különös tekintettel a Biztonsági Tanács hatásköreire).
3. Az Alaptörvény E) cikke lényegében az Unió alapító szerződéseit nevesíti. Az uniós nemzetközi szerződéseknek azonban más típusaival is számolni kell. Úgy látom, hat típust érdemes megkülönböztetni (A-F-típusú uniós nemzetközi szerződések).
(A) Az ún. alapító szerződések, melyekkel a tagállamok létrehozták az Uniót, annak szervezeti, eljárási, és hatásköri kereteit.[4] (Az "alapító szerződések"-kifejezésbe beleértendők az eredeti szerződéseket módosító szerződések is.)[5]
(B) Vannak ún. vegyes nemzetközi szerződések, melyeket az Unió és a tagállamok közösen hozzák létre harmadik államokkal (azaz nem tagállamokkal). Erre azért van szükség, mert e szerződések tárgya részben uniós hatáskörben van, másik részben tagállami hatáskörben maradt, tehát csak közösen lehet nemzetközi kötelezettséget vállalni.[6]
(C) Az Unió által, harmadik államokkal önállóan kötött azon nemzetközi szerződések, melyeknél az egyes tagállamok kiköthették, hogy a szerződéshez szükséges a saját alkotmányos követelményeiknek megfelelő, külön megerősítés (jellemzően ratifikáció).[7]
(D) Az Unió által önállóan kötött nemzetközi szerződések, melyek nem szorulnak tagállami jóváhagyásra (ratifikációra).[8]
(E) A tagállamok által kötött nemzetközi szerződések, melyeket uniós célok végrehajtása, uniós együttműködéssel kapcsolatban, annak elősegítése, további szabályozása végett hoznak létre.
F) Vannak uniós jogszabályok, melyek nem nemzetközi szerződések, de elfogadásuk a tagállamok külön megerősítéséhez, ratifikációjához kötött [EUM-Szerződés 25. cikk (2) bekezdés, 223. cikk (1) bekezdés, 262. cikk, 311. cikk (2) bekezdés; EU-Szerződés 48. cikk (6) bekezdés]. Formailag ezek a Tanács jogi aktusai, de a nemzetközi jogra jellemző eljárásban, a tagállami megerősítések (ratifikációk) feltételével lehet elfogadni e jogszabályokat.[9]
- 294/295 -
Az Alkotmánybíróságnak már lehetősége volt az A, C és E típusú szerződéseket értékelni, és elhelyezni az alkotmányos jogrendünkben. A vonatkozó határozatokban szereplő megállapításokból bizonyos következtetéseket levonhatunk a többi típusra nézve is.
1. Az A típusú uniós nemzetközi szerződések alkotmányos helye a csatlakozásunk után hamar tisztázódott. A 72/2006. AB határozat kinyilvánította, hogy az alapító szerződések elsődleges jogforrásokként "közösségi jogként a belső jog részei". Az 1053/E/2005. AB határozatban az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy "szerződési eredetük dacára, az Európai Unió alapító és módosító szerződéseit nem nemzetközi szerződésként kívánja kezelni"[10]. Az alapító szerződések tehát nem nemzetközi szerződésként, hanem uniós (akkor közösségi) jogként válnak a magyar jog részévé.[11] Ezt az alapdoktrínát később a testület sokszor megerősítette.[12] Így az A típusú uniós nemzetközi szerződések - legalábbis az Alkotmánybíróság hatáskörének gyakorlása szempontjából - az Alaptörvény E) cikke alapján érvényesülnek a magyar jogban, és nem esnek a Q) cikk hatálya alá. (Mindez a másodlagos uniós jogforrásokra, tehát az uniós jogalkotó szervek által hozott jogszabályokra is irányadó).[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
