1. Szalma József fenti címen a Magyar Jog 2018. évi 1. számában megjelent cikkében a munkajogi kártérítési felelősséget teljesen a polgári jog, azon belül a kötelmi jog oldaláról közelíti meg, ami alapjában véve helyes és egy újabb nyomós adalék annak alátámasztására, hogy erőltetett álláspont a munkajognak a polgári jogtól való elszakítása és önálló jogágként történő beállítása. Helytállóan mutatja ki a szerző a tanulmányban, hogy a munkajog a munkaszerződés megszegése esetén is mennyire tapad a szerződésszegés általános polgári jogi szabályaihoz. Gondolatmenetében ugyanakkor több helyen ez eltúlzásként jelenik meg, mert nem veszi figyelembe a munkaszerződés megszegésénél jelentkező specialitásokat. Ennek oka, hogy a külföldi és a belföldi munkajogi szakirodalmat teljesen figyelmen kívül hagyja, és csak az általa igen gazdagon citált polgári jogi felelősségi irodalmat használja fel, ami részben nagyon hasznos, részben azonban nem kielégítő.
Mindjárt a kérdésfeltevésnél jelentkezik az első probléma, nevezetesen az, hogy a munkajogi kártérítési felelősséget a polgári jogi kártérítési felelősség gyűjtőfogalmának részeként értékeli, ami érvényes akként, hogy létezik szerződésszegésből eredő kártérítési felelősség és létezik szerződésen kívüli deliktuális kártérítési felelősség. Sőt, e kettőn kívül létezik a szerződésből eredő őrzési, azaz "custodia" felelősség is, amely utóbbi szerződéses kapcsolat nélkül is megjelenhet felelős őrzés formájában. Ugyanakkor a munkaszerződésből eredő kártérítési felelősségnél deliktuális kártérítési felelősség, valamint szerződésen kívüli custodia, azaz őrzési felelősség nem áll fenn, holott Szalma a munkaszerződésszegésért fennálló felelősségbe a deliktuális felelősséget is beleérti (59. old.).
A gyűjtőfogalom ugyanakkor a munkajogban többet jelent, mint a polgári jogban, mert magában foglalja a kártérítési felelősségen kívül a pénzkezelői munkakörből eredő elszámolásihiány-felelősséget, és a leltárkezeléssel összefüggő hiányfelelősséget, továbbá az olyan munkaeszközökért fennálló letétkezelési és az azzal összefüggő hiányfelelősséget, amelyekkel nem a munkahelyen, hanem azon kívül eső helyen dolgozik, és amelyeket kivonva a munkáltatói ellenőrzés lehetősége alól, kizárólag a saját őrizetében tart. Ebből adódóan, míg a polgári jogi elszámolási és letéti felelősség általában önálló formában jelenik meg, a munkajogban mindig a munkaszerződés leglényegesebb tartalmi elemével, a munkavégzéssel vagy a munkáltató utasítási jogával és ellenőrzési kötelezettségével együtt. A polgári jogban ezek a felelősségi helyzetek azon kívül, hogy megjelenhetnek önállóan, kapcsolódhatnak más szerződésekhez is. A munkaszerződésnél azonban a munkavégzéssel állandósulnak, ezért sajátos színezetet kapnak. Ennélfogva a munkajogban a fő gyűjtőfogalom az anyagi felelősség, amely elhatárolódik az alá- és fölérendelt helyzetből adódó fegyelmi felelősségtől, amely a frankofon-latin jogrendszerekben a gazdasági munkajog területén is töretlenül fennáll, ellentétben a germán és a magyar joggal, ahol ez többnyire csak lezsugorítva, pénzbírságként (Geldbusse) jelenik meg. Ezt követően lehet csak az anyagi felelősség gyűjtőfogalmáról beszélni. A munkajogban ezért a Szalma József által használt "ernyő" sokkal kiterjedtebb, mint a klasszikus polgári jogban.
2. A munkajogi kártérítési felelősség alakzatait tárgyalva a szerző kétségtelenül igen helyesen szól arról a helyzetről, amikor a munkáltató megrendelőjének a munkavállaló a
- 355/356 -
munkaviszonnyal összefüggésben a megrendelés teljesítése során okoz kárt. Tipikus eset, amikor a költöztetésnél a szállítómunkások leejtenek szállítás közben egy értékes tárgyat, és az eltörik. Ebben az esetben, a magyar jogban a megrendelő a polgári jogi szerződésszegés szabályai szerint teljes összegű kártérítést igényelhet a költöztetést elvállaló cégtől, mert az a szerződésszerű teljesítésre vonatkozó ígéretét (angolszász jog), illetve a kötelezettségvállalását (kontinentális jog) nem tartotta be. A munkáltató a magyar jog szerint átlagos gondatlanság esetén az Mt. alapján csak az ott megállapított mértékig, vagyis előre rögzítetten korlátozott mértékben élhet regressz jogával a munkavállalójával szemben. Szalma is ezt az álláspontot vallja. Ugyanakkor a nyugat-európai kártérítési jog lehetővé teszi, hogy a károsult - amennyiben a megrendelőjétől nem tudja behajtani a kártérítési igényét, mert fizetésképtelenné vált - deliktuális kártérítési igénnyel lépjen fel a károkozó munkavállalóval szemben. Így szóba jöhet, illetve bekapcsolódhat a láncolatba a deliktuális felelősség, amely azonban ez esetben is élesen elhatárolódik a munkajogi kártérítési felelősségtől.
A nyugat-európai jogokban erre azért van lehetőség, mert a munkajogi kártérítési felelősségnél is elvileg a teljes kárért felel a munkavállaló, amit azonban a bíróság elsősorban a felróhatóság, vagyis a szerző által használt "objektivizált szubjektív" alapon a hasonló munkakörben dolgozótól általában elvárhatóság alapján mérsékel, és csak azt követően vizsgálja és mérlegeli a konkrét szubjektív felelősséget a kártérítés összegének a mérsékelt megállapításánál. Ennélfogva a munkaügyi bíróság is hasonlóképpen vizsgálja és mérlegeli a felelősséget, mint ahogy ezt a polgári ügyszakban eljáró bíróság is teszi. Ez a helyzet - miként Szalma is helyesen látja - az általános polgári jogi teljesítési segéd felelősségéhez hasonlít, ugyanakkor azt is helyesen állapítja meg, hogy ebben a helyzetben kumulációnak nincsen helye, vagyis a "non cumul" elve érvényesül. A munkajogban eme szubszidiárius, kisegítő deliktuális kártérítési igény érvényesítésének a megrendelő részéről fennálló lehetőségét Prugberger Tamásnak az Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog című könyve tárgyalja.[1] Ez azonban elkerülte a szerző figyelmét.
3. A szerző ezt követően a munkajogi kártérítési felelősséget a "felelősség jogcímei" szerint igyekszik vizsgálni és osztályozni. Ezek után azt állítja, hogy "a felelősség lehet szerződési, és lehet deliktuális". Általános kötelmi jogi szemléletben teljesen igaza van, de a munkajogi - és általában bármely - szerződésszegésből eredő kártérítés tekintetében ez nem áll fenn. Ezt nyilván a szerző is tudja. Azonban a látszat tévesztheti meg őt (mint a munkajogban "outsider"-t), hogy tudniillik a tartós, huzamos jellegű munkaviszony esetében a munkavállaló károkozása első látszatra szerződésen kívüli károkozásnak tűnik. Vagyis nem tapad úgy a szerződéshez, mint egy eseti adásvételi, vállalkozási vagy megbízási szerződés. Ezért erőltetett a munkajogi és általában a minden huzamos (tartós) szerződéses kapcsolatnál a szerződésszegést az áruk nemzetközi adásvételéről szóló bécsi egyezmény alapján megítélni. Ami a munkáltató és a munkavállaló egymással szembeni anyagi felelősségét illeti, a munkaszerződés megszegésénél a vétkességtől független, a szerződési teljesítési hibát elhárító, kiigazító szankció a selejtes termék ingyenes és munkaidőn kívüli újbóli legyártására kötelezés, illetve a felmondás, ha pedig a munkáltatónak kára is keletkezett, előtérbe kerül a munkavállalóval szembeni kártérítési igénye. Deliktuális felelősség ennélfogva szerződésszegésből eredő kártérítési felelősség esetében kizárt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
