A polgári jog alapvető jogintézményeivel foglalkozó "Hungarian-British Joint Academic and Research Programme" újabb találkozóját* tartotta 2001. március 24-én az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékáni tanácstermében. A tanácskozáson angol részről részt vett Professor Hugh Beale (University of Warwick, az angol kodifikációs előmunkálatokat végző Law Commission tagja), Professor Andrew Burrows (University of Oxford), Professor Dan Prentice (Pembroke College, Oxford) és Professor Geoffrey Woodroffe (Brunel University). A vitaindító referátumokat - melyek készítése az együttműködési megállapodásnak megfelelően a magyar résztvevők feladata -Dr. Harmathy Attila (A szerződésszegés általános kérdései), Dr. Szudoczky Rita (A szerződésszegés fogalma, rendszere és helye a magyar polgári jogban), Dr. Izsó Krisztina (Szerződésszegés és deliktuális felelősség) és Dr. Menyhárd Attila (A szerződésszegésért való felelősség korlátozása és kizárása) tartották. A tanácskozáshoz további előkészítő anyaggal járult hozzá Dr. Grafl-Fülöp Gyöngyi (Szerződésszegés és korlátozott reparáció). Az alábbiakban kísérletet teszünk a találkozó eredményeinek összefoglalására.
Bár a Ptk. a szerződésszegés négy formáját (késedelem, hibás teljesítés, lehetetlenülés, a teljesítés megtagadása) nevesíti, a szerződésszegés szabályai mögött - ellentétben például a német BGB-vel - általános szerződésszegés-fogalom áll. Ez azt jelenti, hogy minden olyan helyzet, amely a szerződésben meghatározottakkal ellentétes, szerződésszegésnek minősül, függetlenül attól, hogy emberi magatartás eredménye-e, és hogy azt vétkesen idézték-e elő vagy sem. A szerződésszegés jogkövetkezményeit a Ptk. a szerződésszegés nevesített eseteihez kapcsolódó, párhuzamos, objektív és szubjektív szankciókban határozza meg azzal, hogy a szerződésszegés közös szabályai körében általános jelleggel utal vissza a szerződésen kívüli felelősségre.
Szerződésszegés esetén a jogosult helyzetének egyik meghatározó motívuma az, hogy a szerződés természetbeni teljesítését követelheti-e vagy sem. Az eredetileg a szerződés természetbeni teljesítését tagadó angol jog például abból kiindulva, hogy piaci viszonyok között a kötelezett által nem teljesített szolgáltatáshoz a jogosult más módon is hozzájuthat, a szerződésszegés következményeként a kártérítést ismerte el. Annak felismerése vezette az angol joggyakorlatot az equity-n keresztül a természetbeni teljesítés (specific performance) követelhetőségének elfogadására, hogy a kártérítés nem mindig adekvát jogkövetkezmény. Vannak ugyanis olyan helyzetek, amelyekben a kártérítés nem alkalmas a jogosult szerződéses érdekének kielégítésére. Ilyen például az, ha az adott szolgáltatásnak nincs piaca, ezért máshogyan nem szerezhető be, vagy a piaci körülmények megváltoztak. A magyar szerződési jog elismeri a szerződés természetbeni teljesítése követelhetőségét. A Ptk. kötelezetti késedelem esetén (így a teljesítés megtagadása esetén is, az ide visszautaló szabály következtében) kifejezetten feljogosítja a jogosultat a szerződés teljesítésének követelésére, de tágabb értelemben a hibás teljesítés jogkövetkezményei közül a kijavítás és a csere is felfogható természetbeni teljesítésként.
A magyar bírói gyakorlatban egyértelműen kimutatható tendencia a szerződésszegéshez kapcsolódó kártérítési felelősség objektivizálódása. Ez az elmozdulás a szigorú, mentesülési okként szinte csak a vis maior-t elfogadó kimentési rendszer felé olyan fejlődést jelez, amelyet a kodifikáció sem hagyhat figyelmen kívül. Ezzel együtt felmerül az a kérdés is, hogy mennyiben és hogyan kell differenciálni a szerződésszegésért való felelősség szabályait jogviszonyok (szerződéstípusok) szerint.
A szerződésszegésért való felelősség kapcsán a magyar Ptk. nem korlátozza a kártérítési kötelezettséget az előrelátható károkra. Mégis, a bíróságok az okozatosság vizsgálatával, és a bizonyítási teher telepítésével sok esetben jutnak az előreláthatósági korláthoz hasonló eredményre. A kártérítési kötelezettség előrelátható károk megtérítésére való korlátozásának bevezetése szükséges lépésnek tűnik, és ezt a jogösszehasonlítás eredményei, valamint a nemzetközi szintű szabályozás (különösen: Bécsi Vételi Egyezmény) tapasztalatai is alátámasztják. Külön problémakört jelent a harmadik (nem szerződő) személyek igénye, amelyek közül ki kell emelnünk a teljesítési segédért való felelősség kérdését, illetőleg a teljesítési segéd közvetlen perelhetőségét.
A szerződéses és a szerződésen kívüli felelősség közötti kapcsolatot elsősorban a Ptk. 318. §-a teremti meg, amelynek (1) bekezdése egy szellemesnek mondható jogalkotói lépéssel a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait rendeli alkalmazni. Az alapvető kérdés mégis az, hogy egységes, vagy eltérő felelősségi rendszerre volna-e szükség a szerződéses és a szerződésen kívüli károkozásra? Így például kétséges, hogy alkalmazandó-e az előreláthatósági korlát szerződésen kívüli károkozásra is. A szerződéses és a szerződésen kívüli felelősség között a jelenlegi szabályozásban is vannak azért különbségek - a méltányossági alapon való mérséklés lehetősége, a más személyért való felelősség, illetőleg a felelősség kizárásának feltételei terén - ezek azonban részletkérdések, amelyek a jelenlegi rendszer alapvető egységét nem rendítik meg. Meg kell jegyezni azt is, hogy ugyanakkor a jogosult helyzete alapvetően más a szerződéses és más a szerződésen kívüli alapon való kártérítési igény érvényesítése során: szerződésen kívüli felelősség esetén olyan helyzetbe kell őt hozni, mintha a károkozó esemény nem következett volna be, míg szerződésszegés esetén olyan helyzetbe kell őt hozni, mintha a kötelezett a szerződést teljesítette volna.
A felelősségi rendszer egyik alapvető kérdése, hogy szerződésszegés esetén a felperes - ha ennek feltételei mindkét esetben teljesülnek - választhat-e a szerződésszegésre és a szerződésen kívüli károkozásra alapított igény között. A francia megoldás szerint ez kizárt: ha van szerződéses jogalap, a felperes szerződésen kívüli alapon nem perelhet. Úgy tűnik, hogy ezzel szemben az angol jog meghagyja ezt a választási lehetőséget. A magyar bírói gyakorlat a jelek szerint legalábbis bizonytalan a szerződéses és a szerződésen kívüli felelősség párhuzamosságának elfogadásában. Ehhez kapcsolódik még egy sajátosság, mégpedig az, hogy a gyakorlat szerint a bíróság a kereseti kérelem jogcíméhez nem kötött. Ebből következően szerződésszegésből eredő kár megtérítése iránt indított perben a bíróságnak erre irányuló külön kérelem nélkül is vizsgálnia kell, hogy fennállnak-e a szerződésen kívüli felelősség feltételei.
A felelősség korlátozásának és kizárásának lehetőségét a Ptk. csak korlátozottan biztosítja. A Ptk.-nak a szerződésszegésért való felelősség korlátozására és kizárására vonatkozó rendelkezései - ideértve az általános és a speciális rendelkezéseket is - nem a magyar jog belső fejlődésének eredményeként alakultak ld. Ennél fogva elméleti megalapozottságuk valójában hiányzik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
