2016. december 14-én, életének 80. évében elhunyt Kilényi Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának emeritusa, az Alkotmánybíróság volt tagja, az MTA doktora, a Közjogi Szemle szerkesztőbizottságának tagja.
Kilényi Géza iskoláit szülővárosában, Gyulán végezte, ahol 1954-ben érettségizett, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója lett. Diákévei alatt a magyar jogtörténeti, valamint az államjogi és államigazgatási jogi tudományos diákkörök tagja, másodéves korától az Államigazgatási Jogi Tanszék demonstrátora. 1958-ban szerzett jogász diplomát.
A legfőbb ügyész még diplomája megszerzése előtt, 1957-ben nevezte ki ügyésznek. Előbb járási, majd megyei főügyészségi, végül 1973-ig legfőbb ügyészségi ügyész.
1968-ban szerezte meg az állam- és jogtudományok kandidátusa fokozatot, és 1979-ben védte meg akadémiai doktori értekezését,
1973-1985 között az Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos igazgatóhelyettese. 1981-től az Országos Távlati Kutatási Terven belül a közigazgatás továbbfejlesztésének komplex tudományos vizsgálatát vezeti, ezzel új alkotmány elméleti megalapozását szolgáló kutatások irányítója. 1986-tól az MTA Államtudományi Kutatások Programirodája igazgatója, 1984 és 1989 között az Alkotmányjogi Tanács tagja volt. 1988 végén Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter új alkotmány kidolgozásáért és a közjogi kodifikációért felelős helyettese lett. 1989 novemberében tagja lett az akkor alakult Alkotmánybíróságnak, tisztségét 1998 novemberéig töltötte be. 1999-ben "fiatal magyar demokráciánk első alkotmánybírói testületében a magyar alkotmányos rend kialakításáért és megszilárdításáért végzett" munkájáért Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapott. 2000-2001 között egészségügyi miniszteri biztos, 2003-2004 között a Köztársasági Etikai Tanács tagja volt.
1996-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán az Alkotmányjogi Tanszék alapító vezetője lett, majd 2000 és 2006 között a Közjogi Intézetet vezető egyetemi tanárként tevékenykedett, ezt követően pedig az egyetem professor emeritusa. 2007-ben az OTDT-től - kiváló témavezetői munkája elismeréseként - Mestertanár Aranyérmet kapott. 2008-tól több éven keresztül az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának elnöke volt. Több mint kétszáz tudományos közlemény szerzője és szerkesztője. 2009-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége kiemelkedő tudományos munkásságát Akadémiai Díjjal ismerte el, 2014-ben miniszterhelyettesi, alkotmánybírói, oktatói és tudományos munkájáért az igazságügyi minisztertől Deák Ferenc-díjat kapott.
Kilényi Géza a 2008 óta működő Közjogi Szemle szerkesztőbizottságának is tagja volt, jelen volt a lapindítást előkészítő alakuló ülésen, amelyre az Alkotmánybíróságon került sor 2008. február 20-án. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Professzor úr örömmel üdvözölte az új szakperiodikát, és stratégiai szempontból javasolta, hogy túl számos aktuális problémán (pl. a gyülekezési jog, a népszavazási eljárás vagy a jogalkotási törvény) a lap tartsa napirenden az átfogó reformok szükségességét is. "A '89-90-es alkotmányozás időpontjában úgy véltük, hogy 10-15 év múlva szükséges lesz a(z akkor) kialakítás alatt lévő rendszer felülvizsgálata, és ez különösen időszerűvé vált, amelyre tudományos lapokban is érdemes felhívni a figyelmet."
Professzor úr aktív szerkesztőbizottsági tagként nemcsak szerzőket, témákat ajánlott rendszeresen a szerkesztők figyelmébe, hanem többször saját tanulmánnyal is megtisztelte a lapot, mindig szerényen hozzátéve telefonos egyeztetésünk alkalmával, hogy "ha belefér ez az igénytelen iromány a világlapba". A főszerkesztő pedig repesve várta az "irományt", felkészítve rekeszizmait a fergeteges szórakozásra.a.
A Közjogi Szemle szerkesztősége azzal állít most emléket Kilényi professzor úrnak, hogy búcsúzásként felidézünk néhány - máig tanulságos - szemelvényt a lapunkban közölt írásaiból, amelyek egyben az utánozhatatlan stílust és humort is visszahozzák.
Az "Alkotmánybíróság és a gyűlöletbeszéd" című írásában (Közjogi Szemle 2009/1) tárta fel a különvélemény-írás kultúráját.
"[...] a sajtó munkatársaiban - s az ő közvetítésükkel a politikusokban - kialakult, s mindmáig makacsul él az a téveszme, hogy amennyiben egy határozathoz különvélemény vagy párhuzamos indokolás nem kapcsolódik, akkor a szavazás egyhangú volt. Ebből ered a [...] 10:0 arányú szavazásokra történő utalás is, amely azonban minden alapot nélkülöz. Mind a különvélemény, mind pedig a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
