A szerződési (kontraktuális) és a szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség kapcsolatáról két alapvető elmélet alakult ki, mind a német, mind a francia jogirodalomban, amelyek hatást gyakoroltak a magyar jogirodalomra is, beleértve az új Polgári Törvénykönyvnek (2013. évi V. törvény) a szerződésszegés jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseit. Az első elmélet az ún. monista, a második az ún. dualista elmélet. A monista elmélet szerint a két felelősségnek döntően, túlnyomóan közös nevezői vannak, s ennélfogva elfogadható a polgári jogi felelősség általánosító fogalma, mint a két felelősséget összefogó kifejezés és szabályozás. A dualista elmélet tagadja a polgári jogi felelősség általánosításának lehetőségét, annálfogva, hogy a közös nevezőkön túlmenően, idők folyamán a szerződési és deliktuális felelősség jelentős különbségeinek kialakulásával, egymástól elváltak, és egyenként "önálló" útra tértek.
Valójában a kontraktuális és deliktuális felelősség szigorú elhatárolása nehézségekbe ütközik[1], de talán teljes egészében nem is lehetséges, hiszen ezeknek a felelősségi rendszereknek vannak közös nevezői, de sajátos, egymástól eltérő jellemzői is.[2]
A szerződésszegés akkor von maga után kártérítési felelősséget, ha a kötelezett megszegte a szerződésben foglalt bármely kötelezettségét, és amennyiben ebből a másik félnek kára származott. A szerződésszegés tipikus esetei a nemteljesítés
- 209/210 -
(Nichterfüllung, inexécution), a hibás teljesítés (beleértve a kellék- és jogszavatosságot), a részleges teljesítés, amennyiben a szerződés teljes teljesítésre kötelez, a (jogosulti vagy kötelezetti) késedelem.[3] A lehetetlenülés akkor von maga után szerződési felelősséget, ha jellegénél fogva szubjektív, vagyis a kötelezettnek felróható.
A monista elmélet képviselői szerint mind a szerződésszegés, mind a polgári jogi deliktum jogellenes magatartás, ami az ebből következő kárfelelősséggel, azaz kártérítéssel jár.[4] A kártérítés kötelezettje (kivéve a másokért való felelősség eseteit), a károkozó, a szerződést megszegő fél, vagy a deliktum elkövetője. A kártérítés jogosultja mindkét felelősségi rendszerben a károsult, vagyis az, akinek a vagyonát (anyagi kár esetében), vagy személyiségi jogait (a francia jog szerint "erkölcsi vagyonát", vö. dommage moral) a károkozó jogellenes magatartása csökkentette vagy sértette (nemvagyoni kár, sérelem esetében).[5] Közösnek tekinthető továbbá az általános károkozási tilalom (neminem laedere),[6] amely immáron expressis verbis kimondást nyert az új magyar Ptk.-ban.[7] Ezek szerint egyaránt tilos a szerződésszegés, vagy a polgári jogi deliktum útján történő károkozás.[8] Természetesen a bűncselekménnyel, szabálysértéssel okozott kár is ide, e tilalom alá tartozik. Vagyis aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles annak kárát megtéríteni. Meg kell azonban különböztetni a bűncselekménnyel okozott kárért való polgári jogi felelősséget a büntető és polgári jogi felelősség egymást megkülönböztető inkriminációs módszereinek kérdésétől. A polgári jogi felelősség inkriminációja általános, míg a büntetőjogi felelősségé különös (a nullum crimen sine lege elve miatt).
- 210/211 -
Elvben a szerződési és deliktuális felelősségi rendszerekben közösek a kárfelelősségi feltételek is, a következők szerint: (1) feltétel az, hogy kár keletkezett, akár vagyoni, akár nemvagyoni; (2) hogy a kár jogellenes magatartás következménye; (3) hogy a jogellenes magatartás és a kárkövetkezmény között okozati összefüggés áll fenn; (4) alanyi (szubjektív) felelősség esetén, fennáll a szubjektív felróhatóság, vagy vétkesség, vagyis az a tény, hogy a károkozó magatartása eltért az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményétől. Utóbbi a külföldi (német, francia, svájci, osztrák stb.) jogrendszerekben a károkozó vétkességében nyilvánul meg, vagyis abban, hogy a kárt a károkozó szándékosan vagy gondatlanul okozta (culpa). Az elvárhatósági feltétel, habár a magyar jogban objektív, külső megítélés tárgya, s a bíróság ennél nem a belső, szubjektív elhatározást puhatolja (a károkozási szándékot), hanem az adott esetben általában elvárható magatartástól való eltérést. Habár a "vétkesség" ily módon objektív megfogalmazást nyert, így is megmarad az alanyi, szubjektív felelősség, tehát nem azonosítható az ún. tárgyi, vagy objektív (pl. a veszélyes üzemi) felelősséggel. Ugyanis az utóbbinál a szubjektív felróhatóság jogi szempontból nem felelősségi feltétel. Míg a szubjektív felelősség esetén kizárható a felelősség annak bizonyításával, hogy a károkozó úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, addig az objektív felelősségnél ennek bizonyítása nem hárítja el a károkozó felelősségét.
Főszabály szerint a felelősségi feltételek fennforgását illetően a bizonyítás a károsultat terheli, a károkozó vétkessége azonban (különösen a deliktuális felelősség körében) számos jogrendszerben vélelmezve van.
Ugyanígy, főszabály szerint közös nevezőnek tekinthető az ún. teljes térítés elve, amely szerint a károkozó köteles a károsultnak teljes kárát - anyagi kár esetén a felmerült kárt (damnum emergens) és az elmaradt hasznot (lucrum cessans) - megtéríteni. Nemvagyoni kár esetén pedig a károkozó köteles, ha ez lehetséges, a nemvagyoni sérelmet egészében elhárítani vagy kárpótolni.[9] A térítés, kárpótlás módja is elvben azonosnak minősíthető. Ez nem más, mint a károkozást megelőző helyzet helyreállítása (in integrum restitutio). Ez vagyoni kár esetén lehet a dolog kijavítása vagy kicserélése a károkozó költségén. Amennyiben a vagyoni kárnál a természetbeni helyreállítás nem lehetséges, akkor a károkozó pénzbeli térítésre kötelezhető. A nemvagyoni kár helyreállítása nem mindig lehetséges, ezt helyettesíti a pénzbeli kárpótlás, vagy az új Ptk. szerint a sérelemdíj. Van azonban a nemvagyoni kárnál sajátos in integrum restitutio lehetőség, pl. sajtó útján okozott sérelem esetén a valós tények megjelentetésére kötelezés, rágalom esetén a bocsánatkérés, alaptalan büntetőbírósági marasztalás esetén a felmentő ítélet közzététele stb. Baleseti tartós mozgásképtelenség vagy mozgáskorlátozás okozása esetén azonban a helyreállítás nem lehetséges, így az emiatt beálló lelki fájdalmak, sérelmek csupán méltányos pénzbeli térítés útján kárpótolhatók.
A felelősségkimentő, a felelősségcsökkentő továbbá a felelősségmegosztó törvényi vagy szerződési okok, jogcímek (harmadik személy, erőhatalom hatása,
- 211/212 -
jogos önvédelem, jogos önhatalom, végszükség, károsult beleegyezése[10] továbbá felelősségkorlátozó szerződési klauzulák[11]) is elvben közösnek mondhatók.
A több személy által okozott kár (többes károkozás) esetében a jogösszehasonlító irodalom zöme nem ajánlja a primárius egyetemleges felelősséget, hanem elsődlegesen a vétkességi (szubjektív felróhatóság) és az okozatossági hozzájárulás alapján az osztott felelősséget. Ha az osztott felelősség nem alkalmazható, mert a hozzájárulás (károkozói közrehatás) arányainak bizonyítása körülményes, költséges, vagy azok nem állapíthatók meg, csupán másodlagosan alkalmazható az egyetemleges felelősség. Ez eseben is csak akkor, ha a társtettesek között közös károkozási szándék állt fenn. A másodlagos egyetemlegesség azt jelenti, hogy a tettes, társtettes, felbujtó közül bárkin behajtható a kártérítés egésze. Az osztott felelősség oldalán az áll, hogy ezzel elkerülhető a regressz-, azaz visszkereseti per. Az utóbbi nem más, mint az elsődleges perben perelt egyetemlegesen felelős személy pere a nem perelt egyetemleges kötelezett(ek) ellenében, annak okán, hogy az egyik egyetemleges felelős személy kényszerült a károsult részére a teljes kártérítést megfizetni. Az elsődleges perben perelt, és a teljes térítésre marasztalt kárfelelős személy lesz a felperes a visszkereseti perben, melynek alperesei az elsődlegesen nem perelt egyetemleges kárfelelősök. A visszkereseti per célja az elsődleges kártérítési perben perelt és az abban nem perelt egyetemleges kárfelelősök közötti kármegosztás, összhangban a károkozáshoz való hozzájárulásukkal. A visszkereseti perben tehát végül is a végső kárviselés megosztása céljából meg kell állapítani a hozzájárulás arányát, mégpedig vagy az okozatossági vagy a vétkességi (szubjektív felróhatósági) mérce alapján.[12]
A többes károkozás esetén bevezetett elsődleges egyetemlegesség előnye, szemben az elsődleges osztott felelősséggel, hogy a károsult "könnyebben" juthat kártérítéshez. Perelhet bárkit az egyetemlegesen kötelezettek közül (életszerűen a legszolvensebbet), és rajta könnyebben be tudja hajtani a teljes térítést. Általában azonban az egyetemlegesség a jogösszehasonlító irodalomban és a különféle nemzetállami szabályozásokban kivételes, csak akkor alkalmazható, ha a törvény az adott többes károkozás típusra nézve az egyetemlegességet külön előirányozza.[13]
Az egyetemlegességnek van egy méltánytalan vonulata, sajátossága, ami abban nyilvánul meg, hogy a visszkereseti perig a teljes kárviselés terhét adott esetben a
- 212/213 -
károkozáshoz legkevésbé hozzájáruló hordozza, pl. az elsődleges kártérítési perben perelt felbujtó, tehát nem feltétlenül a károkozáshoz nálánál jelentősebben hozzájáruló, de elsődlegesen nem perelt tettes, vagy társtettes vagy a károkozásban közreműködő egyéb személy. Megjegyzendő, hogy új Ptk.-ban megmaradt az 1959-es Ptk. megoldása, amely szerint a többes károkozás esetén nem az osztott, hanem az egyetemleges felelősség az elsődleges.[14]
Pénzbeli kártérítés esetén közösnek mondható a két felelősségi rendszerre nézve a károkozás időpontjától az ítélet meghozatala időpontjáig beálló értékviszonyok változásának kérdése. Az új Ptk. rendelkezése szerint, ha a károkozás és az ítélethozatal között az idő múlására vagy egyéb körülményre tekintettel az értékviszonyokban jelentős változás következett be, akkor a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennálló értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték meghatározásának időpontjától kezdődően köteles.[15] Nota bene, ez nem szokásos megoldás a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját illetően. A szokásos az, hogy mint az alapkártérítés, a késedelmi kamat is a károkozás időpontjától esedékes, annál az oknál fogva, hogy a károkozó ebben az időpontban szegte meg a károkozási tilalmat. A szerződési felelősség körében ezeknek a szabályoknak az értelemszerű alkalmazása mellett van egy különleges lehetőség, mégpedig az ún. értékmegőrző klauzulák útján (pl. devizaklauzula, aranyklauzula, csúszó skála az építészeti szerződéseknél). Ugyanis a tartós szerződéseknél a szolgáltatás értéke módosulhat a szerződés tartama folyamán infláció vagy defláció esetében. Az értékmegőrző szerződési klauzulák szolgálják a tartós szerződéseknél a pénzbeli szolgáltatások állandó értékét.
Az eltérések már a felelősségi feltételek körében is kimutathatók. Míg a deliktuális jogellenesség az általános károkozás törvényi tilalmából fakad, tehát általános jogi aktus (norma) megsértéséből, addig a szerződési felelősség a szerződésszegésből (nemteljesítés, hibás teljesítés, késedelem) ered, tehát egyedi jogi aktus megsértéséből. A két felelősségi rendszer forrása tehát jogi természeténél fogva
- 213/214 -
különbözik. A deliktum törvény-, a szerződésszegés szerződésellenes magatartás. Ebből követezőek a további különbségek.
A szerződésszegésből fakadó szerződési felelősség is elvben a teljes kártérítésre kötelez, úgy mint a deliktuális felelősség, feltéve, hogy a szerződés nem tartalmaz felelősségkorlátozó, vagy felelősségkizáró klauzulát. Amennyiben - összhangban a szerződéskötési szabadsággal - tartalmaz ilyen klauzulákat, a szerződést megszegő fél vagy csak részben, vagy teljes egészében mentesül a kárfelelősség alól. A felelősség kizárásáról vagy korlátozásáról szóló szerződési klauzula azonban érvénytelen, ha az életre, testi épségre vagy egészségkárosodásra vonatkozik.[16] Tehát ezekre a károkozásokra vonatkozó felelősségkizárás semmis, a törvény kényszerítő jellegű szabálya alapján, amit más kódexekhez hasonlóan az új Ptk. is elfogad.[17]
A deliktuális felelősség nem áll be, ha a jogellenes magatartásból nem következett kár. Ezzel szemben, a szerződési felelősség beállhat akkor is, ha a szerződésszegésből nem keletkezett kár. Ez akkor lehetséges, ha a szerződési felelősségi klauzula a szerződés megszegésének tényéhez fűzi a felelősséget, előirányozván a térítés összegét. Ez a szerződési térítés fizetendő akkor is, ha nincs kár, de akkor is, ha van és az nagyobbnak bizonyul a szerződésben meghatározott kártérítési összegnél. Ha nagyobb a kár a szerződésben előre megszabott értéknél, akkor a szerződésben előirányzott térítési összeg lesz mérvadó. E kárfajtát absztrakt kárnak nevezzük, amely a szerződésben előre megszabott összeghez és a szerződésszegés tényéhez fűződik, pontosabban a szerződésszegéstől esedékes, és a szerződésszegéstől kezdődően fizetendő, függetlenül attól, hogy ennek következtében volt-e kár, s ha volt, mekkora. Ilyen pl. a szállítmányozási szerződésnél késedelem esetére előirányzott kötbér (pönálé vagy bírság, Vertragsstrafe) amikor pl. a késedelem minden napja után a szállított áru értékének 2 %-át kell bírságként megfizetni. Szintén ilyen az a kötbér,[18] amelyet minimális kártérítésként kötnek ki a szerződés késedelmes teljesítése esetére. Ilyenkor, ha a késedelem folytán beálló kár kisebb a kötbér összegénél, akkor a kötbér összege fizetendő, ha pedig a kár nagyobb ennél, akkor követelhető nemcsak a kötbérösszeg, hanem a kötbért meghaladó különbözet is, vagyis a teljes kár.[19] A fentebb említett kártérítést kárredukciónak is nevezzük. Ez nem azonos a deliktuális felelősségben alkalmazott kárátalánnyal.[20] Utóbbit a bíróság akkor szabja meg, ha a kár értékének pontos meghatározása költséges, vagy körülményes, nincs arányban a feltételezett kár értékével. Ez utóbbi tehát bírói mérlegelés útján meghatározott becsült kár, mely megközelíti a valós kárt.
- 214/215 -
Egyfajta absztrakt kárt képez az allotment szerződésekben (vendéglátói kapacitások szezon előtti foglalásáról szóló szerződés, mely a szálloda és a turisztikai ügynökség között jön létre) a "teljes fizetés üres kapacitás esetén is", rövidebben a "teljes az üresért" klauzula. E szerződés lényege, hogy a turisztikai ügynökség részére a szálloda által fizetett provízió (térítés) ellenében a megrendelő ügynökség lefoglalja a szálloda meghatározott vendéglátói kapacitását (pl. száz fél- vagy teljes panziós szállást). Ha ebben a szerződésben helyet foglal az említett klauzula, akkor az ügynökség teljes napi árat fizet az elmaradó turisták helyett, tehát akkor is fizet, ha nem tudta biztosítani a turisztikai idényre a foglalt kapacitások kihasználását, sőt akkor is, ha a vendéglátó a folyó turisztikai, vendéglátói kínálatból eredményesen feltöltötte a lefoglalt, de ügynökség által nem teljesített turistalétszámot.
Alulbiztosítás esetén is sor kerül a kárredukcióra. Ez abban nyilvánul meg, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási összeg kisebb mint a biztosított kockázat feltehető valós értéke. Ha beáll a biztosítási esemény, azaz megvalósul a biztosítási kockázat, a biztosító csupán (alul)biztosítási összegért felelős.
A különbözeti vagy differenciális kár mint szerződési érdeksérelem (interessze)[21] akkor esedékes, ha az eladó eláll a szerződéstől, nem teljesíti szolgáltatását, pl. ingatlanvétel esetén. Ha adott típusú dolog értéke az elmaradt teljesítés időpontjában magasabb a szerződésben meghatározott vételárnál, akkor a vevő nemcsak a kifizetett vételár visszatérítését követelheti, hanem azt a különbözetet is, amelyet az adott ingatlantípus árnövekedése tesz ki. Így pl., ha a szerződésben megállapított ingatlan vételár 30 millió forint, a nemteljesítés idején viszont immáron 35 milliót ér egy hasonló ingatlan, akkor a szerződéstől visszalépő eladó az in integrum restitutio során 35 millióval tartozik a vevőnek - amiből az 5 millió a különbözeti kárt képezi.
Ha pénztartozást rögzít a szerződés (pl. hitel, kölcsön, vételár, bérleti díj, munkabér esetében), ezek késedelmes teljesítése esetén a kötelezett köteles a szerződésben foglalt összeg mellett a jogosultnak késedelmi kamatot is fizetni.[22]
Az új magyar Ptk., az osztrák ABGB-hez hasonlóan,[23] csupán a szándékos szerződésszegés esetére irányoz elő teljes kártérítést.[24] Ez azt jelenti, hogy kizárólag
- 215/216 -
ebben az esetben kötelezi a késedelmes adóst mind a felmerült kár, mind pedig az elmaradt haszon megtérítésére. A contrario arra következtethetünk, habár ezt az új Ptk. kifejezetten nem szabályozza, hogy gondatlan szerződésszegés esetén nem jár teljes térítés, csupán a felmerült kárt köteles a károkozó megtéríteni. E megoldás szerintem nem következetes. Nincs összhangban azzal az ún. objektivizált vétkességfogalommal, amelyet az új Ptk. átvett az 1959-es régi Ptk.-ból. Ugyanis az objektivizált vétkességfogalom, mint eltérés az adott helyzetben általában elvárható magatartástól, értelemszerűen nem tartalmazza a vétkesség (szubjektív felróhatóság) fokozatait, a szándékosságot és a gondatlanságot. Ugyanis az absztrakt zsinórmértékkel megszabott elvárhatóságtól való eltérés a legkisebb mértékben is felróható, nincs benne az, hogy ettől a károkozó "nagyon" vagy "kicsit" tért el. Az objektív vétkességfogalom tehát azt jelenti, hogy az elvárt magartástól való legkisebb eltérés is felróható. Ennek ellenére, megjelenik a szándékosság, mely megkülönböztető teljes térítést irányoz elő. Megjegyezhető, hogy az újabb magyar jogirodalomban nem egy szerző (pl. Zlinszky János)[25] úgy vélekedik, hogy a nehezen értelmezhető objektivizált vétkességet fel kellene váltsa a klasszikus kódexekben (pl. a francia Code civilben, a német BGB-ben, az osztrák ABGB-ban, a svájci Kt.-ben) elfogadott szubjektív vétkességfogalom, mely nem "kívülről", hanem "belülről" határozza meg a vétkességet, így nem külső zsinórmértékhez viszonyítja az adott megatartást, hanem vizsgálja a belső szándékot, a károkozó szubjektív károkozási akaratát (akarta-e, tudatosan idézte-e elő a kárt, vagy csak könnyelműen hitte, hogy
- 216/217 -
az nem fog beállni). A szubjektív vétkességfogalom lehetővé teszi a vétkesség fokainak meghatározását, és a kárfelelősség mértékének ehhez kötődő meghatározását. Ha a Ptk. elfogadta volna a vétkesség szubjektív meghatározását, akkor érthető volt volna a szándékos szerződésszegéshez fűződő szigorúbb felelősség.
Még ha így is lett volna, mármint az új Ptk. elfogadta volna a klasszikus szubjektív vétkességfogalmat, problematikusnak tartom a vétkesség fokához fűződő teljes (súlyosabb vétkesség esetén) vagy részleges (enyhébb vétkesség esetén) kártérítést. Ugyanis a kártérítés célja, ami egyaránt vonatkozik a deliktuális és a szerződésszegéssel okozott kárra, nem az, hogy a károkozót "büntessük", hanem a károsultat kártalanítsuk. A büntetőjog célja közjogi, az elkövető büntetése, és ez történhet a szándékosság fokához igazodóan enyhébb vagy szigorúbb büntetés kiszabásával. Ezzel szemben a polgári jogi felelősségre vonás célja magánjogi, vagyis a károsult vagyoni helyzetének károkozás előtti állapotának helyreállítása. Ha ez a cél, akkor az értelemszerűen fokozottabban oltalmazott károsult számára teljesen közömbös, hogy kárát a károkozó szándékosan vagy gondatlanul okozta. Az ő érdeke az, s ezt kell oltalmazni, hogy főszabály szerint, kárának teljes térítésére kerüljön sor, még akkor is, ha a károkozás gondatlanságból következett be, vagyis már az enyhébb vétkesség esetén is, mely egyáltalában kárfelelősséget vonhat magával.
A kártelepítés fogalmát Eörsi Gyula[26] "hozta be" a magyar jogba, mégpedig a német objektív felróhatóság fogalma és jelentéstartalma alapján (Vorwerfbarkeit). A német jog megkülönbözteti az objektív és a szubjektív felróhatóságot. A szubjektív felróhatóság gyakorlatilag a klasszikus, szubjektív értelemben vett vétkességhez fűződik. Eszerint a kárért az felelős, akinek a károkozás szándékában volt. Az igazi, valós objektív felróhatóság azonban az okozatosság fogalmát és jelentéstartalmát követi. Vagyis a kárért az felelős, aki azt jogellenes magatartásával okozta. Eörsi objektivizálta azt, ami egyébként a klasszikus polgári jogi felelősségi elmélet szerint szubjektív, vagyis a vétkességet. Az ő kártelepítési elméletében ezt a váltást talán az motiválhatta, hogy a felelősséget áthárítsa arra, aki történetesen "képes" a felelősségi terhet átvállalni, mindezt a károsult oltalma céljából. Részben ez vezetett a kárfelelősségi jog ún. szocializálásához, ami gyakorlatilag a gondos magatartást mintha háttérbe szorította volna. Nem tudni, vajon ez vezetett-e a polgári jogi felelősség hanyatlásához, amelynek tényére Sólyom László hívta fel a figyelmet,[27]
- 217/218 -
vagyis az a tény, hogy nem a károsult, hanem a károkozó volt fokozottabban oltalmazva.
A felróhatóság objektív vonulata a német elmélet szerint az okozatosság. Eszerint a kárért az felel, akinek a cselekménye vagy mulasztása következtében állt be a kár mint következmény. Számos elmélet alakult ki az okozatosság meghatározása céljából, melyeknek központi témája vagy az ún. természetes okság, vagy a jogi, kiválasztott ok. Megmutatkozott, hogy a természettudományokban alkalmazott okság nem alkalmas a jogi felelősségre vonásra. E nézet szerint ugyanis az okok egyenértékűek, legyenek azok a károkozás idejétől távolabbiak, közelebbiek, megfelelőek, tipikusak, vagy hipotetikusak, mivelhogy az ok az a feltétel, mely nélkül nem jött volna létre a károkozás. Az ok felelősségi rendeltetése az, hogy rámutat a felelős személyre, és megszabja a felelősség mértékét. Vagyis a károkozó csak annyi kárért felelős, amennyi saját cselekménye vagy mulasztása következtében beállt. Ha az ok mint feltétel időben túl távoli, az jogilag megnehezíti, vagy éppenséggel lehetetlenné teszi a felelősségre vonást (Nefretete-effektus).[28]
A deliktuális felelősség körében az okozatosság mint felelősségi feltétel fennforgásának bizonyítása a károsultat terheli. Ezzel szemben a szerződési felelősségnél jellemző a károsult javát szolgáló ún. vélelmezett okság. A károsultnak csupán azt kell bizonyítania, hogy a másik szerződő fél a szerződést megszegte. Amennyiben bizonyítást nyert, hogy a szerződés megszegésére sor került, a vélelem kiterjed arra is, hogy az összes szerződésszegést követő kárt a szerződésszegő okozta. E vélelem azonban relatív, megdönthető. A megdöntést illető bizonyítási teher a károkozóra, a szerződésszegőre hárul. Míg a szerződési felelősség területén a vétkesség (szubjektív felróhatóság) bizonyítási terhe úgyszintén vélelmezett, addig a deliktuális szubjektív felelősség terén a vétkesség a jogrendszerek többségében nem vélelmezett, s a bizonyítási terhét a károsult viseli.
Míg a szerződésszegés területén az erőhatalom (vis maior) továbbra is felelősségkimentő ok, a deliktuális felelősség egyik különleges alakzata, az "atomkárok" esetén, a harmadik személynek okozott károk iránti üzembetartói (objektív) felelősség nem zárható ki, akkor sem, ha a döntő ok erőhatalomnak tudható be. Ezt elfogadják az európai irányelvi jog mentén a nemzeti atomfelelősségi törvények (pl. a német és az osztrák Atomhaftungsgesetz-ek), de úgy tűnik, a vonatkozó magyar törvény is. E felelősség, amely a deliktuális jogban ún. abszolút felelősség elnevezéssel ismert, nem érvényesül a szerződési felelősség területén.
Ha a szerződés vagylagos szolgáltatásra szóló kötelezettséget tartalmaz, s ezek közül az egyik szolgáltatás egyedileg meghatározott, amelynek tárgya erőhatalom folytán megszűnik, tönkremegy, sor kerül a szolgáltatás-koncentrálódásra, vagyis a
- 218/219 -
vagylagos kötelem megszűnik, és csak a megmaradt szolgáltatásra szorítkozik. A vagylagos szerződési kötelmeknél a szolgáltatások koncentrálódására sor kerülhet a többes kötelezés közötti adósi vagy hitelezői választás útján is.
A járadékszolgáltatás (munkaképesség csökkenése esetén jövedelmet pótló járadék, eltartó halálának okozása esetén tartást pótló járadék)[29] mint kártérítési mód a deliktuális felelősségre jellemző. A szerződési jogban ismeretes az időszakonként ismétlődő teljesítés, mint pl. a bérletdíj, részletfizetéses adásvétel. A kettő között a lényeges különbség az, hogy az első a törvényi kényszerítő szabályokon alapul, a második a felek akaratán múlik.
A fakultatív, vagy kötelező felelősségbiztosítás területén is érvényes a teljes kártérítés elve, ami azt jelenti, hogy a szerződési klauzulával vagy általános üzletkötési feltétellel nem korlátozott biztosításnál a biztosítási összeg azonos az elszenvedett kárral. E főszabály alól kivételt képez, ha a biztosító általános biztosítási feltétele, a biztosítási szerződés, vagy a törvény adott biztosítási nemre nézve mást, limitált összeget, ír elő. Így pl. a biztosítási szerződésben előirányozható a károsulti részbeni kárviselése, ún. franchise vagy önrészesedési klauzulák révén. E klauzula értelmében pl. a károsult a kárt annak bizonyos százalékáig maga viseli, azon felül pedig a biztosító, vagy amely szerint a biztosító a kárt meghatározott összegig nem viseli (leválasztási franchise), de a megszabott összegen felül teljes egészében fedezi (integrális franchise).
E helyütt utalok arra, hogy a szerződés szerződésszerű teljesítése esetén a kárveszély kockázata a másik félre száll át.[30]
A szerződésszegés nem mindig jár kártérítési felelősséggel. Így az objektív lehetlenülés felelősségkizáró hatású. Ha a szerződő fél szolgáltatása egyedileg meghatározott, és az erőhatalom (vis maior) hatására a teljesítés esedékességéig
- 219/220 -
megsemmisült, a kötelezett mentesül mind a teljesítési, mind a kártérítési felelősség alól. Ha azonban a szerződés vagylagos szolgáltatásokat tartalmaz, s közülük az egyik egyedi szolgáltatás tárgya erőhatalom folytán megsemmisül, a kötelem nem szűnik meg, mivel sor került az ún. teljesítési koncentrációra, egyszersmind megszűnik a választás joga.[31]
A szerződéskötési tárgyalás rosszhiszemű félbeszakítása által okozott kár nem tekinthető szerződési felelősségnek, mivel a szerződés még létre sem jött. Ehelyett a deliktuális (szerződésen kívüli) felelősség szabályait kell alkalmazni. A jogsértés itt a törvényi jóhiszeműségi és tisztességi követelmény megtagadásában nyilvánul meg. Tehát ez esetben nem a szerződés, hanem a törvényi elvárás megszegésére kerül sor, ennél fogva kell alkalmazni rá nézve a deliktuális felelősség szabályait, beleértve elvben a kár mértékének megszabásáról szólóakat is.[32]
A német jog megkülönbözteti a szerződési kötelem kettős tartalmát, az ún. elsődleges (primer) kötelmet és a másodlagos (szekunder) kötelmet.[33] Az elsődleges szerződési kötelmet a szerződésben foglalt szolgáltatás képezi. A másodlagos kötelmet pedig a szerződés megszegésével járó kártérítési felelősség jelenti. Szemben a deliktuális kötelmekkel, melyeknél nincs kettős kötelezettség, csupán egy, ez pedig a törvényi károkozási tilalom megszegéséből eredő kártérítési kötelezettség.
Alapvető gyakorlati kérdés az, hogy a szekunder kötelezettség teljesítése, vagyis a kártérítés mentesít-e a primer kötelezettség teljesítése alól. A főszabály szerinti válasz az, hogy nem. Tehát a szerződésszegésből eredő kártérítés teljesítése elvben nem mentesít a szerződési kötelezettség teljesítésének kötelezettsége alól. E szabály alól azonban van egy jelentős kivétel, ez pedig a kötbér kikötése. A kötbér szerződési kikötése, ha nem is mindig, de gyakran azt jelenti, hogy a szerződő fél szerződésszegése esetén a kötelezett a kötbér fizetésével mentesül a szerződés primer kötelezettségei, azaz a teljesítés alól. A jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből származott-e kára.[34] A kettős kötelezettség melletti érv szerint az elsődleges kötelezettség és a másodlagos kötelezettség különböző jogcímű. Az elsődleges követelés a szerződés maradéktalan teljesítésének kötelezettségéből fakad, úgy, ahogyan a szerződés szól (pacta sunt servanda). A másodlagos, kártérítési kötelezettség pedig e kötelezettség megszegéséből eredő kár térítésének kötelezettsége.
- 220/221 -
Hozzáfűzhető a fentiekhez, hogy a francia jogelmélet a kettős kötelemfogalom ellenében a monista álláspontot képviseli,[35] mely szerint a kötelem tartalmában nem fogadható el a primer és szekunder kötelezettség elválasztása, hiszen (a német jogelmélet szerinti) primer kötelem nem más, mint a kötelem diszpozíciója (rendelkező része), a kártérítési kötelezettség pedig e primer kötelezettségnek a megszegéséből eredő szankció. Habár ez így igaz, a jogalkalmazás szemszögéből hasznosnak tartom a német duális felelősségi koncepciót.
Nekem úgy tűnik, hogy az új Ptk. első, 2003. évi kötelmi jogi tervezete (Lábady-féle tervezet) ahhoz az elképzeléshez állt közelebb, hogy indokolt a polgári jogi felelősség általános és közös szabályokon alapuló megfogalmazása. E szabályozási módszer számba vette volna a közös nevezőket (kárfelelősségi feltételek, úgy mint kár, jogellenesség, okozatosság, felróhatóság, kárfelelősséget kimentő okok), majd ezekből kiindulva szabályozta volna a szerződési felelősségi jogban és a deliktuális felelősségi jogban előforduló eltéréseket.[36]
Ezzel szemben, a 2014. március 15. óta hatályos új Ptk. nem fogadta el a közös és általános szabályozás elvét, hanem külön-külön, egymástól elválasztva szabályozza a szerződési és a szerződésen kívüli felelősséget.[37] A két felelősségi rendszer között fennálló vitathatatlan kapcsolat kérdését pedig úgy oldotta meg, hogy amennyiben a szerződési felelősségre nézve nincs lex speciális, tehát sajátos szabályozás, akkor a szerződési felelősségre nézve (értelemszerűen) irányadóak a deliktuális felelősségre
- 221/222 -
vonatkozó szabályok.[38] Ily módon a szerződési felelősség lex generalise! nem általános felelősségi szabályok képezik, mivel ilyenek az új Ptk.-ban nincsenek, hanem a deliktuális jogra vonatkozó jogszabályok.
Az újabb magyar jogirodalomban megállapítást nyert, hogy az új Ptk. a fentiek ellenére a kontraktuális és deliktuális felelősséget szétválasztotta, szemben a korábbi Ptk.-val, mely megteremtette a két felelősségi rendszer egységét.[39] Az új Ptk. megoldása azonban elfogadható. A két felelősségi rendszer "szétválasztása" lehetővé tette a szerződési felelősség sajátosságainak pontos, közelebbi szabályozását.
A különleges felelősségi alakzatok (mint pl. épületkárok, orvosi felelősség, sportkárok, stb.)[40] az általános kárfelelősségi szabályoktól azért eltérőek, mert tényállástól függően, lehetnek szerződési, de deliktuális jellegűek is, szubjektív és objektív felelősséget maga után vonóak, továbbá tartozhatnak a saját és másokért való felelősség szabályainak körébe is.
Az orvosi felelősség a gyógykezelési szerződésből fakad. Sajátossága az orvos betegtájékoztatási kötelezettsége, melyben különösen a kockázatok ismertetése a jelentős, egyúttal a betegnek a kezeléssel való egyetértése. Jogellenesség tekintetében nemcsak a Ptk. károkozási tilalma, továbbá az egészségügyi törvény irányadó, hanem az orvosi etika betartása is. Elsősorban eszközkötelem (obligation de moyens), tehát az orvosnak a legmagasabb szintű szakmai ismeretek mellett köteles elvégezni diagnosztikai és gyógyítói tevékenységét. Eredménykötelemként (obligation de résultat) talán az esztétikai műtétek minősíthetők. Habár az orvosi felelősség elsősorban eszközkötelem, tehát az orvos mentesül a felelősségtől, ha úgy járt el, ahogyan ezt az orvosi hivatás és szakma szabályai megkövetelik. Ám orvosi műhiba esetén, tehát ha az orvos nem lege artis járt el, akkor felelős a betegnek, kivételesen szűkebb családtagjainak az okozott vagyoni és nemvagyoni kárért.[41]
Sportkár eredhet szerződésszegésből, de a sportszabályok megsértése esetén lehet deliktuális is. Sportkárért felelős lehet a sportszervezet, objektív felelőssége alapján,
- 222/223 -
ha a károkozásra a sportrendezvényen a sportobjektumok karbantartásának hiánya miatt (pl. tribün leomlása) a közönség tagjai testi sérelmet szenvednek. A sportszervezet vagy a sportorvos felelős lehet akkor is, ha a sportolót nem vetette alá kötelező orvosi vizsgálatnak, vagy e vizsgálat eredménye szerinti eltiltás ellenére a sportolót a sportban való részvételre ösztönözte. A sportoló felelős lehet a másik sportolónak okozott kárért, testi sérelemért, ha nem tartotta be a sportszabályokat. Sportkár felelős alanya lehet a sportszergyártó is, amennyiben a sportoló testi sérülésének oka a sportszer rejtett hibájából ered, pl. szertornában a hibás gyártású nyújtó eltörése miatt, vagy síversenyben hibás gyártású síléc következtében szenved a sportoló sérülést. A testi sérelmeket szinte szükségszerűen okozó sportok esetén vélelmezhető a károsulti hozzájárulás. Ám ez a vélelem megdönthető, ha a károkozásra a sportszabályok megsértése (pl. bokszban övön aluli ütés) alapján került sor, vagy amennyiben szándékos életellenes és tartós egészségkárosodást okozó cselekményből fakadt. A sportfelelősség lehet szubjektív, pl. sportalkalmazási szerződés megszegése, de lehet objektív is, hibás és ezáltal tényszerűen veszélyes sportszer hatása esetében. A különleges felelősség indokai közé tartozik, ha megállapítható a sportoló vagy mások magatartásának jogellenessége,[42] pl. előbbi a sportszabályok megsértése, utóbbi pedig a sportszervezet felelőssége, a sportbiztonsági mulasztás esetén.
A másokért való felelősség szabályai körébe tartozik a vétőképtelen kiskorú cselekményei alapján a szülőt, gondozót terhelő felelősség. Ide tartozik a vállalkozást harmadik személy irányában terhelő felelősség az alkalmazott munkatevékenysége során, az általa okozott kárért, az állam felelőssége a közhatalom jogellenes gyakorlása során harmadik személynek okozott káráért. [43]
A termék által okozott kárért a gyártó[44] felel. A gyártónak nem kell megtérítenie a kár azon részét, amely a károsult közrehatásának tulajdonítható.[45]
Az állatkárokért az új Ptk. szerint elvben az állatartó felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.[46] Elsődlegesen tehát az új Ptk. az állattartó szubjektív felelősségét irányozza elő. Ezzel szemben, az új Ptk. szerint a veszélyes állat tartóját objektív (veszélyes üzemi) felelősség terheli.[47] Az 1959-es Ptk. a vadállatot tartotta veszélyes üzemi felelősség tárgyának. Szerintem az új Ptk. megoldása a helyes, mivel jogi szempontból nem fogadható el az a felosztás, mely szerint a háziállatokkal kapcsolatos felelősség alanyi, a vadállatok iránti felelősség tárgyi, annak a vélelemnek alapján, hogy a háziállatok nem, a vadállatok, vagy vadon élő állatok kivétel nélkül kárveszélyesek. Ugyanis, tényszerű, hogy a vadállat is lehet olyan, mely nem hordoz fokozott kárveszélyt (pl. vadgalamb), és a háziállat is lehet fokozottan veszélyes (pl. bika, fertőzött
- 223/224 -
házigalamb). Meghatározott vadon élő állatok által okozott kárátalányi típusú kárfelelősséget külön törvény szabályozza. Külön kárfajtát képez a vadászati kár, amely a vadászat mint veszélyes tevékenység különleges kárfelelősségi szabályait öleli fel.[48]
Az épületkárok is sajátosak, a döntő oksági kapcsolat alapján a kárért felelős lehet az épület tulajdonosa, tervezője, kivitelezője, karbantartója vagy használója az épület leomlása, vagy az épületről tárgyak, részek lehullása, vagy tárgyak kidobása miatti károkért, általában a tárgyi felelősség szabályai alapján.[49] Az új Ptk. főszabály szerint az épület tulajdonosát teszi felelőssé, kivéve, ha ő bizonyítja, hogy a kár az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályok megsértéséből ered.[50]
Az új Ptk., hasonlóan az 1959-es Ptk.-hoz, a tárgyi (objektív) felelősséget is különleges felelősségnek minősíti. Igaz, hogy a tárgyi és alanyi felelősség, legyen az szerződési, vagy deliktuális forrású, egymáshoz úgy viszonyul, mint az általános a különöshöz. Főszabály szerint érvényes a szubjektív felelősségi rendszer, aminél a szubjektív felróhatóság (vétkesség) is felelősségi feltétel. E főszabály alól kivételt képez a veszélyes üzemi felelősség, pontosabban a veszélyes tárgy vagy tevékenység következében beálló kár iránti üzembentartói vagy tulajdonosi felelősség. Ha a fokozott veszélyt hordozó dologból vagy tevékenységből ered a kár, a szubjektív felróhatóság, a "vétkesség" bizonyítására nincs szükség, mivel ennél a felelősségnél döntő felelősségre vonási feltétel az okozatosság. Felelős nem az, aki akarta a kárt, hanem akinek tevékenysége vagy dolga okozta a kárt. Tehát ilyen értelemben a tárgyi felelősség kivétel azon főszabály alól, miszerint szükséges a vétkesség (szubjektív felróhatóság) bizonyítása. A legtöbb jogrendszerben azonban, ennek ellenére, az objektív felelősséget nem minősítik különleges felelősségi alakzatnak, annálfogva, hogy tényszerűen, a veszélyes üzemek és dolgok gyakorisága folytán az objektív felelősség szinte egyenrangú helyet foglal el a szubjektív felelősség mellett. A tárgyi felelősség tényszerű gyakorisága azonban nem bontja fel a szubjektív felelősség elsőbbségét, ugyanis a szubjektív felelősség szabályait akkor kell alkalmazni, ha a kár nem a veszélyes üzem vagy tevékenység hatására jött létre.
A fentiekben röviden utaltam már arra, hogy az atomkárok különleges felelősségi alakzatot alapoznak meg, miután pl. a német, osztrák, de úgy tűnik, újabban a magyar jogban is érvényesülő atomfelelősségi törvényekben (Atomhaftungsgesetz) bevezetésre került az atomkárokért való ún. abszolút felelősség. Nem vitás, hogy az atomerőmű üzembentartója az atomkárokért a tárgyi, vagy objektív és deliktuális felelősség szabályai alapján felelős az atommű sugárzása, károsodása következtében harmadik személyeknek okozott életet érintő, egészségi, testi épségi károkért, mivel az atomerőművek fokozott kárveszéllyel járó létesítményeknek számítanak. Legtöbbször maga a törvény limitálja a kártérítési összeget, a kár típusától függően. Míg az általános tárgyi felelősségi szabályok szerint az erőhatalom kimentő ok, addig
- 224/225 -
az abszolút felelősséget bevezető atomtörvények mellőzik e kimentő okot. Pl. ha az atommű megkárosodására, és ebből következő károsító hatására földrengés miatt került sor, akkor a felelősségkimentése céljából az üzembentartó eredményesen nem hivatkozhat erőhatalomra (vis maiorra).
A munkajogi kárfelelősség[51] a magyar jogban a polgári jog határain kívül esik, de a hasonlóságok miatt érdemes röviden kitérni ennek kérdéseire is. A magyar jogban a munkaszerződést nem a Ptk., hanem a Munka törvénykönyve szabályozza. Ugyanez a törvény szabályozza a munkajogi kártérítési felelősséget is, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói felelősséget.[52] A munkaszerződésből eredő felelősség lehet munkáltatói, vagy munkavállalói, annak alapján ki szegte meg a munkaviszonyról szóló szerződést. Ez a felelősség elsősorban szubjektív, de objektív és deliktuális felelősség is lehet akkor, ha a kár fokozottan veszélyes üzem vagy dolog következtében állt be. Lehet saját magatartásért való felelősség, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalról, de lehet másokért való felelősség is, amennyiben a munkavállaló szerződési munkaviszonya fennállása során, munkaidőben harmadik személynek okozott kárt. Ez utóbbi esetben - amely már nemcsak a munkajog, hanem a harmadik személy vonatkozásában sokkal inkább a polgári jog szabályozása alá tartozik - elsődlegesen a munkáltató felelős a munkavállaló által munkavégzés közben harmadik személynek okozott káráért, de a munkáltatónak visszkereseti joga van a munkavállalóval szemben, ha a károkozás a munkavállalónak róható fel. Az Mt. kifejezetten rendelkezik arról, hogy amennyiben az Mt.-ben nincs speciális jogszabály, akkor a kártérítés tekintetében a Ptk. kárfelelősségi szabályait kell alkalmazni.[53] A Ptk. tehát a munkajogi kárfelelősség tekintetében ún. háttérszabályozásként jelentkezik. A hatályos megoldás szerint a munkajogi szerződési és deliktuális felelősség tekintetében lex specialisként az Mt., lex generalisként pedig a Ptk. szolgál.
- 225/226 -
Az új Ptk. a szerződési felelősséget, a szerződésszegéshez fűződően (nemteljesítés, hibás teljesítés, késedelem), a deliktuális, szerződésen kívüli felelősségtől elkülönülten szabályozza. A két felelősségi rendszer közötti kapocs azonban ezzel nem szűnt meg. A Ptk. ugyanis előirányozza, hogy amennyiben a szerződési felelősségre nézve nincs külön jogszabály, a deliktuális felelősség szabályait kell alkalmazni. A szerződési felelősségre nézve a deliktuális felelősség szabályainak megfelelő alkalmazására elsősorban a felelősségi feltételekre és a felelősség mértékére vonatkozóan kerülhet sor.■
- 226 -
JEGYZETEK
* A jelen tanulmány POT (Polgári Jogot Oktatók Találkozója) XX. konferenciáján 2014. június 13-án, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán megtartott előadásának szerkesztett szövege.
[1] Ld. pl. Menyhárd A.: Felelősség szerződésszegésért, Polgári jogi kodifikáció 2001/1, 25; Miskolci Bodnár P.: Kontraktuális és deliktuális károk elhatárolásának nehézségei, in: Bíró-Szalma (szerk.): Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok (2003-2005), Miskolc, 2005, 100-144; Csécsy A.: A szerződésszegés szabályozásának néhány problematikája az új Ptk. tervezetének tükrében, in: Miskolci konferenciák. A magánjogi kodifikáció eredményei (szerk. Gondosné Pusztahelyi R.), Miskolc 2008, 256-268.
[2] E tanulmány elkészítése során a szerző egyebek mellett az új Ptk. következő kiadásait és kommentárjait vette figyelembe: Juhász Á. (szerk.): A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény tükrös szerkezetben (a hatályos joganyaggal), I-II, Miskolc 2013; Gárdos P. (szerk.): A Polgári Törvénykönyv. Ptk. 1959-Ptk. 2013, Gt. 2006-Ptk. 2013. Csjt. 1952-Ptk. 2013, Bp. 2013; Vékás L. [- Gárdos P.]: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Bp. 2013; Polgári Törvénykönyv [Patrocinium], Bp. 2014; Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó jogszabályok, Bp. 2014.
[3] Vö. Újváriné Antal E.: Felelősségtan, Miskolc 2014, 215-217.
[4] Ld. pl. Földi A: A kontraktuális és deliktuális felelősség konkurrenciájának történetéhez, Acta Fac. Pol.-iur. Univ. Budapest. Budapest, 27 (1985), 117-132.
[5] Ld. pl. Görög M.: Immaterieller Schadenersatz oder Schmerzensgeld - Schadenersatz in der Neukodifikation des ungarischen Zivilgesetzbuches, in: Legal Transitions - Development of Law in Formerly Socialist States and the Challenges of the European Union, Szeged, 2007, 297-392.
[6] Az általános károkozási tilalom mint a jogellenesség generálklauzula útján való megfogalmazása a francia jogból (Code civil) ered. Ezzel szemben a német BGB, a 2002. évi kötelmi jogi reformot követően is, felsorolásszerűen határozza meg azokat a javakat, melyeknek megsértése kártérítéssel jár. Ezek pedig az élet, a testi épség, a vagyoni és nemvagyoni javak. Ld. erről Szalma J.: Szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség az európai és a magyar magánjogban, Bp.-Miskolc 2008. E műben a német, francia, olasz, svájci, angolszász szabályozási, jogalkalmazási és jogelméleti fejlődésmenetre nézve ld. 42-138; a magyar jogfejlődést illetően ld. 138-215. Vö. H. Kötz - G. Wagner: Deliktsrecht, München 2006[10], 40-64.
[7] Ld. az (új) Ptk. 6:518. §-át, mely szerint "a törvény tiltja a jogellenes károkozást", ld. továbbá a 6:519. §-át, amely szerint "aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható."
[8] Megjegyzendő, hogy az új Ptk. a nemvagyoni kár fogalmát elvetve a korábban idetartozó tényállásokat mint a személyiségi jogok megsértését szabályozza, és annak kárpótló szankciójaként sérelemdíj megfizetését írja elő, ld. 2:52. §. Ld. ezzel kapcsolatban az alább, a 41. jegyzetben írottakat.
[9] Az új Ptk.-t illetően ld. az előző jegyzetben írottakat.
[10] Ld. a Ptk. 6:520. § (1) bek.-t az a)-d) pontokkal.
[11] Ld. a Ptk. 6:526. §-át: "A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis."
[12] A fentiekre példaként szolgáljon egy olyan eset, amikor megállapítás nyert, hogy károkozási hozzájárulásukra tekintettel a tettes 50 %-ban, a társtettes 30 %-ban, a felbujtó 20 %-ban felelős a kárért. Ha a felbujtó volt az elsődleges perben az egyedüli perelt fél, és a kárt teljes egészében ő térítette meg, akkor a visszkereseti perben a tettestől 50 %, a társtettestől pedig 30 %-os mértékű visszatérítést követelhet.
[13] Ilyen kivétel áll fenn pl. az egymással tudatos, szervezeti kapcsolatban álló több tettes deliktuális felelőssége esetén, vagy a kereskedelmi szerződéseknél, ha az egyik fél oldalán több kötelezett van. Utóbbi esetben a kereskedelmi jog gyakran vélelmezi a kötelezettek egyetemleges teljesítési és kárfelelősség, ez a vélelem azonban megdönthető.
[14] A Ptk. 6:524. § (1) bek. szerint ugyanis "ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges." A (2) bekezdés szerint "a bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség alkalmazását, ha károsult a kár bekövetkeztében maga is közrehatott, vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása miatt indokolt. Az egyetemleges felelősség alkalmazása esetén a bíróság a károkozókat magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában marasztalja." A (3) bek. szerint "a károkozók a kárt egymás között magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában viselik." A (4) bek. szerint "a többek közös károkozásának szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kárt több, egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában is előidézte volna, vagy nem állapítható meg, hogy a kárt melyik magatartás okozta." Amint erre fentebb utaltunk, a kereskedelmi (vállalkozói) szerződési jogban általában, ha az egyik szerződő fél pozíciójában több kötelezett van, az ő egyetemleges felelősségük megdönthetően vélelmezett.
[15] Ld. Ptk. 6:534. § (1) bek.
[16] Ld. Ptk. 6: 152. §. A felelősségkizárás érvénytelensége csupán a szándékosan okozott ilyen nemű károkra vonatkozik.
[17] Ld. Ptk. 6:526. §.
[18] Ld. pl. D. Fischer: Vertragsstrafe und vertragliche Schadensersatzpauschalierung, Frankfurt a. M. 1981.
[19] Ld. Ptk. 6:187. § (3) bek.
[20] Ld. a Ptk. 6:531. §-át, amely szerint "ha a kár mértéke nem állapítható meg, a károkozásért felelős személy olyan összegű kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult kárának kiegyenlítésére alkalmas."
[21] Ld. pl. H. Koziol - R. Welser: Bürgerliches Recht, II, Wien, 2001[12], 299. Welser e helyütt utal arra, hogy a szerződési felelősség körében a német és az osztrák elmélet és joggyakorlat megkülönbözteti a nemteljesítés miatti kárt (Nichterfüllungsschaden, pozitív interessze) és a biztatási kárt (Vertrauensschaden, negatív interessze). Az előbbi értelmében a károsult szerződő fél vagyoni helyzetét olyképpen kell helyreállítani, amilyen az akkor lett volna, ha a teljesítésre sor került volna. Az elmaradt teljesítés értéke a nemteljesítési kár, ehhez azonban csatolható a nemteljesítés miatt elmaradt haszon iránti igény is.
[22] Ld. Ptk. 6:48. § (1)-(4) bek. A késedelmi kamat mértékét a Ptk. a késdelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat szintjén szabja meg. Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat egyharmada a mérvadó. A késedelmi kamat pönális, szemben a szerződési kamattal, mely a pénzhasználat térítését jelenti, vagyis jellegénél fogva kompenzációs jellegű.
[23] Ld. az osztrák ABGB 920. §-át, amely szerint a szerződéstől való felróható visszalépés esetén a másik fél igényelheti a nemteljesítés miatt elszenvedett kárát. Ld. pl. F. Mohr (bearb.): Kodex des österreichischen Rechts. Bürgerliches Recht. ABGB, Wien 2013, 103. Az ABGB 1323. §-a szerint a kártérítés az eredeti helyzet helyreállítása útján történik, ha azonban ez nem lehetséges, a kár becsült pénzbeli értékben téríthető, beleértve az elmaradt hasznot is. A károsult nemvagyoni sérelem (Beleidigung) esetén jogosult a teljes elégtételre (volle Genugtuung). Az ABGB 1324. §-a szerint, amennyiben a károkozás szándékos volt, a károsult jogosult a teljes kártérítésre (damnum emergens et lucrum cessans), egyéb esetben azonban csupán a felmerült kár (damnum emergens) megtérítését igényelheti. Ld. Kodex des österreichischen Rechts (id.), 137.
[24] Ld. Ptk. 6:143. § (3) bek.
[25] Ld. pl. a magyar jogban Zlinszky J.: Elvárhatóság a magánjogban, in: Bíró Gy. - Szalma J. (szerk.): Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok, Miskolc 2005, 43-50. Az ún. előreláthatósági klauzula mint a vétkességi (alanyi) felelősség mértékét korlátozó egyik elem az angolszász jogból ered. Nem jellemző sem a német, sem a francia jogra, melyek hagyományosan a klasszikus szubjektív, fokozataiban kimutatható (szándékosság és gondatlanság) szubjektív vétkességet fogadják el. Ld. még Vékás L.: Előreláthatósági klauzula szerződésből eredő kártérítési igényeknél, Eörsi Gyula emlékkönyv (szerk. Sárközy Tamás - Vékás L.), Bp. 2002. Ld. e dilemma klasszikus vonulatát a német jogirodalomban M. Rümelin: Culpahaftung und Kausalhaftung, Archiv für zivilistische Praxis 88 (1898), 285skk.; uő: Gründe der Schadenszurechnung und die Stellung des deutschen bürgerlichen Gesetzbuchs zur objektiven Schadensersatzpflicht, Freiburg i. B. 1896; uő: Die Verwendung der Kausalbegriffe im Straf- und Zivilrecht, Archiv für civilistische Praxis 90 (1900), 171skk.; uő: Schadenersatz ohne Verschulden, Tübingen 1910; P. Schlechtriem, Vertragsordnung und außervertragliche Haftung, Frankfurt a. M. 1972; H. Ehmann: Garantie- oder Verschuldenshaftung bei Nichterfüllung und Schlechtleistung, Festschrift C.-W. Canaris, München 2007, 165-218; a francia jogban: R. Savatier: Traité de la responsabilité civil en droit français civil, administratif, professionnel, procédural, I[2], Paris 1951; P. Esmein: La faute et sa place dans la responsabilité civile, Revue trimestrielle de droit civil 1949, 480-490; uő: Le fondament de la responsabilité contractuelle raprochée de la résponsabilité délictuelle, uo. 1933, 627-692; uő: Trois problèmes de la responsabilité civile (causalité, concours de responsabilité, conventions d'irresponsabilité), uo. 1934, 317-115; uő: L'obligation et la responsabilité contractuelle, in: Le droit privé français du XX[e] siècle. Études offertes à G. Ripert, II, Paris 1950, 102-115.
[26] Ld. pl. Eörsi Gy.: Kísérlet egy egységes polgári jogi felelősségi rendszer felvázolására, Bp. 1959; uő: Prevenció és vétkesség, ÁJI Értesítője 3 (1960), 33-58; uő: A jogi felelősség alapproblémái. A polgári jogi felelősség, Bp. 1961; uő: Elhatárolási problémák az anyagi felelősség körében, Bp. 1962; uő: Tézisek a polgári jogi felelősségről, Állam- és Jogtudomány, 1976/2, 185-207.
[27] Ld. Sólyom L.: A polgári jogi felelősség hanyatlása, Bp. 1977; uő: Egy környezetvédelmi populáris akció elvi lehetősége polgári jogunkban, Jogtudományi Közlöny 33 (1978) 672-682; uő: A környezeti károk elosztásának néhány előkérdése, Jogtudományi Közlöny 42 (1987), 221skk.; uő: Környezetvédelem és polgári jog, Bp. 1980. Az aktuális európai környezetvédelmi irányelvi jog, amelyet a magyar környezetvédelmi tárgyú törvényhozás is elfogadott, méltán tér el a környezeti károk korábbi szocializálásától, és fogadja el a "szennyező fizet" elvet. Ld. újabban Csák Cs. (szerk.), Jogtudományi tanulmányok a fenntartható természeti erőforrások témakörében, Miskolc 2012, 26sk., 34.
[28] Egy példával szemléltetve a fentieket: a joghallgató nem azért bukik meg a vizsgán, mert professzorának nagyapja életben maradt az első világháborúban, s ily módon lehettek gyermekei és unokája, hanem azért, mert a hallgató nem készült, nem tudott. Ha ugyanis a nagyapa nem élte volna túl a világháborút, akkor más professzor lenne a vizsgáztató, s minden bizonnyal ugyanolyan negatív osztályzatot adott volna az elégtelen tudásra. A feltétel tehát nem a távoli végeláthatatlan okozati lánc időben visszamenő végén, hanem a károkozást időben közvetlenül megelőző döntő okokban kereshető. Ld. részletesebben Szalma J.: Okozatosság és polgári jogi felelősség, Miskolc 2000, 45-72; uő: Szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség (id.), 395-417.
[29] Ld. Ptk. 6:527. § (1)-(3) bek.; 6:528. § (1)-(6) bek.; 6:529. § (1)-(5) bek.; 6:530. §.
[30] Ld. Ptk. 6:122. §. A Ptk. 6:137-6:184. §-ai szabályozzák a szerződésszegés eseteit és annak kártérítési jogkövetkezményeit. A 6:137. § szerint a szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása. A 6:138. § szerint a szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedő fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A Ptk. a szerzősszegés szankciói közé sorolja a visszatartási jogot (6:139. §), a másik fél elállási jogát, ha a szerződésszegés miatt a szerződéses teljesítéshez érdeke megszűnt (6:140. §), valamint a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget (6:142. §). A szerződésszegésből származó károk mértékét illetően a Ptk. elvben a teljes kártérítés elvét követi, tehát a kötelezettet mind a felmerült kár, mind az elmaradt haszon térítésére kötelezi (6:143. §). A Ptk. továbbá általános szerződési felelősségi szabályaiban rendelkezik a párhuzamos (deliktuális és szerződési) igényekről (6:145. §), a teljesítés során előidézett károkért való felelősségről (6:146. §), a kártérítési felelősségről az ingyenes szerődések körében (6:147. §), a közreműködő kártérítési felelősségéről (6:148. §). A Ptk. szabályozza továbbá a szerződésszegés egyes külön eseteivel kapcsolatos felelősséget, közelebbről a jogosulti és kötelezetti késedelemből (6:153-6:156. §) és a hibás teljesítésből eredő kártérítési szabályokat (6:157. §), a kellékszavatosságot (6:159-6:167. §), a termékszavatosságot (6:168-6:170. §), a jótállást (Ptk. 6:171-6:174. §), a jogszavatosságot (6:175-6:176. §), a szerződés teljesítésének lehetetlenülését (6:179-6:182. §), a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményeit (6:183. §), a jognyilatkozat tételének elmulasztását (6:184. §). Ezeket követik a teljesítés megerősítését szolgáló jogintézmények, a foglaló, a kötbér, jogvesztés kikötése (6:185-6:190. §). A szerződésszegéstől függetlenül, vagy ettől függően a szerződő felek módosíthatják, közös megegyezéssel a szerződést (6:191-6:192 §). A körülmények megváltozása (clausula rebus sic stantibus) esetén a felek kérhetik a szerződés módosítását (6:192. §).
[31] Vö. Bíró Gy.: Kötelmi jog - közös szabályok, szerződéstan, Miskolc, 2010, 413.
[32] Ld. Szalma J.: Rosszhiszemű szerződéskötési tárgyalás során beálló polgári jogi felelősség - Prekontraktuális felelősség, culpa in contrahendo, in: Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok, Miskolc 2012, 219-234.
[33] O. von Gierke: Schuld und Haftung im älteren deutschen Recht, Breslau 1910.
[34] Ld. Ptk. 6:186-189. §. A Ptk. szerint azonban a kötbérfizetési kötelezettség fizetése alól mentesül a kötelezett, ha a szerződésszegést kimenti. [6:186. § (1) bek.]
[35] Ld. pl. J. Grandmoulin: De l'unité des responsabilités ou nature délictuelle de la responsabilité pour violation des obligations contractuelles [Thése], Rennes 1892.
[36] Ld. Szalma J.: A polgári jogi (szerződésen kívüli és szerződési) felelősség alapelvei - különös tekintettel az Új Ptk. koncepciójára (2002 november), valamint a Lábady-javaslatra (2003 június), in: Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok (2003-2005), Miskolc 2005, 51-99.
[37] Ld. az új Ptk. 6. könyvének X. címét: A szerződésszegés (6:137-6:191. §), továbbá, a 6. könyv negyedik részében, a XXVI.-XXVIII. címekben szabályozott deliktuális felelősségi rendelkezéseket (6:518-6:564. §). A nemvagyoni kártérítés jogát illetően ide tartoznak a Ptk. 2. könyvének harmadik részében, azaz a XI. és XII. címében (2:42-2:54. §) szabályozott és nevesített személyiségi jogok (élet, testi épség, egészség, személyes szabadság, magánélet, magánlakás, becsület és jóhírnév, személy hátrányos megkülönböztetése, titoksértés, névviselési jog, képmáshoz és hangfelvételhez való jog, kegyeleti jog, szellemi alkotások személyi jogi vonatkozásai), és a megsértésük esetén alkalmazandó kártérítési és kárpótlási szankciók, beleértve a 2:52. §-ban szabályozott sérelemdíjat. Utóbbi csupán akkor követelhető, ha a Ptk. által oltalmazott személyiségi jog megsértésére került sor, s ez esetben mértékét, pénzbeli kárpótlás útján, a bíróság a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a sértettre és környezetére gyakorolt hatására, továbbá a felróhatóság mértékére tekintettel szabja meg.
[38] Ld. a Ptk. 6:144. § (1) bek.-ét, amely szerint a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai kiegészítően alkalmazandóak, mégpedig a kár, a megelőzési, a kárelhárítási és a kárenyhítési kötelezettségre, a közös károkozók felelősségére, a kár fogalmára és a kártérítés módjára nézve, azzal, hogy a szerződési felelősségnél a deliktuális felelősség területén érvényes, a kár méltányosságból való mérséklésére vonatkozó szabályainak nincs helye.
[39] Ld. Újváriné: id. m. 36.. A szerző hivatkozik az 1959-es Ptk. 318. § (1) bek.-ére. Megállapítja, hogy a két felelősség azonos elvek szerint valósul meg.
[40] Ld. Ptk. 6:535-6:562. §.
[41] Ld. pl. Köles T.: Orvosi műhiba perek, Bp. 1999. Az orvosi jogviszony polgári jogi szerződési jellegéről ld. Jobbágyi G.: Kezelési szerződések az orvosi jogban, in: Miskolci Konferenciák 2009. A magánjogi kodifikáció eredményei (szerk. Pusztahelyi R.), Miskolc 2010, 33-50. Az orvosi műhibával okozott nemvagyoni károkra nézve felmerülhet az a kérdés, hogy vajon azok szankcionálása az új Ptk. alapján a személyiségi jogok megsértésére előirányzott sérelemdíj révén mennyiben lesz megoldható, közelebbről kérdésesnek tűnik, hogy a sérelemdíj alkalmazási köre teljes egészében le tudja-e fedni a nemvagyoni károkozás korábbi tényállási körét.
[42] Ld. jogtörténeti és komparatisztikai szempontból Földi A.: A másért való felelősség a római jogban, Bp. 2004.
[43] Ld. Ptk. LXXI. Fejezet: Felelősség a közhatalom gyakorlásával okozott kárért (6:548-6:549. §).
[44] Ld. Ptk. 6:551., 6:550. §. Ld. továbbá Újváriné: id. m. 186.
[45] Ld. Ptk. 6:525. §.
[46] Ld. Ptk. 6:562. § (1) bek.
[47] Ld. Ptk.6:562. § (2) bek.
[48] Ld. Újváriné: id. m. 202-208.
[49] Ld. Ptk. 6:560. §. Vö. Újváriné: id. m. 194-196.
[50] Nézetünk szerint téves az új Ptk. megfogalmazása: az lenne a logikus, ha az épület tulajdonosa akkor felelős, ha a kár pl. az építkezési szabályok megsértéséből ered, és nem akkor, ahogyan a törvény fogalmaz, ha az építő betartotta az építkezési szabályokat.
[51] Ld. Prugberger T.: A magyar munkajogi felelősség szabályainak felülvizsgálatra szoruló néhány kritikus pontja, in: Kötelmi jogi kodifikációs tanulmányok (2003-2005), Miskolc 2005, 185-192; Prugberger T. - Kenderes Gy.: A munkaviszony keretében fennálló kártérítési felelősség új szabályainak egyes problémáiról, Magyar Jog 2013/7, 393-402.
[52] Ld. a Munka Törvénykönyvéről (Mt.) szóló 2012. évi I. törvényt, kiegészítve a 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) vonatkozó részeivel. Ld. közelebbről a Mt. 42-83. §-ait, amelyek a munkaszerződést, valamint 166-191. §-ait, amelyek a munkáltatói és munkavállalói kártérítési felelősséget szabályozzák.
[53] Ld. a Mt. 177. §-át, amely szerint "a kár megtérítésére egyebekben a Ptk. 6:518-538. §-ait kell alkalmazni."
Lábjegyzetek:
[1] Szalma József egyetemi tanár, az MTA doktora, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári és Római Jogi Tanszék. E-mail: dr.szalma.jozsef@gmail.com
Visszaugrás
