Jelen tanulmány a 2025/6. számban megjelent tanulmány folytatása.
A házastársak közszerzeményének és az élettársak vagyonszaporulatának az életközösség megszűnése esetén történő megosztására a Ptk. 6:516. § (4) bekezdése - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer megfelelő alkalmazására utal. A 4:71. § (1) bekezdésének a továbbutaló szabálya azonban a közszerzemény megosztására a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései, tehát a Ptk. 4:57-4:62. §-ainak az alkalmazását rendeli, azzal az eltéréssel, hogy - a Ptk. 4:62. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakkal szemben - a házastárs, illetve az élettárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társasági részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett. Úgy rendelkezik, hogy a házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.
Ennek a következménye az, hogy az élettársak vagyonszaporulatának megosztására a vagyonközösségben élő házastársak közös vagyon megosztására vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók az alábbi kivételekkel:
- a közszerzeményi és a vagyonközösségi szabályoktól eltérően az élettársat a vagyonszaporulatból nem "fele", illetve nem "egyenlő" arányban, hanem a szerzésben való közreműködés arányában illeti meg részesedés.[1]
- a közszerzemény megosztására vonatkozó szabályok szerint a házastárs és - ebből következően - az élettárs nem tarthat igényt a másik élettárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társasági részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett[2],
- az élettárs vagyoni igénye - a házastárstól eltérően - nem ipso iure el nem évülő dologi jogi, hanem öt éven belül elévülő kötelmi jogi igény,
- az élettársat az élettársak törvényes vagyonjogi rendszerének speciális szabálya szerint elsősorban természetben(!) illeti meg részesedés[3],
azzal, hogy az utóbbi kivétel valójában nem a továbbutaló szabály alapján alkalmazandó vagyonközösségi rendszer, hanem csak az utaló szabály szerint alkalmazott közszerzeményi rendszer szabályaitól való eltérést jelent. A vagyonközösségi rendszerben ugyanis a közös vagyonhoz tartozó aktív és passzív vagyoni elemeket elsősorban nem pénzbeli értékkiegyenlítés fizetése, hanem - a Ptk. 4:61. § címéből is kitűnően - "A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása" útján kell megosztani, ami egyértelműen a természetbeni megosztás elsődlegességére utal.
Mindezek miatt az élettársak vagyonszaporulatának a megosztása körében kizárólag a fentebb részletezett eltérésekre, valamint - az eltérés hiánya ellenére is - vitás kérdésekre térek ki, mert a házastársi közös vagyon megosztásához kapcsolódó bírói gyakorlat - annak a Ptk. szövegébe történt beépítés folytán - valójában közismert.
Az évtizedek óta egységes bírói gyakorlat szerint a házastársi közös vagyon megosztása nem azonos a házastársi közös vagyonba tartozó egy vagy több, a felperes által önkényesen kiválasztott vagyontárgyon fennálló közös tulajdon megszüntetésével, mert a Ptk. a házastársi közös vagyon megosztásáról, és nem a házastársi közös vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyak közös tulajdonának megszüntetéséről rendelkezik. A házastársi közös vagyon megosztása és a közös tulajdon megszüntetése egymáshoz ugyan hasonló, de nem azonos fogalmak. A közös tulajdon megszüntetése tipikusan csupán egy-két dolog közös tulajdonának a megszüntetését, a vagyonmegosztás pedig a vagyoni viszonyok egységes és végleges rendezését jelenti annak érdekében, hogy a közös vagyon lehetőség szerint egyetlen eljárás keretében, teljes egészében és végleges jelleggel természetben megosztható, és ilyen módon az értékkülönbözet fizetési kötelezettség minimalizálható legyen. Önmagában az, hogy a házassági vagyonközösség megszűnése után a közös tulajdonú tárgyak, jogok és követelések megosztására a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, nem ad alapot olyan
- 1342/1343 -
következtetésre, hogy a két jogintézmény egymással azonosítható lenne.
A Ptk. "A házastársi vagyonközösség" című Hatodik Fejezetének "A házastársi közös vagyon megosztása" alcímű 6. pontja - a közös vagyon szerződéses megosztásának elsődlegességéről és a bíróság általi rendezés feltételeiről szóló 4:57. §-át követően, a 4:58. § elsőként rögzíti: "A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni."
A közös vagyon megosztásának egyik legfontosabb alapelvi szintű rendelkezése a közös vagyoni igények egységes rendezésének elve (az ún. teljes körű és lehetőleg végleges vagyoni rendezés elve), amely a Csjt. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlatból épült be a törvény szövegébe. A házastársi közös vagyon megosztása ugyanis az egyes alvagyonok állagának és értékének megállapítását, valamint a megtérítési igények rendezését egyaránt fogalmilag feltételezi. Ebből következően a közös vagyon megosztása iránt indított perben a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie és az ilyen perben rendszerint valamennyi vagyonjogi igényt egységesen és véglegesen kell elbírálnia.[4] A házassági vagyonjogi igények egységes rendezésének elve tehát változatlanul valamennyi, a felek életközösségét érintő vagyoni kérdés együttes, összefüggő és végleges elbírálását feltételezi[5], ami azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság hivatalból folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott per6adatok alapján kell valamennyi igényről dönteni.[6] A bíróságnak tehát a vagyonjogi igényeket csak a felek által szolgáltatott peradatok keretei között kell egységesen elbírálnia.[7]
Az egységes vagyoni rendezés elve tipikusan a házastársi közös vagyon megosztásakor merül fel. A jogszabályi megfogalmazásból adódóan azonban valamennyi közös vagyon megosztása iránti, többek között tehát az élettársi vagyonszaporulat megosztása iránti igényre is irányadó. Más kérdés az, hogy az élettársak esetében a tételenkénti igényérvényesítés lehetőségét fogalmilag kizárja az is, hogy a szerzésben való közreműködés aránya és - ebből következően - az említett aránynak megfelelő elszámolás lehetősége a csak az egyik élettárs önálló vagyonára felállított vagyonmérleg alapján ugyancsak fogalmilag kizárt.
Mindezekre, valamint arra is figyelemmel, hogy a vagyonközösségi rendszer közös vagyon megosztására vonatkozó szabályai a közös vagyoni igények egységes rendezésének elvén felül a megtérítési igények közös vagyon megosztása során történő elszámolását is magukban foglalják, fogalmilag kizárt egyfelől az, hogy az élettársak között az "együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat" az igényt érvényesítő élettárs keresete alapján kizárólag a másik élettárs önálló vagyonában az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonszaporulat alapulvételével kerüljön meghatározásra. Másfelől az is, hogy az élettársak között a vagyonszaporulat megosztása kizárólag a két önállóan szerzett (al)vagyonban (vagyontömegben) meglévő vagyonszaporulatra mint (számolási) alvagyonra korlátozottan történjék anélkül, hogy a vagyonszaporulat megosztása során az élettársak között - a házastársakhoz hasonlóan - az egyes alvagyonok vegyülésével összefüggő - Ptk. 4:59. §-a szerinti - kölcsönös megtérítési igények is elszámolásra kerülnének, mert az együttélés ideje alatt az egyik (számolási) alvagyonból valamely másik (számolási) alvagyonra történt ráfordítások és teljesített tartozások az életközösség megszűnésekor már nem a ráfordításokhoz felhasznált (számolási) alvagyon "meglévő" részének minősülnek, hanem azoknak a (számolási) alvagyonoknak a részét képezik, amelyek a ráfordítás, illetve tartozás kiegyenlítése folytán gazdagodtak.
Az élettársak megosztandó vagyonszaporulatának körére vonatkozóan a vagyonközösségi szabályokhoz kapcsolódó bírói gyakorlat az irányadó, amely szerint a házastársi közös vagyon tágabb értelemben vett megosztása körébe tartozik a szűkebb értelemben vett közös vagyon: a vagyonközösséghez tartozó aktív és passzív vagyoni elemek, tehát: a vagyontárgyak: dolgok, (vagyoni értékű) jogok és követelések[8], a vagyoni tárgyú kötelezettségek: terhek és tartozások[9] megosztásán kívül a közös vagyon és a különvagyonok közötti megtérítési igények - a közös adósságok törlesztéséből eredő követelések rendezését is beleértve[10] - a hiányzó közös vagyoni tárgyak értékének pótlása és a különvagyon természetbeni kiadása is.[11]
A vagyonszaporulat megosztására az élettársak törvényes vagyonjogi vagy a házastársi vagyonközösség szabályai az irányadók attól függően, hogy az élettársak az életközösség ideje alatt egymással házasságot kötöttek-e agy sem.
A házastársak törvényes vagyonjogi (vagyonközösségi) rendszere ugyanis az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt, és a házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.[12] Ennek a következménye az, hogy a házasságkötést közvetlenül megelőző és ezért a házassági életközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi kapcsolat vagyonjogi jogkövetkezményeire nem az élettársak törvényes vagyonjogi, hanem a házastársak vagyonközösségi rendszerének a
- 1343/1344 -
szabályai az irányadók, és ezáltal az élettársak korábbi kötelmi jogi jellegű vagyoni igénye visszamenőleges hatállyal dologi jogi igénnyé, a vagyoni hányadaik pedig a szerzésben való közreműködés arányától független egyenlő arányúvá válnak. Nem alkalmazhatók viszont e szabályok akkor, ha a házastársak vagyoni viszonyaira nem a törvényes (vagyonközösségi), hanem a vagyonjogi szerződéssel kikötött (közszerzeményi, vagyonelkülönítési vagy más) vagyonjogi rendszer szabályai az irányadók.
Az életközösség megszűnése (végleges jellegű megszakadása) megszünteti a) a házastársi vagyonközösséget akkor is, ha maga a házassági kötelék változatlanul fennáll - függetlenül attól, hogy a házastársak vagyoni viszonyaira a szerződéssel kikötött vagy a törvényes vagyonjogi rendszer az irányadó és b) magát az élettársi kapcsolatot is.
Az életközösség megszűnésének időpontja azért lényeges, mert a) meghatározza a megosztandó házastársi és élettársi közös vagyon körét, állapotát és értékét, b) érvényes vagyonjogi szerződés - vagy a vagyonközösség életközösség fennállása alatt történt bíróság általi megszüntetésének hiányában -csak a vagyonközösség, illetve élettársak esetén az életközösség megszűnésével nyílik meg a házastársak, illetve az élettársak közös vagyon, illetve a vagyonszaporulat megosztása iránti igényének érvényesíthetősége és c) élettársak esetében a vagyonszaporulat megosztása iránti kötelmi jogi igény érvényesíthetőségének az öt éves elévülési ideje is ebben az időpontban kezdődik.
A Ptk. 6:516. § (2) és (3) bekezdése szerint az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A szerzésben való közreműködésnek minősül a háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka. Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
A (2) bekezdés részint a régi Ptk. hasonló tartalmú szabályából, részint pedig a régi Ptk. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlatból épült be a Ptk.-ba azzal az eltéréssel, hogy a bírói gyakorlat az említett munkák értékét a szerzésben való közreműködés arányának meghatározása során csak akkor vette figyelembe, ha az előbbiek nem fizetett alkalmazott útján, az utóbbi pedig ingyenesen került elvégzésére. Ez a gyakorlat - véleményem szerint - a Ptk. hatálya alá tartozó élettársak esetén az idézett törvényhely-e vonatkozásban pontatlan megfogalmazása ellenére - változatlanul alkalmazható, amit a Ptk. Javaslata is alátámaszt. A fizetett alkalmazott munkájának a díja ugyanis tipikusan mindkét élettársat terheli, a másik élettárs vállalkozásában ellenszolgáltatás (munkabér, megbízási díj, stb.) fejében végzett munka díját pedig a szerzésben való közreműködés arányának meghatározása során - ilyen tartalmú kifejezett jogszabályi utalás hiányában is - figyelembe kell venni, ezért annak a Ptk. 6:516. § (2) bekezdése alapján történő külön (újbóli) elszámolása kétszeres elszámolást eredményezne.
"Új szabályozást jelent a Ptk. 6:516. § (3) bekezdésének az a kivételként szabályozott lehetősége, hogy nem lehet egyenlőnek tekinteni a szerzésben való közreműködés arányát, ha az bármelyik élettársra méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene. Ennek a kivételnek a jogszabályi rögzítése indokolt volt. A közreműködés arányának egyenlő meghatározása a szerzésben alacsonyabb arányú közreműködéssel részt vevő élettársnak kedvező. Ez az élettárs ezért nem érdekelt a közreműködés arányára vezetett bizonyítás eredményességében, jellemzően meg is tesznek mindent a sikeres bizonyítás meghiúsítása érdekében. Az egyenlő aránytól való eltérésre pedig nem volt lehetőség, ezt teremtette meg a Ptk. 6:516. § (3) bekezdése."[13]
Az utóbbi szabály helyes értelmezésből azonban nem következik az, hogy a Ptk. hatálya alá tartozó élettársak szerzési arányának meghatározása a régi Ptk.-hoz kapcsolódó bírói gyakorlattól eltérően történhetne. A bíróságnak tehát változatlanul meg kell kísérelnie a felek által az életközösség teljes időtartama alatt ténylegesen elért jövedelemnek a felderítését, majd ennek, valamint a Ptk. 6:516. § (2) bekezdésében felsorolt egyéb (ingyenes) munkák együttes értékének az alapulvételével számszerűen is meg kell határoznia a két élettárs összes jövedelmének összegét, és az elért jövedelmek egymáshoz viszonyított arányával azonos arányban kell megállapítania a felek szerzésben való közreműködésének az arányát. Kizárólag a mindezekre kiterjedő bizonyítás eredménytelensége esetén vonható le olyan következtetés, hogy a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, és ezért azt a Ptk. 6:516. § (3) bekezdésének első fordulata alapján egyenlőnek kell tekinteni. Ha azonban a rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy "az egyik élettárs nagyobb mértékben vette ki részét a szerzésben, az egyébként megállapítandó 50-50%-os aránytól lehet ennek az élettársnak a javára eltérni. Az eltérésben a bírói mérlegelés nagy súlyt kap, ami kizárólag akkor meggyőző, ha indokolja az eltérés okát és annak mértékét is."[14]
A Ptk. 6:516. § (1) bekezdése egyértelmű abban, hogy az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs csak "az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását követelheti a másiktól", nincs jogi lehetősége tehát arra, hogy "csak a másik élettárs önállóan szerzett vagyonában keletkezett vagyonszaporulat megosztását követelhesse".
Az élettársak szerzésben való közreműködésének arányát - a már kifejtettek szerint - egyfelől az életközösség teljes időtartamára vonatkozóan, másfelől a két élettárs által megszerzett közös tulajdon/vagyon, illetve vagyonszaporulat teljes értékére, illetve összegére kiterjedően kell (és lehet!) megállapítani. A közös vagyon / tulajdon, illetve vagyonszaporulat megszerzésében való közreműködésnek az ilyen módon meghatározott
- 1344/1345 -
aránya pedig értelemszerűen csak a két élettárs önálló (al)vagyonából a vagyonszaporulatnak minősülő (számolási) alvagyonoknak az együttes összege alapján értelmezhető, mert az az együttélés ideje alatt keletkezett teljes vagyonszaporulat megszerzésében való közreműködés arányának felel meg, amelyen felül külön kell elszámolni a felek közötti megtérítési igényeket. A szerzésben való közreműködés arányát bizonyítás alapján kell meghatározni, s amennyiben ez nem állapítható meg, egyenlőnek kell tekinteni.[15] Az egyenlő arányú szerzés vélelme eljárásjogi szempontból a bizonyítási teher különös szabálya, amelynek célja a bizonyítás egyszerűsítése, lényege pedig az, hogy a törvényben meghatározott tényállások esetén a bizonyítási teher átfordul, ennek megfelelően pedig a vélelmezett tény fenn nem állásának bizonyítása az ellenfélre hárul.[16] Ha az élettársi kapcsolat fennállását, időtartamát a bíróság jogerős közbenső ítélete megállapította, az élettársi közös vagyon megosztása során a szerzési arány meghatározásakor a kapcsolat időtartama alatt befolyt valamennyi jövedelmet - az orvosi hálapénzt és a borravalót is - figyelembe kell venni.[17]
A vagyonszaporulat bíróság általi megosztása iránti igény érvényesítésére jogosult személyek köréről, a bírósági megosztás feltételeiről és lehetséges módjairól, azok sorrendiségéről, a szerződéses megosztás elsődlegességéről, a vagyonszaporulat megosztása során igényelhető megtérítési igények elszámolásának módjáról, valamint a vagyonszaporulat és a megtérítési igények értékének megállapításáról a Ptk. 6:516. § (4) bekezdése nem rendelkezik. A hivatkozott törvényhely utalószabálya és a 4:71. § (1) bekezdésének továbbutaló szabálya alapján alkalmazandó, a házastársi közös vagyon megosztására irányadó Ptk. 4:57-4:62. §-ai azonban az említett kérdéseket részletesen meghatározzák, ezért ebben a körben az említett szabályok irányadók.
Ha a házastársak és - ebből következően - az élettársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre, a közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.[18]
A vagyonszaporulat megosztása iránt előterjesztett kereseti kérelemben, az alperes ellenkérelmében és viszontkeresetében, valamint a bíróság ítéletében - a fentebb kifejtettekből következően - egyaránt fel kell tüntetni - az élettársi kapcsolat létrejöttének és megszűnésének időpontját, a szerzésben való közreműködés arányának megállapításához szükséges - a fenti III.3.2. pontban részletezett - valamennyi adatot, azok bizonyítékait és mindezek alapulvételével meg kell jelölni a szerzésben való közreműködés arányát.
A teljes vagyonszaporulat tiszta (nettó) értékének meghatározására és megosztására alkalmas, ún. teljes körű vagyonmérlegnek ki kell terjednie mindkét élettárs
a) életközösség létrejöttekor meglévő különvagyonára és az életközösség megszűnésekor meglévő önálló (al)vagyonának az egészére, tehát a két önálló (al)vagyon részét képező aa) "meglévő" különvagyoni (számolási) alvagyonokra [beleértve a Ptk. 4:38. § (1) bekezdésének a) pontja és 4:39. § (1) bekezdése szerinti életközösség létrejöttekor meglévő aktív és passzív különvagyont is (!), valamint az utóbbi § (2) és (3) bekezdései szerint az életközösség ideje alatt keletkezett különadósságokat] és ab) a vagyonszaporulat részét képező (számolási) alvagyonokra [beleértve a két számolási alvagyon negatív elemeit, tehát a terheket és tartozásokat is!] és mindezek birtokállapotára, valamint
b) külön tételekként az életközösség megszűnésekor már nem "meglévő" azokra a vagyoni elemekre is, amelyeket az élettársak az együttélés ideje alatt a vagyonszaporulatnak minősülő (számolási) alvagyonokra vagy a másik élettárs különvagyoni (számolási) alvagyonára fordítottak, mert ezek a vagyoni elemek nem a közös vagyon megosztása, hanem a megosztás során igényelhető megtérítési igények körében, az arra vonatkozó szabályok alapján és - főszabály szerint - kötelmi igényként, míg kivételesen - ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás esetén -tulajdoni hányadban számolhatók el [Ptk. 4:59. § (4) bekezdés].[19]
Mindezek alapján meg kell jelölni a két vagyonszaporulati (számolási) alvagyon - Ptk. 4:60. § (1) bekezdése és a 4:59. § (1) bekezdésének második mondata alapján meghatározott - együttes értékét, valamint az annak alapulvételével az élettársakat a szerzésben való közreműködésük arányában külön-külön megillető vagyoni hányad értékét, továbbá azt is, hogy a két élettárs által önállóan megszerzett vagyonszaporulati (számolási) alvagyon értékének az őket külön-külön megillető értékbe történő beszámítása után melyiküknél hány forint összegű hiány, illetve többlet mutatkozik és erre tekintettel melyiküket és hány forint összegű értékkülönbözet illeti meg.
Ezt követően külön fel kell tüntetni azt is, hogy a két élettárs a vagyonszaporulatból megillető részesedésének az elsősorban természetben történő kiadása során milyen konkrét, vagyonszaporulati (számolási) alvagyonokhoz tartozó vagyontárgyak tulajdonjogának vagy más jogosultságának megszerzésére tart igényt.
Az ezzel kapcsolatos egyik álláspont szerint ilyen választási jog kizárólag az értékkülönbözetre jogosult élettársat illeti meg, a helyesebbnek tűnő
- 1345/1346 -
másik álláspont - és a személyes véleményem -szerint azonban ez a jogosultság mindkét élettársat egyaránt megilleti, mert az élettársak nem a két önállóan szerzett vagyonuk értéke közötti különbözet megtérítését, hanem az "együttélés alatt keletkezett (teljes) vagyonszaporulat megosztását" követelhetik egymástól. A teljes vagyonszaporulat megosztása pedig - a Ptk. 4:61. § (1) bekezdése szerint - elsősorban a felek egyező nyilatkozatának, míg ennek hiányában - a bírói gyakorlat szerint - a célszerűség (okszerű gazdálkodás, lehetőségek) és az arányosság (mindkét félhez egyaránt kerüljenek értékálló és elhasználható vagyontárgyak is) elvére figyelemmel történhet. Nem alkalmazhatók azonban az élettársak vagyoni viszonyai körében a Ptk. Negyedik - Családjogi - Könyve IV. Fejezetének Első Részében meghatározott speciális családjogi alapelvek, és ezen belül a méltányosság alapelve sem, amelynek tárgyi hatálya élettársak esetében kizárólag az élettársi kapcsolat - többletfeltételek meglétében érvényesülő - családjogi joghatásaira: az élettársi tartásra és a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatára terjed ki.[20]
I. A kötelmi jogviszonyként szabályozott élettársi kapcsolat családjogi hatásaira, az élettársi tartásra és az élettársak lakáshasználatára kiterjednek a családjog önálló alapelvei, így alapvető rendező elvként az, hogy a családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmét figyelembe véve kell rendezni.
II. Az alapelvbe ütközne, ha 28 évi együttélés és három gyermek felnevelése után az együttélés alatt szerzett közös lakásban az alperes önkénye miatt a gazdálkodásból kizárt felperest még használati jog sem illetné meg.[21]
Az élettársnak önmagában az életközösség létrejöttével - a régi Ptk. hatálya alá tartozó élettársaktól eltérően - sem tulajdoni, sem más vagyoni igénye nem, hanem csak várománya keletkezik arra, hogy a vagyonszaporulat életközösség megszűnését követő megosztása során az akkor meglévő vagyontárgyak bármelyikét elsősorban természetben megszerezhesse.
Amíg tehát a régi Ptk. hatálya alá tartozó élettárs igénye - mint több a kevesebbet - a kötelmi jogi igényt is magában foglaló el nem évülő dologi jogi igénynek minősül, a Ptk. hatálya alá tartozó élettárs igénye olyan elévülő kötelmi jogi igény, amelynek alapján az élettárs - az igényének az elévülési időn belül történő érvényesítése esetén - az őt megillető részesedés értékét, illetve összegét - vagylagosan és ebben a sorrendben - elsősorban természetben: dolog kizárólagos, illetve közös tulajdonjogának vagy vagyoni értékű jog, illetve követelés egyedüli vagy együttes jogosultságának a megállapítása, másodsorban pedig értékkülönbözet megfizetésére irányuló pénzbeli marasztalás iránti keresetet terjeszthet elő. Az ilyen módon és időpontban érvényesíthető dologi jogi igényre tehát az élettársnak - az I.3.2. pontban kifejtettek szerint - már az életközösség létrejöttével várománya keletkezik. A méltányos érdekeinek súlyos sérelmét eredményezhetné ezért az, ha az igényének érvényesíthetősége - a törvény szövegétől eltérően (!) - kizárólag pénzbeli értékkülönbözet követelésére korlátozódnék.
A fentebb részletezett feltételeknek megfelelő vagyonmérleg - egyes véleményektől eltérően - nem két, hanem - a vagyonközösséghez hasonlóan - egyetlen vagyonmérleg, amelyben a két fél vagyona valójában a mérleg két oldalának, tehát egyik, illetve másik "serpenyőjének" fogható fel.
A kizárólag az egyik házastárs, illetve élettárs vagyonának a vagyonmérlegbe való beállítása alapján történő elszámolás ugyanis - bármelyik vagyonjogi rendszerben - csak akkor eredményezhetné a vagyon teljes körű megosztását, ha a megosztandó közös vagyont és az ennek során elszámolható megtérítési igényeket teljes egészében ennek a házastársnak, illetve élettársnak a vagyona foglalná magában. Ennek hiányában a másik házastárs, illetve élettárs vagyona elvileg csak külön perben lenne megosztható, amely a természetbeni megosztásnak és az értékkülönbözet minimalizálásának a lehetőségét lényegében kizárná, és legfeljebb a külön perekben ("keresztbe kötelezett") egyik, illetve másik fél terhére megállapított értékkülönbözet egymásba való utólagos beszámítását tenné lehetővé, élettársak esetében pedig az életközösség teljes időtartamára vonatkozóan, a teljes vagyon megszerzésében való közreműködés aránya lényegében meg sem lenne határozható. Az egyik élettárs vagyonának az alapulvételével történő elszámolás ugyanis azt is eredményezhetné, hogy éppen az az élettárs válna jogosulttá értékkülönbözet térítésére, amelyiknek a birtokában a vagyonszaporulatból őt megillető részesedés értékét lényegesen meghaladó értékű vagyonszaporulati (számolási) alvagyon maradt.
A közös tulajdoni tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni azzal, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik élettárs kellő indokkal ellenzi.[22]
A jogok és követelések megosztására a (2) bekezdésben foglalt szabályokat - tehát a közös tulajdoni tárgyak megosztására irányadó, közös tulajdon megszüntetésének szabályait - kell megfelelően alkalmazni.[23]
Ha a megszerezni kívánt vagyontárgyat tartozás terheli, azt az élettársak egymás közti viszonyában az az élettárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lett. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben 2a4 tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos.[24] Tartozásátvállalás hiányában sincs azonban jogi akadálya annak, hogy a bíróság az ítéletével a régi Pp. 123. §-a, illetőleg a Pp. 172. § (3) bekezdése alapján - a felek jogainak az egymással szemben való megóvása végett - megállapítsa, hogy az adott vagyontárgyat terhelő tartozást - a felek egymás közötti jogviszonyában - a vagyontárgy
- 1346/1347 -
tulajdonjogát megszerző élettárs köteles viselni. Az ilyen megállapítás a követelés jogosultjával szemben nem hatályos ugyan, az élettársi közös vagyon megosztása azonban ennek hiányában is megtörténik és a felek közötti esetleges jövőbeni jogvita már csupán arra korlátozódhat, hogy a tulajdonjogát elvesztő élettárs a tartozásból hány forint erejéig volt kénytelen helytállni a tulajdonjogot megszerző élettárs helyett.
A Ptk. 6:516. § (4) és a 4:71. § (1) bekezdésének eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. 4:62. § vagyonközösségi szabálya az irányadó a különvagyon kiadására, amely szerint a vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni, kivéve, ha
- az a vagyonok vegyülése folytán nem lehetséges, vagy
- a szétválasztás a közös vagyon vagy a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna.
A házastársi közös vagyon és - ebből következően - a közszerzemény és a vagyonszaporulat megosztásának módját a Ptk. egyes konkrét vagyontárgyakra vonatkozó szabályai, valamint az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer szabályai egyaránt korlátozzák.
A bírói gyakorlat szerint a házastársi közös vagyon megosztása - annak jogkövetkezményeire is figyelemmel - a közös vagyonhoz tartozó dolog, jog, követelés vagy kötelezettség tulajdonosának, illetve jogosultjának vagy kötelezettjének a személyében változást (összefoglaló néven: ún. alanyváltozást) eredményező, vagy azt nem eredményező módon történhet.
A vagyon megosztása a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában szükségképpen alanyváltozást eredményez, hiszen az fogalmilag feltételezi:
- egyrészt a házastársak belső jogviszonybeli osztatlan közös tulajdonában álló dologra vonatkozó tulajdonközösségének, illetőleg együttes jogosultságára vonatkozó jogközösségének a megszüntetését,
- másrészt valamelyik házastárs külső jogviszonybeli kizárólagos tulajdonának, egyedüli jogosultságának, illetve kötelezettségének vagy a házastársak külső jogviszonybeli (általános polgári jogi) tulajdonközösségének, illetve együttes jogosultságának, illetve kötelezettségének a létrehozását.
A házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyban azonban a megosztás alanyváltozást eredményező, illetőleg alanyváltozást nem eredményező módon egyaránt történhet attól függően, hogy a közös vagyon megosztása folytán az adott dolog, jog, követelés vagy kötelezettség kizárólagos vagy közös tulajdonjogát, kizárólagos vagy együttes jogosultságát, illetve kötelezettségét
- a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint a külső jogviszonybeli tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek minősülő házastárs, vagy
- a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek nem minősülő az a másik házastárs szerzi-e meg, aki a vagyonközösség fennállása alatt az adott jogág szabályai szerinti szerzésben való tényleges közreműködésének a hiányában a jogosulti minőségét nem volt képes igazolni, mert az adott vagyontárgyra vonatkozó családjogi (házassági vagyonjogi) értelemben vett, tehát házastársi közös szerzésen alapuló belső jogviszonybeli tulajdonjoga nem a házastársak együttes szerzése, hanem a másik házastárs általi külön szerzés folytán keletkezett.
a) Alanyváltozást nem eredményező megosztási módnak minősül aa) a más vagyontárggyal való kompenzáció, ab) az értékkülönbözet fizetése, valamint ac) az első két megoldás kombinációja
b) Alanyváltozást eredményező megosztási módnak minősül ezzel szemben
ba) valamennyi aktív és passzív vagyoni elem házastársi közös tulajdonának, együttes jogosultságának vagy kötelezettségének megszüntetése, baa) természetbeni megosztás, bab) magához váltás, bac) bírósági végrehajtás útján történő árverési értékesítés elrendelése és bad) ingatlan esetében társasházzá alakítás és
bb) az egyes vagyontárgyak külső jogviszonybeli (magánjogi) közös vagy kizárólagos tulajdonának, egyedüli vagy együttes jogosultságának, illetve kötelezettségének létrehozása.
Az alanyváltozást eredményező megosztási módok alkalmazhatósága feltételezi:
a) az adott vagyontárgy legalább korlátozott forgalomképességét,
b) a vagyontárgyat megszerző fél vonatkozásában a szerzés speciális személyi feltételeinek meglétét, valamint
c) az adott vagyontárgy átruházásának speciális módjára vonatkozó szabályok megtartását (birtokba adás, ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, engedményezés, tartozásátvállalás, stb.)
Nincs jogi akadálya
- alternatív megosztási módok alkalmazásának vagy
- olyan tartalmú megállapítást tartalmazó ítélet hozatalának, hogy az egyes követelések, és tartozások érvényesítése és viselése - a felek egymás közötti, belső jogviszonyában
- csak az egyik felet vagy
- mindkét felet egymás közt egyenlő vagy más meghatározott arányban illeti meg, illetve terheli. [25]
- 1347/1348 -
A házastársi közös vagyonnak mint vagyontömegnek, illetőleg a közös vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyaknak a házastársak közötti megosztása csak olyan módon történhet meg, amely alkalmas arra, hogy a közös vagyonból a házastársak különvagyonába (kizárólagos tulajdonába) kerülő vagyontárgyak tulajdonjoga, vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű jogosultsága érvényes megszerzésének és fennállásának a tényét a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban az adott vagyontárgyra irányadó jogág szabályai szerint mindkét házastárs hitelt érdemlően igazolni tudja.[26]
A természetbeni kiadás Ptk. szabályai általi korlátozása tipikusan a vagyoni értékű jogok körében és az alanyváltozást eredményező megosztási mód feltételeinek a hiányából adódik. Ilyennek minősül pl. forgalomképtelensége okából a korlátolt dologi jogok körében a haszonélvezeti jog és használati jog.[27]
A házasság felbontása után is fennmaradó közös haszonélvezeti jog gyakorlásának módját a bíróság a közös tulajdon birtoklása, használata rendezésének analógiájára rendezheti, megfelelő kompenzáció mellett.[28]
A szerzés speciális személyi feltételeinek a hiánya okából nem szerezheti meg a másik élettárs pl. az egyéni cég vagyoni betétjét akkor, ha nincs bejegyezve az egyéni vállalkozók nyilvántartásába[29], vagy a dolgozói részvényt akkor, ha ugyanannak a részvénytársaságnak nem munkavállalója vagy nem tartozik abba a személyi körbe, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja.[30] A vagyoni értékű jogok átruházásának és megszerzésének speciális módját többnyire jogszabály határozza meg - ebbe a körbe tartoznak pl. az értékpapírok, amelyek közül az okirati formában előállított értékpapír forgatmánnyal [Ptk. 6:569. § (1)-(5) bekezdés], ha pedig a kibocsátó a forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárta, csak az engedményezés hatályával ruházható át[31], továbbá bármely típusú gazdasági társaságbeli részesedés is (pl. Ptk. 3:138-3:153. §-ai szerinti közkereseti társaságbeli és 3:154-3:158. §-ai szerinti betéti társaságbeli részesedés, 3:164-165. §-ai szerinti kft. üzletrész vagy közös tulajdonú üzletrészhányad, 3:213. §-a szerinti részvény, közös tulajdonú részvényhányad és 3:325-3:376. §-ai szerinti szövetkezetbeli részesedés, stb.) E szabályok megtartásának hiányában tehát a másik élettárs az adott vagyontárgyat az egyéb feltételek meglétében sem szerezheti meg.
A Ptk. 4:60. § (2) bekezdése szerint a vagyonközösséghez tartozó közös tulajdoni tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi.
A Ptk. 4:71. § (1) bekezdésének második mondata úgy rendelkezik, hogy a házastárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részét vett.
Önmagában ez a korlátozás - helyes értelmezés mellett - kizárólag az említett vagyontárgyak természetbeni kiadására, tehát azok tulajdonjogának, kötelmi vagy társasági tagsági jogosultságának a megszerzésére irányuló alanyi jog egyoldalú érvényesíthetőségét zárja ki.
Nem akadálya azonban az említett vagyontárgyak értéke élettársak közötti kötelmi jellegű elszámolásának és annak sem, hogy e vagyontárgyakat a másik élettárs egészben vagy részben a felek szerződéses megállapodása vagy - a felek erre irányuló közös kérelme vagy az élettárs erre irányuló egyoldalú, de a másik élettárs által nem ellenzett kérelme alapján - bírósági ítélet alapján megszerezhesse.
Ilyen esetben azonban - a fentebb részletezett feltételek mellett - feltétele az élettárs általi szerzésnek az is, hogy a vagyonközösségben élő házastárs általi szerzés Ptk. 4:61. § (3) bekezdésében meghatározott további feltételei is fennálljanak, tehát:
- a gazdasági társasági részesedés esetén az, hogy az élettársat megillető részesedés más módon nem adható ki,[32]
- a foglalkozás vagy egyéni vállalkozás gyakorlásához szükséges vagyontárgyak vonatkozásában pedig - a személyes véleményem szerint - az, hogy az e tevékenységet gyakorló élettárs teljesítőképessége vagy teljesítési készsége az őt terhelő értékkülönbözet vonatkozásában nem áll fenn.
Ennek a korlátozó rendelkezésnek a célja ugyanis nyilvánvalóan nem lehet más, mint az, hogy a vagyonszaporulat más módon történő megoszthatósága esetére biztosítsa az e tevékenységet gyakorló élettárs számára a megélhetését biztosító foglalkozás, illetve egyéni vagy társas vállalkozói tevékenység további folytatásának a lehetőségét.
Ezt támasztja alá egyrészt az, hogy a házastársak közszerzeményi rendszerének a szabályai - az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően - nem tartalmaznak olyan rendelkezést,
- 1348/1349 -
amely arra utalna, hogy az élettárs a közszerzeményből rá eső részre elsősorban természetben tarthat igényt, ennek ellenére az élettárs igényérvényesítését csak az említett vagyontárgyak vonatkozásában zárja ki, másrészt az, hogy a Ptk. Javaslata a közszerzeményi rendszerhez kapcsolódóan kifejezett utalást tartalmaz arra, hogy: "A kötelmi igény kielégítése azonban történhet a vagyonszaporulathoz tartozó egyes vagyontárgyak kiadásával", végül pedig az is, hogy az ebbe a körbe tartozó vagyontárgyak másik házastárs általi megszerezhetőségét a házastársi vagyonközösség speciális szabályai is korlátozzák.
Ilyen megosztás mód alkalmazása tehát - csak a házastársi vagyonközösség említett rendeltetésű vagyontárgyak szétosztására vonatkozó Ptk. 4:61. § (2) és (3) bekezdésében foglalt speciális szabályainak, továbbá a fentebb hivatkozott törvényhelyek és a Ptk. Harmadik Könyvének a jogi személyek, valamint a gazdasági társaságok általános és az egyes típusú gazdasági társaságok speciális szabályainak az együttes alkalmazásával történhet.
Ingatlan jelentős és tartós értékemelkedését eredményező, de ráépítésnek vagy hozzáépítésnek nem minősülő ráfordítás megtérítésének lehetősége tulajdoni hányadban.[33]
A Ptk. 6:516. § (2) bekezdés első mondatának és a 4:59. §-ában foglaltaknak az együttes értelmezéséből az következik, hogy az élettársat csak a vagyonszaporulat megosztása során őt megillető részesedés illeti meg elsősorban természetben, a vagyonszaporulat megosztása során a Ptk. 4:59. §-a alapján érvényesíthető megtérítési igények azonban főszabály szerint kötelmi jellegű (elszámolási) igénynek minősülnek.
Kivételt létesít a kötelmi igény alól a Ptk. 4:59. § (4) bekezdése az ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás vonatkozásában, amelynek ellenében a megtérítésre jogosult házastárs az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra, tehát "természetben" is igényt tarthat.
Mindezeknek a további következménye - a személyes véleményem szerint - az, hogy az igényt érvényesítő élettárs a vagyonszaporulat megosztása során az abból őt megillető részesedés természetben történő kiadását értelemszerűen csak a másik élettárs önállóan szerzett (al)vagyona vagyonszaporulathoz tartozó számolási alvagyonának a terhére érvényesítheti, mert a saját különvagyoni (számolási) alvagyonához tartozó vagyontárgyakra - ide nem tartozó kivételektől eltekintve - mindkét élettárs természetben tarthat igényt.[34]
A megtérítési igények érvényesítése során ezzel szemben a Ptk. 4:59. § (4) bekezdésének a kivételes szabálya alapján nem csupán a két önálló (al)vagyon vagyonszaporulathoz tartozó, hanem a másik élettárs önálló (al)vagyona különvagyoni (számolási) alvagyonához tartozó ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező, de hozzáépítésnek vagy ráépítésnek nem minősülő ráfordítás ellenében az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra (annak természetbeni kiadására), tehát az ingatlan közös tulajdonának létrehozására is igényt tarthat akkor, ha a ráfordítás folytán a különvagyoni (számolási) alvagyon gazdagodott.
Az egyéb megtérítési igények vonatkozásában azonban a Ptk. 4:59. § főszabálya szerint csak kötelmi jellegű igény érvényesíthető azzal azonban, hogy annak elszámolására a vagyoni hányad értékének megállapítására vonatkozó, tehát a Ptk. 4:60. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.[35]
A kifejtettek szerint az élettársak gazdasági közösségének fogalma, valamint az élettársi kapcsolathoz fűződő vagyonjogi jogkövetkezmények egyaránt megállapíthatók. Az élettársi kapcsolat speciális, valamint az utaló és továbbutaló (kétszeres utalást tartalmazó) szabályok alapján az élettársak által érvényesíthető vagyoni igények: a vagyonszaporulat védelme és megosztása iránti igény egyaránt meghatározható és a bíróság által érdemben is elbírálható.
A Ptk. szabályainak az esetleges módosítására ugyanakkor nyilvánvalóan csak a jövőre vonatkozóan kerülhetne sor, ezért annak megtörténte sem pótolhatná (visszaható hatállyal) a Ptk. 2014. március 15-i hatálybalépésétől annak a jövőbeni módosításig terjedő több mint tíz éves időszakban létrejött élettársi kapcsolatokra irányadó szabályok értelmezését. A régi Ptk., illetőleg a Ptk. hatályos és az esetleg módosított szövegének az egyidejű alkalmazása ugyanakkor további értelmezési és jogalkalmazásbeli nehézségeket, a tipikusan családi jellegű és tartós párkapcsolatokra vonatkozó vagyonjogi szabályozás viszonylag rövid időn belül történő lényeges megváltoztatása pedig az ilyen párkapcsolatokban élő személyekre nézve olyan mértékű jogbizonytalanságot és - ebből következően - lényegesen több hátrányos következményt is eredményezhetne, mint amilyen előny az átmeneti jellegű értelmezési nehézségek kiküszöbölésétől várható.
Mindezek miatt a hatályos szabályozás helyes és egységes értelmezésének a mielőbbi kialakítását tartom szükségesnek.
[1] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései, KJK KERSZÖV, Budapest, 2002, 2006[2].
[2] Csűri Éva: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban, HVG-ORAC, Budapest, 2006.
[3] Hegedűs Andrea: Polgári jog - Családjog, R.I.M.Á.K. Bt. Kiadó, Szeged, 2017.
- 1349/1350 -
[6] Szeibert Orsolya: A rokontartás, In: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz - Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, I. kötet (szerk.: Gárdos Péter-Vékás Lajos), Wolters Kluwer, Budapest, 2014.
[7] Szeibert Orsolya: Az élettársi kapcsolat, In: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, II. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014.
[8] Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata, I. rész, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933.
[9] Tóthné Fábián Eszter: A házassági vagyonjog egyes elemeinek áttekintése, In: Tanulmányok dr. Veres József egyetemi tanár 70. születésnapjára, Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica, Szeged, 1999/55, https://acta.bibl.u-szeged.hu/37785/1/juridpol_055.pdf.
[1] Pfv.II.21.364/2000/6.
[2] Pfv.II.21.375/1999/4.
[4] BH 2004.12.504.
[7] Pfv.II.22.321/2001/3.
[8] BH 2014.111.
[9] Pf.II.26.189/2001/5.
[10] BH 2004.504.
[11] Pécsi Törvényszék II.20.253/1977.
[12] BH 1978.1.26., PJD VIII. 248.
[13] BH 1994.140.
[14] Pfv.II.21.441/1999.
[15] BH 2003.4.157.
[16] Pfv.II.21.873/1999.
[17] BH 1996.258.
[18] BH 1993.502.
[19] BH 1980.245.
[20] Pfv.II.25.919/2000.
[21] Pfv.II.22.350/2016/9. ■
JEGYZETEK
[1] Ptk. 4:37. § (3), 4:71. § (2) és 6:516. § (2) bekezdés.
[2] Ptk. 4:61. § (2) és (3) bekezdés és 6:516. § utaló szabálya alapján alkalmazott 4:71. § (1) bekezdés.
[3] Ptk. 6:516. (2) bekezdés első mondata.
[4] Pécsi Törvényszék II.20.253/1977. - BH 1978.1.26., PJD VIII. 248.
[5] BH 1994.140.
[6] Pfv.II.21.441/1999. - BH 2003.4.157.
[7] BH 2003.4.157., Pfv.II.21.873/1999.
[8] Ptk. 4:37. § (1) bekezdés, 8:1. § (1) bekezdés 5. pont.
[10] Ptk. 4:59. §
[11] Ptk. 4:62. §
[12] Ptk. 4:35. § (1) bekezdés.
[15] BH 1996.258. ugyanerre: BH 1993.502, BH 1980.245.
[16] Pfv.II.25.919/2000.
[17] Pfv.II.22.350/2016/9.
[18] Ptk. 4:57. § (3) bekezdés.
[19] Az alperes érdemi ellenkérelem vagy viszontkereset útján történő igényérvényesítésére vonatkozóan lásd: a Kúria - eredeti kézirat lezárását követően hozott - 1/2022. (V. 30.) PK véleményében foglaltakat.
[21] Ptk. 4:4. §, 4:94. § (1)-(3) bekezdés, 6:514. § (1), (2) bekezdés. Pfv.II.20.197/2020/3.
[22] Ptk. 4:60. § (2) bekezdés.
[23] Ptk. 4:60. § (3) bekezdés.
[24] Ptk. 4:61. § (4) bekezdés.
[25] Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései, KJK KERSZÖV, Budapest, 2002, 2006[2]; Csűri Éva: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban HVG-ORAC, Budapest, 2006.
[26] Pfv.II.23.316/1997/3.
[27] Ptk. 5:146-5:158. §, 5:159. §
[28] Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 2006. május 10-én megtartott Bíróság Tanácselnöki Értekezletének álláspontja.
[29] Evt. 30. § (7) bekezdés.
[30] Ptk. 3:237. § (1) bekezdés.
[31] Ptk. 6:569. § (6) bekezdés.
[32] Ptk. 4:61. § (3) bekezdés.
[33] Ptk. 4:59. § (4) bekezdés.
[34] Ptk. 4:62. §
[35] Ptk. 4:49. § (1) bekezdés második mondata.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző nyugalmazott bíró, Kúria. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
