A 2017. évi XLIX. tv. (Mód.tv.) néhány lényeges ponton módosította Cstv. biztosítékokra vonatkozó rendelkezéseit. Több szakcikk is foglalkozott már a változások lényegének ismertetésével, néhány jogértelmezési kérdés fölvetésével - így például Juhász László: a Cstv. 2017. évi módosítása II., Gazdaság és Jog 2017/12., Csőke Andrea: A biztosított hitelezők csődökben és felszámolásokban 2017. július 1-je után, Céghírnök 2017/9). Jelen cikkben arra teszek kísérletet, hogy néhány újabb kérdésben nyilvánítsak véleményt, s reményeim szerint nyissak vitát a helyes joggyakorlat kialakításának elősegítése céljából.
A Cstv. 49/D. § korábbi (1) és (2) bekezdésében szabályozottakhoz képest az egyik leglényegesebb változás az, hogy a törvény nem tesz különbséget a felszámolás kezdőidőpontja előtt létrejött egyedileg, illetve az ún. körülírással meghatározott zálogtárgyak és ezáltal egyáltalán a zálogfajták között (a zálogfajták egyenértékűsége).
Az egyedi vagyontárgyakat (dolgot, jogot) nyilvántartó lajstromokba [jellemzően ingatlan-, s még néhány más (de nem gépjármű!) nyilvántartásokba] bejegyzéssel alapítható zálogjogokra igaz az a megállapítás, hogy a bejegyzés (alapítás) - a ranghely előzetes biztosításának intézményét most nem vizsgálva - a "létrejövetel" következményével jár, hiszen az "alapítónak" előbb a zálogtárgy feletti tulajdonjogot kell megszereznie/bejegyeztetnie, tehát nem lehetséges a megalapítás rendelkezési jog (tulajdonjog) megszerzése nélkül.
A két jogkövetkezmény időpontja azonban nem szükségszerűen azonos.
Például, ha adásvételi szerződéssel A átruházza B-re az ingatlan tulajdonjogát, az adásvételi szerződés földhivatali benyújtása még nem "hozza létre" a vevő tulajdonjogát, hanem majd csak a bejegyzés, mégpedig a benyújtásra (széljegy időpontja) visszamenő időbeli hatállyal. Ha az adásvételi szerződésben a vevő rögtön zálogjog megalapításáról állapodik meg - akár az eladóval, akár harmadik személlyel -, e zálogjog a tulajdonjoggal egyidejűleg fog keletkezni.
Ha azonban a még be nem jegyzett tulajdonos (B) időben később köt zálogjogi megállapodást, s azt később nyújtja be, előbb bejegyzik a tulajdonjogát (az az adásvételi szerződés benyújtásának korábbi időpontjában jön létre), majd később (vagy egyidejűleg) a zálogalapítást: azonban az alapítás, a zálogszerződés benyújtásra visszamenő hatályú lesz).
Ebből a logikából kiindulva véleményem szerint megfogalmazhatjuk, hogy az egyedi dolgokat (jogokat) nyilvántartó lajstromokba bejegyzett zálogjog létrejötte szempontjából a létre jövetel időpontja időben nem lehet korábbi, mint a zálogkötelezett javára bejegyzett tulajdonjog keletkezése; másrészt nem a zálogjog bejegyzési időpontjának, hanem az eredménnyel járó bejegyzésre benyújtásnak kell megelőznie a felszámolás kezdő időpontját.
A körülírással meghatározott zálogtárgy megítélésem szerint egyfajta szűkített alanyi és tárgyi terjedelmű "vagyont terhelő" zálogjog, amelynek azonban: nem lehet alanya fogyasztó [5:90. § a) pont]; nem lehet tárgya olyan dolog/jog, amely egyedileg lajstromozottként egy közhiteles nyilvántartásban szerepel [5:88. § a) pont]; ezen korlátok között a többi vagyontárgy, a vagyon meghatározott része, vagy egésze is lehet zálogtárgy, amelynek összetevői változhatnak.
A megállapodással (körülírással) meghatározott körbe kerülő konkrét zálogtárgyon a létrejövetel időpontját illetően három lehetséges álláspont foglalható el:
1. A létrejövetel a rendelkezési jog (a tulajdonjog, vagy maga a dolog) keletkezésével azonosítható.
2. A létrejövetel időpontja a bejegyzési kérelem benyújtásának időpontjával, "raghelyével" azonosítható, az a hatály szempontjából a konkrét, a "meghatározással létrehozott körbe" később bekerülő vagyontárgyra is irányadó.
3. A ranghely itt csak "relatíve abszolút" hatályú, azaz a később alapított (hátrébb álló) jogok szempontjából.
A kérdés megválaszolásához fontosnak tartom felhívni a figyelmet a 49/D. § új (2a) bekezdésére, amely szerint:
E § alkalmazásában létrejöttnek kell tekinteni a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötött zálogszerződéssel olyan követelésen alapított zálogjogot is, amely követelés a felszámolás kezdő időpontja előtt létrejött jogviszonyból a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett.
Igaz ez csak a követelésen alapított zálogjogra vonatkozik, de azért nehezen lenne indokolható, hogy az itt kifejezett jogalkotói szándék a jövőben létrejött követelést privilegizálni akarta a jövőben megszerzett rendelkezési joghoz képest.
Én azt az álláspontot vallom, hogy "a zálogjog a felszámolás kezdőidőpontjában rögzül elv" (Pl. Kúria: Gfv. VII. 30.212/2014/10., Gfv. VII. 30.212/2014/10.) e szabályok alapján újragondolandó.
- 3/4 -
A Ptk. 2016. július 1. napjától hatályos módosítása (6:99. §) nem fogyasztói szerződések esetén már nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét a biztosítéki tulajdon, illetve követelés átruházáshoz, valamint a biztosítéki vételi joghoz. Az 5:100. § pedig (némileg módosult tartalommal) ismét visszahozta az önálló zálogjog intézményét.
Az idézett szabály abban a tekintetben egyértelmű, hogy a biztosítéki vételi jog és -engedményezés tárgya úgy viselkedik, mint egy zálogtárgy, minden vonatkozásban: a vételi joggal terhelt dolog értékesítése esetén a jogosultnak ugyanazon terheket kell viselnie, mint a zálogjogosultnak és ugyanúgy kaphat kielégítést a megmaradt bevételből is. A "biztosítékok egyenértékűségének" elve, amely megítélésem szerint a módosítást vezérelte, a részletszabályok tükrében azonban számos kérdést vet fel. Ezek közül - teljesség igénye nélkül - a legfontosabbak:
Vételi jog vs. zálogjog?
A harmadik személy részére történő értékesítés nem vet fel problémát, minden tekintetben ugyanúgy kell eljárni, mintha a zálogtárgyat venné meg valaki.
Új lehetőséget szabályoz azonban a törvény abban az esetben, amikor a "biztosíték tárgyát" a jogosult maga kívánja a vételi joga alapján megszerezni [38. § (5b) bekezdés]:
A biztosítéki célú vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontját követő 60 napon belül nyilatkozhat arról is, hogy a vagyontárgyat meg kívánja vásárolni. Ebben az esetben az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell a vagyontárgy felszámolási eljárás alatt történő értékesítése során.
Vajon milyen eljárásban folyik ilyenkor az értékesítés, és milyen áron vehet a jogosult, ha él a vételi jogával? A törvény erről nem ad eligazítást.
Lehetséges válaszok:
1. Nem a törvény általános szabályai szerint (árverés, pályázat), hanem annak mellőzésével történik az értékesítés.
A jogszabály rendelkezéseit összefüggésében átgondolva leginkább a következő értelmezést tartom támogathatónak:
A törvényszövegben a vagyontárgy "értékesítése során" kitétel a vételi jog gyakorlásával létrejött ügyletet érti értékesítés alatt. Indok: nem illeszthető össze a vételi jog és a nyilvános értékesítés. A vételi jog mint egyoldalú hatalmasság azt jelenti, hogy a korábban, a vételi jogot megalapító szerződésben meghatározott vételáron a jogosult a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal megszerezheti. Változatlanul maradt az a korábban is meglévő a szabály, hogy az elővásárlási jog jogosultja e jogát gyakorolhatja, de be nem számíthat [38. § (4) bekezdés]!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
