https://doi.org/10.59851/kjsz.2026.2.02
A tanulmány a magyar állampolgárság 2025-ben bevezetett felfüggesztésének jogintézményét vizsgálja alkotmányjogi szempontból. Kiindulva az állampolgárság fogalmának, az államalkotó nép és a népszuverenitás összefüggéseinek elemzéséből, a szerző arra a következtetésre jut, hogy a felfüggesztés - amely a kettős állampolgárok magyar állampolgárságának átmeneti megszüntetését jelenti - összeegyeztethetetlen az alkotmányos demokrácia alapelveivel. A jogintézmény sérti az emberi méltóságot, az egyenlő bánásmód elvét, a megfosztás alaptörvényi tilalmát és a jogbiztonság követelményét, továbbá nélkülözi az érdemi bírói kontrollt.
Kulcsszavak: állampolgárság, felfüggesztés, alkotmányjog, dogmatika
The study examines the legal institution of the suspension of Hungarian citizenship, introduced in 2025, from a constitutional law perspective. Beginning with an analysis of the concept of citizenship and the relationship between the state and its people, the author concludes that the suspension of citizenship, which temporarily revokes the citizenship of dual nationals, is incompatible with the fundamental principles of constitutional democracy. The suspension violates human dignity, the principle of equal treatment, the constitutional prohibition against deprivation and the requirement of legal certainty. Furthermore, it lacks substantive judicial review.
Keywords: citizenship, suspension, constitutional law, dogmatics
A Közjogi Szemle 2025. évi 4. számában megjelent kitűnő tanulmányában Ugróczky Mária és Tóth Judit rendkívül alapos bírálatot fogalmazott meg a magyar állampolgárság felfüggesztésének 2025-ben bevezetett, új jogintézményével kapcsolatban.[1] A kiváló írás mélyrehatóan vizsgálja és kritizálja ennek a "közjogi hungarikumnak" mind a tartalmi, mind az eljárási szabályait, különösen nagy hangsúlyt helyezve a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel való ütközésekre és a felmerülő emberi jogi problémákra. A szerzők a nemzetközi szabályozási gyakorlat mellett bemutatják az egyes országok szóba jöhető megoldásait is, és egyértelművé teszik, hogy a magyar állampolgárság felfüggesztése ebben a relációban szintén kuriózumnak számít. A tanulmány - nyilvánvalóan terjedelmi okok miatt - kevesebb figyelmet szentelt az állampolgárság felfüggesztésének alkotmányjogi szempontú vizsgálatára, amely - véleményem szerint - semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül. Az alábbiakban erre tennék szerény kísérletet, mert ez az intézmény magában az alkotmányjogi dogmatikában okoz zavart és értelmezési nehézségeket, az Alaptörvényben pedig újabb ellentmondásokhoz vezet.
Elsőként indokolt az állampolgárság jogintézményét alkotmányjogi szempontból meghatározni. Az állampolgárság a modern államok és polgáraik kapcsolatának kifejezésére alkotott speciális jogintézmény, olyan jogi kötelék,[2] amely kinyilvánítja az állam és az egyén (természetes személy)[3] egymásrautaltságát, viszonyát. Az állampolgárság - mint jogi tulajdonság/minőség - az egyén sajátos státuszát jelenti. Státusz alatt ebben az esetben az adott természetes személy jogilag megállapított tulajdonsága értendő, vagyis olyan állapot/helyzet, amelyhez meghatározott jogokat és kötelezettségeket kapcsolnak.[4] Az állampolgárság az egyén tulajdonságaként olyan jogi tagság az államban, amelyhez a pozitív jogrendszer jogok és kötelezettségek sokaságát társítja, vagyis a tagság (státus) jogokban és kötelezettségekben konkretizálódik, így az állampolgársági státus az alkotmány (Alaptörvény) és más jogszabályok által garantált jogok és kötelezettségek teljességét foglalja magában.[5] E kölcsönös jogok és kötelezettségek következtében meghatározott állam és valamely egyén között jogilag szabályozott különleges viszony - speciális jogviszony - keletkezik, amelynek egyik oldalán az egyedileg meghatározott állam, a másik oldalán az a konkrét egyén áll, akit az államhoz tartozónak kell tekinteni, vagyis az állampolgárság elhatárolja az államhoz tartozó és az államhoz nem tartozó természetes személyeket.[6]
Az állampolgárság esetében tehát az a döntő, hogy ez a fogalom adott természetes személynek a konkrét államhoz való formális jogi hovatartozását írja le: legalapvetőbb értelmében az adott - államilag szervezett - politikai közösséghez való jogi hozzátartozás kifejezésére utal, mert az állampolgárok az államhoz való tartozásuk révén politikai közösséget alkotnak; állampolgárok nélkül nem létezhet államilag szervezett politikai közösség.[7] Az egyén az állampolgárság által válik az államalkotó nép - vagyis az alkotmány által konstituált nép - tagjává,[8] amely nélkül államról sem lehet beszélni.[9] Ezért az állampolgársági jogviszony kiemelkedik az egyéb közjogi jogviszonyok köréből.
Az alkotmányos demokrácia a politikai uralom olyan szervezeti formája, amelyben az államhatalom létrehozása és megszervezése a néptől származó döntésre és legitimációra vezethető vissza. A politikai elméletben az alkotmányok legitimálásának egyik hatékony modellje a népszuverenitás.[10] Ehhez azonban olyan népre van szükség, amelyhez az alkotmányos állam iránti politikai akarat köthető, másként fogalmazva, amelyik elkötelezett az alkotmányos államiság iránt. E felfogás abból a feltételezésből indul ki, hogy e rendszerben a nép a közhatalom alapja, forrása, és a tényleges főhatalom, a szuverenitás letéteményese. Az alkotmányos demokráciában a nép rendelkezik az alkotmányozó hatalommal. Az alkotmányozás, amely megteremti az alkotmányos demokrácia alapvető rendjét, beleértve az államot is, olyan szubjektumot igényel, akinek akaratára hivatkozva politikailag legitimálható az alapító aktus. A nép ebben az ideális modellben alkotmányon kívüli
- 12/13 -
kategóriaként értendő, mivel ez az alkotmányt megelőző és az azt létrehozó alany: a nép alkotmányozó hatalomként alkotmányt ad magának, vagyis dönt politikai státuszáról, ami többféle formában - többek között az alkotmányozás során - jut kifejezésre, és mindenekelőtt saját szuverén állam létrehozásában ölt testet. Ennek a népnek - eredeti alkotmányozó hatalomként - nincs jogi, csak tényleges fogalma: olyan természetes entitás, amelynek tagjai - politikai fejlettségük és önálló akaratuk alapján - arra a közös elhatározásra jutnak, hogy együttélésük politikai-hatalmi berendezkedését és sajátos szervezettségét létrehozzák, ennek rendjét kialakítsák, továbbá ezt jogi előírásokkal védjék és fenntartsák, vagyis - részben másoktól való megkülönböztetés érdekében - elhatározzák saját alkotmányos államuk létrehozatalát, és ezt az akaratukat alaptörvénybe foglalják. Ebben az értelemben az alkotmánynak van állama, és nem az államnak alkotmánya.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
