Az Alkotmánybíróság 184/2010. (X. 28.) AB határozatában megállapította, hogy alkotmányellenesek az "egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról" szóló 2010. évi XC. törvénynek a magánszemélyek egyes jövedelmeinek 98%-os különadójára vonatkozó szabályai.
Az indítványozók szerint a juttatások nem tekinthetőek a jó erkölcsbe ütköző jövedelemnek, a különadó nem felel meg az arányos közteherviselés elvének, továbbá a különadóval az állam az adót mint eszközt nem az adó alkotmányi rendeltetésének, a közfeladatok ellátása anyagi alapjainak megteremtésére, illetve gazdaságpolitikai preferenciák érvényesítésére használja. További érvek felsorakoztatása mellett utaltak az indítványozók arra is, hogy a 98%-os elvonás a tulajdonjog aránytalan mértékű, túlzott korlátozását is jelenti, továbbá ellentétes a visszaható hatály generális tilalmával is.
A visszaható hatály kérdését vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 2010 augusztusában módosított 70/I. § (2) bekezdése a vizsgált körben visszaható hatályú adómegállapítást is lehetővé tesz. Megállapította továbbá, hogy ugyanezen alkotmányi rendelkezés lehetővé teszi a hatálya alá tartozó, jó erkölcsbe ütköző módon juttatottnak minősíthető jövedelmek szokásostól eltérő kezelését. Az Alkotmánybíróságnak ezért vizsgálnia kellett, hogy a támadott szabályozás a "jó erkölcsbe ütköző módon juttatott" jövedelmekre vonatkozik-e. Ennek vizsgálata során azt állapította meg, hogy csak az érintettek által befolyásolható tényállásoknál merülhet fel az, hogy a jövedelmet "jó erkölcsbe ütköző módon" juttatták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megállapodás alapján juttatott kifizetések minden esetben jó erkölcsbe ütköznek, de azt sem, hogy törvényen alapuló juttatás (pl. szabadságmegváltás) sohasem ütközhet jó erkölcsbe. Az Alkotmány módosítása alapján a támadott törvény által érintett jogviszonyok megszüntetésekor juttatott, jó erkölcsbe ütköző kifizetések (pl. méltánytalanul magas kifizetések, bizonyos végkielégítések, vagy több éven át ki nem adott, jelentős mértékű szabadság megváltása) különadóval sújthatók visszaható hatállyal is, de ez csak a törvények szerint járó juttatások feletti, és az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdésében említett kifizetésre vonatkozhat. Nem minősíthető jó erkölcsbe ütközőnek pusztán a mértéke alapján egy törvényben biztosított, ott meghatározott mértékű, alanyi jogon járó jövedelem. A szabályozás azonban nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott, törvény vagy megállapodás alapján járó, de az érintettek által befolyásolható módon keletkező jövedelmekre vonatkozik, hanem más, a törvényekben jelenleg is fenntartott, a jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó jövedelmekre is. Ezért ezek, az általánosan, a jogviszony megszűnésével összefüggésben kifizetett valamennyi jövedelemre vonatkozó, visszaható hatályú különadót előíró rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70/I. § (2) bekezdésével és a visszaható hatályú jogalkotást tiltó 2. § (1) bekezdésével. Utalt az Alkotmánybíróság arra is, hogy a 98%-os adómérték - konkrét tényállástól függően - vonatkozhat olyan kifizetésekre is, amelyek eltérést nem engedő szabályok kényszerű alkalmazásának következményei. Ebben az esetben a különadó nem szabályozási eszközként működik, hiszen a különadó alá eső tényállás elkerülhetetlen.
Minthogy az Alkotmánybíróság a támadott szabályozást más okok miatt semmisítette meg, nem vizsgálta azt, hogy a különadó törvényi szabályai az Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogot sértik-e.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
