A sport tevékenységi és fogalmi köre - a sport akár ókori, akár újkori megjelenése óta - permanens változásban van. Voltak és vannak földrajzilag és országonként tradicionálisan specifikus sportok és globális sportok is. Manapság azonban nemcsak a hagyományos sportok univerzális változásának, régiek eltűnésének, újak kialakulásának vagyunk tanúi, hanem a negyedik ipari forradalom, az elektronikai, informatikai, telekommunikációs és digitális forradalmak hatásaként olyan gyökeresen új sport meghonosodásának, mint az e-sport és olyan új sport születésének, mint a robotsport. A robotok elterjedése a jog részéről nyilvánvalóan nem elsősorban a sportjog részéről indukál reagálást, de a jog általános válasza a robotok jogalanyiságát illetően kihat a sportra és a sportjogra is. Tanulmányunkban a robotsport csíráinak bemutatása mellett érintjük a robotok jogalanyiságának potenciális verzióját, és kitérünk a robotok Isaac Asimov-i hármas törvényének a robotsport területén való értelmezhetőségére is, abban az esetben, amikor a robotok már nemcsak egymás ellen, hanem az emberek ellen is versenyez(né)nek.
The concept and the fields of sports - since its appearance in either ancient or modern times - changes continually. There were and still are global sports and geographically traditional and specific sports as well. Nowadays we can see the universal changes in traditional sports, the disappearance of the old ones, the evolvement of new sports. As the effect of the fourth industrial revolution, the revolution in electronics, telecommunication, IT, and the digitalization, we can see the establishment of such inherently new sports as the e-sports and the robot sports. The spreading of the robots induces reaction by the law obviously not primarily from the aspect of sports law. However, the general answer on robots by the law affects both the sports and the sports law. In our study we introduce the robot sports and the potential version of the robots as legal entities. We also show the possible interpretation of the three rules of robotics by Isaac Asimov on the field of robot sports in the case when robots compete not only against each other but (could) also compete against humans.
Das Konzept und die Bereiche des Sports - seit seinem Erscheinen in der Antike oder in der Neuzeit - verändert sich ständig. Es gab und gibt globale Sportarten und geografisch traditionelle und spezifische Sportarten. Heute können wir die universellen Veränderungen im traditionellen Sport, das Verschwinden der alten, die Entwicklung neuer Sportarten sehen. Als Effekt der vierten industriellen Revolution, der Revolution in Elektronik, Telekommunikation, IT und Digitalisierung, können wir die Etablierung so inhärent neuer Sportarten wie den E-Sport und Robotersport sehen. Die Verbreitung der Roboter löst offensichtlich nicht primär aus sportrechtlicher Sicht Reaktionen durch das Recht aus. Die allgemeine Antwort auf Roboter durch das Recht betrifft jedoch sowohl das Sport- als auch das Sportrecht. In unserer Studie stellen wir den Robotersport und die mögliche Version der Roboter als juristische Personen vor. Wir zeigen auch die mögliche Interpretation der drei Regeln der Robotik von Isaac Asimov auf dem Gebiet des Robotersports in dem Fall, wenn Roboter nicht nur gegeneinander an Sportwettbewerben teilnehmen, sondern (könnten) auch gegen Menschen an Sportwettbewerben teilnehmen.
Ugyan a hagyományos emberi tevékenységeken belül sem mindig egyértelmű, hogy mi tekintendő sportnak,[1] s ugyan napjainkra már az e-sport is létjogosultságot nyert, de pro futuro a robotsportba belegondolni azért merésznek tűnik. Pedig ha az e-sport intra portas, akkor a robotsport ante portas. Amennyiben meg valaminek a veszélye valós, akkor azzal foglalkozni kell, már csak azért is, mert - Nemes András látnoki konklúzióját (szövegkörnyezetéből kiragadva) - "Tartani kell attól, hogy [...] robotok fognak sportolni, és rájuk lehet majd fogadni, de az már egy másik korszak lesz".[2]
Most ezért annak a korszaknak az előjeleit és esélyét, valamint a robotok jogalanyiságát is megvizsgáljuk, annak jegyében, hogy ab ovo feltétlenül semmi sem utasítandó el, illetve "Never say never!".[3]
Nem megyünk vissza az ókorig, a görögök olimpiáihoz és a rómaiak sportjához, hanem csak a modern olimpiai játékokig, azok korai programjaiból[4] szemelgetve, s ki-
- 12/13 -
hagyva olyan "ígéretes" sportágakat, mint amilyen 1896-ból a súlyemelés egy karral; 1896-ból, 1904-ből (önállóan), 1900-ban, 1904-ben, 1908-ban (összetettben) a függeszkedés (kötélmászás); 1900-ból, 1904-ből, 1908-ból, 1912-ből a helyből magasugrás, helyből távolugrás; 1900-ból, 1904-ből a helyből hármasugrás; 1900-ból az élőgalamb-lövés; 1904-ből a súlyzógyakorlat egy karral (tíz különböző gyakorlatból álló versenyszám),[5] a botvívás; 1908-ból a lovaspóló, a lacrosse (kanadai eredetű, indián törzsektől átvett - a gyeplabdázáshoz hasonló - labdajáték, amelyet különleges ütőkkel játszottak),[6] a jeu de paume (francia eredetű hálós ütőlabdajáték, a tenisz elődje),[7] a racquets (angol eredetű, fallal szemben, ütővel játszott labdajáték),[8] viszont exemplifikatíve:
1900, párizsi olimpia: 200 m-es akadályúszás. A versenyzőknek táv közben a vízben elhelyezett két hordón kellett átmászniuk. Az olimpiai bajnok az ausztrál Frederick Law lett, 2:38,4 perces eredménnyel.[9]
1900, párizsi olimpia: A krokett (croquet) ütőlabdajátékban a játékosok arra törekednek, hogy egy nagyjából 32 × 25,6 méteres, sík, füves pályán adott rendben elhelyezett 6 darab 10 × 30 centiméteres kapun minél kevesebb ütéssel juttassanak át egy fakalapács segítségével egy fagolyót.[10] Mindhárom versenyszámot (egylabdás egyes, kétlabdás egyes, páros) franciák nyerték (miután csak franciák indultak).[11]
1900, párizsi olimpia: Az életmentés nem volt a hivatalos program része, mint bemutató sportág jelent meg. Életmentő-világbajnokságok napjainkban is vannak, és az életmentés szerepel a nem olimpiai sportágak világjátékán is.
1904, St. Louis-i olimpia: A fejesugrás távolba szabályos startfejes után csak siklás, nyújtott kézzel, testtel, mozdulatlanul, ameddig a versenyző tud. Az olimpiai bajnok az egyesült államokbeli Paul Dickey lett, 19,05 m-es eredménnyel.[12]
1908, londoni olimpia: Kötélhúzásban a dobogó mindhárom fokát Nagy-Britannia (nyolc-nyolc fős) csapatai foglalták el (a londoni rendőrök nyertek a liverpooliak előtt). 1912, stockholmi olimpia: Nagy-Britannia (amelynek válogatottjában egyaránt voltak az előző olimpián mindegyik érmes csapatból kötélhúzók) csak második lett, Svédország győzött. Kötélhúzó-világbajnokságok is vannak napjainkban, s a kötélhúzás is szerepel a nem olimpiai sportágak világjátékán is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
